Mint annyi mindenki más, nagyon érdekelnek a lelki jelenségek. Hogy hogyan határoz meg minket a tudatunk. Ezért egy csomó könyvet elolvasok. Egyébként én bármit elolvasok, amin betű van, még a "vegyél olcsó cipőt!" és a "tanulj nyelveket!" szórólapokat is. :o) És ugyanolyan lelkesedéssel olvasok szakácskönyvet, mint pszichológiai témájút, varróst vagy angol regényt vagy politikai témájú napilapot. És bármelyiket szívesen olvasom ezerszer is, ugyanannyira beleélem magam, mint elsőre, amikor nem ismertem még a végét. Sőt, egyáltalán nem zavar, ha ismerem egy történet végét, sokszor ki is találom - mint ma a moziban
A villámtolvaj - Percy Jackson és az olymposiak, de hagyjuk.
(Apropó, csak hogy tudálékoskodjak egy kicsit: a görög szavakban az y-t ü-nek kell ejteni: Kalüpszó, Olümposz stb.)Politológiai témájú tanulmányaim alatt ismertem meg Aronson könyveit, amiket szintén sokszor újraolvasok, mert nem csak egy csomó hasznos és tanulságos információt adnak át, de minden olvasáskor más és más része ragad meg jobban, de még viccesen és érdekesen is van megírva.
Elliot Aronson: A társas lényPratkanis, Aronson:
A rábeszélőgépDe ezeket most csak megemlítem, mert igazából Maris kérdésére jutott eszembe, hogy megosztom veletek, amit a lassan befejeződő hét csütörtökén tanultam tárgyalástechnika
(vagy kommunikáció? - amióta megbontották az eredeti tantárgyat, gőzöm sincs, mire járok be aznap) órán.
A héten a kérdésekről tanultunk és arról, hogy használhatjuk ki a helyes kérdéseket ahhoz, hogy mi irányítsuk a tárgyalást. Ez - gondolom - betegfelvételi nyomorultak helyes kezelésére is megoldás lehet. :o)
Eredetileg már Cicerónál indítottuk az órát, de ezt a részét már megszokhattuk, a régi görögök és/vagy rómaiak és/vagy kínaiak és/vagy közelkeletiek
(perzsák, sumérok, babilóniaiak, egyiptomiak és egyéb arabok) már rég tudtak, sőt alkalmaztak mindent... Csodálatos, hogy hiába az evolúció, csak hanyatlunk és hanyatulunk hozzájuk képest. :o)
Aztán beszéltünk a nyelvről, a nyelvi fejlődés és a környezet kapcsolatáról, a társas érintkezésről és a metanyelvről is. Itt most egy kicsit megállnék, mert ez is fontos.
A metanyelvet virágnyelvnek is nevezhetnénk, mert a metanyelv ad lehetőséget arra, hogy a kommunikáló a szándékait indirektebben, finomabban hozza a másik tudomására, miközben időt takarít meg.
Metanyelvi egyszavasok:
CSAK - Az utána következő mondatrész jelentőségét csökkenti.
MEGPRÓBÁLOM - Esze ágában sincs megkísérelni se.
Metanyelvi kétszavasok:
IGEN, DE - Belegyezést színlelve hárít.
IGEN/KELLŐ TISZTELETTEL - És ellenérv következik, hárít.
Manipulatív metanyelv:
HÁT NEM GONDOLOD, HOGY... - Érvényesíteni akarja az akaratát.
MINT TALÁN TUDJA, KEDVES KOLLÉGA, ... - Ledorongol, ki mondaná, hogy nem tudja?
Az is érdekes, hogy a birtokos viszony érzelmi kötődést fejez ki. Például a feleségem - az asszony; hazám - Magyarország.
A metanyelvi csapdákat el lehet kerülni vagy csökkenteni lehet jó kérdésekkel.
A kérdéseknek két fajtája van.
A zárt kérdés határozott tény, állásfoglalás, véleménymondásra ösztönöz, de szaggatottá, feszültté teszi a párbeszédet kihallgatás jellegénél fogva. Ilyen kérdések például azok, amelyekre csak igennel vagy nemmel lehet válaszolni, vagy a "hanyadika van", "hány éves vagy", "mi a foglalkozása" stb.
A nyitott kérdés ezzel szemben hosszabb válaszra ösztönöz, magyarázatot és bővebb kifejtést igényel. Ennek is lehetnek buktatói, a túl nyitott kérdés lebéníthat.
A tipikus kérdezési hibák:
TÚL NYITOTT KÉRDÉS - "Meséljen magáról!" "Mi újság?"
TÚL NEHÉZ KÉRDÉSSEL KEZDÉS - A partnert rá kell hangolni az együttműködésre.
RÁVEZETŐ KÉRDÉS ROSSZ IDŐBEN - Zárt kérdés, nem szimpatikus.
A jó kérdés pozitív légkörben hangzik el, érthető és értelmezhető a másik számára is, jó választ kapunk rá és a kívánt hatást érjük el vele.
De hogyan is használhatjuk ki a kérdéseket céljaink érdekében, milyen kérdéscsoportok vannak?
Motivációs kérdés - Együttes cselekvésre ösztönöz. "Önnek mi a javaslata, mit kellene tennünk?" Ha ugyanis ő ad javaslatot, akkor még akkor is motiváltabb lesz a munkavégzésre/együttműködésre, ha végül nem az ő javaslatát fogadjuk el.
Innovációs kérdés - Alkotó tevékenységre vesz rá. "Milyen javaslatai vannak, hogyan rendezzük ezt a problémát?"
Alternatív kérdés - Döntésre ösztönöz. "Most mit fog tenni? A vagy B módon rendezi a problémát?"
Visszaadott kérdés - A másik kérdésének elhárítására. "Hogy érti ezt?"
Információs kérdés - Adatkérés. Ha elakad a tárgyalás vagy kedvezőtlen irányba tart. "Hány alkalmazott érintett a leépítésben?"
Megerősítő kérdés - Rögzíti, összefoglalja az addig elhangzottakat. "Tehát Ön szerint vagy a marketingosztályról rúgunk ki két embert, vagy a takarítást szervezzük ki?"
Fantomkérdés - Látszólag céltalan, de mégis közvetve kérdezünk rá a kényes információra. Erre nem írtunk példát, de mivel mi jövedelemérzékenyek vagyunk és utáljuk, ha meg kell mondanunk, mennyit keresünk, ezért ilyen kérdés lehet, hogy mennyit költ a hétvégi bevásárlás alkalmával. Ebből durván meg lehet becsülni a havi jövedelmet is.
Provokatív kérdés - Kizökkentésre. "Ön képes lenne megmondani ennek az embernek, hogy holnaptól más munkát kell keresnie, ha el akarja tartani a családját?"
Szuggesztív kérdés - Rávezetésre. "Egyetért azzal, hogy ezt vagy azt kellene tennünk?"
Igen kérdés - A lényege, hogy olyan kérdéseket teszünk fel, amire a válasz csak igen lehet. A célja a partner kizökkentése, feszültségének növelése. "Az Ön irányítása alatt dolgozik az az ember, aki miatt újra kell kezdeni a munkát?" "Felügyelte a munkatársa munkáját?" "Ellenőrizte, hogy képes lesz-e határidőre elvégezni a munkát?" stb.
Így visszagondolva mindenfélét lehet kérdezni egy alkalmatlankodó nőtől: "Úgy érti, hogy nem írtak be a 10 órás időpontra, ami a beutalómon szerepel és amelyet telefonon egyeztetett dr. xy nekem?", "Bemehetek az ügyeletes orvoshoz vagy feltartjuk még a sort?", "Az orvos ma 10 és 12 között rendel, így se talál meg az előjegyzettek között?", "Maga fog diagnosztizálni?", "Mégis mi köze van a panaszaimhoz Önnek?", "Változtat valamin, ha elmondom Önnek a panaszaimat?", "Ön képzett nővér vagy csak kíváncsi?" :o)