Előző bejegyzésemben utaltam rá, hogy néhány blognál hamisan jelzett hibát az egyik új feed-olvasó. Ennek több oka is lehet, az egyik, hogy a sablonban (általában külsős sablonoknál fordulhat elő) nem engedélyezett a feedek használata. Ezzel nem tudok foglalkozni, mivel webprogramozói ismereteim elég felületesek, úgymond felhasználói szintűek.
A másikkal viszont annál is inkább, mivel ez egyszerű beállítási gond. Ahhoz, hogy megnézzük, jómagunknak hogyan van beállítva ez a funkció a blogunkon, írjuk be a böngészősávba (ahova a webcímeket írjuk) a Bloggeres irányítópultunk címét: http://www.blogger.com/home, itt a blogunk neve mellett nyissuk le az elérhető lehetőségeket, és válasszuk a Beállításokat:
A megjelenő oldalon válasszuk ki a Beállításokon belül az Egyéb kategóriát (ld. piros nyílak), és akkor a következőt fogjuk látni:
A felső sárga nyíl jelzi a feed-ek beállítását. Alapértelmezett állapotban, ez a Teljesen van, de természetesen le is lehet tiltani, ha átkapcsoljuk Semelyikre. Utóbbi esetben a frissülésekről csak és kizárólag a blogon magán értesül az olvasó, azonban én nem ajánlom ennek az opciónak a választását, mert ezt egyrészt lehet, hogy észre se veszik az olvasók, másrészt sokan elkényelmesedtünk és csak feed-olvasóban szeretünk olvasni. Ha a blogod csak kedvtelés, és a látogatottsága nem fontos érték, akkor a többi opciót se ajánlom (Ugrásig, Rövid, Egyéni), mert ez esetben csak egy rövid részlet jelenik meg a feed-olvasókban, és az olvasóknak sokszor nem mond annyit, hogy kikattintsák.
Megvallom őszintén, hogy amikor egy blogbejegyzésből csak az első bekezdés jelenik meg a Feedlyben, a felszólítással, hogy tovább, vagy még annyi se, csak a bejegyzés címe, nagyon pihentnek és unatkozónak kell lennem, hogy erre rákattintsak. Többnyire a következő bejegyzéshez görgetek, és kihagyom, ami nem jön rögtön szembe. Ha érdekeset írsz, vagy megfelelő hívószót, kérdést teszel a bejegyzésbe, akkor lesz, aki kikattint, és megjegyzést tesz. A blogok olvasásakor többnyire csak nyugtázni van idő, hogy nahát, mi történt az xy-nal, de ha nem lép át egy ingerküszöböt (szülinap, gyászhír, megosztó témák, vagy az olvasó személyesen érintettnek érzi magát, és megosztaná a saját tapasztalatát), akkor nem megyünk ki a feed-olvasónkból, hogy megírjuk: „well done, jól megírtad”. Még akkor sem, ha így van, hiszen sokan napi 50-100 (!) közötti oldalfrissüléssel számolhatunk naponta, köszönhetően kielégíthetetlen információéhségünknek, a megjegyzéshagyás meg minimum 2-5 perc, vagyis még a legjobb esetben is (50×2 perc=) 100 perc, több mint másfél óra lenne naponta. És nincs másfélóránk erre, sajnos, csak ha más tevékenységtől vonnánk el.
Amúgy is: ha nem érkezik megjegyzés egy bejegyzésre, azt nem szabad kudarcként megélni, a trollok korában örülni kell, hogy senkinek sem csípjük a szemét, a többi olvasónkról meg joggal feltételezhetjük, hogy érdekesnek tartotta azokat a bejegyzéseinket is, amelyekhez nem szóltunk hozzá.
És hogy honnan tudhatjuk, hogy valójában hányan olvasnak/követnek minket? Arra ott a Google Analytics oldala, amit az alsó sárga nyíl jelöl, és egy újabb bejegyzés része lesz. :)
(Aki nem bír holnapig várni, az itt olvashat arról addig is, hogy mi a Google Analytics, és miért jó: Zugblog: Blog népszerűsítés és konyhatrükkök, nem kell aggódni, most már nem kell a sablonban piszkálódni, egyszerűen a kapott kódot kell az alsó sárga nyíllal jelölt helyre beszúrni.)
A másikkal viszont annál is inkább, mivel ez egyszerű beállítási gond. Ahhoz, hogy megnézzük, jómagunknak hogyan van beállítva ez a funkció a blogunkon, írjuk be a böngészősávba (ahova a webcímeket írjuk) a Bloggeres irányítópultunk címét: http://www.blogger.com/home, itt a blogunk neve mellett nyissuk le az elérhető lehetőségeket, és válasszuk a Beállításokat:
A megjelenő oldalon válasszuk ki a Beállításokon belül az Egyéb kategóriát (ld. piros nyílak), és akkor a következőt fogjuk látni:
A felső sárga nyíl jelzi a feed-ek beállítását. Alapértelmezett állapotban, ez a Teljesen van, de természetesen le is lehet tiltani, ha átkapcsoljuk Semelyikre. Utóbbi esetben a frissülésekről csak és kizárólag a blogon magán értesül az olvasó, azonban én nem ajánlom ennek az opciónak a választását, mert ezt egyrészt lehet, hogy észre se veszik az olvasók, másrészt sokan elkényelmesedtünk és csak feed-olvasóban szeretünk olvasni. Ha a blogod csak kedvtelés, és a látogatottsága nem fontos érték, akkor a többi opciót se ajánlom (Ugrásig, Rövid, Egyéni), mert ez esetben csak egy rövid részlet jelenik meg a feed-olvasókban, és az olvasóknak sokszor nem mond annyit, hogy kikattintsák.
Megvallom őszintén, hogy amikor egy blogbejegyzésből csak az első bekezdés jelenik meg a Feedlyben, a felszólítással, hogy tovább, vagy még annyi se, csak a bejegyzés címe, nagyon pihentnek és unatkozónak kell lennem, hogy erre rákattintsak. Többnyire a következő bejegyzéshez görgetek, és kihagyom, ami nem jön rögtön szembe. Ha érdekeset írsz, vagy megfelelő hívószót, kérdést teszel a bejegyzésbe, akkor lesz, aki kikattint, és megjegyzést tesz. A blogok olvasásakor többnyire csak nyugtázni van idő, hogy nahát, mi történt az xy-nal, de ha nem lép át egy ingerküszöböt (szülinap, gyászhír, megosztó témák, vagy az olvasó személyesen érintettnek érzi magát, és megosztaná a saját tapasztalatát), akkor nem megyünk ki a feed-olvasónkból, hogy megírjuk: „well done, jól megírtad”. Még akkor sem, ha így van, hiszen sokan napi 50-100 (!) közötti oldalfrissüléssel számolhatunk naponta, köszönhetően kielégíthetetlen információéhségünknek, a megjegyzéshagyás meg minimum 2-5 perc, vagyis még a legjobb esetben is (50×2 perc=) 100 perc, több mint másfél óra lenne naponta. És nincs másfélóránk erre, sajnos, csak ha más tevékenységtől vonnánk el.
Amúgy is: ha nem érkezik megjegyzés egy bejegyzésre, azt nem szabad kudarcként megélni, a trollok korában örülni kell, hogy senkinek sem csípjük a szemét, a többi olvasónkról meg joggal feltételezhetjük, hogy érdekesnek tartotta azokat a bejegyzéseinket is, amelyekhez nem szóltunk hozzá.
És hogy honnan tudhatjuk, hogy valójában hányan olvasnak/követnek minket? Arra ott a Google Analytics oldala, amit az alsó sárga nyíl jelöl, és egy újabb bejegyzés része lesz. :)
(Aki nem bír holnapig várni, az itt olvashat arról addig is, hogy mi a Google Analytics, és miért jó: Zugblog: Blog népszerűsítés és konyhatrükkök, nem kell aggódni, most már nem kell a sablonban piszkálódni, egyszerűen a kapott kódot kell az alsó sárga nyíllal jelölt helyre beszúrni.)
