Micimackó meg ilyenek

Megnéztük a csacsi öreg medvét. Hát, hm! Egy újabb mesekönyv feldolgozást láttunk és bár a Rögvesről szóló nóta veri az Apacuka szörnyeket, ha jönnek, azért nem sok híja volt, hogy felállítsam a gyerekeket és hazajöjjünk... :o(

Egyébként a Micimackóról mindig az jut eszembe, hogy amikor a Mekdönciben plüsbigyókat adtak a gyerekmenühöz a Malackás résznél, akkor a - szerintem beszívott kiszolgáló - blazírt arccal így kínálta:
- Van kenguru, disznó vagy szamár, melyiket kérik?

És mi van még? Hát a híradó. Az annyira siralmas, hogy nem is érdemes beszélni róla. Annyit üzenek az államfőnek, hogy szívesen leszek a bétája, jó vagyok helyesírásból, tapasztalatom is van: a Merengőn szereztem.

Egyébként mostanában a helyes sírásból is jó vagyok, legalábbis nyilván nagyon helyes vagyok, amikor majdnem sírok. Úgy festett, hogy az egyik partnerünk megfogadja a kormányfőnk tanácsát, hogy attól kell elvenni, akinek van, csak kicsit átfogalmazták: annak nem kell fizetni, akinek érvényes szerződése van... Végül - bár nem akarok előre inni a medve bőrére - úgy fest, hogy fizetni fognak, de őszintén szólva be vagyok tojva, hogy mi lesz. Már Jeti is külföldi munkát keres...

Úgy néz ki, a sors minden erejével azon van, hogy ne itt éljünk. Hát, ki vagyok én, hogy a végzetem ellen harcoljak?

Miket írjak még? Hazajött a barátunk Svájcból nyaralni és nekik meg a szokásos hétévenkénti válságban van a házasságuk. Nem hiszem, hogy válnának kicsi gyerekkel, de az ember örülne, ha azt hallaná, hogy legalább Svájcban minden shiny-happy.

Ja, és a legújabb: én most vagyok allergiás... Valószínű a sok eső miatt magas lehet a penészspórák szintje a levegőben, csakhogy eddig nekem sose volt bajom, kivéve ha görög penészes apartmanban nyaraltunk. Meg sajnos a macskákat se simogathatom meg, pedig imádom őket. Viszont a pókkiállításon simogattam tarantellát és az is olyan édi puha, mint a kiscicák (és lassan nő).

Mire abbahagyom a szemviszketősdit és orrfolyóst, Jeti lesz allergiás a parlagfűre. A mostani hvg-ben van egy tanulságos írás a parlagfűről. Nem tudom, hogy kit érint és ki szokott próbálkozni megtudni a pollenkoncentrációt. Az utóbbi években ugyanis ez majdnem lehetetlen volt, de nem is erőltettük, mert ha meg is találtuk, annyira nyilvánvaló volt, hogy kamu lehet (mert Jeti már/még tüsszögött és ez hitelesebb indikátor egy manipulált, ritkán frissített adatnál). Pláne, amikor a német meteorológiai szolgálatnál magasabb értéket olvastunk és ezzel egy időben pollenfigyelmeztetést olvastunk, miszerint nem javasolják allergiásoknak a térségbe utazást.

A cikk alapján?... Hát, mit mondjak, nem csoda, hogy manipulálják vagy elhallgatják a jelentést. Olyan pollenkoncentrációkat mértek, ami nagyon ijesztő és ráadásul évről-évre nő. Nem is tudom, hogy - tekintve, hogy a földbe hullott mag 40 évig csíraképes - hogyan fogják majd egyszer is parlagfűmentesíteni az országot. Pedig az Unió - nagyon helyesen - nem ad támogatást olyan földek után, amin parlagfű van.

Rehabilitálom a nézeteimet a történelemről: jó tantárgy, ha jól tanítják. Nekem sajnos ilyen jó tanárhoz, mint a fiamé, nem volt szerencsém. A chicagoi munkáslázadásról még csak nem is hallottam, ahogy azt se tudtam eddig, hogy azért május 1-jén van a munka ünnepe, mert szétverték a munkásokat ezen a napon. Lehet, hogy kéne szereznem egy jó törikönyvet, amiben csak ilyen érdekességek vannak, hátha akkor még az uncsibb részeket is könnyebben megjegyezném.

Megyek és lefekszem aludni. Hátha holnap vidámabb gondolataim lesznek.

Horvátország általában

Horvátország egy olyan hely, ahova jó menni. Lassan olcsóbban lehet ott nyaralni, mint itthon és ha az embernek rutinja van, akkor angolul és/vagy németül rákeresve sokkal kedvezőbb ajánlatokat találhat, jobb helyekre, mint amit itthonról utazási irodával elérhet. Ilyenkor ugyanis nincs rajta az utazási iroda jutaléka, ugyebár, ezzel szemben alkalmi akciós ajánlatok dögivel. A legtöbb kedvenc helyünkre így szoktunk rátalálni és még ha egy kicsit retró is az üdülő, ki bánja, ha az erkély a tengerre néz? :o)

Nyáron többnyire szombattól szombatig szólnak az apartmanok, de ma már lehet olyan helyet is találni, ahol nem ragaszkodnak ehhez az ostobasághoz. Hogy miért ostobaság? Képzeljétek el, mi van az utakon, amikor egyszerre indulnak el a tengerpart felé az új szobafoglalók, miközben a régiek velük szemben autókáznak haza. Nem beszélve a határátkelő helyekről.

Apropó, határátkelő helyek! A kiválasztott célpontot érdemes jó útvonalon megközelíteni. Először is, ha valaki éppen pont Umagra akar menni, akkor célszerű Szlovénián keresztül menni. A matricát még Magyarországon vegyük meg, mert nagyon szigorúak, de a párhuzamos horvát autópályaköltségekhez képest a negyede. A mi autónkra kb. 16 eFt lenne a horvát autópálya fizetőkapuknál, ahol ugye nem csak többe van, hanem ráadásul meg is kell állni fizetni. A szlovén autópályamatrica pedig 4 eFt körül van és egy hétig érvényes. (A Mol honlapján is megnézhető.)

A határátkelők nyáron elég zsúfoltak, ezért különösen hétvégén nem árt kerülni a régi határátkelő helyeknél. A ki- és belépésnél a horvát-szlovén határon az ellenőrzés laza, többnyire csak átintenek, ha uniós ország útlevelével és uniós rendszámmal megyünk. A magyar-horvát határon ezzel szemben egy kisteherautóba teszem azt, tuti mindig benéznek, hiába a sok gyerek a kocsiban.

És akkor a kedvenc helyek. A magyarok jellemző választott célja általában a délebbre eső részeken van. Én nem értek egyet ezzel a választással, amióta egyszer tűzvész idején jártam Sibenikben és nem volt víz a zuhanyzóban fürödni. Olcsóbbnak se igazán mondható és látványosságokban talán csak Diocleciánus palotája (Split) és Dubrovnik belvárosa számít különlegesnek, de ez nem vetekedhet a szememben se Rovinj-nyal, se a pulai amfiteátrummal. :o) Szerintem a legszebb horvát város Rovinj és a környéke, a szigetek, amire hajóval át lehet menni, szintén nagyszerű hely. De ide nem ajánlatos nyáron menni, sőt őszintén szóval a húsvéti és őszi szünetben is sokan vannak. :o) Azon túl át lehet menni Pulába az amfiteátrumot megnézni, ami szerintem veri a Colosseumot, pláne, hogy az aljában egy kisebb kiállítás is van.

Az újabb kedvenc helyünk Umag. Ez a városka teniszbajnokságot szokott rendezni, úgyhogy az aktívabb nyaralóknak is tetszeni fog. Sok teniszpályája, kalandparkja van, sőt még fitnesztermek is. A Sol Polinesia nevű appartmanparkban (sok külön álló ház a fenyők alatt) van még három csúszda is és egy részen homokos, sokáig sekély tengerpartja. Aki a kövesre esküszik, talál olyat is. Valamiért elég sok kutyát is visznek a nyaralók, ez némely kutyaméretnél nekem nem volt szimpatikus, de végül is a szomszédban ugató kutya vagy visító gyerek egyre megy. :o) A szomszédságban lévő éttermek sajnos nem tökéletesek. Vagy jól főznek, de csak szerény választék van, vagy rettenetesen főznek, de legalább szép helyen van az étterem. Ezzel szemben a másik ilyen stúdiólakásos komplexumban a Kanegrában van egy étterem, ahol kéretlenül hoznak előételt, mégsem drága és a pincérek meg a szakácsok abszolút a helyzet magaslatán vannak. Itt volt szerencsénk kipróbálni a félpanziót is és arra se panaszkodhattunk. :o)

Na, de miért vagyunk úgy oda Umagért? A titok az Akváriumában rejlik, ami egy bevásárló központ alatti erősen szocreál fedett parkoló mellett nyílik, jelentéktelen kis bejáratát szép csempe burkolja. Az akváriumok szép tiszták, egy miniakváriumhoz képest különlegességek is láthatóak (polip, tintahal, languszta, muréna) és a közepén egy kiszuperált vascsónakban lehet macskacápát simogatni. Bizony! Reggel 10 körül van az etetés, ezt eddig nem tudtuk és most láttuk enni is a fent említett vízi lényeket.

A további szép helyek: Vrsar, Mali Losinj, Veli Losinj. Baskán nagyon sok a magyar, az éttermesek és boltosok kicsit beszélnek is a nyelvünkön és több helyen van magyar étlap is. :o)

És akkor jöjjön néhány kép a mostani útról.

1. kép: A tenger.

2. kép: Az apartmanok. Mint látszik egyes apartmanokban van grillezőhely is. Nekünk egyszer se volt, de nem is hiányzott.

3. kép: A homokos part. Az ágyak és ernyők természetesen fizetősek.

4. kép: A római rom és egy idegen gyerek.

5. kép: A nyúlvány legvégéig elsétáltunk, a romokon vadszeder nőtt, de még nem ért.

6. kép: Amikor jött a dagály, az odavezető út teljesen víz alá került. De valójában csak tocsogó, szandállal átlábolható. :o)

7. kép: A csúszdák.

8. kép: A part tele van bulihelyekkel. Óriás sakk, dobálós játékok, ez itt a képen a játékterem, de van kosárpálya, minigolf meg még ki tudja, mi minden. Meg persze méregdrága önkiszolgáló bódék. Este egy kerek épületben még animáció is (tinidiszkó meg ilyenek).

9. kép: Kilátásaink.

10. kép: A stadion a kocsiból (terelés volt a roncsderbi miatt és nem lehetett megállni).

11. kép: Köztéri teniszlabdák. Gyerek magasak, ha nem esik éppen, tök jó képeket lehet csinálni a rajta lógó srácokkal.

12. kép: Köztéri teniszlabdák körforgalomban.

13. kép: A szocreál parkolóból a bevásárlóközpont.

14. kép: Az akvárium bejárata belülről.

15. kép: A polip éppen tintahalat eszik.

16. kép: A macskacápasimogató.

17. kép: Piac vihar után.

18. kép: Paprikafüzér horvát módra.

Gyerekek

A fiaim új szórakozása, hogy ha felállok a gép mellől (pl. szódát csináltatnak velem külön ezért), mire visszatérek, ilyesmiket találok:

 

Megjöttem

Bár nem is jeleztem előre, hogy elmegyek. :o( Bocsánat, de ettől a nyári szünettől még dezorientáltabb vagyok időben (térben szerencsére még nem, szóval még van remény), mint általában. Szóval visszamentünk Umagra, ahol múltkor egy hosszú hétvégét töltöttünk el. Erről majd írok egy külön bejegyzést, ha nem kell mosnom és porszívóznom (mert most eléggé kéne mennem takarítani).

Gyorsan leírom zanzásítva, hogy mik mentek a bárányfelhőkön kívül.

A szerdai vacsorán megismertem a világ legkellemetlenebb beszélgetőpartnerét, aki általában körülbelül ugyanarról szeret monológot folytatni és amit én mondanék, az nem igazán érdekli. :o) Persze jobbikos a lelkem. Mindegy, a Cipura grillezett zöldségekkel és citromos joghurttal isteni finom volt, ahogy a paradicsomos bruschetta is, amit bruszkettának kell ejteni, de én valamiért németesen olvastam fel. Úgyhogy elmondhatom: megártott a német.

Csütörtökön már nem tudom, mi történt és péntek is a homályba vész. Azt tudom, hogy váratlanul beköszöntött a szombat, jöttek a vendégek (keresztlányomék) és hirtelen csomagolni kellett. Keresztlányom legidősebb nővérkéje jött velünk nyaralni. Ő már elmúlt 16, de még szeret tengerezni és vizicsúzdázni, így nekünk nem kellett. Egy kerek hétig csak hevertünk a parton az árnyékban és még a horgolásommal se haladtam. Ez a hét volt a lustaság csimborasszója. :o) Néztünk pár letöltött sorozatot a laptopomon meg olvasgattam egy régi Minerva hármaskönyvet, mert csak azt vittem magammal és az újonnan szervált olasz és horvát horgolósújságomat. :o) Pedig megfogadtam, hogy nem veszek több újságot, amíg ezeket be nem szkennelem és le nem viszem Tanyafalvára.

Jetinek időközben születésnapja volt és kiderült, hogy két napot késik az órámon a dátum... Hm! Azért szerencsére még időben derült ki, így nem felejtettem el felköszönteni. Finomfőzeléket kapott torta helyett. A vasárnapi-gyerek is felköszöntötte, aztán levélváltásba bonyolódtak és totál kiakadt. Végül nem éppen kedves szavakkal zárta le a levelezésüket.

Aggódott a munka miatt, hogy sikerült-e biztosítani a fizetséget. Úgy tűnik igen, de nem iszunk előre a medve bőrére. Majd, ha itt lesz a pénz! És a ráadás: bizalmi munkatársa epeköve beékelődött a vater-papillába. Ez nem túl vicces, mert meg is halhatott volna. Az uzsoki leírta magát előttem. Először is az uh-on nem derült ki, hogy beékelődött a kő, a munkatárs sárga volt, mint a narancs, a vérképe durva és az epehólyagja gennyes. Péntektől aszalták és amikor Jeti beindult és minden egészségügyis és nem egészségügyi kapcsolatát beküldte érdeklődni (beleértve Fiam-23-at is), akkor átküldték a Lászlóba, ahol végre endoszkóppal kikapták a követ. Ez leegyszerűsítés, mert valójában az uzsoki először nátrium-glutamát allergiát, aztán meg öröklődő májbetegséget diagnosztizált, az epekő elkerülte a figyelmüket, hogy szakadna rájuk az épület. Na! Tanulság: ha epegörcsöm lenne valaha, akkor a neten kötök egy utasbiztosítást, aztán irány Bécs. Ott bemegyek a kórházba és sürgősségin elláttatom magam. Mert ott biztos nem aszalnának kis híján a halálba, hanem egy nap alatt kijavítanának az egészséggyárban és még haza is jöhetnék. Nagyon aggódtunk érte! Egy gennyes epés hashártyagyulladás Mo-n halálos és akár ki is durranhatott volna az epehólyagja, vagy... Hagyjuk! Szerencsére nem lett semmi komoly szövődmény, hála a Lászlónak. Már régebben is írtam, hogy ha dietetikusként dolgoznék, a Szent László kórház májbetegekkel foglalkozó osztályán szeretnék dietetikus lenni.

Egy(pár)szóval, nem ez volt Jeti eddigi élete legjobb születésnapja. De mostanra rendeződtek a dolgok és reméljük, hogy ez volt a mélypont!

Ja, szombaton házasodott az 3. sz. unokaöcsém, de nem tudtunk elmenni, mert aznap jöttünk haza. Valójában persze Jeti nem is akart jönni. Én szívesen elmentem volna az esküvőre, de nem a lagziba, viszont nem akartam összeveszni Jetivel, szóval inkább Fiam-23 ment gratulálni Szentendrére. Családom hozta a formáját, nem igazán beszélgettek vele, kivéve az unokaöcsémet, akinek bemutatkozott és kimentett minket. Aztán egyedül ült a padban, még anyám se beszélgetett vele. Hihetetlen tahó a családom! Persze mit várjunk egy besúgó ügyvéd szeretteitől?! Meg persze anyámtól, aki isteníti őket.

Pláne úgy, hogy anyámnak két pasija is volt, aki és akinek a családja elfogadott minket "nevelt gyerekeket"! Az én családom meg csak a szégyent hozza rám ilyen téren, sose fogadták be se Jetit, se a fiúkat. Persze igazából én is fekete bárány vagyok, ezt tudják is a fiúk, így talán nem veszik magukra.

Pedig Jetivel jól jártak volna, ha elfogadnák, mert a családjáért mindent megtesz. Sőt még a kedves ismerősökért, barátokért is. Számtalanszor talpalt már mindenféle ügyben önzetlenül. Lásd például a fenti példa, hogy még a nyaralásról is elintézi a rendes kórházi ellátást a munkatársának. De egyébként aktuálisan is több olyan munkája van, amikért nem fog fizetséget kapni, csak az eszmét tartja jónak. :o) Igazán nagyszerű ember a férjem, olyan büszke vagyok rá. Bár mostanában, hogy kevesebb munkája van, elég zsémbes, még törött tálért is képes veszekedni, pedig nálunk ez nem volt eddig divatban. Eltörik, hát eltörik, a porcelán/üveg fogyóeszköz, nem?


Jaj, tényleg rohannom kell a takarítással, mert délután még úsznom is kell! De aztán megírom, amit Horvátországról gondolok.

Lazultam

A szülinapomtól idáig lazultam a fogyókúrában. Mármint nem ettem sokat, de nem is számoltam, hogy mennyit eszek, csak ráérzésre ettem. De most megint bekeményítettem és újra írni fogom a kalóriákat. Ezért újra éhesnek érzem magam és estefele ingerlékeny vagyok. :o) Ez bizonyítja, hogy kicsit sokat fogyaszthattam az utóbbi hetekben. Az elmúlt két hétben nem írtam egyébként csak, hogy mennyit eszek. Igaz nem is híztam vissza semmit, de a fogyás is megállt a 7-8 kg-nál. Pedig még legalább kétszer ennyi hátravan.

Tegnap és tegnapelőtt dinnyét vacsoráztam. Úgy kell nekem, azt álmodtam, hogy éhen halok. :o) Vasárnap meg azt álmodtam, hogy a házunk előtt volt a szőlőnk és vén kakikurkász azon keresztül sétált haza, összeesett és meghalt. Jeti kihozta a hátán a szőlőből, de mondta, hogy nem lehet segíteni rajta és aztán hívtuk a mentőket. Elég vérszomjas vagyok álmomban. :o)

Mára virradólag egyébként pedig disszidáltunk, de úgy, hogy mindent itthon felejtettünk, még a hétfőn vásárolt horgolócérnáimat is és unatkoztam. Egyébként Pennsylvaniába mentünk kocsival, mert Jeti talált egy nekem való állást, de csak a helyszínen derült ki, hogy ez egy perzsa csávó mini éjjel-nappali üzlete. Álmomban viszont úgy határoztunk, hogy mindegy, ha már itt vagyunk, akkor munkába állok és majd meglátjuk, mi lesz. :o)

A fogyókúrám legnehezebb része, hogy hétfőn abbahagytam az XL fogyasztását is, ami pont olyan, mint a redbull - csak lengyelben. :o) Így mára már nem is annyira ingerlékeny vagyok (inkább csak, ha kajáról van szó, akkor akadok ki), mint folyton álmos és ég a szemem. Mondjuk az lehet, hogy a klóros víztől. :o) Kéne nekem egy dioptriás úszószemüveg, mert akkor a klór se csípné a szemem és még látnék is a medencében.

Na, mindegy! Ez úgyis csak egy hét, aztán visszarázódom az önmegtartóztatásba.

Ez a "hamburgeradó" is akkora poén. Itt vagyok én 20-25 kg túlsúllyal, aki soha csipszet és mekdöncis dolgokat nem eszik, szénsavas üdítőre vagy rostosra még rá se néz. Vizet iszok az első gyerekem születése óta, vagyis 13 éve, és ugyanannyi ideje bő zsírban sült, rántott ételeket évente maximum csak kétszer eszek. A fasírtot egybesütöm. Nem dohányzom, nem kávézom (még tejeskávét se iszok). Káros szenvedélyem csak a redbullféleségek mértékkel és néha egy kis sültkrumpli vagy kacsazsíros kenyér hagymával. Ja, és a kenyér. Nincs mit tenni, az egyetlen étel, amiről sose tudnék lemondani, az a kenyér. :o) Pedig sokan fogyókúráznak szénhidrátszegény diétával, ami nem a legszerencsésebb. Az étkezés ugyanis nem csak szükséglet, de örömszerző tevékenység is az embereknél. A szénhidrátok szükségesek ahhoz is, hogy a triptofán átalakuljon szerotoninná és a megfelelő receptorokon a jóllakottság és boldogság érzését keltse. Aki szénhidrátszegény diétát folytat, az nem kapja meg a kellő "boldogsághormonját", ezért ingerlékenynek, lehangoltnak, fáradtnak, sőt akár rosszul is érezhetik magukat, ha valami lappangó cukorbajuk is van, amiről addig nem tudtak.

Persze ez nem azt jelenti, hogy mostantól mindannyian nagykanállal faljuk a cukrot. De az összetett szénhidrátoktól, mint amilyen a keményítő a kenyérben, nem kell tartani. Napi háromszor fél szelet kenyértől senki se hízik el, nem mindegy persze, hogy mellé még mit eszik. Én például alig eszek, erről jut eszembe...

Tegnap:
Reggel: kakaó (208 kcal)
Tízórai: úszás
Ebéd: sajtos tészta [300 g főtt spagetti, 20 g reszelt sajt, 4 ek tejföl] (474 kcal)
Uzsonna: görögdinnye (92 kcal)
Vacsora: 2 db virsli, 1 ek mustár, 70 g kenyér (404 kcal)

Ez nem olyan diéta, amit egy dietetikus ajánlana, mert nyilván salátát kéne ennem grillhússal... De ha egyszer utálom a salátát? Egyébként sajna alatta is maradt a megcélzott 1400 kcal-ának, szóval tízóraira még befért volna egy görög joghurt (kekszes), ha lehetne enni a medencében és ebédre egy kis májgombócleves. Remélem, volt tanárnőm nem olvas egy se! :o) Becs'szó a többiek nem ilyen ebédet terveznek a menzákra, mint én.

Ma hagytam 700 kcal-t estére, mert görög étterembe megyünk ismerősökkel, míg a srácok angolul tanulnak.

Ami azt jelenti, hogy reggeli, tízórai ugyanaz, de ebédre csak egy "slanac"-ot (horvátul a sós rúd, ami egy egyenes perec) és egy görög joghurtot ettem. A görögdinnyére már nem maradt hely. Vacsorára meg salátát és halat fogok enni (éljen az online menü).

A myfitnesspalon egy csomó magyar van fenn. Valaki felvitte a tejfölt is. :o) Nekem már csak potyáznom kell. Na, jó, persze én is felvittem már egy csomó kaját, de többnyire csak azokat, amiket használok.

Mindenki megújítja a blogját, csak én vagyok lusta. Mit kéne csinálni velem, hogy ne legyek ilyen lusta?

Tegnap voltam kozmetikusnál és D. komolyan fontolgatja, hogy elmegy védőnőséget tanulni estin és védőnőként fog tovább dolgozni. Mindezt úgy, hogy persze ő is tudja, hogy nem lesz belőle milliomos. De azt mondja, hogy a kozmetikusság egyáltalán nem olyan jó üzlet, mint három éve, amikor gyesre ment. Persze logikus, hogy az emberek először ezen spórolnak, de azért másrészről ijesztő is, hogy már ott tartunk, hogy inkább borotválják a nők a lábukat, mert az olcsóbb és nincs pénzük rá, hogy havonta egyszer arckezelésre menjenek, meg gyantázásra. Ez igazán nem akkora luxus, hogy normális folyamatnak tekinthetnénk. Nem tudom, hogy mi lesz ebből az országból.

Jeti szerint elég lesz a három év fosztogatás után az egy év osztogatás, hogy továbbra is rájuk szavazzanak, pláne a szavazás megváltoztatásával. Szerintem nem így működik a választás, nem ennyire ostobák a szavazópolgárok. Vagy igen? Ma már nem úgy vélem, hogy butaság volt még négy évre megszavazni Gyurcsányt, inkább úgy, hogy kaptunk legalább négy év haladékot ez előtt a fos előtt, ami most van. Mindezt úgy kell elviselnem, hogy én egyikre se szavaztam. :o( Ez nem demokrácia, hanem a hülyék uralma a többieken. Még csak nem is a többségé, hiszen akkor is, most is volt olyan, aki ellenszavazatot adott le vagy azért szavazott, mert teljesen tájékozatlanul és irracionálisan az érzelmeire hallgatva ikszelt. Pedig a politika nem szerelem, hogy vágjunk bele, nem számít semmi, hanem igenis gondolkodni és tájékozódni kell, mielőtt letesszük a voksunkat valamelyik párt mellett. Ezt is kéne tanítani az iskolában. De mivel senkinek se érdeke a felelős, gondolkodó állampolgár, ezért érdekes módon nem tanítják. :o/ Valahogy kimaradt az alaptantervből.

Ma csak képek

Na, ezt még tegnap akart közzétenni, de mára sikerült. :o)

1. kép: Az előtérben a nyamvadt dracéna még lánykoromból van meg. :o)

 

2. kép: Ezt a japán naspolyát magról vetette Jeti. Két magot ültetett el, mindkettő kikelt. De a nagyobbik egy pesti kertbe lett kiültetve (keresztfiamékhoz) és sajnos elfagyott.

 

3. kép: A papagájvirág, az aloe, a clementin, egy beteg leander és egy dendrobium az árnyékban vár az átültetésre. Az orchideát szét is kéne szedni, mert hozott sarjakat.

 

4. kép: A másik két vandám a vödörben ázik, amíg az üvegüket vízkőoldóztuk.

 

5. kép: Lilát szeretnék, de a fehér is nagyon szép. :o) Anyósomtól kaptam őket és mind megmaradt. Az a jó, hogy a kerítés mellett majd szép bokrosra nő.

 

Gazt ide nekem!

Azt hittem, hogy semmire se fogok menni az esti és reggeli hűvösebb idővel. Ehhez képest, tegnap este egy óra alatt mindent kigyomláltam, amit akartam. Tök jó itt ücsörögni a kocsibeálló alatt, ami alá sose állunk be a kocsival és mintegy teraszként funkcionál.

Ma még összegereblyéztem a hullott szilvát a homokozóból reggel, meg nyulat pároltam a családnak és különben az egész hétvégét átlaptopoztam. Mondjuk németül tanulhattam volna, de helyette az image map HTML kódjainak megírását tanulmányoztam a neten meg ilyesmiket. Pár éve nem is gondoltam volna, hogy így belejövök. Mert mondjuk sablont még nem tudnék írni, de a saját sablonomat már bátran szerkesztgetem át.

Fiam-13-mal készíttettem desszertet. Sütni nem akartunk, van elég hőség, helyette vettem babapiskótát, Lloyd rumpuncsot, vaníliás Arankát és tejet. A babapiskótát berumoztuk és a krém felére rakosgattuk egy tepsibe, aztán leöntöttük a krém másik felével és beraktuk a hűtőbe. Nagyon finom lett. Kicsit túl rumos, de nagyon finom. :o) Legközelebb inkább málnaszörpbe áztattatom.

Olyan meleg van, hogy időnként leslagozzuk magunkat hideg vízzel és jólesik. :o) Megittam már több mint két liter bodzaszörpöt, most a harmadik litert kortyolgatom, de ezt túl édesre készítette Jeti. Azért nem mondom meg neki. Ha már olyan aranyos volt, hogy amikor felébredt, hozott ki nekem egy üveg kész szörpöt, azzal a felkiáltással, hogy magamtól úgyse iszok. :o)

A fiúk tegnap a kiszáradó csatornából mentettek ebihalat meg döglődő halakat és átszállították őket a patakba egy sekélyebb részre. Jól is tették, mert némelyiket kis híján megütötte már a guta, meg aztán imádom az ebihalakat, pláne ha már lábuk is van.

 

Jeti tegnap este átültette a virágok egy kisebb részét, most jó üres a terasz, mert a többiek még az árnyékban várnak az új cserepükre. Némelyik marad egy hétig, mert a virágföld se lett elég.

Fiam-23 a segédmotort köhögteti, egyszer már sikerült beindítania, csak lefullasztotta. :o) Később lemossa a csucsukit, aztán behúz vele Pestre, mert azzal fog bőrgyogyó gyakorlatra járni. Mi viszont maradunk este 10-ig, mert addigra mindenki elpucol az M7-esen a Balatonról. Tanyafalva a Velencei tó környékén van, de nem járunk egyik tóra se. Mi főleg tengeresek vagyunk. :o)

A szörnyeteg Fiam-13 meg földrajzot tanul itt mellettem... Afrikát és Ausztráliát. Már mindkettőt utálja, megmondta, hogy ő aztán egyikre se fog elutazni. :o) Sebaj, egy kis hiszti belefér, év közben kellett volna megtanulni ötösre az anyagot.

Most nem leszek népszerű, ha azt írom, hogy imádom a meleget és a nyarat? :o)

Szombati lazulás

Kissé elaludtam, és amikor magamhoz tértem végre, és meg is jártam a boltot (pesten közért) :oP már túl késő volt gyomlálni, beköszöntött a hőség. Most a pergola vagy kocsibeálló vagy mi alatt ülök, mellettem a két gyerek piheg. :o) A nagyobbik ügyesen otthon hagyta az összes tanulnivalóját (hiába tehetségesebb halogató, mint én, mert én bezzeg elhoztam a német cuccom), így az apja laptopján tanulja a földrajzot. Illetve pontosabban, most elment összegereblyézni a lehullott sárgabarackokat. Erre persze semmi szükség nem lenne, de hát Afrikánál még ez is jobb. :oP

-----

Kis intermezzo, átnéztük a kiselejtezett könyveket a fiúk sulijának könyvtárosával és a magán magyartanárnéninkkel. Sajnos nem maradt gyerekkönyv. Ellenben jó sok dilis könyvet halmoztunk fel Fiam-24-gyel, ami nem jó az iskolai könyvtárba, ilyen ezotérikus meg démonos marhaságok, meg a volt politikai tankönyveim, ilyesmik. Ezeket lerakom majd egyszerűen az antikvárium elé. Nem hiszem, hogy sokat adnának érte. A múltkor éppen kétezer froncsit akartak adni érte, pedig köztük volt néhány páréves bestseller, mint pl. a Gésa emlékiratai meg a Havas Henrik könyvei. Hát, annyiért nem éri meg várni a nyitásra és cipekedni. :o) Majd összeszedik, ha nyitnak reggel.

Jeti kihordta szegény nyomorú szobanövényeinket, hogy átültetni, most a napon kornyadoznak és várnak az estére. A jó kis lávaköves sütőnk elpusztult, már órák óta sütjük rajta itt a kocsibeálló alatt a pácolt tarját és még nincs készen. A zöldségeket inkább mégis benn sütötte meg a gázon Jeti a grillserpenyőben, hogy valamikor végre mégis ehessünk. :o)

Hú, iszonyú meleg van. Pedig nincs mese, ha új blogsablont akarok, akkor meg kell végre terveznem. :o) És muszáj lesz, mert már nagyon gázos, ahogy ez kinéz.

Héthetes verseny könyvnyereményekért

Süninél olvastam erről a jópofa kezdeményezésről, amit a Moly kezdeményezett és más blogok, például a Könyvélmény - beszámoló is beszámol róla.

Mondjuk, én pont nem csatlakozom, mert nem szoktam, de lehet, hogy versenyen kívül én is megírom majd a véleményemet erről-arról, bár ez nem kifejezetten könyvesblog. :o) Ezzel szemben mégis nagyon szeretek olvasni.

Vanda és a táskám

1. kép: Meg se mutattam, hogy milyen lett a táska, amit még régebben pelustáskának szabtam ki, de nem vált be. Most befejeztem és lett egy virágos sporttáskánk.

2. kép: Ez itt az egyik Vandám. :o) Azt hiszem, hogy már egyszer újravirágzott a télen, de nem biztos, hogy pont ez a lila volt. A különlegessége, hogy a gyökere szabadon van. Locsolni úgy kell, hogy beáztatjuk a gyökerét félórára, hogy megszívhassák magukat, aztán leöntjük róla a vizet és egy hétig csak nézegetjük.

Új blogger

Ha már volt ilyen kérdés, nézzünk rá az új felületre.

1. kép: Az új kezelőrészen, ha az új bejegyzést keressük, a lila nyíllal jelölt ceruza ikonra kell kattintani. A régebben felsorolt Tervezés, Beállítás, Bejegyzések kezelése stb. linkeket egy közös ikon alá rejtették. Ha itt kattintunk a bejegyzésekre, akkor a régi Bejegyzések kezelése felületet érjük el.

 

2. kép: A régebbi bejegyzések kezelése felület így néz ki most. Ha erről a felületről szeretnénk új bejegyzést írni, akkor a sárga nyíllal jelölt ikonokra kell kattintani. Régebben a bal oldali linksávban a címkék voltak felsorolva, és a címkék szerkesztésénél ez kapóra jött. Most viszont ezt is egy külön lenyíló ablakba tették, amit a ciklámen nyíllal jelöltem. A szerkesztés, hozzáadás továbbra is úgy történik, hogy kijelöljük a bejegyzéseket és a tetején (a felső sárga nyíl alsó sarkánál levő), címkeikont kell lenyitni és új címkét hozzáadni, törölni stb.

 

Új felület

Mindig van valami újítás a bloggerben? :o) Na, jó! Persze, hogy nem mindig, de már az új felületről írom a bejegyzést. Furán néz ki, remélem, hogy nem vesztettünk funkciót a megújulással, mint a múltkor, amikor ellehetetlenítették a videófeltöltést és a youtube-ról kellett beszúrni.

Azt hiszem, romlott a szemem. :o( Egy ideje már homályosabban látok, mintha a klórtól be lenne gyulladva a szemem, csak az a baj, hogy olyankor is, amikor nem is úsztam, akkor is így van. Pedig arról volt szó, hogy 40-hez közeledve javulni fog... De valahogy sejtettem, hogy akkortól majd biztos bifokálisra fogok szorulni, mert nem csak messzire, de közelre se fogok látni. Mindenesetre elmegyek az optikusomhoz, hátha csak be van gyulladva a szemem.

A lomtalanítás nem volt jó hatással rám, mert itthon is kilomtalanítottam egy rakás könyvet. Minek őrizgessem a nyugati filozófia történetét meg Spinoza életrajzát, amikor hál'istennek túl vagyok az ilyesmin. Ha meg kell a gyereknek, akkor majd megszerzem újra. Aztán ott van a rengeteg szakácskönyv, amelyekből soha, semmit sem fogok elkészíteni. És a gyerekkönyvek, amiket ki se nyitnak, mert nem olvasósak a gyerekeim, csak a kötelezőket olvassák el, meg amit rájuk kényszerítek. Odaadom a suli könyvtárának, amit kérnek, a többit meg majd lepasszolom az antikvarium.hu-nak. Vagy ha akarjátok, lefényképezem a gerincüket és ha kértek valamit, szívesen elviszem a 4/6-s villamos vagy a 3-as metró vonalán valahova.

Az enciklopédiákat Jeti nem hagyta kiselejtezni, mert szerinte ha áramszünet lesz napokig, vagy kiberterroristák kiirtják a netet, akkor még hasznos lesz. Aha! Persze! Mindegy, ezek csak egy polcot vesznek el feleslegesen a könyvespolcból. A régi fényképeink albumai viszont két polcot is kitesznek a nappaliban, kár, hogy nem engedi levinni őket Tanyafalvára. Pedig szinte sose nézegetjük őket. Pláne, hogy most szkenneltetjük be a filmeket, tehát elvileg meg lesz mind a gépemen és a külső háttértáron.

Hogy bírjátok a kánikulát? Én elhatároztam, hogy holnap egész nap kinn leszek, és amíg nem tűz nagyon a nap, majd gyomlálok meg kapálok. Aztán amikor durván bánik velünk a napsütés, akkor meg árnyékban fogok ücsörögni és csendben izzadok meg folyadékpótlok. Elvégre a finn szaunában meg a törökfürdőben is szoktam én ücsörögni, akkor az ingyen izzasztásért hálásnak kell lennem az anyatermészetnek. :o)

Kinyílt az egyik Vandám (föld nélküli orchidea) újra, Jeti be is hozta. Mert szerdán kinn volt permetezni. Sok málnánk is volt, azt leszüretelte, mert hétvégén ugye nem ehetjük, mert egy hétig nem ehető permetezés után.

A szomszédnak találtak áttéteket, most kemoterápián van itt Pesten. Remélem, nem hal meg!

A barátunknak meg epeköve van. Tegnap átjött, hogy megvizsgálja Jeti, mert nagyon rosszul volt. Jeti 4 helyre is telefonált hiába, mire az ötödik helyen - azért mert ő orvos és állította, hogy baj van - végre hajlandóak voltak rendelés előtt fogadni a barátunkat. De még a magánrendelésen is el akarták sumákolni az ultrahangot, amin kiderült, hogy az egyik kisebb köve beékelődött a kijárathoz. Ha vár hétfőig, akár meg is halhatott volna, görcsoldó ide vagy oda, hiszen nem tud az epéje ürülni és mellé még a hasnyál sem, így akár súlyos hasnyálmirigygyulladása is lehetett volna.

Komolyan mondom, én már nem értem, hogy mi van ebben az országban... Pécsen is üres az MRI, és a hosszú várólista ellenére se vizsgálnak vele, mert nem fizeti az OEP. Szerintem ennél a hábécsés finanszírozásnál nincs rosszabb egészségügyi rendszer. Ha ott a gép, ott az orvos és van beteg is, akkor el kéne látni, nem? Ez az egy előnye mindenképpen meg volt a szocializmusnak: aki beteg volt, azt igyekeztek meggyógyítani, függetlenül az oeptől.

De nem értem azt se, hogy miért vagyunk még itt... Miért nem hagyjuk magára a politikusainkat, bohóckodjanak csak az üres országban, aztán majd csak hoznának olyan intézkedéseket, amivel visszacsábítsanak.

Volna egy csomó tennivalóm még, hát nem csoda, hogy inkább írtam egy bejegyzést. :o)

Tudom, hol van!

Az m1 híradó nem csak felbosszant, hanem mulattat is. A rendőrségi szóvivő vagy ki sajtótájékoztatót tartott, hogy valakit köröznek. A bemondó felolvasta a hírt, hogy aszongya: "A képen látható férfi nagyon veszélyes, a rendőrség kéri... stb." A képen eközben simán a híradófelvétel látható, amin egy rendőr látható, ahogy sajtót tájékoztat.

Jeti röhög: "Nézd már! Körözik a csávót!"
Vettem a lapot: "Én tudom! Én tudom, hogy hol van! Sajtótájékoztatót tart! Hívjuk a számot!"
Jeti: "Igen. Micsoda pofátlanság! Rendőrálruhában a rendőrszékházban kamu sajtótájékoztatót tart!"

Szerzői jog

Gestern habe ich Deutsch gelernt.

Ha nem jó, javítsatok ki, azt akartam írni, hogy tegnap németet tanultam. :o)

Kíváncsi lettem a szerzői jogokra és kiderült, hogy Mo-n a magyar szerzői jog szerint a szerző halálát követően 70 év múlva lesz közkincs egy-egy szellemi termék. Ha a szerző kiléte nem megállapítható, akkor a megjelenéstől számított 70 év múlva. Ez olyan esetekben lehet, ha egy régi folyóiratnak vagy ilyesminek nem ismert a szerkesztője. Mert a szerkesztőt vagy szerkesztőket is megilleti. Az én blogomnak is vannak szerzői jogai, bizony! :o) [1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról 1. § (2) a (szöveg), c (saját elemek a blogban pl. fejléc), i (a képeim), m (a varrományaim és horgolmányaim) és o (a horgolt tyúkom és egyéb leírásaim) alapján, valamint a 8. § - Név nélkül vagy felvett néven... - Hátha valakit érdekelt :o)]

Nem mintha ez bármit is jelentene számomra. Az általam adott tanácsok és leírások jelentős részét én is úgy tanultam valakitől, ezért nem is tartanám rendesnek, ha megtartanám magamnak. Illetve a túlnyomó részben saját gondolataim, amelyeket nyugodtan felhasználhat bárki, ha feltünteti a nevemet. :o) A nem saját gondolataimról meg nyilatkozzanak azok, akiktől idéztem. :o) Még kereskedelmi forgalomba is hozhatja például a horgolt tyúkomat, tökre nem bánom. Csak a mintát ne tartsa meg magának, hanem - ha tőlem vette - ossza meg másokkal is, hogy hogyan készült. :o)

Ez egyébként úgy jött, hogy Jutka, akinek a blogját olvasom, egy rakás régi kézimunkaújsághoz jutott hozzá és bizonytalan volt, hogy szabad-e egyáltalán lefényképeznie. Szerintem szabad, mert a megjelenéstől eltelt már 70 év és különben is ez magáncélú "másolat" volt, nem szkennelés. Persze nem vagyok ügyvéd, de van egy ilyen wikipédiás szócikk is, hogy "Szerzői jog", meg elolvastam a törvényt is. Sőt van egy lista is, hogy melyik országban mennyi ennek a lejárata.

De előtte már egy kicsit dúltam-fúltam, mert amikor valamit kikattintottam a Hírkeresőről vagy a Hír24-ről az érdekes címe miatt, akkor ott tulajdonképpen egy általam sokat olvasott könyv szó szerinti idézetét találtam, de idézőjelek nélkül és a forrás feltüntetése nélkül. Írtam is egy epés hangú hozzászólást - bár egyáltalán nem szokásom -, hogy melyik könyvben olvashatja el bárki ugyanezeket a mondatokat. :o( Vissza is néztem, hogy mi lett a válasz, de nem volt válasz, csak a forrás került a cikk aljára. Most úgy néz ki, mintha tök hülye lennék és nem láttam volna a szememtől, csak hőbörögnék. :o)

Mindegy! A tegnapi nappal ünnepélyesen lemondtam arról, hogy bárhol is elolvassam az előttem kommentelőket és megjegyzést fűzzek a tárgyi tévedéseikhez is akár. Tőlem mostantól senki ne egyen-igyon kenyeret meg tejet se, legyen mindenki paleo-diétán vagy norbiápdéten! Ha nem kérdez valamit konkrétan a blogszerző, amire tudom a választ, akkor csak dicséretet fogok írni. :o)

De nem erről akartam írni. Igaz, hogy miről, azt hirtelen elfelejtettem. :o)

Viszont még egy anekdotát hagytam a végére:

Ülünk a közeli pizzázó teraszán és várunk az ebédre. Jeti egy beszélgetés közben megjegyzi, hogy milyen kár, hogy nincs a Vasárnapi-se-gyerek-19 helyett egy hasonló korú közös lányunk inkább, mert akkor az biztos mindig rendesen jönne velünk nyaralni és vigyázna a kisebbekre. Mire én azt találtam válaszolni, hogy én viszont nem örülnék annyira, ha örökre összekötne egy gyerek az exvőlegényemmel, aki még csak nem is volt az igazi. :o) Jeti meghatódva mondja a gyereknek, hogy látod, fiam, anyádnak még 15 év után is én vagyok a nagy Ő. Mire Fiam-13: "Hát már olyan is a formád, mint egy nagy ő-nek!" :oD

Régen mulattam ilyen jól. :o) Szegény pocakos Jetim meg kiakadt.

Ja, megvan, miről akartam írni. Ma persze német- vagy angoltanulás helyett a beszkenneltetett régi fényképeket nézegettem. :o) És Jeti nem volt még pocakos, én világszép nádszálkisasszony voltam (a mostani kerek állapotomhoz képest persze), Fiam-13 édi-cipi-baba meg pocaklakó és a nagyok még nem érezték derogálónak, ha hozzámbújnak. :o) Tényleg szinte minden képen, amin együtt vagyunk, valamelyik nevelt fiam ül az ölemben, vagy dől a vállamnak. :o) Elmondhatatlan, hogy mennyire hiányoznak a régi szép idők! :o) Leszámítva persze az ex-feleségünket. Ő mondjuk kimaradhatott volna a mi családunkból. Dehát így jár az, aki minden józan esze ellenére belemegy egy kapcsolatba egy elvált pasival. Még akkor is, ha tényleg Ő az igazi! :o) Ahogy mondani szokták volt: a szerelem vak! Én még kiegészíteném, hogy mellé süket is és totál agyatlan, sose gondolkodik.

A nagy Őm egyébként már megint csavarog, a középső fiaim (-13 és -23) szintén, a kicsit elnyomta az álom a galérián, én meg egyedül ülök a kanapén és internetezek. Így persze könnyű meghatódottnak lenni. Na, majd ha hazajön: "még mindig nem teregettél ki?"

Képek nélküli útijelentés

Umagon voltunk, de nem igazán fényképeztem. Tengereztünk, ahova nem vittem le a gépet. Horgoltam és egy csomó filmet néztem meg, amiket ismerősök töltöttek le és átadtak pendrive-on.

A Boardwalk Empire sorozat, hát hm! Maradjunk annyiban, hogy érdekes, de nem nekem való. De mivel kedvelem Steve Buscemit, végignéztem, pedig szesztilalmas gengszeres. Az amcsi Being Human egészen jó, nagyon helyes a vérfarkas benne. :o) Csak sajnos ez nem angolul volt, így nem nyelvgyakorlás volt. De aztán itthon el kezdtem angolul nézni a weben a végét.

Egyébként a szállásunk ezúttal szörnyű volt. Nem a szállás hibája, hanem a kétoldali szomszédoké. A hálószobában az idióta olasz gyerek vinnyogását hallhattuk egész nap (megjegyzem 7 év körüli fiú volt), a nappaliban ezzel szemben a vinnyogó horvát gyerekeket. Már közel jártam hozzá, hogy megkérdezem őket, nem kéne-e agyonütni a középsőt, ha így utálják? Egész nap az ment, hogy a legidősebb lány (4 éves) szadizta a 2,5 évest. Az persze visított egész nap, miközben az anyjuk a legkisebb félévest ajnározta, az apjuk meg az egész családra szart. Nem is értem, hogy ezeket a családokat mi tartja össze?!

A hab a tortán, hogy az utolsó két napon már egy pici kutya ugatásával is kibővült a hálószobai hangzavar. :o) Ja, azt még nem is írtam, hogy ezen az ablakon át élvezhettük a közeli medence melletti éjjeli party hangjait is. Mondjuk utolsó éjjel opera-est volt, és sok jó dalt is énekelt egy széphangú valaki. Többek között az Operaház fantomjából és nagy kedvencemből a Szépség és a szörnyetegből készült mesefilmből is több betétdal elhangzott. :o) Éjfélig tartott, úgyhogy addig fenn maradtunk (mindennap).

Így aztán csendesebb helyeket kerestünk. Például lenn ültünk a tengerparton vagy a hülyeségboltok körül lődörögtünk. Finomakat és nem annyira finomakat ettünk. Ettetek már besamell nélküli lasagne-t? Borzalmas. A Seebarsch viszont isteni hal. :o) Majdnem olyan jó, mint az oslić (Seeheckt).

Umagban voltunk, már nem először. Nagyon jó hely. Aki teniszezik, talán ismeri hallomásból, nekem csak a rengeteg köztéri teniszlabda szobor meg teniszpálya tűnt fel elsőre, aztán kiderült, hogy itt szoktak valami teniszbajnokságot rendezni. De nem ez a legjobb benne, hanem az akvárium a piac melletti parkolónál. Szépen rendben van, sokféle lény van benne. A közepén pedig van egy régi csónak, amiben macskacápák vannak, akik hagyják magukat simogatni. :o) Mi rendszerint többször is bemegyünk, amikor ott vagyunk. :o)

Összességében nagyon jól éreztük magunkat. :o)

Aztán jött a feketeleves. Jeti régi munkatársa jött a családjával szombaton, így megérkezésünk után - amíg Jeti elment egy ismerőssel dolgozni - mindjárt takaríthattam. Este hattól kilencig takarítottam. Még a szekrény tetejéről is port töröltem újra, mert a lakás szétverése után még leülepedett egy csomó por. :o) Gondoltam is rá, hogy hogyan volt a homok ülepedési sebességének a képlete, de szerintem már nem jól emlékeztem. Viszont ilyenkor olyan jó tisztaság van, imádom. :o) Mondjuk takarítani nem annyira, de ha elkap a hév, akkor nem tudok leállni, mindennek csillogni-villogni kell.

Szombaton a vendégekkel foglalkoztunk estig. Volt egy kis kavarodás, mert Fiam-23 váratlanul hazaállított Pécsről, de aztán száműztük a lakásból, mert ott a vendégek aludtak a kimerítő vidámparkozás után. :o) Jeti egyébként egy csomót beszélgetett Zs-vel, hogy hogy megy a körzetében és azt mondta nekem bizalmasan, hogy úgy érzi magát, mint aki szakadékba nézett... Nagyon durva ma orvosként dolgozni. A hálapénz korántsem annyi, amennyit gondolunk róla, alig jön ki a pénzéből a háziorvos. Nem is értem, hogy hogy van még orvos az egészségügyben. Amikor aki elmegy, az "hazaáruló", aki marad az a "legalja", aki külföldre nem kell. Mindenki az orvosokba törli a cipőjét és a munkájukat senki se akarja megfizetni, végezzék jótékonyságból. Tényleg elkeserítő.

Ma laza napunk van, csak a fényképészhez kell elmennem a beszkennelt fotókért meg az elszakadt nyakláncomért. A legkisebbem nyári táborban van a héten, nem fogom győzni izgulással érte. :o) Fiam-13 tanul, hogy ötös legyen irodalomból. Valamikor Fiam-23 is felnéz. Szóval itt már nyár van, ugye?