Talán észrevettétek már, hogy elég hangulatember vagyok, és annak ellenére, hogy tudom, a legnagyobb hibám a szétforgácsolódásra való hajlam, hiába próbálok megtenni mindent a leküzdésére. A régi sok-sok hobbiból (a teljesség igénye nélkül: papírból készülő mindenféle, domborítás és mintalyukasztók is, koszorúkészítés, üvegmatricafestés, üvegfestés, gipszöntés, szalvétatechnika gipszre, textilre, textildekorálás...) mára már csak a horgolást és a varrást tartottam meg (hihetetlen mennyiségű szalvétát és festéket adományoztam tovább), de mindkettő „dokumentálására” a fényképezőgép a legjobb megoldás. Így aztán nem bírtam ki, abban is kiképeztem magam a szükséges amatőr szintre. Ami nem azt jelenti, hogy mindig jó fotókat készítek, hanem hogy néha törekszem jó fotókat készíteni, de legtöbbször mégiscsak úgy fényképezek, ahogy jön.
Most például napok óta vártam, hogy besüssön a nap, és lefényképezzem a horgolótűket egy félkész (gondolatban megvan, vázlat begépelve) bejegyzéshez, de amikor besütött a nap, én éppen mást csináltam, mert mellékesen a helyesírás is a hobbimmá vált, és kezdő írók regényeit javítom – ingyen. Jeti szerint simán hülye vagyok, de én élvezem olvasni őket, hogy mit hoznak ki egy-egy gondolatból. Szóval mondhatjuk, ez is egy hobbi.
Visszakanyarodva a napsütéshez: persze, megtehetném, hogy lefényképezem ebben a borongós szürkületben és jól feltunningolom Photoshop actionökkel vagy egyszerűen Picasával, mint a konyhában készült kajaképeket, de nem akarom.
Aztán persze a fentiek mellé (varrás, horgolás, fényképezés, Photoshop, fanfictionök (kezdő írók műveinek) javítása) még felsorolhatom a blogolást és a HTML alapjainak megértése iránt érzett furcsa és megmagyarázhatatlan vonzalmamat.
Egy szónak is száz a vége, annyi hobbim lett már megint, hogy ihaj! Pedig csak horgolni szeretnék, még három hónapom van két vállkendő meghorgolására. Nem nagy ügy, de attól félek, magamat ismerve, a végén eltökölöm az időt és csak egy marad. :o)
És a slusszpoén: még dolgozni is szeretnék visszamenni, de annyi hülyeséggel telik a napom, hogy nem igazán keresem a munkát, csak várom, hogy az ölembe hulljon (főleg labormunkát szeretnék: dns, mikrobi - csirkebél kizárva, az büdös). Ezért nincs két napja, hogy kitaláltam, hogy megpróbálkozom a szakfordítói vizsgával (agrár- és természettudományi, egészségügyi), mert szakfordítani itthon is lehet (álmodik a nyomor), találtam is egyet áprilisra. Már csak az kéne, hogy erről ők is tudjanak, és elhozzák a jelentkezési papírt lakásra. Tudok élni, nem igaz? Jövő héten csavargás lesz ebből, én már látom. :oP
Gondolom senkit sem lep meg, hogy mániás szakaszban vagyok... ;o)
Most például napok óta vártam, hogy besüssön a nap, és lefényképezzem a horgolótűket egy félkész (gondolatban megvan, vázlat begépelve) bejegyzéshez, de amikor besütött a nap, én éppen mást csináltam, mert mellékesen a helyesírás is a hobbimmá vált, és kezdő írók regényeit javítom – ingyen. Jeti szerint simán hülye vagyok, de én élvezem olvasni őket, hogy mit hoznak ki egy-egy gondolatból. Szóval mondhatjuk, ez is egy hobbi.
Visszakanyarodva a napsütéshez: persze, megtehetném, hogy lefényképezem ebben a borongós szürkületben és jól feltunningolom Photoshop actionökkel vagy egyszerűen Picasával, mint a konyhában készült kajaképeket, de nem akarom.
Aztán persze a fentiek mellé (varrás, horgolás, fényképezés, Photoshop, fanfictionök (kezdő írók műveinek) javítása) még felsorolhatom a blogolást és a HTML alapjainak megértése iránt érzett furcsa és megmagyarázhatatlan vonzalmamat.
Egy szónak is száz a vége, annyi hobbim lett már megint, hogy ihaj! Pedig csak horgolni szeretnék, még három hónapom van két vállkendő meghorgolására. Nem nagy ügy, de attól félek, magamat ismerve, a végén eltökölöm az időt és csak egy marad. :o)
És a slusszpoén: még dolgozni is szeretnék visszamenni, de annyi hülyeséggel telik a napom, hogy nem igazán keresem a munkát, csak várom, hogy az ölembe hulljon (főleg labormunkát szeretnék: dns, mikrobi - csirkebél kizárva, az büdös). Ezért nincs két napja, hogy kitaláltam, hogy megpróbálkozom a szakfordítói vizsgával (agrár- és természettudományi, egészségügyi), mert szakfordítani itthon is lehet (álmodik a nyomor), találtam is egyet áprilisra. Már csak az kéne, hogy erről ők is tudjanak, és elhozzák a jelentkezési papírt lakásra. Tudok élni, nem igaz? Jövő héten csavargás lesz ebből, én már látom. :oP
Gondolom senkit sem lep meg, hogy mániás szakaszban vagyok... ;o)
8 megjegyzés:
Nem baj, a jövő heti csavargásban - remélem - egyszer társ lehetek...
Amiket említettél, én is majdnem mind kipróbáltam, egy nyár - egy technika, de nálam is a horgolás és a kötés maradt meg - ez utóbbi kizárólag 5 évnél fiatalabb egyedek számára. :o) De azért jó volt látni, kézzel foghatóan megtapasztalni a munkám eredményét. A papíröntés volt a legizgibb, mert napokig ugráltuk át a száradni kiteregetett produktumokat. :o) Ami aztán semmire nem volt jó. De izgi volt a textúrája.
A fordítás jóóó. Legalább tényleg otthon lehet vele dolgozni. És azzal foglalkoznál?
Eta
Macus: :o)
Eta: Hát igen! Mindenhova jut valami házikészítésű dísz. :o) A szakfordítással egy kicsit elbizonytalanodtam, de kedden elzarándokolok az ELTÉ-re meg írtam a Kertészetire, hogy mi a helyzet ezzel. Ha van értelme megpróbálni, lehet, hogy megpróbálom. Írásban mindig is jó voltam angolból, egészségügyi meg mikrobival, élelmiszeriparral foglalkozó szakcikkeket folyékonyan tudom olvasni és tükörfordítani, mert az egyik osztálytársam mindig velem olvastatta fel a szakdolijának az angol irodalmát. :o)
Helló, helló!
Én csak most tévedtem ide és azonnal elsütöttem egy mosolyt. Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül, aki önmagát kergeti.
Jó itt szemezgetni!
Hehehe, mintha én írtam volna :) a meló részt leszámítva, mert nekem az - "sajnos" - van, büdös, mint a csirkebél :)
Lilioméj: Köszi a kedves szavakat. :o)
Mágika: De te legalább horgolsz is! :o)
Szintúgy minden kipipálva, út/munkakeresés dettó. Remélem neked összejön!
Én is remélem! :o)
Megjegyzés küldése