Nem szép dolog hosszan kommentelni másnál, de néha elragad a hév. Most először azonban a blogger hisztizett, hogy 4000-x (valamennyi) karakterrel túlléptem a komment szó jellegének megfelelő karakterszámot. :o)
Maimoninál olvastam
és nagyon fontosnak tartom, hogy sokan értesüljenek a műanyagok ártalmas hatásairól is. És fontosnak éreztem kiegészíteni néhány megjegyzéssel is - persze. :o)
Ide emelem ezért a Biszfenol-A (BPA - Bisphenol A) nevű vegyülettel kapcsolatban tett megnyugtatónak szánt (nem biztos, hogy sikerült) megjegyzés-féleségemet (utólagos kiegészítésekkel és belejavításokkal - de ez úgyse derült volna ki) - amit sokallt a blogger: :o)
"Nem hiszem, hogy okosabb lennék, de volt szerencsém egy Élelmiszertoxikológia tanár óráit látogatni. Ő a szakmájában eléggé elismert tekintély és nem is öreg, hogy elavultnak kéne tartani a felfogását vagy a tudását és beutalni az Akadémiára. ;o)
Szóval ő érdekes dolgokat mesélt arról, hogy hogyan vizsgálnak be egy-egy élelmiszerrel érintkező csomagolóanyagot, milyen különféle vásárlásokat bonyolítanak le, melynek során egy elképzelt átlag család ún. műanyag expozicíóját (vagyis a kitettség állapotát) vizsgálják. Nem csak a napit, hanem vannak hetes, sőt éves, több éves vizsgálatok. Úgy zajlik, hogy naponta bevásárolnak a képzelt családnak egy-egy adott ország vagy régió szokványos ételei szerint, majd amit kell elkészítenek ebédnek és az ételeket/italokat homogenizálják (fogyasztási gyakoriság alapján, tehát nem lesz több a felvágott, mint a kenyér és több leves, mint tortilla) és bemérik a benne található toxikus anyagokat. A mintavételnek nagyon szigorú szabályai vannak, most nem részletezném, de nálunk is buktató tétel az államvizsgán. :o)
Ő mondta azt, hogy a
tudomány mai állása szerint (tehát születhet még cáfolat is) a hazánkban és az Unióban csomagolásra felhasznált műanyagok nem károsak az egészségre.
Természetesen, aki átcsomagolja, nem követ el semmi hibát, bár a felvágott eltarthatósága csökken. Átcsomagoláskor még a legtisztább lakás levegőjéből is penészspóra kerül rá, illetve ezekben a csomagolásokban többnyire a belezárt levegő összetétele is eltér a légköritől, hogy az oxigént lélegző baktériumok szaporodását gátolják. Ezt hívják nitrogénnel tartósításnak és mielőtt valaki sikoltozni kezdene, minden légvételünk 80%-a nitrogén. :o)
Aki nem egészben veszi a sajtokat, az a penészesedést jól ismeri, hiszen a boltban is újracsomagolták már a sajtdarabot és ott fertőződött be.
Azonkívül az ételek nem tekinthetőek laboratóriumi értelemben véve sterilnek. Csak kereskedelmileg sterilek még a konzervek is, mert egy bizonyos fokú hőkezelésen túl az ételben olyan változások mennének végre, hogy nem volna rá kereslet. :o) Ki a fene akarna kozmás sóletet vagy még rosszabb: odaégetett csemegekukoricát venni?
Első hallásra ijesztő élelmiszeripari fogalom a kereskedelmi sterilitás, ami azt jelenti, hogy a kór- és romlást okozó baktériumok számát jóval a veszélyes érték alá csökkentik. De azért marad benne. Mégsem kell megijedni, mert a krumplin, zöldségeken és a tojáson nagyságrendekkel több van (százszorosa, ezerszerese, tízezerszerese). :o) Viszont a felbontott konzervet nem kéne utána napokig a hűtőben tárolni, mert versengő mikrobaflóra nélkül a spórások szaporodnak el és nem jó karma az ilyen "pihentetett" konzervet megenni.
Éppen ezért szerintem a műanyag jelentette kockázat elenyésző például az ételben jelenlevő spórás baktériumok elszaporodásához képest.
Mindazonáltal mégsem merném azt mondani, hogy ne csomagolja át senki az ételét, de személy szerint a gyereknek sose adnék se műanyagflakonban, de pláne nem törékeny üvegben teát az iskolába (dobozos kakaót vagy kisdobozos rostos üdítőt kap), igaz kólát se veszek neki, mert azt sokkal ártalmasabbnak tartom, mint az iskolai csapvizet vagy a dobozos kakaót, amit kap mindennap. Soha nem felejtem el, amikor az uszodai teásüvegem eltört és eláztatta a tanszereimet. Különösen mivel akkoriban még nem kaptak a gyerekek csak úgy új tankönyvet, ha a régit szét lehetett vágni késsel miután megszáradt és még olvasható maradt.
Azzal a kitétellel is maximálisan egyetértek, hogy a mikróban ne használjuk bizonytalan eredetű műanyagtálat, sőt még jobb, ha sok jénai edényt veszünk helyettük, se fóliát (bár a mikrózható fajta lehet, hogy jó - nekem még sincs), de például azt a műanyagharangot, amit a melegített étel fölé lehet borítani jó ötletnek tartom, mert könnyebb kitakarítani, mint a mikrót (pláne, ha szétfröcsög a kacsazsír vagy a spenót) és az étellel nem is érintkezik - kivéve azzal, ami úgyis pocsékba ment a szétfröccsenés miatt. :o)
A babáknak szerintem egyáltalán nem kell cumisüveg, a második fiamat anélkül neveltem fel, hogy valaha elfogadta volna, bár az első nagy "cimcumkókás" volt, még úgy is, hogy estére csak vizet kapott bele. De nagyszerű, hogy lehet olyan üveget is kapni, amiben nincs BPA - bár a rendes üvegben sincs. :o) Olyan szopókás förmedvényünk meg sosem volt, el sem tudom képzelni, hogy mi történik vele, amikor rostos üdítő szárad bele a csőrébe.
De a felvilágosításként tálalt félinformáció terjedése nagyon hasonlít a több hullámban végigfutó E-számos hisztériára és pánikkeltésre. Olyan, mint a legenda, van némi valós alapja, de nem úgy, nem akkor és nem azokkal esett meg, ahogy mesélik. (pl. Gumicukor tényleg kilőve: tartrazinnal színezik, nem jó - de mondjuk nem kapunk tőle szivacsos agyvelősorvadást, mert nem valószínű, hogy BSE-s marhából van)
Másrészről szót sem ejtettek arról, ami ugyanolyan veszélyes: a ftalátról - egy pvc-műanyaglágyítóról.
Pedig ezzel kapcsolatosan annyira rám ijesztett a tanár úr, hogy a konyhám pvc-padlóját kőre cseréltem, a sérült felületű műanyagedényeket rozsdamentes fémtálra cseréltem (de az ikejásakat azért megtartottam, mert annak nem sérült a felülete, pedig a habverővel adok nekik rendesen - és bízom a márkában), mert a ftalát kioldódik és belélegezzük. És nem tudtam, hogy a mi pvc-padlónkban használtak-e ftalátot, de azt tudtam, hogy a műanyagtálak és a konyhapultom viszont melamin (tehát menniük kell). A melaminról viszont megtudtam, hogy az általam még mindig bojkottált Nestlétől, hogy a termékeik gyártásához használt edényekből technológiai szennyezésként belekerül az ételbe. Ha ez igaz, akkor a nyuszi forduljon fel a kakaójával és a műanyagtálgyártók is...
De felhasználják a ftalátokat a pvc-padlón kívül (néha tévesen: linóleum - a kettő nem ugyanaz!), a zsírkréta, a gyurma készítése során, sőt a gyerekjátékok egy részénél is meg a gyógyszeriparban, orvosi eszközök gyártásakor, parfümökben és - mily meglepő - növényirtó szerekben is (vagyis a felszíni vizekbe is belemosódik). A növényirtóban nem tudom miért kell, de a műanyagokhoz az alakíthatóságuk miatt kell hozzáadni. A ftalátokkal ugyanis növelni lehet a tartósságukat és - ami a gyártónak fontosabb - könnyebben alakíthatóak, rugalmasabbak lesznek, ami a formázáskor nagyon fontos.
A ftalátokat is kapcsolatba hozzák az allergiával, asztmával, szintén antiandrogén, elhízást, hormonzavart okoz, sőt rákkeltő is.
A tanár úr nem hitegetett azzal, hogy valaha Mo-n ismernék fel egy műanyag gyártása vagy felhasználása során alkalmazott vagy keletkező vegyi anyagok veszélyességét, mert az élelmiszerbiztonság helyett fontosabb célokra költünk (nem akarok politizálni), de azt viszont elárulta, hogy naprakészek az Uniós irányelvek és más ajánlások tekintetében, sőt a külföldi eredményeket is nyomon követik.
Most nem hiszem, hogy sokat segítettem, csak szerettem volna egy kicsit erősíteni a bizalmat az élelmiszerbiztonságban.
Meg aztán a párizsi se fordul elő a természetben, abban mégis jobban bíznak némelyek. Én például egyáltalán nem veszek felvágottat csak olyat, amin látszik, hogy miből készült: csemege karaj, tarja, német eredetű sonkaszeletek (feketeerdei és társai), bacon, aszpikos pulyka. Igaz a csomagolással az első fogyasztásig reszkírozok. :o)
Ijesztgessek én is? A vörösárukat (virsli, párizsi, krinolin) nitrittel tartósítják, ami nem fiúsítja/lányosítja/felhizlalja a csecsemőket (ilyen hatásai egyáltalán nem ismertek), hanem rögtön meg is öli őket. Methaemoglobinaemia - a nitrit irreverzibilisen (vissza nem fordíthatóan) kapcsolódik a vörösvértestek oxigénszállító haemoglobinjához. Ha a helyi víz nitritet vagy nitrátot tartalmaz (főleg Nógrád megye és környéke) szoktak ingyen zacskós vizet adni a kismamáknak.
Az alföldön pedig szinte mindenütt arzénes a víz, ahol artézi kútból jön. Ezt a helyi vízszolgáltató ellenőrzi, hogy a víz arzéntartalma a fogyaszthatósági érték alatt maradjon.
A szójának (és a hüvelyeseknek) is van fitoösztrogén tartalma, ami korlátlanul fogyasztva szintén a fiúk ellányosodását, a lányok korai nőiesedését okozhatja.
A közel-keletről származó pisztácia szállítmányokat gyakran kell visszafordítani magas aflatoxintartalmuk miatt Az aflatoxin egyfajta, penészgomba (általában az Aspergillus család tagjai közül néhány) által termelt halálhoz vagy súlyos májkárosodáshoz vezető méreg.
Az szegedi malomban nemrég derült fény arra, hogy a magyar gabona fuzáriumszennyezettsége szintén határérték feletti, ami a hibás termesztés, betakarítás és tárolás következménye. Fiúknál nőiesedést, lányoknál korai nemi érést eredményezhet. Gratulálunk magyar mezőgazdaság, mostantól - a parlagfűültetvények mellett - ezt is nektek köszönhetjük!
Szerintem elég objektív
ez a tájékoztató a MÉbiH (Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal) oldalán.
Akit bővebben érdekel keressen rá a JECFA (nemzetközi toxikológiai intézmény, tk. mindenki hozzájuk igazodik), vagy az ADI-érték (acceptable daily intake - elfogadható napi bevitel) meghatározására. Az ADI egyébként tényleg nagyon szigorúan van meghatározva, a lényege, hogy úgy határozzák meg, hogy egy-egy adott kérdéses vegyület az egész életünk során elfogyasztásra kerülő mennyiségét meghatározzák és azt osztják le egy napra. Így ha egy bizonyos ideig az ajánlottnál nagyobb mennyiséget fogyasztunk belőle, akkor sincs baj, mert később bőven lesz ideje kiürülni.
Senkinek nem szerettem volna a lelkébe gázolni, mindenki tegyen a belátása szerint. Csak a másik oldalt is képviseletét láttam el egy kicsit. :o)"
Átolvastam egyébként a tavalyi diákat is, hogy említette-e a tanár, mert az azonos ADI-érték és a hasonló tünetek miatt gyanús lett, hogy nem ugyanaz-e a ftalát és a BPA, de az angol wikipedian eltérő térszerkezetű valamiről van szó, persze ettől még lehet a toxikus hatásuk ugyanolyan. Majd megkérdezem azért.
Nem mindenki tudja, ezért néhány műanyag rövidítését ideírom:
- polietilén (PE - nejlonzacsi, ami nem is nejlon, hanem hívjuk szabatosan bevásárló zacskónak),
- polipropilén (PP - átlátszó szatyrok, pelusok, tic-tac fedele, műanyag ruhák - olvad, nem ég, de képes égési sérülést okozni),
- polisztirol (PS - a fehér habos műanyag ételtálca, például a húsok alatt a hiperszuperekben is ilyen van, de létezik belőle pohár meg a mekis kávéspohár is ilyennel van bevonva, cd-tok is készülhet belőle),
- polivinilklorid (PVC - padló, gyerekjáték, zsírkréta, gyurma),
- poliamid (PA- ez a NEJLON (nylon)! Ilyen a fogkefesörte is - és ami csak a szánkba kerül, arra is vonatkoznak az élelmiszerekre vonatkozó előírások),
- polikarbonát (PC - CD, DVD, palackok (amiknek erősebb a fala), szemüvegbevonatok és lencsék, poharak, biztonsági üveg, laboratóriumi eszközök),
- triaminotriazin (melamin - műanyag edények, hőálló műanyag felületek, mint a konyhapult),
- politetrafluoroetilén (PTFE - teflon),
- polietilén tereftalát (PET - üdítős palackok, mikróedényzet, némely filmszalag, szintetikus vitorlavászon),
- polimetil-metakrilát (PMMA - plexi, jégkorong, autólámpabúra)
A műanyagok egy-egy vegyületből (egységből, vö. monomerből) polimerizációval készülnek, vagyis az egységekből egy hosszú láncot hoznak létre különböző technológiákkal (melegítés, keverés, lágyítás, reagensek hozzáadása stb.). A műanyagok túlnyomó többsége éppen ezért a környezetben nem bomlik le. Egy egyszerű technológiával és némi többletköltséggel lehetőség lenne keményítőmolekulákat kapcsolni a műanyagpolimerláncba, és így a szaprofita (talajlakó, lebontó) mikroorganizmusok meg tudnák kezdeni a lánc bontását, így az ilyen műanyag lebomlana, de sajnos ez még csak akkor elérhető, ha van olyan hiperszuper vagy más megrendelő, aki megszponzorálja a termelés többletköltségét.
Maguk a műanyagpolimerek nem toxikusak, gyakorlatilag az élelmiszerek által (is) oldhatatlanok, de technológiától függően szennyező mono- és oligomerek (közepes láncdarabok) visszamaradhatnak. Ezeket az élelmiszerek csomagolására szánt termékeknél utókezeléssel igyekeznek csökkenteni.
A toxikus monomereket tartalmazó műanyag monomereket ellenőrzik az élelmiszerekben, tehát vagy határérték alatt találhatóak vagy (fajtától függően) egyáltalán nem lehetnek az élelmiszerben, tehát nem használható fel a kritikus csomagolóanyag élelmiszer csomagolására.
Az oligomerek viszont többnyire nem toxikusak, csak büdösek, az élelmiszer élvezeti értékét viszont rontják. Szerintem a mekiskávé/mekistea például lehet, hogy ilyen. Utoljára mondjuk 13 éve ittam ilyen pohárból forró italt, mert szerintem szörnyű mellékíze van.
A műanyaggyártás során felhasznált segéd-és adalékanyagok között több toxikus is található (pl. ftalátok), ezért a csomagolóanyagokat úgy kell kiválasztani az adott élelmiszerhez, hogy az élelmiszer ne legyen képes, vagy csak nagyon kismértékben ezeket kioldani. Olyan mennyiségben, ami emberre nézve egészségkárosító lehet nem oldódhat ki semmi ilyen technológiai segéd- vagy adalékanyag.
A cumik minőségével és biztonságával kapcsolatosan az Egészségügyi Szociális és Cs (? már elfelejtettem, hgoy ez család-milyen volt) Minisztérium már 2002-ben hozott rendeletet: 9/2002.(X.17.) ESZCSM.
És aki azt hiszi, hogy a latex vagy gumicumi biztonságosabb, az nagyot téved. Tessék inkább ha törik-ha szakad szoptatni, de ha nem megy üvegből készült cumisüvegből más anya tejét adni (ismerőstől bátran elkérhetjük az aznapi vagy a gyorsan lefagyasztott "maradékát" - manapság szinte mindenki fej is). Ha ebben nem bízunk, akkor a védőnői szolgálaton keresztül lehet anyatejhez jutni.
Amúgy az is lehet, hogy a húslevesben főtt friss zöldség vagy a kapart szalonna egészségesebb a tápszernél (és nem csak a nem megfelelő, műanyag cumisüveg miatt). Persze azért nem fogom diétás tanácsként azt adni, hogy egyenek a csecsemők kapart szalonnát, de jó házi "szalonkát" még én is ettem kiskoromban, igaz a 4. hónap után jöttem le végképp a ciciről. ;o) Lehet, hogy emiatt (is) sikerültem félre.
