Ha már én nem írok blogot, legalább néha ajánlok egy-egy cikket, mint most pl. ezt:
Egy blogár élete: A multik védelmében
2016. február 9., kedd
2015. november 19., csütörtök
Vízjel készítése GIMP képszerkesztő programmal
Volt már a blogon egyszer vízjel készítése, még 2009-ben, de akkor még nagyon csak ismerkedtem a photoshoppal, és igazából nem is vízjel készült, csak valami szép színes képfelirat, egy borzasztó, ferde horizontú fotón. :D Azért megmutatom nektek, mert látszik, hogy én se anyatejjel szívtam magamba a photoshop használatát: http://zugblog.blogspot.de/2009/07/photoshop-vizjelezes_27.html [Ezzel párhuzamosan észrevettem, hogy a blog lecsupaszításával (személyes témák törlése) a linkek helyenként nem működnek a blogban, ezért elnézést kérek. Ha lesz egy kis időm, megpróbálom kijavítani ezt a hibát, bár mostanában a wordpress vonz, mint blogtárhely, úgyhogy még költözés is lehet ebből, csak ez sok idő lenne.]
Most viszont nem az amúgy fizetős vagy korlátozottan trial verzióban is elérhető Photoshopot ajánlgatnám, mert azóta számos képességeiben azt megközelítő, de ingyenes programmal is megismerkedtem. A személyes kedvencem az Autodesk Pixlr (amit még telefonos alkalmazásként szerettem meg, a Google Áruházból és az Apple Áruházból egyaránt elérhető: Pixlr néven keressétek. Windowsos telefonokra viszont a Fhotoroom appot tudom ajánlani - mind ingyenes természetesen.), de egy kedves barátnőmnek a gépén a GIMP van letöltve, ami szintén nagyon jó kis képszerkesztő program, így mindkettőt tudom ajánlani.
A GIMP innen tölthető le: https://www.gimp.org/downloads/ természetesen, ahogy említettem ingyenesen. Egyszerűen a nagy narancsárga gombra kell kattintani (Felirata: Download GIMP 2.8.14 directly), a weboldal ugyanis érzékeli, hogy melyik operációs rendszert használjuk, és automatikusan azt adja le. Haladóknak a felette látható kisebb linkekkel meg lehet változtatni, hogy milyen platformra szeretnék letölteni. :) Ne ijedjetek meg, hogy angol nyelvű az oldal, direkt az eredeti oldalt ajánlom, mert igaz, hogy magyar oldalakról is letölthető, de egyáltalán nem biztos, hogy abba nem tett bele az oldal üzemeltetője (vagy tudtán kívül valaki más) egy vírust. A program majd telepíthető magyar nyelven is, én is azt választottam kalandvágyból.
Aki ismeri az Adobe Photoshopot, és jobban szereti annak a megjelenését vagy a későbbiekben tervezi a Photoshop beszerzését és nem akar más menüsort megszokni, annak érdemes az Autodesk Pixlrt is megnéznie, itt találja: https://pixlr.com/desktop. És komolyan mondom, Androidos és iOS-os telefonokra kötelező, nagyon sokat lehet vele a képeken javítani, én minden alkalommal, mielőtt az Instagramra feltöltök valamit, mindenképpen Pixlr-ben vágom meg és állítok a Görbéken, esetleg a Színezettségen stb. Néha a beépített filterei önmagában szépen javítják a látványt, de a filtereket inkább az instagram programjában szoktam kiválasztani, ha úgy alakul.
De mi most maradjunk a GIMP-nél. Ha lejött az .exe-fájl, akkor keressük meg, ahova mentettük, és indítsuk el. Adjuk meg a telepítés nyelveként a magyart, és indítsuk el a telepítést. Majd ha készen van, magát a programot is. Első alkalommal az indítás nagyon lassú lesz, mert egyesével betölti az összes kiegészítő részét (ezt a Feladatkezelőben felvillanó induló és eltűnő programok is jelzik). Második alkalommal erre már nem lesz szükség, akkor sokkal gyorsabban fog indulni.
Amikor végre elindul a gép, valami ilyesmit fogunk látni:
A baloldali eszköztáron az egyes eszközök és alattuk az eszköz beállításai láthatóak, a jobboldalin felül a rétegek, ami számunkra nagyon fontos. Mert a vízjelet csak olyan programban érdemes hozzáadni a képhez, ahol az külön rétegként kezeli, és nem teszi tönkre az eredeti képünket! Mert az eredeti fotóra nekünk szükségünk lehet vízjel nélkül is.
Először a vízjelet fogjuk létrehozni. Mutatom is, hogyan. Először is kattintsunk a középső ablakrész menüsorán a Fájl menüre. Azon belül a létrehozás menüpontra, amit a piros nyíllal jelöltem.
A felugró ablakban megjelenik, hogy mekkora legyen a mérete. Bármit be lehet állítani, mivel később ezt tetszőlegesen lehet növelni, ill. csökkenteni. Én lenyitottam simán a Sablonok legördülő menüjét, és a 800×600 px-t választottam. Nem érdemes nagyon picire hagyni, mert bosszantó, ha nem fog a képünkre ráférni valami alapból. Természetesen nagyítani bármikor lehetséges a Kép/Rajzvászon mérete menüponttal, de kisebbre vágni sokkal egyszerűbb lesz.
A végső logó méretre vágás után nekem amúgy 360 px széles és 180 px magas lett. De a tietek lehet ennél nagyobb is, attól függ, hogy a fotó, amire beszúrnátok vízjelként milyen nagy. Viszont ott is át lehet méretezni, szóval nincs jelentősége tényleg.
Most térjünk át az ablakrészekre, mert ezeket jó, ha tudjuk, mielőtt a tényleg munkába kezdünk, hogy ha azt írom, keressük meg az eszköztáron, ne kelljen visszagörgetni.
Az Eszköztáron fogjuk kiválasztani, hogy éppen melyik eszközzel dolgozunk. A mi esetünkben néhány fontos ikont kell megkeresni:
A Munkaablak az a rész, ahol a szerkesztéseket fogjuk eszközölni. Itt van a Rajzvászonunk, amire a képet létrehozzuk. És végül a Rétegek rész fontos még nekünk. A legfontosabb ugyanis, hogy bármit szeretnénk is csinálni, mindenképpen nyissunk előtte egy új réteget és bizonyosodjunk meg róla, hogy megfelelő rétegen állunk. Amint látszik, kezdetben egy teljesen mezei üres, fehér lapot kapunk. Jobb lett volna, ha alapból átlátszót nyitok, mert a vízjelet általában fehérre szokták készíteni, ami a fehér háttéren nem fog látszani. Ellentétben a bejegyzés elején linkelt lila szörnyűséggel, amit 2009-ben készítettem. :P
Tehát nyissunk is egy új réteget egyből, és töröljük ki a Háttérnek nevezett fehér réteget. Ehhez a Rétegek ablakrészben keressük meg a bal oldali piros nyíllal jelölt szamárfüles papírlapot és kattintsunk rá. A jobboldali piros nyíl pedig a kukát jelöli, ahova a nemkívánatos, elrontott, felesleges rétegeket tudjuk kidobni, egyszerűen a réteg kijelölése után a kuka ikonhúzással.
Az új réteg ikonjára kattintva felugrik egy ablak, ahol arra figyeljünk, hogy a hátteret átlátszóra állítsuk.
Ez után kitörölhetjük a felesleges fehér réteget. Ehhez egyszerűen kattintsunk rá, hogy ki legyen jelölve, majd húzzuk a kuka ikonra, amit még a Rétegek résznél említettem és a jobb oldali piros nyíl jelölte. Ezen a képen látszik, hogy én lehúztam az egérrel a kukára, a kisebbik piros nyíllal jelöltem a kis kockát, ahogy húzom le a kukára. Sajnos az egeret magát nem mutatja, de amit húzok vele, azt igen. :)
Most viszont nem az amúgy fizetős vagy korlátozottan trial verzióban is elérhető Photoshopot ajánlgatnám, mert azóta számos képességeiben azt megközelítő, de ingyenes programmal is megismerkedtem. A személyes kedvencem az Autodesk Pixlr (amit még telefonos alkalmazásként szerettem meg, a Google Áruházból és az Apple Áruházból egyaránt elérhető: Pixlr néven keressétek. Windowsos telefonokra viszont a Fhotoroom appot tudom ajánlani - mind ingyenes természetesen.), de egy kedves barátnőmnek a gépén a GIMP van letöltve, ami szintén nagyon jó kis képszerkesztő program, így mindkettőt tudom ajánlani.
A GIMP innen tölthető le: https://www.gimp.org/downloads/ természetesen, ahogy említettem ingyenesen. Egyszerűen a nagy narancsárga gombra kell kattintani (Felirata: Download GIMP 2.8.14 directly), a weboldal ugyanis érzékeli, hogy melyik operációs rendszert használjuk, és automatikusan azt adja le. Haladóknak a felette látható kisebb linkekkel meg lehet változtatni, hogy milyen platformra szeretnék letölteni. :) Ne ijedjetek meg, hogy angol nyelvű az oldal, direkt az eredeti oldalt ajánlom, mert igaz, hogy magyar oldalakról is letölthető, de egyáltalán nem biztos, hogy abba nem tett bele az oldal üzemeltetője (vagy tudtán kívül valaki más) egy vírust. A program majd telepíthető magyar nyelven is, én is azt választottam kalandvágyból.
Aki ismeri az Adobe Photoshopot, és jobban szereti annak a megjelenését vagy a későbbiekben tervezi a Photoshop beszerzését és nem akar más menüsort megszokni, annak érdemes az Autodesk Pixlrt is megnéznie, itt találja: https://pixlr.com/desktop. És komolyan mondom, Androidos és iOS-os telefonokra kötelező, nagyon sokat lehet vele a képeken javítani, én minden alkalommal, mielőtt az Instagramra feltöltök valamit, mindenképpen Pixlr-ben vágom meg és állítok a Görbéken, esetleg a Színezettségen stb. Néha a beépített filterei önmagában szépen javítják a látványt, de a filtereket inkább az instagram programjában szoktam kiválasztani, ha úgy alakul.
De mi most maradjunk a GIMP-nél. Ha lejött az .exe-fájl, akkor keressük meg, ahova mentettük, és indítsuk el. Adjuk meg a telepítés nyelveként a magyart, és indítsuk el a telepítést. Majd ha készen van, magát a programot is. Első alkalommal az indítás nagyon lassú lesz, mert egyesével betölti az összes kiegészítő részét (ezt a Feladatkezelőben felvillanó induló és eltűnő programok is jelzik). Második alkalommal erre már nem lesz szükség, akkor sokkal gyorsabban fog indulni.
Amikor végre elindul a gép, valami ilyesmit fogunk látni:
A baloldali eszköztáron az egyes eszközök és alattuk az eszköz beállításai láthatóak, a jobboldalin felül a rétegek, ami számunkra nagyon fontos. Mert a vízjelet csak olyan programban érdemes hozzáadni a képhez, ahol az külön rétegként kezeli, és nem teszi tönkre az eredeti képünket! Mert az eredeti fotóra nekünk szükségünk lehet vízjel nélkül is.
Először a vízjelet fogjuk létrehozni. Mutatom is, hogyan. Először is kattintsunk a középső ablakrész menüsorán a Fájl menüre. Azon belül a létrehozás menüpontra, amit a piros nyíllal jelöltem.
A felugró ablakban megjelenik, hogy mekkora legyen a mérete. Bármit be lehet állítani, mivel később ezt tetszőlegesen lehet növelni, ill. csökkenteni. Én lenyitottam simán a Sablonok legördülő menüjét, és a 800×600 px-t választottam. Nem érdemes nagyon picire hagyni, mert bosszantó, ha nem fog a képünkre ráférni valami alapból. Természetesen nagyítani bármikor lehetséges a Kép/Rajzvászon mérete menüponttal, de kisebbre vágni sokkal egyszerűbb lesz.
A végső logó méretre vágás után nekem amúgy 360 px széles és 180 px magas lett. De a tietek lehet ennél nagyobb is, attól függ, hogy a fotó, amire beszúrnátok vízjelként milyen nagy. Viszont ott is át lehet méretezni, szóval nincs jelentősége tényleg.
Most térjünk át az ablakrészekre, mert ezeket jó, ha tudjuk, mielőtt a tényleg munkába kezdünk, hogy ha azt írom, keressük meg az eszköztáron, ne kelljen visszagörgetni.
Az Eszköztáron fogjuk kiválasztani, hogy éppen melyik eszközzel dolgozunk. A mi esetünkben néhány fontos ikont kell megkeresni:
- a fekete A betűvel jelölt Szövegeszközt (az ikonok első oszlopában és ötödik sorában),
- az Ecsetet (az ikonok ötödik sorában és ugyanazon sor végén),
- az Átméretezést (első oszlop, negyedik sor),
- és esetleg a Vágóeszközt (negyedik oszlop, harmadik sor), amit egy szike jelöl.
- Szövegeszköz: T
- Ecset: P
- Átméretezési eszköz: Shift+T
- Vágóeszköz: Shift+C
A Munkaablak az a rész, ahol a szerkesztéseket fogjuk eszközölni. Itt van a Rajzvászonunk, amire a képet létrehozzuk. És végül a Rétegek rész fontos még nekünk. A legfontosabb ugyanis, hogy bármit szeretnénk is csinálni, mindenképpen nyissunk előtte egy új réteget és bizonyosodjunk meg róla, hogy megfelelő rétegen állunk. Amint látszik, kezdetben egy teljesen mezei üres, fehér lapot kapunk. Jobb lett volna, ha alapból átlátszót nyitok, mert a vízjelet általában fehérre szokták készíteni, ami a fehér háttéren nem fog látszani. Ellentétben a bejegyzés elején linkelt lila szörnyűséggel, amit 2009-ben készítettem. :P
Tehát nyissunk is egy új réteget egyből, és töröljük ki a Háttérnek nevezett fehér réteget. Ehhez a Rétegek ablakrészben keressük meg a bal oldali piros nyíllal jelölt szamárfüles papírlapot és kattintsunk rá. A jobboldali piros nyíl pedig a kukát jelöli, ahova a nemkívánatos, elrontott, felesleges rétegeket tudjuk kidobni, egyszerűen a réteg kijelölése után a kuka ikonhúzással.
Az új réteg ikonjára kattintva felugrik egy ablak, ahol arra figyeljünk, hogy a hátteret átlátszóra állítsuk.
Ez után kitörölhetjük a felesleges fehér réteget. Ehhez egyszerűen kattintsunk rá, hogy ki legyen jelölve, majd húzzuk a kuka ikonra, amit még a Rétegek résznél említettem és a jobb oldali piros nyíl jelölte. Ezen a képen látszik, hogy én lehúztam az egérrel a kukára, a kisebbik piros nyíllal jelöltem a kis kockát, ahogy húzom le a kukára. Sajnos az egeret magát nem mutatja, de amit húzok vele, azt igen. :)
Így aztán egy szép szürkés, sakktáblamintás réteget kapunk. Kezdhetjük az érdemi munkát, vagyis a logó elkészítését. Általában azt mondanám, hogy először is hozzunk még egy üres réteget létre, de mivel van egy üres rétegünk, akár arra is dolgozhatunk egyből, erre a rétegre fogunk visszaállni, miután a feliratot létrehoztuk. Viszont mivel először a feliratot hozzuk létre, ezért sem szükséges új réteget létrehozni, ugyanis ezt alapból megteszi helyettünk a GIMP, és a feliratokat mindig új rétegre teszi. Kattintsunk tehát az A betűvel jelölt ikonra (ld. feljebb hol található) vagy nyomjuk meg simán a T betűt a billentyűzeten. Máris megváltozik a bal oldali Eszköztár, az A betű mintegy "benyomódik", és alatta az Eszköz beállításai részében megváltoznak a lehetőségek, íme:
Most az első legfontosabb teendőnk, hogy a betű színét fehérre állítsuk, amit a fenti képen a nagy piros nyíllal jelölt kis oda-vissza nyíl segítségével tehetünk meg legegyszerűbben. Ahányszor rákattintunk, annyiszor rendre felcseréli nekünk az előtér (a képen fekete) és a háttér (a képen fehér) színét. Ha már előtte szerkesztettünk valamit, és más színek vannak, mint ez az alapbeállítás, akkor ezzel átellenben a pici ikonra (fehér négyzeten fekete négyzet) kell kattintani, és az meg visszaállítja a színeket ugyanerre az alapbeállításra (fehér háttérszín, fekete fedőszín). A képen látszik (pici nyíllal jelölve), hogy én találomra a Poor Richard betűtípust és 40-es méretben választottam. Majd szépen belekattintottam a Munkaterületen levő kép megfelelő helyére és beírtam, hogy Eldugott Zugblog.
Általában a legegyszerűbb vízjelek a szerzői jogot jelzik, vagyis a legegyszerűbb formában csak annyit tesznek a képre, hogy pl. © 2015 Eldugott Zugblog. A copyright jelét, ha nem tudjuk egyből előcsalogatni a billentyűzetből, akkor ki lehet másolni egy másik weboldalról (Ctrl+C - Ctrl+V) vagy az is elfogadott, ha simán (c) karaktersorral helyettesítik, illetve az Alt+0169 billentyűkombinációval elérhető. [Ez a magyar billentyűkiosztásra vonatkozik, és a betűket a kiegészítő numerikus (vagyis szám-) billentyűzeten kell beadni, nem a betűk fölötti számokkal. Ha a laptopunkon nincs külön numerikus tasztatúra, akkor az Fn billentyűvel lehet a betűk közül kiválogatni, általában az elérhető számok ugyanolyan színnel vannak a betűkre írva, mint amilyen színű az FN billentyű és legtöbbször az i betű az 5-s - erről majd beteszek egy külön bejegyzést, ha van rá igény. Máskülönben nem komplikált, itt található egy kép egy ilyen billentyűzetről: http://prohardver.hu/dl/cnt/2008-04/2083/pic/asus_f3sa__keyboard_b.jpg). Vagyis tehát ezen az előbb linkelt prohardveres fotón szereplő billentyűzeten a copyright jel az Alt+Fn+mjo7 billentyűk beadásával lehetséges, amikor az Fn és az Alt billentyűt egyszerre lenyomjuk, miközben a másik kezünkkel egymás után leütjük az m, j, o és 7-es billentyűket, majd elengedhetjük az Fn-t és az Alt-ot is.] A második tagja ennek általában az évszám, amikor a kép készült, de blog esetében (mint az enyém legalján) lehet egy intervallum is, pl. © 2007-2015 Eldugott Zugblog. És a harmadik fontos eleme a copyrightnak végül a szerző megnevezése. Én nem a nevemet írtam, hanem a blog nevét, de természetesen itt állhat egy személy neve, egy kft neve (weblapnál) stb. A Ravelryn (kötős közösség) a feltöltött képekre pl. alapból a Ravelrys felhasználónevet teszi így: ©altais - de ezt engedi átírni a feltöltéskor.
Visszatérve a vízjelekre, ha ilyen egyszerű copyright bejegyzést akarunk, akkor tulajdonképpen készen is vagyunk, gépeljük be, és ezt a létrehozott szövegréteget bármikor ugyanazzal a Drag and drop módszerrel, vagyis simán az egérrel megragadva a megnyitott fotóra áthúzhatjuk, ahogy azt már más programokban is megszokhattuk. Sőt, mivel nem egy nagy dolog, akár a megnyitott fotóra minden alkalommal egyedileg is beírhatjuk vagy Photoshopban Actiont is létrehozhatunk rá, utóbbira számos angol nyelvű tutorial található a youtube-on (pl. https://www.youtube.com/watch?v=2NRtn-BFMP0)
Apropó! Itt már érdemes elmenteni is a munkánkat, amit a szintén megszokott módon a Fájl/Mentés menüpontban tudunk megtenni. A program a saját formátumába menti, amit webre töltés előtt exportálni kell, majd a bejegyzés végén mutatom, hogyan. Ha ezután még tovább szerkesztjük, akkor a bezárás előtt újra (meg újra) el kell majd menteni a munkánkat természetesen.
Ha esetleg közben kilépünk a programból, de legközelebb mindjárt a fotók vízjelezésével szeretnénk kezdeni, akkor megnyithatjuk a kész vízjelünket mindjárt a kiválasztott fotóval közös képre rétegként, ha a Fájl/Megnyitás rétegekként menüpontot választjuk és megnyitjuk a vízjelünket tartalmazó fájlt is.
De még nem tartunk ennél a résznél, mert a kérdés nem az egyszerű vízjel jellegű képfeliratra vonatkozott, hanem valami különlegesebb hatást szerettünk volna elérni. Tehát újabb réteget nyitunk a vízjelünk képén először, és erre a rétegre egy szép cirádát teszünk az Ecset eszköz segítségével. Itt egy kicsit trükkösebb lesz a dolog, mert a GIMP alap ecsetkészlete elég szegényes a Photoshopéhoz képest. Viszont bármilyen régebben lementett ecsetkészletet tud kezelni. [Az én példányom csak a saját maga által mentett .gbr kiterjesztésű (gimp) ecsetet nem tudta kezelni érdekes módon – hiába csináltam képernyőmentéseket a folyamatról –, de az .abr kiterjesztésűeket simán.]
Az én választásom egy ingyenes ecsetkészletre esett, amit még régebben töltöttem le (ezen a linken most is elérhető, a Swirly Ornaments és számos másik fajta is: http://inobscuro.com/brushes/?search=ornaments/). Viszont bármely más .abr kiterjesztésű ecsetet letölthetünk, számos weboldal kínál ingyenes ecseteket, mint az általam linkelt is. De az ecsetek betétele jóval trükkösebb, mint ahogy a Photoshopban működött. Az alábbi képernyőmentésen mutatom, hogy mit kell megkeresni, és tenni.
Általában a legegyszerűbb vízjelek a szerzői jogot jelzik, vagyis a legegyszerűbb formában csak annyit tesznek a képre, hogy pl. © 2015 Eldugott Zugblog. A copyright jelét, ha nem tudjuk egyből előcsalogatni a billentyűzetből, akkor ki lehet másolni egy másik weboldalról (Ctrl+C - Ctrl+V) vagy az is elfogadott, ha simán (c) karaktersorral helyettesítik, illetve az Alt+0169 billentyűkombinációval elérhető. [Ez a magyar billentyűkiosztásra vonatkozik, és a betűket a kiegészítő numerikus (vagyis szám-) billentyűzeten kell beadni, nem a betűk fölötti számokkal. Ha a laptopunkon nincs külön numerikus tasztatúra, akkor az Fn billentyűvel lehet a betűk közül kiválogatni, általában az elérhető számok ugyanolyan színnel vannak a betűkre írva, mint amilyen színű az FN billentyű és legtöbbször az i betű az 5-s - erről majd beteszek egy külön bejegyzést, ha van rá igény. Máskülönben nem komplikált, itt található egy kép egy ilyen billentyűzetről: http://prohardver.hu/dl/cnt/2008-04/2083/pic/asus_f3sa__keyboard_b.jpg). Vagyis tehát ezen az előbb linkelt prohardveres fotón szereplő billentyűzeten a copyright jel az Alt+Fn+mjo7 billentyűk beadásával lehetséges, amikor az Fn és az Alt billentyűt egyszerre lenyomjuk, miközben a másik kezünkkel egymás után leütjük az m, j, o és 7-es billentyűket, majd elengedhetjük az Fn-t és az Alt-ot is.] A második tagja ennek általában az évszám, amikor a kép készült, de blog esetében (mint az enyém legalján) lehet egy intervallum is, pl. © 2007-2015 Eldugott Zugblog. És a harmadik fontos eleme a copyrightnak végül a szerző megnevezése. Én nem a nevemet írtam, hanem a blog nevét, de természetesen itt állhat egy személy neve, egy kft neve (weblapnál) stb. A Ravelryn (kötős közösség) a feltöltött képekre pl. alapból a Ravelrys felhasználónevet teszi így: ©altais - de ezt engedi átírni a feltöltéskor.
Visszatérve a vízjelekre, ha ilyen egyszerű copyright bejegyzést akarunk, akkor tulajdonképpen készen is vagyunk, gépeljük be, és ezt a létrehozott szövegréteget bármikor ugyanazzal a Drag and drop módszerrel, vagyis simán az egérrel megragadva a megnyitott fotóra áthúzhatjuk, ahogy azt már más programokban is megszokhattuk. Sőt, mivel nem egy nagy dolog, akár a megnyitott fotóra minden alkalommal egyedileg is beírhatjuk vagy Photoshopban Actiont is létrehozhatunk rá, utóbbira számos angol nyelvű tutorial található a youtube-on (pl. https://www.youtube.com/watch?v=2NRtn-BFMP0)
Apropó! Itt már érdemes elmenteni is a munkánkat, amit a szintén megszokott módon a Fájl/Mentés menüpontban tudunk megtenni. A program a saját formátumába menti, amit webre töltés előtt exportálni kell, majd a bejegyzés végén mutatom, hogyan. Ha ezután még tovább szerkesztjük, akkor a bezárás előtt újra (meg újra) el kell majd menteni a munkánkat természetesen.
Ha esetleg közben kilépünk a programból, de legközelebb mindjárt a fotók vízjelezésével szeretnénk kezdeni, akkor megnyithatjuk a kész vízjelünket mindjárt a kiválasztott fotóval közös képre rétegként, ha a Fájl/Megnyitás rétegekként menüpontot választjuk és megnyitjuk a vízjelünket tartalmazó fájlt is.
De még nem tartunk ennél a résznél, mert a kérdés nem az egyszerű vízjel jellegű képfeliratra vonatkozott, hanem valami különlegesebb hatást szerettünk volna elérni. Tehát újabb réteget nyitunk a vízjelünk képén először, és erre a rétegre egy szép cirádát teszünk az Ecset eszköz segítségével. Itt egy kicsit trükkösebb lesz a dolog, mert a GIMP alap ecsetkészlete elég szegényes a Photoshopéhoz képest. Viszont bármilyen régebben lementett ecsetkészletet tud kezelni. [Az én példányom csak a saját maga által mentett .gbr kiterjesztésű (gimp) ecsetet nem tudta kezelni érdekes módon – hiába csináltam képernyőmentéseket a folyamatról –, de az .abr kiterjesztésűeket simán.]
Az én választásom egy ingyenes ecsetkészletre esett, amit még régebben töltöttem le (ezen a linken most is elérhető, a Swirly Ornaments és számos másik fajta is: http://inobscuro.com/brushes/?search=ornaments/). Viszont bármely más .abr kiterjesztésű ecsetet letölthetünk, számos weboldal kínál ingyenes ecseteket, mint az általam linkelt is. De az ecsetek betétele jóval trükkösebb, mint ahogy a Photoshopban működött. Az alábbi képernyőmentésen mutatom, hogy mit kell megkeresni, és tenni.
Először is nézzük meg, hogy hova kell bemásolni a lementett ecsetkészletet. Ehhez a Munkaablak menüsorából a Szerkesztés/Beállítások menüpontot nyissuk meg, ekkor felugrik ez az ablak. Az alján a Mappáknál találjuk (a + jellel ki kell nyitni) az Ecseteket. Ezen belül a felső piros nyíl mutatja, hogy melyik elérési útvonalat kell megkeresni. Az én gépemen (és valószínű a tieteken is) A C:\user\user\.gimp-2.8\brushes könyvtár lesz ez. A lementett ecsetet tehát a Windows intézőben (vagy Total Commanderben, vagy amit a fájlok kezelésére használtok a gépen) a mentés helyéről át kell másolni ebbe a könyvtárba. Nálam így néz ki (a user gyakran a magyar windowsokon Felhasználók néven is fut):
Ha ezzel készen vagyunk, akkor már csak frissíteni kell az ecsetkészletet, amit kétféleképpen lehet: vagy bezárjuk és újra indítjuk a GIMP-et, vagy a jobboldali Rétegek ablakban alul jobbra van egy egymást ölelő nyílpár, ami az ecseteket frissíti és erre rákattintunk.
Nálam már látszik az ecset, mert ezt korábban megcsináltam. Miután betöltöttük a tetszőleges ecsetünket, el kell helyezni azt is egy új rétegen. Nekünk van egy üres rétegünk a szöveg rétege mellett, ezt jelöljük ki, és erre dolgozzunk. Ha elrontjuk, nem baj, a Háttér nevű kezdő rétegünkhöz hasonlóan bármikor törölhetjük és újat kérhetünk. A lényeg, hogy a felirat mindig a legfelső réteg legyen, szóval az újat átlátszó réteget mindig húzzuk legalulra az egérrel. Máskülönben amit a rétegre teszünk, elfedheti a feliratot. Márpedig esetünkben a felirat a legfontosabb, annak kell elöl lennie.
Van még egy fontos dolog, amit tudnunk kell, mielőtt továbbmegyünk, és az a törlés, ha valamelyik változtatásunkkal elégedetlenek lennénk. Noha a windowsban/wordben megszokott Ctrl+Z a GIMP-ben is működik visszavonásként (ellentéte a Ctrl+Y), a GIMP-ben a rontásra még egy javítási lehetőség van, ha átállunk a Visszavonás fülre a Rétegek ablakban. Ennek alján van a két görbe nyíl (előre és hátra), ezekkel tudjuk a változtatásokat törölni ill. megismételni, ha sokat töröltünk. (Az ecsetet hagyjuk, az törli az összeset, aztán kezdhetünk mindent elölről.)
Menjünk tovább, és tegyük rá a cirádát a képre. Ehhez nyomjuk be a P billentyűt, vagy az egérrel kapcsoljunk át az Ecset eszközre (ld. jóval feljebb). Ekkor az Eszközök beállítása részben megjelennek az ecsethez tartozó beállítások.
A nyíllal jelölt kockában tudjuk kiválasztani a kívánt ecsetmintát (a felugró ablakban nagyítható az ecset előnézeti képe a + jellel), alatta meg értelemszerűen beállítani annak megjelenését (méret, dőlésszög stb.) Nem kell semmit se átállítani, elég a méretet növelni akkorára, hogy az ecset olyan széles legyen, mint a feliratunk (illetve az elképzelésünkhöz illeszkedő méretű). Az ecset a munkaterület fölé húzva mutatja a leendő minta körvonalát, tehát, ha a méret megfelelő, akkor kattintsunk és fessük a helyére. Ennél a fajta mintánál nem kell az egeret elmozdítani, úgy kapjuk a tökéletes rajzolatot. Sajnos erről nem tudok képernyő mentést készíteni, csak miután már odafestettem a helyére, mert a képernyőmentés nem veszi figyelembe az egeret. De itt van a végeredmény:
Látszik balra az Eszközbeállítások részben, hogy a 600-as méretet választottam, mivel maga a kép 800px széles. Ez picit rövidebb széltében, mint a feliratom, de elégedett voltam vele, így nem növeltem meg. Jobbra a Rétegek ablakban látszik, hogy mindössze két rétegből készítettem el: a felirat a szövegrétegen van legfelül, az ecsetminta pedig a Réteg nevezetűn átlátszó rétegen alatta. Mivel külön rétegen vannak, külön-külön is szerkeszthetőek, elhúzhatóak, növelhetőek, törölhetőek. Akár így is hagyhatjuk őket, vagy tetszés szerint hozhatunk létre újabb rétegeket a kívánt eredmény eléréséig.
Persze ha készen vagyunk, a rétegeket nem árt majd egyesíteni, hogy közösen tudjuk kezelni őket a fotók felett (a méretezéskor). Ehhez menjünk az egérrel a rétegek fölé (bármelyikre) és kattintsunk a jobb egérgombbal, ami a másodmenüt előcsalogatja, és a felugró ablakból válasszuk tetszés szerint az Új a láthatóak alapján menüpontot, vagy simán legalul az Egy réteggé lapítás vagy a Látható rétegek összefésülése menüpontokat. Utóbbi kettő képpé alakítja a szövegrészünket is, tehát az többé nem lesz átírható. Az Új a láthatóak alapján, viszont egy új rétegre másolja át a látható képet. Szerintem ez jobb, mert így megmarad a szöveg, így ha betűtípust változtatnánk, vagy betűméretet, esetleg kiegészítenénk bármivel, a későbbiekben egyszerűen a Szöveg eszközre kell állni, és a szöveg rétegére, és belekattintva átírható, szerkeszthető lesz.
Amit még érdemes tudni, hogy hogyan kapcsolhatjuk ki egy réteg láthatóságát. A rétegek neve mellett van egy szem, amire ha rákattintunk eltűnik. Az a réteg, ami mellett nincs szem, nem látszik a képünkön. Ha a szem helye fölé megyünk az egérrel, akkor látszik a két négyzet, ami nálam is, és ott tudjuk visszakapcsolni. A másik négyzetben a rétegeket tudjuk összekapcsolni, (lánc ikon jelzi, ha össze vannak kapcsolva egy másik réteggel), ekkor a műveletek (pl. méretezés, mozgatás), amiket az egyiken elvégzünk, a másikon is végrehajtódnak. Én kikapcsoltam a két rétegemet, amin szerkeszteni tudok később bármilyen okból, és majd ezt a Láthatónak elnevezett réteget fogom áthúzni a fotóra, amit vízjelezni szeretnék.
A rétegek neveit (a szöveg kivételével) átnevezhetjük bármikor, ha egyszerűen a réteg nevének betűire rákattintunk kétszer. Érdemes átnevezni őket, csak most siettem. Három rétegnél még mindegy, mert átláthatóak, de könnyen belátható, hogy 10+ rétegnél már gond lehet egy-egy réteg megtalálásával, ezért mondom, hogy érdemes átnevezni őket. Nem mondtam külön, de akár az összetartozó rétegeket csoportokba is tehetjük (az új réteg létrehozására szolgáló szamárfüles lapok melletti mappa ikonnal, a rétegeket húzással tehetjük bele a létrehozott csoportba), amiknek szintén adhatunk egyértelmű neveket utólag is.
De még egy fontos lépés hátra van – ami nélkül ugyan simán használható a vízjelünk –, de azért csinosabb, ha méretre vágjuk. Ehhez a Shift+C billentyűkombinációt kell megnyomni, vagy az eszköztáron a szike ikonra kattintani (ha fölé húzzuk az egeret egy kis sárga szalagon kiírja a nevét: Vágóeszköz).
Ha most a munkaterület fölé húzzuk az egeret, látjuk, hogy az egérmutató egy kis keresztté változott. Álljunk oda, ahol a kijelölést kezdeni szeretnénk, és nyomjuk le az egér bal billentyűjét. Én a bal felső sarokba álltam, nem messze a feliratom kezdetétől. Terjesszük ki a téglalapunkat az egér húzásával a megfelelő méretre (hogy a vízjelünk maradéktalanul benne legyen, de lehet hagyni egy kis margót is), majd engedjük fel az egér gombját. Ekkor a program automatikusan levágja a felesleges részt. Ha elrontottuk sebaj, nyomjunk egy Ctrl+Z-t vagy a Visszavonások fülön a Rétegek ablakban vonjuk vissza a vágást és ismételjük meg. Mentsük el a munkánkat, nehogy elvesszen. Nem írtam, de menet közben is érdemes néha menteni, nehogy egy áramszünet kibabráljon velünk.
Ha ezzel készen vagyunk, már igazán csak a felhasználását vagyis egy fotó vízjelezését kell megmutatnom. Nyissunk meg hát egy képet, amire a vízjelet rátennénk. Én egy baglyot nyitottam meg, amit Fuerteventurán fényképeztem januárban. Látszik, hogy most két munkaterület ablak van megnyitva. Álljunk a vízjel ablakára, és ragadjuk meg az egérrel a vízjel rétegét (azt amelyik fentebb látszik, vagyis nálam a Látható nevűt) és húzzuk át a fotó ablakába, és ott engedjük el. A képünkön külön rétegben azonnal megjelenik az áthúzott réteg (piros nyíllal jelölve: Látható másolata).
Amint látjátok a vízjel a fotó közepén jelent meg, szóval még megszerkesztjük kicsit: elhúzzuk, átméretezzük és némileg átlátszóvá is kell tegyük, hogy a fotó részletei átlátszanak alatta. Van, aki ott hagyná, ahol van, és csak az átlátszóságon változtatna, vagyis a vízjelet a kép fontos részén rajtahagyná, mert akkor nem lehet egyszerű levágással eltüntetni a képről. Szerintem azonban elég, ha a fontos képrészletnek csak egy kicsi részére lóg rá (pl. a bagoly lábára), mert így a kép szép maradhat, de mégis nyomon követhető, ha valaki fel akarná használni az engedélyünk nélkül.
A mozgatás eszközt az eszköztáron a négy végű nyílrendszer adja, vagy simán az M billentyűnk. Ha az aktív, akkor a vízjel rétegén állva a vízjelet tetszőleges helyre mozgathatjuk. Erről nem csináltam külön képernyőmentést, mert az egér úgyse látszana, elég ha ráálltok a vízjelre az egérrel, lenyomjátok a bal billentyűjét, és a helyére húzzátok, majd simán elengeditek a gombot.
Ez után át kell állni az átméretező eszközre, amit a Shift+T-vel vagy az ikonjára kattintva tehettek meg (a lenti képen piros nyíllal jelölve az Eszköztáron). A vízjel körül ekkor megjelenik egy sárga szaggatott vonalas keret. Ennek a csücskét megfogva lehet a méretét változtatni bármely irányba. De mi nem akarjuk bármely irányba, ezért valamelyik sarkát mozdítsuk el, akkor megjelenik az én képemen is látható négyzetrács és az ahhoz tartozó felugró ablak, amiben egy piros nyíl jelöli, hogy minek kell lennie. Be kell kapcsoljuk, hogy a kis lánc ikon egységes legyen a pixelek mellett (alábbi képen piros nyíllal), mert alapból "eltörött". Mivel előzőleg már lehet, hogy nem szabályosan mozdítottuk el, ezért ha bekapcsoltuk a láncunkat, kattintsunk a Visszaállítás gombra, majd az előzőhöz hasonlóan a négyzetrács valamelyik sarkát megragadva húzással növelhetjük a vízjel méretét, anélkül, hogy alakja torzulna.
Photoshopban amúgy a méretarány megtartását a Shift billentyűvel lehet elérni, de a GIMP-ben erre a Ctrl billentyű lenyomva tartása szolgál. Tehát, ha nem akartok a Méretezés kisablakban állítgatni, akkor méretezéskor előbb nyomjátok le a Ctrl billentyűt (és ne engedjétek fel a méretezés végéig), majd az egérrel méretezzétek át a vízjelet, és engedjétek fel a Ctrl billentyűt. Nem jelöltem nyíllal, de az Eszköztár beállításainál legalul előre be is kapcsolhatjátok (és akkor még a Ctrl billentyűt se kell lenyomni), ha simán pipát tesztek a Méretarány megtartása felirat mellé.
És már csak az átlátszóság kérdése nincs megoldva. :) Ehhez a Rétegek ablakban kattintsunk rá az idemásolt Látható másolata rétegre, és az Átlátszóság csúszkáját csökkentsük le 100%-ról tetszőlegesen. Nekem a 45%-os tetszett.
Ha elégedettek vagyunk a képpel meg a vízjellel rajta, akkor most kellene elmenteni. De ez esetben ne csak simán a Mentéssel, mert az lehet, hogy felülírná az eredeti fotónkat is, hanem a Fájl/Exportálás menüponttal tegyük, és adjunk új nevet a fotónak, amiből tudni fogjuk, hogy az egy módosított, webre szánt kép. Nálam pl. Bagoly_wm.jpg lett az új neve, amiben a wm a watermark szó rövidítése. Így mindig tudni fogom, hogy azon már vízjel szerepel, de ha ismerősnek akarom emailben elküldeni, az eredeti, vízjelmentes képet is el tudom küldeni. A fájl nevén és a mentés helyén kívül azt is meg kell adni, hogy jpg formátumba mentse, ezt az alsó piros nyíl jelöli. Ha nem látszik, akkor a + jelre kell kattintani a Fáljtípus kiválasztása felirat mellett, és a megnyíló menüben megkeresni a nyíllal jelölt JPEG-kép feliratot.
A végeredmény:
És hogy kicsit dicsekedjek, és reklámozzam Timi barátnőmet, íme az ő egyik munkája, amit a fenti programmal már meg is jelölt. A logóban egy kis segítségére voltam, de az elképzelés az övé, én csak az alkatrészeket vadásztam le hozzá (betűtípus és ciráda).
Remélem, hasznosnak találjátok a leírásomat, igyekeztem nagyon szájbarágósan írni, de ha kérdés van, tegyétek fel megjegyzésként, szívesen megválaszolom, ha tudom. És mindenképpen látogassatok el Timi online boltjába, nagyon sok szépséget találtok ott: http://www.defineness.com
2015. március 1., vasárnap
Hát, ennyi
Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy velem volt, támogatott, dicsért, finom kritikával illetett. Nem mondom, hogy nem lesz még bejegyzés, de nem szeretném így folytatni, ahogy volt. Túl személyes volt, túl támadható voltam általa.
Amit nagyon köszönök, hogy ismeretlen ismerősöktől csak szeretetet és megértést kaptam vissza, nem is miattatok tüntettem el a személyes bejegyzéseimet (hanem családi okokból). Ezért nem kizárt, hogy lesz még technológiai jellegű segítség a blogon, de olyat többé nem írhatok le, amit még egyszer majd az orrom elé tolhat valaki, hogy kiforgatva a szememre hányjon valamit, amit valójában el se követtem. De erre kár is több szót vesztegetni.
És aki akar, megtalál. Még itt is. Technikai kérdésekben továbbra is állok rendelkezésre. :)
Amit nagyon köszönök, hogy ismeretlen ismerősöktől csak szeretetet és megértést kaptam vissza, nem is miattatok tüntettem el a személyes bejegyzéseimet (hanem családi okokból). Ezért nem kizárt, hogy lesz még technológiai jellegű segítség a blogon, de olyat többé nem írhatok le, amit még egyszer majd az orrom elé tolhat valaki, hogy kiforgatva a szememre hányjon valamit, amit valójában el se követtem. De erre kár is több szót vesztegetni.
És aki akar, megtalál. Még itt is. Technikai kérdésekben továbbra is állok rendelkezésre. :)
2013. szeptember 11., szerda
Nemi életre nevelés meg az az átkozott szex :)
Nekem a nagy bejegyzés ötleteim mindig a facebookról jönnek újabban, ahol most felmerült témaként a kamaszodó srácaink viszonya a pornóoldalakhoz. Már megszokhattátok (vagy kitalálhattátok), hogy amilyen szabadszájú vagyok, ez nálunk sose volt tabutéma. Anyám rengeteg dolgot csinálhatott volna teljesen másképpen, de a szexuális életre nevelésemet teljesen időben és kimerítő alapossággal végezte, mégpedig mindenféle elhallgatás, szépítés vagy lányos zavar nélkül. Ráadásként az apám, a nevelőanyám, sőt még a nevelőapám is nagyon nyílt és őszinte volt ilyen téren is, szóval hozzájuk is bátran fordulhattam mindenféle gondommal. Így az én viszonyom is ugyanez az egészhez.
Már 10 éves koromban olvastam a Gólya hozzát, még pedig azzal a kitétellel, hogy a könyv nem ír mindenről, de bátran kérdezhetek anyutól, ha valamit még szeretnék tisztázni. Amikor kicsit idősebb lettem, és felmerült, hogy „barátom” van, aki feljárt hozzánk, és elücsörögtünk a szobámban, de még csók se csattant, akkor megint előkerült a téma, és már a Szerelem iskoláját kaptam meg olvasásra. Ez egy nagyon jó könyv, bár a feminizmus rém távol áll tőle, nem tekinti egyenlő feleknek a házastársakat, de azért az egészséges és mindkét fél részéről orgazmussal végződő, monogám párkapcsolatokat szorgalmazza. :D Ráadásként nagyon tanulságos kis anekdotákat tartalmaz híres személyek nemi kapcsolatairól (és főleg hibáikról, mint elrettentő példa). Amikor igazán komoly barátom lett, aki már meg is csókolt (15 éves voltam), és felmerült a petting, akkor is kaptam valami könyvet, de nem emlékszem a címére, mindenesetre a könyv a szexuális élet terén nyitottságra buzdított. :) És nem mellékesen megkaptam egy könyvet, ahol az IM-be beküldött leghülyébb és legfontosabb olvasói leveleket és a szexológus válaszát tartalmazta. És amikor tényleg komoly barátom lett, akivel úgy éreztem, más is fog történni, akkor beszéltünk a fogamzásgátlásról, és megkaptam a Természetes fogamzásgátlás c. művet, de amikor komolyra fordult, akkor elvitt anyám életem első nőgyógyászati vizsgálatára, és felíratta nekem a Tri-regolt. :) Akkoriban még azt mondták, hogy ki kell ürüljön a gyógyszer, meg nem egészséges stb., ezért az eljegyzés felbontása után abba is hagytam, és visszatértem a gumihoz. Manapság már olvashatni olyan cikket is, hogy a nőknek nincs is szüksége a havibajra, sőt forgalomban van olyan méhen belüli fogamzásgátló eszköz (közismertebb nevén spirál), amely hormont bocsát ki, és a használata során nem kell számítani Amália néni látogatására (spanyol szleng a menzeszre).
De hát nem is erről akartam írni, hanem a kamaszgyerekek problémáiról. És bizony vannak nekik problémáik, mert egyrészt nem mindenki olyan szerencsés, hogy a szülei egészségügyisek, és a bőrgyógyászat tankönyv idevágó fotóival riogathatják (amit ezen szülők a gumihasználatra való buzdításnak szánnak), és még szexuális témákban nyíltak is. Amennyiben nem történt változás az iskolai oktatásban tavalyelőtt óta, akkor ugyanis a szexről egy büdös szó se esik a szexuális életre nevelő órákon. Csuda érzékletes, és a gyerek befogadóképességének nyilván tök megfelelő szaporítószerv keresztmetszetek vannak, és mesébe illően érzelmes leírások a pillanatról, melyben a petesejt és a spermium egyesül, és létrejön a zigóta, de még említés szintjén sem merül fel az odavezető út, hogy pontosan hogyan jut el két szerető szív odáig, hogy a szaporítószerveik egymásba illesztése során megtörténik a nemzés maga. Így hát a tudásra kiéhezett, és az elhallgatott tényekre felcsigázott ifjúság ilyen esetben mit is tehetne, mint hogy külső forrást keres, tudásvágya kielégítésére. Mivel ifjú lelkekről van szó, nehezen elvárható, hogy a „hogyan hívjunk el egy lányt randira” kérdéssel kezdi az informálódást, hanem mindjárt a lényegre is tér sietősen: beírja a google keresőbe, hogy „szex pornó videó”, és a találatokat figyelmesen végigvizsgálja. :)
De szerencsére vannak mások is, akik felismerték a hanyatló nyugati kultúra ezen hiányosságát, sőt nemcsak felismerték, hanem egyenesen nem voltak restek normális videókat készíteni a zigóta létrehozásához vezető útról, kezdve a „hogyan hívjunk el a randira” kérdéstől a „hogyan csókoljam meg” kínzó problémáján át egészen a ƒ„hogyan vigyem ágyba” témakörig. És nagyon helyesen érinti a „hogyan rejtsem el az akaratlan merevedésem” slamasztika elegáns rendezését is.
Az általam ajánlott videók az alábbi linken tekinthetőek meg, érdemes a kamasz fiúknak belinkelni (akár névtelen emailcímről is, így még azt se kell tudja, hogy a drága szülei feltételezik, hogy szüksége van ilyen oktatásra, a nincsemail.hun tudunk létrehozni 24h-ig élő emailcímet). Bevallom, a tavalyi nyári tábora előtt én leültettem a laptopom elé a fiamat, és végignézettem vele pl. a hogyan húzzunk gumit és a hogyan csókolózzunk részt. Utóbbinak hasznát is vette, mint azt valamivel később szégyellősen eldicsekedte. :)
http://www.youtube.com/user/videojuglovedating/videos?view=0&sort=p&flow=grid
A pornónézéssel – ha lebukna a gyerek – nem lehet, és nem is kell csinálni semmit. Minden pasi nézi, amikortól… Na, szóval, akkor kezdődik a pornónézés is, amikor már nem akarnak a kistesóval egy galérián aludni, inkább képesek lenn a nappaliban megágyazni maguknak esténként, és reggel korábban kelni a beágyazás miatt.
Amiről a pornófilmek nem beszélnek, az az érzelmi rész, de azt végeredményben majd megtanulja, amikor a lányokkal anélkül nem jut dűlőre. A másik sokkal fontosabb rész – amiről szülői beszélgetést folytatni is kínosabb – a személyes higiénia: kistörölköző, papírzsepkendő vagy gyakoribb ágyneműmosás. Egyébként megkockáztatom, hogy attól mert fiúk/férfiak még nem feltétlenül hülyék, és az élet egyéb területeiről jól tudják, hogy a nővérkéknek nem D kosaras a melltartójuk, és baromira nem vetik rá magukat, amikor a rendelőbe mennek, sőt vélhetőleg van bennük annyi empátia, hogy azt is el tudják képzelni, hogy kevés (majdnem sehány) szűz lány szereti, ha egy motoros banda beavatja, mindjárt az összes testnyílásán keresztül (mint ahogy fordított esetben ők sem vágynának okvetlenül ilyesmire). És amikor élesben találkozik a lánnyal (és erre a lányainkat is meg kell tanítani), rájön, hogy van, amit enged a lány, és van amit nem, mert nem élvezi. Amúgy meg jópár szexfilm, ha ugyan nem mind, az élvező nő arcának látványát nem hagyja ki, mert az legalább annyira, ha nem jobban izgatja a férfiakat, mint a pozitúrák, tehát azt legalább mindenképpen megtanulhatja belőle, hogy a lánynak is élveznie kell az együttlétet. És ezt nem árt, ha tudják.
Kevésbé direkt módon a filmnézés is segíthet ennek kommunikálásában. Nagyon sokan lenézik, meg utálják az ilyen típusú geggyűjteményeket, mert elég alpári is, de nem szabad elfelejteni, hogy bármiből lehet tanulni. Pont a napokban láttam, hogy valamelyik csatorna adni fogja az Amerikai pitét például. Ennek több része is van, az első a legeredetibb, a többi már csak rájátszás (azt hiszem 3 részig van). De ott a Cool túra, vagy még inkább Hangya a gatyában. Ez utóbbi német, és nagyon szerethető film, felnőttel se pirongató a nézése. Létezik egy csajos változata (szintén német): Csajok a csúcson, az is kedves, és ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, nekünk is kábé ilyen esetlenek voltak annak idején a találgatásaink a szex témájában és a párkeresésünk az első kapcsolat előtt. És hát ezekből a filmekből meg lehet érteni, hogy a maszturbálás nem szégyen, de nem is dicsőség, hanem magánügy, és ahogy az étkezésnek, az orrfújásnak vagy akár a wc-használatnak vannak szabályai, úgy ennek is. Például nem tartozik a szülőre, így ildomos olyankor végezni, amikor nem kerülünk kínos helyzetbe, kerülni a fürdőszoba vagy a mellékhelyiség ilyen célra való tartós lefoglalását, illik eldugni anyu elől a pornómagazint vagy éppen nem kenünk össze a testnedveinkkel olyan tárgyakat, amelyek nem teszünk utána a szemetesbe vagy a szennyeskosárba.
Az óvszerhasználatról, a nem kívánt terhesség és a nemi úton terjedő betegségek megelőzéséről is fontos beszélni, itt érdemes megemlíteni a monogám kapcsolatok preferálását is. Sose lehet ugyanis tudni, hogy meddig jutnak a fiatalok. Egy barátoméknál a szülők is óvszerrel védekeznek (5 gyerek azért besikerült, ebből csak egy volt "tervezett"), és náluk láttam azt a jó ötletet, hogy az óvszer az előszobában egy tálkában van, és mindig tele a tálka. És mondták a fiúknak, hogy ők nem számolják, mennyi van ott, csak használja bátran. Azért is fontos, mert egyre elterjedtem a chlamydia, ami a lányok háromnegyedében, a fiúk felében teljesen tünetmentes, viszont hosszútávon meddőséget okoz. Nem is beszélve egyéb nyalánkságokról, amik viszont nem tünetmentesek, ellenben csípnek, fájnak, folynak. Irtó ciki még akkor is a nemibeteg-gondozó előtt várni, ha csak a fiunkat kísérjük... ;)
Hát, dióhéjban ennyit tudok megosztani személyes tapasztalataimról. :)
Már 10 éves koromban olvastam a Gólya hozzát, még pedig azzal a kitétellel, hogy a könyv nem ír mindenről, de bátran kérdezhetek anyutól, ha valamit még szeretnék tisztázni. Amikor kicsit idősebb lettem, és felmerült, hogy „barátom” van, aki feljárt hozzánk, és elücsörögtünk a szobámban, de még csók se csattant, akkor megint előkerült a téma, és már a Szerelem iskoláját kaptam meg olvasásra. Ez egy nagyon jó könyv, bár a feminizmus rém távol áll tőle, nem tekinti egyenlő feleknek a házastársakat, de azért az egészséges és mindkét fél részéről orgazmussal végződő, monogám párkapcsolatokat szorgalmazza. :D Ráadásként nagyon tanulságos kis anekdotákat tartalmaz híres személyek nemi kapcsolatairól (és főleg hibáikról, mint elrettentő példa). Amikor igazán komoly barátom lett, aki már meg is csókolt (15 éves voltam), és felmerült a petting, akkor is kaptam valami könyvet, de nem emlékszem a címére, mindenesetre a könyv a szexuális élet terén nyitottságra buzdított. :) És nem mellékesen megkaptam egy könyvet, ahol az IM-be beküldött leghülyébb és legfontosabb olvasói leveleket és a szexológus válaszát tartalmazta. És amikor tényleg komoly barátom lett, akivel úgy éreztem, más is fog történni, akkor beszéltünk a fogamzásgátlásról, és megkaptam a Természetes fogamzásgátlás c. művet, de amikor komolyra fordult, akkor elvitt anyám életem első nőgyógyászati vizsgálatára, és felíratta nekem a Tri-regolt. :) Akkoriban még azt mondták, hogy ki kell ürüljön a gyógyszer, meg nem egészséges stb., ezért az eljegyzés felbontása után abba is hagytam, és visszatértem a gumihoz. Manapság már olvashatni olyan cikket is, hogy a nőknek nincs is szüksége a havibajra, sőt forgalomban van olyan méhen belüli fogamzásgátló eszköz (közismertebb nevén spirál), amely hormont bocsát ki, és a használata során nem kell számítani Amália néni látogatására (spanyol szleng a menzeszre).
De hát nem is erről akartam írni, hanem a kamaszgyerekek problémáiról. És bizony vannak nekik problémáik, mert egyrészt nem mindenki olyan szerencsés, hogy a szülei egészségügyisek, és a bőrgyógyászat tankönyv idevágó fotóival riogathatják (amit ezen szülők a gumihasználatra való buzdításnak szánnak), és még szexuális témákban nyíltak is. Amennyiben nem történt változás az iskolai oktatásban tavalyelőtt óta, akkor ugyanis a szexről egy büdös szó se esik a szexuális életre nevelő órákon. Csuda érzékletes, és a gyerek befogadóképességének nyilván tök megfelelő szaporítószerv keresztmetszetek vannak, és mesébe illően érzelmes leírások a pillanatról, melyben a petesejt és a spermium egyesül, és létrejön a zigóta, de még említés szintjén sem merül fel az odavezető út, hogy pontosan hogyan jut el két szerető szív odáig, hogy a szaporítószerveik egymásba illesztése során megtörténik a nemzés maga. Így hát a tudásra kiéhezett, és az elhallgatott tényekre felcsigázott ifjúság ilyen esetben mit is tehetne, mint hogy külső forrást keres, tudásvágya kielégítésére. Mivel ifjú lelkekről van szó, nehezen elvárható, hogy a „hogyan hívjunk el egy lányt randira” kérdéssel kezdi az informálódást, hanem mindjárt a lényegre is tér sietősen: beírja a google keresőbe, hogy „szex pornó videó”, és a találatokat figyelmesen végigvizsgálja. :)
De szerencsére vannak mások is, akik felismerték a hanyatló nyugati kultúra ezen hiányosságát, sőt nemcsak felismerték, hanem egyenesen nem voltak restek normális videókat készíteni a zigóta létrehozásához vezető útról, kezdve a „hogyan hívjunk el a randira” kérdéstől a „hogyan csókoljam meg” kínzó problémáján át egészen a ƒ„hogyan vigyem ágyba” témakörig. És nagyon helyesen érinti a „hogyan rejtsem el az akaratlan merevedésem” slamasztika elegáns rendezését is.
Az általam ajánlott videók az alábbi linken tekinthetőek meg, érdemes a kamasz fiúknak belinkelni (akár névtelen emailcímről is, így még azt se kell tudja, hogy a drága szülei feltételezik, hogy szüksége van ilyen oktatásra, a nincsemail.hun tudunk létrehozni 24h-ig élő emailcímet). Bevallom, a tavalyi nyári tábora előtt én leültettem a laptopom elé a fiamat, és végignézettem vele pl. a hogyan húzzunk gumit és a hogyan csókolózzunk részt. Utóbbinak hasznát is vette, mint azt valamivel később szégyellősen eldicsekedte. :)
http://www.youtube.com/user/videojuglovedating/videos?view=0&sort=p&flow=grid
A pornónézéssel – ha lebukna a gyerek – nem lehet, és nem is kell csinálni semmit. Minden pasi nézi, amikortól… Na, szóval, akkor kezdődik a pornónézés is, amikor már nem akarnak a kistesóval egy galérián aludni, inkább képesek lenn a nappaliban megágyazni maguknak esténként, és reggel korábban kelni a beágyazás miatt.
Amiről a pornófilmek nem beszélnek, az az érzelmi rész, de azt végeredményben majd megtanulja, amikor a lányokkal anélkül nem jut dűlőre. A másik sokkal fontosabb rész – amiről szülői beszélgetést folytatni is kínosabb – a személyes higiénia: kistörölköző, papírzsepkendő vagy gyakoribb ágyneműmosás. Egyébként megkockáztatom, hogy attól mert fiúk/férfiak még nem feltétlenül hülyék, és az élet egyéb területeiről jól tudják, hogy a nővérkéknek nem D kosaras a melltartójuk, és baromira nem vetik rá magukat, amikor a rendelőbe mennek, sőt vélhetőleg van bennük annyi empátia, hogy azt is el tudják képzelni, hogy kevés (majdnem sehány) szűz lány szereti, ha egy motoros banda beavatja, mindjárt az összes testnyílásán keresztül (mint ahogy fordított esetben ők sem vágynának okvetlenül ilyesmire). És amikor élesben találkozik a lánnyal (és erre a lányainkat is meg kell tanítani), rájön, hogy van, amit enged a lány, és van amit nem, mert nem élvezi. Amúgy meg jópár szexfilm, ha ugyan nem mind, az élvező nő arcának látványát nem hagyja ki, mert az legalább annyira, ha nem jobban izgatja a férfiakat, mint a pozitúrák, tehát azt legalább mindenképpen megtanulhatja belőle, hogy a lánynak is élveznie kell az együttlétet. És ezt nem árt, ha tudják.
Kevésbé direkt módon a filmnézés is segíthet ennek kommunikálásában. Nagyon sokan lenézik, meg utálják az ilyen típusú geggyűjteményeket, mert elég alpári is, de nem szabad elfelejteni, hogy bármiből lehet tanulni. Pont a napokban láttam, hogy valamelyik csatorna adni fogja az Amerikai pitét például. Ennek több része is van, az első a legeredetibb, a többi már csak rájátszás (azt hiszem 3 részig van). De ott a Cool túra, vagy még inkább Hangya a gatyában. Ez utóbbi német, és nagyon szerethető film, felnőttel se pirongató a nézése. Létezik egy csajos változata (szintén német): Csajok a csúcson, az is kedves, és ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, nekünk is kábé ilyen esetlenek voltak annak idején a találgatásaink a szex témájában és a párkeresésünk az első kapcsolat előtt. És hát ezekből a filmekből meg lehet érteni, hogy a maszturbálás nem szégyen, de nem is dicsőség, hanem magánügy, és ahogy az étkezésnek, az orrfújásnak vagy akár a wc-használatnak vannak szabályai, úgy ennek is. Például nem tartozik a szülőre, így ildomos olyankor végezni, amikor nem kerülünk kínos helyzetbe, kerülni a fürdőszoba vagy a mellékhelyiség ilyen célra való tartós lefoglalását, illik eldugni anyu elől a pornómagazint vagy éppen nem kenünk össze a testnedveinkkel olyan tárgyakat, amelyek nem teszünk utána a szemetesbe vagy a szennyeskosárba.
Az óvszerhasználatról, a nem kívánt terhesség és a nemi úton terjedő betegségek megelőzéséről is fontos beszélni, itt érdemes megemlíteni a monogám kapcsolatok preferálását is. Sose lehet ugyanis tudni, hogy meddig jutnak a fiatalok. Egy barátoméknál a szülők is óvszerrel védekeznek (5 gyerek azért besikerült, ebből csak egy volt "tervezett"), és náluk láttam azt a jó ötletet, hogy az óvszer az előszobában egy tálkában van, és mindig tele a tálka. És mondták a fiúknak, hogy ők nem számolják, mennyi van ott, csak használja bátran. Azért is fontos, mert egyre elterjedtem a chlamydia, ami a lányok háromnegyedében, a fiúk felében teljesen tünetmentes, viszont hosszútávon meddőséget okoz. Nem is beszélve egyéb nyalánkságokról, amik viszont nem tünetmentesek, ellenben csípnek, fájnak, folynak. Irtó ciki még akkor is a nemibeteg-gondozó előtt várni, ha csak a fiunkat kísérjük... ;)
Hát, dióhéjban ennyit tudok megosztani személyes tapasztalataimról. :)
2013. augusztus 22., csütörtök
Bloggeres blog létrehozása (frissített verzió)
Frissített böngészőhöz frissített bejegyzés dukál, amivel már régen adós vagyok. :) Így megkértem kedves Fiam-15-t, hogy segítsen az útmutató megszületésében a "blogszűz" gmail-fiókjával, amiről ráadásul az is kiderült, hogy G+-os, így extra beállításokat is érintünk majd. :)
Először is be kell jelentkezni a bloggerbe: http://www.blogger.com/home. G+ profilnál ezt a képernyőt kapjuk, itt több beállítást is érdemes eszközölni, mielőtt elfogadjuk. Először is a nagy piros nyílnál vegyük ki a pipát, hacsak nem szeretnénk direkt ilyen emaileket kapni a postafiókunkba. Másodsorban, ha valaki az igazi nevével van a google-n regisztrálva, előfordulhat, hogy a blogját különböző okokból mégse a saját nevén szeretné írni. Ilyenkor ajánlott a sárga nyíllal jelölt "Váltás korlátozott Blogger-profilra" funkciót választani. Ha blogger-profilt használunk, annak az az előnye is megvan, hogy nem teszi a blogot a Névjegyünkre, így aztán üzleti partnerek és elvált házastársak biztosan nem fognak mindent tudni a családról. :) Ha valaki tart a blogger-profil beállításától, akkor erre a későbbiekben is lehetőség van, a fióktulajdonos nem járult hozzá blogger-profil létrehozásához (a blog létrehozásához is csak ímmel-ámmal: kamaszok!). :) Ha valaki nem G+-os lehetséges, hogy eleve a blogger-profil létrehozásának oldala jelentkezik be. Abban az esetben meg kell adni a választott írói álnevet, és addig kattintgatni, amíg az irányítópultra nem kerülünk (következő kép).
Ha létrehoztuk a blogger-profilt vagy az előző képernyőn a narancssárga gombra kattintottunk, akkor kerülünk ide: az irányítópultnak nevezett oldalra, amiről egyaránt kezelhetjük a blogjainkat, illetve az általunk követett blogokat is. Ha új blogot akarunk létrehozni, azt most sokkal könnyebben tehetjük meg, a blogger szem elé rakta a gombot, ld. piros nyíl. :)
Ha rákattintottunk az 'Új blog' gombra, akkor egy felugró ablakot kapunk, amiben a jövendőbeli blogunk legalapvetőbb beállításait kell megadunk. A 'Név' mezőhöz a blog nevét kell megadunk, ez bármi lehet, amit csak szeretnénk. A 'Cím' mezőbe a blogunk elérési útvonalát kell megadni, amit sajnos nagyon körültekintően kell megválasztani, mert ebből csak egy lehet az összes bloggeres blogok közül. Ez ugyanis a blogunk címe, ami alapján a felhasználó megtalál minket a világhálón, és mint olyan nem lehet két egyforma elérési útvonalon két különböző blog. Ha már foglalt a választott elérési útvonal (vö. Cím), akkor a rendszer az ellenőrzés után 'Sajnáljuk, ez a blogcím nem érhető el.' hibaüzenetet küld, amit piros nyíllal jelöltem az alábbi képen: ilyen, amikor feltehetőleg foglalt elérési útvonalat választottunk, és a rendszer letiltja.
Az alábbi képen pedig azt láthatjuk piros nyíllal jelölve, amikor más – nem használatos – elérési útvonalat adunk meg, és a rendszer engedi. Mint látszik, a blog címét nem kellett megváltoztatni, mégis elfogadja az új elérési útvonalat. Mert mint mondtam, akár több Eldugott Zugblog is lehet, de a zugblog.blogspot.com címen csak az enyém. :) Ha átjutottunk ezen a szűrőn, akkor a 'Sablon' részben kiválaszthatjuk a megfelelő hátteret a blogunknak. :) Amúgy mindegyiket megváltoztathatjuk bármikor a blogolásunk során. Még a címet is egy másikra, ha „el akarunk költözni” valamilyen okból, de ez egy másik bejegyzés témája lenne.
Ha mindezekkel készen vagyunk és rákattintottunk a 'Blog létrehozása' narancssárga gombjára, visszakerülünk az irányítópultra, ahol már látszik az új blogunk, és máris megírhatjuk az első bejegyzésünket, ha úgy tetszik. Természetesen a blog csinosítását is folytathatjuk előbb, ha erre még nem állunk készen. A bejegyzést a későbbiekben a narancssárga alapon fehér ceruza gombra kattintva bármikor megkezdhetjük, mellette pedig ott vannak a szürke alapon a fekete papírlapok, és mellette a lefele mutató nyílhegy. Na, ha azt lenyitjuk, ott találjuk a Sablon vagy az Elrendezések menüpontot, ahol a blog csinosítgatását folytathatjuk.
Az első képnél említettem, hogy lehetőség van a blogger-profilunkat utólag is „titkosítani” (függetleníteni a G+ fiókunktól), ha eredetileg elmulasztottuk, vagy ha változott a helyzet, és már nem akarunk a nyilvános nevünkön blogolni. Ehhez kattintsunk az Irányítópulton jobbra fenn található fogaskerékre, és a lenyíló menüben a 'Visszatérés a Blogger-profilhoz' opciót.
A következő ablakban a nagy narancssárga gombra kell kattintani, és máris meg lehet adni az írói álnevünket. Arról nem készítettem képernyőmentést, mert a fiók tulajdonosa a leghatározottabban tiltakozott ellene. :) De a bloggerből kiindulva egészen biztosan maximálisan felhasználóbarát, szóval csak hajrá. Ott majd értelemszerűen meg kell adni pár adatot, illetve néhány beállítást eszközölni, és máris titkos néven folytathatjuk a blogolást.
Először is be kell jelentkezni a bloggerbe: http://www.blogger.com/home. G+ profilnál ezt a képernyőt kapjuk, itt több beállítást is érdemes eszközölni, mielőtt elfogadjuk. Először is a nagy piros nyílnál vegyük ki a pipát, hacsak nem szeretnénk direkt ilyen emaileket kapni a postafiókunkba. Másodsorban, ha valaki az igazi nevével van a google-n regisztrálva, előfordulhat, hogy a blogját különböző okokból mégse a saját nevén szeretné írni. Ilyenkor ajánlott a sárga nyíllal jelölt "Váltás korlátozott Blogger-profilra" funkciót választani. Ha blogger-profilt használunk, annak az az előnye is megvan, hogy nem teszi a blogot a Névjegyünkre, így aztán üzleti partnerek és elvált házastársak biztosan nem fognak mindent tudni a családról. :) Ha valaki tart a blogger-profil beállításától, akkor erre a későbbiekben is lehetőség van, a fióktulajdonos nem járult hozzá blogger-profil létrehozásához (a blog létrehozásához is csak ímmel-ámmal: kamaszok!). :) Ha valaki nem G+-os lehetséges, hogy eleve a blogger-profil létrehozásának oldala jelentkezik be. Abban az esetben meg kell adni a választott írói álnevet, és addig kattintgatni, amíg az irányítópultra nem kerülünk (következő kép).
Ha létrehoztuk a blogger-profilt vagy az előző képernyőn a narancssárga gombra kattintottunk, akkor kerülünk ide: az irányítópultnak nevezett oldalra, amiről egyaránt kezelhetjük a blogjainkat, illetve az általunk követett blogokat is. Ha új blogot akarunk létrehozni, azt most sokkal könnyebben tehetjük meg, a blogger szem elé rakta a gombot, ld. piros nyíl. :)
Ha rákattintottunk az 'Új blog' gombra, akkor egy felugró ablakot kapunk, amiben a jövendőbeli blogunk legalapvetőbb beállításait kell megadunk. A 'Név' mezőhöz a blog nevét kell megadunk, ez bármi lehet, amit csak szeretnénk. A 'Cím' mezőbe a blogunk elérési útvonalát kell megadni, amit sajnos nagyon körültekintően kell megválasztani, mert ebből csak egy lehet az összes bloggeres blogok közül. Ez ugyanis a blogunk címe, ami alapján a felhasználó megtalál minket a világhálón, és mint olyan nem lehet két egyforma elérési útvonalon két különböző blog. Ha már foglalt a választott elérési útvonal (vö. Cím), akkor a rendszer az ellenőrzés után 'Sajnáljuk, ez a blogcím nem érhető el.' hibaüzenetet küld, amit piros nyíllal jelöltem az alábbi képen: ilyen, amikor feltehetőleg foglalt elérési útvonalat választottunk, és a rendszer letiltja.
Az alábbi képen pedig azt láthatjuk piros nyíllal jelölve, amikor más – nem használatos – elérési útvonalat adunk meg, és a rendszer engedi. Mint látszik, a blog címét nem kellett megváltoztatni, mégis elfogadja az új elérési útvonalat. Mert mint mondtam, akár több Eldugott Zugblog is lehet, de a zugblog.blogspot.com címen csak az enyém. :) Ha átjutottunk ezen a szűrőn, akkor a 'Sablon' részben kiválaszthatjuk a megfelelő hátteret a blogunknak. :) Amúgy mindegyiket megváltoztathatjuk bármikor a blogolásunk során. Még a címet is egy másikra, ha „el akarunk költözni” valamilyen okból, de ez egy másik bejegyzés témája lenne.
Ha mindezekkel készen vagyunk és rákattintottunk a 'Blog létrehozása' narancssárga gombjára, visszakerülünk az irányítópultra, ahol már látszik az új blogunk, és máris megírhatjuk az első bejegyzésünket, ha úgy tetszik. Természetesen a blog csinosítását is folytathatjuk előbb, ha erre még nem állunk készen. A bejegyzést a későbbiekben a narancssárga alapon fehér ceruza gombra kattintva bármikor megkezdhetjük, mellette pedig ott vannak a szürke alapon a fekete papírlapok, és mellette a lefele mutató nyílhegy. Na, ha azt lenyitjuk, ott találjuk a Sablon vagy az Elrendezések menüpontot, ahol a blog csinosítgatását folytathatjuk.
Az első képnél említettem, hogy lehetőség van a blogger-profilunkat utólag is „titkosítani” (függetleníteni a G+ fiókunktól), ha eredetileg elmulasztottuk, vagy ha változott a helyzet, és már nem akarunk a nyilvános nevünkön blogolni. Ehhez kattintsunk az Irányítópulton jobbra fenn található fogaskerékre, és a lenyíló menüben a 'Visszatérés a Blogger-profilhoz' opciót.
A következő ablakban a nagy narancssárga gombra kell kattintani, és máris meg lehet adni az írói álnevünket. Arról nem készítettem képernyőmentést, mert a fiók tulajdonosa a leghatározottabban tiltakozott ellene. :) De a bloggerből kiindulva egészen biztosan maximálisan felhasználóbarát, szóval csak hajrá. Ott majd értelemszerűen meg kell adni pár adatot, illetve néhány beállítást eszközölni, és máris titkos néven folytathatjuk a blogolást.
2013. július 8., hétfő
Feedek engedélyezése
Előző bejegyzésemben utaltam rá, hogy néhány blognál hamisan jelzett hibát az egyik új feed-olvasó. Ennek több oka is lehet, az egyik, hogy a sablonban (általában külsős sablonoknál fordulhat elő) nem engedélyezett a feedek használata. Ezzel nem tudok foglalkozni, mivel webprogramozói ismereteim elég felületesek, úgymond felhasználói szintűek.
A másikkal viszont annál is inkább, mivel ez egyszerű beállítási gond. Ahhoz, hogy megnézzük, jómagunknak hogyan van beállítva ez a funkció a blogunkon, írjuk be a böngészősávba (ahova a webcímeket írjuk) a Bloggeres irányítópultunk címét: http://www.blogger.com/home, itt a blogunk neve mellett nyissuk le az elérhető lehetőségeket, és válasszuk a Beállításokat:
A megjelenő oldalon válasszuk ki a Beállításokon belül az Egyéb kategóriát (ld. piros nyílak), és akkor a következőt fogjuk látni:
A felső sárga nyíl jelzi a feed-ek beállítását. Alapértelmezett állapotban, ez a Teljesen van, de természetesen le is lehet tiltani, ha átkapcsoljuk Semelyikre. Utóbbi esetben a frissülésekről csak és kizárólag a blogon magán értesül az olvasó, azonban én nem ajánlom ennek az opciónak a választását, mert ezt egyrészt lehet, hogy észre se veszik az olvasók, másrészt sokan elkényelmesedtünk és csak feed-olvasóban szeretünk olvasni. Ha a blogod csak kedvtelés, és a látogatottsága nem fontos érték, akkor a többi opciót se ajánlom (Ugrásig, Rövid, Egyéni), mert ez esetben csak egy rövid részlet jelenik meg a feed-olvasókban, és az olvasóknak sokszor nem mond annyit, hogy kikattintsák.
Megvallom őszintén, hogy amikor egy blogbejegyzésből csak az első bekezdés jelenik meg a Feedlyben, a felszólítással, hogy tovább, vagy még annyi se, csak a bejegyzés címe, nagyon pihentnek és unatkozónak kell lennem, hogy erre rákattintsak. Többnyire a következő bejegyzéshez görgetek, és kihagyom, ami nem jön rögtön szembe. Ha érdekeset írsz, vagy megfelelő hívószót, kérdést teszel a bejegyzésbe, akkor lesz, aki kikattint, és megjegyzést tesz. A blogok olvasásakor többnyire csak nyugtázni van idő, hogy nahát, mi történt az xy-nal, de ha nem lép át egy ingerküszöböt (szülinap, gyászhír, megosztó témák, vagy az olvasó személyesen érintettnek érzi magát, és megosztaná a saját tapasztalatát), akkor nem megyünk ki a feed-olvasónkból, hogy megírjuk: „well done, jól megírtad”. Még akkor sem, ha így van, hiszen sokan napi 50-100 (!) közötti oldalfrissüléssel számolhatunk naponta, köszönhetően kielégíthetetlen információéhségünknek, a megjegyzéshagyás meg minimum 2-5 perc, vagyis még a legjobb esetben is (50×2 perc=) 100 perc, több mint másfél óra lenne naponta. És nincs másfélóránk erre, sajnos, csak ha más tevékenységtől vonnánk el.
Amúgy is: ha nem érkezik megjegyzés egy bejegyzésre, azt nem szabad kudarcként megélni, a trollok korában örülni kell, hogy senkinek sem csípjük a szemét, a többi olvasónkról meg joggal feltételezhetjük, hogy érdekesnek tartotta azokat a bejegyzéseinket is, amelyekhez nem szóltunk hozzá.
És hogy honnan tudhatjuk, hogy valójában hányan olvasnak/követnek minket? Arra ott a Google Analytics oldala, amit az alsó sárga nyíl jelöl, és egy újabb bejegyzés része lesz. :)
(Aki nem bír holnapig várni, az itt olvashat arról addig is, hogy mi a Google Analytics, és miért jó: Zugblog: Blog népszerűsítés és konyhatrükkök, nem kell aggódni, most már nem kell a sablonban piszkálódni, egyszerűen a kapott kódot kell az alsó sárga nyíllal jelölt helyre beszúrni.)
A másikkal viszont annál is inkább, mivel ez egyszerű beállítási gond. Ahhoz, hogy megnézzük, jómagunknak hogyan van beállítva ez a funkció a blogunkon, írjuk be a böngészősávba (ahova a webcímeket írjuk) a Bloggeres irányítópultunk címét: http://www.blogger.com/home, itt a blogunk neve mellett nyissuk le az elérhető lehetőségeket, és válasszuk a Beállításokat:
A megjelenő oldalon válasszuk ki a Beállításokon belül az Egyéb kategóriát (ld. piros nyílak), és akkor a következőt fogjuk látni:
A felső sárga nyíl jelzi a feed-ek beállítását. Alapértelmezett állapotban, ez a Teljesen van, de természetesen le is lehet tiltani, ha átkapcsoljuk Semelyikre. Utóbbi esetben a frissülésekről csak és kizárólag a blogon magán értesül az olvasó, azonban én nem ajánlom ennek az opciónak a választását, mert ezt egyrészt lehet, hogy észre se veszik az olvasók, másrészt sokan elkényelmesedtünk és csak feed-olvasóban szeretünk olvasni. Ha a blogod csak kedvtelés, és a látogatottsága nem fontos érték, akkor a többi opciót se ajánlom (Ugrásig, Rövid, Egyéni), mert ez esetben csak egy rövid részlet jelenik meg a feed-olvasókban, és az olvasóknak sokszor nem mond annyit, hogy kikattintsák.
Megvallom őszintén, hogy amikor egy blogbejegyzésből csak az első bekezdés jelenik meg a Feedlyben, a felszólítással, hogy tovább, vagy még annyi se, csak a bejegyzés címe, nagyon pihentnek és unatkozónak kell lennem, hogy erre rákattintsak. Többnyire a következő bejegyzéshez görgetek, és kihagyom, ami nem jön rögtön szembe. Ha érdekeset írsz, vagy megfelelő hívószót, kérdést teszel a bejegyzésbe, akkor lesz, aki kikattint, és megjegyzést tesz. A blogok olvasásakor többnyire csak nyugtázni van idő, hogy nahát, mi történt az xy-nal, de ha nem lép át egy ingerküszöböt (szülinap, gyászhír, megosztó témák, vagy az olvasó személyesen érintettnek érzi magát, és megosztaná a saját tapasztalatát), akkor nem megyünk ki a feed-olvasónkból, hogy megírjuk: „well done, jól megírtad”. Még akkor sem, ha így van, hiszen sokan napi 50-100 (!) közötti oldalfrissüléssel számolhatunk naponta, köszönhetően kielégíthetetlen információéhségünknek, a megjegyzéshagyás meg minimum 2-5 perc, vagyis még a legjobb esetben is (50×2 perc=) 100 perc, több mint másfél óra lenne naponta. És nincs másfélóránk erre, sajnos, csak ha más tevékenységtől vonnánk el.
Amúgy is: ha nem érkezik megjegyzés egy bejegyzésre, azt nem szabad kudarcként megélni, a trollok korában örülni kell, hogy senkinek sem csípjük a szemét, a többi olvasónkról meg joggal feltételezhetjük, hogy érdekesnek tartotta azokat a bejegyzéseinket is, amelyekhez nem szóltunk hozzá.
És hogy honnan tudhatjuk, hogy valójában hányan olvasnak/követnek minket? Arra ott a Google Analytics oldala, amit az alsó sárga nyíl jelöl, és egy újabb bejegyzés része lesz. :)
(Aki nem bír holnapig várni, az itt olvashat arról addig is, hogy mi a Google Analytics, és miért jó: Zugblog: Blog népszerűsítés és konyhatrükkök, nem kell aggódni, most már nem kell a sablonban piszkálódni, egyszerűen a kapott kódot kell az alsó sárga nyíllal jelölt helyre beszúrni.)
2013. július 5., péntek
Megszűnt blogok kezelése
Új feed-olvasóba való áttéréskor meglepetten láthatjuk, hogy a feed-olvasó valamilyen módon jelöli, hogy egyes blogokat nem tud kezelni (pl. a Bamboo-ban sárga háromszögben felkiáltójellel). Ezek azok a blogok, amik időközben megszűntek vagy zárt bloggá változtak. A megszűnt blogok esetében egyértelműen szeretnénk leiratkozni, a zárt blogok esetében meg, ha nincs meghívónk szintén szeretnénk, ha kikerülnének a listánkról, hiszen nem tudjuk látogatni őket.
Normál esetben, ha le szeretnénk iratkozni egy blogról, akkor ellátogatunk az oldalra, és megkeressük a Rendszeres olvasók modult:
A kis ikonok alatt megtaláljuk a Bejelentkezés linket, erre kattintva a Google-profilunkkal bejelentkezünk.
Bejelentkezés után, olvasótársaink ikonja felett megjelenik a saját profilunk, és a Beállítások funkció. A kis fekete nyílheggyel lenyitjuk a beállításokat, és a webhelybeállításokra kattintunk:
Ezt követően felugrik egy ablak, amiben a beállításainkat szerkeszthetjük, és itt a blog neve mellett a 'Webhely követésének megszüntetése' linkre kattintunk (közvetlenül a vonal alatt jobbra).
Ezt követően a rendszer leiratkoztat minket a blogról. Látszólag semmi sem történik, de figyelmesek észreveszik, hogy a pop-up ablak bal alsó sarkában feltűnő 'Várakozás:...' mindenfélére feliratra. Miután kivett a rendszer a rendszeres olvasók közül, ez az ablak magától bezáródik. Ha mégsem, elegendő a Kész ikonra kattintani, vagy a kis piros X-re a jobb felső sarokban.
Ez teljesen egyszerű, nem is igényel különösebb magyarázatot. No, de mi van akkor, ha egy zárt blogról szeretnénk leiratkozni, és nem érjük el a Rendszeres olvasók modult? Ekkor sem kell kétségbeesni, simán elmegyünk a Bloggerünk irányítópultjára (http://www.blogger.com/home), és a nyíllal jelölt fogaskerékre kattintunk, ami az Olvasnivalók listája mellett jelenik meg.
A következő ablakot kapjuk, ahol a Beállításokra kell kattintani:
Innen pedig visszaugrunk odáig a leírásban, hogy „Ezt követően feugrik egy ablak, ahol…” részhez, és a fentiekhez hasonlóan járunk el.
Érdemes a hibásnak (töröttnek, broken linknek) jelzett linkeket azért kikattintani a böngészőben, mert előfordult nálam, hogy működő linkeket hibásnak jelzett. Azokon az oldalakon feltehetőleg a sablonban van valami hiba, vagy tiltás, ami nem engedélyezi a feedeket, szóval aki gyanúsan kevés megjegyzést kap, nem árt, ha ellenőrzi a blogja beállításait, de ennek módja legyen egy következő bejegyzésből megismerhető.
Aki esetleg még továbbra sem használ feed-olvasót, de szeretné ellenőrizni és kitörölgetni a sehova se mutató feliratkozásait, annak marad az irányítópult. Itt a fogaskerékkel egy vonalban levő sorban az Olvasnivalók listájában balra meg kell nyitnia egyesével a blogokat, és ahol régen frissült, azt érdemes a legfelső bejegyzés címére kattintva megnyitni új lapon, hogy lássuk, mi a helyzet vele: tényleg csak régen írt, vagy időközben ukmukfukk bezárt.
Normál esetben, ha le szeretnénk iratkozni egy blogról, akkor ellátogatunk az oldalra, és megkeressük a Rendszeres olvasók modult:
Bejelentkezés után, olvasótársaink ikonja felett megjelenik a saját profilunk, és a Beállítások funkció. A kis fekete nyílheggyel lenyitjuk a beállításokat, és a webhelybeállításokra kattintunk:
Ezt követően felugrik egy ablak, amiben a beállításainkat szerkeszthetjük, és itt a blog neve mellett a 'Webhely követésének megszüntetése' linkre kattintunk (közvetlenül a vonal alatt jobbra).
Ezt követően a rendszer leiratkoztat minket a blogról. Látszólag semmi sem történik, de figyelmesek észreveszik, hogy a pop-up ablak bal alsó sarkában feltűnő 'Várakozás:...' mindenfélére feliratra. Miután kivett a rendszer a rendszeres olvasók közül, ez az ablak magától bezáródik. Ha mégsem, elegendő a Kész ikonra kattintani, vagy a kis piros X-re a jobb felső sarokban.
Ez teljesen egyszerű, nem is igényel különösebb magyarázatot. No, de mi van akkor, ha egy zárt blogról szeretnénk leiratkozni, és nem érjük el a Rendszeres olvasók modult? Ekkor sem kell kétségbeesni, simán elmegyünk a Bloggerünk irányítópultjára (http://www.blogger.com/home), és a nyíllal jelölt fogaskerékre kattintunk, ami az Olvasnivalók listája mellett jelenik meg.
A következő ablakot kapjuk, ahol a Beállításokra kell kattintani:
Innen pedig visszaugrunk odáig a leírásban, hogy „Ezt követően feugrik egy ablak, ahol…” részhez, és a fentiekhez hasonlóan járunk el.
Érdemes a hibásnak (töröttnek, broken linknek) jelzett linkeket azért kikattintani a böngészőben, mert előfordult nálam, hogy működő linkeket hibásnak jelzett. Azokon az oldalakon feltehetőleg a sablonban van valami hiba, vagy tiltás, ami nem engedélyezi a feedeket, szóval aki gyanúsan kevés megjegyzést kap, nem árt, ha ellenőrzi a blogja beállításait, de ennek módja legyen egy következő bejegyzésből megismerhető.
Aki esetleg még továbbra sem használ feed-olvasót, de szeretné ellenőrizni és kitörölgetni a sehova se mutató feliratkozásait, annak marad az irányítópult. Itt a fogaskerékkel egy vonalban levő sorban az Olvasnivalók listájában balra meg kell nyitnia egyesével a blogokat, és ahol régen frissült, azt érdemes a legfelső bejegyzés címére kattintva megnyitni új lapon, hogy lássuk, mi a helyzet vele: tényleg csak régen írt, vagy időközben ukmukfukk bezárt.
2013. július 4., csütörtök
Google reader megszűnése kapcsán
Eszter kérdezte a facebookon, és gondoltam, hogy a régi szép idők emlékére, megér a téma egy bejegyzést.
Szóval, aki eddig a Google Readerben összegyűjtve olvasta a kedvenc blogjait, az most eléggé elkeseredetten észlelheti, hogy megszűnt ez a méltán népszerű szolgáltatás. Én még régebben áttértem a Feedly-re, és akkor ajánlottam is: Zugblog: Feedly ajánló, így a Google Reader leállításáról is Völgyi Attila blogjáról értesültem, mert régen nem jártam benn a reader-fiókomban. Völgyi Attila blogján bővebben olvashattok részint arról, hogy milyen folyamatok bújhatnak meg a döntés mögött, részint pedig ajánlja egy másik blog feed-olvasó tesztjeit, amiket érdemes alaposan végigolvasni (bár jó pár van), hogy a számunkra legmegfelelőbb feed-olvasóra ráleljünk. De tényleg érdemes, mert én csak pár lehetőséget fogok felsorolni, amelyeket én ismerek, nekem beváltak. Ide kattints a cikkért: Völgyi Attila blog: Google Reader alternatívák
Ha pedig nem is tudtad eddig, hogy mi fán terem az RSS, meg a Google Reader, de most már érdekel, akkor arról is írtam már régebben, itt olvashatod el: Zugblog: Google Reader A Google Reader azért volt nagyszerű, mert a bloggerben, ha jelentkeztél egy blog rendszeres olvasójának, az automatikusan bekerült a Google Readerbe is, nem kellett egyesével bejátszani. És bárhonnan fel lehetett venni (kivéve a nők lapja café blogjai) feedeket, így egy helyen lehetett nyomon követni a bloggeres, a wordpresses, a blog.hus vagy a freeblog.hus vagy bármelyik RSS-feeddel bíró blogszolgáltatón elhelyezett blogokat. A Feedlyben még a felvett kedvenc Twitter felhasználókat is. Aki eddig a Saját bloglistából vagy a Blogger irányítópultjáról olvasta a többi blogot, de kedvet kapott hozzá, hogy kipróbálja, annak is hasznos lehetnek az alábbiak, de elsősorban a régi Google Readeresekhez szólok. :o)
De térjünk át arra, hogy mit tegyünk, ha eddig még nem kerestünk alternatívát a bloggyűjteményünknek. Az alábbiak a személyes ajánlóim, nem kizárt, hogy neked nem válnak be ezek az olvasók, ezért is ajánlottam fentebb Attila blogbejegyzését, ahol jóval több és szakszerűbb feed-olvasó ajánlót is megismerhettek. Én csak konyhanyelven írom le, jószerint a saját tapasztalataimra alapozva.
Először is, az adataid kinyeréséhez/ kattints ide: http://www.google.com/reader/about/#overview-page!
A megjelenő oldalon a megszűnésre figyelmeztet a Google Reader, és egyből felajánlja, hogy lementheted az információidat. Ezt csak ez év július 15-ig teheted meg, utána az adataid végérvényesen elvesznek! Tehát ne halogasd, szánj rá öt percet, hogy lemented most azonnal! Még akkor is, ha a feedlyt használod vagy bármi más kapcsolt feed-olvasót, mert az a biztos, ha a gépeden mentve van minden, nem egyértelmű, hogy 15-e után nem omlik össze az általad használt alternatíva, és vész el az összes adatod!
Az 1. pontban, megtalálod a Google Takeout linkjét (https://www.google.com/takeout/#custom:reader), arra kattints rá, és a megjelenő oldalon mentsd le az adatokat és töltsd le a gépedre. Letöltheted csak az Olvasó adatait, de szerintem akkor már válaszd a teljes take-outot és mentsd le az összes dolgodat (blogger, picasa stb.)!
Egy zip fájlt fogsz kapni, a neve: *email-fiókod*-takeout.zip lesz. Ez egy tömörítés, ha fenn van a gépeden a megfelelő program, akkor a letöltési albumban, elég a fájlnév fölé állni, és a jobb egérbillentyűvel előhívható menüből a Kibontást választani.
Ha nincs fenn, akkor innen érdemes letölteni a megfelelő tömörítőprogramot: Tömőrítőprogamok letöltése
Nekem a Winrar van fenn, ez a zip és a rar fájlokat egyaránt kezeli. Általában a 32 bites verzió kell a gépre, de nekem pl. 64 bitesre van frissítve a Windowsom. Azt, hogy a te gépeden melyik windows van (nem beszélve arról, ha linuxos vagy maces vagy), nem tudom megmondani. Ha letöltöd valamelyiket és mégsem indul el, akkor nyilván a másik működik, de a fenti linken több egyéb tömörítőprogramot is találsz, válaszd a legszimpatikusabbat. Ha esetleg bizonytalan vagy, akkor pedig várd meg azt az ismerőst/rokont, aki jobban ért hozzá, nem szégyen az óvatosság!
A fentieket azért kellett megcsinálni, mert a letöltött fájlban mindenképpen meglesz az OPML fájl (neve a Readeren belül: subscriptions), amit az arra alkalmas feed-readerben fel tudsz tölteni. Ha például Firefoxot használsz, akkor ajánlom a Bamboo kiterjesztést, ez a böngésző címsora mellett fenn megjelenít egy kék alapú RSS-ikont (tudod: a pötty körül a két negyedkör), és arra kattintva bármikor elérheted az általad olvasott blogokat. Itt telepíthed: Bamboo feed reader kiegészítő Chrome-ra nincs ilyen kiterjesztés, de népszerűsége miatt ajánlanak pár másikat itt: Bamboo alternatívák Chrome-ra.
Aztán, a Firefoxhoz szintén van egy jó kiterjesztés: a Feedly, amit én használok jó ideje. Régen ez egyből behúzta a Google Reader tartalmát, de jelenleg nem tudom, hogy működik-e, egy próbát megér: Feedly kiegészítő Firefoxra A lényeg, hogy a Google Readerben használt Gmail-fiókoddal jelentkezz be. Szerintem 15-ig még működik, és Chrome-ra is elérhető (a fenti Chrome-os link újra: Bamboo alternatívák Chrome-ra). Hogy működik-e a feedlyben jelenleg az automata behúzás, azt – sajnos! – nem tudom kipróbálni, hogy működik-e, mert nekem még régebbről megvan mindkét kiterjesztés (feedly és bamboo) és természetesen nálam régen működnek.
Ha nem szeretnél kiterjesztéseket telepíteni, van egy elég jónak tűnő on-line változat, ami szintén automata Google Reader adatbehúzást ígér, a Reader jelenlegi eligazító oldalán találtam, és szimpatikusnak tűnik: http://www.feedreader.com/online/#/welcome/?action=login. A bejelentkezéshez azt a Gmailes fiókunkat használd, amellyel a Google Reader fiókodat is elérted eredetileg. Azt gondolom, hogy ezt is érdemes megnézni, meg is fogom később, ha lesz egy kis időm.
És végül, ha már ezek az automata feed-átemelő megoldások nem működnek, akkor az első körben lementett zip-fájlból tudod kinyerni a blogok feedjeit. Ez esetben ki kell csomagolnod, és a Bamboo-ba be tudod tölteni. Ha nem szeretnél kiterjesztést telepíteni, akkor itt egy elég szimpatikus alternatíva, ami képes importálni a külső OPML fájlokat: https://www.commafeed.com/#/feeds/details/category/allhttps://www.commafeed.com/#/feeds/details/category/all. Utóbbi használható csak on-line, és szintén létezik kiterjesztése is.
Mindkettőben egyszerűen keresd meg az import funkciót, azon belül az OPML importálását, és a gépedről tallózva nyisd meg az *ahova kitömörítetted a zip-fájlt*/*emailcímed*-takeout/Olvasó/ könyvtárban a subscriptions nevű fájlt.
Ha valahol elakadsz, szólj nyugodtan, ha tudok, megpróbálok segíteni. (Azt azért ne kérjétek, hogy a fentieken kívül még egy feed-olvasót telepítsek, mert nektek az volt a szimpatikus!) :oD
Update!
Eszter írta, hogy a feedly még simán behúzza a Google Reader tartalmát! 15-ig biztosan, azután nem valószínű... Tessék igyekezni!
2013. május 18., szombat
Általános anyagkiszabatok
A facebookon értekeztünk a piskóta hozzávalóinak arányairól, és ez eszembe juttatta a jó főiskolás éveket, pontosabban az akkor készült kézi puskámat. Természetesen nem dolgozat esetén használtam, hanem volt nekem egy "kedves" tanárnőm, aki valamiért nagyon utált, azóta se tudom, hogy miért. Az összes tanulmányaim egyetlen tanára volt, aki pikkelt rám, ha ő nincs, akkor én soha el nem hiszem, hogy van olyan, hogy egy tanár utálja valamelyik diákját. És mivel volt egy szokása, hogy kiadta a feladatot, amin dolgozni kellett (étrend összeállítás, brossúra készítés, mikor mi), és míg mi kidugott nyelvvel igyekeztünk a lehető legjobban elvégezni a feladatot, random felszólítgatott embereket, hogy gyorsan mondja el, hogy mi az alap anyagkiszabata pl. a sűrített leveseknek (ha nem világos, később megértitek). Mivel rám pikkelt, általában legtöbbször engem vett elő, és így nem tudtam se a feladatra, se a hülye kérdésre se figyelni. Mert ha valamivel foglalkozom, körülöttem megszűnik a külvilág, sokszor azt se hallottam, hogy engem szólít, ilyenkor persze gúnyolódott. Engem ez annyira zavart, hogy nem restelltem az időt ráfordítani, és egy kis lapozgatós füzetet állítottam össze, amit a megfelelő helyre pörgetve csak felolvastam a választ.
És ha már ez felmerült, Strugamanó kérésére, előkerítettem, és kenetteljesen szólván: íme, megosztom véletek: :oD
Általános anyagkiszabat
(A feltüntetett mennyiségek 1 főre értendők)
A következő táblázat soraiban az első négy elem vagy-vagy módon értelmezhető, az utolsó négy meg a választott sűrítés függvényében értendő (rántás=liszt+zsiradék vagy habarás=liszt+tejfel, hintés=zsiradék+liszt+tej és/vagy levesbetét, ha kell):
LEVES
Kis magyarázat: Ha pl. egy gulyáslevest főznénk, akkor a húsból ennyit vennénk személyenként — a zöldséget nem szabad itt figyelni, mert nem az a fő nyersanyagunk — levesbetét a csipetke lenne; ha zöldséglevest terveznénk, akkor pl. karfiolból vennénk a fenti mennyiséget, és ehhez jönne hozzá ízesítőnek a vegyeszöldség (de mivel ez jóval kevesebb, max. a levesbetét mértékéig kell számolni vele), és a vajasgaluska, mint levesbetét.
A következő táblázatban vagy színesfőzelék vagy száraz hüvelyes az alapanyag, a sűrítés nélküli főzelék pl. lengyeles karfiol, párolt vegyes zöldköret, gőzben párolt zöldbab stb. Az utolsó három elem, úgy mint a levesnél, a sűrített főzelékek esetében figyelembe veendő:
FŐZELÉK
250-300 g
MÁRTÁS
Úgy készül, mint egy főzelék, de a sűrítést a levesek és a főzelékek közötti határmezsgyére állítjuk be. :o)
A következő táblázatban az első négy vagy-vagy, a zsiradék az elkészítés jellegétől függően kellhet (pl. párolás):
KÖRET
GALUSKA
(köretmennyiség; a receptben nem szerepel a víz, amivel galuska állagúra hígítjuk a tésztát.)
Száraz tészta házi készítése során ugyanezek lennének az arányok, csak több tojással, hogy ruganyos tésztát tudjunk gyúrni, és természetesen a tésztába kerülhet egy kis só is (a galuskáéba is). Ha nem szárítani akarjuk, hanem pl. derelyét készítenénk, akkor kevés víz is kell bele, kevesebb, mint a galuskánál, de több, mint a köretnek való tésztánál.
A következő táblázatban vagy a tisztított nyersanyag összmennyisége vagy a fejes saláta az alapanyag, a másik három hozzátevő otthon készült savanyúságok esetében jön szóba:
SALÁTA
(mint savanyúság)
PALACSINTA
PISKÓTA
Az arányai: liszt:cukor:tojás=1:1:1
SODÓK
+liszt vagy zselatin= krémek
KELT TÉSZTA
GYÜMÖLCSTURMIX
OMLÓS TÉSZTA
Arányai: Liszt:vaj:cukor=3:2:1
LEVELES TÉSZTA
Arányai: Liszt:vaj=1:1
A vajas tésztánál kétféle tésztával kezdjük a munkát:
1. Vajtészta: A vaj 80%-át és a liszt 15%-át gyúrjuk össze, ezt fogjuk a másik tésztába belegöngyölni az első nyújtás előtt.
2. A maradék anyagokat egy kevés ecetes sós vízzel gyúrjuk össze, és ráhajtogatjuk a vajtésztára.
ÉGETETT TÉSZTA
RÉTESTÉSZTA
Ez nem volt nekem kigyűjtve, így a netről raktam be (http://nagymamamkonyhajabol.hupont.hu/47/retes-teszta), kb. három rúdra lesz elegendő, egy főre nem érdemes macerálni vele. :o)
(Megjegyzem, a fenti sütemények egy részével se.)
Hát, ennyi! Remélem, hasznát veszitek ti is! :o)
És ha már ez felmerült, Strugamanó kérésére, előkerítettem, és kenetteljesen szólván: íme, megosztom véletek: :oD
Általános anyagkiszabat
(A feltüntetett mennyiségek 1 főre értendők)
A következő táblázat soraiban az első négy elem vagy-vagy módon értelmezhető, az utolsó négy meg a választott sűrítés függvényében értendő (rántás=liszt+zsiradék vagy habarás=liszt+tejfel, hintés=zsiradék+liszt+tej és/vagy levesbetét, ha kell):
LEVES
| Tisztított hús | 80-100 g |
| Tisztított színesfőzelék (vagy gyümölcs) | 80-100 g |
| Gomba | 30 g |
| Száraz hüvelyes | 50 g |
| Liszt | 8 g |
| Zsiradék | 6 g |
| Tejfel vagy tejszín vagy tej | 20-30 cm3 |
| Levesbetét | 10 g |
Kis magyarázat: Ha pl. egy gulyáslevest főznénk, akkor a húsból ennyit vennénk személyenként — a zöldséget nem szabad itt figyelni, mert nem az a fő nyersanyagunk — levesbetét a csipetke lenne; ha zöldséglevest terveznénk, akkor pl. karfiolból vennénk a fenti mennyiséget, és ehhez jönne hozzá ízesítőnek a vegyeszöldség (de mivel ez jóval kevesebb, max. a levesbetét mértékéig kell számolni vele), és a vajasgaluska, mint levesbetét.
A következő táblázatban vagy színesfőzelék vagy száraz hüvelyes az alapanyag, a sűrítés nélküli főzelék pl. lengyeles karfiol, párolt vegyes zöldköret, gőzben párolt zöldbab stb. Az utolsó három elem, úgy mint a levesnél, a sűrített főzelékek esetében figyelembe veendő:
FŐZELÉK
250-300 g
| Tisztított színesfőzelék | |
| .....sűrítettnél | 200-250 g |
| .....sűrítés nélkülinél | |
| Száraz hüvelyes | 100 g |
| Liszt | 12-16 g |
| Zsiradék | 10 g |
| Tej, tejszín vagy tejfel | 30 ml |
MÁRTÁS
Úgy készül, mint egy főzelék, de a sűrítést a levesek és a főzelékek közötti határmezsgyére állítjuk be. :o)
A következő táblázatban az első négy vagy-vagy, a zsiradék az elkészítés jellegétől függően kellhet (pl. párolás):
KÖRET
| Tisztított színesfőzelék | 250-300 g |
| Burgonya | 250-300 g |
| Száraztészta | 80-100 g |
| Rizs vagy búzadara | 80-100 g |
| Zsiradék | 10 g |
GALUSKA
(köretmennyiség; a receptben nem szerepel a víz, amivel galuska állagúra hígítjuk a tésztát.)
| Liszt | 100 g |
| Tojás | 1/5 db |
| Zsiradék |
Száraz tészta házi készítése során ugyanezek lennének az arányok, csak több tojással, hogy ruganyos tésztát tudjunk gyúrni, és természetesen a tésztába kerülhet egy kis só is (a galuskáéba is). Ha nem szárítani akarjuk, hanem pl. derelyét készítenénk, akkor kevés víz is kell bele, kevesebb, mint a galuskánál, de több, mint a köretnek való tésztánál.
A következő táblázatban vagy a tisztított nyersanyag összmennyisége vagy a fejes saláta az alapanyag, a másik három hozzátevő otthon készült savanyúságok esetében jön szóba:
SALÁTA
(mint savanyúság)
| Tisztított nyersanyag vagy kimért kész savanyúság | 100 g |
| Fejes saláta | fél db |
| Ecet vagy kefír/joghurt vagy olaj | 10 ml |
| Cukor | 5 g |
| Só | 2 g |
PALACSINTA
| Liszt | 30 g |
| Tej | 70 cm3 |
| Tojás | 1/4 db |
PISKÓTA
Az arányai: liszt:cukor:tojás=1:1:1
| Liszt | 20 g |
| Cukor | 20 g |
| Tojás | 1 db |
SODÓK
| Tej | 150-200 cm3 |
| Cukor | 10-15 g |
| Tojássárga | 1 db |
| Tojáshab! | |
| Ízesítők |
KELT TÉSZTA
| Liszt | 100 g |
| Élesztő | 4 g |
| Tej | 60 ml |
| Cukor | 10 g |
| Zsiradék | 10 g |
| Tojássárga | 1/5-1/3 db. |
| Só | 0,5 g |
GYÜMÖLCSTURMIX
| Folyadék (tej vagy gyümölcslé) | 150-200 ml |
| Gyümölcs | 30-50 g |
| Porcukor (vagy méz) | 10-15 g |
OMLÓS TÉSZTA
Arányai: Liszt:vaj:cukor=3:2:1
| Liszt | 30 g | 15 g |
| Vaj | 20 g | 10 g |
| Porcukor | 10 g | 5 g |
| Tojás | 1/10 db | 1/20 db |
| Citrom (reszelt héja, és kevés leve) |
LEVELES TÉSZTA
Arányai: Liszt:vaj=1:1
| Liszt | 15 g |
| Vaj | 15 g |
1. Vajtészta: A vaj 80%-át és a liszt 15%-át gyúrjuk össze, ezt fogjuk a másik tésztába belegöngyölni az első nyújtás előtt.
2. A maradék anyagokat egy kevés ecetes sós vízzel gyúrjuk össze, és ráhajtogatjuk a vajtésztára.
ÉGETETT TÉSZTA
| Tej | 20 ml |
| Vaj | 10 g |
| Liszt | 20 g |
| Tojás | 1/2 db |
| Cukor (csak édestésztába) | + |
| Só | + |
RÉTESTÉSZTA
Ez nem volt nekem kigyűjtve, így a netről raktam be (http://nagymamamkonyhajabol.hupont.hu/47/retes-teszta), kb. három rúdra lesz elegendő, egy főre nem érdemes macerálni vele. :o)
(Megjegyzem, a fenti sütemények egy részével se.)
| Liszt | 1 kg |
| Tojás | 1 db |
| Zsiradék | 2-3 dkg |
| Ecet | 2-3 ml |
| Langyos víz | + |
| Só | + |
Hát, ennyi! Remélem, hasznát veszitek ti is! :o)
2013. február 22., péntek
Hó, tea és elmélkedések
Odakinn havazik, idebenn meg ezerrel iszom a teát az influenza ellen.
Írtam már, hogy szakfordítást kezdtem tanulni? És hihetetlenül élvezem. Na, de mindig is szerettem tanulni, pláne nyelveket. És most nem csak a fordítást magát tanulom, hanem a két nyelv szövegírásban mutatkozó különbségeit is, ami nagyon érdekes. Például az angol szövegben mindig több bekezdés lesz, mint a magyarban, mert náluk egy gondolat = egy bekezdés, tehát amit mi egy bekezdésbe zsúfolnánk, azt gyakran ketté kell venni. Meg - amire még nem figyeltem fel soha - náluk az alárendelt mondatok beleintegrálódnak a főmondatba, de sosem kerülnek külön mondatba, ami nálunk pedig lehetséges. Ja és nincs olyan mondatuk, ami egyszavas lenne. Nem is tudom, hogy lehetne angolra fordítani egy ilyet: „Nem árulom el. Soha. Sehol. Senkinek.”
Másrészt mindig mindenki azzal jön, hogy a magyar nyelv mennyire csodálatos és kifejező. Persze, hogy az. Nekünk. Viszont amit az angol akar kifejezni, nálunk néha csak körülírással lehetséges, mert egyszerűen nincs rá magyar megfelelő. És nem kell ennyire leragadni, én a múltkor a shetlandi gyapjúnál akadtam ilyen érdekességre. Megvettem ugyanis a Fair Isle kötésminták könyvét (http://www.libri.hu/konyv/200-szines-fair-isle-kotesminta.html), és érdekelni kezdett a shetlandi gyapjú, aminek annyi árnyalata van, hogy önmagában a festetlen gyapjúból készült fonalból is lehetséges színes munkát kötni (http://en.wikipedia.org/wiki/Shetland_%28sheep%29, amiben az a vicces, hogy egyes színeknek nincs is más nyelvben pontos megfelelője, így az angol nyelvbe is a helyi nyelvjárásból átvett szavakat lehet rá használni, vagy persze körülírni, pl. emsket = dusky bluish-grey = füstös kékesszürke, musket = light greyish-brown = világos szürkésbarna, shaela = dark steely-grey = sötét fémesszürke, moorit = reddish brown = vörösesbarna, mioget = honey-toned, yellowish-brown = mézes árnyalatú sárgásbarna. Hát, azt hiszem, hogy valahol mélyen bennem szűköl egy bölcsész, hogy engedjem ki, úgy tudok örülni az ilyen nyelvészeti dolgoknak. :oD
Most megyek és megírom a házijaimat, és iszok még teát.
Legyen szép napotok és csodás hétvégétek!
Írtam már, hogy szakfordítást kezdtem tanulni? És hihetetlenül élvezem. Na, de mindig is szerettem tanulni, pláne nyelveket. És most nem csak a fordítást magát tanulom, hanem a két nyelv szövegírásban mutatkozó különbségeit is, ami nagyon érdekes. Például az angol szövegben mindig több bekezdés lesz, mint a magyarban, mert náluk egy gondolat = egy bekezdés, tehát amit mi egy bekezdésbe zsúfolnánk, azt gyakran ketté kell venni. Meg - amire még nem figyeltem fel soha - náluk az alárendelt mondatok beleintegrálódnak a főmondatba, de sosem kerülnek külön mondatba, ami nálunk pedig lehetséges. Ja és nincs olyan mondatuk, ami egyszavas lenne. Nem is tudom, hogy lehetne angolra fordítani egy ilyet: „Nem árulom el. Soha. Sehol. Senkinek.”
Másrészt mindig mindenki azzal jön, hogy a magyar nyelv mennyire csodálatos és kifejező. Persze, hogy az. Nekünk. Viszont amit az angol akar kifejezni, nálunk néha csak körülírással lehetséges, mert egyszerűen nincs rá magyar megfelelő. És nem kell ennyire leragadni, én a múltkor a shetlandi gyapjúnál akadtam ilyen érdekességre. Megvettem ugyanis a Fair Isle kötésminták könyvét (http://www.libri.hu/konyv/200-szines-fair-isle-kotesminta.html), és érdekelni kezdett a shetlandi gyapjú, aminek annyi árnyalata van, hogy önmagában a festetlen gyapjúból készült fonalból is lehetséges színes munkát kötni (http://en.wikipedia.org/wiki/Shetland_%28sheep%29, amiben az a vicces, hogy egyes színeknek nincs is más nyelvben pontos megfelelője, így az angol nyelvbe is a helyi nyelvjárásból átvett szavakat lehet rá használni, vagy persze körülírni, pl. emsket = dusky bluish-grey = füstös kékesszürke, musket = light greyish-brown = világos szürkésbarna, shaela = dark steely-grey = sötét fémesszürke, moorit = reddish brown = vörösesbarna, mioget = honey-toned, yellowish-brown = mézes árnyalatú sárgásbarna. Hát, azt hiszem, hogy valahol mélyen bennem szűköl egy bölcsész, hogy engedjem ki, úgy tudok örülni az ilyen nyelvészeti dolgoknak. :oD
Most megyek és megírom a házijaimat, és iszok még teát.
Legyen szép napotok és csodás hétvégétek!
2013. január 11., péntek
Jelszavas bejegyzés bloggerben
Talán emlékeztek még, hogy játszottam a jelszóval itt: http://zugblog.blogspot.com/2012/08/jelszoval-jatszom.html
Akkor persze nagy mellénnyel megígértem a magyarítást, de persze – mivel nem kérte senki se számon, én meg hanyagra vettem a figurát a neten, nem úgy mint a mosogatás terén, sajnos! – nem csináltam meg aztán. Hát, most mindjárt pótolom ezt az elmaradást is, és ha valakinek még jövök valamivel, az bátran szóljon rám ez alatt a bejegyzés alatt, vagy bárhol máshol a blogon, mert olyan rég nem jártam itt, hogy a belépés is nehézségeket okozott elsőre (megváltoztattam a gmailem jelszavát). :o)
A lecsóba csapás előtt egy kis magyarázat, szóval ez az ügyes kis programocska nem titkosítja az egész blogot, csak egy-egy bejegyzést. Mikor jó ez? Hát akkor, ha olyan dolgot érzünk szükségesnek megírni, amit az egész világgal ugyan nem, de egy-két bizalmas baráttal, vagy megbízható olvasóval azért megosztanánk. Mivel minden alkalommal más és más jelszót lehet adni egy-egy bejegyzésnek (vagy ugyanazt), így akár az adott titok más olvasókhoz juthat el, mint a régebbi, és az újonnan bevont olvasók nem érik el a régi titkos bejegyzéseket, amire nem is emlékszünk már, hogy olvashatják-e egyáltalán.
Aki gyorsan akar haladni majd az érdemi résszel, az most megírhatja előre az első jelszavas bejegyzését is, de ne tegye közzé, csak mentse piszkozatként! ;o) Hogy az egész végén egyből azt ossza meg, amit szeretne, ne csak egy összecsapott próbatitkos bejegyzést, mint én.
Nyissátok meg a Szerkesztőt (http://www.blogger.com/home). Egy ideje nem érhető el a régi szerkesztő a laptopomról még a trükkös módon sem, így feltételezem, hogy kényszerűségből már mindenki újat kell használjon, így arra írom.
A blog sávjában a legördülő menüből (papírlapok vannak mellette), válasszátok ki a Sablon opciót. A megjelenő oldalon először is mentsétek a sablonotokat, mert ha valami félresikerülne, mindig visszatölthetitek az előző állapotot. Ezt a jobb felső sarokban a 'Biztonsági mentés/visszaállítás' gombra kattintva tehetitek meg. A felugró ablakban a narancssárga gombra kell kattintani: 'Teljes sablon letöltése'. Figyeljetek, hova mentitek, legyen meg később is! Mert ugyanebben a kis felugró ablakban tudjátok a Tallózás…-on kattintással visszatölteni, ha valami félresikerül. (Nem fog, de jobb az óvatosság!) Zárjátok be ezt a kisablakot!
Aztán pedig kattintsatok a 'Jelen van a Blogban' képecskéje alatt a 'HTML-kód szerkesztése' gombra. Nálam örvendetes fejlemény, hogy nem hisztizik, hanem mindjárt megnyitja, de ha neked kiír mindenféle ijesztő fenyegetést (nem fog működni meg ilyenek), akkor csak simán a folytatásra kellett régen kattintani.
Felnyílt egy újabb kisablak az oldalon, tele gyönyörűséges krixkraxokkal és értelmetlen szöveggel. Szerencsére nem kell lefordítanunk, elég ha azt tudjuk, hogy meg kell keresni benne az alábbi szöveget:
]]>
Mozilla Firefoxban és Internet Explorerben tutira működik a Ctrl+F billentyűkombináció, ami egy vízszintes, halványkék keresősávot nyit meg. A Firefoxban alul, az IE-ben felül a menü alatt valahol keressétek. Chrome-ban nem vagyok otthon, de utóbbiban működik a billentyűparancs és szintén fenn nyit meg egy kis rövid keresőmezőt jobbra, Safari meg nincs a gépemen, szóval passz. De általában a menüben megtalálható (Fájl/Keresés vagy Keresés az oldalon, ilyesmi fedőnevek alatt. Firefoxban pl. Firefox/Keresés, vagy menünézetben File/Keresés, IE-ben a Szerkesztés/Keresés (ezen az oldalon)… menüparanccsal hívható elő).
Ha megtaláltuk a ]]> részt a blogunk kódjában, akkor alá kell másolni az alábbi kódot:
Ha mindezzel megvagytok, akkor nincs más dolgotok, mint menteni a sablont, és bezárni az ablakot. Látni még nem fogtok semmit, ahhoz előbb kell egy titkos bejegyzés is. :o)
Szorgalmasak vegyék elő a már megírt első titkos bejegyzésüket, kevésbé szorgalmasak írják meg a szokásos módon (lap tetején balra, a cerkára kattintva előhívható az új bejegyzés írása vagy a baloldali linksávban a Sablon felett párral a Bejegyzésekre kattintva meg lehet keresni a titkosítandó bejegyzést).
Amikor kész a bejegyzés, akkor először is menteni kell piszkozatként, aki még nem tette meg. Vincent miatt nem kell eltárolni, szóval a titkos bejegyzés közzététele után akár törölhető is, én azonban azt ajánlom, hogy őrizzétek meg piszkozatban, mert ha Vincent többé nem akarja ingyenesen adni, vagy egyszerűen máshova költöznétek a bloggal, akkor a titkosított bejegyzéseket szerintem nem lehet majd importálni, mert a sablonkód és a bejegyzéskód együtt dolgozik. És elfér piszkozatban. A másik, hogy ha kép van benne, akkor azt vagy külön tárhelyre kéne feltölteni, vagy a picasa webalbumba, amit a blog használ. Ennél egyszerűbb, ha piszkozatban mentjük és kész! Ha viszont nyilvános az albumunk, akkor a titkos bejegyzésbe szúrt képet mások is láthatják, szóval csak óvatosan! Ilyen esetben jobb előbb egy tárhelyre privátként feltölteni, és linket kérve hozzá beszúrni a titkos bejegyzésbe. Ha viszont titkos a blogos webalbumunk, akkor simán beszúrhatjuk a piszkozatba és elmenthetjük (ez esetben ne töröljük a piszkozatot!), semmi macera, csak ahogy szoktuk!
Szóval ez után a bejegyzés írásnál balra fenn az Írás és a HTML közül álljunk át a HTML-re (feltéve, ha eddig nem ott álltunk), és a bejegyzés teljes HTML-kódját jelöljük ki és másoljuk vágólapra (Ctrl+C). Azért ne az Írás módban, mert úgy a formázások elvesznének. A formázásokat, a kép elérési útvonalát stb. a HTML rész tartalmazza.
Majd nyissátok meg ezt az oldalt egy új lapon:
http://www.vincentcheung.ca/jsencryption/
Ha több bejegyzést is tervezünk később kódolni, akkor érdemes a könyvjelzők közé menteni, mert nem biztos, hogy könnyen meg fogjátok találni később. :o) Minden alkalommal üres mezőt fogunk kapni, Vincent nem tárolja a dolgainkat, csak kódolja a kedvünkért.
Négy mezőt fogunk találni:
A 'Key' sárga mezőjébe kell a választott jelszót beírni, de lehet generálni is, értelmetlen szöveget ad. Majd a Plain Text zöld mezőjébe be kell szúrni a vágólapról a kimásolt bejegyzés HTML-kódját (Ctrl+V), és alatta az Encryptre kattintani.
A rózsaszín mezővel nem törődünk, de az Encrypt megnyomása után, a HTML Code liláskék mezőjében megjelent a kódolt bejegyzésünk HTML-kódja. Most ezt kell kijelölni, – ügyelve arra, hogy minden ki legyen jelölve! – és visszamenni a bloggerbe.
Itt ismét egy új bejegyzést kell írni, amibe (HTML módban, nem Írásban), be kell másolni a kapott kódot. Elé és mögé is tudtok minden gond nélkül, képet is lehet pluszban beszúrni, vagy csak annyit írni, hogy Coki nektek, nem bejegyzés! :o)
Még annyit, hogy van a kódolt bejegyzés végén egy rövid szöveg: 'Show encrypted text' Ezt és CSAKIS EZT megváltoztathatjátok benne, én is átírtam anno, hogy 'Kattints ide, ha tudod a jelszót!'. És CSAKIS ITT HTML módban írhatjátok át, mert ha előbb az Írás módra váltotok, akkor azzal a teljes linket (vagyis a teljes HTML-t) írjátok át sima szövegre!!! Természetesen mást is írhattok, lényeg, hogy egyetlen picurka kacsacsőrt vagy mást se töröljetek, mert akkor nem fog működni a kódolás!!!
Jó szórakozást, eredményes titkosítást! :o)
Eredeti, angol nyelvű tutorial: http://www.mybloggertricks.com/2011/06/password-protect-posts-in-blogger.html
Akkor persze nagy mellénnyel megígértem a magyarítást, de persze – mivel nem kérte senki se számon, én meg hanyagra vettem a figurát a neten, nem úgy mint a mosogatás terén, sajnos! – nem csináltam meg aztán. Hát, most mindjárt pótolom ezt az elmaradást is, és ha valakinek még jövök valamivel, az bátran szóljon rám ez alatt a bejegyzés alatt, vagy bárhol máshol a blogon, mert olyan rég nem jártam itt, hogy a belépés is nehézségeket okozott elsőre (megváltoztattam a gmailem jelszavát). :o)
A lecsóba csapás előtt egy kis magyarázat, szóval ez az ügyes kis programocska nem titkosítja az egész blogot, csak egy-egy bejegyzést. Mikor jó ez? Hát akkor, ha olyan dolgot érzünk szükségesnek megírni, amit az egész világgal ugyan nem, de egy-két bizalmas baráttal, vagy megbízható olvasóval azért megosztanánk. Mivel minden alkalommal más és más jelszót lehet adni egy-egy bejegyzésnek (vagy ugyanazt), így akár az adott titok más olvasókhoz juthat el, mint a régebbi, és az újonnan bevont olvasók nem érik el a régi titkos bejegyzéseket, amire nem is emlékszünk már, hogy olvashatják-e egyáltalán.
Aki gyorsan akar haladni majd az érdemi résszel, az most megírhatja előre az első jelszavas bejegyzését is, de ne tegye közzé, csak mentse piszkozatként! ;o) Hogy az egész végén egyből azt ossza meg, amit szeretne, ne csak egy összecsapott próbatitkos bejegyzést, mint én.
Nyissátok meg a Szerkesztőt (http://www.blogger.com/home). Egy ideje nem érhető el a régi szerkesztő a laptopomról még a trükkös módon sem, így feltételezem, hogy kényszerűségből már mindenki újat kell használjon, így arra írom.
A blog sávjában a legördülő menüből (papírlapok vannak mellette), válasszátok ki a Sablon opciót. A megjelenő oldalon először is mentsétek a sablonotokat, mert ha valami félresikerülne, mindig visszatölthetitek az előző állapotot. Ezt a jobb felső sarokban a 'Biztonsági mentés/visszaállítás' gombra kattintva tehetitek meg. A felugró ablakban a narancssárga gombra kell kattintani: 'Teljes sablon letöltése'. Figyeljetek, hova mentitek, legyen meg később is! Mert ugyanebben a kis felugró ablakban tudjátok a Tallózás…-on kattintással visszatölteni, ha valami félresikerül. (Nem fog, de jobb az óvatosság!) Zárjátok be ezt a kisablakot!
Aztán pedig kattintsatok a 'Jelen van a Blogban' képecskéje alatt a 'HTML-kód szerkesztése' gombra. Nálam örvendetes fejlemény, hogy nem hisztizik, hanem mindjárt megnyitja, de ha neked kiír mindenféle ijesztő fenyegetést (nem fog működni meg ilyenek), akkor csak simán a folytatásra kellett régen kattintani.
Felnyílt egy újabb kisablak az oldalon, tele gyönyörűséges krixkraxokkal és értelmetlen szöveggel. Szerencsére nem kell lefordítanunk, elég ha azt tudjuk, hogy meg kell keresni benne az alábbi szöveget:
]]>
Mozilla Firefoxban és Internet Explorerben tutira működik a Ctrl+F billentyűkombináció, ami egy vízszintes, halványkék keresősávot nyit meg. A Firefoxban alul, az IE-ben felül a menü alatt valahol keressétek. Chrome-ban nem vagyok otthon, de utóbbiban működik a billentyűparancs és szintén fenn nyit meg egy kis rövid keresőmezőt jobbra, Safari meg nincs a gépemen, szóval passz. De általában a menüben megtalálható (Fájl/Keresés vagy Keresés az oldalon, ilyesmi fedőnevek alatt. Firefoxban pl. Firefox/Keresés, vagy menünézetben File/Keresés, IE-ben a Szerkesztés/Keresés (ezen az oldalon)… menüparanccsal hívható elő).
Ha megtaláltuk a ]]> részt a blogunk kódjában, akkor alá kell másolni az alábbi kódot:
Ha mindezzel megvagytok, akkor nincs más dolgotok, mint menteni a sablont, és bezárni az ablakot. Látni még nem fogtok semmit, ahhoz előbb kell egy titkos bejegyzés is. :o)
Szorgalmasak vegyék elő a már megírt első titkos bejegyzésüket, kevésbé szorgalmasak írják meg a szokásos módon (lap tetején balra, a cerkára kattintva előhívható az új bejegyzés írása vagy a baloldali linksávban a Sablon felett párral a Bejegyzésekre kattintva meg lehet keresni a titkosítandó bejegyzést).
Amikor kész a bejegyzés, akkor először is menteni kell piszkozatként, aki még nem tette meg. Vincent miatt nem kell eltárolni, szóval a titkos bejegyzés közzététele után akár törölhető is, én azonban azt ajánlom, hogy őrizzétek meg piszkozatban, mert ha Vincent többé nem akarja ingyenesen adni, vagy egyszerűen máshova költöznétek a bloggal, akkor a titkosított bejegyzéseket szerintem nem lehet majd importálni, mert a sablonkód és a bejegyzéskód együtt dolgozik. És elfér piszkozatban. A másik, hogy ha kép van benne, akkor azt vagy külön tárhelyre kéne feltölteni, vagy a picasa webalbumba, amit a blog használ. Ennél egyszerűbb, ha piszkozatban mentjük és kész! Ha viszont nyilvános az albumunk, akkor a titkos bejegyzésbe szúrt képet mások is láthatják, szóval csak óvatosan! Ilyen esetben jobb előbb egy tárhelyre privátként feltölteni, és linket kérve hozzá beszúrni a titkos bejegyzésbe. Ha viszont titkos a blogos webalbumunk, akkor simán beszúrhatjuk a piszkozatba és elmenthetjük (ez esetben ne töröljük a piszkozatot!), semmi macera, csak ahogy szoktuk!
Szóval ez után a bejegyzés írásnál balra fenn az Írás és a HTML közül álljunk át a HTML-re (feltéve, ha eddig nem ott álltunk), és a bejegyzés teljes HTML-kódját jelöljük ki és másoljuk vágólapra (Ctrl+C). Azért ne az Írás módban, mert úgy a formázások elvesznének. A formázásokat, a kép elérési útvonalát stb. a HTML rész tartalmazza.
Majd nyissátok meg ezt az oldalt egy új lapon:
http://www.vincentcheung.ca/jsencryption/
Ha több bejegyzést is tervezünk később kódolni, akkor érdemes a könyvjelzők közé menteni, mert nem biztos, hogy könnyen meg fogjátok találni később. :o) Minden alkalommal üres mezőt fogunk kapni, Vincent nem tárolja a dolgainkat, csak kódolja a kedvünkért.
Négy mezőt fogunk találni:
A 'Key' sárga mezőjébe kell a választott jelszót beírni, de lehet generálni is, értelmetlen szöveget ad. Majd a Plain Text zöld mezőjébe be kell szúrni a vágólapról a kimásolt bejegyzés HTML-kódját (Ctrl+V), és alatta az Encryptre kattintani.
A rózsaszín mezővel nem törődünk, de az Encrypt megnyomása után, a HTML Code liláskék mezőjében megjelent a kódolt bejegyzésünk HTML-kódja. Most ezt kell kijelölni, – ügyelve arra, hogy minden ki legyen jelölve! – és visszamenni a bloggerbe.
Itt ismét egy új bejegyzést kell írni, amibe (HTML módban, nem Írásban), be kell másolni a kapott kódot. Elé és mögé is tudtok minden gond nélkül, képet is lehet pluszban beszúrni, vagy csak annyit írni, hogy Coki nektek, nem bejegyzés! :o)
Még annyit, hogy van a kódolt bejegyzés végén egy rövid szöveg: 'Show encrypted text' Ezt és CSAKIS EZT megváltoztathatjátok benne, én is átírtam anno, hogy 'Kattints ide, ha tudod a jelszót!'. És CSAKIS ITT HTML módban írhatjátok át, mert ha előbb az Írás módra váltotok, akkor azzal a teljes linket (vagyis a teljes HTML-t) írjátok át sima szövegre!!! Természetesen mást is írhattok, lényeg, hogy egyetlen picurka kacsacsőrt vagy mást se töröljetek, mert akkor nem fog működni a kódolás!!!
Jó szórakozást, eredményes titkosítást! :o)
Eredeti, angol nyelvű tutorial: http://www.mybloggertricks.com/2011/06/password-protect-posts-in-blogger.html
LinkWithin
