2014. augusztus 2., szombat

Vissza a múltba: Másutt is

"2012. november 11. Tegnap mostunk. Naaaagyon hangulatos volt, három mosásnyit járattam a mosógépet a folyosó végén, miközben kedvenc szomszédunk, Luis Kubából a szárítógéppel vacakol. Már sötét volt, amikor bekopogott, hogy végzett, így elemlámpa fényénél, hangulatos fekete asszony rikácsolás mellett (ami lentről hallatszott) töltöttem be a szárítót.
A mi mosókonyhánk (és szemétledobónk) mindig tárva-nyitva áll, mióta a szomszédnéni az A-ból beszorította magát, és majdnem meghalt. Szívrohama is volt már, és azért a nyári hőségben nem vicces 4 órát eltölteni egy sötét és fülledt helyiségben, ahol legfeljebb a szemétledobón keresztül szellőztethetett volna, ami – valljuk be! – nem túl hatékony. Aztán kimentették, elvitte a tűzoltó-mentőautó, mert totál kiszáradt. Így kiszerelték a zárat, és azóta se pótolták (a közös képviselőt ismerve soha nem is fogják). Ez azzal jár, hogy ha más emeleteken foglalt a gép, akkor feljönnek a mi mosodánkba, így gyakrabban romlik is el, és ritkábban sikerül akkor mosni, amikor én akarok. Ja, és persze: itt is kilopják az izzót, ehhez nem kell Pesten élni, úgy látszik.
De nem panaszkodom, végül is kimostam, és ez a lényeg."

A tűzoltó bácsik errefele marha jól néznek ki. Kigyúrtak, tetkósak, spanyolok - és mind a fiam lehetne életkorilag. :D

2014. július 21., hétfő

Régi családi anekdotagyűjtemény 1.

Ahogy ígértem, nézem vissza a facebookon a "gyerekszáj rovatot" (nem kevés görgetésembe került). :o)

Kezdetnem mindjárt nem egészen egy gyerekszáj történettel indítanék, de azért hasznos tipp és bizonyítja, hogy a Harry Potter nem múlik el nyomtalanul; Amortenciát kotyvasztottam: :P
"2012. december 17. ·
Közérdekű közlemény: Szószos lábasba (aminek hosszú nyele van) feléig-kétharmadáig vizet kell tenni. Két kb. 12 cm hosszú ágacska rozmaringot (vagy ennek megfelelően 2-3 ek. rozmaringot), 1 ek. vaníliakivonatot, 1 ek. citromkivonatot, vagy egy felkarikázott citromot tegyetek bele, aztán mehet fel a gázra és forraljátok fel. Amikor már forr, állítsátok takarékra, és szimatoljatok!
Nem tudom, mit árul a William Sonoma Home bolt, amiben állítólag ugyanilyen illat van, de azt tudom, hogy én ki se jönnék belőle, amíg meg nem szokom az illatot.
Remélem, Jetinek is tetszeni fog. *Fiam-16 szerint olyan finom illat van, mint a szaunában (amit dicsérőleg kell érteni), szerintem meg valami finom, könnyű, friss illat, ami egyszerre hasonlít a lenyírt fűre, egy csokor fűszernövényre és a habcsókra. Nyami!"

Meg volt klímánk is:

"2012. december 25. ·
Párbeszéd nálunk, most:
Burkolóztam bele az új stólámba, mert fáztam. Jeti kérdezte:
– Nem lenne jobb kikapcsolni a klímát?
– Vagy lejjebb vinni? – kotyogott közbe *Fiam-16.
Ölembe vettem a laptopot, mert Cold case-t akartam nézni, és úgy válaszoltam:
– Nem, mert ha rajtam kívül senki se fázik, akkor nem fáztok.
És most rajtam röhögnek."

"2013. január 1.
Hajnali egy, lefekvés:
– Legalább ma mostatok volna fogat veszekedés nélkül! Most egész jövő évben mindig szólnom kell?!
– Dehát mostunk!
– Hogy mostatok volna?! Olyan száraz a fogkefétek, mint a sivatag!
– ...
Jeti a távolból:
– Ha mostak fogat, leheljenek rád!
– Énrám aztán ne leheljenek a büdös szájukkal, leheljenek inkább rád! Különben se lehelgessenek, jöjjenek fogat mosni! - méltatlankodtam.
*Fiam-16 még vitatkozott egy sort, és ment az apjára lehelni, de *Fiam-10 beballagott a fürdőszobába, és közölte velem:
– OK, anya, én megtörtem...
A gyerekeim terrorban nőnek fel!"

2014. július 20., vasárnap

Három nap, három éjjel

...ünnepeljük a Jeti szülinapját. Pénteken volt a közeli családi buli, szombaton egy ismerősnél voltunk, akinek magának is szülinapja volt, mára pedig összegyűjtöttük az ismerősöket, akik amúgy is szoktak jönni vasárnapi ebédre. :) Nem sikerült teljesen összegyűjteni őket, szóval lesz egy délutáni felköszöntés is. :)

De nem is ezért írok, hanem mert gondoltam, be kéne számolnom, hogy mi volt az elmúlt időszakban. Először is, eldöntöttük, hogy elköltözünk. Jelenleg folyamatban van, de sajnos még közel sem végleges, hogy hova mehetünk. Csak az elhatározásunk.

Aztán kaptam egy szép új telefont, Nokia Lumia 925-t, mert ahova készülünk, ott 4G van, és majd ez osztja meg az internetet. Hogy miért én kaptam? Hát, mert szépen fogalmazva én vagyok a család gyíkja, aki fel tud lelkesedni egy új telefon miatt, és be is tudja lakni, meg tudja szokni pár nap alatt. Azért vettünk Nokiát, mert a régi is az volt, és pontosan tudom, hogy hol találok rá programokat, és már megszoktam, hogy hogyan kell feltenni rá. De e szempontból kicsit unalmas volt, mert erre a telefonra az alkalmazásközpontból (OVI Áruház) simán le lehetett tölteni tök ingyen és tök legálisan mindent, amire szükségünk lehet. A Térképek is egyből működik rajta, és tegnap a világ egy igazán eldugott zugából haza is téregetett szépen. :)

A másik, hogy nagyon jó képeket készít, 8 Mpx-eseket. Van sorozatkép üzemmódja, ami bohóckodó gyerekeknél és kocsiból fényképezésnél nagyon hasznos. :D De még jó pár telefonra butított (és ingyenes) photoshopszerű (és maga az Adobe Photoshop is) program is fut rajta, előre beállított effektekkel, vágás és finomhangolás funkciókkal - amiket én használok - és persze nem használt funkciókkal is, amiket marhaságnak tartok. Így aztán már nem csak facebookozok állandóan, hanem ráadásul még instagrammozok is pár napja. :)

Meg kötök. Egyre jobban megy, majd megnézem, miket osztottam meg már itt a blogban és lehet, hogy megmutatok még egy-két dolgot. :)

Terveim között van, hogy legalább minden hétvégén írjak egy-egy bejegyzést, például legközelebb a Picasa fényképszerkesztő programról, ami ingyenes, ha van, akit érdekel egy minimál-képjavítási lehetőség az remélem, hasznosnak találja majd. Meg elhatároztam, hogy a facebookra írt rengeteg dolgot, amit érdemes megörökíteni, ide is megírom, például elsősorban a gyerekeim aranyköpéseit, mert a facebookon egyrészt nehéz visszakeresni, másrészt el is felejtődnek idővel.

Remélem, hogy megmarad az elhatározásom legalább, hogy írjak, mert ha minden úgy alakul, ahogy szeretném, akkor sok-sok írnivalóm lesz. :) Jót tesz nekem, ahogy távolodok el a mo-i politikától és politizálástól, kezd elmúlni az emberundorom és a lehangoltságom, és végre olyan dolgok érdekelnek újra, amiket nem láttam meg már jó ideje. :)

Most megyek, és megnézem, hogy van-e blogíró alkalmazás a telefonomra. :D

2014. április 9., szerda

A gondolat örök: Mire képes a nő?

Forrás: http://outreach.science.tamu.edu/physicsconference.asp

Hát, akkor ahogy ígértem, találtam egy jó témát, amit érdemes lenne körüljárni. :)

Az ötlet onnan jött, hogy Jeti intenzív német tanfolyamra jár, ahol egy cikkről kellett beszélgetniük. A cikk témája az volt, hogy egy német civil szervezet felvetette, hogy a lányoknak és a fiúknak külön kéne tanulniuk a természettudományos tantárgyakat, mint pl. a fizika, mert azt a lányok nem szeretik, és nem is tudják megtanulni. És Jeti egyetemista nyelvtanulótársai, főleg lányok, lelkesen helyeseltek, hogy bizony, a fizika nem lányos tantárgy. Amin Jeti teljesen kiakadt, mert ő férfi létére is feminista eszméket vallva úgy tartja, hogy a lányok éppen ugyanúgy képesek megtanulni bármit, mint a fiúk.

Bevallom, én is Jeti nézetét osztom, de nem akarom irányítani a ti gondolataitokat, ezért csak megkérdezem:

Mit gondoltok arról, hogy szabad vagy érdemes-e elkülöníteni az élet egyes területeit olyan felosztás alapján, hogy lányos vagy nem lányos témáról van-e szó?

A játék új nevet kapott, mert már nem a hét gondolata lesz, hanem havonta jelentkezem vele, mondjuk minden első hétfőjén a hónapnak. Azt találtam ki, hogy még ha lusta is leszek a havonkéntira, a játék megmaradhat, ha az a neve, hogy "A gondolat örök".

Az idemutató kép HTML-kódja:

(A képet érdemes a bejegyzés megírása után beszúrni, mégpedig úgy, hogy az Írásról HTML-re váltasz a bejegyzés felett balra (régi böngészőben jobbra) az eszköztáron, ahol a betűszínt, vastagságot lehet állítani)

Velük játszottunk:

A játékszabályokról a fejlécen elérhető oldalon olvashattok, és ugyanott az előző témákra mutató linkeket is visszakereshetitek: A gondolat örök


2014. március 21., péntek

Szeretnétek a hét témáját újra?

De ritkábban kéne jelentkezni vele, mert hétről-hétre azért - legalábbis nekem - nincs ennyi mélyen szántó gondolatom. :)Talán a hónap gondolata?

Vagy arra is gondoltam, hogy aki benne lenne, nyissunk egy új blogot, aminek mindenki társszerzője, és ott egyben lenne a kérdés és egyben a gondolatok. És akkor másnak is lehetne kifejtendő kérdése, nem csak nekem, és talán jobban pörögne az egész. :)

2014. március 14., péntek

Ha regény főszereplő lennék...

Szembe jött egy ilyen felvetés az egyik facebook oldalnál, amit követek: „Érdekelt valaha, hogy egy író hogyan írna le téged, ha regényhős volnál? Nem csak a megjelenésedet, hanem azt is, ahogy tartod magad, ahogy beszélsz, ahogy nevetsz, ahogy az érzelmeid kiülnek az arcodra.” Persze ők úgy folytatták - lévén egy viccről van szó -, hogy „aztán ott van ez a seggfej”. :) És nyilván ott is van, de azért jó lenne tudni, hogy csak kevesen tartanak seggfejnek. :D

Szóval, gondolkodtál már, hogy milyen regényhős lennél?

Én nyilván egy kövérkés mellékszereplő volnék, bár Bridget Jones óta tudjuk, hogy a kövérkés lányok is lehetnek regényhősök, de vele történt egy csomó érdekes, nálam meg a legérdekesebb napi történés ma is az volt, hogy a gyerek bennfelejtette a suliban a kabátját, és visszazavartam, és bőgött, és nem zárta be a terem ajtaját, mert nem tudta, és egy másik tanárnénit kellett megkérni, hogy legyen bezárva a terem.

Amúgy egy tök szabályos középtermetű, középkorú nő volnék, immáron nyugodtan lehet kövérnek hívni, nem bánom, nem szégyellem. :) Az arcom ovális (bár szépen kerekedik). Hülye kislány hangom van, emiatt mindenki Orsikázni kezd előbb-utóbb, pedig eskü, nem vagyok kis butus, akivel gyógypedes hangvételre kell váltani, de nincs mit tenni, ezt váltom ki a legkérgesszívűbb ismerősökből is. Kék szemem van, és világosbarna hajam szép ezüstösre váltott, amivel nekem semmi bajom, de mindenki felhozza a hajfestést. Soha! Épp elég, hogy a lábam is szőrös, és kozmetikushoz kell járnom, a fodrászok gonoszak és rosszindulatúak és még ollójuk is van, sose megyek többé fodrászhoz! Ja, hosszú hajam van, mostanában úgy rövidül, hogy kisollóval lecsapatom a szálkás hajvégeket magam. :) A hosszú hajnak is van határa, nálam az a melltartóm hátpántja, annál hosszabban nem kényelmes, mert mindig rátehénkedünk vagy én vagy a Jeti.

Nagyon-nagyon-nagyon-...-nagyon ritkán nevetek, általában csak csendben vigyorgok, ha valami vicces. Amúgy nagyon mosolygós vagyok, és együttérző is. Jól hallgatok, de nem szívesen beszélek magamról. Kivéve a családban, mert ott teljesen elememben vagyok, röhögök, mint a fakutya, bőgök az érzelgős részeken a filmekben és nagy a pofám is. Amúgy hatalmas melleim vannak, de szerintem ez egyáltalán nem olyan szexi, mint ahogy hangzik, mert a seggem is hatalmas mellé, amibe bele is törődtem. Ebben sokat segített, hogy végre nem akarnak az építőipari munkások kifütyülni az edzőcipőmből, és más fiatal lányokat zaklatnak. Komolyan, amikor ez először történt meg mással, irtóra fellelkesültem. :D

Amúgy vicces is vagyok, legalábbis szerintem, szóval nagyszerű barátnője lehetnék egy főhősnőnek, aki felvidítja a szerelmi bánatában tespedő barátnőjét, és mintegy véletlenül be is mutatja az igazinak. Ilyennel amúgy élőben is próbálkoztam, de sajnos messze vagyok én Jente tehetségétől, nem vagyok jó házasságszerző vénasszony. Na, azért remélem, idővel még felfejlődhetek. :) Bár már eljött életemben az a pont, amikor esküvőkre jártam, aztán az is, amikor keresztelőkre, és jelenleg leginkább a temetések időszaka jött el, tavaly szokatlanul sok temetésen jártam, ami szomorú, mert általában azt jelzi előre, hogy előbb-utóbb már nem a magam lábán megyek. Bár még előtte a gyerekek esküvője és az unokák keresztelői is hátravannak még, remélem! :)

Ha valaki írna könyvet, amiben mellékszereplő lennék, feltétlenül említse meg, hogy a genetika nem viccel, és kábé a kövérebbik nagyanyám hasonmásává kezdek válni, de legalábbis palacsintában már ugyanolyan jó vagyok. Sőt, mostanában folyton tök jó kaját főzök, el se sózom (jó, néha még sótlan marad), le se égetem (kivéve, ha Jeti kér meg rá, hogy vegyem ki a sütőből, így készült már kacsacsipsz és halcsipsz is, de végeredményben azokat ő sütötte, nem igaz?). Ja, és folyton olvasok, újabban egy csomót képernyőn, hírfüggő lettem, ez van.

2014. március 13., csütörtök

Hobbitkát még szosze ettünk

Úgy alakult, hogy most két dolog között vagyok, nem érdemes semmibe kezdeni. Na, jó, rövidre fogom, mert most jutott eszembe, azért porszívózni éppen volna még idő.

De leírom, hogy miért vagyunk kövérek (azon túl, hogy amikor fogyókúrázom, mint most múlt hétfő óta, akkor csak a kajára tudok gondolni). Hát azért, mert én sehogy se tudok keveset készíteni semmiből. Ma például főztem egy hatalmas lábas gulyáslevest, mert a hentesnél volt marhalábszár. Na, várjunk, nem is itt kezdődött!

Először is napok óta megy szinte minden reklámblokkban az iglo reklámja a parajpüréjükről, amihez jól megy a tükörtojás. Már az egész családnak csurog a nyála, ha csak meglátjuk, mert nem sok főzelék van, amelyet mindenki szeret a családban, de az ez. Egész pontosan ez az egyedüli, amelyet mindenki szeret. :) A zöldborsót Fiam-16 nem szereti, a sóskát egyik gyerek se szereti, a saláta- meg a tökfőzeléket Fiam-11 és én nem esszük meg és így tovább. Ott van pl. szegény répafőzelék, amit csak Jeti szeret.

Reggel megbeszéltem a suli felé menet Fiam-11-gyel, hogy spenótot enne tükörtojással. Aztán mondtam neki, hogy jó, de én húst is akarok, ezért főzök gulyáslevest előtte, és tök jó piros, zöld, fehér és sárga ebédünk lesz. (És azt is kitaláltuk, hogy mennyire jó lenne, ha Mo. zászlaja piros-fehér-zöldről spenótzöld alapon fehér körökben sárga körökre változna, sőt mindjárt kettő legyen, mert két tükörtojás jár a spenóthoz.) Aztán rendben is volt minden, vettem a suli melletti zöldségesnél marhalábszárat, a spárban leveszöldséget és burgonyát. És rájöttem, hogy mégsem elég csak spenótot főznöm, mert szegény Jetinek a gyomra nem veszi be a fokhagymát és a borsot. Ezért vettem reszelt répát is, mert az szokott lenni (kockázott sárgarépa meg nem), hogy neki répafőzeléket készítsek. (Mindjárt több kaja van, mi? És még csak bevásároltam.)

Aztán szépen nekiláttam a leves készítésének, és amikor már a krumplifázisban jártam, rájöttem, hogy akár meg is pucolhatom mind a másfél kiló krumplit, és akkor lehet krumplifőzelék is, mert az is szóba került ma reggel, mert megpróbáltam kideríteni, hogy van-e még olyan főzelék, amit Fiam-11 szeret. Amúgy ő a leggyengébb láncszem főzelékügyileg, még mindig csak ezeket szereti: Babérleveles burgonyafőzelék, Spenót és Zöldborsófőzelék, illetve ma reggel azt állította, hogy a finomfőzeléket is, amit az óvodából "Eddmegfőzeléknek" ismert így ebben a formában.

És igen. A végén az történt, hogy itt állok sok liter sűrű gulyáslevessel, kb. 10 főre való spenóttal, 2 főre való burgonyafőzelékkel és egy tányérnyi répafőzelékkel (mert fogyókúrázik Jeti, így keveset készítettem).

Szóval még ha képes vagyok nem legalább 10 főre való adagot készíteni, akkor viszont háromféle főzelék lesz. Ilyen egyszerű.

Sose fogyunk le. :/ Nem mintha a súlyom amúgy zavarna, azt hiszem, valójában a motivációval is komoly bajaim vannak. Kár, hogy a porszívózás nem éget zsírt.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...