2014. április 9., szerda

A gondolat örök: Mire képes a nő?

Forrás: http://outreach.science.tamu.edu/physicsconference.asp

Hát, akkor ahogy ígértem, találtam egy jó témát, amit érdemes lenne körüljárni. :)

Az ötlet onnan jött, hogy Jeti intenzív német tanfolyamra jár, ahol egy cikkről kellett beszélgetniük. A cikk témája az volt, hogy egy német civil szervezet felvetette, hogy a lányoknak és a fiúknak külön kéne tanulniuk a természettudományos tantárgyakat, mint pl. a fizika, mert azt a lányok nem szeretik, és nem is tudják megtanulni. És Jeti egyetemista nyelvtanulótársai, főleg lányok, lelkesen helyeseltek, hogy bizony, a fizika nem lányos tantárgy. Amin Jeti teljesen kiakadt, mert ő férfi létére is feminista eszméket vallva úgy tartja, hogy a lányok éppen ugyanúgy képesek megtanulni bármit, mint a fiúk.

Bevallom, én is Jeti nézetét osztom, de nem akarom irányítani a ti gondolataitokat, ezért csak megkérdezem:

Mit gondoltok arról, hogy szabad vagy érdemes-e elkülöníteni az élet egyes területeit olyan felosztás alapján, hogy lányos vagy nem lányos témáról van-e szó?

A játék új nevet kapott, mert már nem a hét gondolata lesz, hanem havonta jelentkezem vele, mondjuk minden első hétfőjén a hónapnak. Azt találtam ki, hogy még ha lusta is leszek a havonkéntira, a játék megmaradhat, ha az a neve, hogy "A gondolat örök".

Az idemutató kép HTML-kódja:

(A képet érdemes a bejegyzés megírása után beszúrni, mégpedig úgy, hogy az Írásról HTML-re váltasz a bejegyzés felett balra (régi böngészőben jobbra) az eszköztáron, ahol a betűszínt, vastagságot lehet állítani)

Velük játszottunk:

A játékszabályokról a fejlécen elérhető oldalon olvashattok, és ugyanott az előző témákra mutató linkeket is visszakereshetitek: A gondolat örök


2014. március 21., péntek

Szeretnétek a hét témáját újra?

De ritkábban kéne jelentkezni vele, mert hétről-hétre azért - legalábbis nekem - nincs ennyi mélyen szántó gondolatom. :)Talán a hónap gondolata?

Vagy arra is gondoltam, hogy aki benne lenne, nyissunk egy új blogot, aminek mindenki társszerzője, és ott egyben lenne a kérdés és egyben a gondolatok. És akkor másnak is lehetne kifejtendő kérdése, nem csak nekem, és talán jobban pörögne az egész. :)

2014. március 14., péntek

Ha regény főszereplő lennék...

Szembe jött egy ilyen felvetés az egyik facebook oldalnál, amit követek: „Érdekelt valaha, hogy egy író hogyan írna le téged, ha regényhős volnál? Nem csak a megjelenésedet, hanem azt is, ahogy tartod magad, ahogy beszélsz, ahogy nevetsz, ahogy az érzelmeid kiülnek az arcodra.” Persze ők úgy folytatták - lévén egy viccről van szó -, hogy „aztán ott van ez a seggfej”. :) És nyilván ott is van, de azért jó lenne tudni, hogy csak kevesen tartanak seggfejnek. :D

Szóval, gondolkodtál már, hogy milyen regényhős lennél?

Én nyilván egy kövérkés mellékszereplő volnék, bár Bridget Jones óta tudjuk, hogy a kövérkés lányok is lehetnek regényhősök, de vele történt egy csomó érdekes, nálam meg a legérdekesebb napi történés ma is az volt, hogy a gyerek bennfelejtette a suliban a kabátját, és visszazavartam, és bőgött, és nem zárta be a terem ajtaját, mert nem tudta, és egy másik tanárnénit kellett megkérni, hogy legyen bezárva a terem.

Amúgy egy tök szabályos középtermetű, középkorú nő volnék, immáron nyugodtan lehet kövérnek hívni, nem bánom, nem szégyellem. :) Az arcom ovális (bár szépen kerekedik). Hülye kislány hangom van, emiatt mindenki Orsikázni kezd előbb-utóbb, pedig eskü, nem vagyok kis butus, akivel gyógypedes hangvételre kell váltani, de nincs mit tenni, ezt váltom ki a legkérgesszívűbb ismerősökből is. Kék szemem van, és világosbarna hajam szép ezüstösre váltott, amivel nekem semmi bajom, de mindenki felhozza a hajfestést. Soha! Épp elég, hogy a lábam is szőrös, és kozmetikushoz kell járnom, a fodrászok gonoszak és rosszindulatúak és még ollójuk is van, sose megyek többé fodrászhoz! Ja, hosszú hajam van, mostanában úgy rövidül, hogy kisollóval lecsapatom a szálkás hajvégeket magam. :) A hosszú hajnak is van határa, nálam az a melltartóm hátpántja, annál hosszabban nem kényelmes, mert mindig rátehénkedünk vagy én vagy a Jeti.

Nagyon-nagyon-nagyon-...-nagyon ritkán nevetek, általában csak csendben vigyorgok, ha valami vicces. Amúgy nagyon mosolygós vagyok, és együttérző is. Jól hallgatok, de nem szívesen beszélek magamról. Kivéve a családban, mert ott teljesen elememben vagyok, röhögök, mint a fakutya, bőgök az érzelgős részeken a filmekben és nagy a pofám is. Amúgy hatalmas melleim vannak, de szerintem ez egyáltalán nem olyan szexi, mint ahogy hangzik, mert a seggem is hatalmas mellé, amibe bele is törődtem. Ebben sokat segített, hogy végre nem akarnak az építőipari munkások kifütyülni az edzőcipőmből, és más fiatal lányokat zaklatnak. Komolyan, amikor ez először történt meg mással, irtóra fellelkesültem. :D

Amúgy vicces is vagyok, legalábbis szerintem, szóval nagyszerű barátnője lehetnék egy főhősnőnek, aki felvidítja a szerelmi bánatában tespedő barátnőjét, és mintegy véletlenül be is mutatja az igazinak. Ilyennel amúgy élőben is próbálkoztam, de sajnos messze vagyok én Jente tehetségétől, nem vagyok jó házasságszerző vénasszony. Na, azért remélem, idővel még felfejlődhetek. :) Bár már eljött életemben az a pont, amikor esküvőkre jártam, aztán az is, amikor keresztelőkre, és jelenleg leginkább a temetések időszaka jött el, tavaly szokatlanul sok temetésen jártam, ami szomorú, mert általában azt jelzi előre, hogy előbb-utóbb már nem a magam lábán megyek. Bár még előtte a gyerekek esküvője és az unokák keresztelői is hátravannak még, remélem! :)

Ha valaki írna könyvet, amiben mellékszereplő lennék, feltétlenül említse meg, hogy a genetika nem viccel, és kábé a kövérebbik nagyanyám hasonmásává kezdek válni, de legalábbis palacsintában már ugyanolyan jó vagyok. Sőt, mostanában folyton tök jó kaját főzök, el se sózom (jó, néha még sótlan marad), le se égetem (kivéve, ha Jeti kér meg rá, hogy vegyem ki a sütőből, így készült már kacsacsipsz és halcsipsz is, de végeredményben azokat ő sütötte, nem igaz?). Ja, és folyton olvasok, újabban egy csomót képernyőn, hírfüggő lettem, ez van.

2014. március 13., csütörtök

Hobbitkát még szosze ettünk

Úgy alakult, hogy most két dolog között vagyok, nem érdemes semmibe kezdeni. Na, jó, rövidre fogom, mert most jutott eszembe, azért porszívózni éppen volna még idő.

De leírom, hogy miért vagyunk kövérek (azon túl, hogy amikor fogyókúrázom, mint most múlt hétfő óta, akkor csak a kajára tudok gondolni). Hát azért, mert én sehogy se tudok keveset készíteni semmiből. Ma például főztem egy hatalmas lábas gulyáslevest, mert a hentesnél volt marhalábszár. Na, várjunk, nem is itt kezdődött!

Először is napok óta megy szinte minden reklámblokkban az iglo reklámja a parajpüréjükről, amihez jól megy a tükörtojás. Már az egész családnak csurog a nyála, ha csak meglátjuk, mert nem sok főzelék van, amelyet mindenki szeret a családban, de az ez. Egész pontosan ez az egyedüli, amelyet mindenki szeret. :) A zöldborsót Fiam-16 nem szereti, a sóskát egyik gyerek se szereti, a saláta- meg a tökfőzeléket Fiam-11 és én nem esszük meg és így tovább. Ott van pl. szegény répafőzelék, amit csak Jeti szeret.

Reggel megbeszéltem a suli felé menet Fiam-11-gyel, hogy spenótot enne tükörtojással. Aztán mondtam neki, hogy jó, de én húst is akarok, ezért főzök gulyáslevest előtte, és tök jó piros, zöld, fehér és sárga ebédünk lesz. (És azt is kitaláltuk, hogy mennyire jó lenne, ha Mo. zászlaja piros-fehér-zöldről spenótzöld alapon fehér körökben sárga körökre változna, sőt mindjárt kettő legyen, mert két tükörtojás jár a spenóthoz.) Aztán rendben is volt minden, vettem a suli melletti zöldségesnél marhalábszárat, a spárban leveszöldséget és burgonyát. És rájöttem, hogy mégsem elég csak spenótot főznöm, mert szegény Jetinek a gyomra nem veszi be a fokhagymát és a borsot. Ezért vettem reszelt répát is, mert az szokott lenni (kockázott sárgarépa meg nem), hogy neki répafőzeléket készítsek. (Mindjárt több kaja van, mi? És még csak bevásároltam.)

Aztán szépen nekiláttam a leves készítésének, és amikor már a krumplifázisban jártam, rájöttem, hogy akár meg is pucolhatom mind a másfél kiló krumplit, és akkor lehet krumplifőzelék is, mert az is szóba került ma reggel, mert megpróbáltam kideríteni, hogy van-e még olyan főzelék, amit Fiam-11 szeret. Amúgy ő a leggyengébb láncszem főzelékügyileg, még mindig csak ezeket szereti: Babérleveles burgonyafőzelék, Spenót és Zöldborsófőzelék, illetve ma reggel azt állította, hogy a finomfőzeléket is, amit az óvodából "Eddmegfőzeléknek" ismert így ebben a formában.

És igen. A végén az történt, hogy itt állok sok liter sűrű gulyáslevessel, kb. 10 főre való spenóttal, 2 főre való burgonyafőzelékkel és egy tányérnyi répafőzelékkel (mert fogyókúrázik Jeti, így keveset készítettem).

Szóval még ha képes vagyok nem legalább 10 főre való adagot készíteni, akkor viszont háromféle főzelék lesz. Ilyen egyszerű.

Sose fogyunk le. :/ Nem mintha a súlyom amúgy zavarna, azt hiszem, valójában a motivációval is komoly bajaim vannak. Kár, hogy a porszívózás nem éget zsírt.

2014. március 5., szerda

Blogok és egerek - vagy mi

Már olyan szinten el vagyok maradva mindennel (blog háttérek, fejlécek egyéb tetszősítés meg persze bejegyzések írása), hogy hihetetlen. Tervem van ezer, de sajnos angol leckém meg napi házimunkám is, szóval ebből sose lesz semmi. Amikor éppen lenne időm, akkor mindig közbejön valami változás. A múlt héten pl. Flash jelmezt kellett varrnom, mikor végre bepótoltuk a kicsivel a hiányzása alatti elmaradt leckéket. Amúgy nem lett rossz, de olyan haj, de király se (ezért nem lesz fotó).

És közben rájöttem, hogy a péntekre és szombatra tervezett kötős találkozókra is szépen rászerveztem. A fogorvos az én hibám, de a szombati színházat a magyar egészségügy intézte el nekem, mert amikor a múltkor elmaradt egy színház (kiesett a művész csuklójából a rögzítőcsavar, ahogy tekerte a kocsija kormányát), akkor átírattuk a jegyet, nem pedig visszakértük az árát. Pedig van egy félkész kardigánom, amihez jó lenne befejezni a másik ujja kivágását is addig, de csak a háta közepén járok. És rövidített soros ujjat szeretnék készíteni, mert a belevarrós ötlet nem játszik. Nem tudom, mire lesz elég a fonal, így egyszerre szeretném a két ujját készíteni, hogy egyforma hosszú legyen. :) Nem baj, ha rövid ujjú, nem baj, ha extra hosszú (ez lenne a legjobb), de se maradék fonalat nem akarok, se azt hogy kifussak belőle és bontani kelljen. Persze bontani még mindig jobb, ha a csukló felé haladok, mintha a tetejét kéne bontani a bevarrós darabnak. :D Szóval minden a rövidített soros ujjak felé irányít.

Öröm az ürömben - na az nincs. :) De hála jó természetemnek, engem már semmi se zavar. Főleg mert az az álláslehetőség, amit decemberben nem tudtam megpályázni, mert a februári munkakezdés nem jött volna létre (külföldön voltunk akkor), újra nyitva van. Sajnos nem laboros, hanem irodai, de a fene vigyen el, ha válogatok. :) Amúgy érdekesnek ígérkezik ez is. És olyan jó motivációs levelet rittyentettem, hogy most már én is úgy gondolom, hogy én vagyok a legalkalmasabb erre a pozícióra. :) (Amúgy valószínűleg nem, szóval elkél a drukkolás.) :)

Addig is, ameddig megjavulok én, tudjátok: tabletről minden este elolvasok mindenkit, de nem hagyok megjegyzést, mert ahhoz ki kéne lépjek az alkalmazásból, be a böngészőbe, ott bejelentkezni, bepötyögni stb. Miközben Jeti alszik mellettem, szóval nem kéne nagyon mocorognom. :)

Most pedig vár a napi robot, megyek és rántok egy kis karajt meg krumplipüré lesz.

2014. január 26., vasárnap

Repül az idő, de nincs egyedül :)

Az én túl picike baba, legkisebb királyfim holnaptól soha többet nem lesz 10 éves. :o) Sütöttem neki a ronda és finom mandulás csokitortámból, meg flant is kell sütnöm, mert azt kíván a szentem. És végül rájött, hogy mi hiányzik neki: egy programozós könyvet akar meg egy játékot az iPadre, ami nem elérhető ingyen, szóval tölteni kell valami pénzt a fiókra, és megvenni az Apple Store-ból. Már látom, nem fogok unatkozni. :o)

Kapott egy rókát is:



A békát meg a nagyobbik kapta. :o)

2014. január 21., kedd

Gyerek-printer

Please, check the boy printer for any boys which may be available to you. - Vagy valami ilyesmit viccel Fiam-10, aki hamarosan 11 lesz. :o)

Horgoltam is neki egy rókát meg egy békát a nagyobbiknak (majd holnap világosban lesz fotó), és egy kaméleonfejem is van félkészen, előbb befejezem. Ha marad még ilyen pamutfonalam, akkor meg apróságok vannak tervben. Pl. még egy róka, aminek picuri lábai vannak, és hatalmas nagy feje, mert Fiam-10 ilyet rendelt. Illetve először macskát akart, de fellázadtam, mondtam, mondjon másik állatot, macskájuk már van több is. Erre mondták a pingvint (fekete fonalam nincs), a békát meg a rókát. Végül persze cicát kapott, csak rókára módosítottam, mert az eredeti minta rókaszínű volt, rókás keresésre hozta le a google, de a bejegyzésből kiderült, hogy az alkotó macskának szánta (Baghi's blog: Free Amigurumi Pattern Moko Cat).

Ma évfordulónk volt Jetivel (nem házassági, az majd májusban lesz). Ő minden piszlicsáré dátumot meg bír jegyezni, nekem meg fel kell írni a telefonba az ilyeneket. Istenem, 17 éve volt. :oD Vééén csoroszlya vagyok. De nem bánom ám! Sőt!

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...