Röfihapci utoljára

Másutt kommenteltem és olyan elégedett vagyok vele (meg aztán nem jut eszembe más és csomagolnom is kéne), hogy bemásolom bejegyzésnek. :o)

Először is a személyes véleményem: Senkit sem beszélnék le a vakcina beadásáról, de rá sem beszélek senkit. :o)

Néhány tény védőoltás ügyben:

Attól is függ egy vakcina biztonságossága, hogy milyen módszerrel végzik és a magyar vakcinát több dolog miatt támadhatják:
1. Tojásba oltva készítik, ami elavult technológia és tojásallergiásoknak, illetve kicsi gyerekeknek semmiképpen nem adnám/adatnám be.
2. Teljes vírust használnak, ami való igaz, hogy erősebb immunválaszt vált ki, de éppen ezért veszélyesebb is.

A korszerű vakcinákban ugyanis csak a vírus jellemző szakaszait szaporítják fel különböző molekuláris mikrobiológiai módszerekkel és ezeket a génszakaszokat juttatják csak be a vakcinával a szervezetbe, ami elegendő ahhoz, hogy az immunválaszt kiváltsa, de semmiképpen nem fordulhat elő, hogy valaki megbetegszik tőle.

Mindenféle vakcinára jellemző, hogy hacsak nem

• nagyon súlyos (járványos gyermekbénulás) vagy
• nagy kockázatú (rubeola lányoknál a későbbi magzatkárosító hatása miatt) betegségről van szó vagy
• olyan vírusról, ami amúgy is életre szóló védettséget adna (pl. himlő oltás)

az nem ad tartós védettséget, illetve az emberek jelentős részénél nem akadályozza meg a fertőződést és egy enyhébb lefolyású megbetegedést, csak a súlyos szövődmények kockázatát csökkenti és hamarabb fog meggyógyulni.

A másik fontos dolog, hogy a vakcinák utáni védettséget 8-10 nap múlva éri el az immunrendszerünk.

Az influenza nagyon gyorsan mutálódik, ezért van ennyi rengeteg törzse és ezért van minden évben más vakcina is ellenük. Azon kívül nem ad életre szóló védettséget sem emiatt az oltás.

Egyébként nem a vírus okozza a betegség tüneteit, hanem a vírusokra adott saját immunreakció felelős az orrdugulás, -folyás, tüsszögés, száraz köhögés, magas láz, hidegrázás, torokfájás, néha hasmenés, megduzzadt nyirokcsomók, rossz közérzet, ízületi fájdalom megjelenéséért. Ezért van az, hogy a náthás beteg épp olyan szerencsétlen, mint az influenzás, ugyanis mindkettőben a testünk által termelt interferonok váltják ki a tüneteket. Szóval csak magunk tehetünk róla, ha folyik az orrunk. ;o)

Ez vezet a következő tényekhez: Hiába minden tünet, nem lehet jelenthetjük ki magabiztosan, művelt betegként, hogy elkaptam az influenzát. Mert lehet, hogy "csak" náthásak vagyunk. :o) Megfázásos tüneteket ugyanis több mint 200 vírusféle (influenza-, parainfluenza-, adeno- és paravírusokok) tud okozni.

Mindenféle fertőződést csak akkor lehet biztosan állítani, ha a kórokozót különféle módszerekkel azonosítják.

Amíg egy penészt, élesztőt vagy baktériumot speciális táptalajra vagy specifikus gyorstesztre kioltva vagy mikroszkóp alatt lehet megállapítani és azonosítani, addig a vírusoknál ez nem lehetséges.

A vírusok ugyanis csak DNS-ből (vagy RNS-ből) és az azt körülvevő fehérjeburokból állnak, és szaporodni csak a megtámadott élő sejtben képesek. Ugyanúgy, ahogy a kakukknak a nevelőmadara (a kakukktojás sokféle és mindig a nevelőszülő tojásainak mása), megvan a maguk speciális behatolási mechanizmusa és a kedvenc gazdasejtjébe bejutva annak a DNS-ébe beépül és a sejtet saját maga megsokszorozására kényszeríti.

Ezért az influenzafertőződést úgy lehet megállapítani, hogy a vírust DNS-e alapján vizsgáljuk. Tehát PCR (polimerase chain reaction - polimeráz láncreakció) készüléket és nemzetközi szervezetek által megadott próbákat alkalmaznak.

A vírus azonosítását egy vírus törzsbank alapján előállított próbával (ami a vírus DNS-ének egy vagy néha több, csak rá jellemző szakaszát jelenti) végzik el.

Magyarország például a berlini Koch Intézetből és az ECDC-től kapja a diagnosztikai rendszert.

A wikipédián megtalálható a pcr technika részletes leírása is. :o)

Saját fejléc photoshoppal

Ezeket a képeket már jó rég lementettem, hogy megosszam Veletek. Nem nagy ördöngösség, megnyitott Picasa3-mal, ha képernyőmentést (PrtSc/SysRq billentyű a Del környékén van) végzel, a Picasa3 automatikusan a saját könyvtárába (Dokumentumok/Képek/Picasa/Képernyőfelvételek) teszi neked a lementett képernyőről készült képet, nem kell Ctrl+V-vel beilleszteni valamelyik rajzoló/képszerkesztő programba és menteni.

Ma már nem pont így készíteném el, de majd jelzem a hibákat, amik totális kezdőségemből fakadtak. :o) Szerettem volna egy másikat is létrehozni, de sajnos nincs időm újat rajzolni és mentegetni, csak bejegyzési kényszerem van. :o)

Először is, ha nem saját blogsablonod van, vagyis laikusként piszkálod a sablont, akkor célszerű lementeni a képeket, hogy meglegyenek akkor is, ha esetleg a fejlesztő tárhelyet vált vagy a régi tárhelye megszűnik valamilyen okból. A lementett képeket fel tudod tölteni egy szimpatikus saját tárhelyre, amiről WiseLady Blogger bloggerek blogjában találhatsz tippeket. Ha azonban annak idején az msn-re való első feljelentkezéskor létrehoztál saját Microsoft tárhelyet, akkor azt is használhatod. Én azt használom pl. a faviconom esetén - ha már megvan. :o)

Hogyha egyszerűen egy jpg-t, png-t vagy gif-et szeretnél, akkor az is jó megoldás, hogy beszúrod egy bejegyzésbe, amit azonban csak piszkozatként mentessz. Ilyenkor a bejegyzés HTML-kód szerkesztésében könnyen megtaláljuk a helyet, ahova a blogger mentette és bemásolhatjuk a háttér helyére.

A blogodban előforduló képeket a legegyszerűbben úgy tudod lementeni, hogy az Blogger Irányítópultról a blogod Elrendezések fülét választod ki és azon belül a HTML-kód szerkesztését.

Utána Mozillában a Szerkesztés/Keresés funkcióval megkeressük a képeket. Nálam alul jelenik meg a beviteli mező, ld. piros nyíl. Itt rákeresel a http:// -kre. Azokat a hivatkozásokat érdemes kijelölni és másolni (Ctrl+C ld. kék nyíl) és egy új lapon (ld. sárga nyíl vagy új ablakban) megnyitni, amelyek képre mutatnak, tehát a végük pl. .jpg, .png, .ico, .gif.

Általában az új lapon egyetlen kép jelenik meg, amit a jobb egérgombra kattintással Kép mentése másként mentsük el. A nevét ne változtassuk meg, mert az alapján fogjuk később megtalálni, amikor ki akarjuk cserélni. :o) Még precízebb, ha a hivatkozást írjuk be a nevének, valahogy így: http_www_valahol_com_tarolohely_felhaszn_header_jpg Az alsó vonalak természetesen a perjelek helyett álljanak! Így még könnyebb lesz megtalálni akár a weben, akár a sablon html-kódjában.

Ha a képeket lementettük, akkor jöhet az alkotó munka.

Természetesen nem muszáj ragaszkodni a lementett sablonképek/elemek méretéhez, azonban ha megtartjuk az eredeti méretet, akkor a sablon elrendezése ugyanolyan (szép) marad, mint az eredetiben. Ésszerű változtatásokat természetesen azért lehet tenni. :o)

Nyissuk most meg a fejlécet (nálam header.jpg) a Photoshoppal (az enyém a 7.0 verziójú). Válasszuk a Select/All = Kijelölés/Minden funkciót, majd a Delete billentyűvel szabaduljunk meg az eredeti képtől (ha nem csak azon szeretnénk változtatni, hanem teljesen egyedit akarunk).

Majd rögtön mentsük másként (File/Save as... = Fájl/Mentés másként...) Nálam header_sk lett a neve.

Amíg szerkesztjük maradhatunk a Photoshop saját formátumában a .psd-ben (piros nyíl), de akkor a teljesen kész változatot a végén el kell menteni .jpg (kék nyíl), .png, .gif formátumban, mert a blogger csak ezeket szereti. :o)

Majd egy darabka papírra írjuk le az egyelőre üres header_sk paramétereit, amelyet az aktív képhez az Image/Image Size... = Kép/Kép mérete paranccsal hívhatunk elő (zöld nyíl).

Utána nyissuk meg a South Park avatárunkat (piros nyíl jelöli a megnyitott avatárt, és kék a leendő fejlécünket) - vagy más képet, amit szeretnénk beszúrni a fejlécre (akár többet is lehet) és változtassuk meg a kép arányait úgy (az előhívott Image/Image Size... ablakban), hogy a magassága a létrehozandó fejléc magassága legyen. A 72 pixels/inchet érdemes választani, internetre kiváló.

Ha átmásoltuk (Select/All vagy Ctrl+A, majd Ctrl+C, majd Ctrl+V a leendő fejlécen állva), akkor csukjuk be az avatárunkat, de NE mentsük a változásokat! (Piros karika és felkiáltójel! A kék nyíl pedig mutatja, hogy a változtatásunk eredményeként összement az avatárunk, amit nem akarunk menteni.)  Fontos, hogy az átmásolt Avatár mindenképpen egy új rétegre kerüljön (nálam simán Layer 1), mert a Background réteget nem mindig hagyja szerkeszteni. És ha még sem tetszik valami, a rétegeket könnyebb kidobni az eszköztár alján levő kukára húzva az egérrel, mint visszatörölgetni. :o) Akár meg is duplázhatjuk eleve a réteget, hogy könnyebben visszatérjünk a kiinduláshoz. Ha pedig elégedettek vagyunk, a végén úgyis egyesíteni fogjuk a rétegeket a Layer/Merge Down vagy Merge Visible vagy Flatten Image paranccsal.

Ez után megdupláztam a képet, aminek a legegyszerűbb módja, ha a Move Toolst (Mozgató eszközt - V billentyűvel bekapcsolható, ld. kék nyíl) választjuk és az Alt billentyű lenyomásával arrébb húzzuk a képet. Az eredeti alatta marad, csak a másolat fog mozogni. Ilyen esetben a Photoshop egyből új rétegre rakja a másolatot (amit a piros nyíl jelöl). A kis piros karika a kép jobb alsó sarkánál az új réteg létrehozása ikont, a kék pedig a réteg törlése ikont jelöli.

Mivel nem akartam két holdat és két kislányt (pedig Ikrek jegyében születtem, de csak későn jutott eszembe, meg amúgy is a másikon sárga ruhának kellett volna lennie), akkor először is a képet át kell tükrözni, úgy, hogy a jobb egérrel rákattintunk és a Flip vertikal (Függőleges tükrözés) parancsot választjuk.

Aztán kitöröljük a felesleges kislányt (radír eszköz előhívása az E billentyűvel) és a holdakat szépen egymásra igazítjuk közben, hogy szép kerek legyen. Majd kijavítjuk az így keletkező képhibákat (fél fenyőfák, torz fenyőfák, felesleges csíkok).

Ehhez használhatjuk a Patch (Folt) eszközt (kinagyítva is). Ezzel ki kell jelölni a javítani kívánt részt (vagy a javító részt, amit másolni szeretnénk) és a foltot áthúzni egy olyan területre, ahol tetszetős a foltnak való (ahova szeretnénk foltnak tenni). Azt, hogy az eszköz éppen mit csináljon a jobb egérgombbal kattintva a Source (forrás) vagy Destination (cél) bejelölésével tudjuk változtatni és a folt eszközbe befele vagy kifele mutató görbe nyilacska fogja jelezni nekünk. (Az egérről nem tudok képernyőmentést készíteni és nem tudom, hogy a Photoshop hova menti.)

És használhatjuk a klónozó eszközt (előhívható a C billentyűvel) vagy CS3-tól a Healing eszközt. Ez úgy működik, hogy a másolni kívánt képre kattintunk, miközben lenyomjuk az Alt billentyűt (piros karika jelöli), hogy kijelöljük a másolandó helyet. Majd mintegy festőecsetet fel-le húzogatjuk az egerünket a bal egérgomb nyomva tartása mellett, mint látható a program átfesti az üres részeket pontosan a kereszt alatti terület mintájára. Ki is rajzoltam nagyobban az együtt mozgó köröcskét és keresztet, de a képre kattintva és kinagyítva jobban látszik, hogy mi van az általam bejelölt karikákban.

Ezután, amikor az alapokkal készen vagyunk, jöhet a színezés és néhány effekt használata (szintén külön-külön rétegen, mert hátha nem sikerül túl jól). Egyébként érdemes az egyes fázisokat el is menteni, pl. "header_sk bw" vagy "header_sk gradient zöld-kék" vagy csak simán számokkal jelölve az egyes változatokat, fázisokat.

Ezen a képen látszik, hogy a földet és az eget már befestettem és éppen a holdat kókányolom össze, amihez kijelöltem a sárga részeket a Magic Wand kijelölő eszközzel (Előhívni a W billentyűvel is lehet. Területet hozzáadni a Shift nyomva tartásával, elvenni az Alt lenyomásával lehet - ha nem jelöli ki az egészet, amit akar. ld. Kék nyíl) és a stíluslapot megnyitva (piros nyíl mutat a kicsi ikonra az fx felirattal) beállítottam külső (Outer) és belső (Inner) ragyogást (Glow). A hold körüli többszörös karika az Outer Glow műve és azért nem egységes, mert a kockában a lépcsőzetes függvényszerűséget állítottam be (sárga karika). Ki tudja, mi a neve?

És a végleges eredmény - egy elölről kezdett piszkálás eredménye, mert én nem csináltam fázismentéseket, de a fenti ragyogás mégsem tetszett. :o)

Ha egyszer sikerül olyat alkotnom, ami szebb lesz az eredeti Deluxe-sablonképnél (fenn a szép virágos fakerítés), akkor majd leírom azt is, hogy hogyan készült. :o)

Északi fény?

Van egy nagyon jó északi fény fotózásához tippeket adó bejegyzés még a múlt hétről a Digital Photography-n, amit ajánlok megnézésre bárkinek (angolul van, de a képek kárpótolnak ezért). :o)

Az északi fény a napból érkező részecskék játéka a föld két mágneses pólusa körül, amelyek eltérítik a részecskéket és ezt a szép tüneményt idézik elő. A napkitörések után erősebb, de az év minden napján látható - elvileg.

Hogy miért csak elvileg, arra mindjárt rátérek, csak az angolul nem tudók kedvéért leírom, hogy David Heffernan ezeket a csodaszép képeket -42°C-os hidegben készítette, ami azért nem semmi. Nagylátószögű objektívet választott és a gépét a következőképpen állította be:

Érzékenység: ISO 400-800 (400-on kevesebb a képzaj)
Rekeszbeállítás: f2.6
Záridő: 15-30 s (másodperc)

És itt a lényeg, mert ha tudjuk azt, hogy a szemünk folyamatosan lát, és tudjuk azt, hogy a képek éjszaka készültek (mert már látszanak a csillagok, ami csakis naplemente után lehetséges), akkor elgondolkodhatunk azon, hogy miért tűnik mégis úgy, mintha alkonyat lett volna? Hát a hosszú záridő miatt.

Szóval aki arra adja a fejét, hogy nyomdokaiba lép, az számítson rá, hogy azért ennyire zöld csak akkor lesz az északi fény, ha kivételes szerencséje van és egy nagy napkitörés után 4 nappal van. :o) Amúgy egy fehéres, esetleg világoszöldes furcsa formájú fátyolfelhőszerűség. Persze a fényképpel el lehet dönteni, hogy északi fény vagy felhő, mert az északi fény zöld lesz, a felhő meg az alatta lévő városi fényeket tükrözi vissza és pl. narancssárgás lesz.

És hogy miért mondom, hogy csak elvileg látszik mindennap az északi fény? Csak néhány fontos tényező, amiknek MIND egybe kell vágniuk, hogy északi fényt lássunk-fényképezhessünk:

• Tartózkodjunk olyan helyen, ahonnan látható az északi fény. Amerika esetén - ha jól tudom - Alaszkába, Európából pedig jellemzően Norvégia északi részére (Tromsö - áthúzott óval a végén) szoktak utazni a fénylesők.

• Ne legyen fenn az égen a nap!

• Ne legyen fenn az égen a hold (újhold tanácsos)!

• Ne legyen felhős az ég!

• Találjunk olyan helyet, ahol nem zavar be a városok fényszennyezése. Nem muszáj persze a vadonba rontani. :o)

Az északi fény erőssége 9 fokozatú lehet.

Általában 1 és 3 között szokott lenni, de ezek - mint mondtam - csak a fehérestől a nagyon világoszöldnek látszanak szabad szemmel. Az egyes erősségűt felhős időben leginkább furcsa alakjáról és a digitális géppel készített kép alapján lehet megkülönböztetni. :o) Mert azon az egyes erősségű is zöld. :o)

Az erősségét az alábbi honlapokon tudjuk megnézni:
http://www.swpc.noaa.gov/pmap/pmapN.html
http://www.gedds.alaska.edu/AuroraForecast/
Inkább tájékoztató jelleggel: http://www.gedds.alaska.edu/AuroraForecast/Interpreting.htm

Napkitörés előjelző (több részecske, nagyobb északi fény): http://www.swpc.noaa.gov/SolarCycle/index.html

Időjárás (most csak ezeket találtam):
http://www.wunderground.com/cgi-bin/findweather/getForecast?query=zmw:00000.1.01025&hourly=1&yday=292&weekday=Kedd
http://www.jacobsen.no/weather/satellites.html
http://users.aber.ac.uk/raf/scand_weather.php

Új rózsás faviconom van, látjátok?

:o)

WiseLadyt (az Anya főztje és a Blogger bloggerek tulajdonosát) aranyba kéne foglalni, ha nem volna élettel összeegyeztethetetlen. Így csak dicsérem itt az oldalon, mert annyira jól és közérthetően tanítgat a blog megváltoztatására! Már egy plusz blogot is létrehoztam, hogy abban próbáljam ki elsőnek az ötleteit. :o)

Most szép rózsává változtattam az általam egyáltalán nem kevésbé kedvelt narancssárga B-betűt. Csak a poén kedvéért.

De a sablont a Blogtippek trükkökről vettem, csak átírogatom, ami tetszik.

Ja, csak hogy tudjátok most éppen innovációt tanulok és két ppt-t csinálok éppen, nem pedig bejegyzést és sablonmódosításokat hajtok végre ám! Egybekötve egy kis GReaderben olvasgatással. ;o)

Up-date: Már Coolnál A Blog tippek, trükkökben is lehetett olvasni róla, ott a png formátumos módját tanulhatjátok meg.

Hétköznapi mérgeink: Akrilamidok

Gondoltam, írok egy kis bejegyzést erről az anyagról is, ha már eszembe jutott.

Az akrilamidok rákkeltő anyagok, amelyeket mi is előállítunk otthon, ha szoktunk főzni.

(Szinte) Mindenki tudja, a kormos pirítósról vagy a dohányzásról, hogy rákkeltő hatásúak.

Nos, a pirítósban a rákkeltő hatásért ezek az akrilamidok a felelősek, amelyek a nagy keményítőtartalmú és magas hőmérsékleten hőkezelt élelmi anyagok felületén keletkeznek.

Bár a műanyaggyártásnál (poliakrilamid) foglalkozási ártalomként már leírták a károsságát, az ilyen táplálkozás során bevitt kisebb dózisok hatása az emberi szervezetre nem ismert, illetve még csak 2002-ben hívott össze a WHO konferenciát, melyen az akrilamid további toxikológiai vizsgálatát, mérésre alkalmas analitikai módszerek kidolgozását és a humán expozíció meghatározására irányuló vizsgálatok elvégzését.

Mielőtt még bárki komolyan megijedne - és száműzné étrendjéből a sült burgonyát/süteményeket/kenyeret/pékárut/karamellt stb., hozzáfűzném, hogy a dohányzás és az alkoholizálás következtében minden bizonnyal jóval magasabb a megbetegedések aránya, mint az E-számok, mérgező műanyaglágyítók és természetes toxinok következtében és mégis vannak még dohányosok és alkoholisták is.

Az akrilamid pedig csak 120°C feletti hőkezelésnél keletkezik. Erre már a McDonalds' is ügyel, azért süti csak szalmasárgára a sültburgonyáját és egy nagyon szigorú minőségi követelményrendszert is dolgozott ki a felhasznált burgonyára. Tudtommal Spanyolországban termesztett krumplit vásárolnak, amelynek a nagysága és beltartalmi értékei megfelelőek.

A lényeg, hogy ha még erre is akarunk ügyelni, nem eszünk égett süteményszélt, lekozmált rakottburgonyakarikákat (mert az a legfinomabb része), se pirosra sütött hasábburgonyát, meg sötét pirítóst.

De valójában ezt a bejegyzést annak szántam, hogy gondolkodjatok el azon az érdekességen, hogy bár nem tudtunk róla, de attól az akrilamid ott volt mindig is az élelmiszereinkben. Még akkor is, amikor mindenki bioélelmiszert evett az őskortól az ipari fejlődés és a tömegtermelés fellendüléséig. És még sincs a tudománynak válasza arra, hogy okozott-e megbetegedéseket, ha igen milyen gyakorisággal és milyen súlyosságú esetekről van szó. Vagy esetleg az emberiség ezeket a szinteket az évszázadok alatt megszokta és gyakorlatilag immunis rá? Mint ahogy az alkoholhoz is adaptálódott a szervezetünk és a májunk lebontja.

Túl hosszú volt megjegyzésnek bejegyzés lett

Nem szép dolog hosszan kommentelni másnál, de néha elragad a hév. Most először azonban a blogger hisztizett, hogy 4000-x (valamennyi) karakterrel túlléptem a komment szó jellegének megfelelő karakterszámot. :o)

Maimoninál olvastam ezt a bejegyzést és nagyon fontosnak tartom, hogy sokan értesüljenek a műanyagok ártalmas hatásairól is. És fontosnak éreztem kiegészíteni néhány megjegyzéssel is - persze. :o)

Ide emelem ezért a Biszfenol-A (BPA - Bisphenol A) nevű vegyülettel kapcsolatban tett megnyugtatónak szánt (nem biztos, hogy sikerült) megjegyzés-féleségemet (utólagos kiegészítésekkel és belejavításokkal - de ez úgyse derült volna ki) - amit sokallt a blogger: :o)

"Nem hiszem, hogy okosabb lennék, de volt szerencsém egy Élelmiszertoxikológia tanár óráit látogatni. Ő a szakmájában eléggé elismert tekintély és nem is öreg, hogy elavultnak kéne tartani a felfogását vagy a tudását és beutalni az Akadémiára. ;o)

Szóval ő érdekes dolgokat mesélt arról, hogy hogyan vizsgálnak be egy-egy élelmiszerrel érintkező csomagolóanyagot, milyen különféle vásárlásokat bonyolítanak le, melynek során egy elképzelt átlag család ún. műanyag expozicíóját (vagyis a kitettség állapotát) vizsgálják. Nem csak a napit, hanem vannak hetes, sőt éves, több éves vizsgálatok. Úgy zajlik, hogy naponta bevásárolnak a képzelt családnak egy-egy adott ország vagy régió szokványos ételei szerint, majd amit kell elkészítenek ebédnek és az ételeket/italokat homogenizálják (fogyasztási gyakoriság alapján, tehát nem lesz több a felvágott, mint a kenyér és több leves, mint tortilla) és bemérik a benne található toxikus anyagokat. A mintavételnek nagyon szigorú szabályai vannak, most nem részletezném, de nálunk is buktató tétel az államvizsgán. :o)

Ő mondta azt, hogy a tudomány mai állása szerint (tehát születhet még cáfolat is) a hazánkban és az Unióban csomagolásra felhasznált műanyagok nem károsak az egészségre.

Természetesen, aki átcsomagolja, nem követ el semmi hibát, bár a felvágott eltarthatósága csökken. Átcsomagoláskor még a legtisztább lakás levegőjéből is penészspóra kerül rá, illetve ezekben a csomagolásokban többnyire a belezárt levegő összetétele is eltér a légköritől, hogy az oxigént lélegző baktériumok szaporodását gátolják. Ezt hívják nitrogénnel tartósításnak és mielőtt valaki sikoltozni kezdene, minden légvételünk 80%-a nitrogén. :o)

Aki nem egészben veszi a sajtokat, az a penészesedést jól ismeri, hiszen a boltban is újracsomagolták már a sajtdarabot és ott fertőződött be.

Azonkívül az ételek nem tekinthetőek laboratóriumi értelemben véve sterilnek. Csak kereskedelmileg sterilek még a konzervek is, mert egy bizonyos fokú hőkezelésen túl az ételben olyan változások mennének végre, hogy nem volna rá kereslet. :o) Ki a fene akarna kozmás sóletet vagy még rosszabb: odaégetett csemegekukoricát venni?

Első hallásra ijesztő élelmiszeripari fogalom a kereskedelmi sterilitás, ami azt jelenti, hogy a kór- és romlást okozó baktériumok számát jóval a veszélyes érték alá csökkentik. De azért marad benne. Mégsem kell megijedni, mert a krumplin, zöldségeken és a tojáson nagyságrendekkel több van (százszorosa, ezerszerese, tízezerszerese). :o) Viszont a felbontott konzervet nem kéne utána napokig a hűtőben tárolni, mert versengő mikrobaflóra nélkül a spórások szaporodnak el és nem jó karma az ilyen "pihentetett" konzervet megenni.

Éppen ezért szerintem a műanyag jelentette kockázat elenyésző például az ételben jelenlevő spórás baktériumok elszaporodásához képest.

Mindazonáltal mégsem merném azt mondani, hogy ne csomagolja át senki az ételét, de személy szerint a gyereknek sose adnék se műanyagflakonban, de pláne nem törékeny üvegben teát az iskolába (dobozos kakaót vagy kisdobozos rostos üdítőt kap), igaz kólát se veszek neki, mert azt sokkal ártalmasabbnak tartom, mint az iskolai csapvizet vagy a dobozos kakaót, amit kap mindennap. Soha nem felejtem el, amikor az uszodai teásüvegem eltört és eláztatta a tanszereimet. Különösen mivel akkoriban még nem kaptak a gyerekek csak úgy új tankönyvet, ha a régit szét lehetett vágni késsel miután megszáradt és még olvasható maradt.

Azzal a kitétellel is maximálisan egyetértek, hogy a mikróban ne használjuk bizonytalan eredetű műanyagtálat, sőt még jobb, ha sok jénai edényt veszünk helyettük, se fóliát (bár a mikrózható fajta lehet, hogy jó - nekem még sincs), de például azt a műanyagharangot, amit a melegített étel fölé lehet borítani jó ötletnek tartom, mert könnyebb kitakarítani, mint a mikrót (pláne, ha szétfröcsög a kacsazsír vagy a spenót) és az étellel nem is érintkezik - kivéve azzal, ami úgyis pocsékba ment a szétfröccsenés miatt. :o)

A babáknak szerintem egyáltalán nem kell cumisüveg, a második fiamat anélkül neveltem fel, hogy valaha elfogadta volna, bár az első nagy "cimcumkókás" volt, még úgy is, hogy estére csak vizet kapott bele. De nagyszerű, hogy lehet olyan üveget is kapni, amiben nincs BPA - bár a rendes üvegben sincs. :o) Olyan szopókás förmedvényünk meg sosem volt, el sem tudom képzelni, hogy mi történik vele, amikor rostos üdítő szárad bele a csőrébe.

De a felvilágosításként tálalt félinformáció terjedése nagyon hasonlít a több hullámban végigfutó E-számos hisztériára és pánikkeltésre. Olyan, mint a legenda, van némi valós alapja, de nem úgy, nem akkor és nem azokkal esett meg, ahogy mesélik. (pl. Gumicukor tényleg kilőve: tartrazinnal színezik, nem jó - de mondjuk nem kapunk tőle szivacsos agyvelősorvadást, mert nem valószínű, hogy BSE-s marhából van)

Másrészről szót sem ejtettek arról, ami ugyanolyan veszélyes: a ftalátról - egy pvc-műanyaglágyítóról.

Pedig ezzel kapcsolatosan annyira rám ijesztett a tanár úr, hogy a konyhám pvc-padlóját kőre cseréltem, a sérült felületű műanyagedényeket rozsdamentes fémtálra cseréltem (de az ikejásakat azért megtartottam, mert annak nem sérült a felülete, pedig a habverővel adok nekik rendesen - és bízom a márkában), mert a ftalát kioldódik és belélegezzük. És nem tudtam, hogy a mi pvc-padlónkban használtak-e ftalátot, de azt tudtam, hogy a műanyagtálak és a konyhapultom viszont melamin (tehát menniük kell). A melaminról viszont megtudtam, hogy az általam még mindig bojkottált Nestlétől, hogy a termékeik gyártásához használt edényekből technológiai szennyezésként belekerül az ételbe. Ha ez igaz, akkor a nyuszi forduljon fel a kakaójával és a műanyagtálgyártók is...

De felhasználják a ftalátokat a pvc-padlón kívül (néha tévesen: linóleum - a kettő nem ugyanaz!), a zsírkréta, a gyurma készítése során, sőt a gyerekjátékok egy részénél is meg a gyógyszeriparban, orvosi eszközök gyártásakor, parfümökben és - mily meglepő - növényirtó szerekben is (vagyis a felszíni vizekbe is belemosódik). A növényirtóban nem tudom miért kell, de a műanyagokhoz az alakíthatóságuk miatt kell hozzáadni. A ftalátokkal ugyanis növelni lehet a tartósságukat és - ami a gyártónak fontosabb - könnyebben alakíthatóak, rugalmasabbak lesznek, ami a formázáskor nagyon fontos.

A ftalátokat is kapcsolatba hozzák az allergiával, asztmával, szintén antiandrogén, elhízást, hormonzavart okoz, sőt rákkeltő is.

A tanár úr nem hitegetett azzal, hogy valaha Mo-n ismernék fel egy műanyag gyártása vagy felhasználása során alkalmazott vagy keletkező vegyi anyagok veszélyességét, mert az élelmiszerbiztonság helyett fontosabb célokra költünk (nem akarok politizálni), de azt viszont elárulta, hogy naprakészek az Uniós irányelvek és más ajánlások tekintetében, sőt a külföldi eredményeket is nyomon követik.

Most nem hiszem, hogy sokat segítettem, csak szerettem volna egy kicsit erősíteni a bizalmat az élelmiszerbiztonságban.

Meg aztán a párizsi se fordul elő a természetben, abban mégis jobban bíznak némelyek. Én például egyáltalán nem veszek felvágottat csak olyat, amin látszik, hogy miből készült: csemege karaj, tarja, német eredetű sonkaszeletek (feketeerdei és társai), bacon, aszpikos pulyka. Igaz a csomagolással az első fogyasztásig reszkírozok. :o)

Ijesztgessek én is? A vörösárukat (virsli, párizsi, krinolin) nitrittel tartósítják, ami nem fiúsítja/lányosítja/felhizlalja a csecsemőket (ilyen hatásai egyáltalán nem ismertek), hanem rögtön meg is öli őket. Methaemoglobinaemia - a nitrit irreverzibilisen (vissza nem fordíthatóan) kapcsolódik a vörösvértestek oxigénszállító haemoglobinjához. Ha a helyi víz nitritet vagy nitrátot tartalmaz (főleg Nógrád megye és környéke) szoktak ingyen zacskós vizet adni a kismamáknak.

Az alföldön pedig szinte mindenütt arzénes a víz, ahol artézi kútból jön. Ezt a helyi vízszolgáltató ellenőrzi, hogy a víz arzéntartalma a fogyaszthatósági érték alatt maradjon.

A szójának (és a hüvelyeseknek) is van fitoösztrogén tartalma, ami korlátlanul fogyasztva szintén a fiúk ellányosodását, a lányok korai nőiesedését okozhatja.

A közel-keletről származó pisztácia szállítmányokat gyakran kell visszafordítani magas aflatoxintartalmuk miatt Az aflatoxin egyfajta, penészgomba (általában az Aspergillus család tagjai közül néhány) által termelt halálhoz vagy súlyos májkárosodáshoz vezető méreg.

Az szegedi malomban nemrég derült fény arra, hogy a magyar gabona fuzáriumszennyezettsége szintén határérték feletti, ami a hibás termesztés, betakarítás és tárolás következménye. Fiúknál nőiesedést, lányoknál korai nemi érést eredményezhet. Gratulálunk magyar mezőgazdaság, mostantól - a parlagfűültetvények mellett - ezt is nektek köszönhetjük!

Szerintem elég objektív ez a tájékoztató a MÉbiH (Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal) oldalán.

Akit bővebben érdekel keressen rá a JECFA (nemzetközi toxikológiai intézmény, tk. mindenki hozzájuk igazodik), vagy az ADI-érték (acceptable daily intake - elfogadható napi bevitel) meghatározására. Az ADI egyébként tényleg nagyon szigorúan van meghatározva, a lényege, hogy úgy határozzák meg, hogy egy-egy adott kérdéses vegyület az egész életünk során elfogyasztásra kerülő mennyiségét meghatározzák és azt osztják le egy napra. Így ha egy bizonyos ideig az ajánlottnál nagyobb mennyiséget fogyasztunk belőle, akkor sincs baj, mert később bőven lesz ideje kiürülni.

Senkinek nem szerettem volna a lelkébe gázolni, mindenki tegyen a belátása szerint. Csak a másik oldalt is képviseletét láttam el egy kicsit. :o)"

Átolvastam egyébként a tavalyi diákat is, hogy említette-e a tanár, mert az azonos ADI-érték és a hasonló tünetek miatt gyanús lett, hogy nem ugyanaz-e a ftalát és a BPA, de az angol wikipedian eltérő térszerkezetű valamiről van szó, persze ettől még lehet a toxikus hatásuk ugyanolyan. Majd megkérdezem azért.

Nem mindenki tudja, ezért néhány műanyag rövidítését ideírom:

• polietilén (PE - nejlonzacsi, ami nem is nejlon, hanem hívjuk szabatosan bevásárló zacskónak),
• polipropilén (PP - átlátszó szatyrok, pelusok, tic-tac fedele, műanyag ruhák - olvad, nem ég, de képes égési sérülést okozni),
• polisztirol (PS - a fehér habos műanyag ételtálca, például a húsok alatt a hiperszuperekben is ilyen van, de létezik belőle pohár meg a mekis kávéspohár is ilyennel van bevonva, cd-tok is készülhet belőle),
• polivinilklorid (PVC - padló, gyerekjáték, zsírkréta, gyurma),
• poliamid (PA- ez a NEJLON (nylon)! Ilyen a fogkefesörte is - és ami csak a szánkba kerül, arra is vonatkoznak az élelmiszerekre vonatkozó előírások),
• polikarbonát (PC - CD, DVD, palackok (amiknek erősebb a fala), szemüvegbevonatok és lencsék, poharak, biztonsági üveg, laboratóriumi eszközök),
• triaminotriazin (melamin - műanyag edények, hőálló műanyag felületek, mint a konyhapult),
• politetrafluoroetilén (PTFE - teflon),
• polietilén tereftalát (PET - üdítős palackok, mikróedényzet, némely filmszalag, szintetikus vitorlavászon),
• polimetil-metakrilát (PMMA - plexi, jégkorong, autólámpabúra)

A műanyagok egy-egy vegyületből (egységből, vö. monomerből) polimerizációval készülnek, vagyis az egységekből egy hosszú láncot hoznak létre különböző technológiákkal (melegítés, keverés, lágyítás, reagensek hozzáadása stb.). A műanyagok túlnyomó többsége éppen ezért a környezetben nem bomlik le. Egy egyszerű technológiával és némi többletköltséggel lehetőség lenne keményítőmolekulákat kapcsolni a műanyagpolimerláncba, és így a szaprofita (talajlakó, lebontó) mikroorganizmusok meg tudnák kezdeni a lánc bontását, így az ilyen műanyag lebomlana, de sajnos ez még csak akkor elérhető, ha van olyan hiperszuper vagy más megrendelő, aki megszponzorálja a termelés többletköltségét.

Maguk a műanyagpolimerek nem toxikusak, gyakorlatilag az élelmiszerek által (is) oldhatatlanok, de technológiától függően szennyező mono- és oligomerek (közepes láncdarabok) visszamaradhatnak. Ezeket az élelmiszerek csomagolására szánt termékeknél utókezeléssel igyekeznek csökkenteni.

A toxikus monomereket tartalmazó műanyag monomereket ellenőrzik az élelmiszerekben, tehát vagy határérték alatt találhatóak vagy (fajtától függően) egyáltalán nem lehetnek az élelmiszerben, tehát nem használható fel a kritikus csomagolóanyag élelmiszer csomagolására.

Az oligomerek viszont többnyire nem toxikusak, csak büdösek, az élelmiszer élvezeti értékét viszont rontják. Szerintem a mekiskávé/mekistea például lehet, hogy ilyen. Utoljára mondjuk 13 éve ittam ilyen pohárból forró italt, mert szerintem szörnyű mellékíze van.

A műanyaggyártás során felhasznált segéd-és adalékanyagok között több toxikus is található (pl. ftalátok), ezért a csomagolóanyagokat úgy kell kiválasztani az adott élelmiszerhez, hogy az élelmiszer ne legyen képes, vagy csak nagyon kismértékben ezeket kioldani. Olyan mennyiségben, ami emberre nézve egészségkárosító lehet nem oldódhat ki semmi ilyen technológiai segéd- vagy adalékanyag.

A cumik minőségével és biztonságával kapcsolatosan az Egészségügyi Szociális és Cs (? már elfelejtettem, hgoy ez család-milyen volt) Minisztérium már 2002-ben hozott rendeletet: 9/2002.(X.17.) ESZCSM.

És aki azt hiszi, hogy a latex vagy gumicumi biztonságosabb, az nagyot téved. Tessék inkább ha törik-ha szakad szoptatni, de ha nem megy üvegből készült cumisüvegből más anya tejét adni (ismerőstől bátran elkérhetjük az aznapi vagy a gyorsan lefagyasztott "maradékát" - manapság szinte mindenki fej is). Ha ebben nem bízunk, akkor a védőnői szolgálaton keresztül lehet anyatejhez jutni.

Amúgy az is lehet, hogy a húslevesben főtt friss zöldség vagy a kapart szalonna egészségesebb a tápszernél (és nem csak a nem megfelelő, műanyag cumisüveg miatt). Persze azért nem fogom diétás tanácsként azt adni, hogy egyenek a csecsemők kapart szalonnát, de jó házi "szalonkát" még én is ettem kiskoromban, igaz a 4. hónap után jöttem le végképp a ciciről. ;o) Lehet, hogy emiatt (is) sikerültem félre.

Hasznos információ

A Blogger jubileumi születésnapja alkalmából frissítették a szövegszerkesztő funkciót, amire át lehet állítani a régit.

Hogy ez miért jó és hogyan lehet átállítani, azt a Blogbajok, blogtippek oldalon elolvashatjátok. Nálam sokkal jobban megírta. :o)

Most gyönyörködöm az újban (van visszavonás funkció is - annak már örülök is). :o) De lehet formázást törölni, betűtípust váltani, háttérszínt adni meg. Persze ezeket html-ben is be lehet írni, de aki nem ért hozzá (vagy nem sokat), annak egyszerűbb dolga lesz. :o)

Ráadásul lehet a bejegyzéseket ütemezni is, ami elutazáskor tök jó lehet - akinek van elég ideje megírni 14 bejegyzést ELŐRE. ;o)

És most látom, hogy a hibás html-eket kiírja a szövegdoboz tetején (html-módban). Haláli! Így nem kell keresgetni.

Update: Sajnos az új szerkesztővel nem lehet videót beilleszteni, de szerencsére ugyanott, ahol beállítottátok újra, vissza lehet állni - akár egy-egy bejegyzés erejéig is - a régire, ahol beszúrod a videót.

Google Reader

Mohalány bejegyzése adta az ötletet, hogy ezt az on-line rss-olvasót ajánljam.

Maga az oldal a http://www.google.com/reader/ címen érhető el. Itt a saját google-azonosítónkkal regisztrálhatunk, majd el kezdhetjük felvenni a kedvenc blogjainkat (természetesen más rss oldalakra is fel lehet jelentkezni, pl. index). A blogger profilunkon rendszeresen olvasott blogként megjelölt blogokat automatikusan behúzza az oldal.

De miért jó ez?

Először is rengeteg időt megspórol a felhasználónak ez a módszer, hiszen nem kell egyesével betölteni az olvasott blogokat. Továbbá azonnal látjuk, hogy egy oldal frissült egy (vagy több) bejegyzéssel, így azokat az oldalakat, ahol nincs semmi, meg sem kell látogatunk. Természetesen ha akarjuk megnézhetjük, hogy elolvassuk valamelyik régebbi bejegyzést. A megspórolt időt pedig új blogok felfedezésére fordíthatjuk. :o)

Másodszor az oldalakról csak a bejegyzéseket és a fényképeket húzza át, így az olykor sokáig töltődő, mindenféle extrákkal rendelkező blogokat (mint az általam oly "kedvelt" zenelejátszós modulok) is könnyen és gyorsan olvashatjuk.

Harmadszor ha nem mindig ugyanarról a gépről olvasgatjuk a blogokat, akkor nem kell a munkahelyi könyvjelző után sóvárogni az otthoni gép előtt vagy fordítva, sőt ha neadjisten elromlik a gépünk, nem vesznek el a könyvjelzőink.

Néhány képernyőmentés (készült a bekapcsolt Picasa3-mal és a PrtSc billentyűvel, a nyilak pedig photoshoppal):

1. kép: Miután bejelentkeztünk, egy üdvözlőképernyőt kapunk. Sajnos magyarul nem érhető el a kezelőfelülete. Az angolon túl számos más idegen nyelvből választhatunk, de szerintem egy szótár is bőven elegendő a főbb kulcsszavak értelmezéséhez.


2. kép: Új blogot úgy vehetünk fel, hogy az "Add a subscription" gombra kattintunk, majd az alatta levő lenyíló kis ablakba beírjuk a blog címét (pl. http://zugblog.blogspot.com) :o) majd elmentjük az "Add" gombbal. Hogy ne tévesszünk a legjobb, ha átmásoljuk a böngészőnk könyvjelzői közül vagy a böngészősávjából. Itt látható, hogy a frissült blogok összefoglalóját ajánlja fel bejelentkezés után. A friss bejegyezéseket a blog megnevezésének vastagításával emeli ki, hogy lássuk.


De vehetünk fel úgy is rss-elérést, hogy az olvasott honlap (blog vagy hírportál) rss-gombjára kattintunk. Nálam ez a fejlécben van a bordóval kiemelt "home" mellett a "Post rss", más blogokon az általános jelölésként elfogadott narancssárga, pontból kiinduló rádióhullámokkal díszített kockával. A legtöbb helyen mellé van írva, hogy rss. :o)

3. kép: Ez a nyíllal jelölt beállítás - a "Subscriptions" sávban a lefelé mutató kis nyilacskára kattintva nyílik ki - a "Show updated" nagyon hasznos számomra, mert már olyan sok blogot mentettem, hogy a vastagított blogok keresése közbeni fel-le görgetés is macerás. :o) A felette levő "Show all" funkció kipipálásával a nem frissült blogokat is berakja a vastaggal kiemelt frissült blogok közé.


4. kép: Ha megnyitottunk egy blogot, akkor így jelenik meg számunkra, ha a zöld nyíl hegyénél levő "Expanded" nézetet választjuk. Ha a "List"-et, akkor természetesen a blog összes bejegyzésének a címe fog csak látszani szépen egymás alatt csökkenő időrendben.

Próbáljátok ki! Nagyon jó!

Új külső

Eredetileg ebbe a blogolásba azért kezdtem bele, hogy tanuljak egy kicsit a html-ről. A bátorságot egy nagyon jó könyv adta: A Világháló lehetőségei (Bócz Péter - Szász Péter). És bár a sablonkészítésbe nem vágtam bele rögtön, a blogomat a HTML-kód szerkesztése fülben írom az első perctől és a span-ok, div-ek, rgb-k meg align-ok, meg href-ek körében egészen jó vagyok, már könyv se kell és sejtem, mit csinálok. :o)

Már régebben szemet szúrt, hogy sokan a blogger sablonjai helyett bátran töltenek le külső forrásból származó sablonokat. De igazából a blogger alapsablonjai nekem eddig bőven elegendőek voltak, némi belepiszkálással természetesen (Google Analytics és Címkefelhő). A legmerészebb tervem az volt, hogy a Blog címe mögötti képet majd egy magam szerkesztette képre cserélem ki, de mivel lustaság fél egészség, ezért az is régóta van fél-állapotban (én már akarom - ahogy mondani szokták).

De aztán PI blogjának szép új küllemét csodálva nézelődni kezdtem a Blog Tippek, Trükkök oldalon. Nem azért, hogy megváltoztassam, csak szép sablonokban gyönyörködni. A címkefelhőt már régebben sikerrel alkalmaztam, de a sablonváltoztatástól még tartottam.

Mint kiderült méltán, mert az első választásom a kissé módosított blogger-téma: a Rounder4 (előző kinézet) háromoszlopos változata minden lehető módon kifogott rajtam. Kb. 3 és fél órán keresztül javítgattam és próbálgattam feltolni az új sablont, de nem sikerült az ördögnek se. A legcsúcsabb az volt, hogy követelte a sablon mentéséhez, hogy zárjam le a body tag-et, amikor le volt zárva... Szóval hiába próbálkoztam, sehogy nem tudtam működővé tenni, de a "volt-nincs-body-lezárás" miatt gyanakodni kezdtem, hogy a választott sablonban valami nagyon nem stimmel. Ezért nézelődni kezdtem a többi sablon között és ez a virágos nagyon megtetszett.

Kipróbáltam és Cool (Blog Tippek, Trükkök) tanácsai alapján ezt a sablont mintegy 20 perc alatt feltöltöttem, sőt még a Google Analytics és a címkefelhő is készen volt. :o)

A sablonváltoztatástól főleg azért tartottam, mert akkor a linklistát újra kell írni (gondoltam én). De a Blog Tippeken erre is van megoldás, ez adta a végső lökést.

Közben rájöttem, hogy a címkefelhő színe nem harmonizál a blogommal és visszamentem Cool-hoz, hogy megnézzem, megjegyzésekben van-e valami trükk vagy megkérdezem. Aztán meg keresni kezdtem a bemásolandó szövegekben a színkódokat és meg is változtattam. Ha valakit érdekel: az Elrendezés/HTML szerkesztése oldalon rá kell keresni a var minColor = (0,0,0) és a var maxColor = (0,0,255) szövegekre és a zárójelben levő rgb-kódon próbálkozni. RGB = Red Green Blue 0-ától 255-ig lehet változtatni az arányokat, ahol természetesen a 255 a legpirosabb/zöldebb/kékebb. :o)

Az én módosításom ebben a pillanatban:
var minColor = (70,70,200)
var maxColor = (200,70,70)

Ez azt jelenti, hogy a színei a legtöbbtől a legkevesebb felé a piros és a kék szín között változnak (vagyis többnyire lilásak) és a zöldet a minimumokkal (70) egyenlő értéken tartom, ami egy enyhe füstös-szürkés árnyalatot ad neki.

És így alakult, hogy újra kedvet érzek a html-piszkálódásokhoz. :o)

Hiánypótló termék

Ezúton értesítem minden kedves olvasómat, hogy végre létezik (és az Amazonon előrendelhető) a Nikon Coolpix S1000pj fényképezőgép beépített projektorral. Mekkora királyság! :o)

Photoshop vízjelezés

A képeket a legegyszerűbben a Picasa3-ban megnyitva lehet „vízjelezni a kép egyedi nézetében az Alapvető javítások fülben (baloldali ablakocska) a Szöveg ikonra kattintva, majd célszerű másként menteni. Közvetlenül is feltölthető a Létrehozás / Közzététel bloggeren menüponttal. Ugyanígy működik az Eszközök / Feltöltés menüponttal is. A szerkesztett képet tölti fel mindkét esetben.

A Picasa3-ban a könnyű kezelhetősége mellett, az is nagyon jó, hogy egy alkönyvtárban megőrzi az eredeti képet, így feltöltés után akár vissza is lehet vonni minden szerkesztést és az eredeti képet őrizni. Tulajdonképpen ez nem is igazi vízjel, mert nem átlátszó. Az alábbiakban közlök egy bonyolultabb módszert is, amellyel a képeinket egyedi azonosítóval láthatjuk el:

Tehát, ha valaki szeretne egy bonyolultabb módszert is megismerni, annak leírom, hogy hogyan lehet ezt a Photoshoppal. De hasonlóan működik a Gimpben és más fotó vagy képszerkesztő programban is (mondjuk, a Paintben nem), ami képes külön rétegeket kezelni.

1. kép: Ebből a képből indultam ki, amit Losinjban próbáltam a térdmagasságomból kattintani, hogy a tenger is látsszon meg a virág is. Nem egy sikerült kép, de én nagyon szeretem.

2. kép: A képet először is megnyitottam a Photoshopban (File/Open menüparancs). Aki fél, hogy elrontja, rögtön mentse más néven (File/Save as menüparancs)

3. kép: Majd új réteget hoztam létre a Layer/New/Layer menüparanccsal vagy Ctrl+Shift+N billentyűparanccsal vagy a szerkesztő jobb alsó sarkában levő Layer/Channel/Path fülekkel ellátott kisablak (továbbiakban Layer eszköztár) alján a szamárfüles papírlapokra hasonlító ikonra kattintva (utolsó előtti). Az új réteget a program automatikusan Layer 1-nek nevezi el. Amit erre a rétegre rajzolunk vagy írunk, egy egyszerű kattintással kidobható a kukába. Itt tehetünk rá alakzatokat (pl. copyright jel).

4. kép: Amikor ezzel készen vagyunk, nagyon fontos, hogy a Layer 1-re álljunk ebben a jobboldali alsó kisablakban a kép eredetije: a Background helyett. Mert ha nagyon elrontjuk, a legegyszerűbb a teljes réteget törölni és elölről kezdeni a procedúrát. Viszont, ha a Backgroundra barmolunk valamit, azt vagy el tudjuk tüntetni vagy nem. Egyébként, ha a szöveg írása ikonra kattintunk, ami egy T betű (billentyűparancs: t), akkor a szövegnek amúgy is létrehoz egy külön réteget.

5. kép: A Tools eszköztárban a pipetta formájú ikonra (Eyedropper Tool) kattintva (vagy I betűvel a billentyűzeten) fel kell venni a kép egyik sötétebb színét, amilyen színűnek a vízjel betűit szeretnénk (természetesen halványítva). A kép bármelyik színével írt szöveg ugyanis természetes módon fog harmonizálni a képpel. Én a nőszirom egyik sötétliláját választottam. Ez az ikon a baloldalt levő kisablaknak (lánykori nevén eszköztárnak) a jobboldali ikonsorában alulról a második (ahol a pici írás is látszik a lenti képen). Felette kettővel pedig a szöveg írásához a T betűs ikonra (Horizontal Type Tool vagy T betű a billentyűzeten) kell kattintani, majd a képre kb. oda, ahova a vízjelet tervezzük. Én később máshova tettem, mert az első helyén nem tetszett. Utána a tetszés szerinti szöveget be kell írni, megformázni (a menüsor alatt vannak a szükséges beállítások).

6. kép: Amikor a felirattal készen vagyunk, azt nagyjából el is helyeztük (ez a legnagyobb betűméret, de még ne ijedjen meg senki, majd csalunk), akkor a rétegre kattintva a réteget raszterezzük (jobb egér a kijelölt Layer 1 rétegen, majd Rasterize Layer parancs). És ki is kell jelölni a bal oldali ikonsor legfelső sorának baloldali ikonjára (Rectangular Marquee Tool - kijelölhető az M betűvel is) kattintva a feliratot, majd a kijelölés után a mellette az áthelyezés ikonra (Move Tool vagy V betű), és bárhova át lehet elhelyezni. A lenti képernyőmásolaton látszik, hogy én kikapcsoltam az eredeti képet, hogy ne zavarjon, ezt úgy kell, hogy a Background mellett a szemre kell kattintani. Ha a szem nem látszik egy réteg mellett, akkor a réteg sem látszik a képen. De természetesen nem kötelező kikapcsolni az eredeti képet és különben is a kép egészét tekintve könnyebben lehet átalakítani a szöveget.

7. kép: Most - amikor ki is van jelölve - lehet az Edit/Free transform menüparancs segítségével átméretezni a szöveget még nagyobbra.

8. kép: De még el is lehet forgatni, ha a kijelölést követően a jobb egérrel a kijelölésbe kattintunk és a Rotate-ot választjuk. Ekkor a kép sarkát megfogva a tetszőleges mértékig és irányba dönthetjük a szöveget. A többi opció a szöveg döntésére (Distort), nyújtására az egyik sarok irányába (Skew) és még sok másra is jó, érdemes próbálkozni.
Egyébként más alakzatokat még a szöveg beírásának befejezése előtt is lehet alkalmazni (a betű eszköztárban a menüsor alatt egy íven álló kicsi T betűs ikonnal).

10. kép: Például így is forgathatjuk, majd újra áthelyezzük valahova (Move Tool vagy V betű)

11. kép: Ezután visszakapcsoljuk a Layerek fülnél (jobbra lenn) a Background melletti szemecskét és megnézzük, milyen szép lett. :o)

12. kép: Ha tetszik, de vízjelesíteni, vagy legalább valamelyest átlátszóvá is szeretnénk tenni, akkor a Layer 1 rétegen állva az Opacity csúszkáját (szintén a Layer eszköztárban) lejjebb állítjuk, amíg nem tetszik, nálam most 56% lett. Ha mindennel elégedettek vagyunk, akkor össze kell mosni a két réteget, ami Layer/Flatten Image menüparanccsal történik.

13. kép:De a kép felesleges részeiből szerettem volna egy kicsit levágni, hogy formásabb legyen, ezért kijelöltem, hogy mekkorát szeretnék.

14. kép: Utána az Image/Crop-pal kivágtam.

15. kép: Aztán File/Save as, menüparanccsal, de jpg-ként mentettem, mert a photoshop formátumban egyrészt talán vissza lehetne törölni a vízjelet, másrészt a blogba nem lehet feltölteni.

16. kép:És akkor ilyen jópofa lett egy amúgy rosszul sikerült kép. :o)

Ha pedig hihetetlenül elégedettek vagyunk a szöveggel, akkor el is menthetjük, hogy máskor is rátehessük bármelyik képünkre. Készíthetünk belőle ecsetet: Edit / Define Brush vagy elmenthetjük shape-nek, formának, de ahhoz először a Layer eszköztáron (jobb alsó sarokban levő kis ablak) a réteg bélyegképére kell kattintani és a megjelenő listáról a Rasterize layer parancsot választani. Vigyázat! Ha raszterizáljuk, akkor többé nem lesz szövegként szerkeszthető. A másik megoldás, hogy szintén a bélyegképre kattintunk és a Duplicate layer… parancsot választjuk, a megjelenő párbeszédablakon pedig a Destination részben a Document melletti legördülő menüből a New (új) lehetőséget kell választanunk. Utána egyszerűen elmentjük és innen bármikor megnyitható és a Duplicate layer… segítségével (vagy egyszerűen áthúzva a másik képre) ugyanezen a módon kiválaszthatjuk, hogy melyik másik képre tegye a másolatot.

Aki profi vízjelekre kíváncsi, az látogasson el ezekre az oldalakra is:
FCPG.HU
Képszerkesztés.com

Tejüzem, gmo meg ami még eszembe jut

A tejekkel kapcsolatosan kicsit megnyugodtam, az eljárási rend írása közben. Elvégre a tehenésznek is érdeke, hogy jó tejet adjon le, illetve, hogy a teheneit óvja a fertőzésektől, nehogy idő előtt le kelljen selejteznie egy-egy tehenet. Másrészről egy nagyon érdekes dolgot olvastam - ami akár igaz is lehet. A mycobacteriumos tejet újabban a Crohn betegség kiváltójának feltételezik. A tehenekben ugyanis, jellemzően nem a humán TBC kórokozójának számító Mycobacterium tuberculosis található, hanem a M. bovis vagy a M. avium subsp. paratuberculosis.

Pedig a tehéntej pasztőrözését a M. tuberculosis hőtűrési értékeihez állapították meg: 63,5°C 30 percig. Ezzel szemben a M. bovis és a M. avium subsp. paratuberculosis túlélhet a tejben, bár szaporodása lassú és a megbetegítéshez milliós nagyságrendben kellene a tejben lennie. Ennek ellenére rosszul hőkezelt tejjel okozhat humán megbetegedést is, amelynek lappangási ideje akár évek is lehetnek... Persze gyenge immunrendszerű személyekben ez hónapokra rövidül. Ez persze nem tüdőgumókórt fog okozni, hanem mivel a tápcsatornában fertőz, ezért a bél nyirokmirigyeiben fog kárt tenni és bélrendszeri tüneteket okoz: hasmenés, hányás, hasi fájdalom, fogyás, székrekedés, láz, hidegrázás.

A M. avium subsp. paratuberculosis pedig in vivo (szervezeten kívül) erősen rezisztens a legtöbb antituberculotikumra - tenyészteni nehezen, alig lehet, a klasszikus pasztőrözés pedig nem pusztítja el. És !

A legtöbb emlősben - beleértve a főemlősöket is - a béltraktus krónikus gyulladását okozza. A szarvasmarha paratuberculosisa (Johne-betegség) és a humán Crohn-betegség között összefüggés mutatható ki.

(Idézet: A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal bemutatójából)

Na, ez durva. Eddig a Crohn betegséget még pszichoszomatikusnak is titulálták. Ahogy az IBS-t is (ami nekem van), aminek ugyanazok a tünetei csak nincs bélelváltozás. Én már akkor furcsállottam, hogy a belünkben él 4-500 mikrobafaj és ők bátran közlik velem, hogy nincs semmi bajom, csak hülye vagyok, ezért megy a hasam... Ha ez csak vizsga előttre korlátozódna (de vizsgák előtt sose megy a hasam), el is hinném, de teljesen kiszámíthatatlan, hogy az étteremből hazaérek-e, az ebéd után mivel töltöm a délutánomat vagy mit merjek vendégségben megenni, hogy ne legyen belőle baj. Ha kitenyésztenék a béltartalmamat biztos, hogy lenne benne valami kórokozó, amit célzottan ki lehetne irtani, mert antibiotikumot már évek óta nem eszek, mert utána napokig használhatatlan lennék.

A másik érdekesség, amit a héten hallottam a génmódosított élelmi anyagokról. Az egyik legfontosabb dolog, hogy meg kell(ene) őriznünk a GMO mentességünket, mert nálunk bértermesztés is van, ami azt jelenti, hogy a külföldi cég földet bérel és azon kukoricát termeszt vetőmagnak. Ezek a génmódosított növények - eddigi ismereteimmel ellentétben - nem sterilek és befertőzhetnék a környékükön (akár 1-1,5 km-es távolságban) a másik ugyanolyan növényt. És ez még nem minden!

Egy olasz tudós: Malatesta kutatta a génmódosított szójabab hatását a patkányokra és azt találta, hogy a Monsanto Roundup Ready szójájával etetett patkányok májában a sejtek megváltoztak. Ez a szója azért jó, mert így le lehet permetezni a teljes táblát (kétszer is a termésidő alatt), ahol minden növény el fog pusztulni (meg a környékén is, ha szél van), kivéve a gmo szóját.

Logikus lenne a következtetés, hogy a gmo szója okozta a bajt, de Malatestáék továbbkutattak és végül arra jutottak, hogy nem a szója okozta a májelváltozást, hanem egy glyphosate nevű totális gyomirtószer. Ez a típusú szója ugyanis egy a glyphosate-ra rezisztens Agrobacteriumból kivett génszakaszt kapott. A patkányokban ez a növényirtó szer okozta a tüneteket a májukban... Mert normális esetben az ilyen szerrel lepermetezett növényt nem esszük meg, hiszen meghalna, de a gmo növény le tudja bontani és a bomlástermékek benne maradnak. Újabb adalék a gmo növények fogyasztása ellen. Erre mondta a tanár úr azt, hogy a világ legnagyobb emberkísérleteit már lefolytatták Amerikában, ahol nem téma, hogy a kukorica, amit esznek, gmo-e vagy sem. De pont Amerikában? Láttátok a Siscot? Nekem ez nem elég hiteles "emberkísérlet", hiszen akár a rengeteg elfogyasztott gmo kukorica is okozhatja a kövérségüket. Vizsgálta valaki, hogy mi van a zsírszövetükben, mi van a májukkal, mennyi kukoricát ettek? Ebből mennyi gmot?

Még egy vicceset mondtak a génmódosításról: Olyan, mintha egy kocsiba be szeretnénk szerelni egy klímát és felvinnénk a 10-re és onnan dobnánk bele: Nem tudjuk, hogy beépül-e, hányszor épül be és hogy hova épül be. Persze meg vannak a módszerek arra, hogy az maradjon meg vetőmagnak, amiben feltehetőleg a jó szekvencia és a jó helyen van benne, de a hasonlat vicces.

Én nem vagyok személy szerint gmo-ellenes, de azt azért leszögezném, hogy a döntés jogát meg kell hagyni a fogyasztónak! Legyen ráírva arra a termékre, ha gmo terméket tartalmaz!

Látogatásom a tejgyárban

Nagyon össze kellett szedni magam (meg az emlékeimet), mert a hivatkozott látogatás közel 8 éve volt. :o)

A gyár, ahol mi voltunk, egy Pest környéki kisvárosban van, mivel nem kellemes dolgokat is fogok róluk írni, inkább nem írom meg pontosan, hogy hol. Persze én jól tudom, hogy egy élelmiszeripari üzemben előfordulhatnak kellemetlen szagok, élelmi anyagoktól ragacsos felületek és ide-odacsurdogáló szennyvíz, de néhányotoknak ez új lehet. Természetesen a késztermékben nem lehet szennyeződés és remélhetőleg illata lesz és nem szaga. :o) Legalábbis ez a cél.

Mivel ez nagyon régen volt (még a fényképezős mobilok ideje előtt) és sok üzemben nem is lehet fényképezni, ezért képeket nem tudok mellé csatolni, de a berendezéseket és néhány fogalmat megtaláltok itt:

Tej- és tejtermékgyártás
Pasztörizálás
Pasztörkád
Tejipari berendezések

Én itt inkább csak a tapasztalataimat szeretném leírni. A gyárban, ahol voltunk még a hagyományos műanyagzacskós csomagolás volt a jellemző, noha egy funkcionális tejtermékük már tetrapackos dobozolást kapott. Javukra legyen szólva, hogy Magyarországon először ők gondoltak a laktózérzékenyekre (de máris sokat mondtam). Ottjártunkkor bérgyártottak a szegedi Sole-nak.

A látogatásunk során részletesen ismertették a folyamatokat és körbevezettek minket az egyes üzemekben. A végén a termékkóstolón nagyon kellemes ízű termékeket kóstolhattunk meg.

Hogy miért maradt mégis rossz emlék nekem a tejgyár? Először is mindenhol avas tejszag volt, ami töményen nem olyan kellemes, inkább olyan koszos üzem érzetét kelti. Másodsorban a pillanatpasztőrözőben ráadásul kozmás tej szag volt, ami gyerekkorom utált forralt, sőt olykor leégetett tejére emlékeztetett.

A tejgyárban a tisztaság lényegesen nagyobb volt, mint például a Maglódi úti Globusban, ahol a múltkor vizitáltunk. (Egyébként azóta bezárták vagy folyamatban van a bezárása, mert veszteséges volt vagy mi? A hvg-ben olvastam.) Igaz, hogy a technológiai vizek (a hőkezeléshez használt és a hűtővíz pl.) miatt csúszott a padló.

De amikor elmondták, hogy milyen tejeket szeretnének velük átvetetni az őstermelők és mi az a tejvisszáru, akkor sokáig nem akartam tejet inni. :o)

A magyar tehenészek - akkoriban, lehet, hogy ez már változott (nem hinném) - úgy voltak a tőgygyulladásos teheneik tejével, mint Szabó bakter anyósa: "Jó lesz ez még a pesti népeknek! Megnyalják a tíz ujjukat is utána!" (Ki nem emlékszik az Indul a bakterházban, mikor a Büdös Banya szedi össze a konyhakőről a kiborult túrót a paraszttálba?)

Egyszóval emiatt a tejek mikrobiológiai szennyezettségét ellenőrzik átvételkor Streptococcusra (tőgygyulladásra) és Micobacteriumra (tüdőgumókórra), majd a fertőzött tejet kiöntetik a csatornába. De kérdezem én, milyen gazda az, aki nem veszi észre a tehene betegségét és mi a biztosíték arra, hogy nem csak sok a tej és akinek nem tetszik a képe, annak kiöntetik a tejét? Természetesen a tej pH-ját is ellenőrzik, ami pl. a vizezettségére is jó ellenőrzés.

Ezután a tej a gyűjtőtartályba kerül, ahol feldolgozásig hűtött körülmények között tárolható. Majd beállítják a tej zsírtartalmát, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy lefölözik (elválasztják) a tejszínt. A lefejt tej zsírtalma ugyanis (bár ez takarmányozástól is függ, általában 5,6% körüli (ezt még majd megnézem a tápanyagtáblázatban, ha kéznél lesz). Az Európai Unióban a 3,6%-os tejet hívják "teljes" tejnek, a mi 2,8%-os tejünk ismeretlen kategória, a 1,5%-os tej pedig sovány tej. Van ezen kívül még zsírmentes (fat free) tej is, amely kevesebb, mint 0,1%-nyi zsírt tartalmaz. Szerény véleményem szerint ez már túlzás, hiszen a tej zsírtartalmában számos fontos (zsírban oldódó) vitamin is megtalálható, szóval még fogyókúrázókat sem szoktam a "rendes" tejtől eltiltani, csak legfeljebb a tejföltől és a habtejszíntől. :o)

A tejet (és a tejszínt) ezután pasztőrözik és el- vagy előkészítik más termékek gyártására. A beállított zsírtartalmú tejet általában 100°C alatti megfelelő ideig tartó hőkezeléssel (az ún. pasztőrözéssel) kezelik, hogy a tej természetes (vagy szennyeződéses) mikrobaszámát a romlás vagy fertőzőképesség megelőzése céljából lecsökkentsék. Az UHT (ultrapasztőrözött) vagy másnéven tartós tejeket magas hőmérsékleten igen rövid ideig hőkezelik, amely a tejben található mikrobákat elpusztítja ugyan, de a tej élettani és élvezeti értékén is ront - ezt mindenki tapasztalta már, aki ivott ilyen tejet, ugyanakkor a kempingbe ilyet érdemes magunkkal vinni.

A pasztőrözött tej az alapja a joghurt, kefir, túró és sajtgyártásnak, míg a tejszínből tejszínkészítményeket (kávé-, főző- és habtejszín), tejfölt vagy éppen vajat (és írót) gyártanak.

Itt gyorsan elmondom még, hogy mi az a tejvisszáru. Mindenki látott már kék tejestartályokat tele zacsis tejjel a közértben? Igen? Most képzeljétek el, hogy a tej lejárati időn túl megmarad. Ti mit tennétek vele? Mert a közértesek negyedáron visszaadják a tejgyárnak, aki azt vissza is veszi... Majd... (hatásszünet)... Beleönti az aznapi beszállított friss tej mellé a tartályba és újraküldi a pasztőrözőn. Így biztosítható az, hogy a tej romlást okozó mikrobaszáma mindig megfelelő szinten legyen. Még akkor is, ha a beszállító kifogásolhatatlan minőségű tejet szállított be. Természetesen az újrapasztőrözés megint csökkenti a mikrobaszámot, de azért elképzelhető, ugye, hogy ez okozza a tejek gyorsabb romlását valamint azt, hogy újabban képtelenség belőlük aludttejet készíteni...

A gusztustalankodásnak ezzel vége és leírom, egyes tejtermékek készítését.

Joghurt
A tejet joghurtkultúrával beoltják, majd kétféle termék készülhet belőle. A habart állományú termékeket egy nagy alvasztókádban tárolják, amíg a bacik szépen előkészítik nekünk, majd lágyra keverik és ezután csomagolják. A legenda szerint a Danone ivójoghurtjainak "feltalálója" egy magyar technikus volt, aki túlhabarta a joghurtot és így teljesen feltörte az állományát. A minőséghibás terméket a gyár saját boltjában lehetett megvásárolni és akkora sikere volt, hogy végül gyártani kezdték. A májas állományút beoltás után rögtön csomagolják (általában poharakba) és lezárják. A régi típusú joghurtokat előfordul, hogy pasztőrözik utána (pasztőrözőkádban a becsomagolt termékeket kb. 10 percig 67-75°C-on tartják), de az új típusú ún. pro-, pre- és szimbiotikus termékek esetében ez tilos, hiszen a kedvező bacikat is megölné. Márpedig pre- és szimbiotikus csak akkor lehet egy termék, ha minimum 10⁶ telepképző egység található benne. A probiotikus joghurtokban ezzel szemben olyan - számunkra emészthetetlen - tápanyag van, amely az emberi bélben élő "jó" baktériumok elszaporodásának kedvez. A joghurtos desszerteket szokás még gyümölccsel vagy gyümölcsvelővel dúsítani, esetleg joghurthab is készül belőlük.

Kefír
Éppen úgy készül, mint a joghurt, csak kefirkultúrával oltják be.

Túró
Beoltják és megalvasztják, majd leszűrik róla a savót. A túró az alapja a sajtgyártásnak is, ezért a túrót szokták a "friss sajt" kategóriába is sorolni. Az édesített krémtúrók kedvelt babadesszertek. (Én a citromosat szeretem a legjobban.)

Sajt
Számos sajtkultúra van, az idő hiánya miatt nem is sorolnám fel mindet, csak annyit mondanék, hogy az ömlesztett sajtok (pl. Camping) a minőséghibás sajtok ömlesztősókkal való kezelésével keletkeznek. A minőséghibás sajtoknak általában nem az ízével van ugyanis baj, hanem az állományával. Mert ki venne meg egy nagy lyukú trapistát vagy egy lyuk nélküli ementálit? :o)

Tejszínek
Külföldön hihetetlen választéka van, akit érdekel, érdemes a Libriben megvennie leárazva egy hármas könyvcsomagot, aminek része a Hozzávalók (nekem a Nélkülözhetetlen desszertek és a Nélkülözhetetlen Vegetáriánus szakácskönyv volt mellé fóliázva), abban képekkel együtt megnézheti. Nálunk leginkább a kávétejszín (<10%), a főzőtejszín (18%) és a habtejszín (>30%) kapható (bocs, de ezt nem tudom fejből pontosan. Mindenesetre tejszínhabot csak a habtejszínből lehet verni.

Tejföl
A tejszínből készül, ha jól emlékszem vajkultúrával beoltva. Nálunk általában 12%-os és 20%-os kapható, mindig májas állományú (ha felkeverés nélkül kiborítjuk a pohárból, látható marad rajta a pohár formája, amit felvett).

Vaj
Na, ezt biztos, hogy vajkultúrával oltják be, majd a tejszínt habbá verik és addig-addig verik "túl", amíg a tejszín víz és zsírtartalma végképp kettéválik. Így keletkezik az író és a vaj. Én nagyon régóta nem fogyasztok például margarint. Illetve a múltkor nem volt otthon vaj, de a pirítóst én azzal szeretem. Gondoltam, van otthon kockaráma, az is megteszi most az egyszer. De nem tudtam megenni, mert már az első falat kifordult a számból és öklendeztem tőle. És én nem tartozom a sznobok közé, egyszerűen vacak volt... Mint ahogy a házilag készített majonézhez sem fogható a bolti, a vaj is sokkal finomabb (és egészségesebb) a margarinnál. Egyébként egyszer érdemes lenne mindenkinek túlverni a tejszínt és megkóstolni. Mondjuk én azért bolti vajat eszek, de a házi vaj... Mhmmm!

Ezen kívül készülnek még különleges táplálkozási igényeket kielégítő tejek (Ca-mal és vitaminnal dúsítottak, omega-3 zsírsavakkal dúsítottak) vagy éppen laktózmentes, továbbá természetesen az ízesített tejitalok (kakaó), a tejpor, a sűrített tej, a pudingok és még más termékek is (pl. reggeli ital). Nem is beszélve a kecske és a juhtejről (amelyek természetesen nem tehéntejből készülnek).

A baktériumkultúrák összetevőjét leírom, ha valakit érdekel.

Photoshoppingolásaim

Kipróbáltam a Fotómarket tanácsait.

1. kép: Talán emlékeztek ez az eredeti kép, pár bejegyzéssel ezelőttről a pulai amfiteátrumból.

2. kép: A képet Free transform-mal (jobb egérrel belekattintani a képbe, SELECT ALL, aztán újra és FREE TRANSFORM) kicsit elforgattam, hogy az elmosódott virágok a kép hátterében az előtér virágai fölé kerüljenek. Aztán az előtérben levő virágokat kicsit élesítettem (Filter/Sharpen/Sharpen edges), a kép közepén levőket elmostam (Filter/Blur/Gaussian Blur) és végül keretet (Edit/Stroke) adtam a képnek.

Ezt mind megtaláljátok a Fotómarketen, nem akarom okoskodva bemásolni a tanácsaikat.

3. kép: Ez után kicsit sötétítettem a kereten, (simán Paint Bucket Tool, a baloldali eszköztában a festékesvödör, akárcsak a Paintben) majd a virágokat vízfestménnyé (Filter/Artistic/Watercolor) változtattam.

Na, ez így elsőre nem sikerült valami fényesen, lehet, hogy majd gyakorlom kicsit (angolozás közben). ;o)

4. kép: Ezt még régebben készítettem a tanácsaik nélkül. Az Picassa-val vörösszemtelenített eredeti képről (bal felső kép) kipucoltam csíkokat, elmostam a kontúrokat (Filter/Blur/Gaussian Blur), változtattam a kép színarányain (Layer/New Adjustment Layer/Hue_Saturation) aztán oválisan kijelöltem az ismerős kislány arcát és a kép többi részét eltorzítottam (Nem mindig emlékszem, hogy melyik Filtert használom. Most sem, bocsánat) ez lett a jobb felső kép.

Mivel nem annyira tetszett, ezért inkább a Magnetic lasso-val (a Tools eszköztárban balra, felülről a második) kijelöltem a lyány körvonalait, invertáltam (Select/Inverse) és kitöröltem a hátteret, majd egy beépített háttérrel helyettesítettem (jobb oldali eszköztáron).

A jobb alsó képen pedig gőzöm sincs mit csináltam, de véletlenül olyan selymes lett a széle, mint egy kisangyalnak. :o)

Természetesen a képeken az egész babalány rajta van, itt csak a felismerhetetlenség miatt szerepel a gyönyörű mosolya nélkül (pedig a fogait is kifehérítettem). :o)

Ezek így nagyon idegenül hangozhatnak, de higgyétek el, ma kipróbáltam anyukámnak egy nálam beszkennelt igazolványképén a Fotómarket szerkesztőinek tanácsai szerinti "címlaplánykészítést" és komolyan mondom, nagyon világos és érthető instrukciókat adnak. Így tudom, hogy a kislány képén milyen változtatásokat eszközölhetnék, hogy tényleg szép legyen: Tekintet fényesítése és az, az elmosást külön rétegen kell készíteni és letörölni a radírral (Eraser - bal eszköztár) a szemek, a száj, a fülek és a ruha elmosását.

Lehet, hogy el is készítem újra, ha a gépemen van még a fotó. :o)

Laikus fényképezés

Gondoltam írok egy ilyen bejegyzést is (fellelkesülve azon, hogy milyen kedvesen dicsértek).

Természetesen nem gondolom, hogy valami nagyszerű fényképész lennék (bár nyomdász atyám gyakorolt rám nyomást ebben az irányban a pályaválasztásom idején). Sőt, határozottan úgy érzem, hogy pl. a Lepkevárban Bodzánál, Kdattánál kellene ilyesmiről olvasni, mert ők aztán igazán szépen fényképeznek. És Márta beállításai is hihetetlen jók.

Ha valaki szeretne szépen fényképezni és azt komolyabban megtanulni, akkor ajánlom ezt az oldalt (angol - hírlevelük nagy olvasójaként) vagy ezt a könyvet (majdnem megvettem a Libriben, de mostanában túl sok könyvet vettem, így önmérsékletet tanúsítottam) vagy ezt. Mindkettőben egészen az elkészült képek számítógépes programmal javításáig találunk ötleteket, ahogy a weblapon is.

Észrevettétek különben, hogy az Alexandrában és a Libriben a fényképezésről szóló könyvek a varrósok mellett vannak? :o) Biztos, nem véletlen!

Egyébként a Whipup-on is vannak ötletek a szép képek készítéséhez és a népszerű kreatív blogok szerkesztéséhez, sajnos csak angolul.

És akkor a fényképezéssel kapcsolatban az én tapasztalataimat és tanácsaimat szívesen közreadom.

Először is érdemes rászánni egy keveset és venni legalább egy használt digitális fényképezőgépet (ha még nincs), mert igaz, hogy a régi filmtekercses sokkal jobb "felbontású" képeket készít, de a digitálison a kijelzőjén rögtön látható, ha a kép nem sikerült.

Nekem még megvan az imádott Pentaxom is - megjárta javításra Hamburgot is. A régi márkaszerviz szerint ki kellett küldeni javításra, pedig banális filmtovábbítási hibája volt, mert megvonták a magyar szervizelés jogát a magyaroktól. Akkor vettem az első digitális gépemet, mert két hónapig volt oda. Ez a helyes kis kompakt gép tud éjszakai felvételeket készíteni és hosszú záridős képeket is.

És itt jön a második, de nagyon fontos tanács: Ne csak a gép tulajdonságait vegyük górcső alá, hanem a magyarországi hivatalos márkaszervizelés meglétét is. Jelenleg a második Fujifilm Finepixemet (A900) "fogyasztom" - néhány más márkájú akciós melléfogás után - aminek a márkaszervize nem Hamburgban, hanem az Örs vezér térnél van. :o) Sajnos az elsővel (Finepix A370) nagyon csúnyán elestem az egyik ujjpercem meg is repedt, de ami rosszabb: Pont az elemtartónál levő sarkát vertem oda a gépnek, így az elemtartó fedelet cserélni kellett. Meg tudták javítani, de hogy őszinte legyek nem érintkezik tökéletesen és nagyon eszi azóta az elemet. Gondoltam, hogy elpasszolom használtan, de nincs szívem kiszúrni senkivel, így az lett a zsákfalvai gép, így semmilyen "vidéki" hangulatról nem maradunk le ott sem. :o)

Az alapvető tanácsokat a gép kiválasztásához itt olvashatjátok. Szerintem fontos a felbontás, a gép egyéb tudása, a menürendszere, az optikai zoom és a vaku hatótávolsága, a makró, a tájkép, az éjszakai és a sport üzemmód (ezeket használom a legtöbbet), az OPTIKAI KERESŐ (az az átnéző, amin a készülő képet láthatjuk).

Amikor vesszük a gépet a saját szokásainkat és igényeinket kell figyelembe venni. Nem érdemes a legdrágább és legszuperebb gépbe beruházni, ha alapvetően családi fotókat akarunk készíteni. Végig kell nézni a régi képeinket és megfigyelni, hogy milyen különleges igények lehetnek. Az én esetemben pl. csillagok fényképezéséhez az éjszakai üzemmód és a magas felbontás fontos volt. Vagy ha nagy tüzijátékfanok vagyunk, van olyan gép is, ami rendelkezik ilyen alapbeállítással is (az enyém ilyen, de még sose használtam). :o)

Egy nagyon fontos dolgot mindenképpen figyelni kell: Legyen a gépnek optikai keresője (rendes átnézőke) is!!! Nekem sajnos csak lcd-kijelzőm van a gépen, így nem tudok spórolni a merülő elemeken. Az előző gépemnek volt optikai keresője és még vagy 20-30 képet tudtam az "elemek lemerülése után" - persze vaku nélkül - készíteni vele, ha kikapcsoltam a digitális kijelzőjét.

Az én gépemen az előre beállított programok között naplemente, vízpart, portré, baba, sőt víz alatti fényképezés üzemmód is van, amihez vehetnék hozzá vízálló tokot is, ha búvárkodnék és szeretném használni.

A képek készítése előtt érdemes elolvasni a használati utasítást, mert újabban már adnak ésszerű és jó ötleteket a minél tökéletesebb kép elkészítéséhez. Néhány példa:

Ha két személyt szeretnénk fényképezni, sose irányítsuk a fókuszt valahova kettejük közé, mert - hacsak nem a legszuperebb alakfelismerő funkcióval is rendelkező gépet vettük meg - a messzi távolra fog ráélesíteni (az autofókusz nem túl okos, ugye?). Helyette irányítsuk egyikőjük arcára (vagy alakjára), majd nyomjuk le félig az exponáló gombot. Ekkor a gép ráfókuszál az arcra (vagyis felméri a helyes távolságot, ahol mi élesnek szeretnénk a képet), de még van idő kettejük közé irányítani a kép középpontját (természetesen az exponálógombot mindeközben félig lenyomva tartjuk), hogy egyformán kerüljenek a képre és teljesen lenyomva a gombot, elsüthetjük a képet.

Ha nagyon világos háttér előtt szeretnénk valamit lefényképezni (erős napsütésben vagy az ablakkal szemben), akkor van szükség az ún. derítésre. Ez nem azt jelenti, hogy meséljünk viccet a képünk alanyának, hanem, hogy kapcsoljuk a vakut állandó üzemmódba (kis villámot jelez a gép). Ekkor a vaku megvilágítja az alakját, ami így szépen, árnyék nélkül fog látszani a képen. Persze csak, ha a vakunk hatótávolságán belül van a modellünk. Ezt szintén a használati utasításból fogjuk tudni. Ha van a gépünkön vörösszem funkció, azt is érdemes használni. Ha nincs, nem olyan nagy baj, mert már a Picasa3 (ingyen letölthető) segítségével is korrigálni tudjuk majd - utólag a számítógépen.

Mi a helyzet a közeli képekkel? A makró funkció (többnyire egy kis tulipán jelöli) való a kb. fél-egy méteren belüli modellek fényképezéséhez. Azért ez is életlen képet adhat, ha kb. 10-20 cm-en belül próbálkozunk vele (gépe válogatja), de vannak olyan gépek is, amin még szupermakró is van, ami már a közeli felvételeknél totális királyság (akár 1 cm-ről is éles képet ad és nagyon különleges képeket lehet így készíteni). :o) Ha viszont nincs makró funkció a gépen, akkor bizony messzebbről kell fényképezni és utólag levágni a képről a "felesleget". Ezt lehet a már említett Picasa3-mal vagy a Paint-tel is csinálni, de hosszú távon érdemes beszerezni egy komolyabb képszerkesztőt is. Nekem Photoshop-om van. Régebben CorelDraw-t használtam, de az igazat megvallva, az túl sok és túl profi volt nekem, nem nagyon tudtam bánni vele. Letölthető egy ingyenes program is a Gimp - sokan azt használják, magyar nyelven is elérhető, de nekem nem igazán jött be, mert ez viszont túl keveset tudott nekem.

Bemozdulás ellen is sok jó trükk van. A legalapvetőbb az állvány (háromláb, tripod - ki hogy hívja). Ezt a kínai piacon már pár ezer forintért is beszerezhetjük, nem érdemes drágán megvenni. Nekem olyan van, ami kb. a derekamig ér, hogy nyári szalonnasütésnél, csillagfényképezésnél stb. - imádok éjszakai képeket lőni, külön kihívás - bárhova letehessem. De természetesen vannak arasznyi állványok is, amelyeket asztalra lehet rakni.

Ha nagyon fontos, hogy ne mozduljon be a kép (és éjszaka mindig nagyon fontos), pluszban érdemes a 2 másodperces (vagy 10) időzítést is igénybe venni, mert akkor még az exponálógomb lenyomása sem mozdíthatja be a képet. Ha kézremegős vagy (mint Jeti), akkor mindenképpen ajánlatos erre nagyon ügyelni, mert az apróbb bemozdulásokat, remegéseket az lcd-kijelzőn sem mindig észlelni.

Ha nincs nálunk állvány és mégis szeretnénk pl. egy szép épületet (tájkép üzemmódban tényleg szebb lesz) bemozdulás nélkül lefényképezni, akkor a gépet letehetjük egy stabil felületre, pl. pad támlája, lapos kőtömb teteje vagy egyszerűen hozzászoríthatjuk bal kezünkkel egy villanyoszlop oldalához miközben a jobbal (balkezes fényképezőgépeknél - ha van olyan - persze fordítva) óvatosan lenyomjuk az exponálógombot. Ha a készítendő kép nagyon részletgazdag, akkor szintén használhatjuk az időzítés funkciót.

Végül pedig egy nagyon fontos tanács az éles képekért, hogy soha ne csapkodjunk a könyökünkkel fényképezés közben, mintha el akarnánk szállni, hanem - épp úgy, mintha elegánsan étkeznénk - a könyökünket szorítsuk minél közelebb a törzsünkhöz és a légvételünkkel is hangoljuk össze az exponálást. Vannak még trükkösebb pózok is, amik alkalmazása olykor mulatságos látvány, de a jó kép megéri, hogy közröhej tárgyai legyünk. Ilyen pózok pl. a hasonfekve fényképezés, törökülésben felemelt egyik térdünkre helyezett fényképezés mondjuk a Szent Márk téren a galambpiszokban... :o) Van egy speciális helyzet, amikor megfogjuk a bal karunkkal a jobb vállunkat és a könyökünkre fektetjük a gépet, de ezt még nem tudtam tökéletesen kikísérletezni, csak képen láttam.

A vaku használata beltérben sem mindig egyszerű. Gyakran a képen szerepel egy világosabb felület, ami túlzottan veri vissza a fényt (ez egyébként tűző napon is előfordul, kiégésnek hívják) és ettől a kép totál természetellenesnek hathat. A jó tanács erre az, hogy a vakut ki kell kapcsolni és valamilyen lámpával óvatosan megvilágítani a tárgyat. Ha két lámpánk is van erre a célra, még jobb (nem lesz árnyék a tárgy felületén), de ha - akár magunk készítette - fényképezős dobozunk (lightbox) (mondjuk ilyen) is van, az már tényleg nem semmi. :o) Másrészről viszont a kézimunkáinkról készített képek szebbek lesznek és természetesebben hatnak, ha sikerül napfényben lefényképezni őket (kerítésre - pláne teraszkorlátra, bokorra vagy akár a fűbe, sőt egyszerű virágok mellé fektetve).

Sokkal nehezebb kérdés a kép megkomponálása. Ehhez nem is értek, én úgy szoktam elkattintani a gépet, hogy mérlegelem, nekem tetszeni fog-e. :o) De természetesen másként hat egy modell felülnézetből, alulnézetből, messzebbről vagy közelről - ez belátható. Külön hatása van és mostanában sokan használják, ha a kép lényege nem pont a kép középpontjában szerepel, hanem elcsúsztatva valamelyik oldalirányba. Jó tanácsként a modell (kedves ismerős, gyermek, házikedvenc) szemmagasságában készített képek (nem túl közelről, hogy ne torzuljanak el a kép sarkai) szebben hatnak, mint a lábunknál tipegő baba vagy cicus/kutyus a mi szemmagasságunkból fényképezve - kivéve persze, ha az utóbbi alkalmazássával külön hangsúlyt vagy érzést szeretnénk adni a képnek.

Tájképek készítésénél nagy hibának tartják, ha valami "belóg" a képbe (pl. egy fa ága a templom elé vagy a tornya mellé, holott nem is olyan régen ilyen képeslapokat lehetett vásárolni, ahol pl. a völgy képébe egy virágzó faág lóg be. Szóval ez csak ízlés és divat kérdése. Persze az is lehet, hogy olyan dolog lóg be, aminek nem kéne: mutatóujj, fényképezőgép szíja, a másik ház eresze, egy könyék, egy lebbenő szoknya vagy akármi. Ebben az esetben újra kell fényképezni vagy jöhet a jó öreg Photoshop (vagy a GIMP).

Ezen és ezen az oldalon nagyon jó tanácsokat olvashattok valóban hozzáértő személyektől a digitális fotózásról és a képek utólagos javítgatásairól. :o)