Ha már én nem írok blogot, legalább néha ajánlok egy-egy cikket, mint most pl. ezt:
Egy blogár élete: A multik védelmében
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ajánló-m. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ajánló-m. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. február 9., kedd
2013. szeptember 11., szerda
Nemi életre nevelés meg az az átkozott szex :)
Nekem a nagy bejegyzés ötleteim mindig a facebookról jönnek újabban, ahol most felmerült témaként a kamaszodó srácaink viszonya a pornóoldalakhoz. Már megszokhattátok (vagy kitalálhattátok), hogy amilyen szabadszájú vagyok, ez nálunk sose volt tabutéma. Anyám rengeteg dolgot csinálhatott volna teljesen másképpen, de a szexuális életre nevelésemet teljesen időben és kimerítő alapossággal végezte, mégpedig mindenféle elhallgatás, szépítés vagy lányos zavar nélkül. Ráadásként az apám, a nevelőanyám, sőt még a nevelőapám is nagyon nyílt és őszinte volt ilyen téren is, szóval hozzájuk is bátran fordulhattam mindenféle gondommal. Így az én viszonyom is ugyanez az egészhez.
Már 10 éves koromban olvastam a Gólya hozzát, még pedig azzal a kitétellel, hogy a könyv nem ír mindenről, de bátran kérdezhetek anyutól, ha valamit még szeretnék tisztázni. Amikor kicsit idősebb lettem, és felmerült, hogy „barátom” van, aki feljárt hozzánk, és elücsörögtünk a szobámban, de még csók se csattant, akkor megint előkerült a téma, és már a Szerelem iskoláját kaptam meg olvasásra. Ez egy nagyon jó könyv, bár a feminizmus rém távol áll tőle, nem tekinti egyenlő feleknek a házastársakat, de azért az egészséges és mindkét fél részéről orgazmussal végződő, monogám párkapcsolatokat szorgalmazza. :D Ráadásként nagyon tanulságos kis anekdotákat tartalmaz híres személyek nemi kapcsolatairól (és főleg hibáikról, mint elrettentő példa). Amikor igazán komoly barátom lett, aki már meg is csókolt (15 éves voltam), és felmerült a petting, akkor is kaptam valami könyvet, de nem emlékszem a címére, mindenesetre a könyv a szexuális élet terén nyitottságra buzdított. :) És nem mellékesen megkaptam egy könyvet, ahol az IM-be beküldött leghülyébb és legfontosabb olvasói leveleket és a szexológus válaszát tartalmazta. És amikor tényleg komoly barátom lett, akivel úgy éreztem, más is fog történni, akkor beszéltünk a fogamzásgátlásról, és megkaptam a Természetes fogamzásgátlás c. művet, de amikor komolyra fordult, akkor elvitt anyám életem első nőgyógyászati vizsgálatára, és felíratta nekem a Tri-regolt. :) Akkoriban még azt mondták, hogy ki kell ürüljön a gyógyszer, meg nem egészséges stb., ezért az eljegyzés felbontása után abba is hagytam, és visszatértem a gumihoz. Manapság már olvashatni olyan cikket is, hogy a nőknek nincs is szüksége a havibajra, sőt forgalomban van olyan méhen belüli fogamzásgátló eszköz (közismertebb nevén spirál), amely hormont bocsát ki, és a használata során nem kell számítani Amália néni látogatására (spanyol szleng a menzeszre).
De hát nem is erről akartam írni, hanem a kamaszgyerekek problémáiról. És bizony vannak nekik problémáik, mert egyrészt nem mindenki olyan szerencsés, hogy a szülei egészségügyisek, és a bőrgyógyászat tankönyv idevágó fotóival riogathatják (amit ezen szülők a gumihasználatra való buzdításnak szánnak), és még szexuális témákban nyíltak is. Amennyiben nem történt változás az iskolai oktatásban tavalyelőtt óta, akkor ugyanis a szexről egy büdös szó se esik a szexuális életre nevelő órákon. Csuda érzékletes, és a gyerek befogadóképességének nyilván tök megfelelő szaporítószerv keresztmetszetek vannak, és mesébe illően érzelmes leírások a pillanatról, melyben a petesejt és a spermium egyesül, és létrejön a zigóta, de még említés szintjén sem merül fel az odavezető út, hogy pontosan hogyan jut el két szerető szív odáig, hogy a szaporítószerveik egymásba illesztése során megtörténik a nemzés maga. Így hát a tudásra kiéhezett, és az elhallgatott tényekre felcsigázott ifjúság ilyen esetben mit is tehetne, mint hogy külső forrást keres, tudásvágya kielégítésére. Mivel ifjú lelkekről van szó, nehezen elvárható, hogy a „hogyan hívjunk el egy lányt randira” kérdéssel kezdi az informálódást, hanem mindjárt a lényegre is tér sietősen: beírja a google keresőbe, hogy „szex pornó videó”, és a találatokat figyelmesen végigvizsgálja. :)
De szerencsére vannak mások is, akik felismerték a hanyatló nyugati kultúra ezen hiányosságát, sőt nemcsak felismerték, hanem egyenesen nem voltak restek normális videókat készíteni a zigóta létrehozásához vezető útról, kezdve a „hogyan hívjunk el a randira” kérdéstől a „hogyan csókoljam meg” kínzó problémáján át egészen a ƒ„hogyan vigyem ágyba” témakörig. És nagyon helyesen érinti a „hogyan rejtsem el az akaratlan merevedésem” slamasztika elegáns rendezését is.
Az általam ajánlott videók az alábbi linken tekinthetőek meg, érdemes a kamasz fiúknak belinkelni (akár névtelen emailcímről is, így még azt se kell tudja, hogy a drága szülei feltételezik, hogy szüksége van ilyen oktatásra, a nincsemail.hun tudunk létrehozni 24h-ig élő emailcímet). Bevallom, a tavalyi nyári tábora előtt én leültettem a laptopom elé a fiamat, és végignézettem vele pl. a hogyan húzzunk gumit és a hogyan csókolózzunk részt. Utóbbinak hasznát is vette, mint azt valamivel később szégyellősen eldicsekedte. :)
http://www.youtube.com/user/videojuglovedating/videos?view=0&sort=p&flow=grid
A pornónézéssel – ha lebukna a gyerek – nem lehet, és nem is kell csinálni semmit. Minden pasi nézi, amikortól… Na, szóval, akkor kezdődik a pornónézés is, amikor már nem akarnak a kistesóval egy galérián aludni, inkább képesek lenn a nappaliban megágyazni maguknak esténként, és reggel korábban kelni a beágyazás miatt.
Amiről a pornófilmek nem beszélnek, az az érzelmi rész, de azt végeredményben majd megtanulja, amikor a lányokkal anélkül nem jut dűlőre. A másik sokkal fontosabb rész – amiről szülői beszélgetést folytatni is kínosabb – a személyes higiénia: kistörölköző, papírzsepkendő vagy gyakoribb ágyneműmosás. Egyébként megkockáztatom, hogy attól mert fiúk/férfiak még nem feltétlenül hülyék, és az élet egyéb területeiről jól tudják, hogy a nővérkéknek nem D kosaras a melltartójuk, és baromira nem vetik rá magukat, amikor a rendelőbe mennek, sőt vélhetőleg van bennük annyi empátia, hogy azt is el tudják képzelni, hogy kevés (majdnem sehány) szűz lány szereti, ha egy motoros banda beavatja, mindjárt az összes testnyílásán keresztül (mint ahogy fordított esetben ők sem vágynának okvetlenül ilyesmire). És amikor élesben találkozik a lánnyal (és erre a lányainkat is meg kell tanítani), rájön, hogy van, amit enged a lány, és van amit nem, mert nem élvezi. Amúgy meg jópár szexfilm, ha ugyan nem mind, az élvező nő arcának látványát nem hagyja ki, mert az legalább annyira, ha nem jobban izgatja a férfiakat, mint a pozitúrák, tehát azt legalább mindenképpen megtanulhatja belőle, hogy a lánynak is élveznie kell az együttlétet. És ezt nem árt, ha tudják.
Kevésbé direkt módon a filmnézés is segíthet ennek kommunikálásában. Nagyon sokan lenézik, meg utálják az ilyen típusú geggyűjteményeket, mert elég alpári is, de nem szabad elfelejteni, hogy bármiből lehet tanulni. Pont a napokban láttam, hogy valamelyik csatorna adni fogja az Amerikai pitét például. Ennek több része is van, az első a legeredetibb, a többi már csak rájátszás (azt hiszem 3 részig van). De ott a Cool túra, vagy még inkább Hangya a gatyában. Ez utóbbi német, és nagyon szerethető film, felnőttel se pirongató a nézése. Létezik egy csajos változata (szintén német): Csajok a csúcson, az is kedves, és ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, nekünk is kábé ilyen esetlenek voltak annak idején a találgatásaink a szex témájában és a párkeresésünk az első kapcsolat előtt. És hát ezekből a filmekből meg lehet érteni, hogy a maszturbálás nem szégyen, de nem is dicsőség, hanem magánügy, és ahogy az étkezésnek, az orrfújásnak vagy akár a wc-használatnak vannak szabályai, úgy ennek is. Például nem tartozik a szülőre, így ildomos olyankor végezni, amikor nem kerülünk kínos helyzetbe, kerülni a fürdőszoba vagy a mellékhelyiség ilyen célra való tartós lefoglalását, illik eldugni anyu elől a pornómagazint vagy éppen nem kenünk össze a testnedveinkkel olyan tárgyakat, amelyek nem teszünk utána a szemetesbe vagy a szennyeskosárba.
Az óvszerhasználatról, a nem kívánt terhesség és a nemi úton terjedő betegségek megelőzéséről is fontos beszélni, itt érdemes megemlíteni a monogám kapcsolatok preferálását is. Sose lehet ugyanis tudni, hogy meddig jutnak a fiatalok. Egy barátoméknál a szülők is óvszerrel védekeznek (5 gyerek azért besikerült, ebből csak egy volt "tervezett"), és náluk láttam azt a jó ötletet, hogy az óvszer az előszobában egy tálkában van, és mindig tele a tálka. És mondták a fiúknak, hogy ők nem számolják, mennyi van ott, csak használja bátran. Azért is fontos, mert egyre elterjedtem a chlamydia, ami a lányok háromnegyedében, a fiúk felében teljesen tünetmentes, viszont hosszútávon meddőséget okoz. Nem is beszélve egyéb nyalánkságokról, amik viszont nem tünetmentesek, ellenben csípnek, fájnak, folynak. Irtó ciki még akkor is a nemibeteg-gondozó előtt várni, ha csak a fiunkat kísérjük... ;)
Hát, dióhéjban ennyit tudok megosztani személyes tapasztalataimról. :)
Már 10 éves koromban olvastam a Gólya hozzát, még pedig azzal a kitétellel, hogy a könyv nem ír mindenről, de bátran kérdezhetek anyutól, ha valamit még szeretnék tisztázni. Amikor kicsit idősebb lettem, és felmerült, hogy „barátom” van, aki feljárt hozzánk, és elücsörögtünk a szobámban, de még csók se csattant, akkor megint előkerült a téma, és már a Szerelem iskoláját kaptam meg olvasásra. Ez egy nagyon jó könyv, bár a feminizmus rém távol áll tőle, nem tekinti egyenlő feleknek a házastársakat, de azért az egészséges és mindkét fél részéről orgazmussal végződő, monogám párkapcsolatokat szorgalmazza. :D Ráadásként nagyon tanulságos kis anekdotákat tartalmaz híres személyek nemi kapcsolatairól (és főleg hibáikról, mint elrettentő példa). Amikor igazán komoly barátom lett, aki már meg is csókolt (15 éves voltam), és felmerült a petting, akkor is kaptam valami könyvet, de nem emlékszem a címére, mindenesetre a könyv a szexuális élet terén nyitottságra buzdított. :) És nem mellékesen megkaptam egy könyvet, ahol az IM-be beküldött leghülyébb és legfontosabb olvasói leveleket és a szexológus válaszát tartalmazta. És amikor tényleg komoly barátom lett, akivel úgy éreztem, más is fog történni, akkor beszéltünk a fogamzásgátlásról, és megkaptam a Természetes fogamzásgátlás c. művet, de amikor komolyra fordult, akkor elvitt anyám életem első nőgyógyászati vizsgálatára, és felíratta nekem a Tri-regolt. :) Akkoriban még azt mondták, hogy ki kell ürüljön a gyógyszer, meg nem egészséges stb., ezért az eljegyzés felbontása után abba is hagytam, és visszatértem a gumihoz. Manapság már olvashatni olyan cikket is, hogy a nőknek nincs is szüksége a havibajra, sőt forgalomban van olyan méhen belüli fogamzásgátló eszköz (közismertebb nevén spirál), amely hormont bocsát ki, és a használata során nem kell számítani Amália néni látogatására (spanyol szleng a menzeszre).
De hát nem is erről akartam írni, hanem a kamaszgyerekek problémáiról. És bizony vannak nekik problémáik, mert egyrészt nem mindenki olyan szerencsés, hogy a szülei egészségügyisek, és a bőrgyógyászat tankönyv idevágó fotóival riogathatják (amit ezen szülők a gumihasználatra való buzdításnak szánnak), és még szexuális témákban nyíltak is. Amennyiben nem történt változás az iskolai oktatásban tavalyelőtt óta, akkor ugyanis a szexről egy büdös szó se esik a szexuális életre nevelő órákon. Csuda érzékletes, és a gyerek befogadóképességének nyilván tök megfelelő szaporítószerv keresztmetszetek vannak, és mesébe illően érzelmes leírások a pillanatról, melyben a petesejt és a spermium egyesül, és létrejön a zigóta, de még említés szintjén sem merül fel az odavezető út, hogy pontosan hogyan jut el két szerető szív odáig, hogy a szaporítószerveik egymásba illesztése során megtörténik a nemzés maga. Így hát a tudásra kiéhezett, és az elhallgatott tényekre felcsigázott ifjúság ilyen esetben mit is tehetne, mint hogy külső forrást keres, tudásvágya kielégítésére. Mivel ifjú lelkekről van szó, nehezen elvárható, hogy a „hogyan hívjunk el egy lányt randira” kérdéssel kezdi az informálódást, hanem mindjárt a lényegre is tér sietősen: beírja a google keresőbe, hogy „szex pornó videó”, és a találatokat figyelmesen végigvizsgálja. :)
De szerencsére vannak mások is, akik felismerték a hanyatló nyugati kultúra ezen hiányosságát, sőt nemcsak felismerték, hanem egyenesen nem voltak restek normális videókat készíteni a zigóta létrehozásához vezető útról, kezdve a „hogyan hívjunk el a randira” kérdéstől a „hogyan csókoljam meg” kínzó problémáján át egészen a ƒ„hogyan vigyem ágyba” témakörig. És nagyon helyesen érinti a „hogyan rejtsem el az akaratlan merevedésem” slamasztika elegáns rendezését is.
Az általam ajánlott videók az alábbi linken tekinthetőek meg, érdemes a kamasz fiúknak belinkelni (akár névtelen emailcímről is, így még azt se kell tudja, hogy a drága szülei feltételezik, hogy szüksége van ilyen oktatásra, a nincsemail.hun tudunk létrehozni 24h-ig élő emailcímet). Bevallom, a tavalyi nyári tábora előtt én leültettem a laptopom elé a fiamat, és végignézettem vele pl. a hogyan húzzunk gumit és a hogyan csókolózzunk részt. Utóbbinak hasznát is vette, mint azt valamivel később szégyellősen eldicsekedte. :)
http://www.youtube.com/user/videojuglovedating/videos?view=0&sort=p&flow=grid
A pornónézéssel – ha lebukna a gyerek – nem lehet, és nem is kell csinálni semmit. Minden pasi nézi, amikortól… Na, szóval, akkor kezdődik a pornónézés is, amikor már nem akarnak a kistesóval egy galérián aludni, inkább képesek lenn a nappaliban megágyazni maguknak esténként, és reggel korábban kelni a beágyazás miatt.
Amiről a pornófilmek nem beszélnek, az az érzelmi rész, de azt végeredményben majd megtanulja, amikor a lányokkal anélkül nem jut dűlőre. A másik sokkal fontosabb rész – amiről szülői beszélgetést folytatni is kínosabb – a személyes higiénia: kistörölköző, papírzsepkendő vagy gyakoribb ágyneműmosás. Egyébként megkockáztatom, hogy attól mert fiúk/férfiak még nem feltétlenül hülyék, és az élet egyéb területeiről jól tudják, hogy a nővérkéknek nem D kosaras a melltartójuk, és baromira nem vetik rá magukat, amikor a rendelőbe mennek, sőt vélhetőleg van bennük annyi empátia, hogy azt is el tudják képzelni, hogy kevés (majdnem sehány) szűz lány szereti, ha egy motoros banda beavatja, mindjárt az összes testnyílásán keresztül (mint ahogy fordított esetben ők sem vágynának okvetlenül ilyesmire). És amikor élesben találkozik a lánnyal (és erre a lányainkat is meg kell tanítani), rájön, hogy van, amit enged a lány, és van amit nem, mert nem élvezi. Amúgy meg jópár szexfilm, ha ugyan nem mind, az élvező nő arcának látványát nem hagyja ki, mert az legalább annyira, ha nem jobban izgatja a férfiakat, mint a pozitúrák, tehát azt legalább mindenképpen megtanulhatja belőle, hogy a lánynak is élveznie kell az együttlétet. És ezt nem árt, ha tudják.
Kevésbé direkt módon a filmnézés is segíthet ennek kommunikálásában. Nagyon sokan lenézik, meg utálják az ilyen típusú geggyűjteményeket, mert elég alpári is, de nem szabad elfelejteni, hogy bármiből lehet tanulni. Pont a napokban láttam, hogy valamelyik csatorna adni fogja az Amerikai pitét például. Ennek több része is van, az első a legeredetibb, a többi már csak rájátszás (azt hiszem 3 részig van). De ott a Cool túra, vagy még inkább Hangya a gatyában. Ez utóbbi német, és nagyon szerethető film, felnőttel se pirongató a nézése. Létezik egy csajos változata (szintén német): Csajok a csúcson, az is kedves, és ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, nekünk is kábé ilyen esetlenek voltak annak idején a találgatásaink a szex témájában és a párkeresésünk az első kapcsolat előtt. És hát ezekből a filmekből meg lehet érteni, hogy a maszturbálás nem szégyen, de nem is dicsőség, hanem magánügy, és ahogy az étkezésnek, az orrfújásnak vagy akár a wc-használatnak vannak szabályai, úgy ennek is. Például nem tartozik a szülőre, így ildomos olyankor végezni, amikor nem kerülünk kínos helyzetbe, kerülni a fürdőszoba vagy a mellékhelyiség ilyen célra való tartós lefoglalását, illik eldugni anyu elől a pornómagazint vagy éppen nem kenünk össze a testnedveinkkel olyan tárgyakat, amelyek nem teszünk utána a szemetesbe vagy a szennyeskosárba.
Az óvszerhasználatról, a nem kívánt terhesség és a nemi úton terjedő betegségek megelőzéséről is fontos beszélni, itt érdemes megemlíteni a monogám kapcsolatok preferálását is. Sose lehet ugyanis tudni, hogy meddig jutnak a fiatalok. Egy barátoméknál a szülők is óvszerrel védekeznek (5 gyerek azért besikerült, ebből csak egy volt "tervezett"), és náluk láttam azt a jó ötletet, hogy az óvszer az előszobában egy tálkában van, és mindig tele a tálka. És mondták a fiúknak, hogy ők nem számolják, mennyi van ott, csak használja bátran. Azért is fontos, mert egyre elterjedtem a chlamydia, ami a lányok háromnegyedében, a fiúk felében teljesen tünetmentes, viszont hosszútávon meddőséget okoz. Nem is beszélve egyéb nyalánkságokról, amik viszont nem tünetmentesek, ellenben csípnek, fájnak, folynak. Irtó ciki még akkor is a nemibeteg-gondozó előtt várni, ha csak a fiunkat kísérjük... ;)
Hát, dióhéjban ennyit tudok megosztani személyes tapasztalataimról. :)
2013. január 11., péntek
Jelszavas bejegyzés bloggerben
Talán emlékeztek még, hogy játszottam a jelszóval itt: http://zugblog.blogspot.com/2012/08/jelszoval-jatszom.html
Akkor persze nagy mellénnyel megígértem a magyarítást, de persze – mivel nem kérte senki se számon, én meg hanyagra vettem a figurát a neten, nem úgy mint a mosogatás terén, sajnos! – nem csináltam meg aztán. Hát, most mindjárt pótolom ezt az elmaradást is, és ha valakinek még jövök valamivel, az bátran szóljon rám ez alatt a bejegyzés alatt, vagy bárhol máshol a blogon, mert olyan rég nem jártam itt, hogy a belépés is nehézségeket okozott elsőre (megváltoztattam a gmailem jelszavát). :o)
A lecsóba csapás előtt egy kis magyarázat, szóval ez az ügyes kis programocska nem titkosítja az egész blogot, csak egy-egy bejegyzést. Mikor jó ez? Hát akkor, ha olyan dolgot érzünk szükségesnek megírni, amit az egész világgal ugyan nem, de egy-két bizalmas baráttal, vagy megbízható olvasóval azért megosztanánk. Mivel minden alkalommal más és más jelszót lehet adni egy-egy bejegyzésnek (vagy ugyanazt), így akár az adott titok más olvasókhoz juthat el, mint a régebbi, és az újonnan bevont olvasók nem érik el a régi titkos bejegyzéseket, amire nem is emlékszünk már, hogy olvashatják-e egyáltalán.
Aki gyorsan akar haladni majd az érdemi résszel, az most megírhatja előre az első jelszavas bejegyzését is, de ne tegye közzé, csak mentse piszkozatként! ;o) Hogy az egész végén egyből azt ossza meg, amit szeretne, ne csak egy összecsapott próbatitkos bejegyzést, mint én.
Nyissátok meg a Szerkesztőt (http://www.blogger.com/home). Egy ideje nem érhető el a régi szerkesztő a laptopomról még a trükkös módon sem, így feltételezem, hogy kényszerűségből már mindenki újat kell használjon, így arra írom.
A blog sávjában a legördülő menüből (papírlapok vannak mellette), válasszátok ki a Sablon opciót. A megjelenő oldalon először is mentsétek a sablonotokat, mert ha valami félresikerülne, mindig visszatölthetitek az előző állapotot. Ezt a jobb felső sarokban a 'Biztonsági mentés/visszaállítás' gombra kattintva tehetitek meg. A felugró ablakban a narancssárga gombra kell kattintani: 'Teljes sablon letöltése'. Figyeljetek, hova mentitek, legyen meg később is! Mert ugyanebben a kis felugró ablakban tudjátok a Tallózás…-on kattintással visszatölteni, ha valami félresikerül. (Nem fog, de jobb az óvatosság!) Zárjátok be ezt a kisablakot!
Aztán pedig kattintsatok a 'Jelen van a Blogban' képecskéje alatt a 'HTML-kód szerkesztése' gombra. Nálam örvendetes fejlemény, hogy nem hisztizik, hanem mindjárt megnyitja, de ha neked kiír mindenféle ijesztő fenyegetést (nem fog működni meg ilyenek), akkor csak simán a folytatásra kellett régen kattintani.
Felnyílt egy újabb kisablak az oldalon, tele gyönyörűséges krixkraxokkal és értelmetlen szöveggel. Szerencsére nem kell lefordítanunk, elég ha azt tudjuk, hogy meg kell keresni benne az alábbi szöveget:
]]>
Mozilla Firefoxban és Internet Explorerben tutira működik a Ctrl+F billentyűkombináció, ami egy vízszintes, halványkék keresősávot nyit meg. A Firefoxban alul, az IE-ben felül a menü alatt valahol keressétek. Chrome-ban nem vagyok otthon, de utóbbiban működik a billentyűparancs és szintén fenn nyit meg egy kis rövid keresőmezőt jobbra, Safari meg nincs a gépemen, szóval passz. De általában a menüben megtalálható (Fájl/Keresés vagy Keresés az oldalon, ilyesmi fedőnevek alatt. Firefoxban pl. Firefox/Keresés, vagy menünézetben File/Keresés, IE-ben a Szerkesztés/Keresés (ezen az oldalon)… menüparanccsal hívható elő).
Ha megtaláltuk a ]]> részt a blogunk kódjában, akkor alá kell másolni az alábbi kódot:
Ha mindezzel megvagytok, akkor nincs más dolgotok, mint menteni a sablont, és bezárni az ablakot. Látni még nem fogtok semmit, ahhoz előbb kell egy titkos bejegyzés is. :o)
Szorgalmasak vegyék elő a már megírt első titkos bejegyzésüket, kevésbé szorgalmasak írják meg a szokásos módon (lap tetején balra, a cerkára kattintva előhívható az új bejegyzés írása vagy a baloldali linksávban a Sablon felett párral a Bejegyzésekre kattintva meg lehet keresni a titkosítandó bejegyzést).
Amikor kész a bejegyzés, akkor először is menteni kell piszkozatként, aki még nem tette meg. Vincent miatt nem kell eltárolni, szóval a titkos bejegyzés közzététele után akár törölhető is, én azonban azt ajánlom, hogy őrizzétek meg piszkozatban, mert ha Vincent többé nem akarja ingyenesen adni, vagy egyszerűen máshova költöznétek a bloggal, akkor a titkosított bejegyzéseket szerintem nem lehet majd importálni, mert a sablonkód és a bejegyzéskód együtt dolgozik. És elfér piszkozatban. A másik, hogy ha kép van benne, akkor azt vagy külön tárhelyre kéne feltölteni, vagy a picasa webalbumba, amit a blog használ. Ennél egyszerűbb, ha piszkozatban mentjük és kész! Ha viszont nyilvános az albumunk, akkor a titkos bejegyzésbe szúrt képet mások is láthatják, szóval csak óvatosan! Ilyen esetben jobb előbb egy tárhelyre privátként feltölteni, és linket kérve hozzá beszúrni a titkos bejegyzésbe. Ha viszont titkos a blogos webalbumunk, akkor simán beszúrhatjuk a piszkozatba és elmenthetjük (ez esetben ne töröljük a piszkozatot!), semmi macera, csak ahogy szoktuk!
Szóval ez után a bejegyzés írásnál balra fenn az Írás és a HTML közül álljunk át a HTML-re (feltéve, ha eddig nem ott álltunk), és a bejegyzés teljes HTML-kódját jelöljük ki és másoljuk vágólapra (Ctrl+C). Azért ne az Írás módban, mert úgy a formázások elvesznének. A formázásokat, a kép elérési útvonalát stb. a HTML rész tartalmazza.
Majd nyissátok meg ezt az oldalt egy új lapon:
http://www.vincentcheung.ca/jsencryption/
Ha több bejegyzést is tervezünk később kódolni, akkor érdemes a könyvjelzők közé menteni, mert nem biztos, hogy könnyen meg fogjátok találni később. :o) Minden alkalommal üres mezőt fogunk kapni, Vincent nem tárolja a dolgainkat, csak kódolja a kedvünkért.
Négy mezőt fogunk találni:
A 'Key' sárga mezőjébe kell a választott jelszót beírni, de lehet generálni is, értelmetlen szöveget ad. Majd a Plain Text zöld mezőjébe be kell szúrni a vágólapról a kimásolt bejegyzés HTML-kódját (Ctrl+V), és alatta az Encryptre kattintani.
A rózsaszín mezővel nem törődünk, de az Encrypt megnyomása után, a HTML Code liláskék mezőjében megjelent a kódolt bejegyzésünk HTML-kódja. Most ezt kell kijelölni, – ügyelve arra, hogy minden ki legyen jelölve! – és visszamenni a bloggerbe.
Itt ismét egy új bejegyzést kell írni, amibe (HTML módban, nem Írásban), be kell másolni a kapott kódot. Elé és mögé is tudtok minden gond nélkül, képet is lehet pluszban beszúrni, vagy csak annyit írni, hogy Coki nektek, nem bejegyzés! :o)
Még annyit, hogy van a kódolt bejegyzés végén egy rövid szöveg: 'Show encrypted text' Ezt és CSAKIS EZT megváltoztathatjátok benne, én is átírtam anno, hogy 'Kattints ide, ha tudod a jelszót!'. És CSAKIS ITT HTML módban írhatjátok át, mert ha előbb az Írás módra váltotok, akkor azzal a teljes linket (vagyis a teljes HTML-t) írjátok át sima szövegre!!! Természetesen mást is írhattok, lényeg, hogy egyetlen picurka kacsacsőrt vagy mást se töröljetek, mert akkor nem fog működni a kódolás!!!
Jó szórakozást, eredményes titkosítást! :o)
Eredeti, angol nyelvű tutorial: http://www.mybloggertricks.com/2011/06/password-protect-posts-in-blogger.html
Akkor persze nagy mellénnyel megígértem a magyarítást, de persze – mivel nem kérte senki se számon, én meg hanyagra vettem a figurát a neten, nem úgy mint a mosogatás terén, sajnos! – nem csináltam meg aztán. Hát, most mindjárt pótolom ezt az elmaradást is, és ha valakinek még jövök valamivel, az bátran szóljon rám ez alatt a bejegyzés alatt, vagy bárhol máshol a blogon, mert olyan rég nem jártam itt, hogy a belépés is nehézségeket okozott elsőre (megváltoztattam a gmailem jelszavát). :o)
A lecsóba csapás előtt egy kis magyarázat, szóval ez az ügyes kis programocska nem titkosítja az egész blogot, csak egy-egy bejegyzést. Mikor jó ez? Hát akkor, ha olyan dolgot érzünk szükségesnek megírni, amit az egész világgal ugyan nem, de egy-két bizalmas baráttal, vagy megbízható olvasóval azért megosztanánk. Mivel minden alkalommal más és más jelszót lehet adni egy-egy bejegyzésnek (vagy ugyanazt), így akár az adott titok más olvasókhoz juthat el, mint a régebbi, és az újonnan bevont olvasók nem érik el a régi titkos bejegyzéseket, amire nem is emlékszünk már, hogy olvashatják-e egyáltalán.
Aki gyorsan akar haladni majd az érdemi résszel, az most megírhatja előre az első jelszavas bejegyzését is, de ne tegye közzé, csak mentse piszkozatként! ;o) Hogy az egész végén egyből azt ossza meg, amit szeretne, ne csak egy összecsapott próbatitkos bejegyzést, mint én.
Nyissátok meg a Szerkesztőt (http://www.blogger.com/home). Egy ideje nem érhető el a régi szerkesztő a laptopomról még a trükkös módon sem, így feltételezem, hogy kényszerűségből már mindenki újat kell használjon, így arra írom.
A blog sávjában a legördülő menüből (papírlapok vannak mellette), válasszátok ki a Sablon opciót. A megjelenő oldalon először is mentsétek a sablonotokat, mert ha valami félresikerülne, mindig visszatölthetitek az előző állapotot. Ezt a jobb felső sarokban a 'Biztonsági mentés/visszaállítás' gombra kattintva tehetitek meg. A felugró ablakban a narancssárga gombra kell kattintani: 'Teljes sablon letöltése'. Figyeljetek, hova mentitek, legyen meg később is! Mert ugyanebben a kis felugró ablakban tudjátok a Tallózás…-on kattintással visszatölteni, ha valami félresikerül. (Nem fog, de jobb az óvatosság!) Zárjátok be ezt a kisablakot!
Aztán pedig kattintsatok a 'Jelen van a Blogban' képecskéje alatt a 'HTML-kód szerkesztése' gombra. Nálam örvendetes fejlemény, hogy nem hisztizik, hanem mindjárt megnyitja, de ha neked kiír mindenféle ijesztő fenyegetést (nem fog működni meg ilyenek), akkor csak simán a folytatásra kellett régen kattintani.
Felnyílt egy újabb kisablak az oldalon, tele gyönyörűséges krixkraxokkal és értelmetlen szöveggel. Szerencsére nem kell lefordítanunk, elég ha azt tudjuk, hogy meg kell keresni benne az alábbi szöveget:
]]>
Mozilla Firefoxban és Internet Explorerben tutira működik a Ctrl+F billentyűkombináció, ami egy vízszintes, halványkék keresősávot nyit meg. A Firefoxban alul, az IE-ben felül a menü alatt valahol keressétek. Chrome-ban nem vagyok otthon, de utóbbiban működik a billentyűparancs és szintén fenn nyit meg egy kis rövid keresőmezőt jobbra, Safari meg nincs a gépemen, szóval passz. De általában a menüben megtalálható (Fájl/Keresés vagy Keresés az oldalon, ilyesmi fedőnevek alatt. Firefoxban pl. Firefox/Keresés, vagy menünézetben File/Keresés, IE-ben a Szerkesztés/Keresés (ezen az oldalon)… menüparanccsal hívható elő).
Ha megtaláltuk a ]]> részt a blogunk kódjában, akkor alá kell másolni az alábbi kódot:
Ha mindezzel megvagytok, akkor nincs más dolgotok, mint menteni a sablont, és bezárni az ablakot. Látni még nem fogtok semmit, ahhoz előbb kell egy titkos bejegyzés is. :o)
Szorgalmasak vegyék elő a már megírt első titkos bejegyzésüket, kevésbé szorgalmasak írják meg a szokásos módon (lap tetején balra, a cerkára kattintva előhívható az új bejegyzés írása vagy a baloldali linksávban a Sablon felett párral a Bejegyzésekre kattintva meg lehet keresni a titkosítandó bejegyzést).
Amikor kész a bejegyzés, akkor először is menteni kell piszkozatként, aki még nem tette meg. Vincent miatt nem kell eltárolni, szóval a titkos bejegyzés közzététele után akár törölhető is, én azonban azt ajánlom, hogy őrizzétek meg piszkozatban, mert ha Vincent többé nem akarja ingyenesen adni, vagy egyszerűen máshova költöznétek a bloggal, akkor a titkosított bejegyzéseket szerintem nem lehet majd importálni, mert a sablonkód és a bejegyzéskód együtt dolgozik. És elfér piszkozatban. A másik, hogy ha kép van benne, akkor azt vagy külön tárhelyre kéne feltölteni, vagy a picasa webalbumba, amit a blog használ. Ennél egyszerűbb, ha piszkozatban mentjük és kész! Ha viszont nyilvános az albumunk, akkor a titkos bejegyzésbe szúrt képet mások is láthatják, szóval csak óvatosan! Ilyen esetben jobb előbb egy tárhelyre privátként feltölteni, és linket kérve hozzá beszúrni a titkos bejegyzésbe. Ha viszont titkos a blogos webalbumunk, akkor simán beszúrhatjuk a piszkozatba és elmenthetjük (ez esetben ne töröljük a piszkozatot!), semmi macera, csak ahogy szoktuk!
Szóval ez után a bejegyzés írásnál balra fenn az Írás és a HTML közül álljunk át a HTML-re (feltéve, ha eddig nem ott álltunk), és a bejegyzés teljes HTML-kódját jelöljük ki és másoljuk vágólapra (Ctrl+C). Azért ne az Írás módban, mert úgy a formázások elvesznének. A formázásokat, a kép elérési útvonalát stb. a HTML rész tartalmazza.
Majd nyissátok meg ezt az oldalt egy új lapon:
http://www.vincentcheung.ca/jsencryption/
Ha több bejegyzést is tervezünk később kódolni, akkor érdemes a könyvjelzők közé menteni, mert nem biztos, hogy könnyen meg fogjátok találni később. :o) Minden alkalommal üres mezőt fogunk kapni, Vincent nem tárolja a dolgainkat, csak kódolja a kedvünkért.
Négy mezőt fogunk találni:
A 'Key' sárga mezőjébe kell a választott jelszót beírni, de lehet generálni is, értelmetlen szöveget ad. Majd a Plain Text zöld mezőjébe be kell szúrni a vágólapról a kimásolt bejegyzés HTML-kódját (Ctrl+V), és alatta az Encryptre kattintani.
A rózsaszín mezővel nem törődünk, de az Encrypt megnyomása után, a HTML Code liláskék mezőjében megjelent a kódolt bejegyzésünk HTML-kódja. Most ezt kell kijelölni, – ügyelve arra, hogy minden ki legyen jelölve! – és visszamenni a bloggerbe.
Itt ismét egy új bejegyzést kell írni, amibe (HTML módban, nem Írásban), be kell másolni a kapott kódot. Elé és mögé is tudtok minden gond nélkül, képet is lehet pluszban beszúrni, vagy csak annyit írni, hogy Coki nektek, nem bejegyzés! :o)
Még annyit, hogy van a kódolt bejegyzés végén egy rövid szöveg: 'Show encrypted text' Ezt és CSAKIS EZT megváltoztathatjátok benne, én is átírtam anno, hogy 'Kattints ide, ha tudod a jelszót!'. És CSAKIS ITT HTML módban írhatjátok át, mert ha előbb az Írás módra váltotok, akkor azzal a teljes linket (vagyis a teljes HTML-t) írjátok át sima szövegre!!! Természetesen mást is írhattok, lényeg, hogy egyetlen picurka kacsacsőrt vagy mást se töröljetek, mert akkor nem fog működni a kódolás!!!
Jó szórakozást, eredményes titkosítást! :o)
Eredeti, angol nyelvű tutorial: http://www.mybloggertricks.com/2011/06/password-protect-posts-in-blogger.html
2012. február 17., péntek
Emailcím elrejtése webcím mögé
Az emailcímet azért célszerű elrejtve kirakni az oldalunkra, hogy a spamrobotok ne találják meg. Jó pár recatchpa oldal van a neten, nekem a tinymailto.com vált be a legjobban, ezért ezt mutatom be.
1. kép: Ha rákattintotok a fejlécen az én vízszintes navigációs sávomra a fejléc alatt, akkor erre az oldalra juttok. Ahogy látjátok is, a 37e8 az én emailcímemet rejtő négy számjegy, megismétlődik a fejlécen is a webcím végén. Egy ilyet fogunk most együtt készíteni.
2. kép: Először is töröljétek a perjel utáni négy karaktert (37e8) és nyomjatok egy entert, hogy a webcím főoldalát hívjátok be. Ahhoz, hogy a sajátotokat létrehozhassátok, a zöld nyíllal jelölt linkre kell kattintani. A kék nyíl egy kis tájékoztató ablakra, példamagyarázatra mutat, hogy egyértelmű legyen, mit és mivé alakít át.
3. kép: Ekkor megnyílik a szerkesztőfelület. Hova, mit írjunk?
4. kép: Gondolom, észrevettétek, hogy az alján van két ikon. Egy szürke és egy narancssárga. Nos, mivel a kémrobotok is okosodnak, újabban két tagból áll a catchpa, pár napja itt a blogspoton is ezt a szigorúbb változatot használják. De lehetőség van egyszerűbbre állítani a szürkével, akkor így néz ki, és ilyesmit fog kérni az kíváncsi olvasóinktól.
Ha mindennel elégedettek vagytok, kattintsatok a 'Create your tinymailto URL' feliratú ikonra.
5. kép: Ekkor megkapjátok az alábbi ablakot.
De mi maradjunk csak az URL-nél, másoljuk ki, és az Oldalak beállításnál (ld. előző bejegyzés), hozzunk létre Új oldal / Internetcím oldalt, oda a link helyére ezt szúrjuk be, Oldalnévnek meg írjuk be egyszerűen: Email.
Kapcsolódó bejegyzések:
Áttérés frissített blogger szerkesztőre
Oldalak megjelenítése a fejléc alatt
Oldalak szerkesztése
1. kép: Ha rákattintotok a fejlécen az én vízszintes navigációs sávomra a fejléc alatt, akkor erre az oldalra juttok. Ahogy látjátok is, a 37e8 az én emailcímemet rejtő négy számjegy, megismétlődik a fejlécen is a webcím végén. Egy ilyet fogunk most együtt készíteni.
2. kép: Először is töröljétek a perjel utáni négy karaktert (37e8) és nyomjatok egy entert, hogy a webcím főoldalát hívjátok be. Ahhoz, hogy a sajátotokat létrehozhassátok, a zöld nyíllal jelölt linkre kell kattintani. A kék nyíl egy kis tájékoztató ablakra, példamagyarázatra mutat, hogy egyértelmű legyen, mit és mivé alakít át.
3. kép: Ekkor megnyílik a szerkesztőfelület. Hova, mit írjunk?
- Your e-mail: Ide írjuk be azt az emailcímünket, amit el akarunk rejteni. Egyszerre csak egyet tudunk elrejteni, de nincs korlát, hogy hány emailcímmel.
- tinymailto URL code: (Optional) Ide beírhattok négy karaktert (betű és vagy szám), de lehet, hogy foglalt lesz, és úgyis tökmindegy mi lesz, a linket fogjuk beszúrni úgyis.
- Verification image: Hát, ez pont úgy működik, mint a megjegyzéseknél blogspotszerte. :o) Gépeljétek be, amit láttok. Ha nagyon olvashatatlan, akkor a körbemutató nyíllal lehet másikat kérni.
4. kép: Gondolom, észrevettétek, hogy az alján van két ikon. Egy szürke és egy narancssárga. Nos, mivel a kémrobotok is okosodnak, újabban két tagból áll a catchpa, pár napja itt a blogspoton is ezt a szigorúbb változatot használják. De lehetőség van egyszerűbbre állítani a szürkével, akkor így néz ki, és ilyesmit fog kérni az kíváncsi olvasóinktól.
Ha mindennel elégedettek vagytok, kattintsatok a 'Create your tinymailto URL' feliratú ikonra.
5. kép: Ekkor megkapjátok az alábbi ablakot.
- Még ellenőrizhetitek, hogy jól írtátok-e be az emailcímet, alatta
- ott a tinymailto Code-otok, aztán alatta
- az URL (ezt kell kimásolni).
- Ha egy bejegyzésbe, vagy a profilotok aljára vagy akárhova szeretnétek beszúrni, ahol HTML-kódot kell használni, oda ezt kell majd beszúrni.
De mi maradjunk csak az URL-nél, másoljuk ki, és az Oldalak beállításnál (ld. előző bejegyzés), hozzunk létre Új oldal / Internetcím oldalt, oda a link helyére ezt szúrjuk be, Oldalnévnek meg írjuk be egyszerűen: Email.
Kapcsolódó bejegyzések:
Áttérés frissített blogger szerkesztőre
Oldalak megjelenítése a fejléc alatt
Oldalak szerkesztése
2012. február 16., csütörtök
IP-cím, képlopás
Mint kiderült TrollCsi nagyon inspiráló volt számomra: számos újítást és bejegyzés témát ihletett közvetlenül és közvetve is, és most azt gondoltam, hogy írok már egy kicsit arról, hogy valóban névtelenek vagyunk-e az interneten?
Nagyon sok troll, ha meglátja, hogy Névtelenül (vagy kamu emailcímről) is lehet üzenni, ráugrik a lehetőségre és jól megmondja a frankót. Általában a szövegértelmezés nem erősségük, vagy szándékosan nem élnek e képességükkel, tehát kiragadnak egy-két mondatot és diadalmasan megcáfolják, közben számos logikai hibát vétenek, gyakran alapvetően téves premisszából indulnak ki, de mivel feltehetőleg nem volt logika nevű tantárgyuk, mint nekem, ezt nem is lehet számon kérni rajtuk. Ahogy a retorikát sem. :o)
De térjünk vissza a névtelenséghez. Az interneten, minden gépnek/routernek van saját azonosítója, amit IP-címnek hívnak. Az IP-cím lényege, hogy mindenki beazonosítható legyen a neten. Leegyszerűsítve úgy működik, mint egy telefonszám vagy egy lakcím. Mi küldünk egy levelet (adatcsomagot) egy weboldalnak (az IP-címére), kérdezünk tőle valamit, és ő a mi IP-címünkre megcímzi az adatcsomagot, így ér célba a képernyőnkre. Ha kettőnknek is ugyanaz lenne az IP-címe, akkor Super Márió postás eltévedne a virtuális világban a lekérdezéseinkkel, meg az emailjeinkkel stb. Kevésbé pongyolán fogalmazva, a wikipédián megtaláljátok, hogy mi az az IP-cím: Wikipédia IP-cím
Viszont ennek az IP-címezésnek meg van az a hátránya is, hogy a gépünk által küldött lekéréseknek nyoma marad azon az oldalon is, ahol garázdálkodtunk. :o) Ennek egy jó példája, ha itt oldalt ránéztek a FeedJit nevű alkalmazásra. Van egy pici térkép, ami mutatja, hogy honnan találtatok ide, és egy lista, ami néhány további információt is elárul rólatok. (Külön oldalon itt az enyém.) Az IP-címek a legtöbb ingyenesen igénybevehető oldalon (pl. a sitemeterben, ami ezen az oldalon is van) csonkolva láthatóak, adatvédelmi okokra hivatkozva, egyébként nagyon helyesen, mert rövid úton bevernénk az összes troll képét. :o)
Ha ugyanis tudni lehetne valakinek a teljes IP-címét, akkor elég lenne egyszerűen keresni egy közeli, nyilvános IP-címet (pl. egy cég IP-címét és postai címét), aztán a többi internetes jelenléte (pl. a szobája ablakából készült fotó, vagy a szerelméről/gyerekéről/kutyájáról/kézitáskájáról készült fotó) alapján kideríthetnénk, hogy pontosan ki a delikvensünk, és máris elkaphatnánk sötétedés után. Természetesen illegális lenne, de most is működőképes dolog, keressetek rá, hogy hány találatot hoz ki például arra, hogy facebook-fiók feltörése, meg fogtok lepődni, de van olyan ember, aki abból él, hogy feltöri más profilját, postafiókját pénzért. És nem csak azért, mert a profil tulajdonosa kéri.
Minden kattintás veszélyes lehet, ha valaki visszatérő trollkodik, és felhergel valakit, aki nem sajnálja az időt és pénzt a személyes revansra. És ahogy eleinte ő sem tudja a trollról, hogy kiféle-miféle, a troll is kockáztat, mert ő se tudja, hogy akit piszkál, annak pl. nem nemzetbiztonsági tiszt-e a keresztapja vagy nincs-e hacker barátja. Mert például lehet egy kémprogramot telepíteni minden megjegyzés küldésére kattintáshoz az oldalon. Nem nagy ügy, és máris benn van a gépén a hacker haverunk, aki a vétlen megjegyzés hagyókat utóbb majd törli, de trollunknak szétszedi a gépét és az életét. Pl. ha van a gépén pucér fotó, szeretné-e, ha továbbküldené valaki a nevében a saját emailcíméről? Megtörtént eset, most olvastam, hogy elkaptak egy csávót, tanulságos történet: Így zsarolt fiatal lányokat...
Mondhatnátok, hogy jó-jó, de ilyen biztosan nincs, az igazság azonban mégis az, hogy magam is olvastam egy fórumban az eleinte nagyszájú fiúkát ordenárén szentségelni és fenyegetőzni, miután feltörték az emailfiókját is a nagyfiúk, és rendezkedtek egy kicsit benne. Tudjátok: mentegettek a képernyőről, és kilinkelték ide-oda. És egy troll nem mehet oda a rendőrséghez, hogy kérem szépen, beszóltam a csúnya bácsiknak (becsületsértés kategória), és azok ezt meg azt tették. Egyszerűen nem éri meg kivizsgálni, sőt, attól tartok nem is nagyon van rá kapacitás, mert ami van, az kell a nagykutyákra, tehát az ügyeletes tiszt inkább elhajtja trollunkat az örsről a hülyeségeivel. Ugyanis senki sem szereti a trollokat, még a másik troll se adott esetben.
Nem árt tudni, hogy a magáncégek (Kuruczinfo, MNO portál, Index, Indavideó, NLCafé stb. – elgondolkodtató, igaz?) által regisztrált IP-címeket nem csonkolják. Kiolvasható a logfájlból, egy hekkernek vagy egy ottani rendszergazdának nyilván nem is jelent gondot hozzáférni. Ha saját tárhelyről üzemeltetném a blogot, akkor Trollcsi is aggódhatna, hogy besértődtem-e. :o) Egyébként nem szokásom, inkább mulattat. Pont olyan, mint a Hír24-en a facebook kommenteken szórakozni.
Ha valakit érdekel, itt megnézheti, hogy mi az IP-címe:
Intralog
IPcim.com
És ha valakit az érdekli valakinek az IP-címe, itt rákereshet:
IP_tracer.
A lényeg, hogy a csonkolt IP-cím végén a kettős kereszt helyére egy nullát kell beírni, és kiadja a legközelebbi ismert helyet. A bal felső sarokban lehet beírni. Nem számít, hogy a szolgáltató megváltoztatja napról-napra az IP-cím kiosztást, a környező weblapok alapján ugyanúgy kideríthető a hely, ahol netezik valaki. Budapesten ez annyira durva, hogy az útra kirakja - csak, mert játszottam én is egy kicsit vele. :o)
És ha már szó volt a trollokról, akkor ne feledkezzünk meg a Plagi nénikről/bácsikról. Érdekes dolgokat tanultam ebből a cikkből, így ajánlom mindenkinek:
Vajon lopnak tőle tartalmat?
Szintén Kati ajánlotta ezt a linket, ahol kereséseket lehet beállítani kulcsszavakra vagy weboldalra (még nem próbáltam, de ki fogom próbálni):
Copyscape
Régebben párszor használtam a Sztaki oldalán a KOPI-t, de ez egy kicsit körülményes volt, és tényleg inkább tanároknak ajánlott a használata, hogy az orrukra koppinthassanak jövendőbeli államfőinknek, de van számos jobb megoldás:
Plagium
Duplichecker
Plagiarism Checker
CopyrightSpot
Nagyon sok troll, ha meglátja, hogy Névtelenül (vagy kamu emailcímről) is lehet üzenni, ráugrik a lehetőségre és jól megmondja a frankót. Általában a szövegértelmezés nem erősségük, vagy szándékosan nem élnek e képességükkel, tehát kiragadnak egy-két mondatot és diadalmasan megcáfolják, közben számos logikai hibát vétenek, gyakran alapvetően téves premisszából indulnak ki, de mivel feltehetőleg nem volt logika nevű tantárgyuk, mint nekem, ezt nem is lehet számon kérni rajtuk. Ahogy a retorikát sem. :o)
De térjünk vissza a névtelenséghez. Az interneten, minden gépnek/routernek van saját azonosítója, amit IP-címnek hívnak. Az IP-cím lényege, hogy mindenki beazonosítható legyen a neten. Leegyszerűsítve úgy működik, mint egy telefonszám vagy egy lakcím. Mi küldünk egy levelet (adatcsomagot) egy weboldalnak (az IP-címére), kérdezünk tőle valamit, és ő a mi IP-címünkre megcímzi az adatcsomagot, így ér célba a képernyőnkre. Ha kettőnknek is ugyanaz lenne az IP-címe, akkor Super Márió postás eltévedne a virtuális világban a lekérdezéseinkkel, meg az emailjeinkkel stb. Kevésbé pongyolán fogalmazva, a wikipédián megtaláljátok, hogy mi az az IP-cím: Wikipédia IP-cím
Viszont ennek az IP-címezésnek meg van az a hátránya is, hogy a gépünk által küldött lekéréseknek nyoma marad azon az oldalon is, ahol garázdálkodtunk. :o) Ennek egy jó példája, ha itt oldalt ránéztek a FeedJit nevű alkalmazásra. Van egy pici térkép, ami mutatja, hogy honnan találtatok ide, és egy lista, ami néhány további információt is elárul rólatok. (Külön oldalon itt az enyém.) Az IP-címek a legtöbb ingyenesen igénybevehető oldalon (pl. a sitemeterben, ami ezen az oldalon is van) csonkolva láthatóak, adatvédelmi okokra hivatkozva, egyébként nagyon helyesen, mert rövid úton bevernénk az összes troll képét. :o)
 |
| TrollCsi csonkolt IP-címe, hátha jó lesz még valamire |
Ha ugyanis tudni lehetne valakinek a teljes IP-címét, akkor elég lenne egyszerűen keresni egy közeli, nyilvános IP-címet (pl. egy cég IP-címét és postai címét), aztán a többi internetes jelenléte (pl. a szobája ablakából készült fotó, vagy a szerelméről/gyerekéről/kutyájáról/kézitáskájáról készült fotó) alapján kideríthetnénk, hogy pontosan ki a delikvensünk, és máris elkaphatnánk sötétedés után. Természetesen illegális lenne, de most is működőképes dolog, keressetek rá, hogy hány találatot hoz ki például arra, hogy facebook-fiók feltörése, meg fogtok lepődni, de van olyan ember, aki abból él, hogy feltöri más profilját, postafiókját pénzért. És nem csak azért, mert a profil tulajdonosa kéri.
Minden kattintás veszélyes lehet, ha valaki visszatérő trollkodik, és felhergel valakit, aki nem sajnálja az időt és pénzt a személyes revansra. És ahogy eleinte ő sem tudja a trollról, hogy kiféle-miféle, a troll is kockáztat, mert ő se tudja, hogy akit piszkál, annak pl. nem nemzetbiztonsági tiszt-e a keresztapja vagy nincs-e hacker barátja. Mert például lehet egy kémprogramot telepíteni minden megjegyzés küldésére kattintáshoz az oldalon. Nem nagy ügy, és máris benn van a gépén a hacker haverunk, aki a vétlen megjegyzés hagyókat utóbb majd törli, de trollunknak szétszedi a gépét és az életét. Pl. ha van a gépén pucér fotó, szeretné-e, ha továbbküldené valaki a nevében a saját emailcíméről? Megtörtént eset, most olvastam, hogy elkaptak egy csávót, tanulságos történet: Így zsarolt fiatal lányokat...
Mondhatnátok, hogy jó-jó, de ilyen biztosan nincs, az igazság azonban mégis az, hogy magam is olvastam egy fórumban az eleinte nagyszájú fiúkát ordenárén szentségelni és fenyegetőzni, miután feltörték az emailfiókját is a nagyfiúk, és rendezkedtek egy kicsit benne. Tudjátok: mentegettek a képernyőről, és kilinkelték ide-oda. És egy troll nem mehet oda a rendőrséghez, hogy kérem szépen, beszóltam a csúnya bácsiknak (becsületsértés kategória), és azok ezt meg azt tették. Egyszerűen nem éri meg kivizsgálni, sőt, attól tartok nem is nagyon van rá kapacitás, mert ami van, az kell a nagykutyákra, tehát az ügyeletes tiszt inkább elhajtja trollunkat az örsről a hülyeségeivel. Ugyanis senki sem szereti a trollokat, még a másik troll se adott esetben.
Nem árt tudni, hogy a magáncégek (Kuruczinfo, MNO portál, Index, Indavideó, NLCafé stb. – elgondolkodtató, igaz?) által regisztrált IP-címeket nem csonkolják. Kiolvasható a logfájlból, egy hekkernek vagy egy ottani rendszergazdának nyilván nem is jelent gondot hozzáférni. Ha saját tárhelyről üzemeltetném a blogot, akkor Trollcsi is aggódhatna, hogy besértődtem-e. :o) Egyébként nem szokásom, inkább mulattat. Pont olyan, mint a Hír24-en a facebook kommenteken szórakozni.
Ha valakit érdekel, itt megnézheti, hogy mi az IP-címe:
Intralog
IPcim.com
És ha valakit az érdekli valakinek az IP-címe, itt rákereshet:
IP_tracer.
A lényeg, hogy a csonkolt IP-cím végén a kettős kereszt helyére egy nullát kell beírni, és kiadja a legközelebbi ismert helyet. A bal felső sarokban lehet beírni. Nem számít, hogy a szolgáltató megváltoztatja napról-napra az IP-cím kiosztást, a környező weblapok alapján ugyanúgy kideríthető a hely, ahol netezik valaki. Budapesten ez annyira durva, hogy az útra kirakja - csak, mert játszottam én is egy kicsit vele. :o)
És ha már szó volt a trollokról, akkor ne feledkezzünk meg a Plagi nénikről/bácsikról. Érdekes dolgokat tanultam ebből a cikkből, így ajánlom mindenkinek:
Vajon lopnak tőle tartalmat?
Szintén Kati ajánlotta ezt a linket, ahol kereséseket lehet beállítani kulcsszavakra vagy weboldalra (még nem próbáltam, de ki fogom próbálni):
Copyscape
Régebben párszor használtam a Sztaki oldalán a KOPI-t, de ez egy kicsit körülményes volt, és tényleg inkább tanároknak ajánlott a használata, hogy az orrukra koppinthassanak jövendőbeli államfőinknek, de van számos jobb megoldás:
Plagium
Duplichecker
Plagiarism Checker
CopyrightSpot
2012. február 11., szombat
Figyelem! Gusztustalanságok
Nem is tudom, hogy maradt el, de most egy gusztustalan témát fogok elővenni. Akinek hánynia kell, ha pattanások és mitesszerek kinyomkodásáról hall, az máris kapcsoljon el egy másik blogra, de a videókat semmiképpen se nyissa meg (nekem is forog tőle a gyomrom).
Már régebben írtam róla, de most sehogy se találom, hogy belinkeljem, én nem járok kozmetikushoz arckezelésre. Az utolsó alkalom túl emlékezetes maradt, amikor ilyesmin estem keresztül holmi félreértelmezett társadalmi konvenció miatt. [A nő ne legyen ragyás és a havi egyszeri krémmel való gusztustalankodás jót tesz a bőrnek, noha én nem győztem lemosni a kezelés után, mert annyira utálom azt a ragacsos érzést, továbbá hiába hárítottam a (tényleges, nem kamu) krémallergiámra való hivatkozással, azért nem spóroltak rajtam a hipoallergén krémekkel, amik még büdösek is, legalábbis nem jó szagúak.] Visszatérve az utolsó inkvizíciós kínzásra, amelynek alávetettem magam: a kozmetikus (nem a mostani, hanem az akkori) véres sebet passzírozott az orromra, aminek mai napig látszik a helye. Ezt követően meglátogattam a bőrgyógyászt (már ragyásan, de házilag el nem kapirgált állapotra időzítve), aki a seborrheás dermatitisemen túl az arcomra is ajánlott egy szuszpenziót, amit patikában lehet kapni készen: a Lubexylt. Ez egy benzoyl-peroxidos krém, amelyet úgy kell használni, mint a folyékony szappant. Vagyis egy kis adagot el kell oszlatni az arcon, és megmosakodni vele, alaposan dörzsölve a bőrt. Amikor elégnek érezzük a mosdást, akkor bő vízzel le kell öblíteni. Aztán egy száraz törölközővel alaposan átdörzsölni az arcot. Érdemes az esti fürdés idejére időzíteni, mivel eléggé kipirosodik a kezeléstől a bőr, és tényleg bő víz kell a lemosásához. Akinek száraz a bőre, az érezhet feszülést a kezelést követően, ezért be is lehet krémezni. Én nem szoktam a fent említett okok miatt. A kezelést azért tartom jónak, mert nagyon szépen leszedi az elhalt hámsejteket, a benzoyl-peroxidnak fertőtlenítő és faggyúoldó hatása van, és a dörzsölés hatására a mitesszerek felnyílnak, és kiürülnek. A bőröm pedig alvás után sima és ragyogó. Amíg csúnya volt a bőröm, naponta használtam, mostanában már csak kéthetente, havonta jut eszembe.
Ennyit rólam, most már tudjátok, hogy szép vagyok. (Ez csak vicc volt, valójában nem vagyok szép.) Viszont van egy kamasz fiam, akinek a Lubexyl használata, meg a törölközős dörzsölés teljesen ellenére van, mert neki szörnyen „marja a bőrét”. Mivel ő a körömvágástól is irtózik, ezt nem muszáj annyira komolyan venni. :oP Eleinte hivatalos ellátást kapott a háziorvosától (Jeti) vagy a házidietetikusától, akinek ez egyáltalán nem szerepel a munkaköri leírásában, pláne, hogy utálja a látványt is: Fertőtlenítés, steril injekciós tűvel megnyitás, papírzsepibe csavart ujjakkal megnyomás (bloá!), újra fertőtlenítés. Ezt természetesen csak és kizárólag sárga tetejű példányokra alkalmaztuk, amúgy a fertőtlenítés vonatkozik az összes többi előállapotra. Na, de! Miután az ember jól elmeséli a gyerekének, hogy ha nyomorgatja, lap szerint terjed meg befertőződik, sőt bele is lehet halni a pattanások nyomkodásába (milyen jó orvos hozzátartozójának lenni, ugye?), csak rajta-rajtakaptuk drága magzatunkat, ahogy a sima fekete tetejű ragyákból csinos sebhelyeket barmol. Így aztán a házidietetikus hajlott rá, hogy ezeket is megnyissa tűvel, és eltávolítsa. De a gyerek a tűt utálja. A tű fáj, a tű szörnyű, így hát egyre ügyesebben rejtőzött el egy kézitükörrel és saját, tíz mocskos ujjával...
Már-már bele kellett törődnünk, hogy amíg a hormonok be nem fejezik a hülyeségeiket, addig pont olyan randa lesz, mint anyja az utolsó kozmetikai arckezelése után. De aztán jött a megvilágosodás, ami egy olcsó motel queen size méretű ágyán ért minket, amikor Miamiban kapcsolgattuk a tévét. Egy kifejezetten ijesztő kezelést néztünk végig (ld. második videó, ha erős a gyomrod), amelyben egy amerikai expert (szakértő, de hogy kozmetikus vagy bőrgyógyász, az nem jött le) hölgy egy vákuumos szörnyű ketyerével szivornyázza a pattanásokat egy súlyosan aknés nő arcáról, és a szivornyázás szüneteiben egy hurokkal távolítja el a „zaccot”. Hát, mondom Jetinek, ilyet láttam lógni a szempillagöndörítő mellett a Wallgreenben, vegyünk már egyet kipróbálni. És vettünk egy ilyet:
Meg egy msáik márkájút is, mert rájöttünk, hogy ebben van üzleti potenciál, és majd jól behozzuk Magyarországra is, de annak nem emlékszem a márkájára. Kipróbáltuk a kamaszunkon, és kiválóan működik. Seb nélkül kiszedi a fekete fejűeket, a fejetlen, fehér mitesszereket és még a rusnya ragyákat is.
Sajnos, kiderült, hogy ebből sem leszünk gazdagok, mert kapható nálunk. A patikában árulják a Solingen cég ollóival egyetemben, de a patikus nem is tudta, mire való. Azért kiderült, hogy a kozmetikusok ismerik, a fülből szokták a segítségével eltávolítani a mitesszereket. Ez számomra legalább olyan újdonság volt, mint az eszköz maga. De most komolyan: a fülből??? Na, mindegy! Végül is hepienddel zárul a történet, mert a kamaszom sokkal szebb azóta, amióta fertőtleníti a bőrt és a hurkot, kiszedi a ragyáját és újra fertőtlenít mindent.
Íme a videók:
Az expert nő: (Csak erős idegzetűeknek! Én szóltam!)
Már régebben írtam róla, de most sehogy se találom, hogy belinkeljem, én nem járok kozmetikushoz arckezelésre. Az utolsó alkalom túl emlékezetes maradt, amikor ilyesmin estem keresztül holmi félreértelmezett társadalmi konvenció miatt. [A nő ne legyen ragyás és a havi egyszeri krémmel való gusztustalankodás jót tesz a bőrnek, noha én nem győztem lemosni a kezelés után, mert annyira utálom azt a ragacsos érzést, továbbá hiába hárítottam a (tényleges, nem kamu) krémallergiámra való hivatkozással, azért nem spóroltak rajtam a hipoallergén krémekkel, amik még büdösek is, legalábbis nem jó szagúak.] Visszatérve az utolsó inkvizíciós kínzásra, amelynek alávetettem magam: a kozmetikus (nem a mostani, hanem az akkori) véres sebet passzírozott az orromra, aminek mai napig látszik a helye. Ezt követően meglátogattam a bőrgyógyászt (már ragyásan, de házilag el nem kapirgált állapotra időzítve), aki a seborrheás dermatitisemen túl az arcomra is ajánlott egy szuszpenziót, amit patikában lehet kapni készen: a Lubexylt. Ez egy benzoyl-peroxidos krém, amelyet úgy kell használni, mint a folyékony szappant. Vagyis egy kis adagot el kell oszlatni az arcon, és megmosakodni vele, alaposan dörzsölve a bőrt. Amikor elégnek érezzük a mosdást, akkor bő vízzel le kell öblíteni. Aztán egy száraz törölközővel alaposan átdörzsölni az arcot. Érdemes az esti fürdés idejére időzíteni, mivel eléggé kipirosodik a kezeléstől a bőr, és tényleg bő víz kell a lemosásához. Akinek száraz a bőre, az érezhet feszülést a kezelést követően, ezért be is lehet krémezni. Én nem szoktam a fent említett okok miatt. A kezelést azért tartom jónak, mert nagyon szépen leszedi az elhalt hámsejteket, a benzoyl-peroxidnak fertőtlenítő és faggyúoldó hatása van, és a dörzsölés hatására a mitesszerek felnyílnak, és kiürülnek. A bőröm pedig alvás után sima és ragyogó. Amíg csúnya volt a bőröm, naponta használtam, mostanában már csak kéthetente, havonta jut eszembe.
Ennyit rólam, most már tudjátok, hogy szép vagyok. (Ez csak vicc volt, valójában nem vagyok szép.) Viszont van egy kamasz fiam, akinek a Lubexyl használata, meg a törölközős dörzsölés teljesen ellenére van, mert neki szörnyen „marja a bőrét”. Mivel ő a körömvágástól is irtózik, ezt nem muszáj annyira komolyan venni. :oP Eleinte hivatalos ellátást kapott a háziorvosától (Jeti) vagy a házidietetikusától, akinek ez egyáltalán nem szerepel a munkaköri leírásában, pláne, hogy utálja a látványt is: Fertőtlenítés, steril injekciós tűvel megnyitás, papírzsepibe csavart ujjakkal megnyomás (bloá!), újra fertőtlenítés. Ezt természetesen csak és kizárólag sárga tetejű példányokra alkalmaztuk, amúgy a fertőtlenítés vonatkozik az összes többi előállapotra. Na, de! Miután az ember jól elmeséli a gyerekének, hogy ha nyomorgatja, lap szerint terjed meg befertőződik, sőt bele is lehet halni a pattanások nyomkodásába (milyen jó orvos hozzátartozójának lenni, ugye?), csak rajta-rajtakaptuk drága magzatunkat, ahogy a sima fekete tetejű ragyákból csinos sebhelyeket barmol. Így aztán a házidietetikus hajlott rá, hogy ezeket is megnyissa tűvel, és eltávolítsa. De a gyerek a tűt utálja. A tű fáj, a tű szörnyű, így hát egyre ügyesebben rejtőzött el egy kézitükörrel és saját, tíz mocskos ujjával...
Már-már bele kellett törődnünk, hogy amíg a hormonok be nem fejezik a hülyeségeiket, addig pont olyan randa lesz, mint anyja az utolsó kozmetikai arckezelése után. De aztán jött a megvilágosodás, ami egy olcsó motel queen size méretű ágyán ért minket, amikor Miamiban kapcsolgattuk a tévét. Egy kifejezetten ijesztő kezelést néztünk végig (ld. második videó, ha erős a gyomrod), amelyben egy amerikai expert (szakértő, de hogy kozmetikus vagy bőrgyógyász, az nem jött le) hölgy egy vákuumos szörnyű ketyerével szivornyázza a pattanásokat egy súlyosan aknés nő arcáról, és a szivornyázás szüneteiben egy hurokkal távolítja el a „zaccot”. Hát, mondom Jetinek, ilyet láttam lógni a szempillagöndörítő mellett a Wallgreenben, vegyünk már egyet kipróbálni. És vettünk egy ilyet:
Meg egy msáik márkájút is, mert rájöttünk, hogy ebben van üzleti potenciál, és majd jól behozzuk Magyarországra is, de annak nem emlékszem a márkájára. Kipróbáltuk a kamaszunkon, és kiválóan működik. Seb nélkül kiszedi a fekete fejűeket, a fejetlen, fehér mitesszereket és még a rusnya ragyákat is.
Sajnos, kiderült, hogy ebből sem leszünk gazdagok, mert kapható nálunk. A patikában árulják a Solingen cég ollóival egyetemben, de a patikus nem is tudta, mire való. Azért kiderült, hogy a kozmetikusok ismerik, a fülből szokták a segítségével eltávolítani a mitesszereket. Ez számomra legalább olyan újdonság volt, mint az eszköz maga. De most komolyan: a fülből??? Na, mindegy! Végül is hepienddel zárul a történet, mert a kamaszom sokkal szebb azóta, amióta fertőtleníti a bőrt és a hurkot, kiszedi a ragyáját és újra fertőtlenít mindent.
Íme a videók:
Az expert nő: (Csak erős idegzetűeknek! Én szóltam!)
2009. szeptember 30., szerda
Új rózsás faviconom van, látjátok?
:o)
WiseLadyt (az Anya főztje és a Blogger bloggerek tulajdonosát) aranyba kéne foglalni, ha nem volna élettel összeegyeztethetetlen. Így csak dicsérem itt az oldalon, mert annyira jól és közérthetően tanítgat a blog megváltoztatására! Már egy plusz blogot is létrehoztam, hogy abban próbáljam ki elsőnek az ötleteit. :o)
Most szép rózsává változtattam az általam egyáltalán nem kevésbé kedvelt narancssárga B-betűt. Csak a poén kedvéért.
De a sablont a Blogtippek trükkökről vettem, csak átírogatom, ami tetszik.
Ja, csak hogy tudjátok most éppen innovációt tanulok és két ppt-t csinálok éppen, nem pedig bejegyzést és sablonmódosításokat hajtok végre ám! Egybekötve egy kis GReaderben olvasgatással. ;o)
Up-date: Már Coolnál A Blog tippek, trükkökben is lehetett olvasni róla, ott a png formátumos módját tanulhatjátok meg.
WiseLadyt (az Anya főztje és a Blogger bloggerek tulajdonosát) aranyba kéne foglalni, ha nem volna élettel összeegyeztethetetlen. Így csak dicsérem itt az oldalon, mert annyira jól és közérthetően tanítgat a blog megváltoztatására! Már egy plusz blogot is létrehoztam, hogy abban próbáljam ki elsőnek az ötleteit. :o)
Most szép rózsává változtattam az általam egyáltalán nem kevésbé kedvelt narancssárga B-betűt. Csak a poén kedvéért.
De a sablont a Blogtippek trükkökről vettem, csak átírogatom, ami tetszik.
Ja, csak hogy tudjátok most éppen innovációt tanulok és két ppt-t csinálok éppen, nem pedig bejegyzést és sablonmódosításokat hajtok végre ám! Egybekötve egy kis GReaderben olvasgatással. ;o)
Up-date: Már Coolnál A Blog tippek, trükkökben is lehetett olvasni róla, ott a png formátumos módját tanulhatjátok meg.
2009. szeptember 15., kedd
Túl hosszú volt megjegyzésnek bejegyzés lett
Nem szép dolog hosszan kommentelni másnál, de néha elragad a hév. Most először azonban a blogger hisztizett, hogy 4000-x (valamennyi) karakterrel túlléptem a komment szó jellegének megfelelő karakterszámot. :o)
Maimoninál olvastam és nagyon fontosnak tartom, hogy sokan értesüljenek a műanyagok ártalmas hatásairól is. És fontosnak éreztem kiegészíteni néhány megjegyzéssel is - persze. :o)
Ide emelem ezért a Biszfenol-A (BPA - Bisphenol A) nevű vegyülettel kapcsolatban tett megnyugtatónak szánt (nem biztos, hogy sikerült) megjegyzés-féleségemet (utólagos kiegészítésekkel és belejavításokkal - de ez úgyse derült volna ki) - amit sokallt a blogger: :o)
"Nem hiszem, hogy okosabb lennék, de volt szerencsém egy Élelmiszertoxikológia tanár óráit látogatni. Ő a szakmájában eléggé elismert tekintély és nem is öreg, hogy elavultnak kéne tartani a felfogását vagy a tudását és beutalni az Akadémiára. ;o)
Szóval ő érdekes dolgokat mesélt arról, hogy hogyan vizsgálnak be egy-egy élelmiszerrel érintkező csomagolóanyagot, milyen különféle vásárlásokat bonyolítanak le, melynek során egy elképzelt átlag család ún. műanyag expozicíóját (vagyis a kitettség állapotát) vizsgálják. Nem csak a napit, hanem vannak hetes, sőt éves, több éves vizsgálatok. Úgy zajlik, hogy naponta bevásárolnak a képzelt családnak egy-egy adott ország vagy régió szokványos ételei szerint, majd amit kell elkészítenek ebédnek és az ételeket/italokat homogenizálják (fogyasztási gyakoriság alapján, tehát nem lesz több a felvágott, mint a kenyér és több leves, mint tortilla) és bemérik a benne található toxikus anyagokat. A mintavételnek nagyon szigorú szabályai vannak, most nem részletezném, de nálunk is buktató tétel az államvizsgán. :o)
Ő mondta azt, hogy a tudomány mai állása szerint (tehát születhet még cáfolat is) a hazánkban és az Unióban csomagolásra felhasznált műanyagok nem károsak az egészségre.
Természetesen, aki átcsomagolja, nem követ el semmi hibát, bár a felvágott eltarthatósága csökken. Átcsomagoláskor még a legtisztább lakás levegőjéből is penészspóra kerül rá, illetve ezekben a csomagolásokban többnyire a belezárt levegő összetétele is eltér a légköritől, hogy az oxigént lélegző baktériumok szaporodását gátolják. Ezt hívják nitrogénnel tartósításnak és mielőtt valaki sikoltozni kezdene, minden légvételünk 80%-a nitrogén. :o)
Aki nem egészben veszi a sajtokat, az a penészesedést jól ismeri, hiszen a boltban is újracsomagolták már a sajtdarabot és ott fertőződött be.
Azonkívül az ételek nem tekinthetőek laboratóriumi értelemben véve sterilnek. Csak kereskedelmileg sterilek még a konzervek is, mert egy bizonyos fokú hőkezelésen túl az ételben olyan változások mennének végre, hogy nem volna rá kereslet. :o) Ki a fene akarna kozmás sóletet vagy még rosszabb: odaégetett csemegekukoricát venni?
Első hallásra ijesztő élelmiszeripari fogalom a kereskedelmi sterilitás, ami azt jelenti, hogy a kór- és romlást okozó baktériumok számát jóval a veszélyes érték alá csökkentik. De azért marad benne. Mégsem kell megijedni, mert a krumplin, zöldségeken és a tojáson nagyságrendekkel több van (százszorosa, ezerszerese, tízezerszerese). :o) Viszont a felbontott konzervet nem kéne utána napokig a hűtőben tárolni, mert versengő mikrobaflóra nélkül a spórások szaporodnak el és nem jó karma az ilyen "pihentetett" konzervet megenni.
Éppen ezért szerintem a műanyag jelentette kockázat elenyésző például az ételben jelenlevő spórás baktériumok elszaporodásához képest.
Mindazonáltal mégsem merném azt mondani, hogy ne csomagolja át senki az ételét, de személy szerint a gyereknek sose adnék se műanyagflakonban, de pláne nem törékeny üvegben teát az iskolába (dobozos kakaót vagy kisdobozos rostos üdítőt kap), igaz kólát se veszek neki, mert azt sokkal ártalmasabbnak tartom, mint az iskolai csapvizet vagy a dobozos kakaót, amit kap mindennap. Soha nem felejtem el, amikor az uszodai teásüvegem eltört és eláztatta a tanszereimet. Különösen mivel akkoriban még nem kaptak a gyerekek csak úgy új tankönyvet, ha a régit szét lehetett vágni késsel miután megszáradt és még olvasható maradt.
Azzal a kitétellel is maximálisan egyetértek, hogy a mikróban ne használjuk bizonytalan eredetű műanyagtálat, sőt még jobb, ha sok jénai edényt veszünk helyettük, se fóliát (bár a mikrózható fajta lehet, hogy jó - nekem még sincs), de például azt a műanyagharangot, amit a melegített étel fölé lehet borítani jó ötletnek tartom, mert könnyebb kitakarítani, mint a mikrót (pláne, ha szétfröcsög a kacsazsír vagy a spenót) és az étellel nem is érintkezik - kivéve azzal, ami úgyis pocsékba ment a szétfröccsenés miatt. :o)
A babáknak szerintem egyáltalán nem kell cumisüveg, a második fiamat anélkül neveltem fel, hogy valaha elfogadta volna, bár az első nagy "cimcumkókás" volt, még úgy is, hogy estére csak vizet kapott bele. De nagyszerű, hogy lehet olyan üveget is kapni, amiben nincs BPA - bár a rendes üvegben sincs. :o) Olyan szopókás förmedvényünk meg sosem volt, el sem tudom képzelni, hogy mi történik vele, amikor rostos üdítő szárad bele a csőrébe.
De a felvilágosításként tálalt félinformáció terjedése nagyon hasonlít a több hullámban végigfutó E-számos hisztériára és pánikkeltésre. Olyan, mint a legenda, van némi valós alapja, de nem úgy, nem akkor és nem azokkal esett meg, ahogy mesélik. (pl. Gumicukor tényleg kilőve: tartrazinnal színezik, nem jó - de mondjuk nem kapunk tőle szivacsos agyvelősorvadást, mert nem valószínű, hogy BSE-s marhából van)
Másrészről szót sem ejtettek arról, ami ugyanolyan veszélyes: a ftalátról - egy pvc-műanyaglágyítóról.
Pedig ezzel kapcsolatosan annyira rám ijesztett a tanár úr, hogy a konyhám pvc-padlóját kőre cseréltem, a sérült felületű műanyagedényeket rozsdamentes fémtálra cseréltem (de az ikejásakat azért megtartottam, mert annak nem sérült a felülete, pedig a habverővel adok nekik rendesen - és bízom a márkában), mert a ftalát kioldódik és belélegezzük. És nem tudtam, hogy a mi pvc-padlónkban használtak-e ftalátot, de azt tudtam, hogy a műanyagtálak és a konyhapultom viszont melamin (tehát menniük kell). A melaminról viszont megtudtam, hogy az általam még mindig bojkottált Nestlétől, hogy a termékeik gyártásához használt edényekből technológiai szennyezésként belekerül az ételbe. Ha ez igaz, akkor a nyuszi forduljon fel a kakaójával és a műanyagtálgyártók is...
De felhasználják a ftalátokat a pvc-padlón kívül (néha tévesen: linóleum - a kettő nem ugyanaz!), a zsírkréta, a gyurma készítése során, sőt a gyerekjátékok egy részénél is meg a gyógyszeriparban, orvosi eszközök gyártásakor, parfümökben és - mily meglepő - növényirtó szerekben is (vagyis a felszíni vizekbe is belemosódik). A növényirtóban nem tudom miért kell, de a műanyagokhoz az alakíthatóságuk miatt kell hozzáadni. A ftalátokkal ugyanis növelni lehet a tartósságukat és - ami a gyártónak fontosabb - könnyebben alakíthatóak, rugalmasabbak lesznek, ami a formázáskor nagyon fontos.
A ftalátokat is kapcsolatba hozzák az allergiával, asztmával, szintén antiandrogén, elhízást, hormonzavart okoz, sőt rákkeltő is.
A tanár úr nem hitegetett azzal, hogy valaha Mo-n ismernék fel egy műanyag gyártása vagy felhasználása során alkalmazott vagy keletkező vegyi anyagok veszélyességét, mert az élelmiszerbiztonság helyett fontosabb célokra költünk (nem akarok politizálni), de azt viszont elárulta, hogy naprakészek az Uniós irányelvek és más ajánlások tekintetében, sőt a külföldi eredményeket is nyomon követik.
Most nem hiszem, hogy sokat segítettem, csak szerettem volna egy kicsit erősíteni a bizalmat az élelmiszerbiztonságban.
Meg aztán a párizsi se fordul elő a természetben, abban mégis jobban bíznak némelyek. Én például egyáltalán nem veszek felvágottat csak olyat, amin látszik, hogy miből készült: csemege karaj, tarja, német eredetű sonkaszeletek (feketeerdei és társai), bacon, aszpikos pulyka. Igaz a csomagolással az első fogyasztásig reszkírozok. :o)
Ijesztgessek én is? A vörösárukat (virsli, párizsi, krinolin) nitrittel tartósítják, ami nem fiúsítja/lányosítja/felhizlalja a csecsemőket (ilyen hatásai egyáltalán nem ismertek), hanem rögtön meg is öli őket. Methaemoglobinaemia - a nitrit irreverzibilisen (vissza nem fordíthatóan) kapcsolódik a vörösvértestek oxigénszállító haemoglobinjához. Ha a helyi víz nitritet vagy nitrátot tartalmaz (főleg Nógrád megye és környéke) szoktak ingyen zacskós vizet adni a kismamáknak.
Az alföldön pedig szinte mindenütt arzénes a víz, ahol artézi kútból jön. Ezt a helyi vízszolgáltató ellenőrzi, hogy a víz arzéntartalma a fogyaszthatósági érték alatt maradjon.
A szójának (és a hüvelyeseknek) is van fitoösztrogén tartalma, ami korlátlanul fogyasztva szintén a fiúk ellányosodását, a lányok korai nőiesedését okozhatja.
A közel-keletről származó pisztácia szállítmányokat gyakran kell visszafordítani magas aflatoxintartalmuk miatt Az aflatoxin egyfajta, penészgomba (általában az Aspergillus család tagjai közül néhány) által termelt halálhoz vagy súlyos májkárosodáshoz vezető méreg.
Az szegedi malomban nemrég derült fény arra, hogy a magyar gabona fuzáriumszennyezettsége szintén határérték feletti, ami a hibás termesztés, betakarítás és tárolás következménye. Fiúknál nőiesedést, lányoknál korai nemi érést eredményezhet. Gratulálunk magyar mezőgazdaság, mostantól - a parlagfűültetvények mellett - ezt is nektek köszönhetjük!
Szerintem elég objektív ez a tájékoztató a MÉbiH (Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal) oldalán.
Akit bővebben érdekel keressen rá a JECFA (nemzetközi toxikológiai intézmény, tk. mindenki hozzájuk igazodik), vagy az ADI-érték (acceptable daily intake - elfogadható napi bevitel) meghatározására. Az ADI egyébként tényleg nagyon szigorúan van meghatározva, a lényege, hogy úgy határozzák meg, hogy egy-egy adott kérdéses vegyület az egész életünk során elfogyasztásra kerülő mennyiségét meghatározzák és azt osztják le egy napra. Így ha egy bizonyos ideig az ajánlottnál nagyobb mennyiséget fogyasztunk belőle, akkor sincs baj, mert később bőven lesz ideje kiürülni.
Senkinek nem szerettem volna a lelkébe gázolni, mindenki tegyen a belátása szerint. Csak a másik oldalt is képviseletét láttam el egy kicsit. :o)"
Átolvastam egyébként a tavalyi diákat is, hogy említette-e a tanár, mert az azonos ADI-érték és a hasonló tünetek miatt gyanús lett, hogy nem ugyanaz-e a ftalát és a BPA, de az angol wikipedian eltérő térszerkezetű valamiről van szó, persze ettől még lehet a toxikus hatásuk ugyanolyan. Majd megkérdezem azért.
Nem mindenki tudja, ezért néhány műanyag rövidítését ideírom:
A műanyagok egy-egy vegyületből (egységből, vö. monomerből) polimerizációval készülnek, vagyis az egységekből egy hosszú láncot hoznak létre különböző technológiákkal (melegítés, keverés, lágyítás, reagensek hozzáadása stb.). A műanyagok túlnyomó többsége éppen ezért a környezetben nem bomlik le. Egy egyszerű technológiával és némi többletköltséggel lehetőség lenne keményítőmolekulákat kapcsolni a műanyagpolimerláncba, és így a szaprofita (talajlakó, lebontó) mikroorganizmusok meg tudnák kezdeni a lánc bontását, így az ilyen műanyag lebomlana, de sajnos ez még csak akkor elérhető, ha van olyan hiperszuper vagy más megrendelő, aki megszponzorálja a termelés többletköltségét.
Maguk a műanyagpolimerek nem toxikusak, gyakorlatilag az élelmiszerek által (is) oldhatatlanok, de technológiától függően szennyező mono- és oligomerek (közepes láncdarabok) visszamaradhatnak. Ezeket az élelmiszerek csomagolására szánt termékeknél utókezeléssel igyekeznek csökkenteni.
A toxikus monomereket tartalmazó műanyag monomereket ellenőrzik az élelmiszerekben, tehát vagy határérték alatt találhatóak vagy (fajtától függően) egyáltalán nem lehetnek az élelmiszerben, tehát nem használható fel a kritikus csomagolóanyag élelmiszer csomagolására.
Az oligomerek viszont többnyire nem toxikusak, csak büdösek, az élelmiszer élvezeti értékét viszont rontják. Szerintem a mekiskávé/mekistea például lehet, hogy ilyen. Utoljára mondjuk 13 éve ittam ilyen pohárból forró italt, mert szerintem szörnyű mellékíze van.
A műanyaggyártás során felhasznált segéd-és adalékanyagok között több toxikus is található (pl. ftalátok), ezért a csomagolóanyagokat úgy kell kiválasztani az adott élelmiszerhez, hogy az élelmiszer ne legyen képes, vagy csak nagyon kismértékben ezeket kioldani. Olyan mennyiségben, ami emberre nézve egészségkárosító lehet nem oldódhat ki semmi ilyen technológiai segéd- vagy adalékanyag.
A cumik minőségével és biztonságával kapcsolatosan az Egészségügyi Szociális és Cs (? már elfelejtettem, hgoy ez család-milyen volt) Minisztérium már 2002-ben hozott rendeletet: 9/2002.(X.17.) ESZCSM.
És aki azt hiszi, hogy a latex vagy gumicumi biztonságosabb, az nagyot téved. Tessék inkább ha törik-ha szakad szoptatni, de ha nem megy üvegből készült cumisüvegből más anya tejét adni (ismerőstől bátran elkérhetjük az aznapi vagy a gyorsan lefagyasztott "maradékát" - manapság szinte mindenki fej is). Ha ebben nem bízunk, akkor a védőnői szolgálaton keresztül lehet anyatejhez jutni.
Amúgy az is lehet, hogy a húslevesben főtt friss zöldség vagy a kapart szalonna egészségesebb a tápszernél (és nem csak a nem megfelelő, műanyag cumisüveg miatt). Persze azért nem fogom diétás tanácsként azt adni, hogy egyenek a csecsemők kapart szalonnát, de jó házi "szalonkát" még én is ettem kiskoromban, igaz a 4. hónap után jöttem le végképp a ciciről. ;o) Lehet, hogy emiatt (is) sikerültem félre.
Maimoninál olvastam és nagyon fontosnak tartom, hogy sokan értesüljenek a műanyagok ártalmas hatásairól is. És fontosnak éreztem kiegészíteni néhány megjegyzéssel is - persze. :o)
Ide emelem ezért a Biszfenol-A (BPA - Bisphenol A) nevű vegyülettel kapcsolatban tett megnyugtatónak szánt (nem biztos, hogy sikerült) megjegyzés-féleségemet (utólagos kiegészítésekkel és belejavításokkal - de ez úgyse derült volna ki) - amit sokallt a blogger: :o)
"Nem hiszem, hogy okosabb lennék, de volt szerencsém egy Élelmiszertoxikológia tanár óráit látogatni. Ő a szakmájában eléggé elismert tekintély és nem is öreg, hogy elavultnak kéne tartani a felfogását vagy a tudását és beutalni az Akadémiára. ;o)
Szóval ő érdekes dolgokat mesélt arról, hogy hogyan vizsgálnak be egy-egy élelmiszerrel érintkező csomagolóanyagot, milyen különféle vásárlásokat bonyolítanak le, melynek során egy elképzelt átlag család ún. műanyag expozicíóját (vagyis a kitettség állapotát) vizsgálják. Nem csak a napit, hanem vannak hetes, sőt éves, több éves vizsgálatok. Úgy zajlik, hogy naponta bevásárolnak a képzelt családnak egy-egy adott ország vagy régió szokványos ételei szerint, majd amit kell elkészítenek ebédnek és az ételeket/italokat homogenizálják (fogyasztási gyakoriság alapján, tehát nem lesz több a felvágott, mint a kenyér és több leves, mint tortilla) és bemérik a benne található toxikus anyagokat. A mintavételnek nagyon szigorú szabályai vannak, most nem részletezném, de nálunk is buktató tétel az államvizsgán. :o)
Ő mondta azt, hogy a tudomány mai állása szerint (tehát születhet még cáfolat is) a hazánkban és az Unióban csomagolásra felhasznált műanyagok nem károsak az egészségre.
Természetesen, aki átcsomagolja, nem követ el semmi hibát, bár a felvágott eltarthatósága csökken. Átcsomagoláskor még a legtisztább lakás levegőjéből is penészspóra kerül rá, illetve ezekben a csomagolásokban többnyire a belezárt levegő összetétele is eltér a légköritől, hogy az oxigént lélegző baktériumok szaporodását gátolják. Ezt hívják nitrogénnel tartósításnak és mielőtt valaki sikoltozni kezdene, minden légvételünk 80%-a nitrogén. :o)
Aki nem egészben veszi a sajtokat, az a penészesedést jól ismeri, hiszen a boltban is újracsomagolták már a sajtdarabot és ott fertőződött be.
Azonkívül az ételek nem tekinthetőek laboratóriumi értelemben véve sterilnek. Csak kereskedelmileg sterilek még a konzervek is, mert egy bizonyos fokú hőkezelésen túl az ételben olyan változások mennének végre, hogy nem volna rá kereslet. :o) Ki a fene akarna kozmás sóletet vagy még rosszabb: odaégetett csemegekukoricát venni?
Első hallásra ijesztő élelmiszeripari fogalom a kereskedelmi sterilitás, ami azt jelenti, hogy a kór- és romlást okozó baktériumok számát jóval a veszélyes érték alá csökkentik. De azért marad benne. Mégsem kell megijedni, mert a krumplin, zöldségeken és a tojáson nagyságrendekkel több van (százszorosa, ezerszerese, tízezerszerese). :o) Viszont a felbontott konzervet nem kéne utána napokig a hűtőben tárolni, mert versengő mikrobaflóra nélkül a spórások szaporodnak el és nem jó karma az ilyen "pihentetett" konzervet megenni.
Éppen ezért szerintem a műanyag jelentette kockázat elenyésző például az ételben jelenlevő spórás baktériumok elszaporodásához képest.
Mindazonáltal mégsem merném azt mondani, hogy ne csomagolja át senki az ételét, de személy szerint a gyereknek sose adnék se műanyagflakonban, de pláne nem törékeny üvegben teát az iskolába (dobozos kakaót vagy kisdobozos rostos üdítőt kap), igaz kólát se veszek neki, mert azt sokkal ártalmasabbnak tartom, mint az iskolai csapvizet vagy a dobozos kakaót, amit kap mindennap. Soha nem felejtem el, amikor az uszodai teásüvegem eltört és eláztatta a tanszereimet. Különösen mivel akkoriban még nem kaptak a gyerekek csak úgy új tankönyvet, ha a régit szét lehetett vágni késsel miután megszáradt és még olvasható maradt.
Azzal a kitétellel is maximálisan egyetértek, hogy a mikróban ne használjuk bizonytalan eredetű műanyagtálat, sőt még jobb, ha sok jénai edényt veszünk helyettük, se fóliát (bár a mikrózható fajta lehet, hogy jó - nekem még sincs), de például azt a műanyagharangot, amit a melegített étel fölé lehet borítani jó ötletnek tartom, mert könnyebb kitakarítani, mint a mikrót (pláne, ha szétfröcsög a kacsazsír vagy a spenót) és az étellel nem is érintkezik - kivéve azzal, ami úgyis pocsékba ment a szétfröccsenés miatt. :o)
A babáknak szerintem egyáltalán nem kell cumisüveg, a második fiamat anélkül neveltem fel, hogy valaha elfogadta volna, bár az első nagy "cimcumkókás" volt, még úgy is, hogy estére csak vizet kapott bele. De nagyszerű, hogy lehet olyan üveget is kapni, amiben nincs BPA - bár a rendes üvegben sincs. :o) Olyan szopókás förmedvényünk meg sosem volt, el sem tudom képzelni, hogy mi történik vele, amikor rostos üdítő szárad bele a csőrébe.
De a felvilágosításként tálalt félinformáció terjedése nagyon hasonlít a több hullámban végigfutó E-számos hisztériára és pánikkeltésre. Olyan, mint a legenda, van némi valós alapja, de nem úgy, nem akkor és nem azokkal esett meg, ahogy mesélik. (pl. Gumicukor tényleg kilőve: tartrazinnal színezik, nem jó - de mondjuk nem kapunk tőle szivacsos agyvelősorvadást, mert nem valószínű, hogy BSE-s marhából van)
Másrészről szót sem ejtettek arról, ami ugyanolyan veszélyes: a ftalátról - egy pvc-műanyaglágyítóról.
Pedig ezzel kapcsolatosan annyira rám ijesztett a tanár úr, hogy a konyhám pvc-padlóját kőre cseréltem, a sérült felületű műanyagedényeket rozsdamentes fémtálra cseréltem (de az ikejásakat azért megtartottam, mert annak nem sérült a felülete, pedig a habverővel adok nekik rendesen - és bízom a márkában), mert a ftalát kioldódik és belélegezzük. És nem tudtam, hogy a mi pvc-padlónkban használtak-e ftalátot, de azt tudtam, hogy a műanyagtálak és a konyhapultom viszont melamin (tehát menniük kell). A melaminról viszont megtudtam, hogy az általam még mindig bojkottált Nestlétől, hogy a termékeik gyártásához használt edényekből technológiai szennyezésként belekerül az ételbe. Ha ez igaz, akkor a nyuszi forduljon fel a kakaójával és a műanyagtálgyártók is...
De felhasználják a ftalátokat a pvc-padlón kívül (néha tévesen: linóleum - a kettő nem ugyanaz!), a zsírkréta, a gyurma készítése során, sőt a gyerekjátékok egy részénél is meg a gyógyszeriparban, orvosi eszközök gyártásakor, parfümökben és - mily meglepő - növényirtó szerekben is (vagyis a felszíni vizekbe is belemosódik). A növényirtóban nem tudom miért kell, de a műanyagokhoz az alakíthatóságuk miatt kell hozzáadni. A ftalátokkal ugyanis növelni lehet a tartósságukat és - ami a gyártónak fontosabb - könnyebben alakíthatóak, rugalmasabbak lesznek, ami a formázáskor nagyon fontos.
A ftalátokat is kapcsolatba hozzák az allergiával, asztmával, szintén antiandrogén, elhízást, hormonzavart okoz, sőt rákkeltő is.
A tanár úr nem hitegetett azzal, hogy valaha Mo-n ismernék fel egy műanyag gyártása vagy felhasználása során alkalmazott vagy keletkező vegyi anyagok veszélyességét, mert az élelmiszerbiztonság helyett fontosabb célokra költünk (nem akarok politizálni), de azt viszont elárulta, hogy naprakészek az Uniós irányelvek és más ajánlások tekintetében, sőt a külföldi eredményeket is nyomon követik.
Most nem hiszem, hogy sokat segítettem, csak szerettem volna egy kicsit erősíteni a bizalmat az élelmiszerbiztonságban.
Meg aztán a párizsi se fordul elő a természetben, abban mégis jobban bíznak némelyek. Én például egyáltalán nem veszek felvágottat csak olyat, amin látszik, hogy miből készült: csemege karaj, tarja, német eredetű sonkaszeletek (feketeerdei és társai), bacon, aszpikos pulyka. Igaz a csomagolással az első fogyasztásig reszkírozok. :o)
Ijesztgessek én is? A vörösárukat (virsli, párizsi, krinolin) nitrittel tartósítják, ami nem fiúsítja/lányosítja/felhizlalja a csecsemőket (ilyen hatásai egyáltalán nem ismertek), hanem rögtön meg is öli őket. Methaemoglobinaemia - a nitrit irreverzibilisen (vissza nem fordíthatóan) kapcsolódik a vörösvértestek oxigénszállító haemoglobinjához. Ha a helyi víz nitritet vagy nitrátot tartalmaz (főleg Nógrád megye és környéke) szoktak ingyen zacskós vizet adni a kismamáknak.
Az alföldön pedig szinte mindenütt arzénes a víz, ahol artézi kútból jön. Ezt a helyi vízszolgáltató ellenőrzi, hogy a víz arzéntartalma a fogyaszthatósági érték alatt maradjon.
A szójának (és a hüvelyeseknek) is van fitoösztrogén tartalma, ami korlátlanul fogyasztva szintén a fiúk ellányosodását, a lányok korai nőiesedését okozhatja.
A közel-keletről származó pisztácia szállítmányokat gyakran kell visszafordítani magas aflatoxintartalmuk miatt Az aflatoxin egyfajta, penészgomba (általában az Aspergillus család tagjai közül néhány) által termelt halálhoz vagy súlyos májkárosodáshoz vezető méreg.
Az szegedi malomban nemrég derült fény arra, hogy a magyar gabona fuzáriumszennyezettsége szintén határérték feletti, ami a hibás termesztés, betakarítás és tárolás következménye. Fiúknál nőiesedést, lányoknál korai nemi érést eredményezhet. Gratulálunk magyar mezőgazdaság, mostantól - a parlagfűültetvények mellett - ezt is nektek köszönhetjük!
Szerintem elég objektív ez a tájékoztató a MÉbiH (Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal) oldalán.
Akit bővebben érdekel keressen rá a JECFA (nemzetközi toxikológiai intézmény, tk. mindenki hozzájuk igazodik), vagy az ADI-érték (acceptable daily intake - elfogadható napi bevitel) meghatározására. Az ADI egyébként tényleg nagyon szigorúan van meghatározva, a lényege, hogy úgy határozzák meg, hogy egy-egy adott kérdéses vegyület az egész életünk során elfogyasztásra kerülő mennyiségét meghatározzák és azt osztják le egy napra. Így ha egy bizonyos ideig az ajánlottnál nagyobb mennyiséget fogyasztunk belőle, akkor sincs baj, mert később bőven lesz ideje kiürülni.
Senkinek nem szerettem volna a lelkébe gázolni, mindenki tegyen a belátása szerint. Csak a másik oldalt is képviseletét láttam el egy kicsit. :o)"
Átolvastam egyébként a tavalyi diákat is, hogy említette-e a tanár, mert az azonos ADI-érték és a hasonló tünetek miatt gyanús lett, hogy nem ugyanaz-e a ftalát és a BPA, de az angol wikipedian eltérő térszerkezetű valamiről van szó, persze ettől még lehet a toxikus hatásuk ugyanolyan. Majd megkérdezem azért.
Nem mindenki tudja, ezért néhány műanyag rövidítését ideírom:
- polietilén (PE - nejlonzacsi, ami nem is nejlon, hanem hívjuk szabatosan bevásárló zacskónak),
- polipropilén (PP - átlátszó szatyrok, pelusok, tic-tac fedele, műanyag ruhák - olvad, nem ég, de képes égési sérülést okozni),
- polisztirol (PS - a fehér habos műanyag ételtálca, például a húsok alatt a hiperszuperekben is ilyen van, de létezik belőle pohár meg a mekis kávéspohár is ilyennel van bevonva, cd-tok is készülhet belőle),
- polivinilklorid (PVC - padló, gyerekjáték, zsírkréta, gyurma),
- poliamid (PA- ez a NEJLON (nylon)! Ilyen a fogkefesörte is - és ami csak a szánkba kerül, arra is vonatkoznak az élelmiszerekre vonatkozó előírások),
- polikarbonát (PC - CD, DVD, palackok (amiknek erősebb a fala), szemüvegbevonatok és lencsék, poharak, biztonsági üveg, laboratóriumi eszközök),
- triaminotriazin (melamin - műanyag edények, hőálló műanyag felületek, mint a konyhapult),
- politetrafluoroetilén (PTFE - teflon),
- polietilén tereftalát (PET - üdítős palackok, mikróedényzet, némely filmszalag, szintetikus vitorlavászon),
- polimetil-metakrilát (PMMA - plexi, jégkorong, autólámpabúra)
A műanyagok egy-egy vegyületből (egységből, vö. monomerből) polimerizációval készülnek, vagyis az egységekből egy hosszú láncot hoznak létre különböző technológiákkal (melegítés, keverés, lágyítás, reagensek hozzáadása stb.). A műanyagok túlnyomó többsége éppen ezért a környezetben nem bomlik le. Egy egyszerű technológiával és némi többletköltséggel lehetőség lenne keményítőmolekulákat kapcsolni a műanyagpolimerláncba, és így a szaprofita (talajlakó, lebontó) mikroorganizmusok meg tudnák kezdeni a lánc bontását, így az ilyen műanyag lebomlana, de sajnos ez még csak akkor elérhető, ha van olyan hiperszuper vagy más megrendelő, aki megszponzorálja a termelés többletköltségét.
Maguk a műanyagpolimerek nem toxikusak, gyakorlatilag az élelmiszerek által (is) oldhatatlanok, de technológiától függően szennyező mono- és oligomerek (közepes láncdarabok) visszamaradhatnak. Ezeket az élelmiszerek csomagolására szánt termékeknél utókezeléssel igyekeznek csökkenteni.
A toxikus monomereket tartalmazó műanyag monomereket ellenőrzik az élelmiszerekben, tehát vagy határérték alatt találhatóak vagy (fajtától függően) egyáltalán nem lehetnek az élelmiszerben, tehát nem használható fel a kritikus csomagolóanyag élelmiszer csomagolására.
Az oligomerek viszont többnyire nem toxikusak, csak büdösek, az élelmiszer élvezeti értékét viszont rontják. Szerintem a mekiskávé/mekistea például lehet, hogy ilyen. Utoljára mondjuk 13 éve ittam ilyen pohárból forró italt, mert szerintem szörnyű mellékíze van.
A műanyaggyártás során felhasznált segéd-és adalékanyagok között több toxikus is található (pl. ftalátok), ezért a csomagolóanyagokat úgy kell kiválasztani az adott élelmiszerhez, hogy az élelmiszer ne legyen képes, vagy csak nagyon kismértékben ezeket kioldani. Olyan mennyiségben, ami emberre nézve egészségkárosító lehet nem oldódhat ki semmi ilyen technológiai segéd- vagy adalékanyag.
A cumik minőségével és biztonságával kapcsolatosan az Egészségügyi Szociális és Cs (? már elfelejtettem, hgoy ez család-milyen volt) Minisztérium már 2002-ben hozott rendeletet: 9/2002.(X.17.) ESZCSM.
És aki azt hiszi, hogy a latex vagy gumicumi biztonságosabb, az nagyot téved. Tessék inkább ha törik-ha szakad szoptatni, de ha nem megy üvegből készült cumisüvegből más anya tejét adni (ismerőstől bátran elkérhetjük az aznapi vagy a gyorsan lefagyasztott "maradékát" - manapság szinte mindenki fej is). Ha ebben nem bízunk, akkor a védőnői szolgálaton keresztül lehet anyatejhez jutni.
Amúgy az is lehet, hogy a húslevesben főtt friss zöldség vagy a kapart szalonna egészségesebb a tápszernél (és nem csak a nem megfelelő, műanyag cumisüveg miatt). Persze azért nem fogom diétás tanácsként azt adni, hogy egyenek a csecsemők kapart szalonnát, de jó házi "szalonkát" még én is ettem kiskoromban, igaz a 4. hónap után jöttem le végképp a ciciről. ;o) Lehet, hogy emiatt (is) sikerültem félre.
2009. augusztus 10., hétfő
Új külső
Eredetileg ebbe a blogolásba azért kezdtem bele, hogy tanuljak egy kicsit a html-ről. A bátorságot egy nagyon jó könyv adta: A Világháló lehetőségei (Bócz Péter - Szász Péter). És bár a sablonkészítésbe nem vágtam bele rögtön, a blogomat a HTML-kód szerkesztése fülben írom az első perctől és a span-ok, div-ek, rgb-k meg align-ok, meg href-ek körében egészen jó vagyok, már könyv se kell és sejtem, mit csinálok. :o)
Már régebben szemet szúrt, hogy sokan a blogger sablonjai helyett bátran töltenek le külső forrásból származó sablonokat. De igazából a blogger alapsablonjai nekem eddig bőven elegendőek voltak, némi belepiszkálással természetesen (Google Analytics és Címkefelhő). A legmerészebb tervem az volt, hogy a Blog címe mögötti képet majd egy magam szerkesztette képre cserélem ki, de mivel lustaság fél egészség, ezért az is régóta van fél-állapotban (én már akarom - ahogy mondani szokták).
De aztán PI blogjának szép új küllemét csodálva nézelődni kezdtem a Blog Tippek, Trükkök oldalon. Nem azért, hogy megváltoztassam, csak szép sablonokban gyönyörködni. A címkefelhőt már régebben sikerrel alkalmaztam, de a sablonváltoztatástól még tartottam.
Mint kiderült méltán, mert az első választásom a kissé módosított blogger-téma: a Rounder4 (előző kinézet) háromoszlopos változata minden lehető módon kifogott rajtam. Kb. 3 és fél órán keresztül javítgattam és próbálgattam feltolni az új sablont, de nem sikerült az ördögnek se. A legcsúcsabb az volt, hogy követelte a sablon mentéséhez, hogy zárjam le a body tag-et, amikor le volt zárva... Szóval hiába próbálkoztam, sehogy nem tudtam működővé tenni, de a "volt-nincs-body-lezárás" miatt gyanakodni kezdtem, hogy a választott sablonban valami nagyon nem stimmel. Ezért nézelődni kezdtem a többi sablon között és ez a virágos nagyon megtetszett.
Kipróbáltam és Cool (Blog Tippek, Trükkök) tanácsai alapján ezt a sablont mintegy 20 perc alatt feltöltöttem, sőt még a Google Analytics és a címkefelhő is készen volt. :o)
A sablonváltoztatástól főleg azért tartottam, mert akkor a linklistát újra kell írni (gondoltam én). De a Blog Tippeken erre is van megoldás, ez adta a végső lökést.
Közben rájöttem, hogy a címkefelhő színe nem harmonizál a blogommal és visszamentem Cool-hoz, hogy megnézzem, megjegyzésekben van-e valami trükk vagy megkérdezem. Aztán meg keresni kezdtem a bemásolandó szövegekben a színkódokat és meg is változtattam. Ha valakit érdekel: az Elrendezés/HTML szerkesztése oldalon rá kell keresni a var minColor = (0,0,0) és a var maxColor = (0,0,255) szövegekre és a zárójelben levő rgb-kódon próbálkozni. RGB = Red Green Blue 0-ától 255-ig lehet változtatni az arányokat, ahol természetesen a 255 a legpirosabb/zöldebb/kékebb. :o)
Az én módosításom ebben a pillanatban:
var minColor = (70,70,200)
var maxColor = (200,70,70)
Ez azt jelenti, hogy a színei a legtöbbtől a legkevesebb felé a piros és a kék szín között változnak (vagyis többnyire lilásak) és a zöldet a minimumokkal (70) egyenlő értéken tartom, ami egy enyhe füstös-szürkés árnyalatot ad neki.
És így alakult, hogy újra kedvet érzek a html-piszkálódásokhoz. :o)
Már régebben szemet szúrt, hogy sokan a blogger sablonjai helyett bátran töltenek le külső forrásból származó sablonokat. De igazából a blogger alapsablonjai nekem eddig bőven elegendőek voltak, némi belepiszkálással természetesen (Google Analytics és Címkefelhő). A legmerészebb tervem az volt, hogy a Blog címe mögötti képet majd egy magam szerkesztette képre cserélem ki, de mivel lustaság fél egészség, ezért az is régóta van fél-állapotban (én már akarom - ahogy mondani szokták).
De aztán PI blogjának szép új küllemét csodálva nézelődni kezdtem a Blog Tippek, Trükkök oldalon. Nem azért, hogy megváltoztassam, csak szép sablonokban gyönyörködni. A címkefelhőt már régebben sikerrel alkalmaztam, de a sablonváltoztatástól még tartottam.
Mint kiderült méltán, mert az első választásom a kissé módosított blogger-téma: a Rounder4 (előző kinézet) háromoszlopos változata minden lehető módon kifogott rajtam. Kb. 3 és fél órán keresztül javítgattam és próbálgattam feltolni az új sablont, de nem sikerült az ördögnek se. A legcsúcsabb az volt, hogy követelte a sablon mentéséhez, hogy zárjam le a body tag-et, amikor le volt zárva... Szóval hiába próbálkoztam, sehogy nem tudtam működővé tenni, de a "volt-nincs-body-lezárás" miatt gyanakodni kezdtem, hogy a választott sablonban valami nagyon nem stimmel. Ezért nézelődni kezdtem a többi sablon között és ez a virágos nagyon megtetszett.
Kipróbáltam és Cool (Blog Tippek, Trükkök) tanácsai alapján ezt a sablont mintegy 20 perc alatt feltöltöttem, sőt még a Google Analytics és a címkefelhő is készen volt. :o)
A sablonváltoztatástól főleg azért tartottam, mert akkor a linklistát újra kell írni (gondoltam én). De a Blog Tippeken erre is van megoldás, ez adta a végső lökést.
Közben rájöttem, hogy a címkefelhő színe nem harmonizál a blogommal és visszamentem Cool-hoz, hogy megnézzem, megjegyzésekben van-e valami trükk vagy megkérdezem. Aztán meg keresni kezdtem a bemásolandó szövegekben a színkódokat és meg is változtattam. Ha valakit érdekel: az Elrendezés/HTML szerkesztése oldalon rá kell keresni a var minColor = (0,0,0) és a var maxColor = (0,0,255) szövegekre és a zárójelben levő rgb-kódon próbálkozni. RGB = Red Green Blue 0-ától 255-ig lehet változtatni az arányokat, ahol természetesen a 255 a legpirosabb/zöldebb/kékebb. :o)
Az én módosításom ebben a pillanatban:
var minColor = (70,70,200)
var maxColor = (200,70,70)
Ez azt jelenti, hogy a színei a legtöbbtől a legkevesebb felé a piros és a kék szín között változnak (vagyis többnyire lilásak) és a zöldet a minimumokkal (70) egyenlő értéken tartom, ami egy enyhe füstös-szürkés árnyalatot ad neki.
És így alakult, hogy újra kedvet érzek a html-piszkálódásokhoz. :o)
2009. augusztus 9., vasárnap
Hiánypótló termék
Ezúton értesítem minden kedves olvasómat, hogy végre létezik (és az Amazonon előrendelhető) a Nikon Coolpix S1000pj fényképezőgép beépített projektorral. Mekkora királyság! :o)
2009. március 6., péntek
Most ezt olvasom...
Paul Freedman: Ét-vágy az ízlés története
Azok közé a könyvek közé tartozik, amit élvezetes olvasni ráadásul még hasznos és érdekes tényeket is megismerhetünk belőle.
A sertésfogyasztási tilalom Egyiptomból ered, ott is a papok ellenőrizték az állatokat, hogy a húsuk fogyasztható-e. Az egyik oka feltehetőleg az lehetett, hogy tömeges megbetegedéseket okozott, a múmiák hasfalában trichinellát (féreg) találtak. Másik oka az lehetett, hogy mint magas víztartalmú hús, könnyen romolhatott, illetve hogy az élő állat sok vizet igényelt (még el is dagonyázta azt a keveset, ugye?), ami azon a tájon nem mindenütt elérhető.
Valószínűleg az iszlámok és a zsidók is ezt a tilalmat vették át. Egyiptomban egyébként a tehén húsát sem fogyasztották, mivel Ízisz szent állata volt.
Mi itt Európában azért ehetjük a sertés- és marhahúst, mert a régi rómaiak és görögök hús- és mészárosainak gyakorlati tapasztalatai alapján sokat fejlődött a beteg állatok és a fogyasztásra nem alkalmas húsok vizsgálata. A céhek idejében vizsgálták az állatok húsát (trichinellára, romlottságra stb.) és pl. 1376-ból maradt fenn a pozsonyi mészárosok rendszabálya, amiben ezek már szerepeltek, ahogy az is, hogy csak friss húst lehet forgalomba hozni, a múlt vasárnapit nem. :o)
A lóhús például azért lehetett sokáig tabu, mert a VIII. században betiltotta a keresztény egyház, hogy a pogány germánok lóáldozatait gátolják.
A sertésfogyasztási tilalom Egyiptomból ered, ott is a papok ellenőrizték az állatokat, hogy a húsuk fogyasztható-e. Az egyik oka feltehetőleg az lehetett, hogy tömeges megbetegedéseket okozott, a múmiák hasfalában trichinellát (féreg) találtak. Másik oka az lehetett, hogy mint magas víztartalmú hús, könnyen romolhatott, illetve hogy az élő állat sok vizet igényelt (még el is dagonyázta azt a keveset, ugye?), ami azon a tájon nem mindenütt elérhető.
Valószínűleg az iszlámok és a zsidók is ezt a tilalmat vették át. Egyiptomban egyébként a tehén húsát sem fogyasztották, mivel Ízisz szent állata volt.
Mi itt Európában azért ehetjük a sertés- és marhahúst, mert a régi rómaiak és görögök hús- és mészárosainak gyakorlati tapasztalatai alapján sokat fejlődött a beteg állatok és a fogyasztásra nem alkalmas húsok vizsgálata. A céhek idejében vizsgálták az állatok húsát (trichinellára, romlottságra stb.) és pl. 1376-ból maradt fenn a pozsonyi mészárosok rendszabálya, amiben ezek már szerepeltek, ahogy az is, hogy csak friss húst lehet forgalomba hozni, a múlt vasárnapit nem. :o)
A lóhús például azért lehetett sokáig tabu, mert a VIII. században betiltotta a keresztény egyház, hogy a pogány germánok lóáldozatait gátolják.
2009. január 5., hétfő
Közös fogyókúra
Kedves reménytelenül fogyókúrázó sorstársaim. Oximoron indított egy jó kis blogot: Lefogyok
Nézzetek be Ti is!
Nézzetek be Ti is!
2008. október 30., csütörtök
Ígéret szép szó...
Renátababa, kattints ide a fogyókúrás étlapért: Google Docs
Még mindig ajánlom hozzá a régi bejegyzésemet is: itt
Remélem, működik!
Jó fogyizást! :o)
Még mindig ajánlom hozzá a régi bejegyzésemet is: itt
Remélem, működik!
Jó fogyizást! :o)
2008. március 31., hétfő
What not to wear
Mindenkinek nagyon ajánlom Trinny Woodall és Susanah Costantine könyvsorozatát.
Ők egy BBC-n futó "átalakító", stílustanácsadó műsort vezető páros, akik vállalják, hogy nem hibátlanok. Feljelentés alapján foglalkoznak egy-egy nővel és tanácsot adnak arra, hogy (aki nem akar plasztikai műtéten átesni, vagy nincs ereje egy fogyókúrához, netán túl rövid a lába, vastag a bokája stb.) milyen jellegű ruhák és kiegészítők állnak neki jól. A hajat nem feltétlenül bántják, mert engem leginkább ez tartana vissza egy ilyen "átakítástól, hogy a jól bevált frizkómat lehúzzák és lekopasztanak meg vörösre festenek - mert most az a divat.
Az első könyv tematikusan a testi "hibák" (nagy mell, kis mell, nagy popsi, vastag felső kar, vastag boka, húsos hasikó) szerint ajánl megoldásokat. (Már, ha van jogunk kritizálni anyatermészetet, hogy tényleg hiba-e, ahogy egy ember kinéz.)
A második könyv események szerint ad tanácsot (munkainterjú, síelés, nyaralás, esküvő nyáron és télen, mit vegyél fel munkába, ha nincs időd hazaugrani a randi előtt).A harmadik az egyéniségről, az önismeretről, a színekről, különleges eseményekről szól. Például a terhességről is.
Legszívesebben írnék nekik, hogy kritizáljanak ki minket magyarokat. A cicanacis, unokától örökölt polós nagyikat, a mackónacis kismamákat, a gálaruhába öltözött kisgyermekes anyukákat a játszótéren stb. Mert értem én, hogy valaki túl öregnek vagy túl anyukának vagy túl nőnek tartja magát, de például a második könyvben az adott stíluson belül ajánlanak ízléses öltözéket. Nálunk a házban az idős nők annyira szépen öltöznek, hogy öröm rájuk nézni és én is igyekeztem kismamaként sem ráijeszteni senkire az öltözékemmel.
Persze a könyvek csak angolul érhetőek el (a Bookstationon keresztül vettem), de aki egy kicsit is tud angolul már élvezheti a humoros stílusukat és a látványos képeket. Nekem egy kicsit Susannah-ra hasonlít az alakom (kicsit kisebb pocakkal és még nagyobb mellel), ezért különösen egyszerű megfogadni a tanácsaikat.
És tényleg nagyon fontos a jól megválasztott szabású, anyagú és színű ruha. Amikor 46-os méret voltam (40-ről) szülés után, a Reni molettiben vásároltam ruhákat és úgy néztem ki, mint a saját nagyanyám. Egyáltalán nem vették figyelembe a ruháknál, hogy nekem a derekam megmaradt, hogy csak vastagabb homokóra lettem, nem tankká változtam. Viszont azokban a ruhákban elég tagbaszakadt kinézetem lett. Úgyhogy, amikor kicsit összementem (42/44-re), mindenki dicsért, hogy milyen sokat fogytam. Pedig a fogyás nem is volt olyan nagy, csak vettem pár akciós Ulla Popkeen ruhát (München mellett van egy diszkont áruházuk, ahol még 5 eurós nadrágokat vagy blúzokat is lehet kapni 42-től felfelé).
Ennek ellenére nem akarom szídni a Reni molettit. Nyilvánvaló, hogy én hibáztam, mert ott alma típusú elhízottakra árulnak ruhát, nem a körtékre vagy az öblös homokórákra.
Nem dicsekvésképpen, hanem tippként: A nők 80%-a (Trinny és Susannah könyvéből) nem hord megfelelő méretű melltartót, ami pedig a csinos megjelenéshez alapvető. Ezért elmentem a Felina boltba (régen odajárok, mert nekik mindig volt nagy kosaruk) és az eladó segítségével "belőttük" a méretem. Hát, leesett az állam, de bizony nekem se volt jó. Úgyhogy gazdagodtam egy tapasztalattal meg néhány új kebelfékkel. :o)
És a számolás módja: A mellméretből vonjuk ki a mell alatti körméretet, ez a különbség adja meg a kosár méretet. A mell alatti körméret pedig (egészre vagy 5-re kerekítve) a melltartó szám részét határozza meg. Az alábbiak szerint:
Kosár:
A kosármérethez tartozó szám:
És így tovább, mert a nagyobbakat le se merem írni. :o)
Úgyhogy fiúk: Ha a sovány kismellű lányokra buktok, azok hordanak 70 A kosarat, a karcsú normál mellméretűek 75 B-t, a normál testalkatúak, nagy mellűek 75 (80) C (D) méretet és a ténsasszonyok a 100 C-nél kezdődnek. ;o)
Ők egy BBC-n futó "átalakító", stílustanácsadó műsort vezető páros, akik vállalják, hogy nem hibátlanok. Feljelentés alapján foglalkoznak egy-egy nővel és tanácsot adnak arra, hogy (aki nem akar plasztikai műtéten átesni, vagy nincs ereje egy fogyókúrához, netán túl rövid a lába, vastag a bokája stb.) milyen jellegű ruhák és kiegészítők állnak neki jól. A hajat nem feltétlenül bántják, mert engem leginkább ez tartana vissza egy ilyen "átakítástól, hogy a jól bevált frizkómat lehúzzák és lekopasztanak meg vörösre festenek - mert most az a divat.
Az első könyv tematikusan a testi "hibák" (nagy mell, kis mell, nagy popsi, vastag felső kar, vastag boka, húsos hasikó) szerint ajánl megoldásokat. (Már, ha van jogunk kritizálni anyatermészetet, hogy tényleg hiba-e, ahogy egy ember kinéz.)
A második könyv események szerint ad tanácsot (munkainterjú, síelés, nyaralás, esküvő nyáron és télen, mit vegyél fel munkába, ha nincs időd hazaugrani a randi előtt).A harmadik az egyéniségről, az önismeretről, a színekről, különleges eseményekről szól. Például a terhességről is.
Legszívesebben írnék nekik, hogy kritizáljanak ki minket magyarokat. A cicanacis, unokától örökölt polós nagyikat, a mackónacis kismamákat, a gálaruhába öltözött kisgyermekes anyukákat a játszótéren stb. Mert értem én, hogy valaki túl öregnek vagy túl anyukának vagy túl nőnek tartja magát, de például a második könyvben az adott stíluson belül ajánlanak ízléses öltözéket. Nálunk a házban az idős nők annyira szépen öltöznek, hogy öröm rájuk nézni és én is igyekeztem kismamaként sem ráijeszteni senkire az öltözékemmel.
Persze a könyvek csak angolul érhetőek el (a Bookstationon keresztül vettem), de aki egy kicsit is tud angolul már élvezheti a humoros stílusukat és a látványos képeket. Nekem egy kicsit Susannah-ra hasonlít az alakom (kicsit kisebb pocakkal és még nagyobb mellel), ezért különösen egyszerű megfogadni a tanácsaikat.
És tényleg nagyon fontos a jól megválasztott szabású, anyagú és színű ruha. Amikor 46-os méret voltam (40-ről) szülés után, a Reni molettiben vásároltam ruhákat és úgy néztem ki, mint a saját nagyanyám. Egyáltalán nem vették figyelembe a ruháknál, hogy nekem a derekam megmaradt, hogy csak vastagabb homokóra lettem, nem tankká változtam. Viszont azokban a ruhákban elég tagbaszakadt kinézetem lett. Úgyhogy, amikor kicsit összementem (42/44-re), mindenki dicsért, hogy milyen sokat fogytam. Pedig a fogyás nem is volt olyan nagy, csak vettem pár akciós Ulla Popkeen ruhát (München mellett van egy diszkont áruházuk, ahol még 5 eurós nadrágokat vagy blúzokat is lehet kapni 42-től felfelé).
Ennek ellenére nem akarom szídni a Reni molettit. Nyilvánvaló, hogy én hibáztam, mert ott alma típusú elhízottakra árulnak ruhát, nem a körtékre vagy az öblös homokórákra.
Nem dicsekvésképpen, hanem tippként: A nők 80%-a (Trinny és Susannah könyvéből) nem hord megfelelő méretű melltartót, ami pedig a csinos megjelenéshez alapvető. Ezért elmentem a Felina boltba (régen odajárok, mert nekik mindig volt nagy kosaruk) és az eladó segítségével "belőttük" a méretem. Hát, leesett az állam, de bizony nekem se volt jó. Úgyhogy gazdagodtam egy tapasztalattal meg néhány új kebelfékkel. :o)
És a számolás módja: A mellméretből vonjuk ki a mell alatti körméretet, ez a különbség adja meg a kosár méretet. A mell alatti körméret pedig (egészre vagy 5-re kerekítve) a melltartó szám részét határozza meg. Az alábbiak szerint:
Kosár:
- 13 cm A kosár
- 15 cm B kosár
- 17 cm C kosár
- 19 cm D kosár
- 21 cm E kosár
- 23 cm F kosár
- 25 cm G kosár
- 27 cm H kosár (a Felinában ekkora kosarú melltartók is vannak.
A kosármérethez tartozó szám:
- Mell alatti méret 68 cm - 72 cm között: 70
- Mell alatti méret 73 cm - 77 cm között: 75
- Mell alatti méret 78 cm - 82 cm között: 80
- Mell alatti méret 83 cm - 87 cm között: 85
- Mell alatti méret 88 cm - 92 cm között: 90
- Mell alatti méret 93 cm - 97 cm között: 95
- Mell alatti méret 98 cm - 102 cm között: 100
- Mell alatti méret 103 cm - 107 cm között: 105
- Mell alatti méret 108 cm - 112 cm között: 110
- Mell alatti méret 113 cm - 117 cm között: 115
És így tovább, mert a nagyobbakat le se merem írni. :o)
Úgyhogy fiúk: Ha a sovány kismellű lányokra buktok, azok hordanak 70 A kosarat, a karcsú normál mellméretűek 75 B-t, a normál testalkatúak, nagy mellűek 75 (80) C (D) méretet és a ténsasszonyok a 100 C-nél kezdődnek. ;o)
LinkWithin
