Biztos, hogy itt a tavasz, mert kezd elmenni az eszem. :o) Nem volt elég, hogy a szokásos hétfői romeltakarítás várt rám a hétvége után, valahogy menet közben lemostam a konyhaszekrényeket meg a csempét is, amit Jeti mindig összecsap narancslékészítés közben. Óóó hepidéj! Aztán még a sütőt is kiégettem és kitöröltem belőle a hamut. Most csilivili a konyha. Sajnos főzni is kellett, mert a tegnapi ebéd a suliban almaleves és tökfőzelék volt. Nekem meg nagyon finnyás a kisfiam
Hú, tényleg, róla jut eszembe. Most szadista anya vagyok. Pedig csak a nyelvtan füzetét akartam átíratni vele, mivel intőt hozott és egyest füzetvezetésből. De Jeti már megint közbeszólt és elvette a laptopot meg az ipadot tőlük. Ezt annyira utálom, amikor csinálja, mert pont ezzel értékeli fel a ketyeréiket. Pláne, hogy a nagyobbik nem is hozott intőt. Na, mindegy! Olvasunk, írunk, elvagyunk.
Csak persze nekem nem jutott időm egy perc se semmire. Viszont az intő őt is megrázhatta, mert a füzet felén gyakorlatilag minden nyavalygás nélkül túl vagyunk, bár tegnap lealkudott egy oldalt a kétszer 7 oldalból. És gyöngybetűkkel ír, de tényleg. :o) Semmi csapkodás, semmi hiszti, bár azért egy kis sírás volt előtte. Ami gyorsan nevetés lett, mert az ölembe vettem és a lelkére beszéltem. A röhögés tárgya az volt, hogy az ölemben elég neki két perc puszilgatás és már nem is tud sírni.
Annyira nem tudom, hogy mi legyen ezzel az iskolával. Eddig maradéktalanul meg voltam vele elégedve, de most, hogy a középiskolai felvételiken túl vagyunk, úgy érzem (ha még aktuális lesz), nem fogom itt hagyni felsőben a kicsit. Sajnos nem elég, ha jó fejek a tanárok, felsőben gyenge a képzésük. Nem akarom persze, hogy valami szadista versenyistállóba kerüljön, de azt is túlzásnak tartom, hogy a kerület egyik legjobbnak tartott iskolájában egy kitűnő tanuló gyerek (nem az enyém, az osztály legjobb tanulója) 4-5 ponttal teljesítsen csak a felvételin jobban, mint az országos átlag. Ez nagyon gyenge eredményre utal, valami egyértelműen nem stimmel a felső évfolyammal. Vagy a tüzet ölték ki belőlük, vagy nem foglalkoznak azzal, hogy a gyerekek ténylegesen elsajátították-e az anyagot. Pedig az ofőjük (franciatanár) meg a párhuzamos osztály ofője (földrajztanár) még a felvételire kihegyezett erdei iskolát is tartottak. Szóval a szándék megvolt, azt hiszem. Persze foghatnánk arra is, hogy három nyomasztó gyerek is jár/járt az oszályukba (egyet kicsaptak), akik az órai tevékenységükkel bomlasztják a rendet. De ez megint azt jelenti, hogy valami nem stimmel az iskolával. Tízfős az osztályuk, könyörgöm. Így még nyelvet is jól lehet tanulni, nem is kell megbontani őket. És közben állandóan egyeseket nyomtak nekik felszerelés meg leckehiány miatt. Nem azt mondom, hogy ez nem helyes, de talán nem rögtön az első alkalommal kéne a szecskákat bevágni, hanem ha nem is pótolja a leckét. A felszerelés más tészta, ha nem visz körzőt, nyilván nem is tud dolgozni az órán, de ha beíratnák az ellenőrzőbe vagy a leckefüzetbe előző órán, akkor nyilván beküldeném. Ráadásul ez a másik nagy problémám: nyolc év alatt nem sikerült elérni, hogy az ellenőrző naprakész legyen a jegyekből. Hogyan tegyek ellene, honnan tudjam, hogy miből szorul korrepetálásra, ha a félévi bizonyítvány az első visszajelzés a teljesítményéről???
A középiskolában elektronikus napló lesz, szóval ez legalább megoldódik, de a kicsinek a felsős eredményei miatti aggódásomon nem változtat. Aki ismer minket, tudja, hogy nálunk a tanulás központi kérdés, kikérdezzük a leckét, leszidjuk a rossz jegyekért, pláne, az intőért, szóval komolyan vesszük az iskolai visszajelzéseket. Nem merem az iskolai anyagot olvastatni, előre gyakoroltatni vele, mint más anyukák, akikkel beszélgetek a suli előtt, de külön könyveket olvastatok vele, sőt, a múltkori óta egy egyetemista lány szépírást gyakoroltat mindkettővel, azon felül is, hogy én kikérdezem, ellenőrzöm a leckét. Így derült ki, hogy Fiam-9 nagyon tehetségesen fogalmaz, ellentétben a bátyjával, aki a betűminimumra törekszik írás közben. :o) Írt egy mesét, mert M. (az egyetemista lány) ezt adta fel neki házi feladatnak.
Elkanyarodva az iskola témától: tegnap egy halálos célszerszámot készítettem a résekben való felmosáshoz. Elmentem és beadtam a szakfordítói jelentkezésemet, hazafele pedig a zárboltban vettem egy menetes acélrudat és hozzávaló két anyát meg két gumis alátétet és mini felmosót gyártottam belőle. Nézzétek!
Azt inkább nem mutatom meg, hogy mennyi dzsuvát toltam ki vele a fürdőszobaszekrény és a kád közül, illetve a melegvíztartály mellől. ;o) A fantáziátokra bízom. Viszont én nagyon elégedett vagyok vele.
És hétvégén megjött a rendelésem Gabellától (kötőtű.hu) Aki figyelmes, könnyen kiszúrhatja a hibát a képen. :o) Bizony-bizony! Vettem egy kötőtűkészletet is. Még nem tudom, min fogom kipróbálni (nyilván egy sállal kezdem), de kíváncsi vagyok, hogy megszeretem-e. :o) Ha nem, az se nagy baj, legfeljebb majd sapkapasszékat kötök velük.
És persze fényképeztem hóvirágot is. A szomszéd kutyája miatt mindegyik homályos lett, nagyon zavaró úgy fényképezni, hogy az a kis nyomi görcs hörög a kerítés túloldalán, tudván-tudva, hogy a gazdáit is megharapja gátlás nélkül. Nem vagyok híve az ilyesminek (szomszédok feljelentgetése), de ha még egyszer szétszedi a kerítésünket (amit mi tartunk karban, pedig nekik kéne a jogszabály szerint), akkor kihívom rá a sintéreket. Egyszer már a régi kutyáik miatt a saját unokatestvére jelentette fel őket, mert gyalázatos körülmények között tartották őket, és mert mivel nincs hátsó kerítésük, a kutyáik (4 db) állandóan csavarogtak, az egyik széttépett az utcán egy másik kiskutyát. Sajnos nem ezt vitték el, hanem azt a fajtatiszta kutyát, amelyik megkapta az kisfiamat, pedig ettől jobban félek. Gondolom, azért, mert a pitbull+valami márkájút nehezebb örökbe adatni. Viszont most egész napra a kennelben van, a golden retriever láncon, míg ez a kis nyomi, elmebeteg terrier csavarog, mert nem merik megfogni ők se. Egyébként nem is az ő kutyájuk, Jeti mondta nekik a hétvégén, hogy agyonvágja a kutyájukat, ha átjön, de erre kiderült, hogy a kettővel feljebbi szomszéd hozta ki menhelyről, csak tőle megszökött és most ők etetik, de nem az ő kutyájuk. Aha! Persze! Mivel harap, nem akarják vállalni a felelősséget. Erre is kéne jogszabály: azé a kutya, aki eteti... És agyonvágni azt az ún. „állatvédőt”, aki kihozza a menhelyről, aztán ahelyett, hogy gondját viselné, hagyja elcsavarogni. Tulajdonképpen annak a szomszédnak kéne szólnom, hogy ha harap a kutyája vagy szétszedi a kerítést, akkor őt fogom beperelni az okozott kárért.
Na, mindegy! Gyönyörködjetek a kissé homályos hóvirágban. :o)
Hú, tényleg, róla jut eszembe. Most szadista anya vagyok. Pedig csak a nyelvtan füzetét akartam átíratni vele, mivel intőt hozott és egyest füzetvezetésből. De Jeti már megint közbeszólt és elvette a laptopot meg az ipadot tőlük. Ezt annyira utálom, amikor csinálja, mert pont ezzel értékeli fel a ketyeréiket. Pláne, hogy a nagyobbik nem is hozott intőt. Na, mindegy! Olvasunk, írunk, elvagyunk.
Csak persze nekem nem jutott időm egy perc se semmire. Viszont az intő őt is megrázhatta, mert a füzet felén gyakorlatilag minden nyavalygás nélkül túl vagyunk, bár tegnap lealkudott egy oldalt a kétszer 7 oldalból. És gyöngybetűkkel ír, de tényleg. :o) Semmi csapkodás, semmi hiszti, bár azért egy kis sírás volt előtte. Ami gyorsan nevetés lett, mert az ölembe vettem és a lelkére beszéltem. A röhögés tárgya az volt, hogy az ölemben elég neki két perc puszilgatás és már nem is tud sírni.
Annyira nem tudom, hogy mi legyen ezzel az iskolával. Eddig maradéktalanul meg voltam vele elégedve, de most, hogy a középiskolai felvételiken túl vagyunk, úgy érzem (ha még aktuális lesz), nem fogom itt hagyni felsőben a kicsit. Sajnos nem elég, ha jó fejek a tanárok, felsőben gyenge a képzésük. Nem akarom persze, hogy valami szadista versenyistállóba kerüljön, de azt is túlzásnak tartom, hogy a kerület egyik legjobbnak tartott iskolájában egy kitűnő tanuló gyerek (nem az enyém, az osztály legjobb tanulója) 4-5 ponttal teljesítsen csak a felvételin jobban, mint az országos átlag. Ez nagyon gyenge eredményre utal, valami egyértelműen nem stimmel a felső évfolyammal. Vagy a tüzet ölték ki belőlük, vagy nem foglalkoznak azzal, hogy a gyerekek ténylegesen elsajátították-e az anyagot. Pedig az ofőjük (franciatanár) meg a párhuzamos osztály ofője (földrajztanár) még a felvételire kihegyezett erdei iskolát is tartottak. Szóval a szándék megvolt, azt hiszem. Persze foghatnánk arra is, hogy három nyomasztó gyerek is jár/járt az oszályukba (egyet kicsaptak), akik az órai tevékenységükkel bomlasztják a rendet. De ez megint azt jelenti, hogy valami nem stimmel az iskolával. Tízfős az osztályuk, könyörgöm. Így még nyelvet is jól lehet tanulni, nem is kell megbontani őket. És közben állandóan egyeseket nyomtak nekik felszerelés meg leckehiány miatt. Nem azt mondom, hogy ez nem helyes, de talán nem rögtön az első alkalommal kéne a szecskákat bevágni, hanem ha nem is pótolja a leckét. A felszerelés más tészta, ha nem visz körzőt, nyilván nem is tud dolgozni az órán, de ha beíratnák az ellenőrzőbe vagy a leckefüzetbe előző órán, akkor nyilván beküldeném. Ráadásul ez a másik nagy problémám: nyolc év alatt nem sikerült elérni, hogy az ellenőrző naprakész legyen a jegyekből. Hogyan tegyek ellene, honnan tudjam, hogy miből szorul korrepetálásra, ha a félévi bizonyítvány az első visszajelzés a teljesítményéről???
A középiskolában elektronikus napló lesz, szóval ez legalább megoldódik, de a kicsinek a felsős eredményei miatti aggódásomon nem változtat. Aki ismer minket, tudja, hogy nálunk a tanulás központi kérdés, kikérdezzük a leckét, leszidjuk a rossz jegyekért, pláne, az intőért, szóval komolyan vesszük az iskolai visszajelzéseket. Nem merem az iskolai anyagot olvastatni, előre gyakoroltatni vele, mint más anyukák, akikkel beszélgetek a suli előtt, de külön könyveket olvastatok vele, sőt, a múltkori óta egy egyetemista lány szépírást gyakoroltat mindkettővel, azon felül is, hogy én kikérdezem, ellenőrzöm a leckét. Így derült ki, hogy Fiam-9 nagyon tehetségesen fogalmaz, ellentétben a bátyjával, aki a betűminimumra törekszik írás közben. :o) Írt egy mesét, mert M. (az egyetemista lány) ezt adta fel neki házi feladatnak.
Elkanyarodva az iskola témától: tegnap egy halálos célszerszámot készítettem a résekben való felmosáshoz. Elmentem és beadtam a szakfordítói jelentkezésemet, hazafele pedig a zárboltban vettem egy menetes acélrudat és hozzávaló két anyát meg két gumis alátétet és mini felmosót gyártottam belőle. Nézzétek!
Azt inkább nem mutatom meg, hogy mennyi dzsuvát toltam ki vele a fürdőszobaszekrény és a kád közül, illetve a melegvíztartály mellől. ;o) A fantáziátokra bízom. Viszont én nagyon elégedett vagyok vele.
És hétvégén megjött a rendelésem Gabellától (kötőtű.hu) Aki figyelmes, könnyen kiszúrhatja a hibát a képen. :o) Bizony-bizony! Vettem egy kötőtűkészletet is. Még nem tudom, min fogom kipróbálni (nyilván egy sállal kezdem), de kíváncsi vagyok, hogy megszeretem-e. :o) Ha nem, az se nagy baj, legfeljebb majd sapkapasszékat kötök velük.
És persze fényképeztem hóvirágot is. A szomszéd kutyája miatt mindegyik homályos lett, nagyon zavaró úgy fényképezni, hogy az a kis nyomi görcs hörög a kerítés túloldalán, tudván-tudva, hogy a gazdáit is megharapja gátlás nélkül. Nem vagyok híve az ilyesminek (szomszédok feljelentgetése), de ha még egyszer szétszedi a kerítésünket (amit mi tartunk karban, pedig nekik kéne a jogszabály szerint), akkor kihívom rá a sintéreket. Egyszer már a régi kutyáik miatt a saját unokatestvére jelentette fel őket, mert gyalázatos körülmények között tartották őket, és mert mivel nincs hátsó kerítésük, a kutyáik (4 db) állandóan csavarogtak, az egyik széttépett az utcán egy másik kiskutyát. Sajnos nem ezt vitték el, hanem azt a fajtatiszta kutyát, amelyik megkapta az kisfiamat, pedig ettől jobban félek. Gondolom, azért, mert a pitbull+valami márkájút nehezebb örökbe adatni. Viszont most egész napra a kennelben van, a golden retriever láncon, míg ez a kis nyomi, elmebeteg terrier csavarog, mert nem merik megfogni ők se. Egyébként nem is az ő kutyájuk, Jeti mondta nekik a hétvégén, hogy agyonvágja a kutyájukat, ha átjön, de erre kiderült, hogy a kettővel feljebbi szomszéd hozta ki menhelyről, csak tőle megszökött és most ők etetik, de nem az ő kutyájuk. Aha! Persze! Mivel harap, nem akarják vállalni a felelősséget. Erre is kéne jogszabály: azé a kutya, aki eteti... És agyonvágni azt az ún. „állatvédőt”, aki kihozza a menhelyről, aztán ahelyett, hogy gondját viselné, hagyja elcsavarogni. Tulajdonképpen annak a szomszédnak kéne szólnom, hogy ha harap a kutyája vagy szétszedi a kerítést, akkor őt fogom beperelni az okozott kárért.
Na, mindegy! Gyönyörködjetek a kissé homályos hóvirágban. :o)
12 megjegyzés:
ez érdekes, mert nálunk az iskolában mindig napra készek a jegyek az ellenőrzőben, háziért és felszereléshiányért pedig tilos egyest adni. ez aztán abszolut iskolaprobléma (főleg felfogásbeli), és megértem, ha nem akarod ott hagyni az apróbbat...
hóvirág: mutattam a drága lányomnak, milyen szépek nyíltak a kertünkben, tíz perc múlva ő mutatta, milyen szépen leszedte mindet.. ennyit erről..
Nálunk se naprakészek sajnos. Pedig a fiam egy nagyon erős osztályba jár, preciz tanitó nénivel, kiemelkedő képességű gyerekekkel. De utálom ezt a kiemelkedő képességet egyébként. Nem én kértem, beválasztották. Baromi sok a követelés, a másnapra tanulás és egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy ez jó a gyerekemnek. Később talán meglesz az eredménye, most nekem inkább gyomorgörcsöm van, mikor reggelente látom a pici kis fiamat belépni a kapun. Pedig ő ritkán panaszkodik. Én annál többet:)
Nálunk a főtantárgyakból megosztották őket, ez azért volt jó, mert ugyan senki se hisztizhetet szegregációval, de a trehány szülők trehány kölykei egymást nem hagyták tanulni. ;o) És a tanulmányi eredmény számított csak bele, nem bőrszín vagy szülők anyagi helyzete, így a jól szituált szülők ketyós gyereke is az ostobák között ülhetett. Nem tudom, mi lett ezzel a rendszerrel, de én imádtam. :o)
Két kommentemet nyelte el a blogger!Röviden: a kötőtűs tapasztalataid oszd meg lszi (nekem tetszik, mert színes, de nem ez alapján kellene választanom :-P)
Horgolótűben zseniális ez a márka, én imádom. :o) Azért is választottam első kötőtűmnek is, hátha ezt is megszeretem. Kötni nem szoktam, ez most új dolog lesz, de tapintásra, fogásra nekem tökéletesnek tűnik. Ha lesz valami eredmény is, majd mutatom. :o)
Van olyan csomag, amiben több damil, több kötőtű is van...olyan 7000 Ft körül. Olyanra pályázok (olcsóbb, m megvenni egyesével). Viszont kezdő kötő lévén nem értem ezt melyik fonalhoz milyen tű jó (fém, bambusz, szögletes!!!....) régen egyféle volt, és a nagynéném csodákat kötött! Én ha vennék, azért szeretnék ilyet, mert szép színes és ez olyan vidám. Remélem, nem ez a fő erénye :-)
Ha kinagyítod a képet, az a legnagyobb csomag rajta (bal felé): a kötőtűkészlet, azt vettem meg én is. :o) Ha rendelsz, szerintem egy damiltoldó alkatrészt vegyél még hozzá, hátha egyszer takaróhoz összerakod a két leghosszabb damilt. Ez csak valami 700 Ft plusz és kettő van egy csomagban. :o)
Pont most olvastam a kötőtűkről, összefoglalom, mert nem biztos, hogy megtalálom a cikket az előzmények között:
Ha gyorsan akarsz haladni, akkor a legcsúszósabb alumínium vagy nikkelezett alumínium tűket ajánlják, bár ezek csilingelnek kötés közben, szóval tanterembe nem ajánlott. :o) Tartós tűk, nem törik a végük, de a tapintásuk mindig hideg, artritiszeseknek és alagút-szindrómásoknak nem ajánlják ezért. Ezen, mondjuk, jól meglepődtem, álmomban eszembe nem jutott volna ilyen szempont.
A fa és bambusztűknek meg van az rossz tulajdonságuk, hogy lassítják a munkát, mert tapadósabbak, kevésbé csúszósak, mint az alumíniumtűk. Viszont komplikált mintáknál vagy kezdők számára ez pont inkább előnyt jelent, nekik nagyon ajánlja a szerző. A bambusz valamivel csúszósabb, mint a fa, és felveszi a kéz nedvességét, ezért idővel patinásabbá válhat (barnásabbá).
Vannak a műanyagtűk, széles spektrumon, csúszósabbak, mint a fa, kevésbé csúsznak, mint az alumínium, de műszálas fonallal csikorognak. Ezt én is tapasztaltam, nem jó érzés, nekem olyan, mintha a körmömet feszegetnék hátra. Brrr!
A jelenlegi fő favorit angolszász kötősök között a kazeinalapú tű. Törik, de sokkal rugalmasabb, mint a műanyagtűk, kellemes meleg tapintású. Hátrányaként a komplikált beszerezhetőség, az állítólagos vegyszer szaga merült fel. Ja, meg hogy egyesek szerint a macskájuk megette a horgolótűt, mert tejből készült. Ezért egyébként organikus anyagnak is tartják. Ennek a valóságtartalma kábé nulla szerintem (urban legend), a kazein valóban a tejfehérje, formaldehid segítségével készülnek belőle fehérje alapú műanyagok, ami színezhető, polírozható, ezért régóta készül belőle pl. inggomb. Ezek azok a gombok, amikre, ha rávasalsz, irtózatos kozmás szaga van. Tehát nem vegyszerszaga, hanem égett tejszaga. Ennyi. A macska meg bizonyára nem hülye, nem eszi meg. :o)
Megyek, megkeresem az eredetit, a kommenteket is érdemes elolvasni a végén.
Lehagytam, hogy nálunk műszarunak is hívják a kazein alapú műanyagot. :o)
Itt a cikk: http://www.knittersreview.com/article_tool.asp?article=/review/profile/010405_a.asp
Nagy köszi a kimerítő válaszért! Akkor mivel kezdő vagyok, jó lesz nekem is, amit te választottál :-) Ráadásul tetszik is.
Tegnap velem is szórakozott a blogger...
Nekem is van KnitPro készletem, a nagy, amiben 3,5-8-asig vannak tűk. Nagyon bevált. Szeretem.
tegnap azt akartam írni, hogy ha elindulsz a kötés útján, n em fogsz megállni az út elején. csak idő kérdése, és a csipkekendőkhöz érkezel.:)
Ez a titkos terv. :o) Majd összeülhetünk. Maris szerint pont keddenként van valami kötős klub a Barkában, majd elkéredzkedek az apukámtól (Jeti), és elmehetnénk egyszer. :o)
Kezdetnek megelégszem ám a mackókötés felelevenítésével is. :oP
Most ünnepélyesen bevallom, hogy kb húsz éve kötök (közben persze évek kihagyásával) de ugyanazokat az egyszerű fém körkötőtűket használom kb mindenhez. Meg nem mondanám a márkáját se, ez az az egyszerű alap márka, ami minden kézimunkaboltban, Müllerben stb. kapható. Lehet, hogy ha egyszer kipróbálnék egy bambuszt stb., rájönnék, hogy miért jó, de eddig nem fedeztem fel az értelmét :)
Megjegyzés küldése