IP-cím, képlopás

Mint kiderült TrollCsi nagyon inspiráló volt számomra: számos újítást és bejegyzés témát ihletett közvetlenül és közvetve is, és most azt gondoltam, hogy írok már egy kicsit arról, hogy valóban névtelenek vagyunk-e az interneten?

Nagyon sok troll, ha meglátja, hogy Névtelenül (vagy kamu emailcímről) is lehet üzenni, ráugrik a lehetőségre és jól megmondja a frankót. Általában a szövegértelmezés nem erősségük, vagy szándékosan nem élnek e képességükkel, tehát kiragadnak egy-két mondatot és diadalmasan megcáfolják, közben számos logikai hibát vétenek, gyakran alapvetően téves premisszából indulnak ki, de mivel feltehetőleg nem volt logika nevű tantárgyuk, mint nekem, ezt nem is lehet számon kérni rajtuk. Ahogy a retorikát sem. :o)

De térjünk vissza a névtelenséghez. Az interneten, minden gépnek/routernek van saját azonosítója, amit IP-címnek hívnak. Az IP-cím lényege, hogy mindenki beazonosítható legyen a neten. Leegyszerűsítve úgy működik, mint egy telefonszám vagy egy lakcím. Mi küldünk egy levelet (adatcsomagot) egy weboldalnak (az IP-címére), kérdezünk tőle valamit, és ő a mi IP-címünkre megcímzi az adatcsomagot, így ér célba a képernyőnkre. Ha kettőnknek is ugyanaz lenne az IP-címe, akkor Super Márió postás eltévedne a virtuális világban a lekérdezéseinkkel, meg az emailjeinkkel stb. Kevésbé pongyolán fogalmazva, a wikipédián megtaláljátok, hogy mi az az IP-cím: Wikipédia IP-cím

Viszont ennek az IP-címezésnek meg van az a hátránya is, hogy a gépünk által küldött lekéréseknek nyoma marad azon az oldalon is, ahol garázdálkodtunk. :o) Ennek egy jó példája, ha itt oldalt ránéztek a FeedJit nevű alkalmazásra. Van egy pici térkép, ami mutatja, hogy honnan találtatok ide, és egy lista, ami néhány további információt is elárul rólatok. (Külön oldalon itt az enyém.) Az IP-címek a legtöbb ingyenesen igénybevehető oldalon (pl. a sitemeterben, ami ezen az oldalon is van) csonkolva láthatóak, adatvédelmi okokra hivatkozva, egyébként nagyon helyesen, mert rövid úton bevernénk az összes troll képét. :o)

TrollCsi csonkolt IP-címe, hátha jó lesz még valamire

Ha ugyanis tudni lehetne valakinek a teljes IP-címét, akkor elég lenne egyszerűen keresni egy közeli, nyilvános IP-címet (pl. egy cég IP-címét és postai címét), aztán a többi internetes jelenléte (pl. a szobája ablakából készült fotó, vagy a szerelméről/gyerekéről/kutyájáról/kézitáskájáról készült fotó) alapján kideríthetnénk, hogy pontosan ki a delikvensünk, és máris elkaphatnánk sötétedés után. Természetesen illegális lenne, de most is működőképes dolog, keressetek rá, hogy hány találatot hoz ki például arra, hogy facebook-fiók feltörése, meg fogtok lepődni, de van olyan ember, aki abból él, hogy feltöri más profilját, postafiókját pénzért. És nem csak azért, mert a profil tulajdonosa kéri.

Minden kattintás veszélyes lehet, ha valaki visszatérő trollkodik, és felhergel valakit, aki nem sajnálja az időt és pénzt a személyes revansra. És ahogy eleinte ő sem tudja a trollról, hogy kiféle-miféle, a troll is kockáztat, mert ő se tudja, hogy akit piszkál, annak pl. nem nemzetbiztonsági tiszt-e a keresztapja vagy nincs-e hacker barátja. Mert például lehet egy kémprogramot telepíteni minden megjegyzés küldésére kattintáshoz az oldalon. Nem nagy ügy, és máris benn van a gépén a hacker haverunk, aki a vétlen megjegyzés hagyókat utóbb majd törli, de trollunknak szétszedi a gépét és az életét. Pl. ha van a gépén pucér fotó, szeretné-e, ha továbbküldené valaki a nevében a saját emailcíméről? Megtörtént eset, most olvastam, hogy elkaptak egy csávót, tanulságos történet: Így zsarolt fiatal lányokat...

Mondhatnátok, hogy jó-jó, de ilyen biztosan nincs, az igazság azonban mégis az, hogy magam is olvastam egy fórumban az eleinte nagyszájú fiúkát ordenárén szentségelni és fenyegetőzni, miután feltörték az emailfiókját is a nagyfiúk, és rendezkedtek egy kicsit benne. Tudjátok: mentegettek a képernyőről, és kilinkelték ide-oda. És egy troll nem mehet oda a rendőrséghez, hogy kérem szépen, beszóltam a csúnya bácsiknak (becsületsértés kategória), és azok ezt meg azt tették. Egyszerűen nem éri meg kivizsgálni, sőt, attól tartok nem is nagyon van rá kapacitás, mert ami van, az kell a nagykutyákra, tehát az ügyeletes tiszt inkább elhajtja trollunkat az örsről a hülyeségeivel. Ugyanis senki sem szereti a trollokat, még a másik troll se adott esetben.

Nem árt tudni, hogy a magáncégek (Kuruczinfo, MNO portál, Index, Indavideó, NLCafé stb. – elgondolkodtató, igaz?) által regisztrált IP-címeket nem csonkolják. Kiolvasható a logfájlból, egy hekkernek vagy egy ottani rendszergazdának nyilván nem is jelent gondot hozzáférni. Ha saját tárhelyről üzemeltetném a blogot, akkor Trollcsi is aggódhatna, hogy besértődtem-e. :o) Egyébként nem szokásom, inkább mulattat. Pont olyan, mint a Hír24-en a facebook kommenteken szórakozni.


Ha valakit érdekel, itt megnézheti, hogy mi az IP-címe:
Intralog
IPcim.com

És ha valakit az érdekli valakinek az IP-címe, itt rákereshet:
IP_tracer.
A lényeg, hogy a csonkolt IP-cím végén a kettős kereszt helyére egy nullát kell beírni, és kiadja a legközelebbi ismert helyet. A bal felső sarokban lehet beírni. Nem számít, hogy a szolgáltató megváltoztatja napról-napra az IP-cím kiosztást, a környező weblapok alapján ugyanúgy kideríthető a hely, ahol netezik valaki. Budapesten ez annyira durva, hogy az útra kirakja - csak, mert játszottam én is egy kicsit vele. :o)

És ha már szó volt a trollokról, akkor ne feledkezzünk meg a Plagi nénikről/bácsikról. Érdekes dolgokat tanultam ebből a cikkből, így ajánlom mindenkinek:
Vajon lopnak tőle tartalmat?
Szintén Kati ajánlotta ezt a linket, ahol kereséseket lehet beállítani kulcsszavakra vagy weboldalra (még nem próbáltam, de ki fogom próbálni):
Copyscape

Régebben párszor használtam a Sztaki oldalán a KOPI-t, de ez egy kicsit körülményes volt, és tényleg inkább tanároknak ajánlott a használata, hogy az orrukra koppinthassanak jövendőbeli államfőinknek, de van számos jobb megoldás:
Plagium
Duplichecker
Plagiarism Checker
CopyrightSpot

Megjegyzés Oldalaknál

Felmerült egy kérdés, hogy hol lehet beállítani az oldalakhoz (nem a bejegyzésekhez) a megjegyzés hagyását, ezért itt van két képernyőmentés:

1. kép: Frissített szerkesztőnél, ahol a beállítások már a bejegyzéseknél is oldalt vannak, az oldal szerkesztéséhez való beállításokat is itt kell lenyitni és az Olvasói megjegyzéseket engedélyezni (zöld nyíl).

 

2. kép: Régi szerkesztőnél, ahol a bejegyzések beállításai is alul vannak, a Bejegyzés beállításai linket balra alul (nyíl hegye kissé takarja) le kell nyitni és az Olvasói megjegyzéseket engedélyezni.

 

Szóval mindkettőnél úgy kell beállítani, ahogy a Bejegyzéseknél. Lehetőség van arra is, hogy akár egyetlen bejegyzésnél letiltsuk a hozzászólásokat, mert amit itt állítunk be, az specifikusan erre a bejegyzésre mutat, ekkor a letiltást kell választani. Ennél letiltom, hogy lássátok, a többinél ettől még működik. :o)

Figyelem! Gusztustalanságok

Nem is tudom, hogy maradt el, de most egy gusztustalan témát fogok elővenni. Akinek hánynia kell, ha pattanások és mitesszerek kinyomkodásáról hall, az máris kapcsoljon el egy másik blogra, de a videókat semmiképpen se nyissa meg (nekem is forog tőle a gyomrom).

Már régebben írtam róla, de most sehogy se találom, hogy belinkeljem, én nem járok kozmetikushoz arckezelésre. Az utolsó alkalom túl emlékezetes maradt, amikor ilyesmin estem keresztül holmi félreértelmezett társadalmi konvenció miatt. [A nő ne legyen ragyás és a havi egyszeri krémmel való gusztustalankodás jót tesz a bőrnek, noha én nem győztem lemosni a kezelés után, mert annyira utálom azt a ragacsos érzést, továbbá hiába hárítottam a (tényleges, nem kamu) krémallergiámra való hivatkozással, azért nem spóroltak rajtam a hipoallergén krémekkel, amik még büdösek is, legalábbis nem jó szagúak.] Visszatérve az utolsó inkvizíciós kínzásra, amelynek alávetettem magam: a kozmetikus (nem a mostani, hanem az akkori) véres sebet passzírozott az orromra, aminek mai napig látszik a helye. Ezt követően meglátogattam a bőrgyógyászt (már ragyásan, de házilag el nem kapirgált állapotra időzítve), aki a seborrheás dermatitisemen túl az arcomra is ajánlott egy szuszpenziót, amit patikában lehet kapni készen: a Lubexylt. Ez egy benzoyl-peroxidos krém, amelyet úgy kell használni, mint a folyékony szappant. Vagyis egy kis adagot el kell oszlatni az arcon, és megmosakodni vele, alaposan dörzsölve a bőrt. Amikor elégnek érezzük a mosdást, akkor bő vízzel le kell öblíteni. Aztán egy száraz törölközővel alaposan átdörzsölni az arcot. Érdemes az esti fürdés idejére időzíteni, mivel eléggé kipirosodik a kezeléstől a bőr, és tényleg bő víz kell a lemosásához. Akinek száraz a bőre, az érezhet feszülést a kezelést követően, ezért be is lehet krémezni. Én nem szoktam a fent említett okok miatt. A kezelést azért tartom jónak, mert nagyon szépen leszedi az elhalt hámsejteket, a benzoyl-peroxidnak fertőtlenítő és faggyúoldó hatása van, és a dörzsölés hatására a mitesszerek felnyílnak, és kiürülnek. A bőröm pedig alvás után sima és ragyogó. Amíg csúnya volt a bőröm, naponta használtam, mostanában már csak kéthetente, havonta jut eszembe.

Ennyit rólam, most már tudjátok, hogy szép vagyok. (Ez csak vicc volt, valójában nem vagyok szép.) Viszont van egy kamasz fiam, akinek a Lubexyl használata, meg a törölközős dörzsölés teljesen ellenére van, mert neki szörnyen „marja a bőrét”. Mivel ő a körömvágástól is irtózik, ezt nem muszáj annyira komolyan venni. :oP Eleinte hivatalos ellátást kapott a háziorvosától (Jeti) vagy a házidietetikusától, akinek ez egyáltalán nem szerepel a munkaköri leírásában, pláne, hogy utálja a látványt is: Fertőtlenítés, steril injekciós tűvel megnyitás, papírzsepibe csavart ujjakkal megnyomás (bloá!), újra fertőtlenítés. Ezt természetesen csak és kizárólag sárga tetejű példányokra alkalmaztuk, amúgy a fertőtlenítés vonatkozik az összes többi előállapotra. Na, de! Miután az ember jól elmeséli a gyerekének, hogy ha nyomorgatja, lap szerint terjed meg befertőződik, sőt bele is lehet halni a pattanások nyomkodásába (milyen jó orvos hozzátartozójának lenni, ugye?), csak rajta-rajtakaptuk drága magzatunkat, ahogy a sima fekete tetejű ragyákból csinos sebhelyeket barmol. Így aztán a házidietetikus hajlott rá, hogy ezeket is megnyissa tűvel, és eltávolítsa. De a gyerek a tűt utálja. A tű fáj, a tű szörnyű, így hát egyre ügyesebben rejtőzött el egy kézitükörrel és saját, tíz mocskos ujjával...

Már-már bele kellett törődnünk, hogy amíg a hormonok be nem fejezik a hülyeségeiket, addig pont olyan randa lesz, mint anyja az utolsó kozmetikai arckezelése után. De aztán jött a megvilágosodás, ami egy olcsó motel queen size méretű ágyán ért minket, amikor Miamiban kapcsolgattuk a tévét. Egy kifejezetten ijesztő kezelést néztünk végig (ld. második videó, ha erős a gyomrod), amelyben egy amerikai expert (szakértő, de hogy kozmetikus vagy bőrgyógyász, az nem jött le) hölgy egy vákuumos szörnyű ketyerével szivornyázza a pattanásokat egy súlyosan aknés nő arcáról, és a szivornyázás szüneteiben egy hurokkal távolítja el a „zaccot”. Hát, mondom Jetinek, ilyet láttam lógni a szempillagöndörítő mellett a Wallgreenben, vegyünk már egyet kipróbálni. És vettünk egy ilyet:

Meg egy msáik márkájút is, mert rájöttünk, hogy ebben van üzleti potenciál, és majd jól behozzuk Magyarországra is, de annak nem emlékszem a márkájára. Kipróbáltuk a kamaszunkon, és kiválóan működik. Seb nélkül kiszedi a fekete fejűeket, a fejetlen, fehér mitesszereket és még a rusnya ragyákat is.

Sajnos, kiderült, hogy ebből sem leszünk gazdagok, mert kapható nálunk. A patikában árulják a Solingen cég ollóival egyetemben, de a patikus nem is tudta, mire való. Azért kiderült, hogy a kozmetikusok ismerik, a fülből szokták a segítségével eltávolítani a mitesszereket. Ez számomra legalább olyan újdonság volt, mint az eszköz maga. De most komolyan: a fülből??? Na, mindegy! Végül is hepienddel zárul a történet, mert a kamaszom sokkal szebb azóta, amióta fertőtleníti a bőrt és a hurkot, kiszedi a ragyáját és újra fertőtlenít mindent.

Íme a videók:

Az expert nő: (Csak erős idegzetűeknek! Én szóltam!)

Megjegyzés hagyási problémák

Már többeteknél olvastam, hogy némelyik blogon nem tudtok kommentelni. Szerencsére én még nem találkoztam ilyesmivel, de most emailben kaptam a kérdést, hogy mi a teendő, ha a blogger a megjegyzés közzététele helyett az alábbi üzenetet küldi:

Rendszerünk az alábbi hibákat találta:
Input error: Memcache value is null for FormRestoration

Kezdetleges informatikai ismereteim alapján ez valami olyasmit jelent, hogy valamelyik érték nincs megadva, ezért a buta kis programocska nem tudja értelmezni a parancsot. Na, de melyiket?!

Alapos keresés után az alábbi megoldást találtam (még alapszintű spanyol nyelvtudásomat is latba vetve) a problémára: Mielőtt írnátok bármit, ellenőrizzétek, hogy be vagytok-e jelentkezve, vagyis a „Megjegyzés írása mint” melletti legördülő menüben (közvetlenül a megjegyzés beviteli mezője alatt látható a legkegyetlenebb beágyazott megjegyzés küldés beállítás mellett). Tehát itt nem a „Select a profile”/„Profil választása” látszik, hanem vagy a Google-s fiókotok neve [pl. nekem: Altair (Google)], vagy Név/URL-cím vagy – ha engedélyezve van a blogon – a Névtelen opció.

Akinek voltak ilyen problémái bizonyos oldalakon és kipróbálják, írják meg, legyenek szívesek, kommentben, hogy jó következtetésre jutottam-e...

Rend a lelke mindennek

Tegnap már megint takarítottam. Úgy látszik, ez egy ilyen év. Ha az ember körül sok dolog nincs rendben, akkor annak mániákus lomtalanítás és rendezgetés lesz a vége. Úgyhogy a tárolók után a szekrények, a szekrények után a kreatív cuccok, a kreatív cuccok után a laptopom memóriája és ezúttal a blogfeliratkozásaim jöttek sorra.

Mondjuk úgy, hogy a rendszeresen olvasott blogok listája elég kaotikus volt (számos megszűnt, bezárt blogot is tartalmazott) és szörnyen kezelhető, úgyhogy egyszer például konkrétan leiratkoztam az egyik blogról, magam sem tudom, hogyan, mert egy másikra kattintottam. Végül úgy döntöttem, hogy mindenki, aki olvas engem, annak helye van a rendszeresen olvasott blogjaim között, akik viszont nem olvasnak, de én olvasom őket, azokat inkább a feedlyben veszem fel, mert könnyebben tudom majd kezelni a le- és feliratkozásokat. Például azért is, hogy ha hosszabb szünetet tart egy blog vagy bezár, úgy törölhessem magam, hogy ne sértsem meg az íróját a leiratkozással. A bezárt blogokat viszont egyszerűen csak a könyvjelzők közé vettem fel, néha majd odanézek, hátha kinyit, mert a zárt blogokat a feed-olvasók nem húzzák be. :o)

Egyelőre nem vettem észre több hibát, mint amit korrigáltam is, remélem, nincs is. Viszont legalább ötletet adott, hogy mi legyen a következő bloggeres bejegyzésem (a feedburner és a statisztikák, illetve a feedly nevű firefox alkalmazás).

Ti mennyi időnként szoktátok ellenőrizni, hogy van-e „dead link” (bezárt vagy nem létező blog, weboldal) a rendszeresen olvasott blogjaitok között?

Új blogger

Ha már volt ilyen kérdés, nézzünk rá az új felületre.

1. kép: Az új kezelőrészen, ha az új bejegyzést keressük, a lila nyíllal jelölt ceruza ikonra kell kattintani. A régebben felsorolt Tervezés, Beállítás, Bejegyzések kezelése stb. linkeket egy közös ikon alá rejtették. Ha itt kattintunk a bejegyzésekre, akkor a régi Bejegyzések kezelése felületet érjük el.

 

2. kép: A régebbi bejegyzések kezelése felület így néz ki most. Ha erről a felületről szeretnénk új bejegyzést írni, akkor a sárga nyíllal jelölt ikonokra kell kattintani. Régebben a bal oldali linksávban a címkék voltak felsorolva, és a címkék szerkesztésénél ez kapóra jött. Most viszont ezt is egy külön lenyíló ablakba tették, amit a ciklámen nyíllal jelöltem. A szerkesztés, hozzáadás továbbra is úgy történik, hogy kijelöljük a bejegyzéseket és a tetején (a felső sárga nyíl alsó sarkánál levő), címkeikont kell lenyitni és új címkét hozzáadni, törölni stb.

 

Szerzői jog

Gestern habe ich Deutsch gelernt.

Ha nem jó, javítsatok ki, azt akartam írni, hogy tegnap németet tanultam. :o)

Kíváncsi lettem a szerzői jogokra és kiderült, hogy Mo-n a magyar szerzői jog szerint a szerző halálát követően 70 év múlva lesz közkincs egy-egy szellemi termék. Ha a szerző kiléte nem megállapítható, akkor a megjelenéstől számított 70 év múlva. Ez olyan esetekben lehet, ha egy régi folyóiratnak vagy ilyesminek nem ismert a szerkesztője. Mert a szerkesztőt vagy szerkesztőket is megilleti. Az én blogomnak is vannak szerzői jogai, bizony! :o) [1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról 1. § (2) a (szöveg), c (saját elemek a blogban pl. fejléc), i (a képeim), m (a varrományaim és horgolmányaim) és o (a horgolt tyúkom és egyéb leírásaim) alapján, valamint a 8. § - Név nélkül vagy felvett néven... - Hátha valakit érdekelt :o)]

Nem mintha ez bármit is jelentene számomra. Az általam adott tanácsok és leírások jelentős részét én is úgy tanultam valakitől, ezért nem is tartanám rendesnek, ha megtartanám magamnak. Illetve a túlnyomó részben saját gondolataim, amelyeket nyugodtan felhasználhat bárki, ha feltünteti a nevemet. :o) A nem saját gondolataimról meg nyilatkozzanak azok, akiktől idéztem. :o) Még kereskedelmi forgalomba is hozhatja például a horgolt tyúkomat, tökre nem bánom. Csak a mintát ne tartsa meg magának, hanem - ha tőlem vette - ossza meg másokkal is, hogy hogyan készült. :o)

Ez egyébként úgy jött, hogy Jutka, akinek a blogját olvasom, egy rakás régi kézimunkaújsághoz jutott hozzá és bizonytalan volt, hogy szabad-e egyáltalán lefényképeznie. Szerintem szabad, mert a megjelenéstől eltelt már 70 év és különben is ez magáncélú "másolat" volt, nem szkennelés. Persze nem vagyok ügyvéd, de van egy ilyen wikipédiás szócikk is, hogy "Szerzői jog", meg elolvastam a törvényt is. Sőt van egy lista is, hogy melyik országban mennyi ennek a lejárata.

De előtte már egy kicsit dúltam-fúltam, mert amikor valamit kikattintottam a Hírkeresőről vagy a Hír24-ről az érdekes címe miatt, akkor ott tulajdonképpen egy általam sokat olvasott könyv szó szerinti idézetét találtam, de idézőjelek nélkül és a forrás feltüntetése nélkül. Írtam is egy epés hangú hozzászólást - bár egyáltalán nem szokásom -, hogy melyik könyvben olvashatja el bárki ugyanezeket a mondatokat. :o( Vissza is néztem, hogy mi lett a válasz, de nem volt válasz, csak a forrás került a cikk aljára. Most úgy néz ki, mintha tök hülye lennék és nem láttam volna a szememtől, csak hőbörögnék. :o)

Mindegy! A tegnapi nappal ünnepélyesen lemondtam arról, hogy bárhol is elolvassam az előttem kommentelőket és megjegyzést fűzzek a tárgyi tévedéseikhez is akár. Tőlem mostantól senki ne egyen-igyon kenyeret meg tejet se, legyen mindenki paleo-diétán vagy norbiápdéten! Ha nem kérdez valamit konkrétan a blogszerző, amire tudom a választ, akkor csak dicséretet fogok írni. :o)

De nem erről akartam írni. Igaz, hogy miről, azt hirtelen elfelejtettem. :o)

Viszont még egy anekdotát hagytam a végére:

Ülünk a közeli pizzázó teraszán és várunk az ebédre. Jeti egy beszélgetés közben megjegyzi, hogy milyen kár, hogy nincs a Vasárnapi-se-gyerek-19 helyett egy hasonló korú közös lányunk inkább, mert akkor az biztos mindig rendesen jönne velünk nyaralni és vigyázna a kisebbekre. Mire én azt találtam válaszolni, hogy én viszont nem örülnék annyira, ha örökre összekötne egy gyerek az exvőlegényemmel, aki még csak nem is volt az igazi. :o) Jeti meghatódva mondja a gyereknek, hogy látod, fiam, anyádnak még 15 év után is én vagyok a nagy Ő. Mire Fiam-13: "Hát már olyan is a formád, mint egy nagy ő-nek!" :oD

Régen mulattam ilyen jól. :o) Szegény pocakos Jetim meg kiakadt.

Ja, megvan, miről akartam írni. Ma persze német- vagy angoltanulás helyett a beszkenneltetett régi fényképeket nézegettem. :o) És Jeti nem volt még pocakos, én világszép nádszálkisasszony voltam (a mostani kerek állapotomhoz képest persze), Fiam-13 édi-cipi-baba meg pocaklakó és a nagyok még nem érezték derogálónak, ha hozzámbújnak. :o) Tényleg szinte minden képen, amin együtt vagyunk, valamelyik nevelt fiam ül az ölemben, vagy dől a vállamnak. :o) Elmondhatatlan, hogy mennyire hiányoznak a régi szép idők! :o) Leszámítva persze az ex-feleségünket. Ő mondjuk kimaradhatott volna a mi családunkból. Dehát így jár az, aki minden józan esze ellenére belemegy egy kapcsolatba egy elvált pasival. Még akkor is, ha tényleg Ő az igazi! :o) Ahogy mondani szokták volt: a szerelem vak! Én még kiegészíteném, hogy mellé süket is és totál agyatlan, sose gondolkodik.

A nagy Őm egyébként már megint csavarog, a középső fiaim (-13 és -23) szintén, a kicsit elnyomta az álom a galérián, én meg egyedül ülök a kanapén és internetezek. Így persze könnyű meghatódottnak lenni. Na, majd ha hazajön: "még mindig nem teregettél ki?"