Kerítésbontás

Már csak egy szétboncolandó kerítés van hátra a háromból. Jól haladok, ha elmarad a hőségriadó. ;o)

Hétvégére megyünk az Adriára és a szomszédfiú le szeretné nyírni a füvünket, szóval muszáj volt belehúznom.

Nagyon tré tökgyalum van, mindig rettegünk használni, ezért maradt egy csomó darabka tök, amit ma kirántottam. Ti szeretitek a panírt? Nagymamám mindig a megmaradó tojást és zsemlemorzsát összekeverte és pogácsa alakban kisütötte. Képesek voltunk összeveszni rajta. Na, én is készítettem, mert tényleg csak kevés tök volt, maradt bőven tojás. De az én fiaimnak a szemük se rebbent, nem kértek belőle. Igaz a rántott tökből se. :o(

Jeti megette szinte egyedül a töknyi tökfőzeléket tegnap és ma és már meg is dicsérte a szomszédasszonynak, szóval ha hazajöttünk is kapunk. Jaj! :o)

De hétfőre már nálunk lesz a baracklekvár is. Évek óta működik, hogy mi leszedjük és veszünk hozzá cukrot, a szomszédasszony meg befőzi nekünk és felezünk a végterméken. És isteni finom sárgabaracklekvárt tud!

A gonosztörpés bejegyzéseimet nem kell ám komolyan venni, csak kimorgom magam. :o) Tudom én is, hogy nem kell ilyen szigorúan bánni gyarló embertársaimmal. Másrészről az osztálytalálkozós kezdeményezés stagnál. Csak pár levélváltás volt, de a kedves "barátom" gondoskodott róla újfent, hogy mindenkinek elmenjen a kedve még az élettől is, nemhogy az osztálytalálkozótól. :o)

Könyv, osztálytalálkozós nyavalygás és darázscsípés

Meleg van és senki sem blogol eleget. Ejnye-ejnye! :o)

Úgyhogy a régi könyvek újraolvasása projektem kapcsán el kezdtem olvasni Mág Bertalan: Banditák Budán c. könyvét, de tök vacak. A rendőrség háború utáni kommunista szellemiséggel átitatott bravúros nyomozásairól szól. Néha fikázza a régi kollégákat, hogy kisgazdák meg szocdemek meg volt nyilasok. A bűnözők pártállásáról viszont szinte semmit sem árul el. ;o) Azért majd továbbolvasom és ha megváltozna a véleményem, akkor rehabilitálom.

Szóval inkább iwiw-eltem egyet.

Hihetetlenek az osztálytársaim, mindegyik másmilyen lett, mint volt. Amelyik meg ugyanolyan maradt, változhatott volna. ;o)

Továbbra sem érzek kényszert a találkozóra. Remélem, hogy nyaralni fogunk az idején, mert hazudni nem fogok, amit meg mondanék (írnék) nekik a távolmaradásom indokáról, annak nem örülnének.

Lehet, hogy én is csúnyán megváltoztam, a szelíd hülye, rossz tanuló, kis rút Füliből (az egyik fülem hegyes, mint egy manónak, így születtem, innen e kedves becenevem) nagypofájú tahó lettem, aki túl sokat vár el másoktól, miközben magától is várhatna el bizonyos javulásokat. De az igazság az, hogy ez nem érdekel. Annyi ideig próbáltam másoknak megfelelni és sosem volt elég.

Hát, akkor legalább én legyek elégedett, kövér és nagypofájú. Meg őszinte és szókimondó - amely tulajdonságokat én másokban is nagyra becsülök.

Nem jó "többre vinni", mint a barátaink, mert a "többség" irigységet szül.

Ha a régi barátok nem járnak egyetemre, akkor aki járt, az beképzelt lesz a szemükben.

Ha csinosabb lesz, mint volt, akkor igyekeznek megdugni a hangulat hevében (ez az egyéves osztálytalálkozón volt, ott utált meg a lányok fele).

Ha két szép fia van és szerető férje, akivel boldog?!... Na, arról jobb nem is beszélni, mert a legtöbb irigyünket így szereztük Jetivel. :o)

És ezek kapcsán egészen jó érzést okozhat beszólni annak a túlképzett marhának, aki lelkesedésből levelezőlistát hoz létre a yahoo-n, aki önszorgalomból felhívogatja mindenki mobilját és nyomoz, hogy mindenki ott lehessen az osztálytalálkozón, akit érdekel és akiket rosszul értelmezett nosztalgiából újra szeretne látni (még a csúfolódókat is). Pedig saját költségére teszi és kismama (az 5 évvel ezelőtti találkozóról van szó). Mert miért akarja hozni a férjét? Minek van egyáltalán férje?

A csúcs az volt, hogy a saját levelezőlistámra megírtam egy vitává fajuló levelezés kapcsán, hogy mindenki menjen el szavazni, akárkire szavaz, mert állampolgári kötelessége. Erre én is le lettem oltva. Pedig - mint saját szellemi termékemet - felhasználhattam volna a levelezőlistámat (kapcsolati tőke) akár párttagtoborzásra is. Ha nem tetszik, le lehet iratkozni. Hoppá!

De nem tettem.

Hát, pedig ha a férjem nem kell, akkor én se megyek. Punktum. Már a múltkor is unatkoztam nélküle. És mint legjobb barátommal meg akartam osztani az iskolatársaimat is.

Érdekes, hogy a főiskolai osztálytalálkozómon nem volt gond, hogy eljött.

Egyébként olvastátok, hogy a nyíregyházi Seress Mária indít egy új pártot? Civil Kontroll. Ő az a hölgy, aki azért küzd, hogy a képviselő urak is nyújtsanak be számlákat a költségtérítésükről, ahogy nekünk egyszerű halandóknak is kötelező. Kijátszották a népszavazását és most begurult. Szerintem igaza van. Persze, ha tudná, hogy hol mennek el az igazi nagy pénzek... Illetve mindenki tudja Zuschlag óta: Állami pályázatokon.

És képzeljétek, most csípett meg egy hülye darázs. :o) Berepült a nadrágomba (alulról), de az első csípésére odakaptam és bennem hagyta a fullánkját, így nem tudott többet csípni. Aztán kiráztam a nadrágomból és elrepült. Nem kéne ezeknek megdögleni, ha kiszakad a fullánkjuk? Egyébként nem fáj annyira, mint hittem. Inkább csak érzem a helyét. Szerencsém volt. De lehet, hogy a fullánkos megjegyzéseim (a volt osztályomról) miatt kaptam a fullánkot a lábszáramba. Valaki ezotérikus? Magyarázat?

Ez minden, amit egy fullánkból ki lehet hozni a Fujifilm A900-zal:

 

(Már egyébként nem is fáj, csak érzem a helyét.)

Fagyott tojás... A hűtőből...

A hűtőnk hőfokszabályozása időnként bekrepál, de utána magától helyre is jön, úgyhogy a telekre jó még...

Mélyhűtő része egyébként egyáltalán nincs - csak a félreértések elkerülése végett, arra egy külön fagyasztószekrényünk van.

Na, ilyenkor csúszik a rántott tök. Íme a fagyott tojás! :o)

 

TÖKéletes

 

Annyi balul sikerült kísérlet után ma - életemben először - elkészítettem a tökéletes tökfőzeléket. Mhm!

Szakácskönyvből (F. Nagy Angéla).

Majdnem teljesen csak a szakácskönyvből. ;o)

Lehet, hogy mégis szeretem egy kicsit a tökfőzeléket. Már ettem is egy tányérral belőle, hogy példát mutassak a fiaimnak.

A CN-nek (és a többi mesecsatornának) mégis van egy negatív hozadéka: A fogtündér. Verje meg a radai rosseb, aki kitalálta, hogy hajnaltájt csipás szemmel, szemüveg nélkül (mert olyan álmos voltam, hogy azt se találtam) kutakodnom kelljen a párna alatt egy icipici fogacskáért... Amit ráadásul átrakott egy másik párna alá, amin feküdt. :o) Kalandos volt, na!

Nem is tudom, hogy honnan van ez a bizalom és vak hit kisebbik fiacskámban ezek iránt a felnőtt megtévesztések iránt. A nagyobbik egyáltalán nem hitt a fogtündérben pl. A kicsi viszont ragaszkodik a Jézuska-meséhez, a húsvéti Nyúlhoz, a Mikuláshoz és a Fogtündérhez is.

Pedig folyton azt mondtam, hogy nem fogom ilyenekkel traktálni a fiaimat. Persze eljátszom nekik, de az első alkalommal, ahogy Fiam-11 rákérdezett középső csoportosan a Jézuskára, kész voltam a válasszal, hogy mi ajándékozzuk meg egymást a Jézuska születésnapján, mert ő annak örül. Persze a kérdésfeltevésből éreztem, hogy valamelyik "okostojás" említhette az oviban, hogy nem is ő hozza az ajándékokat. De a kicsiben fel sem merült még a kérdés. Már előre félek, hogy mi lesz, ha rájön... Most elvegyem tőle a meséket (legalább a Fogtündért - lécci!) vagy hagyjam rá és lapítsak?

Photoshop vízjelezés

A képeket a legegyszerűbben a Picasa3-ban megnyitva lehet „vízjelezni a kép egyedi nézetében az Alapvető javítások fülben (baloldali ablakocska) a Szöveg ikonra kattintva, majd célszerű másként menteni. Közvetlenül is feltölthető a Létrehozás / Közzététel bloggeren menüponttal. Ugyanígy működik az Eszközök / Feltöltés menüponttal is. A szerkesztett képet tölti fel mindkét esetben.

A Picasa3-ban a könnyű kezelhetősége mellett, az is nagyon jó, hogy egy alkönyvtárban megőrzi az eredeti képet, így feltöltés után akár vissza is lehet vonni minden szerkesztést és az eredeti képet őrizni. Tulajdonképpen ez nem is igazi vízjel, mert nem átlátszó. Az alábbiakban közlök egy bonyolultabb módszert is, amellyel a képeinket egyedi azonosítóval láthatjuk el:

Tehát, ha valaki szeretne egy bonyolultabb módszert is megismerni, annak leírom, hogy hogyan lehet ezt a Photoshoppal. De hasonlóan működik a Gimpben és más fotó vagy képszerkesztő programban is (mondjuk, a Paintben nem), ami képes külön rétegeket kezelni.

1. kép: Ebből a képből indultam ki, amit Losinjban próbáltam a térdmagasságomból kattintani, hogy a tenger is látsszon meg a virág is. Nem egy sikerült kép, de én nagyon szeretem.

2. kép: A képet először is megnyitottam a Photoshopban (File/Open menüparancs). Aki fél, hogy elrontja, rögtön mentse más néven (File/Save as menüparancs)

3. kép: Majd új réteget hoztam létre a Layer/New/Layer menüparanccsal vagy Ctrl+Shift+N billentyűparanccsal vagy a szerkesztő jobb alsó sarkában levő Layer/Channel/Path fülekkel ellátott kisablak (továbbiakban Layer eszköztár) alján a szamárfüles papírlapokra hasonlító ikonra kattintva (utolsó előtti). Az új réteget a program automatikusan Layer 1-nek nevezi el. Amit erre a rétegre rajzolunk vagy írunk, egy egyszerű kattintással kidobható a kukába. Itt tehetünk rá alakzatokat (pl. copyright jel).

4. kép: Amikor ezzel készen vagyunk, nagyon fontos, hogy a Layer 1-re álljunk ebben a jobboldali alsó kisablakban a kép eredetije: a Background helyett. Mert ha nagyon elrontjuk, a legegyszerűbb a teljes réteget törölni és elölről kezdeni a procedúrát. Viszont, ha a Backgroundra barmolunk valamit, azt vagy el tudjuk tüntetni vagy nem. Egyébként, ha a szöveg írása ikonra kattintunk, ami egy T betű (billentyűparancs: t), akkor a szövegnek amúgy is létrehoz egy külön réteget.

5. kép: A Tools eszköztárban a pipetta formájú ikonra (Eyedropper Tool) kattintva (vagy I betűvel a billentyűzeten) fel kell venni a kép egyik sötétebb színét, amilyen színűnek a vízjel betűit szeretnénk (természetesen halványítva). A kép bármelyik színével írt szöveg ugyanis természetes módon fog harmonizálni a képpel. Én a nőszirom egyik sötétliláját választottam. Ez az ikon a baloldalt levő kisablaknak (lánykori nevén eszköztárnak) a jobboldali ikonsorában alulról a második (ahol a pici írás is látszik a lenti képen). Felette kettővel pedig a szöveg írásához a T betűs ikonra (Horizontal Type Tool vagy T betű a billentyűzeten) kell kattintani, majd a képre kb. oda, ahova a vízjelet tervezzük. Én később máshova tettem, mert az első helyén nem tetszett. Utána a tetszés szerinti szöveget be kell írni, megformázni (a menüsor alatt vannak a szükséges beállítások).

6. kép: Amikor a felirattal készen vagyunk, azt nagyjából el is helyeztük (ez a legnagyobb betűméret, de még ne ijedjen meg senki, majd csalunk), akkor a rétegre kattintva a réteget raszterezzük (jobb egér a kijelölt Layer 1 rétegen, majd Rasterize Layer parancs). És ki is kell jelölni a bal oldali ikonsor legfelső sorának baloldali ikonjára (Rectangular Marquee Tool - kijelölhető az M betűvel is) kattintva a feliratot, majd a kijelölés után a mellette az áthelyezés ikonra (Move Tool vagy V betű), és bárhova át lehet elhelyezni. A lenti képernyőmásolaton látszik, hogy én kikapcsoltam az eredeti képet, hogy ne zavarjon, ezt úgy kell, hogy a Background mellett a szemre kell kattintani. Ha a szem nem látszik egy réteg mellett, akkor a réteg sem látszik a képen. De természetesen nem kötelező kikapcsolni az eredeti képet és különben is a kép egészét tekintve könnyebben lehet átalakítani a szöveget.

7. kép: Most - amikor ki is van jelölve - lehet az Edit/Free transform menüparancs segítségével átméretezni a szöveget még nagyobbra.

8. kép: De még el is lehet forgatni, ha a kijelölést követően a jobb egérrel a kijelölésbe kattintunk és a Rotate-ot választjuk. Ekkor a kép sarkát megfogva a tetszőleges mértékig és irányba dönthetjük a szöveget. A többi opció a szöveg döntésére (Distort), nyújtására az egyik sarok irányába (Skew) és még sok másra is jó, érdemes próbálkozni.
Egyébként más alakzatokat még a szöveg beírásának befejezése előtt is lehet alkalmazni (a betű eszköztárban a menüsor alatt egy íven álló kicsi T betűs ikonnal).

10. kép: Például így is forgathatjuk, majd újra áthelyezzük valahova (Move Tool vagy V betű)

11. kép: Ezután visszakapcsoljuk a Layerek fülnél (jobbra lenn) a Background melletti szemecskét és megnézzük, milyen szép lett. :o)

12. kép: Ha tetszik, de vízjelesíteni, vagy legalább valamelyest átlátszóvá is szeretnénk tenni, akkor a Layer 1 rétegen állva az Opacity csúszkáját (szintén a Layer eszköztárban) lejjebb állítjuk, amíg nem tetszik, nálam most 56% lett. Ha mindennel elégedettek vagyunk, akkor össze kell mosni a két réteget, ami Layer/Flatten Image menüparanccsal történik.

13. kép:De a kép felesleges részeiből szerettem volna egy kicsit levágni, hogy formásabb legyen, ezért kijelöltem, hogy mekkorát szeretnék.

14. kép: Utána az Image/Crop-pal kivágtam.

15. kép: Aztán File/Save as, menüparanccsal, de jpg-ként mentettem, mert a photoshop formátumban egyrészt talán vissza lehetne törölni a vízjelet, másrészt a blogba nem lehet feltölteni.

16. kép:És akkor ilyen jópofa lett egy amúgy rosszul sikerült kép. :o)

Ha pedig hihetetlenül elégedettek vagyunk a szöveggel, akkor el is menthetjük, hogy máskor is rátehessük bármelyik képünkre. Készíthetünk belőle ecsetet: Edit / Define Brush vagy elmenthetjük shape-nek, formának, de ahhoz először a Layer eszköztáron (jobb alsó sarokban levő kis ablak) a réteg bélyegképére kell kattintani és a megjelenő listáról a Rasterize layer parancsot választani. Vigyázat! Ha raszterizáljuk, akkor többé nem lesz szövegként szerkeszthető. A másik megoldás, hogy szintén a bélyegképre kattintunk és a Duplicate layer… parancsot választjuk, a megjelenő párbeszédablakon pedig a Destination részben a Document melletti legördülő menüből a New (új) lehetőséget kell választanunk. Utána egyszerűen elmentjük és innen bármikor megnyitható és a Duplicate layer… segítségével (vagy egyszerűen áthúzva a másik képre) ugyanezen a módon kiválaszthatjuk, hogy melyik másik képre tegye a másolatot.

Aki profi vízjelekre kíváncsi, az látogasson el ezekre az oldalakra is:
FCPG.HU
Képszerkesztés.com

Három napig tartó dínom-dánom

Csütörtökön olasz citromtorta volt, tegnapra dobostortát vettem, ma még nem vettünk tortát, de úgyis lesz valamilyen (ha mást nem én sütök lekváros piskótatekercset, mert az a kedvence).

Tegnap még a gofrisütésre is rávettek. Tiszta szerencse, hogy nem vagyok édesszájú, különben hívhatnám Sándort (kőművesünk), hogy az ajtón is tágíttassak, hogy majd hazaférjek. :o)

A gofrit külön utálom, mert kitakarítani utána a sütőt nagyon rossz. Sajnos egy régi készülék, rengeteg hézaggal és felesleges kiugrással és mindenhova befolyik az olaj. De határozottan tervezem, hogy lecserélem, mert a Möbelixben pláne láttam virágformájú sütőt nagyon olcsón, amilyen az oslói szállodában volt.

Tegnap egy régi munkatársa jött el Jetinek, egy fényképész. Szegény hatalmas termetű, spanyol és örmény ősökkel rendelkezik, szóval mindig roma gengszternek nézik. Egy csomót beszélgettünk ezért Amerikáról, hogy milyen jó hely, ahol nem az előítéletek uralják az embereket. Ők például végigfényképezték Floridában a bmw és a bentley márkakereskedés autóit rövidgatyában és az öltönyös árus teljesen normálisan bánt velük, pedig arra számítottak, hogy elzavarják őket.

Nekünk a Martin Luther King day-jel voltak ilyen tapasztalataink. Pont akkor volt, amikor mi Floridában voltunk és a tévéből egész héten folyt, hogy menjünk el. Hát, gondoltuk, miért is ne menjünk el egy nagyszerű ember emlékére rendezett felvonulásra. Amikor odaértünk, nagyon meglepődtünk, mert rengetegen voltak, de kaukázusi típusú embert egy szálat se látunk, de még "hispanic"-ot sem. Minden tele volt afrikai amerikaiakkal. Jetivel azon kezdtünk gondolkodni, hogy talán illetlenség a fehér bőrszínűektől eljönni, ezért nincs senki. De megállapodtunk, hogy ha látunk egyetlen "fehér" embert, akkor kiszállunk, ha már idejöttünk. Láttunk is egy szép szőke rendőrnőt, szóval kiszálltunk. És mindenhol örömmel üdvözöltek, a kerület polgármestere integetett nekünk a limuzinból, a csülökárus a legnagyobb csülkét adta oda nekünk és még meg is ölelgette Jetit. Mindenki mosolyogott és nagyon jót buliztunk. Később felvonultak az iskolák és voltak kubai gyerekek is, de a résztvevő felnőttek között mi voltunk az egyetlen "másszínűek". :o)

Amikor ott voltunk egyébként a legszegényebb negyedben volt szállásunk és a rossz hírű környék mosodájában mostunk a "szegényekkel". Soha nem láttunk bűncselekményt és semmilyen atrocitás nem ért minket. Jól éreztük magunkat.

Az új élettársa erdélyi (a régi simán őrült volt), könyvelő és nagyon egy húron pendültünk a gyereknevelésről és az exfeleségeinkről alkotott véleményünk alapján. Ő is hordozókendős, a kislánya közel két éves és még szopik és egyébként igazi feketeszemű kis boszorkány - a leghelyesebb kislány az ismeretségi körünkben!

A túl sós kovászosuborkámat megjavítottuk: Leöntöttük a fele levét és feltöltöttük vízzel és így már több mint a fele elfogyott. Bizony! :o)

Persze a kerítéssel és a gyomlálással még nem sokat haladtam a nagy vendégjárás és a kánikula közepette. De úgyis jön a lehűlés, majd ma! Igaz, hogy megyünk vendégségbe Szomszédfalvára. :o) Ott is szülinap lesz, a legidősebb kisfiúé. Jön egyetemista nagyfiam és hoz könyvutalványt ajándékba, mert itt Zsákfalván még normális csokit sem árulnak.

Sajnos errefelé a legtöbb ember hó végén már hitelre vásárol, egy füzetbe írják a tartozásokat. Emiatt a coop bolt üzemeltetője már mindenből csak a legolcsóbbat tartja. Nem könnyű vásárolni. Igaz, a sajátmárkás termékek egészen jók.

A szomszédfalvi gazdabolt tulajdonosa még ideológiát is gyárt a hammerite festék ellen, hogy biztos rossz, azért nem tartja. Nem hiszek neki, mert minden alkalommal ellop valamit, amit vásároltunk. Egy apróságot, ami ugye véletlenül marad ki, de ha nem figyelünk, utána már hogy is reklamálnánk? Visszaautózzunk egy slagcsatlakozóért, amiből eleve kettőt vettünk? A festéket pedig mindenki dicsérte nekünk eddig, aki rászánta az árát. Tényleg nagyon drága, Jeti kisebb szívrohamot is kapott a pénztárnál. De ha évente kell festeni, akkor is megéri, mert tényleg megtapadt a kissé rozsdásodó kerítésünkön anélkül, hogy ledrótkeféltük, alapoztuk volna.

A szomszédot csütörtökön műtik, mert iszik és dohányzik is és a nyelvén találtak egy rosszindulatú daganatot. Szerintem egyébként nem olyan vészes, mint a jobboldali szomszédunk, aki már döcögve jár és józanon sose látni. Baloldali szomszédunk inkább csak kapatos szokott lenni, mert tart az asszonytól. Volt egy aranyos történet két éve: Jött át a szomszéd és kérte, hogy Jeti nézze már meg az asszonya kezét, mert nagyon fáj neki.
- Mitől fáj? - kérdezte Jeti.
- Mert fejbevágott. :o)

Jeti napok óta "libamájot" és báránycombokat süt nekünk - a kedvenceit esszük, de mi is nagyon szeretjük természetesen. Fiam-6 még csak két éves múlt, amikor hízelegve kérte az apját: "Apa, süssél nekem libamájot!... Sokat!"

Örökké pakol...

Most legalábbis várom, hogy mikor derül ki, holnapután valamit már megint pakolnom kell majd.

Jetinek nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy kellemetlen dolgokat úgy adagoljon be, hogy még csak ne is gyanakodjak: ebből bizony rám háruló munka lesz. :o)

A múltkor pl. a KAKI-ban: Mi lenne, ha megvenném ezeket a fapolcokat, meg azokat is, amiket te néztél ki térelválasztónak és kicserélnénk azokra a tyúkólból lett játékos düledező, praktikeres, fa tárolópolcait (igen, a gyerekkori könyveim a tyúkólban vannak - nem röhögni!), amik jelenleg meg vannak drótozva, hogy ne boruljanak el hetenként? Bevállaltam, mert azt hittem, hogy azzal sitty-sutty kész leszek. Meg ahogy azt Móricka...

Először is a múltkor a sátán gyermekei jártak nálunk vendégségben és azon túl, hogy eltörték az egyik bicikli kormányát (!) a játékokat is szükségesnek látták összehányni a tárolóban... Az egész vasárnapom arra ment el, hogy rendet raktam, majd átpakoltam 4 könyvespolcnyi könyvet, amiből két ikeás szatyornyit ki is selejteztem. Még vár rám egy kis játékselejtezés, mert ezt én még egyszer nem!...

A két ikeás szatyornyi könyvért pedig 1500 forintot kaptam az antikváriumban. Hát legközelebb inkább kirakom a kapu elé, aki kapja marja, vagy tüzelje el a szomszédasszony! Most egy darabig nem vásárolok könyvet, inkább újra és újra olvasom a régieket!

A KAKI-ban ráadásul nem is volt az általam kinézett térelválasztó, de ez nem baj, mert a szilvaszínű SUMO (a Möbelixből) sokkal szebb! Szombaton este raktam össze őket, szerencsére félidőben beszállt a kocsmából hazaérkező szomszéd és később a fia is, aki viszont a falunapról jött és ért a bútorokhoz - lévén ügyes kezű fiú és kárpitos. Különben egyedül szerencsétlenkedhettem volna. Áldás egy ilyen férfi a szomszéd házánál! :o) Jetinek szegénynek megmondta az anyja: "Tanulj fiam, mert a két kezed munkájából nem fogsz megélni!" ;op

Nagy egyébként a kontraszt a két bolt között. A Möbelixről már az előző bejegyzésben írtam, hogy milyen jó és mindenkinek ajánlom!

A KAKI-ban viszont nem volt eladó egy szál se és amikor végre megláttunk egy pasit, az rámutatott egy lányra, aki 4 vevővel a nyomában loholt a bolton keresztül, hogy ő tud segíteni nekünk (is)! Mi vaaan? Komolyan mondom, hogy a kis 150 centis csaj szolgált ki minket vásárlókat, miközben három pasi a kanapék közül figyelt. Hát, ha az én boltom lenne, repülnének mind a hárman, csak a csajt tartanám meg.

Az IKEÁnál persze a KIKA-t is jobban szeretem, mert legalább nem kell úttalan utakon bebarangolni egy kétszintes épületet, mire megtalálok valamit, amiből önkiszolgálhatok - ha van egyáltalán. Bár kétségtelen, hogy az IKEA szatyrai durva jók, szóval időnként mégis elmegyek, veszek egy edényszárítót (mert ezekben az apróságokban is jók) vagy ilyesmit és egy szatyrot is okvetlenül.

Na, de hogy miért érzem úgy, hogy pakolás az életem?

Hétfőn még élni sem volt kedvem, mert ha vállmagasságig emeltem a karomat, már fájt. Különben a derekam is (majd leszakadt), meg a hátam, mert míg a játékosban dúltam a fiaim (a kis drágák) lerúgták a legnagyobb követ a sziklakertről a betonra, majd a sárral emberkísérleteket végeztek: Gyúrtak sárembereket és feldobták, hogy modellezzék a húszemeletnyit zuhant emberi testet. Hát, még azt is lesöpörgettem, de akkor már a tyúkólak előtt is rendet kell söpörni és kikapálni a dög tarackot, ami a betonszélekbe nőtt (több részből van öntve)...

Nem is tettem mást tegnap csak pihengettem (by Janikovszki Éva, bár a villanykapcsolókat nem törölgettem le), maradékot ebédeltünk, meg egy kicsit rendet pakolásztam, vasalt ruhát hajtogattam és pakoltam el.

Tegnap este felhívott a mester, aki a konyhát fogja csinálni, hogy ma reggel kezdene is. Jeti élénken tiltakozott és mondta, hogy ma inkább kipakolnánk, jöjjön este a kulcsért meg a riasztókódért. Később egészen sajnálta magát, hogy szerinte nem fogom tudni kipakolni a konyhát és négykor - fáradtan az egész napi loholástól - állhat neki konyhát pakolni. :o)

Mivel imádom a kihívásokat, ezért 11-től (sajnos 10-ig aludtam) délután háromig kipakoltam a konyhaszekrényből (hogy énnekem mennyi fölösleges konyhai vackom van), a hűtő feletti polcot, a képeket, a szekrények tetejét és a konyhapultot is beleértve, továbbá az előszobai szekrényt is. Mire hazajött, csak az ajtó mögötti kis kutrica maradt a szerszámaival (mert a cipőit onnan is elpakoltam) meg a hűtőszekrény becipelése. Nagyon lelkes is volt.

Én már kevésbé.

És most ide leírom: Soha többet lakásfelújítás (még festetni se fogok - szerintem)! Ha Jeti festetni akar, akkor lefekszem aludni és fel se kelek, amíg vége nincs a rohamának...

"És ha nekem egyszer munkakedvem támad, leülök egy csendes sarokba és megvárom, amíg elmúlik a roham!"

Ja és holnap meg se mozdulok még akkor se, ha a saját orromat kéne megvakarnom, mert viszket!

De lehet, hogy gyomlálni azért mégis kéne...

Möbelix

Le a kalappal a bolt előtt.

Még tegnap este vettünk ott hét fémvázas, műbőr bevonatú széket és két szekrényt (Sumo fajtát - virágtartónak az előtérbe). Ma amikor indultunk Zsákfalvára, kivittük a kocsiba a régi székeket (amik apránként törnek össze a kövérek alatt) és beraktuk a kocsiból az új székeket. Ekkor vettük észre, hogy az egyik szék a nejlon alatt fel van hasadva. Majd megütött minket a guta, hogy miért nem néztük meg.

Jeti azért felhívta a Möbelixet, hogy most mi legyen. A reklamációs osztályról a fiatalember azt mondta, hogy vigyük vissza, még nyitva vannak. Mindezt szombaton délután fél hatkor! Hoppá!

És így is lett, simán kicserélték, a gond csak az volt, hogy nem volt több sárga (az összeset megvettük), így kékre kellett cserélni és rögtön vettünk is még egy kéket, mert azonnal összevesztek rajta a fiúk, hogy kié legyen a "más színű". :o)

A bolt egyébként olyan, mint az IKEA, ugyanazokat is árulja (bútor, lakástextil, lakberendezés, csillár, háztartási kisgépek, konyhai eszközök), de minden lépésnél egy eladón esünk át, aki ajánlkozik, hogy segít és nagyon kedvesek. A bútoraik szépek és praktikusak, az én ízlésemnek jobban megfelelnek, mint a skandináv bútorbolté. Le voltunk nyűgözve és a vásárlói elégedettségünk a maximumon áll. Az ilyen boltok keltenek reményt, hogy egyszer nem csak névleg fogunk Európa boldogabbik régióihoz tartozni, hanem szívvel-lélekkel.

Bolognai szósz

Elkészítettem életem első bolognai szószos - keréktésztáját. :o)

 

Az úgy volt, hogy gondoltam, kipróbálom a bolognai szósz készítését, ha már úgy szeretik a fiaim. Nem is tudom, hogy eddig miért nem próbáltam ki. Tök könnyű volt, igaz, nem szakácskönyvből, hanem találomra készítettem. Mert úgy szeretek főzni, ha az alkotó energiáimat a tévénézésre fordíthatom és nem pedig a szakácskönyv böngészésére. Pláne mert életem első tökfőzeléke sófőzelék lett, mert a nem is tudom melyik szakácskönyvben (vagy az F. Nagy Angélásban vagy a Horváth Rozisban vagy egy harmadikban, ami ifiasszonykoromban már megvolt) szerepelt, hogy a tököt besózzuk, de az már nem, hogy ki is csavarjuk főzés előtt. :o)

Szóval a Sparban vettem tálcás darált pulykahúst (legalább nem láttam a darálót és ha szerencsém van, a közepe tájáról van a darálásnak), meg két doboz hámozott konzervparadicsomot, meg sűrített paradicsomot. Amikor hazajöttem, eszembe jutott, hogy a hagymát bizony elfelejtettem, de szerencsére találtam a hűtőben újhagymát és fokhagyma mindig van itthon, ha mást nem krémben. Fél deci olajat (ami lötyögött még az étolajos flakon alján) tettem a mindenregondolós (Tefál) serpenyőmbe, aki nem pampogott, hogy olajat is elfelejtettem venni, úgyhogy nagy pirospont neki (már van egy a közepében). Erre karikáztam az újhagymát (2 szálat, csonka zölddel, mert az randa fonnyadt volt rajta), beletettem 3 gerezd (naaagy gerezd) fokhagymát csíkokra vágva és a darált húst, amit addig kevergettem, amíg mindenhol átpirult, aztán megszórtam Carne fűszerkeverékkel (származási hely Fuerteventura, január), amiben van oregánó, babérlevél, vasfű meg néhány más azonosítatlan zöldfűszeraprólék, tettem rá kb. egy evőkanálnyi bazsalikomot is a paradicsomra tekintettel és sót (borsot nem használok, mert Jetinek gyenge gyomra van és erős gyomorfekélye). Egy kicsit pároltam és a hús friss volt, mert kellő levet engedett, nem kellett külön vizet önteni alá.

Ezután gondoltam a paradicsomozást. Beletettem az első konzervet és szétnyomkodtam a paradicsomokat, de kevés lett. Ezért beletettem a másodikat is (pedig azt mára szántam), de kevés lett, szóval beletettem kb. 70-125 g paradicsompürét is (az Aranyfácán kukoricáskonzervdoboznyi kiszerelésének kb. 1/3-át), amivel viszont jó lett. Még egy kicsit kevergettem és amikor összerottyant (vagyis fröcsögött kifele a gáztűzhelyre, meg mindenhova), akkor lezártam a gázt alatta.

Közben a fiaim kiválasztották az Olaszországból nagy tételben csempészett tésztafélék közül a keréktésztát, amit meg is főztem (al dente 8 perc volt az újraforrástól) és összekutyultam az egészet. Közben rájöttem, hogy át kéne ismételnem, amit Ételkészítési technológia és kolloidika tantárgyból az anyagkiszabatról tanultam, ugyanis a végtermék 6 gyerekadag, 2 anyaporció és 3 jetiadag lett. Ezt akárhogy is nézem, kb. megint 10 főre sikerült főzni. :o)

Díjat kaptam...

... Vikitől a Viki Works alkotójától, amit köszönök szépen. :o)


Tovább szeretném adni - valakinek, aki még nem kapta meg, szóval most előbb körülnézek nálatok. :o)

Római vakáció

És Firenzei és Ferrarai. Jóvót! Többé. És kevésbé is. Majd írok róla és lesz kép is. :o)

Ma a takarítás jegyében zajlott (eszembe jutottál PI) meg a vasalás és a teregetés és a mesteremberekkel egyezkedés jegyében. Szép lesz a konyhám (Remélem!).

Jeti mindig röhög azon, hogy 13 éve a festőkkel közöltem, hogy a kisszobát olyan kékre szeretném, mint ott a felhő felett az ég. Na, kábé most is így mondtam el, hogy mit szeretnék. Remélem, azért megértették! A konyhaszekrényem olyan lesz, mint nagyanyám kredence, de csak egyszínű megsárgult fehér olajfestékkel (szerintem zománc, de az asztalos szerint olaj). A konyhapult sárga - de ezt azt hiszem már írtam. Olyan lesz, mint a következő filmekben:

- Csak a Testeden át (az ötletadó film)

- Két pasi meg egy kicsi

- Gilmore Girls (nem tudom a magyar címét, még a neten nem találtam a képet a konyhájukról, csak véletlenül láttam régebben az egyik részben)

Ez volt egyébként az eredeti terv: