Nem is tudom, hogy maradt el, de most egy gusztustalan témát fogok elővenni. Akinek hánynia kell, ha pattanások és mitesszerek kinyomkodásáról hall, az máris kapcsoljon el egy másik blogra, de a videókat semmiképpen se nyissa meg (nekem is forog tőle a gyomrom).
Már régebben írtam róla, de most sehogy se találom, hogy belinkeljem, én nem járok kozmetikushoz arckezelésre. Az utolsó alkalom túl emlékezetes maradt, amikor ilyesmin estem keresztül holmi félreértelmezett társadalmi konvenció miatt. [A nő ne legyen ragyás és a havi egyszeri krémmel való gusztustalankodás jót tesz a bőrnek, noha én nem győztem lemosni a kezelés után, mert annyira utálom azt a ragacsos érzést, továbbá hiába hárítottam a (tényleges, nem kamu) krémallergiámra való hivatkozással, azért nem spóroltak rajtam a hipoallergén krémekkel, amik még büdösek is, legalábbis nem jó szagúak.] Visszatérve az utolsó inkvizíciós kínzásra, amelynek alávetettem magam: a kozmetikus (nem a mostani, hanem az akkori) véres sebet passzírozott az orromra, aminek mai napig látszik a helye. Ezt követően meglátogattam a bőrgyógyászt (már ragyásan, de házilag el nem kapirgált állapotra időzítve), aki a seborrheás dermatitisemen túl az arcomra is ajánlott egy szuszpenziót, amit patikában lehet kapni készen: a Lubexylt. Ez egy benzoyl-peroxidos krém, amelyet úgy kell használni, mint a folyékony szappant. Vagyis egy kis adagot el kell oszlatni az arcon, és megmosakodni vele, alaposan dörzsölve a bőrt. Amikor elégnek érezzük a mosdást, akkor bő vízzel le kell öblíteni. Aztán egy száraz törölközővel alaposan átdörzsölni az arcot. Érdemes az esti fürdés idejére időzíteni, mivel eléggé kipirosodik a kezeléstől a bőr, és tényleg bő víz kell a lemosásához. Akinek száraz a bőre, az érezhet feszülést a kezelést követően, ezért be is lehet krémezni. Én nem szoktam a fent említett okok miatt. A kezelést azért tartom jónak, mert nagyon szépen leszedi az elhalt hámsejteket, a benzoyl-peroxidnak fertőtlenítő és faggyúoldó hatása van, és a dörzsölés hatására a mitesszerek felnyílnak, és kiürülnek. A bőröm pedig alvás után sima és ragyogó. Amíg csúnya volt a bőröm, naponta használtam, mostanában már csak kéthetente, havonta jut eszembe.
Ennyit rólam, most már tudjátok, hogy szép vagyok. (Ez csak vicc volt, valójában nem vagyok szép.) Viszont van egy kamasz fiam, akinek a Lubexyl használata, meg a törölközős dörzsölés teljesen ellenére van, mert neki szörnyen „marja a bőrét”. Mivel ő a körömvágástól is irtózik, ezt nem muszáj annyira komolyan venni. :oP Eleinte hivatalos ellátást kapott a háziorvosától (Jeti) vagy a házidietetikusától, akinek ez egyáltalán nem szerepel a munkaköri leírásában, pláne, hogy utálja a látványt is: Fertőtlenítés, steril injekciós tűvel megnyitás, papírzsepibe csavart ujjakkal megnyomás (bloá!), újra fertőtlenítés. Ezt természetesen csak és kizárólag sárga tetejű példányokra alkalmaztuk, amúgy a fertőtlenítés vonatkozik az összes többi előállapotra. Na, de! Miután az ember jól elmeséli a gyerekének, hogy ha nyomorgatja, lap szerint terjed meg befertőződik, sőt bele is lehet halni a pattanások nyomkodásába (milyen jó orvos hozzátartozójának lenni, ugye?), csak rajta-rajtakaptuk drága magzatunkat, ahogy a sima fekete tetejű ragyákból csinos sebhelyeket barmol. Így aztán a házidietetikus hajlott rá, hogy ezeket is megnyissa tűvel, és eltávolítsa. De a gyerek a tűt utálja. A tű fáj, a tű szörnyű, így hát egyre ügyesebben rejtőzött el egy kézitükörrel és saját, tíz mocskos ujjával...
Már-már bele kellett törődnünk, hogy amíg a hormonok be nem fejezik a hülyeségeiket, addig pont olyan randa lesz, mint anyja az utolsó kozmetikai arckezelése után. De aztán jött a megvilágosodás, ami egy olcsó motel queen size méretű ágyán ért minket, amikor Miamiban kapcsolgattuk a tévét. Egy kifejezetten ijesztő kezelést néztünk végig (ld. második videó, ha erős a gyomrod), amelyben egy amerikai expert (szakértő, de hogy kozmetikus vagy bőrgyógyász, az nem jött le) hölgy egy vákuumos szörnyű ketyerével szivornyázza a pattanásokat egy súlyosan aknés nő arcáról, és a szivornyázás szüneteiben egy hurokkal távolítja el a „zaccot”. Hát, mondom Jetinek, ilyet láttam lógni a szempillagöndörítő mellett a Wallgreenben, vegyünk már egyet kipróbálni. És vettünk egy ilyet:
Meg egy msáik márkájút is, mert rájöttünk, hogy ebben van üzleti potenciál, és majd jól behozzuk Magyarországra is, de annak nem emlékszem a márkájára. Kipróbáltuk a kamaszunkon, és kiválóan működik. Seb nélkül kiszedi a fekete fejűeket, a fejetlen, fehér mitesszereket és még a rusnya ragyákat is.
Sajnos, kiderült, hogy ebből sem leszünk gazdagok, mert kapható nálunk. A patikában árulják a Solingen cég ollóival egyetemben, de a patikus nem is tudta, mire való. Azért kiderült, hogy a kozmetikusok ismerik, a fülből szokták a segítségével eltávolítani a mitesszereket. Ez számomra legalább olyan újdonság volt, mint az eszköz maga. De most komolyan: a fülből??? Na, mindegy! Végül is hepienddel zárul a történet, mert a kamaszom sokkal szebb azóta, amióta fertőtleníti a bőrt és a hurkot, kiszedi a ragyáját és újra fertőtlenít mindent.
Íme a videók:
Az expert nő: (Csak erős idegzetűeknek! Én szóltam!)
Már régebben írtam róla, de most sehogy se találom, hogy belinkeljem, én nem járok kozmetikushoz arckezelésre. Az utolsó alkalom túl emlékezetes maradt, amikor ilyesmin estem keresztül holmi félreértelmezett társadalmi konvenció miatt. [A nő ne legyen ragyás és a havi egyszeri krémmel való gusztustalankodás jót tesz a bőrnek, noha én nem győztem lemosni a kezelés után, mert annyira utálom azt a ragacsos érzést, továbbá hiába hárítottam a (tényleges, nem kamu) krémallergiámra való hivatkozással, azért nem spóroltak rajtam a hipoallergén krémekkel, amik még büdösek is, legalábbis nem jó szagúak.] Visszatérve az utolsó inkvizíciós kínzásra, amelynek alávetettem magam: a kozmetikus (nem a mostani, hanem az akkori) véres sebet passzírozott az orromra, aminek mai napig látszik a helye. Ezt követően meglátogattam a bőrgyógyászt (már ragyásan, de házilag el nem kapirgált állapotra időzítve), aki a seborrheás dermatitisemen túl az arcomra is ajánlott egy szuszpenziót, amit patikában lehet kapni készen: a Lubexylt. Ez egy benzoyl-peroxidos krém, amelyet úgy kell használni, mint a folyékony szappant. Vagyis egy kis adagot el kell oszlatni az arcon, és megmosakodni vele, alaposan dörzsölve a bőrt. Amikor elégnek érezzük a mosdást, akkor bő vízzel le kell öblíteni. Aztán egy száraz törölközővel alaposan átdörzsölni az arcot. Érdemes az esti fürdés idejére időzíteni, mivel eléggé kipirosodik a kezeléstől a bőr, és tényleg bő víz kell a lemosásához. Akinek száraz a bőre, az érezhet feszülést a kezelést követően, ezért be is lehet krémezni. Én nem szoktam a fent említett okok miatt. A kezelést azért tartom jónak, mert nagyon szépen leszedi az elhalt hámsejteket, a benzoyl-peroxidnak fertőtlenítő és faggyúoldó hatása van, és a dörzsölés hatására a mitesszerek felnyílnak, és kiürülnek. A bőröm pedig alvás után sima és ragyogó. Amíg csúnya volt a bőröm, naponta használtam, mostanában már csak kéthetente, havonta jut eszembe.
Ennyit rólam, most már tudjátok, hogy szép vagyok. (Ez csak vicc volt, valójában nem vagyok szép.) Viszont van egy kamasz fiam, akinek a Lubexyl használata, meg a törölközős dörzsölés teljesen ellenére van, mert neki szörnyen „marja a bőrét”. Mivel ő a körömvágástól is irtózik, ezt nem muszáj annyira komolyan venni. :oP Eleinte hivatalos ellátást kapott a háziorvosától (Jeti) vagy a házidietetikusától, akinek ez egyáltalán nem szerepel a munkaköri leírásában, pláne, hogy utálja a látványt is: Fertőtlenítés, steril injekciós tűvel megnyitás, papírzsepibe csavart ujjakkal megnyomás (bloá!), újra fertőtlenítés. Ezt természetesen csak és kizárólag sárga tetejű példányokra alkalmaztuk, amúgy a fertőtlenítés vonatkozik az összes többi előállapotra. Na, de! Miután az ember jól elmeséli a gyerekének, hogy ha nyomorgatja, lap szerint terjed meg befertőződik, sőt bele is lehet halni a pattanások nyomkodásába (milyen jó orvos hozzátartozójának lenni, ugye?), csak rajta-rajtakaptuk drága magzatunkat, ahogy a sima fekete tetejű ragyákból csinos sebhelyeket barmol. Így aztán a házidietetikus hajlott rá, hogy ezeket is megnyissa tűvel, és eltávolítsa. De a gyerek a tűt utálja. A tű fáj, a tű szörnyű, így hát egyre ügyesebben rejtőzött el egy kézitükörrel és saját, tíz mocskos ujjával...
Már-már bele kellett törődnünk, hogy amíg a hormonok be nem fejezik a hülyeségeiket, addig pont olyan randa lesz, mint anyja az utolsó kozmetikai arckezelése után. De aztán jött a megvilágosodás, ami egy olcsó motel queen size méretű ágyán ért minket, amikor Miamiban kapcsolgattuk a tévét. Egy kifejezetten ijesztő kezelést néztünk végig (ld. második videó, ha erős a gyomrod), amelyben egy amerikai expert (szakértő, de hogy kozmetikus vagy bőrgyógyász, az nem jött le) hölgy egy vákuumos szörnyű ketyerével szivornyázza a pattanásokat egy súlyosan aknés nő arcáról, és a szivornyázás szüneteiben egy hurokkal távolítja el a „zaccot”. Hát, mondom Jetinek, ilyet láttam lógni a szempillagöndörítő mellett a Wallgreenben, vegyünk már egyet kipróbálni. És vettünk egy ilyet:
Meg egy msáik márkájút is, mert rájöttünk, hogy ebben van üzleti potenciál, és majd jól behozzuk Magyarországra is, de annak nem emlékszem a márkájára. Kipróbáltuk a kamaszunkon, és kiválóan működik. Seb nélkül kiszedi a fekete fejűeket, a fejetlen, fehér mitesszereket és még a rusnya ragyákat is.
Sajnos, kiderült, hogy ebből sem leszünk gazdagok, mert kapható nálunk. A patikában árulják a Solingen cég ollóival egyetemben, de a patikus nem is tudta, mire való. Azért kiderült, hogy a kozmetikusok ismerik, a fülből szokták a segítségével eltávolítani a mitesszereket. Ez számomra legalább olyan újdonság volt, mint az eszköz maga. De most komolyan: a fülből??? Na, mindegy! Végül is hepienddel zárul a történet, mert a kamaszom sokkal szebb azóta, amióta fertőtleníti a bőrt és a hurkot, kiszedi a ragyáját és újra fertőtlenít mindent.
Íme a videók:
Az expert nő: (Csak erős idegzetűeknek! Én szóltam!)
