Laikus fényképezés

Gondoltam írok egy ilyen bejegyzést is (fellelkesülve azon, hogy milyen kedvesen dicsértek).

Természetesen nem gondolom, hogy valami nagyszerű fényképész lennék (bár nyomdász atyám gyakorolt rám nyomást ebben az irányban a pályaválasztásom idején). Sőt, határozottan úgy érzem, hogy pl. a Lepkevárban Bodzánál, Kdattánál kellene ilyesmiről olvasni, mert ők aztán igazán szépen fényképeznek. És Márta beállításai is hihetetlen jók.

Ha valaki szeretne szépen fényképezni és azt komolyabban megtanulni, akkor ajánlom ezt az oldalt (angol - hírlevelük nagy olvasójaként) vagy ezt a könyvet (majdnem megvettem a Libriben, de mostanában túl sok könyvet vettem, így önmérsékletet tanúsítottam) vagy ezt. Mindkettőben egészen az elkészült képek számítógépes programmal javításáig találunk ötleteket, ahogy a weblapon is.

Észrevettétek különben, hogy az Alexandrában és a Libriben a fényképezésről szóló könyvek a varrósok mellett vannak? :o) Biztos, nem véletlen!

Egyébként a Whipup-on is vannak ötletek a szép képek készítéséhez és a népszerű kreatív blogok szerkesztéséhez, sajnos csak angolul.

És akkor a fényképezéssel kapcsolatban az én tapasztalataimat és tanácsaimat szívesen közreadom.

Először is érdemes rászánni egy keveset és venni legalább egy használt digitális fényképezőgépet (ha még nincs), mert igaz, hogy a régi filmtekercses sokkal jobb "felbontású" képeket készít, de a digitálison a kijelzőjén rögtön látható, ha a kép nem sikerült.

Nekem még megvan az imádott Pentaxom is - megjárta javításra Hamburgot is. A régi márkaszerviz szerint ki kellett küldeni javításra, pedig banális filmtovábbítási hibája volt, mert megvonták a magyar szervizelés jogát a magyaroktól. Akkor vettem az első digitális gépemet, mert két hónapig volt oda. Ez a helyes kis kompakt gép tud éjszakai felvételeket készíteni és hosszú záridős képeket is.

És itt jön a második, de nagyon fontos tanács: Ne csak a gép tulajdonságait vegyük górcső alá, hanem a magyarországi hivatalos márkaszervizelés meglétét is. Jelenleg a második Fujifilm Finepixemet (A900) "fogyasztom" - néhány más márkájú akciós melléfogás után - aminek a márkaszervize nem Hamburgban, hanem az Örs vezér térnél van. :o) Sajnos az elsővel (Finepix A370) nagyon csúnyán elestem az egyik ujjpercem meg is repedt, de ami rosszabb: Pont az elemtartónál levő sarkát vertem oda a gépnek, így az elemtartó fedelet cserélni kellett. Meg tudták javítani, de hogy őszinte legyek nem érintkezik tökéletesen és nagyon eszi azóta az elemet. Gondoltam, hogy elpasszolom használtan, de nincs szívem kiszúrni senkivel, így az lett a zsákfalvai gép, így semmilyen "vidéki" hangulatról nem maradunk le ott sem. :o)

Az alapvető tanácsokat a gép kiválasztásához itt olvashatjátok. Szerintem fontos a felbontás, a gép egyéb tudása, a menürendszere, az optikai zoom és a vaku hatótávolsága, a makró, a tájkép, az éjszakai és a sport üzemmód (ezeket használom a legtöbbet), az OPTIKAI KERESŐ (az az átnéző, amin a készülő képet láthatjuk).

Amikor vesszük a gépet a saját szokásainkat és igényeinket kell figyelembe venni. Nem érdemes a legdrágább és legszuperebb gépbe beruházni, ha alapvetően családi fotókat akarunk készíteni. Végig kell nézni a régi képeinket és megfigyelni, hogy milyen különleges igények lehetnek. Az én esetemben pl. csillagok fényképezéséhez az éjszakai üzemmód és a magas felbontás fontos volt. Vagy ha nagy tüzijátékfanok vagyunk, van olyan gép is, ami rendelkezik ilyen alapbeállítással is (az enyém ilyen, de még sose használtam). :o)

Egy nagyon fontos dolgot mindenképpen figyelni kell: Legyen a gépnek optikai keresője (rendes átnézőke) is!!! Nekem sajnos csak lcd-kijelzőm van a gépen, így nem tudok spórolni a merülő elemeken. Az előző gépemnek volt optikai keresője és még vagy 20-30 képet tudtam az "elemek lemerülése után" - persze vaku nélkül - készíteni vele, ha kikapcsoltam a digitális kijelzőjét.

Az én gépemen az előre beállított programok között naplemente, vízpart, portré, baba, sőt víz alatti fényképezés üzemmód is van, amihez vehetnék hozzá vízálló tokot is, ha búvárkodnék és szeretném használni.

A képek készítése előtt érdemes elolvasni a használati utasítást, mert újabban már adnak ésszerű és jó ötleteket a minél tökéletesebb kép elkészítéséhez. Néhány példa:

Ha két személyt szeretnénk fényképezni, sose irányítsuk a fókuszt valahova kettejük közé, mert - hacsak nem a legszuperebb alakfelismerő funkcióval is rendelkező gépet vettük meg - a messzi távolra fog ráélesíteni (az autofókusz nem túl okos, ugye?). Helyette irányítsuk egyikőjük arcára (vagy alakjára), majd nyomjuk le félig az exponáló gombot. Ekkor a gép ráfókuszál az arcra (vagyis felméri a helyes távolságot, ahol mi élesnek szeretnénk a képet), de még van idő kettejük közé irányítani a kép középpontját (természetesen az exponálógombot mindeközben félig lenyomva tartjuk), hogy egyformán kerüljenek a képre és teljesen lenyomva a gombot, elsüthetjük a képet.

Ha nagyon világos háttér előtt szeretnénk valamit lefényképezni (erős napsütésben vagy az ablakkal szemben), akkor van szükség az ún. derítésre. Ez nem azt jelenti, hogy meséljünk viccet a képünk alanyának, hanem, hogy kapcsoljuk a vakut állandó üzemmódba (kis villámot jelez a gép). Ekkor a vaku megvilágítja az alakját, ami így szépen, árnyék nélkül fog látszani a képen. Persze csak, ha a vakunk hatótávolságán belül van a modellünk. Ezt szintén a használati utasításból fogjuk tudni. Ha van a gépünkön vörösszem funkció, azt is érdemes használni. Ha nincs, nem olyan nagy baj, mert már a Picasa3 (ingyen letölthető) segítségével is korrigálni tudjuk majd - utólag a számítógépen.

Mi a helyzet a közeli képekkel? A makró funkció (többnyire egy kis tulipán jelöli) való a kb. fél-egy méteren belüli modellek fényképezéséhez. Azért ez is életlen képet adhat, ha kb. 10-20 cm-en belül próbálkozunk vele (gépe válogatja), de vannak olyan gépek is, amin még szupermakró is van, ami már a közeli felvételeknél totális királyság (akár 1 cm-ről is éles képet ad és nagyon különleges képeket lehet így készíteni). :o) Ha viszont nincs makró funkció a gépen, akkor bizony messzebbről kell fényképezni és utólag levágni a képről a "felesleget". Ezt lehet a már említett Picasa3-mal vagy a Paint-tel is csinálni, de hosszú távon érdemes beszerezni egy komolyabb képszerkesztőt is. Nekem Photoshop-om van. Régebben CorelDraw-t használtam, de az igazat megvallva, az túl sok és túl profi volt nekem, nem nagyon tudtam bánni vele. Letölthető egy ingyenes program is a Gimp - sokan azt használják, magyar nyelven is elérhető, de nekem nem igazán jött be, mert ez viszont túl keveset tudott nekem.

Bemozdulás ellen is sok jó trükk van. A legalapvetőbb az állvány (háromláb, tripod - ki hogy hívja). Ezt a kínai piacon már pár ezer forintért is beszerezhetjük, nem érdemes drágán megvenni. Nekem olyan van, ami kb. a derekamig ér, hogy nyári szalonnasütésnél, csillagfényképezésnél stb. - imádok éjszakai képeket lőni, külön kihívás - bárhova letehessem. De természetesen vannak arasznyi állványok is, amelyeket asztalra lehet rakni.

Ha nagyon fontos, hogy ne mozduljon be a kép (és éjszaka mindig nagyon fontos), pluszban érdemes a 2 másodperces (vagy 10) időzítést is igénybe venni, mert akkor még az exponálógomb lenyomása sem mozdíthatja be a képet. Ha kézremegős vagy (mint Jeti), akkor mindenképpen ajánlatos erre nagyon ügyelni, mert az apróbb bemozdulásokat, remegéseket az lcd-kijelzőn sem mindig észlelni.

Ha nincs nálunk állvány és mégis szeretnénk pl. egy szép épületet (tájkép üzemmódban tényleg szebb lesz) bemozdulás nélkül lefényképezni, akkor a gépet letehetjük egy stabil felületre, pl. pad támlája, lapos kőtömb teteje vagy egyszerűen hozzászoríthatjuk bal kezünkkel egy villanyoszlop oldalához miközben a jobbal (balkezes fényképezőgépeknél - ha van olyan - persze fordítva) óvatosan lenyomjuk az exponálógombot. Ha a készítendő kép nagyon részletgazdag, akkor szintén használhatjuk az időzítés funkciót.

Végül pedig egy nagyon fontos tanács az éles képekért, hogy soha ne csapkodjunk a könyökünkkel fényképezés közben, mintha el akarnánk szállni, hanem - épp úgy, mintha elegánsan étkeznénk - a könyökünket szorítsuk minél közelebb a törzsünkhöz és a légvételünkkel is hangoljuk össze az exponálást. Vannak még trükkösebb pózok is, amik alkalmazása olykor mulatságos látvány, de a jó kép megéri, hogy közröhej tárgyai legyünk. Ilyen pózok pl. a hasonfekve fényképezés, törökülésben felemelt egyik térdünkre helyezett fényképezés mondjuk a Szent Márk téren a galambpiszokban... :o) Van egy speciális helyzet, amikor megfogjuk a bal karunkkal a jobb vállunkat és a könyökünkre fektetjük a gépet, de ezt még nem tudtam tökéletesen kikísérletezni, csak képen láttam.

A vaku használata beltérben sem mindig egyszerű. Gyakran a képen szerepel egy világosabb felület, ami túlzottan veri vissza a fényt (ez egyébként tűző napon is előfordul, kiégésnek hívják) és ettől a kép totál természetellenesnek hathat. A jó tanács erre az, hogy a vakut ki kell kapcsolni és valamilyen lámpával óvatosan megvilágítani a tárgyat. Ha két lámpánk is van erre a célra, még jobb (nem lesz árnyék a tárgy felületén), de ha - akár magunk készítette - fényképezős dobozunk (lightbox) (mondjuk ilyen) is van, az már tényleg nem semmi. :o) Másrészről viszont a kézimunkáinkról készített képek szebbek lesznek és természetesebben hatnak, ha sikerül napfényben lefényképezni őket (kerítésre - pláne teraszkorlátra, bokorra vagy akár a fűbe, sőt egyszerű virágok mellé fektetve).

Sokkal nehezebb kérdés a kép megkomponálása. Ehhez nem is értek, én úgy szoktam elkattintani a gépet, hogy mérlegelem, nekem tetszeni fog-e. :o) De természetesen másként hat egy modell felülnézetből, alulnézetből, messzebbről vagy közelről - ez belátható. Külön hatása van és mostanában sokan használják, ha a kép lényege nem pont a kép középpontjában szerepel, hanem elcsúsztatva valamelyik oldalirányba. Jó tanácsként a modell (kedves ismerős, gyermek, házikedvenc) szemmagasságában készített képek (nem túl közelről, hogy ne torzuljanak el a kép sarkai) szebben hatnak, mint a lábunknál tipegő baba vagy cicus/kutyus a mi szemmagasságunkból fényképezve - kivéve persze, ha az utóbbi alkalmazássával külön hangsúlyt vagy érzést szeretnénk adni a képnek.

Tájképek készítésénél nagy hibának tartják, ha valami "belóg" a képbe (pl. egy fa ága a templom elé vagy a tornya mellé, holott nem is olyan régen ilyen képeslapokat lehetett vásárolni, ahol pl. a völgy képébe egy virágzó faág lóg be. Szóval ez csak ízlés és divat kérdése. Persze az is lehet, hogy olyan dolog lóg be, aminek nem kéne: mutatóujj, fényképezőgép szíja, a másik ház eresze, egy könyék, egy lebbenő szoknya vagy akármi. Ebben az esetben újra kell fényképezni vagy jöhet a jó öreg Photoshop (vagy a GIMP).

Ezen és ezen az oldalon nagyon jó tanácsokat olvashattok valóban hozzáértő személyektől a digitális fotózásról és a képek utólagos javítgatásairól. :o)