Volt már a blogon egyszer vízjel készítése, még 2009-ben, de akkor még nagyon csak ismerkedtem a photoshoppal, és igazából nem is vízjel készült, csak valami szép színes képfelirat, egy borzasztó, ferde horizontú fotón. :D Azért megmutatom nektek, mert látszik, hogy én se anyatejjel szívtam magamba a photoshop használatát: http://zugblog.blogspot.de/2009/07/photoshop-vizjelezes_27.html [Ezzel párhuzamosan észrevettem, hogy a blog lecsupaszításával (személyes témák törlése) a linkek helyenként nem működnek a blogban, ezért elnézést kérek. Ha lesz egy kis időm, megpróbálom kijavítani ezt a hibát, bár mostanában a wordpress vonz, mint blogtárhely, úgyhogy még költözés is lehet ebből, csak ez sok idő lenne.]
Most viszont nem az amúgy fizetős vagy korlátozottan trial verzióban is elérhető Photoshopot ajánlgatnám, mert azóta számos képességeiben azt megközelítő, de ingyenes programmal is megismerkedtem. A személyes kedvencem az Autodesk Pixlr (amit még telefonos alkalmazásként szerettem meg, a Google Áruházból és az Apple Áruházból egyaránt elérhető: Pixlr néven keressétek. Windowsos telefonokra viszont a Fhotoroom appot tudom ajánlani - mind ingyenes természetesen.), de egy kedves barátnőmnek a gépén a GIMP van letöltve, ami szintén nagyon jó kis képszerkesztő program, így mindkettőt tudom ajánlani.
A GIMP innen tölthető le: https://www.gimp.org/downloads/ természetesen, ahogy említettem ingyenesen. Egyszerűen a nagy narancsárga gombra kell kattintani (Felirata: Download GIMP 2.8.14 directly), a weboldal ugyanis érzékeli, hogy melyik operációs rendszert használjuk, és automatikusan azt adja le. Haladóknak a felette látható kisebb linkekkel meg lehet változtatni, hogy milyen platformra szeretnék letölteni. :) Ne ijedjetek meg, hogy angol nyelvű az oldal, direkt az eredeti oldalt ajánlom, mert igaz, hogy magyar oldalakról is letölthető, de egyáltalán nem biztos, hogy abba nem tett bele az oldal üzemeltetője (vagy tudtán kívül valaki más) egy vírust. A program majd telepíthető magyar nyelven is, én is azt választottam kalandvágyból.
Aki ismeri az Adobe Photoshopot, és jobban szereti annak a megjelenését vagy a későbbiekben tervezi a Photoshop beszerzését és nem akar más menüsort megszokni, annak érdemes az Autodesk Pixlrt is megnéznie, itt találja: https://pixlr.com/desktop. És komolyan mondom, Androidos és iOS-os telefonokra kötelező, nagyon sokat lehet vele a képeken javítani, én minden alkalommal, mielőtt az Instagramra feltöltök valamit, mindenképpen Pixlr-ben vágom meg és állítok a Görbéken, esetleg a Színezettségen stb. Néha a beépített filterei önmagában szépen javítják a látványt, de a filtereket inkább az instagram programjában szoktam kiválasztani, ha úgy alakul.
De mi most maradjunk a GIMP-nél. Ha lejött az .exe-fájl, akkor keressük meg, ahova mentettük, és indítsuk el. Adjuk meg a telepítés nyelveként a magyart, és indítsuk el a telepítést. Majd ha készen van, magát a programot is. Első alkalommal az indítás nagyon lassú lesz, mert egyesével betölti az összes kiegészítő részét (ezt a Feladatkezelőben felvillanó induló és eltűnő programok is jelzik). Második alkalommal erre már nem lesz szükség, akkor sokkal gyorsabban fog indulni.
Amikor végre elindul a gép, valami ilyesmit fogunk látni:
A baloldali eszköztáron az egyes eszközök és alattuk az eszköz beállításai láthatóak, a jobboldalin felül a rétegek, ami számunkra nagyon fontos. Mert a vízjelet csak olyan programban érdemes hozzáadni a képhez, ahol az külön rétegként kezeli, és nem teszi tönkre az eredeti képünket! Mert az eredeti fotóra nekünk szükségünk lehet vízjel nélkül is.
Először a vízjelet fogjuk létrehozni. Mutatom is, hogyan. Először is kattintsunk a középső ablakrész menüsorán a Fájl menüre. Azon belül a létrehozás menüpontra, amit a piros nyíllal jelöltem.
A felugró ablakban megjelenik, hogy mekkora legyen a mérete. Bármit be lehet állítani, mivel később ezt tetszőlegesen lehet növelni, ill. csökkenteni. Én lenyitottam simán a Sablonok legördülő menüjét, és a 800×600 px-t választottam. Nem érdemes nagyon picire hagyni, mert bosszantó, ha nem fog a képünkre ráférni valami alapból. Természetesen nagyítani bármikor lehetséges a Kép/Rajzvászon mérete menüponttal, de kisebbre vágni sokkal egyszerűbb lesz.
A végső logó méretre vágás után nekem amúgy 360 px széles és 180 px magas lett. De a tietek lehet ennél nagyobb is, attól függ, hogy a fotó, amire beszúrnátok vízjelként milyen nagy. Viszont ott is át lehet méretezni, szóval nincs jelentősége tényleg.
Most térjünk át az ablakrészekre, mert ezeket jó, ha tudjuk, mielőtt a tényleg munkába kezdünk, hogy ha azt írom, keressük meg az eszköztáron, ne kelljen visszagörgetni.
Az Eszköztáron fogjuk kiválasztani, hogy éppen melyik eszközzel dolgozunk. A mi esetünkben néhány fontos ikont kell megkeresni:
A Munkaablak az a rész, ahol a szerkesztéseket fogjuk eszközölni. Itt van a Rajzvászonunk, amire a képet létrehozzuk. És végül a Rétegek rész fontos még nekünk. A legfontosabb ugyanis, hogy bármit szeretnénk is csinálni, mindenképpen nyissunk előtte egy új réteget és bizonyosodjunk meg róla, hogy megfelelő rétegen állunk. Amint látszik, kezdetben egy teljesen mezei üres, fehér lapot kapunk. Jobb lett volna, ha alapból átlátszót nyitok, mert a vízjelet általában fehérre szokták készíteni, ami a fehér háttéren nem fog látszani. Ellentétben a bejegyzés elején linkelt lila szörnyűséggel, amit 2009-ben készítettem. :P
Tehát nyissunk is egy új réteget egyből, és töröljük ki a Háttérnek nevezett fehér réteget. Ehhez a Rétegek ablakrészben keressük meg a bal oldali piros nyíllal jelölt szamárfüles papírlapot és kattintsunk rá. A jobboldali piros nyíl pedig a kukát jelöli, ahova a nemkívánatos, elrontott, felesleges rétegeket tudjuk kidobni, egyszerűen a réteg kijelölése után a kuka ikonhúzással.
Az új réteg ikonjára kattintva felugrik egy ablak, ahol arra figyeljünk, hogy a hátteret átlátszóra állítsuk.
Ez után kitörölhetjük a felesleges fehér réteget. Ehhez egyszerűen kattintsunk rá, hogy ki legyen jelölve, majd húzzuk a kuka ikonra, amit még a Rétegek résznél említettem és a jobb oldali piros nyíl jelölte. Ezen a képen látszik, hogy én lehúztam az egérrel a kukára, a kisebbik piros nyíllal jelöltem a kis kockát, ahogy húzom le a kukára. Sajnos az egeret magát nem mutatja, de amit húzok vele, azt igen. :)
Most viszont nem az amúgy fizetős vagy korlátozottan trial verzióban is elérhető Photoshopot ajánlgatnám, mert azóta számos képességeiben azt megközelítő, de ingyenes programmal is megismerkedtem. A személyes kedvencem az Autodesk Pixlr (amit még telefonos alkalmazásként szerettem meg, a Google Áruházból és az Apple Áruházból egyaránt elérhető: Pixlr néven keressétek. Windowsos telefonokra viszont a Fhotoroom appot tudom ajánlani - mind ingyenes természetesen.), de egy kedves barátnőmnek a gépén a GIMP van letöltve, ami szintén nagyon jó kis képszerkesztő program, így mindkettőt tudom ajánlani.
A GIMP innen tölthető le: https://www.gimp.org/downloads/ természetesen, ahogy említettem ingyenesen. Egyszerűen a nagy narancsárga gombra kell kattintani (Felirata: Download GIMP 2.8.14 directly), a weboldal ugyanis érzékeli, hogy melyik operációs rendszert használjuk, és automatikusan azt adja le. Haladóknak a felette látható kisebb linkekkel meg lehet változtatni, hogy milyen platformra szeretnék letölteni. :) Ne ijedjetek meg, hogy angol nyelvű az oldal, direkt az eredeti oldalt ajánlom, mert igaz, hogy magyar oldalakról is letölthető, de egyáltalán nem biztos, hogy abba nem tett bele az oldal üzemeltetője (vagy tudtán kívül valaki más) egy vírust. A program majd telepíthető magyar nyelven is, én is azt választottam kalandvágyból.
Aki ismeri az Adobe Photoshopot, és jobban szereti annak a megjelenését vagy a későbbiekben tervezi a Photoshop beszerzését és nem akar más menüsort megszokni, annak érdemes az Autodesk Pixlrt is megnéznie, itt találja: https://pixlr.com/desktop. És komolyan mondom, Androidos és iOS-os telefonokra kötelező, nagyon sokat lehet vele a képeken javítani, én minden alkalommal, mielőtt az Instagramra feltöltök valamit, mindenképpen Pixlr-ben vágom meg és állítok a Görbéken, esetleg a Színezettségen stb. Néha a beépített filterei önmagában szépen javítják a látványt, de a filtereket inkább az instagram programjában szoktam kiválasztani, ha úgy alakul.
De mi most maradjunk a GIMP-nél. Ha lejött az .exe-fájl, akkor keressük meg, ahova mentettük, és indítsuk el. Adjuk meg a telepítés nyelveként a magyart, és indítsuk el a telepítést. Majd ha készen van, magát a programot is. Első alkalommal az indítás nagyon lassú lesz, mert egyesével betölti az összes kiegészítő részét (ezt a Feladatkezelőben felvillanó induló és eltűnő programok is jelzik). Második alkalommal erre már nem lesz szükség, akkor sokkal gyorsabban fog indulni.
Amikor végre elindul a gép, valami ilyesmit fogunk látni:
A baloldali eszköztáron az egyes eszközök és alattuk az eszköz beállításai láthatóak, a jobboldalin felül a rétegek, ami számunkra nagyon fontos. Mert a vízjelet csak olyan programban érdemes hozzáadni a képhez, ahol az külön rétegként kezeli, és nem teszi tönkre az eredeti képünket! Mert az eredeti fotóra nekünk szükségünk lehet vízjel nélkül is.
Először a vízjelet fogjuk létrehozni. Mutatom is, hogyan. Először is kattintsunk a középső ablakrész menüsorán a Fájl menüre. Azon belül a létrehozás menüpontra, amit a piros nyíllal jelöltem.
A felugró ablakban megjelenik, hogy mekkora legyen a mérete. Bármit be lehet állítani, mivel később ezt tetszőlegesen lehet növelni, ill. csökkenteni. Én lenyitottam simán a Sablonok legördülő menüjét, és a 800×600 px-t választottam. Nem érdemes nagyon picire hagyni, mert bosszantó, ha nem fog a képünkre ráférni valami alapból. Természetesen nagyítani bármikor lehetséges a Kép/Rajzvászon mérete menüponttal, de kisebbre vágni sokkal egyszerűbb lesz.
A végső logó méretre vágás után nekem amúgy 360 px széles és 180 px magas lett. De a tietek lehet ennél nagyobb is, attól függ, hogy a fotó, amire beszúrnátok vízjelként milyen nagy. Viszont ott is át lehet méretezni, szóval nincs jelentősége tényleg.
Most térjünk át az ablakrészekre, mert ezeket jó, ha tudjuk, mielőtt a tényleg munkába kezdünk, hogy ha azt írom, keressük meg az eszköztáron, ne kelljen visszagörgetni.
Az Eszköztáron fogjuk kiválasztani, hogy éppen melyik eszközzel dolgozunk. A mi esetünkben néhány fontos ikont kell megkeresni:
- a fekete A betűvel jelölt Szövegeszközt (az ikonok első oszlopában és ötödik sorában),
- az Ecsetet (az ikonok ötödik sorában és ugyanazon sor végén),
- az Átméretezést (első oszlop, negyedik sor),
- és esetleg a Vágóeszközt (negyedik oszlop, harmadik sor), amit egy szike jelöl.
- Szövegeszköz: T
- Ecset: P
- Átméretezési eszköz: Shift+T
- Vágóeszköz: Shift+C
A Munkaablak az a rész, ahol a szerkesztéseket fogjuk eszközölni. Itt van a Rajzvászonunk, amire a képet létrehozzuk. És végül a Rétegek rész fontos még nekünk. A legfontosabb ugyanis, hogy bármit szeretnénk is csinálni, mindenképpen nyissunk előtte egy új réteget és bizonyosodjunk meg róla, hogy megfelelő rétegen állunk. Amint látszik, kezdetben egy teljesen mezei üres, fehér lapot kapunk. Jobb lett volna, ha alapból átlátszót nyitok, mert a vízjelet általában fehérre szokták készíteni, ami a fehér háttéren nem fog látszani. Ellentétben a bejegyzés elején linkelt lila szörnyűséggel, amit 2009-ben készítettem. :P
Tehát nyissunk is egy új réteget egyből, és töröljük ki a Háttérnek nevezett fehér réteget. Ehhez a Rétegek ablakrészben keressük meg a bal oldali piros nyíllal jelölt szamárfüles papírlapot és kattintsunk rá. A jobboldali piros nyíl pedig a kukát jelöli, ahova a nemkívánatos, elrontott, felesleges rétegeket tudjuk kidobni, egyszerűen a réteg kijelölése után a kuka ikonhúzással.
Az új réteg ikonjára kattintva felugrik egy ablak, ahol arra figyeljünk, hogy a hátteret átlátszóra állítsuk.
Ez után kitörölhetjük a felesleges fehér réteget. Ehhez egyszerűen kattintsunk rá, hogy ki legyen jelölve, majd húzzuk a kuka ikonra, amit még a Rétegek résznél említettem és a jobb oldali piros nyíl jelölte. Ezen a képen látszik, hogy én lehúztam az egérrel a kukára, a kisebbik piros nyíllal jelöltem a kis kockát, ahogy húzom le a kukára. Sajnos az egeret magát nem mutatja, de amit húzok vele, azt igen. :)
Így aztán egy szép szürkés, sakktáblamintás réteget kapunk. Kezdhetjük az érdemi munkát, vagyis a logó elkészítését. Általában azt mondanám, hogy először is hozzunk még egy üres réteget létre, de mivel van egy üres rétegünk, akár arra is dolgozhatunk egyből, erre a rétegre fogunk visszaállni, miután a feliratot létrehoztuk. Viszont mivel először a feliratot hozzuk létre, ezért sem szükséges új réteget létrehozni, ugyanis ezt alapból megteszi helyettünk a GIMP, és a feliratokat mindig új rétegre teszi. Kattintsunk tehát az A betűvel jelölt ikonra (ld. feljebb hol található) vagy nyomjuk meg simán a T betűt a billentyűzeten. Máris megváltozik a bal oldali Eszköztár, az A betű mintegy "benyomódik", és alatta az Eszköz beállításai részében megváltoznak a lehetőségek, íme:
Most az első legfontosabb teendőnk, hogy a betű színét fehérre állítsuk, amit a fenti képen a nagy piros nyíllal jelölt kis oda-vissza nyíl segítségével tehetünk meg legegyszerűbben. Ahányszor rákattintunk, annyiszor rendre felcseréli nekünk az előtér (a képen fekete) és a háttér (a képen fehér) színét. Ha már előtte szerkesztettünk valamit, és más színek vannak, mint ez az alapbeállítás, akkor ezzel átellenben a pici ikonra (fehér négyzeten fekete négyzet) kell kattintani, és az meg visszaállítja a színeket ugyanerre az alapbeállításra (fehér háttérszín, fekete fedőszín). A képen látszik (pici nyíllal jelölve), hogy én találomra a Poor Richard betűtípust és 40-es méretben választottam. Majd szépen belekattintottam a Munkaterületen levő kép megfelelő helyére és beírtam, hogy Eldugott Zugblog.
Általában a legegyszerűbb vízjelek a szerzői jogot jelzik, vagyis a legegyszerűbb formában csak annyit tesznek a képre, hogy pl. © 2015 Eldugott Zugblog. A copyright jelét, ha nem tudjuk egyből előcsalogatni a billentyűzetből, akkor ki lehet másolni egy másik weboldalról (Ctrl+C - Ctrl+V) vagy az is elfogadott, ha simán (c) karaktersorral helyettesítik, illetve az Alt+0169 billentyűkombinációval elérhető. [Ez a magyar billentyűkiosztásra vonatkozik, és a betűket a kiegészítő numerikus (vagyis szám-) billentyűzeten kell beadni, nem a betűk fölötti számokkal. Ha a laptopunkon nincs külön numerikus tasztatúra, akkor az Fn billentyűvel lehet a betűk közül kiválogatni, általában az elérhető számok ugyanolyan színnel vannak a betűkre írva, mint amilyen színű az FN billentyű és legtöbbször az i betű az 5-s - erről majd beteszek egy külön bejegyzést, ha van rá igény. Máskülönben nem komplikált, itt található egy kép egy ilyen billentyűzetről: http://prohardver.hu/dl/cnt/2008-04/2083/pic/asus_f3sa__keyboard_b.jpg). Vagyis tehát ezen az előbb linkelt prohardveres fotón szereplő billentyűzeten a copyright jel az Alt+Fn+mjo7 billentyűk beadásával lehetséges, amikor az Fn és az Alt billentyűt egyszerre lenyomjuk, miközben a másik kezünkkel egymás után leütjük az m, j, o és 7-es billentyűket, majd elengedhetjük az Fn-t és az Alt-ot is.] A második tagja ennek általában az évszám, amikor a kép készült, de blog esetében (mint az enyém legalján) lehet egy intervallum is, pl. © 2007-2015 Eldugott Zugblog. És a harmadik fontos eleme a copyrightnak végül a szerző megnevezése. Én nem a nevemet írtam, hanem a blog nevét, de természetesen itt állhat egy személy neve, egy kft neve (weblapnál) stb. A Ravelryn (kötős közösség) a feltöltött képekre pl. alapból a Ravelrys felhasználónevet teszi így: ©altais - de ezt engedi átírni a feltöltéskor.
Visszatérve a vízjelekre, ha ilyen egyszerű copyright bejegyzést akarunk, akkor tulajdonképpen készen is vagyunk, gépeljük be, és ezt a létrehozott szövegréteget bármikor ugyanazzal a Drag and drop módszerrel, vagyis simán az egérrel megragadva a megnyitott fotóra áthúzhatjuk, ahogy azt már más programokban is megszokhattuk. Sőt, mivel nem egy nagy dolog, akár a megnyitott fotóra minden alkalommal egyedileg is beírhatjuk vagy Photoshopban Actiont is létrehozhatunk rá, utóbbira számos angol nyelvű tutorial található a youtube-on (pl. https://www.youtube.com/watch?v=2NRtn-BFMP0)
Apropó! Itt már érdemes elmenteni is a munkánkat, amit a szintén megszokott módon a Fájl/Mentés menüpontban tudunk megtenni. A program a saját formátumába menti, amit webre töltés előtt exportálni kell, majd a bejegyzés végén mutatom, hogyan. Ha ezután még tovább szerkesztjük, akkor a bezárás előtt újra (meg újra) el kell majd menteni a munkánkat természetesen.
Ha esetleg közben kilépünk a programból, de legközelebb mindjárt a fotók vízjelezésével szeretnénk kezdeni, akkor megnyithatjuk a kész vízjelünket mindjárt a kiválasztott fotóval közös képre rétegként, ha a Fájl/Megnyitás rétegekként menüpontot választjuk és megnyitjuk a vízjelünket tartalmazó fájlt is.
De még nem tartunk ennél a résznél, mert a kérdés nem az egyszerű vízjel jellegű képfeliratra vonatkozott, hanem valami különlegesebb hatást szerettünk volna elérni. Tehát újabb réteget nyitunk a vízjelünk képén először, és erre a rétegre egy szép cirádát teszünk az Ecset eszköz segítségével. Itt egy kicsit trükkösebb lesz a dolog, mert a GIMP alap ecsetkészlete elég szegényes a Photoshopéhoz képest. Viszont bármilyen régebben lementett ecsetkészletet tud kezelni. [Az én példányom csak a saját maga által mentett .gbr kiterjesztésű (gimp) ecsetet nem tudta kezelni érdekes módon – hiába csináltam képernyőmentéseket a folyamatról –, de az .abr kiterjesztésűeket simán.]
Az én választásom egy ingyenes ecsetkészletre esett, amit még régebben töltöttem le (ezen a linken most is elérhető, a Swirly Ornaments és számos másik fajta is: http://inobscuro.com/brushes/?search=ornaments/). Viszont bármely más .abr kiterjesztésű ecsetet letölthetünk, számos weboldal kínál ingyenes ecseteket, mint az általam linkelt is. De az ecsetek betétele jóval trükkösebb, mint ahogy a Photoshopban működött. Az alábbi képernyőmentésen mutatom, hogy mit kell megkeresni, és tenni.
Általában a legegyszerűbb vízjelek a szerzői jogot jelzik, vagyis a legegyszerűbb formában csak annyit tesznek a képre, hogy pl. © 2015 Eldugott Zugblog. A copyright jelét, ha nem tudjuk egyből előcsalogatni a billentyűzetből, akkor ki lehet másolni egy másik weboldalról (Ctrl+C - Ctrl+V) vagy az is elfogadott, ha simán (c) karaktersorral helyettesítik, illetve az Alt+0169 billentyűkombinációval elérhető. [Ez a magyar billentyűkiosztásra vonatkozik, és a betűket a kiegészítő numerikus (vagyis szám-) billentyűzeten kell beadni, nem a betűk fölötti számokkal. Ha a laptopunkon nincs külön numerikus tasztatúra, akkor az Fn billentyűvel lehet a betűk közül kiválogatni, általában az elérhető számok ugyanolyan színnel vannak a betűkre írva, mint amilyen színű az FN billentyű és legtöbbször az i betű az 5-s - erről majd beteszek egy külön bejegyzést, ha van rá igény. Máskülönben nem komplikált, itt található egy kép egy ilyen billentyűzetről: http://prohardver.hu/dl/cnt/2008-04/2083/pic/asus_f3sa__keyboard_b.jpg). Vagyis tehát ezen az előbb linkelt prohardveres fotón szereplő billentyűzeten a copyright jel az Alt+Fn+mjo7 billentyűk beadásával lehetséges, amikor az Fn és az Alt billentyűt egyszerre lenyomjuk, miközben a másik kezünkkel egymás után leütjük az m, j, o és 7-es billentyűket, majd elengedhetjük az Fn-t és az Alt-ot is.] A második tagja ennek általában az évszám, amikor a kép készült, de blog esetében (mint az enyém legalján) lehet egy intervallum is, pl. © 2007-2015 Eldugott Zugblog. És a harmadik fontos eleme a copyrightnak végül a szerző megnevezése. Én nem a nevemet írtam, hanem a blog nevét, de természetesen itt állhat egy személy neve, egy kft neve (weblapnál) stb. A Ravelryn (kötős közösség) a feltöltött képekre pl. alapból a Ravelrys felhasználónevet teszi így: ©altais - de ezt engedi átírni a feltöltéskor.
Visszatérve a vízjelekre, ha ilyen egyszerű copyright bejegyzést akarunk, akkor tulajdonképpen készen is vagyunk, gépeljük be, és ezt a létrehozott szövegréteget bármikor ugyanazzal a Drag and drop módszerrel, vagyis simán az egérrel megragadva a megnyitott fotóra áthúzhatjuk, ahogy azt már más programokban is megszokhattuk. Sőt, mivel nem egy nagy dolog, akár a megnyitott fotóra minden alkalommal egyedileg is beírhatjuk vagy Photoshopban Actiont is létrehozhatunk rá, utóbbira számos angol nyelvű tutorial található a youtube-on (pl. https://www.youtube.com/watch?v=2NRtn-BFMP0)
Apropó! Itt már érdemes elmenteni is a munkánkat, amit a szintén megszokott módon a Fájl/Mentés menüpontban tudunk megtenni. A program a saját formátumába menti, amit webre töltés előtt exportálni kell, majd a bejegyzés végén mutatom, hogyan. Ha ezután még tovább szerkesztjük, akkor a bezárás előtt újra (meg újra) el kell majd menteni a munkánkat természetesen.
Ha esetleg közben kilépünk a programból, de legközelebb mindjárt a fotók vízjelezésével szeretnénk kezdeni, akkor megnyithatjuk a kész vízjelünket mindjárt a kiválasztott fotóval közös képre rétegként, ha a Fájl/Megnyitás rétegekként menüpontot választjuk és megnyitjuk a vízjelünket tartalmazó fájlt is.
De még nem tartunk ennél a résznél, mert a kérdés nem az egyszerű vízjel jellegű képfeliratra vonatkozott, hanem valami különlegesebb hatást szerettünk volna elérni. Tehát újabb réteget nyitunk a vízjelünk képén először, és erre a rétegre egy szép cirádát teszünk az Ecset eszköz segítségével. Itt egy kicsit trükkösebb lesz a dolog, mert a GIMP alap ecsetkészlete elég szegényes a Photoshopéhoz képest. Viszont bármilyen régebben lementett ecsetkészletet tud kezelni. [Az én példányom csak a saját maga által mentett .gbr kiterjesztésű (gimp) ecsetet nem tudta kezelni érdekes módon – hiába csináltam képernyőmentéseket a folyamatról –, de az .abr kiterjesztésűeket simán.]
Az én választásom egy ingyenes ecsetkészletre esett, amit még régebben töltöttem le (ezen a linken most is elérhető, a Swirly Ornaments és számos másik fajta is: http://inobscuro.com/brushes/?search=ornaments/). Viszont bármely más .abr kiterjesztésű ecsetet letölthetünk, számos weboldal kínál ingyenes ecseteket, mint az általam linkelt is. De az ecsetek betétele jóval trükkösebb, mint ahogy a Photoshopban működött. Az alábbi képernyőmentésen mutatom, hogy mit kell megkeresni, és tenni.
Először is nézzük meg, hogy hova kell bemásolni a lementett ecsetkészletet. Ehhez a Munkaablak menüsorából a Szerkesztés/Beállítások menüpontot nyissuk meg, ekkor felugrik ez az ablak. Az alján a Mappáknál találjuk (a + jellel ki kell nyitni) az Ecseteket. Ezen belül a felső piros nyíl mutatja, hogy melyik elérési útvonalat kell megkeresni. Az én gépemen (és valószínű a tieteken is) A C:\user\user\.gimp-2.8\brushes könyvtár lesz ez. A lementett ecsetet tehát a Windows intézőben (vagy Total Commanderben, vagy amit a fájlok kezelésére használtok a gépen) a mentés helyéről át kell másolni ebbe a könyvtárba. Nálam így néz ki (a user gyakran a magyar windowsokon Felhasználók néven is fut):
Ha ezzel készen vagyunk, akkor már csak frissíteni kell az ecsetkészletet, amit kétféleképpen lehet: vagy bezárjuk és újra indítjuk a GIMP-et, vagy a jobboldali Rétegek ablakban alul jobbra van egy egymást ölelő nyílpár, ami az ecseteket frissíti és erre rákattintunk.
Nálam már látszik az ecset, mert ezt korábban megcsináltam. Miután betöltöttük a tetszőleges ecsetünket, el kell helyezni azt is egy új rétegen. Nekünk van egy üres rétegünk a szöveg rétege mellett, ezt jelöljük ki, és erre dolgozzunk. Ha elrontjuk, nem baj, a Háttér nevű kezdő rétegünkhöz hasonlóan bármikor törölhetjük és újat kérhetünk. A lényeg, hogy a felirat mindig a legfelső réteg legyen, szóval az újat átlátszó réteget mindig húzzuk legalulra az egérrel. Máskülönben amit a rétegre teszünk, elfedheti a feliratot. Márpedig esetünkben a felirat a legfontosabb, annak kell elöl lennie.
Van még egy fontos dolog, amit tudnunk kell, mielőtt továbbmegyünk, és az a törlés, ha valamelyik változtatásunkkal elégedetlenek lennénk. Noha a windowsban/wordben megszokott Ctrl+Z a GIMP-ben is működik visszavonásként (ellentéte a Ctrl+Y), a GIMP-ben a rontásra még egy javítási lehetőség van, ha átállunk a Visszavonás fülre a Rétegek ablakban. Ennek alján van a két görbe nyíl (előre és hátra), ezekkel tudjuk a változtatásokat törölni ill. megismételni, ha sokat töröltünk. (Az ecsetet hagyjuk, az törli az összeset, aztán kezdhetünk mindent elölről.)
Menjünk tovább, és tegyük rá a cirádát a képre. Ehhez nyomjuk be a P billentyűt, vagy az egérrel kapcsoljunk át az Ecset eszközre (ld. jóval feljebb). Ekkor az Eszközök beállítása részben megjelennek az ecsethez tartozó beállítások.
A nyíllal jelölt kockában tudjuk kiválasztani a kívánt ecsetmintát (a felugró ablakban nagyítható az ecset előnézeti képe a + jellel), alatta meg értelemszerűen beállítani annak megjelenését (méret, dőlésszög stb.) Nem kell semmit se átállítani, elég a méretet növelni akkorára, hogy az ecset olyan széles legyen, mint a feliratunk (illetve az elképzelésünkhöz illeszkedő méretű). Az ecset a munkaterület fölé húzva mutatja a leendő minta körvonalát, tehát, ha a méret megfelelő, akkor kattintsunk és fessük a helyére. Ennél a fajta mintánál nem kell az egeret elmozdítani, úgy kapjuk a tökéletes rajzolatot. Sajnos erről nem tudok képernyő mentést készíteni, csak miután már odafestettem a helyére, mert a képernyőmentés nem veszi figyelembe az egeret. De itt van a végeredmény:
Látszik balra az Eszközbeállítások részben, hogy a 600-as méretet választottam, mivel maga a kép 800px széles. Ez picit rövidebb széltében, mint a feliratom, de elégedett voltam vele, így nem növeltem meg. Jobbra a Rétegek ablakban látszik, hogy mindössze két rétegből készítettem el: a felirat a szövegrétegen van legfelül, az ecsetminta pedig a Réteg nevezetűn átlátszó rétegen alatta. Mivel külön rétegen vannak, külön-külön is szerkeszthetőek, elhúzhatóak, növelhetőek, törölhetőek. Akár így is hagyhatjuk őket, vagy tetszés szerint hozhatunk létre újabb rétegeket a kívánt eredmény eléréséig.
Persze ha készen vagyunk, a rétegeket nem árt majd egyesíteni, hogy közösen tudjuk kezelni őket a fotók felett (a méretezéskor). Ehhez menjünk az egérrel a rétegek fölé (bármelyikre) és kattintsunk a jobb egérgombbal, ami a másodmenüt előcsalogatja, és a felugró ablakból válasszuk tetszés szerint az Új a láthatóak alapján menüpontot, vagy simán legalul az Egy réteggé lapítás vagy a Látható rétegek összefésülése menüpontokat. Utóbbi kettő képpé alakítja a szövegrészünket is, tehát az többé nem lesz átírható. Az Új a láthatóak alapján, viszont egy új rétegre másolja át a látható képet. Szerintem ez jobb, mert így megmarad a szöveg, így ha betűtípust változtatnánk, vagy betűméretet, esetleg kiegészítenénk bármivel, a későbbiekben egyszerűen a Szöveg eszközre kell állni, és a szöveg rétegére, és belekattintva átírható, szerkeszthető lesz.
Amit még érdemes tudni, hogy hogyan kapcsolhatjuk ki egy réteg láthatóságát. A rétegek neve mellett van egy szem, amire ha rákattintunk eltűnik. Az a réteg, ami mellett nincs szem, nem látszik a képünkön. Ha a szem helye fölé megyünk az egérrel, akkor látszik a két négyzet, ami nálam is, és ott tudjuk visszakapcsolni. A másik négyzetben a rétegeket tudjuk összekapcsolni, (lánc ikon jelzi, ha össze vannak kapcsolva egy másik réteggel), ekkor a műveletek (pl. méretezés, mozgatás), amiket az egyiken elvégzünk, a másikon is végrehajtódnak. Én kikapcsoltam a két rétegemet, amin szerkeszteni tudok később bármilyen okból, és majd ezt a Láthatónak elnevezett réteget fogom áthúzni a fotóra, amit vízjelezni szeretnék.
A rétegek neveit (a szöveg kivételével) átnevezhetjük bármikor, ha egyszerűen a réteg nevének betűire rákattintunk kétszer. Érdemes átnevezni őket, csak most siettem. Három rétegnél még mindegy, mert átláthatóak, de könnyen belátható, hogy 10+ rétegnél már gond lehet egy-egy réteg megtalálásával, ezért mondom, hogy érdemes átnevezni őket. Nem mondtam külön, de akár az összetartozó rétegeket csoportokba is tehetjük (az új réteg létrehozására szolgáló szamárfüles lapok melletti mappa ikonnal, a rétegeket húzással tehetjük bele a létrehozott csoportba), amiknek szintén adhatunk egyértelmű neveket utólag is.
De még egy fontos lépés hátra van – ami nélkül ugyan simán használható a vízjelünk –, de azért csinosabb, ha méretre vágjuk. Ehhez a Shift+C billentyűkombinációt kell megnyomni, vagy az eszköztáron a szike ikonra kattintani (ha fölé húzzuk az egeret egy kis sárga szalagon kiírja a nevét: Vágóeszköz).
Ha most a munkaterület fölé húzzuk az egeret, látjuk, hogy az egérmutató egy kis keresztté változott. Álljunk oda, ahol a kijelölést kezdeni szeretnénk, és nyomjuk le az egér bal billentyűjét. Én a bal felső sarokba álltam, nem messze a feliratom kezdetétől. Terjesszük ki a téglalapunkat az egér húzásával a megfelelő méretre (hogy a vízjelünk maradéktalanul benne legyen, de lehet hagyni egy kis margót is), majd engedjük fel az egér gombját. Ekkor a program automatikusan levágja a felesleges részt. Ha elrontottuk sebaj, nyomjunk egy Ctrl+Z-t vagy a Visszavonások fülön a Rétegek ablakban vonjuk vissza a vágást és ismételjük meg. Mentsük el a munkánkat, nehogy elvesszen. Nem írtam, de menet közben is érdemes néha menteni, nehogy egy áramszünet kibabráljon velünk.
Ha ezzel készen vagyunk, már igazán csak a felhasználását vagyis egy fotó vízjelezését kell megmutatnom. Nyissunk meg hát egy képet, amire a vízjelet rátennénk. Én egy baglyot nyitottam meg, amit Fuerteventurán fényképeztem januárban. Látszik, hogy most két munkaterület ablak van megnyitva. Álljunk a vízjel ablakára, és ragadjuk meg az egérrel a vízjel rétegét (azt amelyik fentebb látszik, vagyis nálam a Látható nevűt) és húzzuk át a fotó ablakába, és ott engedjük el. A képünkön külön rétegben azonnal megjelenik az áthúzott réteg (piros nyíllal jelölve: Látható másolata).
Amint látjátok a vízjel a fotó közepén jelent meg, szóval még megszerkesztjük kicsit: elhúzzuk, átméretezzük és némileg átlátszóvá is kell tegyük, hogy a fotó részletei átlátszanak alatta. Van, aki ott hagyná, ahol van, és csak az átlátszóságon változtatna, vagyis a vízjelet a kép fontos részén rajtahagyná, mert akkor nem lehet egyszerű levágással eltüntetni a képről. Szerintem azonban elég, ha a fontos képrészletnek csak egy kicsi részére lóg rá (pl. a bagoly lábára), mert így a kép szép maradhat, de mégis nyomon követhető, ha valaki fel akarná használni az engedélyünk nélkül.
A mozgatás eszközt az eszköztáron a négy végű nyílrendszer adja, vagy simán az M billentyűnk. Ha az aktív, akkor a vízjel rétegén állva a vízjelet tetszőleges helyre mozgathatjuk. Erről nem csináltam külön képernyőmentést, mert az egér úgyse látszana, elég ha ráálltok a vízjelre az egérrel, lenyomjátok a bal billentyűjét, és a helyére húzzátok, majd simán elengeditek a gombot.
Ez után át kell állni az átméretező eszközre, amit a Shift+T-vel vagy az ikonjára kattintva tehettek meg (a lenti képen piros nyíllal jelölve az Eszköztáron). A vízjel körül ekkor megjelenik egy sárga szaggatott vonalas keret. Ennek a csücskét megfogva lehet a méretét változtatni bármely irányba. De mi nem akarjuk bármely irányba, ezért valamelyik sarkát mozdítsuk el, akkor megjelenik az én képemen is látható négyzetrács és az ahhoz tartozó felugró ablak, amiben egy piros nyíl jelöli, hogy minek kell lennie. Be kell kapcsoljuk, hogy a kis lánc ikon egységes legyen a pixelek mellett (alábbi képen piros nyíllal), mert alapból "eltörött". Mivel előzőleg már lehet, hogy nem szabályosan mozdítottuk el, ezért ha bekapcsoltuk a láncunkat, kattintsunk a Visszaállítás gombra, majd az előzőhöz hasonlóan a négyzetrács valamelyik sarkát megragadva húzással növelhetjük a vízjel méretét, anélkül, hogy alakja torzulna.
Photoshopban amúgy a méretarány megtartását a Shift billentyűvel lehet elérni, de a GIMP-ben erre a Ctrl billentyű lenyomva tartása szolgál. Tehát, ha nem akartok a Méretezés kisablakban állítgatni, akkor méretezéskor előbb nyomjátok le a Ctrl billentyűt (és ne engedjétek fel a méretezés végéig), majd az egérrel méretezzétek át a vízjelet, és engedjétek fel a Ctrl billentyűt. Nem jelöltem nyíllal, de az Eszköztár beállításainál legalul előre be is kapcsolhatjátok (és akkor még a Ctrl billentyűt se kell lenyomni), ha simán pipát tesztek a Méretarány megtartása felirat mellé.
És már csak az átlátszóság kérdése nincs megoldva. :) Ehhez a Rétegek ablakban kattintsunk rá az idemásolt Látható másolata rétegre, és az Átlátszóság csúszkáját csökkentsük le 100%-ról tetszőlegesen. Nekem a 45%-os tetszett.
Ha elégedettek vagyunk a képpel meg a vízjellel rajta, akkor most kellene elmenteni. De ez esetben ne csak simán a Mentéssel, mert az lehet, hogy felülírná az eredeti fotónkat is, hanem a Fájl/Exportálás menüponttal tegyük, és adjunk új nevet a fotónak, amiből tudni fogjuk, hogy az egy módosított, webre szánt kép. Nálam pl. Bagoly_wm.jpg lett az új neve, amiben a wm a watermark szó rövidítése. Így mindig tudni fogom, hogy azon már vízjel szerepel, de ha ismerősnek akarom emailben elküldeni, az eredeti, vízjelmentes képet is el tudom küldeni. A fájl nevén és a mentés helyén kívül azt is meg kell adni, hogy jpg formátumba mentse, ezt az alsó piros nyíl jelöli. Ha nem látszik, akkor a + jelre kell kattintani a Fáljtípus kiválasztása felirat mellett, és a megnyíló menüben megkeresni a nyíllal jelölt JPEG-kép feliratot.
A végeredmény:
És hogy kicsit dicsekedjek, és reklámozzam Timi barátnőmet, íme az ő egyik munkája, amit a fenti programmal már meg is jelölt. A logóban egy kis segítségére voltam, de az elképzelés az övé, én csak az alkatrészeket vadásztam le hozzá (betűtípus és ciráda).
Remélem, hasznosnak találjátok a leírásomat, igyekeztem nagyon szájbarágósan írni, de ha kérdés van, tegyétek fel megjegyzésként, szívesen megválaszolom, ha tudom. És mindenképpen látogassatok el Timi online boltjába, nagyon sok szépséget találtok ott: http://www.defineness.com
