...az feltépi a sebeit és rákeres a gyerekkori barátnőjére. Olvasgatja a blogját, örül a házasságának és a gyerekének, ránéz a facebookon, ahol fenn van a barátnője, alig egy tucat ismerőssel. Aztán ül, és azon agyal, hogy mit lehetett volna másként csinálni, hogy még barátok legyenek?
Ha újrakezdhetném a barátságunkat, sosem mutatnám be anyámnak a barátnőmet.
Ha újrakezdhetném a barátságunkat, hárman mennénk egy albérletbe.
Ha újrakezdhetném a barátságunkat...
Akkor se lenne semmi, de semmi közös bennünk, és ma már más miatt nem keresnénk egymást. Csak ez néha úgy tud fájni.
Ha újrakezdhetném a barátságunkat, azt hiszem, nem kezdeném újra.
9 megjegyzés:
az élet sokszor közbeszól, máshogy alakít, szelektál. akkor persze vacak érzés volt, ma már azt mondom, jobb ez így, sőt - igazad van, nem kellene még egyszer.
Ezt én is eljátszom időnként, de mindig odalyukadok ki, hogy minden úgy jó, ahogy volt. Ha jó azért, ha hibás lépés volt, akkor pedig a tanulságai miatt, amelyek nélkül én is máshogyan látnék. Tehát az ilyen ne bántson, a múlt arra (is) való, hogy jobban lássunk előre. (Lüke mondás, én gyártottam.)
Uh, ez velős volt. Én novemberben vesztettem el a barátnőmet, akit 8 éve találtam, egymás melletti szobában szültünk. Szuper volt, majdnem minden hétvégét együtt töltöttünk, férjek is jól kijöttek, mindenben számíthattunk egymásra. Aztán megszűnt a munkahelyük és a fővárosban találtak munkát. Úgy mentek el, hogy még el sem köszöntek. Nem értem a mai napig, hogy miért?? Azóta egy két telefon volt, amit én kezdeményeztem, de ő nem keres. Azóta is gombóc van a torkomban és nem értem...Szar egy érzés.
Hát, már úgyis mindegy! :o)
kovtama: azért elköszönni nem került volna semmibe, megértem, hogy nagyon rosszulesik.
Tulajdonképpen azért esik szarul, mert én igaznak hittem és a két gyerek nagyon szerette egymást. Most a kisfiamat sajnálom a legjobban, ő is elvesztette a barátját. Még sokat emlegeti.
:(
Annyira ismerős amit írsz!! Nyáron jöttem rá, amikor a legjobbnak hitt barátnőmmel beszélgettünk (ő mondta, én hallgattam): nincs közünk egymáshoz. Próbáltam vele erről beszélni, miért nincs a szavainknak közös halmaza...stb. Nem értette (okos, művelt nő). Akkor jöttem rá, vannak kapcsolatok, amik nem tartanak ki egy életre, és ez a barátság is ilyen. Egy darabig kísértük egymást, eddig tartott. Bármennyire is fáj, túl kell(ene) lépnem. Még dolgozom rajta :-)
Vannak kapcsolatok, amiről csak azt hisszük, hogy barátság és egyszer csak rájövünk, hogy nem is az. (Van ez így néha a szerelemmel is, ami végső soron egy felturbózott barátság.)Mindegyik a fejlődésünket szolgája , csak kissé fájdalmasan.
Hát, Altair... Eltaláltál...
Megjegyzés küldése