2014. augusztus 2., szombat

Vissza a múltba: Másutt is

"2012. november 11. Tegnap mostunk. Naaaagyon hangulatos volt, három mosásnyit járattam a mosógépet a folyosó végén, miközben kedvenc szomszédunk, Luis Kubából a szárítógéppel vacakol. Már sötét volt, amikor bekopogott, hogy végzett, így elemlámpa fényénél, hangulatos fekete asszony rikácsolás mellett (ami lentről hallatszott) töltöttem be a szárítót.
A mi mosókonyhánk (és szemétledobónk) mindig tárva-nyitva áll, mióta a szomszédnéni az A-ból beszorította magát, és majdnem meghalt. Szívrohama is volt már, és azért a nyári hőségben nem vicces 4 órát eltölteni egy sötét és fülledt helyiségben, ahol legfeljebb a szemétledobón keresztül szellőztethetett volna, ami – valljuk be! – nem túl hatékony. Aztán kimentették, elvitte a tűzoltó-mentőautó, mert totál kiszáradt. Így kiszerelték a zárat, és azóta se pótolták (a közös képviselőt ismerve soha nem is fogják). Ez azzal jár, hogy ha más emeleteken foglalt a gép, akkor feljönnek a mi mosodánkba, így gyakrabban romlik is el, és ritkábban sikerül akkor mosni, amikor én akarok. Ja, és persze: itt is kilopják az izzót, ehhez nem kell Pesten élni, úgy látszik.
De nem panaszkodom, végül is kimostam, és ez a lényeg."

A tűzoltó bácsik errefele marha jól néznek ki. Kigyúrtak, tetkósak, spanyolok - és mind a fiam lehetne életkorilag. :D

2014. július 31., csütörtök

Vissza a múltba, avagy: Hálaadásnapi szösszenetek

A Hálaadásnap viccesen alakult, mert egészen az előtte való napokig nem derült ki számomra, hogy mi is "megtartjuk". :)

"2012. november 22.
Na, már elég pornót mentettem az új titkos Pinterest boardomra, legalábbis majd holnap folytatom. (Csak vicceltem, még mindig nem értem, mire szolgálna a titkosítás a Pinteresten.) És így beszámolhatok a mai és a tegnapi napomról is, egyáltalán nem időrendben, mert csak.
A mai napom méltó folytatása volt a tegnapinak. Ha azt írom, hogy az egyik lábam még pár csíkban szőrös, pedig siettem ám vele, akkor kábé már van fogalmatok róla, mennyi elfoglaltságot halmoztam fel. Például elmentem reggel a Winndixie-be, hogy vegyek krumplit, mert a hűtőben pakolászva felfedeztem, hogy időközben már négy tejföl felgyülemlett, mert kettőről elfelejtkeztem, kettőt meg tegnap hajnalban mosás közben vettem, hogy „legyen”. Volt egy dulván megkezdett (értsd: széttépett csomagolású) kolbász is, amitől illatozott egy kicsit az egyik polc. Meg két doboz tojás is (az egyik megkezdett), szóval adta magát a rakott krumpli. Feltettem főni, közben pakolásztam, és leültem, hogy némi önkínzás árán a lábaimat medenceképes állapotba hozzam, ami a kórházazás miatt, ugye, elmaradt. Ez mondjuk nem is olyan egyszerű, meg időnként az embernek a könnyeit is le kell törölnie. Mondhatnám, hogy az hatott meg, hogy megnéztem a Csodás álmok jőnek c. szösszenetet online, de sajnos ez nem lenne igaz a film egészét tekintve.
Aztán elfutottam a gyerekekért, tettem egy kört. Amíg Dódival mentünk Bandiért, Dódi elmesélte a napját, amiben volt a tesiórán némi amerikai foci (el is magyarázta szépen a szabályokat, de amikor már majdnem megértettem, akkor kiderült, hogy ki is dobnak benne a labdával (?), és újra elvesztettem a fonalat), majd váratlan fordulatként közölte velem, hogy a pulykát nagyon sokáig tart kiolvasztani. Bevallom, erre a fordulatra nem számítottam, de kiderült, hogy mivel legalább két óra lesz, ezért valakinek (!) fel kell kelnie 8-kor és elkezdenie az olvasztást, így már 10-kor oda lehet tenni sülni... ???&@Đ#! A valaki persze én lettem volna, de óriási csalódást okozva közöltem, hogy nekünk nincs ám pulykánk, de ha lenne, akkor egész éjszaka a hűtőben lenne, nem a fagyasztóban, és reggelre pont kiolvadna. Lerövidítve a következőeket, summa summarum: Bandi sulija után röpke kitérőt tettünk a Sedano felé. Közben Bandi, bár a pulykasütést alapjaiban ellenezte, azért mégis hálaadásnapi pulykarecepteket olvasott fel, amiket a kütyüjén ad hoc kikeresett. Így alakult, hogy mire a Sedanóhoz értünk, nálam össze is állt a kép: sima hazai tölteléket csinálok kenyérbélből és petrezselyemből, a pulyka mellé zöldségeket, hamvas keblére pedig baconszeleteket nyomatok, aztán majd lesz valami, utánam a vízözön.
Mindent vettünk is a pulykához, egyedül magát a madarat nem találtuk, pedig tuti valami triviális helyen volt, amit nyilván elkerültünk. Tehát adott volt, hogy sajnos be kell mennem újra a Winndixie-be, mert ott már reggel is térdig gázoltam a pulykában (képletesen szólva). Nem keseredtem le teljesen, hogy immáron harmadjára kell vásárolnom, mert közben rájöttem, hogy még a csekkeket is be kell fizetnem, mert a Check and Go csak 10-kor nyit, így reggel nem tudtam. Hurrá! Kaptunk pulykát, és még az is eszembe jutott, hogy technikailag nincs otthon cukor (pedig a Sedanóban vettem sütnivaló tököt is), mert ami van, az éppen csak hogy elméletileg tekinthető elégnek egy nem is túl édes teához. Le se írom, hogy miket vásárolgattam össze, remélem, hogy hamarosan én is elfelejtem, mint egy rémálmot.
Mire hazaértünk elég késő lett, mostanra elkészültem a krumpli lényegi részével: a lerakással és megsütéssel, így a hűtőben felszabadult némi hely az indokolatlanul összevásárolt többinek.
Ja, és már ki is takarítottam a konyhát. Ne nézzetek undorító állatnak, de bizony beköltözött hozzánk egy német anyanyelvű lakótárs (lehet, hogy több is, de csak egyet pillantottam meg, miközben a mikró alá sprintelt. Ő később áldozatul is esett, szerencsére nem sikoltoznak, így a bűncselekménynek csak nagyfiam lett a tanúja, aki nem vallhat az anyjára, mint közeli családtagra, és halmazati tényezőként könyvelhetjük el, hogy az ő egyedül itthon töltött csodás napjainak is köszönhető, hogy beköltöztek. (Persze a házban másutt már láttam többször is, nagyobbakat is, de ez volt az első a lakásban.)
Most megeszem a rakott krumplimat, és folytatom a bogárirtást. A lábam egyelőre marad, ahogy van, a tegnapi napomat meg az evés és az irtás között gépelem majd be, mert hangosan korog a gyomrom, és már megdermedt a krumplim."

A pulykát máskülönben istenire sikerült készítenem. És bár olyan kicsit (a létező legkisebbet) vásároltam, hogy egy fekete mami, elég lesajnálólag is nézett rám, ahogy az általa megvetően félredobott semmiségre gyorsan lecsaptam, hogy csak szemlesütve mertem a szalagra is felrakni. :D Így is akkora madár volt, hogy több adagra osztva kellett lefagyasztanom, és napokig ettük a maradékokat.

"2012. november 23.
A rest kétszer fárad, de lehet, hogy még sokkal többször is. Főleg, ha ez a rest nem átallja megkérni idősebbik magzatttyát, hogy tegye be a hűtőbe a kajamaradékukat vagy egye meg, és tegye a mosogatóba a tányért. Kérdezhetnétek, hogy jutott eszembe ilyesmi, de nincs válasz. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt.
Ma viszont ebédkor szembesültem vele, hogy a maradék elpakolásával *Fiam-16 megbontotta a finom egyensúlyt a pulykából és zöldségeket tartalmazó tányérokból álló hűtőkompozíción. És igen, a zöldségek leve végigfolyt, de nem ám csak a polcon, hanem mellettük hosszan le a falon. Szóval ma hűtőt takarítottam, polcokat mosogattam, és aztán mivel már úgyis lendületben voltam, felboncoltam a pulykát, a gereznáját kihajítottam, és két részletet lefagyasztottam, egy részlet még elfogyasztásra vár. Így rengeteg hely lett a hűtőben.
Viszont a fagyasztóból ki kell enni mindent januárig, szóval holnap mozzarella stick lesz az előétel és utána sült hal. Holnaputánra pedig kiderítem, hogy mi van még a hűtőben felismerhetetlen állapotban, és persze lesz pulykanyakleves is, meg pörkölt, mert mindjárt itt jön a Jeti, és még a hagymát se használtam fel, amit volt kedves összeaprítani. Nem is vagyok szupermen, elfelejtettem, hogy hagymát se tudok pucolni. Az ugyanis semmi, hogy úgy siratom közben, hogy nem is látok, csak tapintásra próbálkozom, de még órák múlva is úgy érzem, hogy kifolyik a szemem. Szóval két kriptonitom is van: a vöröshagyma és a hányás. Remélem, nem éltek vissza a bizalmas információval!
Már megetettem velük egy rakás flant, meg egy szivárványos zselét. Utóbbi borzasztó volt, a fele ment a kukába a pulyka maradványai mellé, és szerencsére többet nem kell vennem. Ásatásaim során találtam a hűtőben különböző polcokon egy csomó joghurtot is, szóval az lesz a vacsora, csak a fiúk még nem tudják.
Wuhahahahmuhahahah!
Holnapra hagytam a zöldséglevest, addigra lemegyek croutonért bele, meg van még bagel és sütnivaló bagett is a hűtőben. Ki kell puszítani, mert ez nem emberi, hogy mindent megvetetnek, meg is veszem, aztán valahogy eltűnik az új rétegek alatt. Szóval lesz itt dínom-dánom, maradékértékesítés."

2014. július 27., vasárnap

Régi gyerekszáj gyűjtemény 4.

Ez is iskolába járós:

"2012. szeptember 12. ·
Mai anyaszív hájjal kenegetős: *Fiam-10 kijött a suliból, és mesélt. Kiderítette, hogy a lányok pletykásak, és többen szerelmesek belé, mint gondolta. Egy kislány ugyanis biztosan szerelmes belé, ezt már a múlt hét óta tudjuk, mert rendszeresen odaszól neki, hogy Szándorrr, és amikor Szándorrr odanéz, csak mosolyog rá. Most viszont kihallgatta a kislányokat, akik mögötte ülnek meg azokat is, akik előtte, és a mögötte ülők azt mondták, hogy Szándorrr szebb, mint Justin Bieber, az előtte ülők meg azt, hogy wish-boy (álompasi).
Szóval én vagyok a büszke anyukája most Szándorrrnak, Orszlia (ahogy H., az equadori származású ügyvédünk hív)."

Az angoljuk nagyon sokat fejlődött pár hónap alatt, talán többet is, mint szerettem volna:

2012. december 8. ·
Egy angol kötős csoportban szerettem volna megjegyzést tenni egy poszthoz, és kérdezem a gyerekeket, hogy hogyan mondják angolul, hogy ismerős helyzet; erre *Fiam-10 így válaszolt:
- Fuck!
Végül is ráillett a helyzetre (valaki elejtette a kanapén a tűjét), de azért ezt így inkább nem kommenteltem be.

2014. július 25., péntek

Régi gyerekszájgyűjtemény 3.

Egy kis válogatás, régi dolgokról. Volt nekünk otthonunk másutt is, ahol a fiúk kiélhették a lakótelep örömeit:

"2012. augusztus 17. Még nem írtam, ugye, hogy az apartmanokhoz felfestett parkolóhely jár. A mienkre pl. az van kiírva, hogy B4B (B épület, 4. emelet, B lakás). Hirtelen nem tudtam biztosan, hogy bezártam-e a kocsit, mikor feljöttünk, és ugrasztottam *Fiam-15-öt, hogy csipogtassa már meg az ablakból. Elsőre csak villog, második nyomásra villan és dudál is.
*Fiam-15 az ablakhoz ment, megnyomta a bezáró gombot, aztán egy kicsit állt ott, megnyomta még egyszer, és felröhögött: megijesztettem egy nőt a kocsival. Mire én:
— Biztos nem is sejtette, hogy te vagy! A parkolóhely felfestéséből nem egyértelmű... — Erre *Fiam-15 csalódottan:
— Ja, tényleg!"

Aztán persze iskolába is jártak:

"2012. szeptember 12. *Fiam-16 reggel elkésett, de mondtam neki, hogy hivatkozzon nyugodtan rám, így elmondta, hogy először vittem én kocsival, és eltévedtem elsőre (amúgy nem, csak megijedtem, és a jó útról visszafordultam...), és a tanárnő csak mosolygott, hogy semmi baj. Pedig egész nap ki voltam akadva, hogy mi lesz ebből, mert tegnap pont ő hangsúlyozta ki, hogy semmiképpen se késsenek a gyerekek, mert akkor kiküldi őket az igazgatóhoz és legalább 20 percet vesztenek az órából.
A kedvessége máskülönben meghozta "jutalmát", kisfiam közderültséget okozott az óra végén. Itt az van, hogy olyasmi papírra, mint otthon a könyvtári katalógusok, egy-egy feladatot oldanak meg, amit aztán kitűznek a táblára, az értelmét ne kérdezzétek, biztos valami helyi pedagógiai dolog. Az "Intenzív olvasáson" rövid távú céljaként már tegnap a taco-evést nevezte meg, ma pedig ezen a világtörténelmen (amiről késett) a mumification szóval kellett egy-egy mondatot írniuk ilyen kis katalóguscédulára. Mindenki olyasmi mondatokat írt, hogy az egyiptomiak mumifikálták a halottjaikat, erre az én gyöngyvirágom egy ilyen mondatot rittyentett össze: "The most important part of mumification is applying the balsam and other liquids gained from compressing herbs to the body, because it makes the process of decaying of organic molecules and it makes it possible to find the human flesh and skin on the mummy." (Ford.: A legfontosabb része a mumifikálásnak, a balzsam és más kipréselt növények nedvének felvitele a testre, mert ez a bomlás folyamatát lelassítja, és ezért lehetséges, hogy találunk emberi húst és bőrt a múmián.)
A többiek is megtapsolták, és a tanárnő is nevetett a mondatán... Jó kezdet: félsiker. Remélem, nem hitte a tanárnő, hogy gúnyolódott, hanem betudja az ismeretlen magyar oktatási rendszernek, hogy a gyerekek körmondatokat írnak, amikor mondatot kell írniuk egy szóval.
Tulajdonképpen nagyon büszke vagyok rá, ezt a mondatot talán még magyarul se hozom össze, de angolul tutira inkább a többiek egyszerű megoldását választottam volna."

Meg még a Santa Claus/Mikulás is tudta, hogy a magyar gyerekekhez máskor kell jönni, mint az amerikai gyerekekhez. Tiszta szerencse, mert így néhány decemberi bejegyzésre is futotta nálam:

"2012. december 6. Képzeljétek, itt is járt a Mikulás! *Fiam-10 szerint biztos nem a magyar Mikulás volt, de azért örült a helyi csokiknak is, meg a világítós Rudolf-orrnak és a gumikacsáknak. Onnan lehet tudni, hogy nem magyar Mikulás volt amúgy (a nemzetidegen csokikat leszámítva is), mert nem a (ki nem rakott) cipőbe hozta, hanem az ablakba. Szóval az itteni Mikulás nem tudja a rendet. "

"2012. december 8. *Fiam-10: »Mindenkinek van fészbúkja, de alig van pár ember a földön, akinek nincs. És apa ettől különleges, hogy neki nincs fészbúkja, és ettől különlegesnek kéne éreznie magát.«
Íme a digitális korosztály véleménye! "

"2012. december 24. Megnéztük a hobbitot, jaj, nekem (a családban egyedül állok a véleményemmel) nagyon tetszett. Aztán hazajöttünk, és *Fiam-10 valamiért írt levelet a Jézuskának, akit lehet, hogy a Santa helyettesít ideát. Úgy érzem, még hisz benne.
A levelet szeretném idézni a maga egyszerűségében:
»en videogames
hu videójátékot«
Bármelyik is hozza, tévedésnek helye se lehet."

2014. július 23., szerda

Régi gyerekszáj gyűjtemény 2.

Ilyenek is történtek velünk:

"2012. november 30. *Fiam-10 fáradt volt, és dührohamban tört ki a „babásozás” során. Ne kérdezzétek, ez mi, mert ez egy összetett bábozás a gülüszemű plüsseikkel, melynek során mindenféle szuperhősség követeltetik meg a jószágoktól. A lényeg, hogy *Fiam-16 valami fontos neteznivaló miatt húzta az időt, amíg az álmos öccsénél elszakadt a cérna. Az ágyuk jelenleg úgy néz ki, mint a sátán éjjeli nyugvóhelye (ha van neki olyan) egy dzsumbujfészek közepén, és a széthajigált dögöcskékből még az előszobába is jutott. Bementem a zsivajra és lefekvést parancsoltam, erre persze még nagyobb lett a hepaj (de velem nem vitatkozik, csak üvöltve sír („Tudtam, hogy ez lesz!”), hatalmas krokodilkönnyekkel a maszatos kis képén – amúgy nagyon cuki ilyenkor). Aztán az ölembe vettem, mert az mindig megnyugtatja, és a lelkére beszéltem, hogy majd holnap játszanak, most már aludni kell, de holnap úgyis péntek van, meg lesz Rib festival a Harris Fielden, oda is elmegyünk stb. Aztán jött ez a kis részlet a párbeszédből:
– …Igen, mert a *Fiam-16 mindig felbosszant!
– Valljuk be, kisfiam, az nem olyan nehéz, téged felbosszantani. Délután is milyen cirkuszt csináltál, amiért te írtál olvashatatlanul, és ki kellett radírozni. Te se tudtad elolvasni, igaz?
– De akkor nem bosszantottál fel, hanem NAGYON DURVÁN SZOMORÚ VOLTAM!"

"2012. december 14. A gyerekeim nagyapjaik és férfiági felmenőik szokásait örökölték. (Meg az anyjukét.) Tegnapra vetettek velem Baileyst. Már régen mondogatja a legkisebb, hogy az milyen finom. Hát, jó, ünnepeljük meg a világvégét, vettem nekik.
Na, mindegy, már az is égő volt, ahogy vettük. Mert hétfőn megkérdeztem a boltban, és nem volt regular baileysük, csak karamellás, kávés és mogyorós. Ígérték, hogy szerdára lesz, tehát suli után (iskolai egyenruhában) beléptünk a liquor shopba (bár itt amúgy bort meg sört simán lehet az élelmiszerboltban venni). Kérdeztem a csávót, aki pont ott pakolt a baileysek polcánál más pieszeket, hogy megjött-e már a regular változat. De nem jött. A dobozok miatt megkerültük a pultot és a pacák másik oldalán megkérdeztem *Fiam-10-et (!), hogy mi a véleménye, vegyünk-e ízesítettet vagy várjunk a hagyományosra. A csávó nem kicsit derült, amikor látta, hogy a tízéves gyerek rábök a karamellesre, és én megindulok vele a pénztárhoz. Nem hívta a gyámhivatalt, de úgy vigyorgott, hogy legközelebb biztosan a messzebbi liquor shopba megyek ginért.
És a sluszpoén a vásárláshoz, *Fiam-16 beszólása: „That sad moment, when the salesmen in the liquorshop stop asking for your ID.” (Az a szomorú pillanat, amikor az italbolt eladója többé már nem kéri el a személyidet.) Valójában persze azért nem kérte el (az ősz hajamon kívül), mert amikor először vettem gint, már tisztáztam magam a fiatalkorúság vádja alól."

2014. július 21., hétfő

Régi családi anekdotagyűjtemény 1.

Ahogy ígértem, nézem vissza a facebookon a "gyerekszáj rovatot" (nem kevés görgetésembe került). :o)

Kezdetnem mindjárt nem egészen egy gyerekszáj történettel indítanék, de azért hasznos tipp és bizonyítja, hogy a Harry Potter nem múlik el nyomtalanul; Amortenciát kotyvasztottam: :P
"2012. december 17. ·
Közérdekű közlemény: Szószos lábasba (aminek hosszú nyele van) feléig-kétharmadáig vizet kell tenni. Két kb. 12 cm hosszú ágacska rozmaringot (vagy ennek megfelelően 2-3 ek. rozmaringot), 1 ek. vaníliakivonatot, 1 ek. citromkivonatot, vagy egy felkarikázott citromot tegyetek bele, aztán mehet fel a gázra és forraljátok fel. Amikor már forr, állítsátok takarékra, és szimatoljatok!
Nem tudom, mit árul a William Sonoma Home bolt, amiben állítólag ugyanilyen illat van, de azt tudom, hogy én ki se jönnék belőle, amíg meg nem szokom az illatot.
Remélem, Jetinek is tetszeni fog. *Fiam-16 szerint olyan finom illat van, mint a szaunában (amit dicsérőleg kell érteni), szerintem meg valami finom, könnyű, friss illat, ami egyszerre hasonlít a lenyírt fűre, egy csokor fűszernövényre és a habcsókra. Nyami!"

Meg volt klímánk is:

"2012. december 25. ·
Párbeszéd nálunk, most:
Burkolóztam bele az új stólámba, mert fáztam. Jeti kérdezte:
– Nem lenne jobb kikapcsolni a klímát?
– Vagy lejjebb vinni? – kotyogott közbe *Fiam-16.
Ölembe vettem a laptopot, mert Cold case-t akartam nézni, és úgy válaszoltam:
– Nem, mert ha rajtam kívül senki se fázik, akkor nem fáztok.
És most rajtam röhögnek."

"2013. január 1.
Hajnali egy, lefekvés:
– Legalább ma mostatok volna fogat veszekedés nélkül! Most egész jövő évben mindig szólnom kell?!
– Dehát mostunk!
– Hogy mostatok volna?! Olyan száraz a fogkefétek, mint a sivatag!
– ...
Jeti a távolból:
– Ha mostak fogat, leheljenek rád!
– Énrám aztán ne leheljenek a büdös szájukkal, leheljenek inkább rád! Különben se lehelgessenek, jöjjenek fogat mosni! - méltatlankodtam.
*Fiam-16 még vitatkozott egy sort, és ment az apjára lehelni, de *Fiam-10 beballagott a fürdőszobába, és közölte velem:
– OK, anya, én megtörtem...
A gyerekeim terrorban nőnek fel!"

2014. július 20., vasárnap

Három nap, három éjjel

...ünnepeljük a Jeti szülinapját. Pénteken volt a közeli családi buli, szombaton egy ismerősnél voltunk, akinek magának is szülinapja volt, mára pedig összegyűjtöttük az ismerősöket, akik amúgy is szoktak jönni vasárnapi ebédre. :) Nem sikerült teljesen összegyűjteni őket, szóval lesz egy délutáni felköszöntés is. :)

De nem is ezért írok, hanem mert gondoltam, be kéne számolnom, hogy mi volt az elmúlt időszakban. Először is, eldöntöttük, hogy elköltözünk. Jelenleg folyamatban van, de sajnos még közel sem végleges, hogy hova mehetünk. Csak az elhatározásunk.

Aztán kaptam egy szép új telefont, Nokia Lumia 925-t, mert ahova készülünk, ott 4G van, és majd ez osztja meg az internetet. Hogy miért én kaptam? Hát, mert szépen fogalmazva én vagyok a család gyíkja, aki fel tud lelkesedni egy új telefon miatt, és be is tudja lakni, meg tudja szokni pár nap alatt. Azért vettünk Nokiát, mert a régi is az volt, és pontosan tudom, hogy hol találok rá programokat, és már megszoktam, hogy hogyan kell feltenni rá. De e szempontból kicsit unalmas volt, mert erre a telefonra az alkalmazásközpontból (OVI Áruház) simán le lehetett tölteni tök ingyen és tök legálisan mindent, amire szükségünk lehet. A Térképek is egyből működik rajta, és tegnap a világ egy igazán eldugott zugából haza is téregetett szépen. :)

A másik, hogy nagyon jó képeket készít, 8 Mpx-eseket. Van sorozatkép üzemmódja, ami bohóckodó gyerekeknél és kocsiból fényképezésnél nagyon hasznos. :D De még jó pár telefonra butított (és ingyenes) photoshopszerű (és maga az Adobe Photoshop is) program is fut rajta, előre beállított effektekkel, vágás és finomhangolás funkciókkal - amiket én használok - és persze nem használt funkciókkal is, amiket marhaságnak tartok. Így aztán már nem csak facebookozok állandóan, hanem ráadásul még instagrammozok is pár napja. :)

Meg kötök. Egyre jobban megy, majd megnézem, miket osztottam meg már itt a blogban és lehet, hogy megmutatok még egy-két dolgot. :)

Terveim között van, hogy legalább minden hétvégén írjak egy-egy bejegyzést, például legközelebb a Picasa fényképszerkesztő programról, ami ingyenes, ha van, akit érdekel egy minimál-képjavítási lehetőség az remélem, hasznosnak találja majd. Meg elhatároztam, hogy a facebookra írt rengeteg dolgot, amit érdemes megörökíteni, ide is megírom, például elsősorban a gyerekeim aranyköpéseit, mert a facebookon egyrészt nehéz visszakeresni, másrészt el is felejtődnek idővel.

Remélem, hogy megmarad az elhatározásom legalább, hogy írjak, mert ha minden úgy alakul, ahogy szeretném, akkor sok-sok írnivalóm lesz. :) Jót tesz nekem, ahogy távolodok el a mo-i politikától és politizálástól, kezd elmúlni az emberundorom és a lehangoltságom, és végre olyan dolgok érdekelnek újra, amiket nem láttam meg már jó ideje. :)

Most megyek, és megnézem, hogy van-e blogíró alkalmazás a telefonomra. :D

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...