Nürnberg

1. kép: Van egy szökőkút az egyik végén, ahol a parkolóházból jövünk és imádom a szobrait. Már elfelejtettem, hogy kinek a verse alapján,  a házasságról szól. Itt pl. még szeretik egymást és kétfejű hattyún szerelmeskednek.

 

2. kép: Itt már sárkánygyíkon ülnek, és igen, az asszony áll nyerésre. :o)

 

3. kép: Ez a városfal. Egyébként a Frauentornál laktunk, éppen arra sétáltunk a kép készítésekor.

 

4. kép: Közbiztonság az van, valaki bicajjal parkolt itt. :o)

 

5. kép: Elrándultunk megnézni a Castrumot is, ami egy római rom volt és hihetetlen sok római kori tárgyat néztünk végig, a régi köveken túl is.

 

6. kép: Ez is ott volt a kiállításon, ez pl egy mamutfog. Egyébként kb. 25 cm hosszú és kb. 12 cm széles a rágófelület, ami jobbra esik, a sima, lekopott rész az.

 

7. kép: Régi érmék.

 

8. kép: Egy kocsi vasabroncsa, a kocsi modellje és a bejárat a terembe – csak a méretek kedvéért.

 

9. kép: Ez egy szűrő. De milyen szép!

 

10. kép: Ez is szűrő, de egyszerűbb. :o)

 

11. kép: A Castrum romjai.

 

12. kép: Ez a nürnbergi felvonulási csarnok, ahol a nácik masíroztak. Ma pusztuló épület, bár kiállítás is van benne (háborús, úgyhogy nem mentünk be) és koncertterem.

 

13. kép: Metrómegálló az operánál. :o) Párszor végigsétáltunk felette, amíg észrevettem. :o)

 

14. kép: A dóm melletti kis tér és egy szép ház.

 

15. kép: Árlista a BB-ből. A reggeli csak vasárnap éri meg, mert akkor más nincs nyitva.

 

16. kép: Különben a Lidlben vettünk Lebenwurstot (májkrémet) és francia zsemlét. De nem ám összefogdosottat, mint itthon, hanem egy fémkarral kell a rostélyra húzni és aztán szépen leesik és elvehetjük. :o)

 

17. kép: A Nürnbergi bíróság, ahol a háborús bűnösöket elítélték.

 

18. kép: Ez már a játékmúzeumban készült. A babaház ajtaja, kulccsal zárható volt. Nem annyira látszik, de higgyétek el nekem. Talán kinagyítva megtaláljátok, az oromdísz felett van a kulcslyuk. A viszonyítás kedvéért elárulom, hogy a picike szellem, aki jobbról bedugta az orrát a képbe éppen 132 cm magas. :o)

 

19. kép: Nagyon sötét volt a teremben és vakuzni nem volt szabad – mivel a magyar Nemzeti Múzeumban fényképezni se, ezért nem szegtem meg a szabályt a kedvetekért se, bár nem volt teremőr. Viszonyítás, a morcos szellem jobbról a háttérben közel 170 cm, pár centivel alacsonyabb csak nálam. De remélem, hogy sokkal lehagy! :o) Nem semmi babaház, igaz? Ennek az ajtaja volt az előző képen és egy német nemesi család gyerekeié volt generációkon át. Bár nem sokat játszhattak vele, ha zárni is lehetett. :o)

 

20. kép: Kicsit közelebbről. A babák arasznyiak, de előttük kicsi 1-2 cm magas játék-borospalackok állnak üvegből!

 

21. kép: Aztán azt is megmutatták, hogy az igazi eszközök, hogyan ihlették meg a bababútor-készítőket.

22. kép: Meg voltak babaedények, babaház nélkül. Középen a kis szűrőkanalak csak 2 cm hosszúak. :o)

23. kép: Itt egy helyes babakonyha egy földszintes, polgári babaházból, és még bölcsőkés és tölcsér is van a sparherden. :o)

24. kép:Egy másik kis polgári babakonyha, itt még tűzhely van. Ha egyszer sok pénzem lesz, annyi, hogy már nem lesz mire költenem, akkor Tanyafalvára építek egy üvegházat, és annak a sarkában lesz ilyen parazsas tűzhely, és télen, ha ottleszünk, almát meg gesztenyét sütök majd a tüzénél és mellette lesz egy fatároló, aminek a tetején szivacs lesz és ott fogok olvasni, amíg eszem a gesztenyét és a héját a tűzbe dobálom. Na! Uff! Egyébként a picike 5-7 cm magas kis szekrényben porcelán tányérok vannak és a tetején (kattra nagyobb lesz) két kicsi gyertyatartó áll, talán igazi viasszal.

25. kép: A korabeli diavetítő, a Laterna magica. Volt ennek gyertyás változata is, de ez úgy nézem, már a borszeszégős.

26. kép: Filmek bele, ez az ostoba Piroska. :o)

27. kép: A legó őse, nem tök jól néz ki?

28. kép: Meg persze volt már kisvonat is.

29. kép: És Keljfeljancsi, meg lehet, hogy Keljfeljanka is. :o) Érdekes, hogy ilyet már nagyon rég nem láttam sehol, pedig nekem is volt. :o)

30. kép: Noé bárkája. Sajnos tükröződöm a képen, de még ez sikerült a legjobban az ablak melletti üvegvitrinről, bár ezen szellemképes vagyok, ezért jól megretusáltam, hátha jobb lesz. Nem lett, viszont ez a játék kultúrtörténetileg fontos, így beraktam. :o)

31. kép: És – most nem fogtok hinni a szemeteknek – itt a Rettenetes, háromkerekű Pakukkmadár. Mindjárt két példányban is, úgyhogy még szaporodhat, ha az egyik nőstény. Brunellácska nem okozta vesztét a teljes populációnak ostoba árulásával. :o)

32. kép: Ez a másik, a kartonszínház, ahol a rétegek között az egyes alakok mozgathatóak.

33. kép: És nekik sokkal jobb disznós játékuk volt, akkor is működött, ha elveszett a használati utasítás, mert a pontszámok a bábukon vannak. És nem szépítettek a dolgon, ezek emberkék.

34. kép: Minidominó. A táblán a felirat kb. 14-16-os Arial.

35. kép: A honlapjukon ezt a játékot láthatjuk működni: http://www.museen.nuernberg.de/spielzeugmuseum/index.html Ők kínai babának hívják, de még béna a németem, szóval nem tudom, miért nagy szám, ha csak azért nem, mert még működik és a babák ledobálják egymást a lépcsőn.

36. kép: Az anyamúzeum (ahova a külön épületbe helyezett játékmúzeum is tartozik) aulája. Ki gondolná még itt, hogy ebből...

37. kép: ...ez lesz. Kérem szépen, itt egy lebombázott katedrális, kolostor vagy mifene lett múzeumnak átalakítva. :o) Ez a kerengő rész.

38. kép: De a templomhajó is ép, csak már nem imádkoznak benne, hanem vallási ereklyéket, képeket és szobrokat láthatunk. Komolyan mondom, hogy a maga nemében ez a világon egyedülálló múzeum. Már az épület is gyönyörű szép, de ráadásul még érdekes is a magyarázatok miatt is.

39. kép: Hát, azt mondjátok meg nekem, hogy ha már réges-régen kitalálták, amit én mindig is mondtam, akkor mi a fenéért még mindig a nagy batár fekete szörnyeket árulják zongorának? Hiszen ez mindenhova befér. Gondolom, szélesebb is lehetne és ha önálló lábai lennének, akkor a pedál is beleférne. Persze, ha vennék a gyereknek zongorát, tojnám le az élvezetet, elektronikusat kapna. :o) De a gitár szülőbarátabb. :o) Ja, az egész lenti hatalmas terek felett van az első emeleten a hangszerkiállítás, hihetetlen mennyiségű hangszerrel és ilyen érdekességekkel is.

40. kép: A harmadik – hatalmas – emelet az öltözködéssel foglalkozott. Krinolinok és egyéb kínzóeszközök minden korból. :o)

41. kép: Hogy ne csak a nők szoknyája alá lessünk be folyton, itt van nektek némi férfifehérnemű. ;o)

42. kép: De nők a krinolin korában is hordtak frivol holmikat éjszakára. :o)

43. kép: Ez már a negyedik emelet, intarzia rajzok és próbamunkák, meg egy szögmérő.

44. kép: Tanyasi ház belseje. Nem tudom, mennyire látszik, de a bogrács egy hosszú fán lóg, aminek a másik vége a fal mellett a köpülőnél van és azon elforgatható volt a tűz fölül az edény.

45. kép: Nem az IKEA találta fel a fellépőt. A régi asztalosok ebből (is) szebbet készítettek.

46. kép: A lépcsőház.

 

47. kép: Az alsó szinten a bababútorok eredetijei vannak, meg hajba tűzhető teknőcfésűk és egyéb aprócseprő vackok. A fal mellett székkiállítás mindenféle korból.

48. kép: Nürnberg valamelyik hídján.

49. kép: Ez az a torony, ahol meg kell forgatni a bronzgyűrűt háromszor, és teljesül a kívánságod. A turista, kék pólóban, amint éppen lelép a rácstól már végzett, de a többiek is azért álltak ott.

Ezzel zárul Altair mókatára, nyugodalmas jó éjszakát mindenkinek! Megyek és kinyújtóztatom fájó tagjaimat, mert két órája kuporgok itt a képek felett. :o)

Hol van az a jó hely?

– kérdezte Jeti, miközben keres valamit, amit erre a jó helyre rakott, hogy rögtön megtalálja, és közben megbolygatta a finom egyensúlyt az asztalomon, aminek következtében az íróasztalom tetejéről éppen a németmappám hullott a földre. Több dolgot is tehetnék:
1. Felveszem a mappát és óvatosan kiegyensúlyozom az íróasztalomon a következő alkalomig.
2. Beismerem, hogy eljött az ideje az heti átfogó rendrakásnak az asztalomon, ami akár 4-5 percig is kitarthat, ha Jeti internetezik a megtalált papírja alapján, a fiúk pedig nem jönnek le a galériáról és én megfogadom, hogy a papírzsepit is egyből kiviszem a kukába, nem az asztalra rakom. :o) (egyébként most sincs rajta papírzsepi, de csak mert már nem volna hely a mappák, horgolós újságok, faégető ketyere (piro-izé, nem jut eszembe a neve), jó pár könyv (Tüskevár, Mondák könyve, Domboninneni mesék, Minerva hármaskönyv), ismeretlen eredetű töltőtollak, műanyag sípok, fonalmaradékok, egy Victorinox manikür-készlet (igen, a Mol-kúton tankolunk), egy üveg bodzaszörp és a dioptriás úszószemüvegem, meg Jeti olvasószemüvegének paprírja, amit biztos helyre kéne tennem. :o)
3. Isteni jelet látok benne, törlöm a német munkakereső oldalról a profilomat és nyomulni kezdek angol vonalon. Ja, és nem írok házifeladatot se, mert azért van még az asztalomon...

Ezzel szemben én nem ismerek be semmit, nem veszek fel semmit, elvégre nem én vertem le és tovább blogolok.

Különösebb blogolnivalóm nincs ám nekem, csak már olyan régen jártam erre. El vagyok foglalva mindenfélével, én tényleg minden este arra gondolok, hogy majd holnap tényleg szakítok erre időt és fogalmazom, hogy mit szeretnék írni. Aztán például tegnap ehelyett keresztlányomékhoz mentünk, vittünk neki egy kis játékvarrógépet, amit Regensburgban a bolhapiacon vettünk és képzeljétek! Működik. :o)

Esténként pedig a Tüskevárat olvasom fel, még Jeti is mellénk ül. :o) Annyira akartam, hogy Fiam-13 elolvassa, de erélytelen anya vagyok, nem tudtam rávenni, befeszített nekem. Ha akarom, persze, elolvasta volna, de nem akartam, hogy megutálja. Az útra a Mondák könyvét vittem, mondván, ismerjék meg eleink hiedelmeit. :o) Jeti az elejétől utálta, és az igazat megvallva tényleg elég idegesítő a stílusa. Pl mindent hét nap hét éjjel csinálnak, aztán a végén leülnek a 14 napos romlott ételhez lakodalmat ülni Napkirálynál... Ph! Végül a vérfertőzős vers vágta ki a biztosítékot, azon úgy felhúzta magát Jeti, hogy parancsba adta, hogy most aztán olvassak egy másik könyvből is, mert nem tud aludni, ha ilyen hülyeségeket olvasok. Mivel a Domboninneni mesék voltak csak, amiből már csak két mese volt hátra, de azt Fiam-8 szófogadóan és érdeklődéssel olvasta még magától is néha, ezért inkább meghagytam neki és a Tüskevárba kezdtem bele, gondolván, hogy meghozza Fiam-13 kedvét. Meg is hozta – az egész családét és azóta olvasom esténként. :o) Pont az évnyitóra végzünk majd, és mikor hazaértünk Németországból, első utunk a Halászcsárdába vezetett a rakpartra. :o) Fene szemléletesen ír Fekete István! :o)

Nem tudom, hogy miért nem volt kötelező olvasmány már a Tüskevár nálunk. Nyilván valami politikai oka van, mást nem tudok elképzelni. Most Márait meg Wasst meg Coelhot kell olvasni és a népek szorgosan olvassák is, de sajnos én műveletlen tahó vagyok és maradi. Én bizony a régi kedves regényeimet olvasom el inkább ezerszer, mint hogy átrágjam magam egy béna könyvön. Mert én beleolvastam Máraiba, Wassba és Coelhoba is, de nem ragadott meg egyikük stílusa se. Szerintem őket csak a politika meg a divat kapja fel. Coelhohoz kapcsolódik az első olyan regény, amit becsuktam befejezetlenül és azóta se olvastam végig. Nem szeretem, ha egy könyv mondja meg, hogy mit kell gondolnom és jól a szájamba is rágja. Wassnak a könyve kicsit sok zsidózást tartalmazott az én ízlésemnek, azóta a többi regénye se érdekel, Márai meg végtelenül unalmas volt. Mindenkitől bocs, aki imádja a műveiket!

Ezzel szemben Fekete Istvántól a Tüskevár, a Téli berek (apai példányok) és a Kele című regények bármikor felvidítanak, bármikor elvarázsolnak és elfeledtetik velem a környezetemet, elvisznek egy olyan világba, ami tiszta és egyszerű és valóságos. Ahol jó lenne élni. :o) Fekete István regényei úgy tanítanak, hogy közben nem is tanítanak, de az első tüzemet felnőtt fejjel úgy raktam, ahogy Tutajosnak mondta Matula bácsi, és én is „megépítettem a tüzet”.

Fekete István sírköve a Farkasréti Temetőben van, ott ahol a régi kövek sírkertje áll, a bejáratnál. Nem értem, hogy miért nem hosszabbították meg, ha tényleg az övé... De amikor megyek a nagymamámhoz, teszek elé egy virágot.

Aztán elolvasom Hoffman(n) terveit és szívem szerint fejberúgnám az öreglányt, még jó, hogy nem szoktunk összejárni. :o) Rohadjon ő egész nap az iskolában! És az iskolai nyelvoktatási tervei nevetségesek – eddig se az iskolától vártuk, még ha a tanár igyekszik is, a hülye osztálytársak visszafognak mindenkit – de azért szembemenni a nemzetközi trenddel és nem angolt tanítani, mert gyors sikerélményt ad... Mondjuk úgy, hogy ilyesmi már volt itt. Én például oroszt tanultam, a tyirimókon kívül még az oknó meg a fortocska jut eszembe, de szerintem ezeket se jól ejtem. És az angol könnyű tanulhatósága is vicces. Németül megtanultam cirka egy év alatt alapfokon, angolul meg az alapfokú nyelvvizsgámig 12 év telt el és akkor is csak többedszerre sikerült, de igazából a középfokú vizsgámra még 3 évvel későbbre jutottam el odáig, hogy végre rendesen tudjam a nyelvtant és meg is értsem, hogy mit miért úgy mondunk. Spanyolból a múltidőig három hónap alatt jutottam el egyébként és azóta is tudok ételt rendelni egy étteremben, vagy bemutatkozni és útbaigazítást kérni. Biztos nagyon könnyű lehet az angol. Szerintem is. :o) Persze, amíg német és francia lesz, úgyis el tud menni bárki, és van svéd tanfolyam is a rezidenseknek...

Közben a Picasában leválogatva várnak a nürnbergi képek, hogy legalább elküldjem őket ide, akár kommentár nélkül, és megmondom őszintén, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy nem fogok Regensburgról, Bambergről, Bayreuthról és Bad W-whateverről, vagy hogy stílszerű legyek Bad W-ganzegalról, bár ez a legutóbbi meseszép volt, ellentétben a világörökségi Bamberggel, ami nagy csalódás volt, tele turistával és undok eladóval. Ott egy utálatos, német, zöldséges banya az összes rossz pogácsabarackot válogatta nekünk papírtölcsérbe, hogy a fene egye le róla visszamenőleg is a kezét!

Pegnitzről se írok sokat, helyes kisváros, szörnyű kolbászokat ebédeltünk ott, de csak én voltam finnyás, és lett egy fertőzött kullancsa Jetinek, amit észrevettem és eltávolítottam belőle. Mivel orvos, voltak nála megfelelő mérgek, azóta is eszi őket, de még érezni a csomót a lábában és van egy pici piros pötty a helyén, de legalább már nem nagy vörös folt. Persze én vagyok a dinka, mert hittem Jetinek, amikor azt mondta, hogy a német kullancsok nem fertőzöttek és a német erdőkben alig van kullancs. Aha! Persze! – hogy Mórickát idézzem a viccből (a magyar nyelvben két igen nem jelent nemet). Persze, nekem egy belvárosi parkban ment a lábamba kullancs – nyilván kutyán került oda az anyaállat, mert baromi furcsa eset. De mivel épp akkor volt a bokám kitörve, nem igazán kirándultam sehova, még az utcára is csak ritkán jöttem ki, azért is ültem a parkban inkább, amíg vártam a fiúkat, hogy ne kelljen mászkálnom a befáslizott bokámmal. De mindegy is!

Ma nem főztem, inkább vajaskenyeret ebédeltünk, illetve komaasszonyom isteni vajascsigáit, majd este eszünk főtt ételt, bár még nem tudom, mit. :o)

Kérdések és válaszok

Oximoronnál láttam éjjel ezt a Proust kérdőívet és megválaszoltam.

1. Mikor nevetett utoljára úgy igazán, teljes szívből?
Tegnap.
2. Mikor sírt utoljára?
Igazából a tavalyi tanév végén. Nem igazából egy filmen valamelyik nap. :o)
3. Min tud igazán felháborodni?
Az igazságtalanságon és az ostobaságon holtversenyben.
4. Minek tud leginkább örülni?
A családomnak.
5. Mi az, ami a legjobban elkeseríti?
A politika.
6. Mi a kedvenc színe?
Narancssárga (sárgától pirosig minden).
7. Mi a kedvenc étele?
Sajtos, tejfölös tészta.
8. Mi a kedvenc itala?
Tiszta víz, szeszesital: Gin-tonic.
9. Ki a kedvenc zeneszerzője/zenésze/együttese?
Piramis, de inkább kedvenc zeneszámaim vannak.
10. Ki a kedvenc írója/költője?
Tóth Árpád.
11. Ki a kedvenc festője?
Mondjuk Vincent Van Gogh? Nem vagyok egy műkedvelő; szobrot, komolyzenét és operát se kérdezzetek! :o)
12. Melyik a kedvenc filmje?
Igazából szerelem.

13. Mi az a hiba, amiért a leginkább elnéző tud lenni?
A gyengeség.
14. Mi az a hiba, amit nem tud megbocsátani?
A gondolkodás hiánya, ha valaki nem használja az eszét. És az önuralom hiánya, amit megbocsátok ugyan, de lenézem a részegeket és függőket. :o)
15. Kivel nem szeretne találkozni a szaunában?
...-ral. Na, jó, pont szarom le. Senkit nem akarok a szaunában látni, aki beszélgetni akar velem, ő meg pont nyilván nem keresi értelmes lények társaságát, különben a vezérkara repülne, élén a vívóval. :o)
16. Kivel békülne ki a legszívesebben?
Apámmal, pedig össze se vesztünk igaziból.
17. Kik azok a történelmi szereplők, akiket csodál?
A korai feministák.
18. Kik azok a történelmi szereplők, akiket a leginkább megvet?
A magyar „rendszerváltók”.
19. Kit vagy kiket tart hősnek a mindennapi életben?
Bárki átlagembert, aki nehéz körülmények között vagy veszélyben helytáll: tűzoltó, rendőr, vadakat terelő juhász. A katonákat direkt hagytam ki, ők szerintem nem százasok. Minek a háború? :o)
20. Melyek Ön szerint egy férfi legfontosabb tulajdonságai?
Intelligencia, humor, őszinteség, hűség.
21. Melyek Ön szerint egy nő legfontosabb tulajdonságai?
Intelligencia, humor, őszinteség, hűség.
22.. Mit tart Ön a legfontosabb erényének?
Őszinteség, elfogadás, empátia.

23. Mit tart Ön a legnagyobb hiányosságának?
Kitartás, ambíció hiánya.
24. Mi az, amitől a legjobban fél?
Gyerekeim sérülése (különösen harapós kutya miatt – megtörtént), elveszése.
25. Hol élne a legszívesebben?
Most Nürnbergben, de általában Németországban vagy Floridában.
26. Hogyan képzeli el a földi boldogságot?
Külföldön, PRC laborosként, három gyerekkel (kettő már megvan, végeredményben velük is beérem, jól sikerült srácok).
27. Történt-e az Ön életében igazi csoda?
Történt.
28. Miben vagy kiben hisz Ön?
A férjemben. Csak benne nem csalódtam.
29. Milyen feliratot látna szívesen a sírkövén?
Csak a szokásost, semmi fakszni. A sírkő legyen hatalmas szürke bazalt, repkénnyel befuttatva és azon egy egyszerű tábla. Ezt is csak ha muszáj. :o) Aki szeret, megtalál, az ismeretlen dédunokákat meg ne kínozzuk temetőlátogatással miattam. :o)
30.Ha visszamehetne a múltban egy tetszőleges korra vagy napra, melyiket választaná?
Ugyanezt (talán pár évvel később, hogy egy kicsit többet lássak a jövőből – kíváncsi vagyok, na!).
31. Ha előre mehetne a jövőben egy napra, évre, évszázadra, melyiket választaná?
Ha vissza is jöhetek, akkor mondjuk egy tíz évvel későbbi időpontot, hogy lássam, miért érdemes küzdeni :o)
32. Mit kívánna magának egy jó tündértől?
Hiszek a tündérekben! :o) Még több kívánságot vagy hogy legyen a következő gyerekem tündérkeresztanyja. ;o) Mert ehhez előbb Jetit kellene elvarázsolnia.
33. Kinek a sorsára cserélné el az életét?
Senkiére.

+1 Kinek tenné fel ezeket a kérdéseket?
Senkinek, de aki akar, válaszoljon! :o)

Megjöttem

Hamarosan képekkel is dokumentálom majd a nyaralásunkat, de mivel túldicsértem a BB hotelt, ezért Pegnitzben naponta kérte a kódot, Regensburgban pedig nemes egyszerűséggel a folyosó végi szobát kaptuk és csak akkor tudtam (volna) netezni, ha kiülök a folyosóra. Mivel inkább eltekintettem attól, hogy neglizsében riogassam a szobaszomszédainkat, így inkább átadtam magam az önfeledt nyaralásnak, a mérlegem szerint fogytam másfél kilót (nyaralás alatt!!!) és a testzsírszázalékom a bűvös 40 alá ment. Egész pontosan 39,6!!! Tök jó. Szerintem visszamegyek és haza se jövök.

Matematikatudósok, mekkora az esélye annak, hogy hazafelé egy másik BK-ben (a bécsi elkerülőn) megint magyar szolgáljon ki? Ezúttal egy lány. :o) Úgy nézem, hogy már csak mi öregek maradunk magnak Mo-n. Meg aztán a heti betevő parlagfűpollen nélkül milyen indokkal szednénk a citirizint (remélem, jól írtam!)? Hiszen annyira ízlik, máskülönben meg nem volna értelme, hogy együk.

Már kezdtem teljesen elveszíteni a hitemet a magasabbvaló igazságszolgáltatásában, de Fiam-24 ugyanazzal a géppel jött haza Londonból, mint Szent Orbáncék. És a gépnek vissza kellett fordulnia, és kényszerleszállást végrehajtani. Végre a föld le akarta vetni a hátáról Mo-nak ezt a gennyes fekélyét ivadékostúl (akiknek egyébként igazán sose kívántam rosszat) és akkor az én mázlista fiam is a gépen van. Csak így úszhatták meg, mert Fiam-24 a szerencse kegyeltje, már nem először úszik meg repülőszerencsétlenséget.

Amikor Taiwanra ment, akkor az egyik előtte fel- vagy leszálló taiwani gép, betonbaknak futott egy – elvileg – lezárt kifutópályán és mindenki meghalt, aki a gépen volt. Mi meg betojva találgattuk, hogy ugye nem az ő gépéről van szó!

Na, ezt csak nem bírtam magamban tartani, pedig nem akartam leírni, csak magunkban élcelődünk rajta. (Hát még, amikor Fiam-24 parodizálja dicső honfiúnkat és parádés nyelvtudását: Höhöhö! Azt mondták, hogy örüljünk, hogy másik géppel mehetünk vissza... És persze valójában nem pont ezt mondták.)

Na, mindegy! Halálát egyébként sose kívántam, csak annyit neki, amit ő is okozott nekem: hogy azok a rokonai, akiket szeretett és tisztelt, vesszenek vele össze – ugyanígy, mint velem az enyémek – egy hasonlóan nagy horderejű világnézeti kérdésen úgy, hogy sose lássa őket többet! Meg hogy azok olvassák a fejére minden hibáját, akiktől a legrosszabban esik majd neki... És ha lehet, vele is legyenek igazságtalanok és kemények! :o) Ja, és vigyenek mind magukkal még egy embert ehhez az eseményhez!

Mást most hirtelen nem tudok írni, megyek és tovább olvasok vissza mindent és mindenkit. :o)

Ui: Nagyon utálom az új bloggerszerkesztőt, hogy oldalra nyomatták a címkéket pl. Mindig elfelejtem kitenni...

Egerünk, szilvánk, parlagfüvünk

Egy kis tanyafalvi dicsekedés.

1. kép: Volt egerünk. Egyet láttam távozni, de a "kolléga" bennrekedt, és elrágta a redőny húzóját. Ideiglenesen összevarrtuk, de nem tűnik túl tartós megoldásnak, muszáj lesz redőnyöst hívni. A ragaccsal megfogtuk élve, éppen kilakoltatjuk ezt az önkényes lakásfoglalót. Könnyű dolgunk van, kisebb nálunk, és mi túlerőben vagyunk. ;o)

2. kép: Ugye, milyen kis édi-bédi? És én mégis azt tanácsoltam Jetinek, dobja át a szomszéd kutyájának. De az megijedt, mert csak a gyerekekre bátor ugatni meg morogni, az egértől betojik. Így adódott a helyzet, egérke ledörzsölte magáról a ragacsot és szerintem már náluk lakik. De erről én nem tehetek, akinek dilis a kutyája, az így jár. ;oP

3. kép: A fákról leszedtük a fele szilvát. Ez annak is a fele, vagyis a szilvánk negyede a ponyván, amire leráztuk. Keresztlányoméknak adtuk, lekvárt főz belőle a komaasszonyom. Mint kiderült idáig vették a szilvát egy házban lakó nőtől, így nagyon örültek. Pedig ez nem magvaváló, viszont édes, mint egy jó ringló és a húsa is lilás.

4. kép: Itt van a másik fele, amit lefagyasztottam, és amiből hoztam ajándékba Pestre is.

5. kép: És itt van az oka, amiért nem megyünk októberig Tanyafalvára. Ez egy napraforgóültetvény. 100 pollen/m³ esetén már kiváltja az allergiás tüneteket. Magyarországon tavaly parlagfűidényben 7000 pollen/m³-t mértek a hvg szerint... Ennek az lett a folyománya, hogy idén már engem is érint az allergia. És még azt is elmondom, hogy mivel két fiam és a férjem is allergiás rá, ezért a diplomamunkámat az élelmiszerkémia tanszéken szerettem volna abból írni, hogy a kész napraforgóolajban mennyi pollen vagy allergén lehet, ha a napraforgó táblák java része így fest. Maradjunk annyiban, hogy nem lehetett... Kifizettek annyival, hogy szerintük a technológia miatt nincs benne, mert csak a napraforgó tányérokat használják fel. Ja, amin ott a parlagfűpollen és hozzáteszem, hogy ha parlagfűnövénydarabkák is keverednek a tányérok közé, akkor akár parlagfű-illóolaj is lehet az olajrészben. Pedig én csak azt az 1%-ot akartam tudni, ami a növényi olajban benne van, de nem olaj... És amíg ilyen földeket látok, én bizony nem fogok bioélelmiszerre költeni, de magyar gazda termékére se igen. Most pedig Németországból fogok hazavinni: lisztet, olajat, krumplit. Olyat, amilyet az átkosban otthon lehetett kapni a piacon. Ma meg már nem...