Gondoltam, írok egy kis bejegyzést erről az anyagról is, ha már eszembe jutott.
Az akrilamidok rákkeltő anyagok, amelyeket mi is előállítunk otthon, ha szoktunk főzni.
(Szinte) Mindenki tudja, a kormos pirítósról vagy a dohányzásról, hogy rákkeltő hatásúak.
Nos, a pirítósban a rákkeltő hatásért ezek az akrilamidok a felelősek, amelyek a nagy keményítőtartalmú és magas hőmérsékleten hőkezelt élelmi anyagok felületén keletkeznek.
Bár a műanyaggyártásnál (poliakrilamid) foglalkozási ártalomként már leírták a károsságát, az ilyen táplálkozás során bevitt kisebb dózisok hatása az emberi szervezetre nem ismert, illetve még csak 2002-ben hívott össze a WHO konferenciát, melyen az akrilamid további toxikológiai vizsgálatát, mérésre alkalmas analitikai módszerek kidolgozását és a humán expozíció meghatározására irányuló vizsgálatok elvégzését.
Mielőtt még bárki komolyan megijedne - és száműzné étrendjéből a sült burgonyát/süteményeket/kenyeret/pékárut/karamellt stb., hozzáfűzném, hogy a dohányzás és az alkoholizálás következtében minden bizonnyal jóval magasabb a megbetegedések aránya, mint az E-számok, mérgező műanyaglágyítók és természetes toxinok következtében és mégis vannak még dohányosok és alkoholisták is.
Az akrilamid pedig csak 120°C feletti hőkezelésnél keletkezik. Erre már a McDonalds' is ügyel, azért süti csak szalmasárgára a sültburgonyáját és egy nagyon szigorú minőségi követelményrendszert is dolgozott ki a felhasznált burgonyára. Tudtommal Spanyolországban termesztett krumplit vásárolnak, amelynek a nagysága és beltartalmi értékei megfelelőek.
A lényeg, hogy ha még erre is akarunk ügyelni, nem eszünk égett süteményszélt, lekozmált rakottburgonyakarikákat (mert az a legfinomabb része), se pirosra sütött hasábburgonyát, meg sötét pirítóst.
De valójában ezt a bejegyzést annak szántam, hogy gondolkodjatok el azon az érdekességen, hogy bár nem tudtunk róla, de attól az akrilamid ott volt mindig is az élelmiszereinkben. Még akkor is, amikor mindenki bioélelmiszert evett az őskortól az ipari fejlődés és a tömegtermelés fellendüléséig. És még sincs a tudománynak válasza arra, hogy okozott-e megbetegedéseket, ha igen milyen gyakorisággal és milyen súlyosságú esetekről van szó. Vagy esetleg az emberiség ezeket a szinteket az évszázadok alatt megszokta és gyakorlatilag immunis rá? Mint ahogy az alkoholhoz is adaptálódott a szervezetünk és a májunk lebontja.
Az akrilamidok rákkeltő anyagok, amelyeket mi is előállítunk otthon, ha szoktunk főzni.
(Szinte) Mindenki tudja, a kormos pirítósról vagy a dohányzásról, hogy rákkeltő hatásúak.
Nos, a pirítósban a rákkeltő hatásért ezek az akrilamidok a felelősek, amelyek a nagy keményítőtartalmú és magas hőmérsékleten hőkezelt élelmi anyagok felületén keletkeznek.
Bár a műanyaggyártásnál (poliakrilamid) foglalkozási ártalomként már leírták a károsságát, az ilyen táplálkozás során bevitt kisebb dózisok hatása az emberi szervezetre nem ismert, illetve még csak 2002-ben hívott össze a WHO konferenciát, melyen az akrilamid további toxikológiai vizsgálatát, mérésre alkalmas analitikai módszerek kidolgozását és a humán expozíció meghatározására irányuló vizsgálatok elvégzését.
Mielőtt még bárki komolyan megijedne - és száműzné étrendjéből a sült burgonyát/süteményeket/kenyeret/pékárut/karamellt stb., hozzáfűzném, hogy a dohányzás és az alkoholizálás következtében minden bizonnyal jóval magasabb a megbetegedések aránya, mint az E-számok, mérgező műanyaglágyítók és természetes toxinok következtében és mégis vannak még dohányosok és alkoholisták is.
Az akrilamid pedig csak 120°C feletti hőkezelésnél keletkezik. Erre már a McDonalds' is ügyel, azért süti csak szalmasárgára a sültburgonyáját és egy nagyon szigorú minőségi követelményrendszert is dolgozott ki a felhasznált burgonyára. Tudtommal Spanyolországban termesztett krumplit vásárolnak, amelynek a nagysága és beltartalmi értékei megfelelőek.
A lényeg, hogy ha még erre is akarunk ügyelni, nem eszünk égett süteményszélt, lekozmált rakottburgonyakarikákat (mert az a legfinomabb része), se pirosra sütött hasábburgonyát, meg sötét pirítóst.
De valójában ezt a bejegyzést annak szántam, hogy gondolkodjatok el azon az érdekességen, hogy bár nem tudtunk róla, de attól az akrilamid ott volt mindig is az élelmiszereinkben. Még akkor is, amikor mindenki bioélelmiszert evett az őskortól az ipari fejlődés és a tömegtermelés fellendüléséig. És még sincs a tudománynak válasza arra, hogy okozott-e megbetegedéseket, ha igen milyen gyakorisággal és milyen súlyosságú esetekről van szó. Vagy esetleg az emberiség ezeket a szinteket az évszázadok alatt megszokta és gyakorlatilag immunis rá? Mint ahogy az alkoholhoz is adaptálódott a szervezetünk és a májunk lebontja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése