Biztosan van ennek egyszerűbb és praktikusabb módja, de leírom azért az én megoldásomat. :o)
Nem én vagyok az egyetlen, sem az első és pláne nem az utolsó, aki erősen megcenzúrázza a blogjára írandókat szigorúan a család biztonságát véve alapul. Nem véletlen, hogy nálam nincsenek fenn képek a gyerekekről vagy a saját magamról. Egyrészt nekem - sajnos - vannak olyan ismerőseim, akiket nem szeretnék ingyen informálni a családi életünkről, tehát nem akarom, hogy ránk ismerjenek, másrészt amikor egy magyar kézműves kereskedő portált és egyúttal a teszveszeket végigbírságolta az APEcH, akkor még a nyaralós képeket is levettem. Hát kell az nekem, hogy ellenőrizgessen egy hivatali szerv? Nem azért, mert adócsaló lennék, hanem azért, mert tudjátok: "Aki keres, az talál." Nem vagyok olyan okos és gazdag sem, hogy meg tudnám védeni magunkat egy ilyen vizsgálattól, mint azok, akiknek telik a legjobb ügyvédre és a legmenőbb könyvelőre.
Így aztán csináltam egy zárt blogot én is. Persze már régen nem írok abba se, mert én ilyen egyblogos némber vagyok, a társblogjaim is csak ritkán frissítem egy-egy bejegyzéssel.
De magamról tudom, hogy a zárt blogokat csak nagy ritkán jut eszembe megnézni és volt már olyan is, hogy megszűnt, mire elnéztem bele. Ezért aztán nyitottam egy twitter-oldalt, amibe csak a blog frissülését írom, mert arra végképp nincs kapacitásom, hogy a pillanatnyi gondolataimat is belefirkáljam - meg aztán nem is hinném, hogy érdekel valakit egy szösszenet, hogy pl. Hú, de megkívántam a hónapos retket! (mert most éppen azt szeretnék enni)
De a twitter-eknek simán a feedjére fel lehet jelentkezni - külön feliratkozás nélkül - akár a közkedvelt Google Readerrel, akár a Google Readert a Firefox alatt kitűnően kezelő Feedly kiegészítéssel, amiről Sancho is írt: Feedly - androidhoz is. Ha pedig erre feliratkozik az olvasó, akkor már a feedolvasójába direktben megkapja a figyelmeztetést, hogy frissült az oldal.
De hogy csináltam ezt? Először is készítettem egy twitter-accountot: http://twitter.com/. Értelemszerűen a SignUp-ra kell kattintani, nevet, jelszavat megadni és már kezdhetjük is a csiripelést.
Aztán néhány linket lementünk. Először is a sárgaV-betűvel nyíllal jelzett gördülőmezőt lenyitjuk és a Settingsre kattintunk. Aztán a piros nyíllal jelzett Profile fület választjuk és a weboldal alatt (amit nem szükséges megadni) a lila nyíllal jelzett "You can also add Twitter to your site here" linkre kattintunk.
A megjelenő ablakban válasszuk a Sárga nyíllal jelölt "See all follow buttons" linket.
Aztán kattintsunk a választott ikon képére és a sárga nyíllal jelölt felugró ablakból másoljuk ki (Ctrl+C) a beágyazáshoz szükséges HTML-kódot.
Most át kell menni a bloggeres irányítópultra: http://blogger.com Itt válasszuk a zárt blogunkhoz tartozó Tervezés oldalt, és ahogy megjelenik az Oldalelemekkel. Adjunk hozzá egy új HTML-modult, erről még nem írtam, de aki valamit már tett az oldalsávjába, az ismeri a menetét. :o) Szóval a blogunk "csontvázát" látjuk magunk előtt és az oldalsávok tetején van egy olyan, hogy {Modul hozzáadása} Ezután felugrik egy ablak és ott válasszuk a HTML/JavaScript-et, ami az Alapmodulok között a hetedik. De rákereshetünk és biztos létezik olyan twitteres modul, ami direktben hozzáadja, de ezek gyakran nem úgy működnek, ahogy mi szeretnénk. :o) A felugró ablakba pedig másoljuk be (Ctrl+V) a twitter-gomb kódját, amit kimásoltunk. Mentsük el és menjünk a blogunkra.
Most látni fogjuk a kiválasztott gombot valahol az oldalsávban és kattintsunk rá, hogy kipróbáljuk. Ekkor a saját twitter-oldalunk jelenik majd meg, de úgy, ahogy azok látják, akik be vannak jelentkezve a twitterbe. Mi most mást is szeretnénk, ezért a legördülő mezőben, ahol a Settings-et választottuk, ott most válasszuk ki a {Sign out}-ot (ld. második kép).
Csukjuk be a lapot és újra menjünk a blogunkba és újra kattinstunk a frissen telepített twitter-gombunkra. Ekkor úgy fogjuk látni a twitterünket, ahogy azok látják, akik nincsenek bejelentkezve:
Az előző képen sárga nyíllal jelölt narancssárga rss-gombra kattintsunk és másoljuk ki a navigációs sávból a megjelenő oldal elérési útvonalát, amit a következő kép sárga nyila jelez. A lila nyíl ezúttal a legördülő mezőt mutatja, ahol választhat a felhasználó, hogy milyen alkalmazással akarja olvasni. Nekem alapállapotban feedly.
Itt a többi opció is:
De ez most nem érdekes, mert mi nem feliratkozni akarunk, hanem direkt linket ehhez a feliratkozós oldalhoz. Így visszamegyünk a blogunkba és a szerszám-ikonnal megnyitjuk a HTML-kódos modulunkat szerkesztésre (aki nem engedélyezte ezt, pontosabban letiltotta, az a Tervezés/Oldalelemeknél szerkessze a modult). Lila nyíllal jelöltem. Nektek még lehet, hogy nem így néz ki, de majd jól megszerkesztjük. :o)
Végül a blogunkba berakjuk ezt az elérési útvonalat link-ként. Én a saját kódú profilomba szúrtam be, de nektek külön HTML-modult írok erre a bejegyzés végén kimásolhatóan. Mivel szerintem így szebb lesz.
A következő mezőben lévő kódot másoljuk a meglévő gomb elé. A szöveg (vagyis a {Ha szeretnélt...blogot:} és {RSS...tweetjeimhez}) tetszés szerint átírható és ha az első madarat nem akarjátok, akkor az {<img src=...favicon.ico>} részt töröljétek kacsacsőröstül):
Ha feketén akarjátok a szöveg színét, akkor a { color: #6699ff;} részt töröljétek ki vagy egyszerű angol nyelvű színekre változtathatjátok (nem kell kereszt elé, csak pl. { color: purple}), aki ismeri az rgb logikáját, az magát a számot át is variálhatja. A színekről egyébként bővebben írtam már: Új külső már megint című bejegyzésemben.
Az elsőre beszúrt gombhoz is rendelhetünk szöveget, ehhez a </a> elé az előző záró kacsacsőr mögé írhatjuk a kívánt szöveget, így pl. (pirossal kiemeltem a beszúrást, a kék részek a saját linkjeid maradjanak, ne változtasd meg!)
<a href="http://www.twitter.com/Saját neved"><img src="Saját választott logód elérési útvonala, nekem pl. http://twitter-badges.s3.amazonaws.com/t_logo-a.png" alt="Follow Saját neved on Twitter" />XY a twitteren</a></span></div>
Végül szúrjuk be a logo mögé, az egész végére a lezáró tag-eket, amik hiányoznának.
Bennehagytam nektek egy span-formázást, abban a font-size százalékát növelve a betűméret is nő és fordítva, a color pedig a betűszínt változtatja meg. Ha ehhez nem ragaszkodtok, akkor az egész span-részt kitörölhetitek, csak ne felejtsétek el a lezáró </span> részeket is törölni. Természetesen a közbezáró kacsacsőrökkel. :o)
Aki pedig gondolja, próbálja ki ezt a mindent leegyszerűsítő alkalmazást: twitterfeed.com, ami összekapcsolja a blogot a twitterrel és a facebookkal is, csak ez esetben lehet, hogy nem működik, mert egyrészt a zárt blog nem engedélyezi a feedet, másrészt ha mégis kikerüli ezt valahogy a rendszer, behúzhatja a teljes bejegyzést a szociális hálóra, amit lehet, hogy nem szeretnénk. De egy próbát megér.
Ha valami nem működik, okvetlen írjatok, hogy ki tudjam javítani, ha elrontottam!
További blogos bejegyzések:
C-box lecke
Oldalsávba illesztett képhivatkozás
Bejegyzések szerkesztése
Blogger profil
Blogger irányítópult
Blogger/blogspotos blog beállítása
Blogger/blogspotos blog létrehozása
Google-reader
Blog népszerűsítés és konyhatrükkök
Sablonváltás
Favicon változtatása (a narancssárga kockában a fehér B betű a böngészőlapon, nálam ez egy fehér rózsa)
Saját fejléc photoshoppal
Photoshop vízjelezés (kis felirat a képen, ami a tulajdonosságunkat igazolja)
Nem én vagyok az egyetlen, sem az első és pláne nem az utolsó, aki erősen megcenzúrázza a blogjára írandókat szigorúan a család biztonságát véve alapul. Nem véletlen, hogy nálam nincsenek fenn képek a gyerekekről vagy a saját magamról. Egyrészt nekem - sajnos - vannak olyan ismerőseim, akiket nem szeretnék ingyen informálni a családi életünkről, tehát nem akarom, hogy ránk ismerjenek, másrészt amikor egy magyar kézműves kereskedő portált és egyúttal a teszveszeket végigbírságolta az APEcH, akkor még a nyaralós képeket is levettem. Hát kell az nekem, hogy ellenőrizgessen egy hivatali szerv? Nem azért, mert adócsaló lennék, hanem azért, mert tudjátok: "Aki keres, az talál." Nem vagyok olyan okos és gazdag sem, hogy meg tudnám védeni magunkat egy ilyen vizsgálattól, mint azok, akiknek telik a legjobb ügyvédre és a legmenőbb könyvelőre.
Így aztán csináltam egy zárt blogot én is. Persze már régen nem írok abba se, mert én ilyen egyblogos némber vagyok, a társblogjaim is csak ritkán frissítem egy-egy bejegyzéssel.
De magamról tudom, hogy a zárt blogokat csak nagy ritkán jut eszembe megnézni és volt már olyan is, hogy megszűnt, mire elnéztem bele. Ezért aztán nyitottam egy twitter-oldalt, amibe csak a blog frissülését írom, mert arra végképp nincs kapacitásom, hogy a pillanatnyi gondolataimat is belefirkáljam - meg aztán nem is hinném, hogy érdekel valakit egy szösszenet, hogy pl. Hú, de megkívántam a hónapos retket! (mert most éppen azt szeretnék enni)
De a twitter-eknek simán a feedjére fel lehet jelentkezni - külön feliratkozás nélkül - akár a közkedvelt Google Readerrel, akár a Google Readert a Firefox alatt kitűnően kezelő Feedly kiegészítéssel, amiről Sancho is írt: Feedly - androidhoz is. Ha pedig erre feliratkozik az olvasó, akkor már a feedolvasójába direktben megkapja a figyelmeztetést, hogy frissült az oldal.
De hogy csináltam ezt? Először is készítettem egy twitter-accountot: http://twitter.com/. Értelemszerűen a SignUp-ra kell kattintani, nevet, jelszavat megadni és már kezdhetjük is a csiripelést.
Aztán néhány linket lementünk. Először is a sárga
A megjelenő ablakban válasszuk a Sárga nyíllal jelölt "See all follow buttons" linket.
Aztán kattintsunk a választott ikon képére és a sárga nyíllal jelölt felugró ablakból másoljuk ki (Ctrl+C) a beágyazáshoz szükséges HTML-kódot.
Most át kell menni a bloggeres irányítópultra: http://blogger.com Itt válasszuk a zárt blogunkhoz tartozó Tervezés oldalt, és ahogy megjelenik az Oldalelemekkel. Adjunk hozzá egy új HTML-modult, erről még nem írtam, de aki valamit már tett az oldalsávjába, az ismeri a menetét. :o) Szóval a blogunk "csontvázát" látjuk magunk előtt és az oldalsávok tetején van egy olyan, hogy {Modul hozzáadása} Ezután felugrik egy ablak és ott válasszuk a HTML/JavaScript-et, ami az Alapmodulok között a hetedik. De rákereshetünk és biztos létezik olyan twitteres modul, ami direktben hozzáadja, de ezek gyakran nem úgy működnek, ahogy mi szeretnénk. :o) A felugró ablakba pedig másoljuk be (Ctrl+V) a twitter-gomb kódját, amit kimásoltunk. Mentsük el és menjünk a blogunkra.
Most látni fogjuk a kiválasztott gombot valahol az oldalsávban és kattintsunk rá, hogy kipróbáljuk. Ekkor a saját twitter-oldalunk jelenik majd meg, de úgy, ahogy azok látják, akik be vannak jelentkezve a twitterbe. Mi most mást is szeretnénk, ezért a legördülő mezőben, ahol a Settings-et választottuk, ott most válasszuk ki a {Sign out}-ot (ld. második kép).
Csukjuk be a lapot és újra menjünk a blogunkba és újra kattinstunk a frissen telepített twitter-gombunkra. Ekkor úgy fogjuk látni a twitterünket, ahogy azok látják, akik nincsenek bejelentkezve:
Az előző képen sárga nyíllal jelölt narancssárga rss-gombra kattintsunk és másoljuk ki a navigációs sávból a megjelenő oldal elérési útvonalát, amit a következő kép sárga nyila jelez. A lila nyíl ezúttal a legördülő mezőt mutatja, ahol választhat a felhasználó, hogy milyen alkalmazással akarja olvasni. Nekem alapállapotban feedly.
Itt a többi opció is:
De ez most nem érdekes, mert mi nem feliratkozni akarunk, hanem direkt linket ehhez a feliratkozós oldalhoz. Így visszamegyünk a blogunkba és a szerszám-ikonnal megnyitjuk a HTML-kódos modulunkat szerkesztésre (aki nem engedélyezte ezt, pontosabban letiltotta, az a Tervezés/Oldalelemeknél szerkessze a modult). Lila nyíllal jelöltem. Nektek még lehet, hogy nem így néz ki, de majd jól megszerkesztjük. :o)
Végül a blogunkba berakjuk ezt az elérési útvonalat link-ként. Én a saját kódú profilomba szúrtam be, de nektek külön HTML-modult írok erre a bejegyzés végén kimásolhatóan. Mivel szerintem így szebb lesz.
A következő mezőben lévő kódot másoljuk a meglévő gomb elé. A szöveg (vagyis a {Ha szeretnélt...blogot:} és {RSS...tweetjeimhez}) tetszés szerint átírható és ha az első madarat nem akarjátok, akkor az {<img src=...favicon.ico>} részt töröljétek kacsacsőröstül):
Ha feketén akarjátok a szöveg színét, akkor a { color: #6699ff;} részt töröljétek ki vagy egyszerű angol nyelvű színekre változtathatjátok (nem kell kereszt elé, csak pl. { color: purple}), aki ismeri az rgb logikáját, az magát a számot át is variálhatja. A színekről egyébként bővebben írtam már: Új külső már megint című bejegyzésemben.
Az elsőre beszúrt gombhoz is rendelhetünk szöveget, ehhez a </a> elé az előző záró kacsacsőr mögé írhatjuk a kívánt szöveget, így pl. (pirossal kiemeltem a beszúrást, a kék részek a saját linkjeid maradjanak, ne változtasd meg!)
<a href="http://www.twitter.com/Saját neved"><img src="Saját választott logód elérési útvonala, nekem pl. http://twitter-badges.s3.amazonaws.com/t_logo-a.png" alt="Follow Saját neved on Twitter" />XY a twitteren</a></span></div>
Végül szúrjuk be a logo mögé, az egész végére a lezáró tag-eket, amik hiányoznának.
Bennehagytam nektek egy span-formázást, abban a font-size százalékát növelve a betűméret is nő és fordítva, a color pedig a betűszínt változtatja meg. Ha ehhez nem ragaszkodtok, akkor az egész span-részt kitörölhetitek, csak ne felejtsétek el a lezáró </span> részeket is törölni. Természetesen a közbezáró kacsacsőrökkel. :o)
Aki pedig gondolja, próbálja ki ezt a mindent leegyszerűsítő alkalmazást: twitterfeed.com, ami összekapcsolja a blogot a twitterrel és a facebookkal is, csak ez esetben lehet, hogy nem működik, mert egyrészt a zárt blog nem engedélyezi a feedet, másrészt ha mégis kikerüli ezt valahogy a rendszer, behúzhatja a teljes bejegyzést a szociális hálóra, amit lehet, hogy nem szeretnénk. De egy próbát megér.
Ha valami nem működik, okvetlen írjatok, hogy ki tudjam javítani, ha elrontottam!
További blogos bejegyzések:
C-box lecke
Oldalsávba illesztett képhivatkozás
Bejegyzések szerkesztése
Blogger profil
Blogger irányítópult
Blogger/blogspotos blog beállítása
Blogger/blogspotos blog létrehozása
Google-reader
Blog népszerűsítés és konyhatrükkök
Sablonváltás
Favicon változtatása (a narancssárga kockában a fehér B betű a böngészőlapon, nálam ez egy fehér rózsa)
Saját fejléc photoshoppal
Photoshop vízjelezés (kis felirat a képen, ami a tulajdonosságunkat igazolja)
11 megjegyzés:
Ezt attól tarok még egyszer át kell rágnom, hogy értsem is. Én sem szeretek olyan képeket kitenni, amelyekről azonosítani lehetne ezt-azt. Komplett szobabelső, mi, hol van benne stb... De erre többször felhívták már a figyelmet biztonsági elgondolások miatt. Inkább a saját gyártású mütyürjeimet fotózom, közelről.
Biztos jó, nem ellenőrzöm le.
De miért raktad be a facebook-os nyavaját az oldalsávodba, ha nem működik ?:D
Szerintem ha valaki igazi igazi naplót akar írni, az otthon körmöljön egy könyvbe. Onnantól kezdve, hogy felrakod a netre, akár lezárod akár nem, ahhoz valahogy hozzá lehet férni. Aki hozzá akar az hozzá is fog, megtalálja a módját. Vissza is élhet vele. A netre azért teszünk fel valamit mert szeretnénk ha látnák.
Ami a feedeket illeti, én pl. soha nem olvasom a böngésző feedkönyvjelzőjét. Ha egyáltalán van feed egy honlaphoz.
A rovás blogomat úgy csináltam, hogy ha érdemesnek tartok egy bejegyzést szélesebben reklámozni, akkor felteszem a facebook-ra. Annak a fiókját meg összekötöttem a twitterrel, így nem kell felrohangálnom oda is.
Egy ilyen okosságos bejegyzés vezetett a blogodhoz, azóta visszatérő olvasód lettem. Most "cserébe" hoztam neked egy jó szót.
eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html
Azért, mert szerintem elég megbízhatóan zárja be a Google és így azért akivel akarom megoszthatom a képeket. :o)
A twittert meg nem kötöttem össze a facebookommal, mert nem szeretném, ha ismerősök is odatalálnának bármelyik blogomhoz. :o) Ezért "titkos", mert csak Veletek, "netes" ismerősökkel osztom meg.
Képzeld, ha leírnám egy személyes barátomról a pillanatnyi véleményemet (akiről mondjuk nem tudom, hogy olvassa), amit ő félreértelmezne olvasás közben és jól megsértődne. Mert mondjuk megettem a sütijét, de a blogban mégis leírtam, hogy hájas sütit én soha nem eszek többet. :o) Pedig lehet, hogy a sütije a hájas sütik között kiemelkedő volt, de én egyszerűen nem szeretem a zsíros tésztákat. Ő meg azt hinné, hogy az ő sütije volt vacak, csak nem mondtam meg udvariasságból, mert tudom, hogy sokat dolgozott vele. :o) Ez jó körmönfontra sikeredett. :o)
A lényeg, hogy a hangsúlyok nélkül az írott szöveg gyakran félreérthető és nem szeretném, ha azok közül valaki, akikről írok megsértődne.
Köszönöm szépen Irénka! :o)
A facebookos nyavalyát azért raktam be, mert egy emailben kérdezte valaki, hogy hogy működik. Aztán otthagytam, jó lesz még máskor másnak is a kód. :o)
(Több részletben mondom el, mit gondolok, mert nem tudom, hol rövidítse, egyben viszont a Blogger túl hosszúnak találja a hozzászólásomat. :D)
Én ezzel úgy vagyok, hogy akinek rejtegetnivalója van, akár rosszindulatból, akár egészséges jóindulatú félelemből, vagy általában fél az internet veszélyeitől, az ne kezdjen bele blogba. Erről én mindig úgy gondolkodtam, hogy a blog, mint internetes szolgáltatás, valahol önmegvalósítás, egy blogot a gazdája, bármennyire is tagadja, akkor is inkább a közönségnek ír, mint saját magának, ha e határok között csak nagyon elmosódott, szinte észrevehetetlen a határ.
Aki attól fél, hogy valami pszichopata sorozatgyilkos a blogja alapján megtalálja, és ezért inkább lezárja, az jobb, ha tudja, nem kell hozzá nagy szakértelem, hogy feltörjék észrevétlenül, de még feltörni sem kell, mert bármennyire is zárt egy blog, azt, ha egy kicsit jobban ért hozzá az ember, szinte pillanatok alatt meg tudja nézni az ember, milyen IP címekről érkeznek bejegyzések abba a blogba, egyáltalán az aktivitás. IP alapján meg manapság már bárkit meg lehet találni, rendőri segítség nélkül.
Apropó, az pedig nem biztos, hogy szerencsés kapcsolat, amikor egyik fél a másikkal kapcsolatos gondolatait, ha nagyon kikívánkoznak azok a gondolatok, nem meri normálisan, kulturáltan, indulatok nélkül megfogalmazni, mert megsértődhet. Na de ez már csak az én hülyeségem valószínűleg, a blogos gondolatom mellett kitartok.
Nem tagadom, nekem is voltak elborult időszakaim, amikor csak pár embernek küldtem meghívót, de végül mindig oda jutottam, hogy minek?
Szégyellem magam? Nem, vagy ha igen, egyáltalán ne az internetre írjam ki.
Félek? Nem, mert nem lesz nagyobb alapvetően a támadási felület rajtam.
Beazonosíthat barát, ismerős, családtag, munkatárs? Hát azonosítson. Nem tartom magam az életben sem alpári embernek, a blogomban sem mutatom magamat másnak, leírok benne örömet és fájdalmat, csalódást és boldogságot, kételyt és határozottságot egyaránt.
Ha felteszek egy fotót magamról, azt azért teszem fel, mert nekem tetszik, tehát nem félek, hogy akár vadidegen is látja, és azt sem gondolom, hogy ezzel nagyobb támadási felületet biztosítok, mert ahogy a neten a fotóm alapján néz ki magának egy sorozatgyilkos, úgy az utcán is a nyomomba szegődhet, ha pont én tetszem meg neki.
Az tagadhatatlan, hogy az internettel csínján kell bánni, mit osztunk meg magunkról teljesen nyilvánosan, és mit nem. De amíg nem kihívó fotókkal bombázzuk az embereket, és nem tesszük közszemlére telefonszámunkat, lakcímünket, munkahelyünket, addig nincs több félnivalónk publikus blog esetében sem.
Az jó, ha óvatosak vagyunk, és nem állunk le bizalmasan haverkodni akárkivel, akivel van közös vonásunk látszólag (16-17 évesen speciel én is csúnyán pórul jártam, bár nem egy aberrált gyilkos talált meg, és csak tinédzser csínynek szánták, nem sokon múlt, hogy rendőrségi eljárás induljon ellenem), mert valóban ne tudjanak többet rólunk blogunk olvasói, mint mi magunk, de énszerintem az meg a másik véglet, amikor valaki szinte mindent, ami már nem fér bele az "általános minden" kategóriába, már csak zárt helyeken mer publikálni - ha egyáltalán mer publikálni.
Szerintem ilyenkor inkább írjon naplót kézzel, tollal, füzetbe.
Persze távol álljon tőlem, hogy bárkit is leszóljak, ez csak az én véleményem. Attól nem fogok lenézni senkit, vagy titkon cifrát gondolni róla, mert másképp gondolkodik, mert az ő szemszögét is maximálisan meg lehet érteni.
Meg az is lehet, hogy én könnyen beszélek, mert amit a blogomban nem akarok már leírni, azt leírom egy füzetbe, jóllehet, én ebben a füzetben nem naplót vezetek, hanem a gondolataim alapján novella- és versféleségek kerülnek bele, így talán én pont egyensúlyba tudom ezt hozni.
A Facebook-népszerűsítéshez pedig én még annyit tennék hozzá, hogy én pl. külön oldalt csináltam a blogomnak. (http://www.facebook.com/pages/S%C3%BCni-blog/113525232045882)
Ezt azért tartom jó dolognak, mert itt az oldal üzenőfalára is kiteszem az új bejegyzések linkjét, és aki megnyomja a Tetszik gombot (ahogy a szleng mondja, lájkolja, csak én rühellem ezt a kifejezést, mert nem magyar...), az onnatól kezdve az oldal minden aktivitását látja a saját főoldali nagy üzenőfalán is. Így az új írások linkjét is, és ha nem akar, nem kell, hogy feedekkel vacakoljon. A saját nevét és személyes Facebook-profilját pedig a blog gazdája, ha nem akarja, nem is kell, hogy adja hozzá, mert az, aki az oldalt létrehozta, egész egyszerűen nem nyomja meg a Tetszik gombot és a kutya se mondja meg, hogy ő hozta létre, és ő az adminisztrátora az oldalnak.
Ráadásul be is lehet ágyazni az oldal kódját a blog oldalsávjába, így aki akar, a blog oldalán is csatlakozhat.
Jó, persze ehhez Facebook-tagnak kell lenni, tökéletes megoldás egy zárt blog feedjére sosem lesz, mert vagy zárt a blog és nincs feed sem (normálisan), vagy van feed, de akkor voltaképpen semmit sem ér az, hogy zárt a blog, mert alapvetően nem is az, ha feedből olvasható bárki számára ugye.
Mondjuk annyit lehet még csinálni a Facebook és a Twitter összehangolásával, hogy a blognak nem Facebook-oldalt hozunk létre, hanem beregisztráljuk, mint bejelölhető ismerőst. Ennek én nem vagyok híve, mert én rühellem, ha nem hús-vér ember jelöl be, hiszen a honlapoknak, cégeknek, akármiknek találták ki az oldal-lehetőséget, de viszont ha így csinálja az ember, akkor, ha letölti a TweetDeck nevű programot, ott a programon belül tud hozzáadni többek között Twitter-fiókot és Facebook-felhasználót is. Így egyetlen kattintással szóról szóra ugyanazt írhatja ki a beállított Twitter-profilra és Facebook-felhasználói üzenőfalra is, egyidőben, egyszer begépelve csak, és nem a másolás-beillesztés paranccsal.
De oldal létrehozása szerintem mindenképpen megéri, zárt bloghoz is. Csak a zárt blogot nem kell Facebookon nagyon reklámozni, csak azoknak, akiknek meghívójuk is van az olvasáshoz. És esetleg akkor nem a linket teszed ki az oldal üzenőfalára, hanem csak figyelmezteted a tagokat, hogy van új írás. Ha meg lehet oldani, figyelemfelkeltés gyanánt esetleg két-három mondatban a tartalmát, a lényegét is ki lehet tenni, ha az még nem titkos infó.
Azt hiszem, "ennyit" szerettem volna, én kérek elnézést a kritikátlan mennyiségű okoskodásért. :)
Jó, hogy leírtad, köszi a tippeket.
Sok dologban egyet is értek a zárt blogokkal kapcsolatos véleményekben. :o) Nekem se megy, bár igyekeztem. Ha bezárjuk, lekorlátozzuk azok számát is, akik olvasnak és bár, nyilván kedveljük a meghívottakat, de éppen a nyilvánosság vész el a blogból. Azon kívül, ha nem családtagok vannak rajta, akkor simán olvashat a sorozatgyilkos és az adóellenőr is, a nickjéből úgyse jövünk rá. :oP
Persze van, akinek ez megfelelőbb. Én inkább egyblogos vagyok, ahogy írtam. Ami szerintem azt jelenti, hogy van egy blogom, ahova a gondolataimat körmölöm és örülök a visszajelzéseknek. A kritikáknak is, mert tükröt tartanak és módot adnak a véleményem finomítására, sőt akár megváltoztatására is (volt már rá példa). De nincs annyi gondolatom, amiből jutna még egy privát blogba is, még ha néhány fényképet ott megosztok magunkról.
Van olyan blogger is, aki csak magának írja a blogját és letiltotta a kommenteket is, mert az agyára ment, hogy ha leírta a gondolatait (nem élvezte a kismamaságot, ikerterhes volt és végig hányt), mindig jött egy dementor, aki leoltotta, hogy ezek a legszebb hónapok egy nő életében és élvezze. Molly meg nem értette, hogy élvezhetné, hogy egész nap hányingere van vagy hány. :o) Szóval kitiltott mindenkit, azokat is, akik azt írnák, hogy kitartás, már csak két hónap! :o)
Az IP-címmel kapcsolatban már én is gondolkodtam sokat (pláne, hogy a sitemeter jelzi is és a google analytics is hihetetlen mennyiségű adatot húz be az olvasókról), de aztán úgy döntöttem, hogy kockázat nélkül nincs élet és én szeretek blogot írni. :o)
Bármilyen furcsa, de nekem egyetlen "barátom" van, akivel őszinte lehetek és az a férjem. Soha nem is volt igazi barátom, olyan, akiben nem csalódtam túl hamar, pedig akiket közel engedek, azokhoz őszinte vagyok és egyáltalán nem "megjátszós". De nagyon sok olyan ismerősöm van, akik Jetivel munkakapcsolatban állnak, és bizony nekik nem mondhatok akármit. Talán ez is segíti a bezárkózásomat.
A vendégségek nálunk általában úgy zajlanak, hogy én hallgatom, amit mások mondanak és ha van is véleményem, megtartom magamnak, mert nem vagyunk olyan viszonyban, hogy "beszóljak" vagy beleszóljak. Azért alakul, két kedves ismerősöm már van, akikkel tudok beszélgetni - a főzésről, a gyereknevelésről és egyikük szintén HP-rajongó. :o) Amikor egészségügyi dolgok vannak, akkor már igyekszem le is beszélni őket a hülyeségekről több-kevesebb sikerrel.
De olyan is van, hogy valaki megkérdezi tőlem, hogy miből van a gumicukor, és amikor mondom, hogy bőrkéből-porcogóból és adalékanyagokbó, akkor nem akarja elhinni. :o)
Tudom, hogy maradinak tűnhetek, de én még nem éreztem rá a facebook, iwiw és társaikra.
Az iwiwet egy Londonba költöző osztálytárs-haver kedvéért készítettem, kapcsolattartásra, ehhez képest inkább emaileztünk pár hónapig, aztán beilleszkedett és nem válaszolt. :o) Cserébe megtalálta a profilomat az exvőlegényem, hogy közölhesse, szerinte én manipuláltam őt, amíg együttvoltunk. Aha, persze! Hihetetlen előnyeim származtak a járásunkból, mérhetetlen gazdagságra és számos hasznos ismerősre (pl. a csaj, akivel megcsalt) tettem szert az idő alatt. Nem is válaszoltam, hadd mondja, ha boldog lesz tőle.
A facebookot közösségi nyomásra készítettem, mert a diákkonferencián a holland nyüzsi kitalálta, hogy tartsuk a kapcsolatot egymással. A brüsszeli képek megosztásán túl nem sok értelme volt. Velem csak a a szlovén fiú és lány, egy litván fiú és egy német lány tartja, amennyiben kapcsolattartás a boldog szülinapozás. ;o) Viszont állandóan felvesz valaki az évfolyamból is, szóval gyűlnek az ismerősök, akikkel legfeljebb azt beszéltük meg, hogy egy óra elmarad-e vagy tudok-e kölcsönadni a táplevesemből, visszafőzi holnapra. :o)
És hogy kik írnak akkor az üzenőfalamra? A kedvenc hírleveleim facebookos változatai. :o)
Azért tudom, hogy ez a jövő meg minden, szóval igyekszem én, de még sokat kell fejlődnöm. :o)
Olvasom a hozzászólásaitokat.
Altair szeretlek olvasni :D , be ne csukd :D
Közösségi oldalakról pár szóban ha szabad.
Eszembe nem jutott volna a facebook-ra vagy a twitterre feljelentkezni, ha nem lett volna egy ismerősöm akit csak ott értem el. Ez valahogy abba maradt, a facebook-on meg van egy rakat játék. Némelyiket még kisgyerek is játszhatja, bár nálunk csak felügyelet mellett játszhatnak a gyerekek a neten. Főleg akkor ha facebook-os alkalmazás. A twittert alapjából hülyeségnek tartom. Csak a már említett blog miatt vagyok még fent. Több a rámutatás az egyes bejegyzésekre.
Annak idején az iwiw körüli nagy felbuzdulásom átváltott passzívba, ha jön üzi, akkor megnézem, de általában csak továbbküldős marhaság. Egyébként sem értem hogy ismerőseim kiskorú, velük lakó gyermeküknek az iwiwen keresztül küldenek jó kívánságokat .Nagy talány számomra, miért teszik. Voltam még netlogon is, de már fel se nézek. Csak a kíváncsiság kedvéért regiztem oda is.
Szóval az ember kinövi a közösségi oldal bónáját.
Nem merült fel, hogy becsukjam! :o)
Nyitottam régebben egy zártat, de azt végül nem írom. Azt használtam fel ehhez a bejegyzéshez. :o)
Örülök, hogy sok véleményt írtatok, mert így, aki ilyen-olyan okokból fontolgatja a bezárást, több nézőpontból is megvizsgálhatja a kérdést. És még többféle megoldást is írtatok, hogy pl. a twitterrel/facebookkal direktben is össze lehet kapcsolni, amiről nekem fogalmam se volt. :o)
Megjegyzés küldése