Az öntudat teszi az embert

Direkt nem olvastam még el, amit írtatok, nehogy meggondoljam magam. :o) Rengeteg dolog van, amit felsorolhatnánk, hogy megkülönbözteti az embert az állattól, de szánt szándékkal csak egyet engedtem választani, hogy ne legyen könnyű a feladat.Szóval, ami szerintem az embert megkülönbözteti az állattól az az öntudata, az éntudata, hogy tisztában van saját magával, az érdemeivel és a korlátaival együtt, még ha igyekszik az utóbbiakat legyőzni. Ismeri magát, és el tudja dönteni, hogy az adott társadalmon belül, amit tesz az jó-e vagy rossz. Persze ettől még nem feltétlenül jár csak a jó úton.

Aki volt már öntudatlan állapotban betegség miatt, vagy gyógyszer vagy alkohol hatása alatt, az talán vissza tud emlékezni rá, hogy milyen kiszolgáltatottnak érezhette magát akkor. Nekem életem legszörnyűbb élménye (és nem csak azért, mert majdnem elvéreztem), amikor spontán, de nem teljes kilökődés miatt abortusszal végződött egy terhességem. És amikor felébredtem, forgott a szoba, de pisilni kellett, és kimentem, és tudjátok mi maradt meg az egészből? Hogy a folyosó falát fogva botladozok a klotyóra, a többi kismama valamit beszél, de nem értem, és aztán sötétség, és a vécén ülök, kívülről meg rimánkodik az ügyeletes orvos és a nővér, hogy jöjjek ki, nem kell pisilnem, csak a katéterezés miatt érzem úgy, aztán hiszek nekik és kinyitom az ajtót és visszavisznek és újra elalszom. És az egészből csak néhány hangra, meg érzésre (a botorkálás, hogy pisilni kell, a fal tapintása, az aggodalom, hogy rám nyitnak) emlékszem, és egyetlenegy arcot, egyetlen tárgyat se tudok felidézni. Mondták is utóbb, hogy nem bírom az altatást, mert protokoll szerint a műtőben is fel kell ébreszteni, de engem nem lehetett. :o) És borzalmasan zavar, hogy gőzöm sincs, hogy ez az egész meddig tartott, mit mondtam, ha mondtam, a többieket se tudnám pontosan idézni és az egész szituáció tök zavaros, homályos és csak annyit tudok, hogy soha-soha-soha többet nem akarom, hogy altassanak! :o)

Ezért aztán nehezen értem meg az alkoholistákat példának okáért. Feltételezem, hogy azért is ezt választom a legfontosabb tulajdonságunknak, mert a családban sok az alkoholista, és sok az abúzusos személy, aki csak alkalomadtán issza merevre magát. Nem értem, hogy érezheti magát valaki jól olyannyira lemérgezett, módosult tudatállapotban, amelyben már a lépcsőn való lemenés is ijesztő tevékenységgé válik, sőt amelyben végül összehányja magát és adott esetben belefekszik és elalszik. Miért jó olyan részegnek lenni, hogy szédüljünk, ha felállunk, hogy ne tudjuk, mit beszélünk, és ne is emlékezzünk rá másnap? Szerintem egyáltalán nem viccesek a részeg emberek, a társaságukban se szeretek lenni. És ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne innék szeszesitalt, vagy hogy alkalomadtán ne lennék én is szalonspicces; de még fiatalabb koromban is egyetlen egyszer voltam csak részeg (amúgy azt is utáltam), igaz, éppen csak annyira, hogy kihánytam a lőréket, és pontosan emlékszem, hogy mit és hogyan csináltam, hogy imbolyogtam, de ügyeltem rá, hogy a wc kulturált állapotban maradjon utánam (deszka felhajt, haj összefog, céloz, lehúz). :o)

Szóval szerintem az öntudat nagyon fontos (öntudat=öntudatlanság és eszméletlenség ellentéte) jellemzője a fajunknak.

És most megyek és elolvasom, hogy mit írtatok. :o)