2014. november 26., szerda

Gyors bejelentkezés

Az elmúlt pár napban „igazoltan” hiányoztam, mert vendégeink voltak. :) Az emeleten, ahol a mi lakrészünk is van, további két szoba található, ezeket hívom én a vénasszonyszag forrásának. Az egyik olyan mint egy kissé fapados vendégszoba (a szekrényben molyosodó nercbundával, sérült politúrozású intarziás asztalkával), a másik meg raktárként használt régi gyerekszobához méltón két falhoz tolt szimpla ággyal, beraktározott kerti bútorpárnákkal feltornyozott ágyneművel stb. van felszerelve. Ezzel nincs mit kezdeni, de Jeti kitalálta, hogy a vendégszobát kibéreljük a vendégeknek, így nem kell messze lakjanak tőlünk, és minden komfortot megtalálnak a folyosón két ajtóval arrébb nálunk. :D Na, már most belátható, hogy vénasszonyszagban nem fogadhatok vendégeket, szóval két teljes napom ment el arra, hogy átpakoljam, ami nem gyerekbiztos (hímzett párnák, horgolt szélű terítők, és a kis üveglapos teaasztalka), bútorfénnyel és Mr. Minute-tal áttöröljem a politúros bútorokat, az ágy fémkeretét és az ablakpárkányt, felhúzzak ágyneműt és végül felporszívózzak még egyszer, és fel is töröljek a szobában. Így isteni citromillat lett, és megfordult a fejemben, hogy a másik szobában is kitakarítok, de mivel alatta van Frau R., a háziasszonyunk irodája, meghallaná a motoszkálást, és Jeti szerint megsértődne. Bár nem szoktak feljönni. A bejárati ajtóhoz állítólag nincs is kulcsuk (kizárt, minden zárszerkezet min. két kulccsal kapható és mi csak egyet kaptunk), de azzal szemben nyílik egy zárt ajtó, ami viszont az ő földszinti lakrészükbe nyílik, szóval fel tudna jönni ellenőrizni, és akkor valami homályos indoktól vezérelve megsértődni a takarításon. De szerintem ezt csak Jeti gondolja, mert karácsonykor úgyis jönnek az unokák; már mondták, hogy akkor abban a két szobában lesznek elszállásolva. Szóval szerintem csak örülne, ha rend van, de mindegy, hagyjuk!

Meg persze a mi lakrészünkben is rendet raktam, és régóta halogatott dolgokat pakoltam át meg magasabbra, hogy nagyjából gyerekbiztosak legyünk, mert egy kis kétéves is meglátogatott minket. Tapasztalatom szerint ő elég pakolós kis rontópál szóval egy kicsit aggódtam, milyen lesz kvázi velük lakni, de minden rendben volt. :) S. már kezd beszélni, természetesen nem ragoz, de egyszerűbb tőmondatokat is összehoz. És ezzel az okosodással párhuzamosan a rontópálság is sokat enyhült. Sajnos itt nincsenek úgy játékok, mint odahaza, így elég unalmas lehetett neki, kábé plüssök voltak meg gumilabdák. Meg persze a saját dolgai.

Kicsit csavarogtunk együtt a környéken, meg kölcsönkapták a második kocsit, és azzal egyedül is csavaroghattak. Kötöttem S-nek egy kis sapkát, és olyan cuki volt, hogy viselte is, még itt benn a lakásban is. :D Sőt, a főpróbán, amikor azt ellenőriztük, hogy egyrészt nem lett bő, másrészt lehet kezdeni fogyasztani, akkor tört el nála a mécses, amikor levettük a buksijáról. :D A színeivel nem voltam elégedett, de nem volt más választás, ha azt a csíkos sapit akartam elkészíteni, amit a neten találtam, ezt a fülvédős sapkát. A mienk szürke, kék, fekete lett, a fekete a legvékonyabb csík persze. Nem rossz, de más színből jobb is lehetett volna. Fotó is készült, de egyrészt félhomályban, másrészt más gyerekét pláne nem teszem ki a blogba felismerhető arccal, szóval inkább nem mutatom meg. A fülvédőn változtattam, mert csőkötéssel készítettem inkább, nem duplán fogott szállal. Így nem is pöndörödik (szerintem a harisnyakötött fülvédő dupla szállal is pöndörödött volna, épp úgy, mint a sapka pereme), meg dupla vastag is, szóval jó meleg. A fogyasztástól tartottam, hogy nagyon randa lesz, de nem is látszik. :) Itt persze meleg van, sose lesz 0°C körülinél hidegebb, de otthon majd hordani fogja, ha az anyukáján múlik. :) Apuka meg lehet, hogy inkább ügyesen elveszíti, mert nagyon helyesen úgy van vele, hogy amikor ő nem fázik, a gyerek se fázik. És mivel S. az apja, B. hőérzetét örökölte, ő se fázós. B. meg képes télen is egy szál thermopulóverben járni (kabátot én még sose láttam rajta), és nem fázni egyáltalán, szerintem S. se fogja hiányolni a sapkát, ha mégse adja rá. :) Az anyuka viszont megnyugodhat, hogy van sapka, ha kell. Mert az ötlet amúgy onnan jött, hogy amikor vasárnap csavarogtunk, mutatta a kirakatban, hogy kéne vegyenek sapkát a gyereknek. Csak itt vasárnap minden zárva. És akkor én azt gondoltam, hogy szegény S. kapta tőlem a születésére minden idők leggyilkosabb babatakaróját (a három kilós intarziahorgolt „babatakaró”, ha még rémlik két évvel ezelőttről). :D Nem is használták, csak „babaalátétnek”, annak viszont jól bevált, mert a hideg padlótól megvédte a kis sejhaját, amikor letették rá játszani. :)

Tegnap délután elvittem őket Dortmundba, ahonnan ma hajnalban repültek vissza Pestre. Hazafele jó vacak volt sötétben vezetni a teherautót. Pláne, mert a háromsávos autópályán (illetve hivatalosan, ugye, nyolc sávosnak hívják, mert a leállósávokat is beszámolják és mindkét oldalon) a legbelsőben a száguldozók fényszóróval jönnek, hogy eszedbe se jusson kivágni eléjük, ha eléd meg bejön egy kamion 100-zal előzni a másikat. Amit amúgy se tennék, mert szoktam használni a visszapillantót, de mire hazaértem komolyan megfájdult a fejem, hogy a bal tükörből állandóan elvakítottak.

Azért mutatok nektek fotót, ezt az izét csináltam a hálószobájuk asztalára. Nem vagyok valami kreatív, de a boltban olyan jó ötletnek tűnt, aztán izé, ilyen lett. :D


Újabban folyton csak telefonnal fényképezek, ezt meg meg is effekteltem, ráadásul nem a Fhotoroom-mal (sic!), hanem a mobil Photoshop alkalmazással (mindkettő windows phone-ra írt ingyenes alkalmazás), ami szerintem rosszabb eredményt adott, mintha úgy hagyom, na, mindegy! Ezt most a fészbukról mentettem le, mert már megint nem töltöttem le a telefonról a fotókat. :) Pedig S-ről is készítettem párat, amit el kéne küldeni nekik emailben.

Na, jó, megyek dolgomra, mert ahogy mondani szokták, nem lesz belőlem énekes halott. Dolog meg mindig akad.

2014. november 14., péntek

Most képek

A fényképezőgépről még mindig nem szedtem le, de íme itt vannak a telefonos fotóim.

1. kép: Az első „bútorunk”.

2. kép: A halloweeni tökjeink. Az, amit ti is nyilván orrnak néztek, valójában a szája, de ne aggódjatok, a koncepciót én se értettem.

3. kép: Tegnapi kép, a barkácsbolt előtt készült. Szép harmatos pókháló.

4. kép: És még egy, mert nem tudtam betelni velük.

5. kép: Ez a kép pediglen Mágikának készült. Karácsonyfadísz és legó egyben.

2014. november 13., csütörtök

Esti nyűglődés

Le kéne tölteni a képeket, amiket mutatnék, de elfáradok mindig estére. Szóval csak locsogni fogok meg fecsegni. :)

Ma elvileg 10 milliószoros nap volt, és bár nem tisztázott, hogy most a végén lesz-e 10 millió pici süllyesztett fejű csavarom a végén, de a délelőttöm azzal telt, hogy megjárattam a kocsit. Kezdem megszokni a teherautó vezetését. (naná, több mint 2000 km után illendő is). Amit nem tudok még megszokni, az az, hogy ne hagyjak itthon valamit. :D Tegnapelőtt kétszer vásároltam be, de csak egyszer fizettem szerencsére. Először ugyanis 4 euró híján nem volt elég pénzem, VISA kártyával nem lehet fizetni a Lidlben és a nagyfiam meg itthonhagyta a pénztárcáját. Nosza irány haza (+10-10 km) a pénzért, amit nem vettem ki a borítékból, hogy ne legyen nálam az összes pénz, amit az IKEA szállításra vettem ki.

Aztán tegnapelőtt délután vártuk a szállítást, jött segítségem is, és összeszereltük az ágyat. Csak az volt a bökkenő, hogy volt a csomagban olyasmi, amire nem volt szükségünk, viszont hiányzott 12 db süllyesztett fejű csavar, azt mentem el ma venni. Kivéve, hogy a csavart és az összeállítási útmutatót itthon felejtettem az asztalon. De már fejlődöm, mert ez még a szomszédos faluban eszembe jutott, így csak +4-4 km-t mentem feleslegesen. Viszont Jeti nélkül szépen belődöröghettem a barkácsboltot, a Lidlt (ahol elfelejtettem tegnap itthon készre süthető zsemlét venni) és még a Rossmannt is. Jeti állandóan nyavalyog ugyanis a boltokban.

A Lidlben a fiam rábeszélt, hogy neki rakott kelkáposzta kell és ezért ma dupla ebédet főztem a mait (sült zöldségek sült pulykaizékkel) és a holnapit, aminek a felét megették vacsorára, de azért maradt bőven.

Viszont nem szereltem össze semmit, mert tegnap a sok csavar behajtástól fájnak az ujjaim. És mindkét kezemen, mert a balt is igénybe vettem, amikor a jobb már fájni kezdett. Pedig jó ötlet volt az IKEA, szeretek is szerelni, de ez most így sok volt. 4 műanyagszék, 6 Stefan szék, 2 ágyrács, 1 Brimnes ágykeret és ágyvég már sok volt. :) Pedig az ágykeretben és az ágyvégben, mondom, volt is segítségem. A székek viszont tök jók. Különösen ez a Stefan, tök stabil, és elég hosszú, széles és magas az ülésfelülete, nem nyomódik be a combomba a széle, mint a hülye összecsukható széknek, amin eddig ültem.

Ja, meg vasaltam is. Szóval nem henyéltem, pedig szeretnék. De mindjárt itt a hétvége. Holnap du. még visszajön Sven és segít a félbehagyott ággyal, szóval ma még a földön alszunk. És mivel nem kell ebédet főznöm, ráveszem magam a fényképek letöltésére és megosztására.

És majdnem lehagytam a lényeget, amin még este is röhögcséltünk, és nem akarom elfelejteni. Ahogy értünk be kis falunkba, egyszer csak legalább 30 traktor jött szembe velünk szépen libasorban. :D Majd behaltunk a nevetéstől, mert eszembe jutott, hogy a traktorok magas intelligenciájú szerkezetek, amelyeket időnként egy helyre terelnek az ufók, hogy magas intelligenciájukkal el ne kóboroljanak. :D Ez az Öszödik pecsétből van, érdemes megnézni, vicces nagyon.

Enjoy the movie!

2014. november 12., szerda

Késedelmes bejegyzés

Ahhoz képest, hogy vasárnapra ígértem, pláne képekkel, jól le vagyok maradva, igaz?

Az Északi tengerről jót vagy semmit, nem pont ilyennek képzeltem. Bár nem tudom, miért nem, mert a megtévesztésig olyan lehangoló volt, mint Bretagne-nál. Sáros izé hosszan, aztán a tenger. Ráadásul az erős szélben felkavarodott benne a homok.

Mindig azt mondtam, hogy itt sokkal kulturáltabbak a kutyatartók. Azért nem mindenki. Ki volt írva a bejáratnál, hogy ez nem kutyabarát strand, nem szabad bevinni kutyát. Ráadásul volt ott egy játszótér is sok-sok gyerekkel. Azért egy kutyás bevitte a két gyerek mellé a Bernáthegyit is, mondjuk pórázon, de az is igaz, hogy a kb. 8-10 éves gyerek fogta a pórázt. Biztos ügyesen visszatartotta volna, ha megindul a kutya. Ja, és egyenesen a játszótér felé vették az irányt. Szóval hülye ember mindenütt van.

A parton nyitva volt viszont egy halas, és nagyon finom sült halat kaptunk, ami valószínűleg mirelit rántott hal volt, viszont abból legalább tényleg finom. Kaptunk Remoulade mártást is mellé, mint a Nordsee-ben. Szóval jót ebédeltünk. Vacsira meg a szombati rakott krumpli maradékát ettük. Nem volt rossz, de a kolbász és tejföl helyzet errefele nem az igazi. :D A tejföl irtó vizes, ebből is látszik, hogy sokkal jobb a német élelmiszeripar technikája, mint a magyaroké, több vizet tudnak a cuccban benntartani. A kolbász helyett meg mindenféle hasonló dologgal kísérletezett Jani, így háromféle izé is volt benne. De kaptunk ajándékba a tanyafalvi szomszédasszonytól kolbászt is, majd legközelebb azt tesszük bele. De ha figyelembe vesszük, hogy otthon a kifőzdében sajnos lecsókolbász van a rakott krumpliban, szerintem bármelyik német kolbász vagy szalámi jobb választás. :D Viszont vicces, hogy Floridában tökéletes rakott krumplit tudtunk előállítani, pedig az mennyivel messzebb van.

Tegnap viszont nem volt mese, ki kellett pakolni azt a töméntelen sok cuccot, amit hoztam, mert ma délután hozzák az ágyunkat, és végre nem a földön lesz a matracunk. :) Ez azért jó, mert Jetinek nagyon alacsony, ő a magas amerikai ágyakról álmodozik, amihez képest a földre tett matrac legfeljebb egy komfortos kemping élményét adja. Szóval kipakoltam mindent, végig gondoltam, hogy mennyi fontos dolgot otthon hagytam a nagy rohanásban, de nem ütött meg a guta, csak el kezdtem írni a decemberi listát. :D Például varrhatnék függönyt, de a transzformátor otthon maradt, a varrógépem meg sajnos csak 110V-tal szeret dolgozni. De ami még rosszabb, voltam a patikában, mindent megvettem, amit Jeti felírt, kivéve azt a homályos utalást arra, hogy meg még azok a gyógyszerek, amik neked kellenek. :( A gyerek majd kihoz utánam, meg nem is életmentő gyógyszerek, de azért na!

Meg közben rám írt az EON is, hogy fizessek villanyszámlát. Szerintem befizettem a múlt héten, de azért most bankkártyával is elutaltam. Mert az EON-nál lehet. A Főgáznál viszont nem, miattuk kéne a Díjbeszedőhöz vagy hova regisztrálnom, csak éppen nem fogadja el a főgázos felhasználói számlaszámom (vagy minek hívják). Szóval ezzel még lesznek bajok, úgy érzem. Az EON egyébként a legfelhasználóbarátabb, legkönnyebben kezelhető online felületet üzemeltető közműszolgáltató, amivel dolgunk van odahaza. De nem röhej különben, hogy a legjobb szolgáltató egy vidéki áram- és gázművek? A Főgáz meg le van maradva, mint a borravaló? De az Elmű se sokkal különb, igaz, lehet online fizetni, de pl. a hibás címet csak személyesen tudnám kijavíttatni, holott az EON elfogadta a személyim szkennelt változatát is. De a legröhejesebb máskülönben a T-com. Ő szolgáltatja az internetet, de interneten még a postázási címet se lehet náluk megváltoztatni. :P Ráadásul Jeti nevén van, és én mint feleség örülhetek, hogy személyesen befizethetem az elmaradást kellő sorba állást követően. Mindegy, hoztam meghatalmazást, legközelebb postázási címet változtatok, ha fejre állnak is.

Decemberben megint a kisteherautóval kell menjek, mert az egyik lengéscsillapítót meg kell forrasztani és ideúton elpusztult a ventillátorunk is, amit én észre se vettem, mert nem kellett fűteni, illetve vezetni jobb, ha hűvös van a kocsiban. Tényleg! Ezt köszönhetjük az északi tengernek vagy nem tudom, minek, de itt csak pulóveres idő van. :) Bár a múlt heti otthoni időjárásra se lehet panaszom.

Visszatérve az IKEÁ-ra, elvileg postával küldi a cuccot. A posta viszont itt csak kapuig köteles kiszállítani a csomagot (nálunk olyan nincs, szóval ajtóig), de én bizakodó vagyok. Az nem lehet, hogy pont az IKEA kiküld egy 90 kg-os csomagot, amit nem hoznak fel.

Hát, ezek mennek itt. Herr Galambász (a főbérlőnk) most nyírja a füvet, és rajta kabát van, de szerintem csak azért mert a naptár novembert mutat. Igaz, ma nem süt a nap.

2014. november 8., szombat

Csak eszembe jutott

Voltam otthon a múlt héten, de már újra itthon vagyok.

(Holnap lesz fényképes bejegyzés, mert kirándulni megyünk. De a múlt héten annyit szaladgáltam, hogy még a facebookról is igazolatlanul hiányoztam.)

2014. november 1., szombat

Képek nélküli

Szerettem volna képeket beszúrni, mert aranyos tököket faragtak a fiúk, meg vettünk ebből a svájci kék burgonyából, ami tök jópofán néz ki, de sima krumpli íze van. :)

Találtunk egy zöldségest, ahol az eladónő kikereste nekünk, hogy melyik krumpli jó sütni, és végre finom sült krumplit ettünk, ami már jó ideje nem fordult elő velünk a helyi lidl-s kínálat alapján. Illetve találtunk drágább krumplit, kisebb kiszerelésben, ami már majdnem jó volt (legalábbis a "speisekartofel"-nél sokkal jobb), de azért ez legalább finom.

Végre kaptunk viszont ruhatartó állványt, amire szépen fellógattam a kabátokat, Jeti ingeit meg a többi vasalt, vagy lógásra tervezett ruhadarabokat (pl. orvosi köpeny).

Alig várom, hogy itt legyen a varrógépem, mert kézzel köpenyzsebet varrni nem vicces. Véres is lett az egyik zsebe, amikor az anyagráhajtásnál erőltettem és beledöftem az ujjbegyembe jó mélyre a tűt. És akkor varrok függönyt is. Az anyagot a pesti chinese marketben fogom megvenni vagy a bolond boltban, mert nem szánok rá sokat. :) A helyi függönyárak horribilisek. Bár kinéztem azt a fel és le huzigálható harmonikára hajtogatott papírrolót, ami nagyon tetszik. De csak nekem, gondolom, mert nem ők fogják varrni a függönyöket. :/

Erre gondolok máskülönben: Plisszéroló Arra pont jó lenne, hogy Herr Galambász ne lásson fel rám a kertből vagy este ne kukkolhassanak szemből. :D Persze van redőny, de ha leengedem, akkor az reggelig úgy marad, én meg sötétben nem ébredek fel és punktum.

A Jeti meg elaludt itt a gumimatracon, ami a kanapét helyettesíti. :) Megyek, én is ledőlök egy kicsit (nem a gumimatracra, azon nincs több hely).

Legyen nagyon szép hétvégétek!

2014. október 29., szerda

A villanytűzhely

egy átok! Palacsintát sütök, a tészta felénél jöttem rá nagyjából, hogy hogyan tudnék az otthonihoz hasonló minőséget sütni. A tészta ugyanaz, mert én is ugyanaz vagyok. A hozzávalók nyilván itteniek, de semmiben se különböznek (ránézésre) az otthonitól. Tehát csak a villanytűzhely lehet a ludas meg én, aki legutoljára a tankonyhán használt villanytűzhelyet, de gáztűzhelypárti maradt már akkor is. A villanysütő az más kérdés, sütőnek sokkal jobb a villany, mint főzni rajta.

Szóval most leírom a titkot azoknak, akik szintén villanyra kényszerülnek, és nem tudnak rajta finom palacsintát sütni. A technika sorrendje a lényeg, figyeljetek!

0: talán felesleges leírni, de bizony a villanylapot fel kell melegíteni. Villanylapfüggő, az én használt tűzhelyemen beletelik pár percbe. Ráadásul most vettem észre, hogy az egyik közel se melegít annyira, mint a másik kettő. Két palacsintasütőt használok ugyanis, és az egyikben kettő sült ki, míg a másikban egy. Rezsót váltottam, és ez megoldódott.

Apropó, palacsintasütő! A nagyobbik fajta lelóg a rezsóról, szóval, ha még nem vettél, a kisebbik fajtát ajánlom. Abban szép lesz a palacsinta, míg a nagyobbikban a közepe megpirul, de a szélei nem, és így a fordítás kicsit macerásabb, illetve szerintem hülyén néz ki a végtermék.

1: a palacsintasütőt rá kell tenni és előmelegíteni azt is.

2: mikor a palacsintasütő is meleg, olajat kell bele kenni szilikonecsettel és füstölésig melegíteni. Ezt legalább az első palacsinta előtt meg kell tenni, de én nem teszek olajat a tésztába, és minden palacsinta között megismétlem az olajozást. A füstölésig melegítést viszont a nemolajozóknak is ajánlom, mert amikor adagolod a tésztát, a serpenyőnek SERCEGNIE KELL, különben nem tapad meg rajta a palacsintatészta!

3: Időt szánni rá, akkor lehet fordítani, amikor a széle kicsit elválik a sütőtől. A gáztűzhelyen úgy volt, hogy amikor picit pirul a széle, akkor lehet óvatosan a szilikonspatulával elemelgetni, aztán megrázogatni, és vagy feldobva, vagy a szilikonspatulával alányúlva megfordítani. De a villanyon a közepe pirul, nem a széle, szóval bajban lennék, ha a szélére vártam volna. :D

+1: A gázon elég volt a közepes lángnál egy kicsivel nagyobb, hogy megsüljön. A villanynak - nálam legalábbis - teljes fokozaton kellett mennie, hogy jó legyen.

+ még 1: Az utolsó oldalak megfordításakor lezárom a villanylapokat, mert úgyis marha lassan hűlnek le.

Ha neked még van trükköd a villanytűzhellyel, ne szégyelld megosztani velem, mert az újszülöttnek minden "vicc" új. :)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...