Ez a kép még két hete készült. A leckeírás aznap valamiért a szokásosnál is durvábban zajlott, a kilencéves teljesen magából kikelve bömbölt, amiért tanulnia kell. Azt kell mondjam, mázlista, akinek a gyereke kétéves korában esik át a dackorszakon, az enyém akkor egy kisangyal volt. Tanulni, leckét írni viszont nagyon utál, tehát minden leckeírás azzal telik, hogy könyörgéssel, ígéretekkel, fenyegetésekkel veszem rá a leckeírásra. (Ezért is áldja az Isten Geronimo Stiltont, mert amióta azzal gyakoroljuk az olvasást, legalább ezen nem megy a hiszti.)
Az említett nap viszont maga volt a pokol. Képzeljétek el a legszörnyűbb magát földhöz verdeső hisztit, amit életetekben láttatok és szorozzátok meg százzal! (Jó, földhöz nem verte magát, de a lábával azért többször is toppantott, és az asztalra is csapott, minden tele volt a krokodilkönnyeivel.) Mire végeztünk a leckével, már fájt a fejem, az egész család (kivéve a hisztist) titokban rajtam röhögött, ahogy kikészülve próbáltamvisszanyerni ép eszemet regenerálódni, éppen csak nem mondtam, hogy bö-bö-bö-bö, mint Goldie Hawn a Vasmacska kölykeiben.
És akkor a Fiam-9 - érezve, hogy ezúttal túl messzire ment - ezt az ujjbábot készítette (celluxból és google-szemből) és mindenhova bedugdosta. Kukucskált laptop mögül, adott puszit (az ujjbáb)... Így aztán minden fenyegetésem ellenére továbbra is én tanulok vele délutánonként nem az apja. :o)
Update: Ezt a képet nem én csináltam, hanem a bábos maga, és most vettem észre, hogy a háttérben ott a vállkendő, amin ügyködöm. Ráadásul le is buktam, hogy még a kilencéves gyerek is annyira bízik a memóriámban, hogy feliratokat tűz az íróasztalomra, nehogy elfelejtsem, mit kell tennem (lementeni a képeket a tanárnő fényképezőjéről, és feltölteni egy webalbumba, hogy a többi szülő is lássa). :o)
Az említett nap viszont maga volt a pokol. Képzeljétek el a legszörnyűbb magát földhöz verdeső hisztit, amit életetekben láttatok és szorozzátok meg százzal! (Jó, földhöz nem verte magát, de a lábával azért többször is toppantott, és az asztalra is csapott, minden tele volt a krokodilkönnyeivel.) Mire végeztünk a leckével, már fájt a fejem, az egész család (kivéve a hisztist) titokban rajtam röhögött, ahogy kikészülve próbáltam
És akkor a Fiam-9 - érezve, hogy ezúttal túl messzire ment - ezt az ujjbábot készítette (celluxból és google-szemből) és mindenhova bedugdosta. Kukucskált laptop mögül, adott puszit (az ujjbáb)... Így aztán minden fenyegetésem ellenére továbbra is én tanulok vele délutánonként nem az apja. :o)
Update: Ezt a képet nem én csináltam, hanem a bábos maga, és most vettem észre, hogy a háttérben ott a vállkendő, amin ügyködöm. Ráadásul le is buktam, hogy még a kilencéves gyerek is annyira bízik a memóriámban, hogy feliratokat tűz az íróasztalomra, nehogy elfelejtsem, mit kell tennem (lementeni a képeket a tanárnő fényképezőjéről, és feltölteni egy webalbumba, hogy a többi szülő is lássa). :o)
7 megjegyzés:
Jót nevettem :-)
Nem is tudom, hogy mi a jobb kor erre. Az biztos, hogy kikerülni nem lehet. Mindegy. A Vasmacska kölykei most is mindig kedvencem, és a "bö-bö-bö-bö még sűrűn előfordul nálam is.
De egy bejegyzéssel úgyis elszáll a méreg.
Tudom,mit élsz át. Hidd el egy csapásra vége lesz, utóbb majd hiányolni fogod. Csak azt még meg kell érni, ugyebár.
:) Nálunk is van időnként hiszti. Napokban történt, hogy kettő darab matekfeladat maradt vissza, kértem hogy csinálja meg. 10 perc mulva beszóltam a szobájába, hogy "készen vagy?" Válasz: "JAJ". Nos, igy vagyunk mi is időnként.:):)
Hozzáteszem, baromira sokat követelnek a mai gyerekektől!!!!!! Felesleges dolgokat is.
Ezt a problémát sose fogja megérteni akinek szorgalmas gyereke/i van/nak... de hidd el én pontosan tudom hogyan zajlott az estétek :))
Kezdek megnyugodni! Azt hittem, hogy csak az én fiam ilyen hisztis! Fél órát veszekszünk a 10 perces leckéért is. Néha annyira nem érdekli, hogy már szinte a szájába rágom a megoldást, épp csak le nem írom, de még akkor is nyávog. Vagy bőg, vagy kiabál, vagy duzzog, vagy dobálózik, vagy mikor mi...
Minden stimmel! 9 volt októberben. Ez a harmadik osztályos divat?
Mi szalajtottunk egy évet, szóval még csak másodikos, de az öntudat az megvan a harmadikosoké. :o)
Ez a baromi sok lecke egyébként az anyákkal kiszúrás elsősorban. Én is utáltam gyerekkoromban leckét írni, így nyilván érzi, hogy sajnálom miatta, ezért hisztisebb az átlagnál. :o)
Megjegyzés küldése