2014. november 14., péntek

Most képek

A fényképezőgépről még mindig nem szedtem le, de íme itt vannak a telefonos fotóim.

1. kép: Az első „bútorunk”.

2. kép: A halloweeni tökjeink. Az, amit ti is nyilván orrnak néztek, valójában a szája, de ne aggódjatok, a koncepciót én se értettem.

3. kép: Tegnapi kép, a barkácsbolt előtt készült. Szép harmatos pókháló.

4. kép: És még egy, mert nem tudtam betelni velük.

5. kép: Ez a kép pediglen Mágikának készült. Karácsonyfadísz és legó egyben.

2014. november 13., csütörtök

Esti nyűglődés

Le kéne tölteni a képeket, amiket mutatnék, de elfáradok mindig estére. Szóval csak locsogni fogok meg fecsegni. :)

Ma elvileg 10 milliószoros nap volt, és bár nem tisztázott, hogy most a végén lesz-e 10 millió pici süllyesztett fejű csavarom a végén, de a délelőttöm azzal telt, hogy megjárattam a kocsit. Kezdem megszokni a teherautó vezetését. (naná, több mint 2000 km után illendő is). Amit nem tudok még megszokni, az az, hogy ne hagyjak itthon valamit. :D Tegnapelőtt kétszer vásároltam be, de csak egyszer fizettem szerencsére. Először ugyanis 4 euró híján nem volt elég pénzem, VISA kártyával nem lehet fizetni a Lidlben és a nagyfiam meg itthonhagyta a pénztárcáját. Nosza irány haza (+10-10 km) a pénzért, amit nem vettem ki a borítékból, hogy ne legyen nálam az összes pénz, amit az IKEA szállításra vettem ki.

Aztán tegnapelőtt délután vártuk a szállítást, jött segítségem is, és összeszereltük az ágyat. Csak az volt a bökkenő, hogy volt a csomagban olyasmi, amire nem volt szükségünk, viszont hiányzott 12 db süllyesztett fejű csavar, azt mentem el ma venni. Kivéve, hogy a csavart és az összeállítási útmutatót itthon felejtettem az asztalon. De már fejlődöm, mert ez még a szomszédos faluban eszembe jutott, így csak +4-4 km-t mentem feleslegesen. Viszont Jeti nélkül szépen belődöröghettem a barkácsboltot, a Lidlt (ahol elfelejtettem tegnap itthon készre süthető zsemlét venni) és még a Rossmannt is. Jeti állandóan nyavalyog ugyanis a boltokban.

A Lidlben a fiam rábeszélt, hogy neki rakott kelkáposzta kell és ezért ma dupla ebédet főztem a mait (sült zöldségek sült pulykaizékkel) és a holnapit, aminek a felét megették vacsorára, de azért maradt bőven.

Viszont nem szereltem össze semmit, mert tegnap a sok csavar behajtástól fájnak az ujjaim. És mindkét kezemen, mert a balt is igénybe vettem, amikor a jobb már fájni kezdett. Pedig jó ötlet volt az IKEA, szeretek is szerelni, de ez most így sok volt. 4 műanyagszék, 6 Stefan szék, 2 ágyrács, 1 Brimnes ágykeret és ágyvég már sok volt. :) Pedig az ágykeretben és az ágyvégben, mondom, volt is segítségem. A székek viszont tök jók. Különösen ez a Stefan, tök stabil, és elég hosszú, széles és magas az ülésfelülete, nem nyomódik be a combomba a széle, mint a hülye összecsukható széknek, amin eddig ültem.

Ja, meg vasaltam is. Szóval nem henyéltem, pedig szeretnék. De mindjárt itt a hétvége. Holnap du. még visszajön Sven és segít a félbehagyott ággyal, szóval ma még a földön alszunk. És mivel nem kell ebédet főznöm, ráveszem magam a fényképek letöltésére és megosztására.

És majdnem lehagytam a lényeget, amin még este is röhögcséltünk, és nem akarom elfelejteni. Ahogy értünk be kis falunkba, egyszer csak legalább 30 traktor jött szembe velünk szépen libasorban. :D Majd behaltunk a nevetéstől, mert eszembe jutott, hogy a traktorok magas intelligenciájú szerkezetek, amelyeket időnként egy helyre terelnek az ufók, hogy magas intelligenciájukkal el ne kóboroljanak. :D Ez az Öszödik pecsétből van, érdemes megnézni, vicces nagyon.

Enjoy the movie!

2014. november 12., szerda

Késedelmes bejegyzés

Ahhoz képest, hogy vasárnapra ígértem, pláne képekkel, jól le vagyok maradva, igaz?

Az Északi tengerről jót vagy semmit, nem pont ilyennek képzeltem. Bár nem tudom, miért nem, mert a megtévesztésig olyan lehangoló volt, mint Bretagne-nál. Sáros izé hosszan, aztán a tenger. Ráadásul az erős szélben felkavarodott benne a homok.

Mindig azt mondtam, hogy itt sokkal kulturáltabbak a kutyatartók. Azért nem mindenki. Ki volt írva a bejáratnál, hogy ez nem kutyabarát strand, nem szabad bevinni kutyát. Ráadásul volt ott egy játszótér is sok-sok gyerekkel. Azért egy kutyás bevitte a két gyerek mellé a Bernáthegyit is, mondjuk pórázon, de az is igaz, hogy a kb. 8-10 éves gyerek fogta a pórázt. Biztos ügyesen visszatartotta volna, ha megindul a kutya. Ja, és egyenesen a játszótér felé vették az irányt. Szóval hülye ember mindenütt van.

A parton nyitva volt viszont egy halas, és nagyon finom sült halat kaptunk, ami valószínűleg mirelit rántott hal volt, viszont abból legalább tényleg finom. Kaptunk Remoulade mártást is mellé, mint a Nordsee-ben. Szóval jót ebédeltünk. Vacsira meg a szombati rakott krumpli maradékát ettük. Nem volt rossz, de a kolbász és tejföl helyzet errefele nem az igazi. :D A tejföl irtó vizes, ebből is látszik, hogy sokkal jobb a német élelmiszeripar technikája, mint a magyaroké, több vizet tudnak a cuccban benntartani. A kolbász helyett meg mindenféle hasonló dologgal kísérletezett Jani, így háromféle izé is volt benne. De kaptunk ajándékba a tanyafalvi szomszédasszonytól kolbászt is, majd legközelebb azt tesszük bele. De ha figyelembe vesszük, hogy otthon a kifőzdében sajnos lecsókolbász van a rakott krumpliban, szerintem bármelyik német kolbász vagy szalámi jobb választás. :D Viszont vicces, hogy Floridában tökéletes rakott krumplit tudtunk előállítani, pedig az mennyivel messzebb van.

Tegnap viszont nem volt mese, ki kellett pakolni azt a töméntelen sok cuccot, amit hoztam, mert ma délután hozzák az ágyunkat, és végre nem a földön lesz a matracunk. :) Ez azért jó, mert Jetinek nagyon alacsony, ő a magas amerikai ágyakról álmodozik, amihez képest a földre tett matrac legfeljebb egy komfortos kemping élményét adja. Szóval kipakoltam mindent, végig gondoltam, hogy mennyi fontos dolgot otthon hagytam a nagy rohanásban, de nem ütött meg a guta, csak el kezdtem írni a decemberi listát. :D Például varrhatnék függönyt, de a transzformátor otthon maradt, a varrógépem meg sajnos csak 110V-tal szeret dolgozni. De ami még rosszabb, voltam a patikában, mindent megvettem, amit Jeti felírt, kivéve azt a homályos utalást arra, hogy meg még azok a gyógyszerek, amik neked kellenek. :( A gyerek majd kihoz utánam, meg nem is életmentő gyógyszerek, de azért na!

Meg közben rám írt az EON is, hogy fizessek villanyszámlát. Szerintem befizettem a múlt héten, de azért most bankkártyával is elutaltam. Mert az EON-nál lehet. A Főgáznál viszont nem, miattuk kéne a Díjbeszedőhöz vagy hova regisztrálnom, csak éppen nem fogadja el a főgázos felhasználói számlaszámom (vagy minek hívják). Szóval ezzel még lesznek bajok, úgy érzem. Az EON egyébként a legfelhasználóbarátabb, legkönnyebben kezelhető online felületet üzemeltető közműszolgáltató, amivel dolgunk van odahaza. De nem röhej különben, hogy a legjobb szolgáltató egy vidéki áram- és gázművek? A Főgáz meg le van maradva, mint a borravaló? De az Elmű se sokkal különb, igaz, lehet online fizetni, de pl. a hibás címet csak személyesen tudnám kijavíttatni, holott az EON elfogadta a személyim szkennelt változatát is. De a legröhejesebb máskülönben a T-com. Ő szolgáltatja az internetet, de interneten még a postázási címet se lehet náluk megváltoztatni. :P Ráadásul Jeti nevén van, és én mint feleség örülhetek, hogy személyesen befizethetem az elmaradást kellő sorba állást követően. Mindegy, hoztam meghatalmazást, legközelebb postázási címet változtatok, ha fejre állnak is.

Decemberben megint a kisteherautóval kell menjek, mert az egyik lengéscsillapítót meg kell forrasztani és ideúton elpusztult a ventillátorunk is, amit én észre se vettem, mert nem kellett fűteni, illetve vezetni jobb, ha hűvös van a kocsiban. Tényleg! Ezt köszönhetjük az északi tengernek vagy nem tudom, minek, de itt csak pulóveres idő van. :) Bár a múlt heti otthoni időjárásra se lehet panaszom.

Visszatérve az IKEÁ-ra, elvileg postával küldi a cuccot. A posta viszont itt csak kapuig köteles kiszállítani a csomagot (nálunk olyan nincs, szóval ajtóig), de én bizakodó vagyok. Az nem lehet, hogy pont az IKEA kiküld egy 90 kg-os csomagot, amit nem hoznak fel.

Hát, ezek mennek itt. Herr Galambász (a főbérlőnk) most nyírja a füvet, és rajta kabát van, de szerintem csak azért mert a naptár novembert mutat. Igaz, ma nem süt a nap.

2014. november 8., szombat

Csak eszembe jutott

Voltam otthon a múlt héten, de már újra itthon vagyok.

(Holnap lesz fényképes bejegyzés, mert kirándulni megyünk. De a múlt héten annyit szaladgáltam, hogy még a facebookról is igazolatlanul hiányoztam.)

2014. november 1., szombat

Képek nélküli

Szerettem volna képeket beszúrni, mert aranyos tököket faragtak a fiúk, meg vettünk ebből a svájci kék burgonyából, ami tök jópofán néz ki, de sima krumpli íze van. :)

Találtunk egy zöldségest, ahol az eladónő kikereste nekünk, hogy melyik krumpli jó sütni, és végre finom sült krumplit ettünk, ami már jó ideje nem fordult elő velünk a helyi lidl-s kínálat alapján. Illetve találtunk drágább krumplit, kisebb kiszerelésben, ami már majdnem jó volt (legalábbis a "speisekartofel"-nél sokkal jobb), de azért ez legalább finom.

Végre kaptunk viszont ruhatartó állványt, amire szépen fellógattam a kabátokat, Jeti ingeit meg a többi vasalt, vagy lógásra tervezett ruhadarabokat (pl. orvosi köpeny).

Alig várom, hogy itt legyen a varrógépem, mert kézzel köpenyzsebet varrni nem vicces. Véres is lett az egyik zsebe, amikor az anyagráhajtásnál erőltettem és beledöftem az ujjbegyembe jó mélyre a tűt. És akkor varrok függönyt is. Az anyagot a pesti chinese marketben fogom megvenni vagy a bolond boltban, mert nem szánok rá sokat. :) A helyi függönyárak horribilisek. Bár kinéztem azt a fel és le huzigálható harmonikára hajtogatott papírrolót, ami nagyon tetszik. De csak nekem, gondolom, mert nem ők fogják varrni a függönyöket. :/

Erre gondolok máskülönben: Plisszéroló Arra pont jó lenne, hogy Herr Galambász ne lásson fel rám a kertből vagy este ne kukkolhassanak szemből. :D Persze van redőny, de ha leengedem, akkor az reggelig úgy marad, én meg sötétben nem ébredek fel és punktum.

A Jeti meg elaludt itt a gumimatracon, ami a kanapét helyettesíti. :) Megyek, én is ledőlök egy kicsit (nem a gumimatracra, azon nincs több hely).

Legyen nagyon szép hétvégétek!

2014. október 29., szerda

A villanytűzhely

egy átok! Palacsintát sütök, a tészta felénél jöttem rá nagyjából, hogy hogyan tudnék az otthonihoz hasonló minőséget sütni. A tészta ugyanaz, mert én is ugyanaz vagyok. A hozzávalók nyilván itteniek, de semmiben se különböznek (ránézésre) az otthonitól. Tehát csak a villanytűzhely lehet a ludas meg én, aki legutoljára a tankonyhán használt villanytűzhelyet, de gáztűzhelypárti maradt már akkor is. A villanysütő az más kérdés, sütőnek sokkal jobb a villany, mint főzni rajta.

Szóval most leírom a titkot azoknak, akik szintén villanyra kényszerülnek, és nem tudnak rajta finom palacsintát sütni. A technika sorrendje a lényeg, figyeljetek!

0: talán felesleges leírni, de bizony a villanylapot fel kell melegíteni. Villanylapfüggő, az én használt tűzhelyemen beletelik pár percbe. Ráadásul most vettem észre, hogy az egyik közel se melegít annyira, mint a másik kettő. Két palacsintasütőt használok ugyanis, és az egyikben kettő sült ki, míg a másikban egy. Rezsót váltottam, és ez megoldódott.

Apropó, palacsintasütő! A nagyobbik fajta lelóg a rezsóról, szóval, ha még nem vettél, a kisebbik fajtát ajánlom. Abban szép lesz a palacsinta, míg a nagyobbikban a közepe megpirul, de a szélei nem, és így a fordítás kicsit macerásabb, illetve szerintem hülyén néz ki a végtermék.

1: a palacsintasütőt rá kell tenni és előmelegíteni azt is.

2: mikor a palacsintasütő is meleg, olajat kell bele kenni szilikonecsettel és füstölésig melegíteni. Ezt legalább az első palacsinta előtt meg kell tenni, de én nem teszek olajat a tésztába, és minden palacsinta között megismétlem az olajozást. A füstölésig melegítést viszont a nemolajozóknak is ajánlom, mert amikor adagolod a tésztát, a serpenyőnek SERCEGNIE KELL, különben nem tapad meg rajta a palacsintatészta!

3: Időt szánni rá, akkor lehet fordítani, amikor a széle kicsit elválik a sütőtől. A gáztűzhelyen úgy volt, hogy amikor picit pirul a széle, akkor lehet óvatosan a szilikonspatulával elemelgetni, aztán megrázogatni, és vagy feldobva, vagy a szilikonspatulával alányúlva megfordítani. De a villanyon a közepe pirul, nem a széle, szóval bajban lennék, ha a szélére vártam volna. :D

+1: A gázon elég volt a közepes lángnál egy kicsivel nagyobb, hogy megsüljön. A villanynak - nálam legalábbis - teljes fokozaton kellett mennie, hogy jó legyen.

+ még 1: Az utolsó oldalak megfordításakor lezárom a villanylapokat, mert úgyis marha lassan hűlnek le.

Ha neked még van trükköd a villanytűzhellyel, ne szégyelld megosztani velem, mert az újszülöttnek minden "vicc" új. :)

2014. október 27., hétfő

A napló folytatódik

Meglepődtem, hogy milyen sokan voltatok olyan aranyosak, hogy nem csak idenéztetek, de még megjegyzést is hagytatok nálam. Jól esik, komolyan. :)

A mai napunk elég csendes volt. Itt most iskolaszünet van, így itthon van a legkisebb királyfink is. De az iskolaszünet mit sem jelent, ha valakinek két osztályt is ki kell járnia párhuzamosan (német és magyar), és még ráadásul irtó gonosz szülei vannak. Szóval a délelőtt a megfelelően sokáig alvást követően 10-től tanulás volt. Ezzel kapcsolatosan jegyzem meg, hogy az ég áldja a skype és a minecraft feltalálóit, mert nekik köszönhetően Fiam-11 tartja a kapcsolatot az osztálytársakkal, és alkalmanként - szülői utasításra - még a hazai tananyaggal kapcsolatosan is tájékozódik. Így nagyjából haladunk az otthoni tananyaggal is, talán nem kell majd magántanár a vizsga letétele érdekében. Persze, ha kell, az sem lesz gond. Hihetetlen megkönnyebbülés havi fixből "viccelni".

A lakás amúgy elég pusztaság még, az ágykeretünk például csak két hét múlva érkezik. Ráadásul itt az IKEA (meg mindenki más is) a postával küldi a csomagokat. A postás meg kapuig hozza. Nálunk még nagyon rendesek voltak a múltkor a konyhabútorral, hogy az ajtóig hozták. Az emeletre viszont nekünk kell felcűgölni. Meg összeállítani is, de azt a részét nagyon szeretem, gyerekkoromban is nagy legós voltam. :D Még barátoknál is tartottunk "ikea"-partit, amikor is ők vendégül láttak, én meg összeszereltem a bútort. :D

A házigazdának postagalambjai vannak, egész nap azokat "buzerálja", vagyis eteti, röpteti és kikacagja őket. A kikacagás nekünk is megy, már két ablakon is van madárlenyomatunk, ahogy a kezdő postások nekidurrannak. Az egyiket nem láttuk, csak egy szép angyalszárnyszerű lenyomat maradt utána, de a másik mellkassal telibekapta az ablakot és akkorát durrant, hogy azt hittem, leszakadt a konyhaszekrény; miután megállapítottam, hogy a helyén van, akkor meg azt, hogy Jeti esett le a lépcsőn, mert éppen ment vissza a délutáni rendelésre. Csak este vettem észre, hogy a jövendő-étkezőnk ablakának ment neki egy galamb. Most ott a matracunk van a földön egyébként, amit a múltkor én tuszkoltam be a kisteherautóba és hoztam el Tanyafalváról. Szegény Tanyafalva kiürült, jópár dolgot ott tudnunk nélkülözni, így onnan hoztam el. Végül is szerencsés, hogy volt ez a kétlakiság, mert most sok beszereznivalótól szabadulunk meg. Így is rengeteg dolgot kell vennünk még.

A hálószoba helyzet vicces amúgy, mert van egy tök jó hálószoba, bordóra festett falakkal (és belső fallal, ami takarná az ágyat)szülői hálószobának szánva - na, azt kinézte magának Fiam-11, és behurcolkodott, így az lett a gyerekszoba. Van egy nagyobb szoba gyerekszobának kifestve (holdas tapéta, a plafonon fluoreszkáló csillagokkal, a konnektorokban kivehetetlen gyerekzárakkal: az lesz a mi hálószobánk, csak amikor Jeti áthurcolkodott az előző albérletből (ő előbb jött ki egy hónappal, hogy helyet csináljon), a legelső szobából csinált dzsumbujfészket, amit már többször rendbe is raktam, de még nem volt lelkierőm elpakolni onnan és áthúzni a matracot. Aztán van egy rémes fürdőszobánk, amire szavak nincsenek, a giccsparádé enyhe kifejezés rá. Sajnos még nem jöttem rá, hogyan lehetne minél többet eltakarni a csempéből, ami nyilvánvalóan a háziak büszkesége, mert kisebb szívszélhűdést kaptak, amikor meghallották, hogy oda akarjuk a mosógépet beköttetni. :D Szerencsére a dupla zöld mosdókagyló eltávolítása árán mégis sikerült átverni rajtuk ezt a vágyunkat. :D Az egész háznak van egy erős 60-as évekbeli feelingje, a plafonon faborítás meg ilyenek. De azért szerintem kihozok majd belőle valami jót, bár nyilván a faburkolatok meg az öreges tapéta adott marad a nappaliban még jó sokáig. Ami hatalmas. És nagyon hiányzik belőle a kanapé, legalábbis nekem. De egyelőre még az ikeás kanapéra is gyűjteni kell a pénzt. :D Amikor idejöttünk, volt egypár nagyon tuti ajánlat az ebayen, de sajnos Jeti szerint az még várhatott, így lecsúsztunk róla. A Frihete kanapét néztem ki különben, és valaki féláron árult egy sötétszürkét. Mellé még kinéztem egy másik eladónál két piros fotelágyat, dögül néztek volna ki, és négy vendég is alhatott volna a nappalinkban. Na, mindegy. Most a pink verzióval szemezek, natúr színű fotelekkel kiegészítve.

A környék meg mesebeli, nagyon jól áll neki az ősz. Mindenfele piros bogyók, aranyszín avar és örökzöldek. A kertek hihetetlen gondozottak, katalógusba illők. Szeretek bennük gyönyörködni, pláne, hogy semmi dolgom velük, mert nem értek én hozzá. Lehet, hogy leporolom majd a fényképezőt. :D

De a legjobb a házi tej, aminek a tetejéről le lehet szedni a vajat, és a frissen kisült zsemlére (Lidlben vesszünk itthon süthető zsemléket) rákenni. Nyami! :) Megyek is vacsorázni. Mert a jó levegőn nem csak álmos vagyok, de még folyton éhes is.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...