Ez nem egy szabályos étrendi ajánlás lesz, hanem csak az én gondolataim a modernkori étrendi ajánlásokról, csodaszerekről, "csodafogyókúrákról", újmódi betegségek diétájáról és úgy általában a táplálkozásunkról.
Amikor nem vettek fel az orvosira, akkor elkezdtem a dietetika szakot, ahogy azok is, akiket nem vettek fel fogorvosnak, gyógytornásznak, közegészség- és járványügyi ellenőrnek (vagyis közegesnek), illetve védőnőnek. A hatvanvalahány fős évfolyamból mindössze ketten voltak olyanok, akik tudták, mi fán terem a dietetikus, az egyikük egyes típusú diabéteszben szenvedett, a másikuk édesanyja élelmezésvezető, így látott már dietetikust. A végére alig 26-an végeztünk. Nekem viszont annyira megtetszett a téma, hogy a következő évben a jól sikerült fizika és biológia központi írásbelik ellenére, szóbelizni már nem mentem el és maradtam a szakon. Nem is bántam meg!
Sok-sok érdekes dolgot tanultam. Ennek egy része, mint pl. a filozófia, a logika vagy az anatómia - egy szűk táplálkozáshoz és keringési-kiválasztási rendszerhez köthető spektruma kivételével - nem fontos, más része viszont oly mértékben keltette fel az érdeklődésemet, hogy azóta is szívesen olvasok szakcikkeket (élettan, biokémia és persze dietetika). Volt háztartásökonómiánk is, amelynek kapcsán a földművelés kialakulásáról és sok más témáról is szó esett.
Írtam több házidolgozatot, aminek ma nagyon örülök, mert például a főzési szokásainkról és a befőzésről a családunkban meg tudtam kérdezni nagymamámat is és sok érdekeset mesélt, amit így megőrizhetek írásos formában is. És írtam a gasztonómiáról is, egy nagyszerű piros színű könyvből, csak sajnos nem írtam be az irodalomjegyzékbe, mert triviális volt, a tanárnő adta. :o( Azóta is rá vagyok kattanva erre a témára (is), mert hihetetlenül érdekes, hogy például a "mór behatásra" a spanyoloknak is van töltött káposztájuk és paprikájuk is. :o)
Ezért nagyon megörültem, amikor Maimoni a Praktikák sok gyerekhez blog méltán közkedvelt szerzője ☺ egy nagyon jónak tűnő könyvet ajánlott: dr. Ketter László: Gasztronómiánk krónikája. Mindjárt megdobbant a szívem és elhoztam az utolsó darabot az Antikvárium.hu-tól.
(Aki furcsálja, hogy miért ilyen részletesen linkelek az olvassa el WiseLady bloggeres IT blogján a horgonyszövegekről szóló javaslatát!)
A könyv két nap múlva a kezemben volt, és nem tartott sokáig, amíg kiolvastam. Annyira tetszett! Természetesen vannak benne szakmai leírások, de számtalan olyan tény és valószínűsíthető feltevés is, amelyeket azóta beigazoltak, olvastam másutt is vagy ma is megállja a helyét.
Amikor régebben Steven Pinker Az elme működése című könyvét olvastam, abban is volt a táplálkozással, mint társadalmi-társas eseménnyel kapcsolatos rész és én ott csodálkoztam rá először arra, hogy a zsidók kóser és az arabok halal ételekkel kapcsolatos tilalmainak és elvárásainak az értelme esetleg nem annyira, de legalábbis nem CSAK egészségügyi magyarázatú, hanem a törzsek összetartásának szükségessége miatt született. Steven Pinker szerint ugyanis a sertés és a szeszesitalok fogyasztásának tilalma azért lehetett fontos, mert a nomád népek a csatákon kívül az időszakos élőhelyeiken vesztettek tagokat jelentős számban.
Szerinte az együttevésnek, mint társadalmi jelentőségű tevékenységnek olyan összehozó és összetartó ereje volt (és természetesen van is), hogy a mai napig fennmaradnak a mítoszokban. Például az Ezeregyéjszakában, hogy keletiek nem esznek az ellenségükkel, hogy Perszephoné félévente az alvilágba kényszerül hitvesnek, csak mert megevett három gránátalma magot Hádész kezéből és így tovább. Ez ma is megjelenik, hiszen a legtöbb vendégség fő vezérmotívuma a társalgáson túl az ilyen-olyan közös étkezésekben nyilvánul meg, szociálpszichológusok a cégen belüli dinamikára és csoportokra képesek következtetni pusztán abból, ha elemzik, hogy kik hol és hogyan fogyasztják el az ebédjüket és jellemzően kiknek a társaságában. Mert akivel együtt eszünk, az többnyire kedves ismerősünk, sőt gyakran a barátunk.
Érdekesnek találtam, hogy dr. Ketter László ugyanezt már 1985-ben leírta a könyvében és a sertéshús fogyasztásának tilalmát meg is magyarázta. A sertésnek sok vízre van szüksége, ezért nomád népeknek nem praktikus háziállat. A magyarok is az Etelközben ismerkedtek meg először a sertéstartással. Aztán a sertést jellemzően a húsáért tartjuk, esetleg még a kikészített bőréből lehet használati tárgyakat készíteni és akkor már mennyivel hasznosabb jószág a táplálkozásban önellátó, igénytelen és könnyen továbbhajtható juh (ld. Jákob és nejeinek vonatokozó bibliai története) vagy a kecske, ami a húsán kívül gyapjat/szőrt és tejet is ad. Nem beszélve a tevéről vagy a bivalyról, ami ezeken felül szállításra is alkalmas. Így tehát a porhanyós sertéshústól, amit a földműves szomszédok asztalán kóstolhattak meg, de az már együttevés, beszélgetés, "eretnek", más szempontú gondolatok meghallgatása, tehát nem kívánatos esemény. :o) Így aztán az erkölcsös hívő kívánatos magaviseletén túl előírja az adott vallásos kézikönyv, hogy mit nem ehetnek a hívek. :o) Ez a mai nap is így van és ezek a vallási előírások nehezítik az Európában dolgozó muzulmán vendégmunkások beilleszkedését is, ami iszlám szempontból jó, a mi szempontunkból meg olykor bosszantó.
Persze nem vitatom, hogy a Közel-keleten a nagy melegben a nyers vér fogyasztásának tilalma is jogos elvárás, mert gyorsan megromlik, tehát egészségügyi kockázatot jelent. És lehet, hogy tényleg a sertések trichinella fertőzöttsége is lehetett az ok, bár már a római korban is volt szabály arra, hogy a mészárszékeken hogyan ellenőrizzék a hús minőségét a mészárosok, tehát elviekben nem kizárt, hogy ezt a Közel-Keleten is tudták. De nekem nagyon tetszik a fenti magyarázat is.
Ha megvizsgáljuk a mai kor táplálkozási irányzatait, azt találjuk, hogy ilyen "étkezési szekták" ma is vannak, legfeljebb a vallás nem társul hozzá vagy legalábbis nem elsődlegesen. Hogy mikre gondolok? Makrobiotikus, vegetáriánus, vegán, paleolit, Atkins étrendek és még sorolhatnám. Ugye, ismerős? Az ilyen étrendet követő emberekre jellemző, hogy kicsit hivalkodnak a követett étrenddel és azt minden más diéta fölé helyezik és kicsit lenézik azokat, akik simán benyomják a csülök Pékné módra fantázia nevű mérget. Természetesen tisztelet a kivételnek! Így aztán kiteszik magukat a "normális" étrenden élő, jól-rosszul tájékozott emberek rosszallásának, akik aztán vagy jótanácsokkal látják el őket vagy titokban (esetleg nyíltan) mulatnak rajtuk.
Hú, én most nem írom le, hogy melyiket miért nem választanám szakmai szempontok alapján, mert nem szeretek kéretlen tanácsokat osztogatni. Pláne nem szeretek ízlésekről és pofonokról vitatkozni másokkal. Ha valaki megkérdezi az más, de miért kössek bele - pláne nem szándékosan - ismeretlen emberekbe itt a blogon keresztül. Meg aztán olyan keveset tudunk az ember működéséről, hogy bármelyik tanácsomat csak úgy adnám jó szívvel, ha úgy kezdenék minden mondatot, hogy "A tudomány mai álláspontja szerint". :o) Így aztán, ne ijedjen meg senki, egyen továbbra is magokat és répát vagy disznózsírt, ha akar, én aztán senkit nem beszélek le semmiről. :o) Mindenkinek joga van a saját döntéseihez!
A legújabb paleolit őrületről azért megjegyezném, hogy az étrend alapfeltevése, hogy azt kell enni, amit az ősember, illetve hogy a tej és a gabona nem emberi ételek. Nos, akkor nem árt, ha télen éhezünk is egy kicsit, csak mert az ősember se mindig tudott húst szerezni. ;o) Perszeelvehetjük a szomszédos törzsek élelmét levadászhatjuk a szomszéd család udvarát is, ha már nagyon nem bírjuk a böjtöt. És szerintem nem ártana annyit mozogni se, mint az ősember, de legalábbis gyalog járni mindenhova. Ha már csinálunk valamit, csináljuk jól! ;o)
A tudomány mai állása szerint ajánlom elolvasásra ezeket az INDEX-cikkeket, mindenkinek, aki még nem rabja a paleolit étrendnek (egyébként lehet vele fogyni, hiszen ez is hiányállapot-diéta), amelyek bár a tejről nem szólnak, de a gabonagyűjtögetésről igenis, ahogy Dr. Ketter László könyve is leírja, hogy hogyan alakult ki a földművelés és a gabonatermelés már az őskorban.
Index: A neandervölgyi ember főtt zöldségeket is evett
Index: Már az ősember is használt wc-t - így könnyen kideríthető, hogy evett-e gabonát. :o)
Index: Az ősemberek is ettek kenyeret - a cikkből az is kiderül, hogy még őrlőköveik is voltak a gabona feldolgozásához!
Index: Kétezerötszáz éves ételeket tártak fel - és ez már nem az őskor, de nagyon érdekes régészeti felfedezés egy kínai sírkamrából. :o)
Ha már a gabonafélék táplálkozásra alkalmasságát bebizonyítottuk, azért álljunk meg egy kicsit. A mai étrendi ajánlásokban gyakran szerepel a teljes kiőrlésű gabonafélékből készült élelmiszerek fogyasztása, mint hasznos és kívánatos élelmi rost forrás. Az élelmi rostok szerepe a táplálkozásunkban kétszeres. Egyrészt mint prebiotikum, ellenállanak az emésztőenzimeinknek és így a hasznos bélbaktériumainkat táplálják és elősegítik szaporodásukat. Másrészt ballasztanyagul szolgálnak a széklet megfelelő állagának és mennyiségének kialakításában. Ha a negro a torok kéményseprője, akkor az élelmi rostok kétségkívül a bélrendszerünk kéményseprője. :o) Naponta 25-30 g rostot kell elfogyasztani, de ha fogyókúrázunk, akkor általában a gabonafélék fogyasztását csökkentjük elsőként, tehát lecserélhetjük a kenyerünket valódi rostos kenyérre. Mi nem "valódi": Melasszal színezett félbarna kenyér (ennek a szerkezete ugyanolyan lyukacsos és habos, mint a fehér kenyéré, és nagyságra is ugyanakkora), rozsos kenyér, rozskenyér (ezek valójában barna kenyerek ugyan, de a rost tartalmuk nem jelentősen magasabb a búzakenyérénél). Ha korpás kenyeret, pékárut választunk már jobb úton járunk. Aztán vannak a magos kenyerek. Csak hát, vigyázni kell, mert ezek jellemző tápanyaga inkább a zsiradéktartalom és nem az élelmi rost. Gondolok itt például a tökmagra, szotyira, szezámmagra. Finomnak, finom, de fogyókúrában (csökkentett energiatartalmú táplálkozás esetén) nem ezt kell elsőként választani és normál táplálkozásnál is körültekintően kell az étrendbe illeszteni. Másrészről - és ezt azt hiszem már írtam - a régi korok emberei se voltak hülyék... A fehér kenyér könnyebben emészthető és mikrobiológiailag jóval tisztább a korpás testvérénél. :o) Mivel a héj felületén a magot szennyező anyagok jelentős mennyiségben vannak jelen, mint például a talajlakó mikroorganizmusok, a penészgombák és az általuk termelt mikotoxinok, régebben az ólomtartalom a kipufogóból. Az őrlés során a korpa eltávolításával a liszt szennyezettsége harmadára csökken. Csak, hogy erre is gondoljunk. :o) És rost van a gyümölcsökben (különösen sok a málnában, egresben, szőlőben, szilvában stb.) meg a zöldségekben is, különösen a hüvelyes zöldségekben, amelyek jól komplettálják (kiegészítik) a gabonaféléket.
Ezt most postázom és ha még eszembe jut valami, azt egy második részben írom majd le. Még sok mindent akartam írni, de csak ezt a gondolatmenetet fejeztem be végül.
Amikor nem vettek fel az orvosira, akkor elkezdtem a dietetika szakot, ahogy azok is, akiket nem vettek fel fogorvosnak, gyógytornásznak, közegészség- és járványügyi ellenőrnek (vagyis közegesnek), illetve védőnőnek. A hatvanvalahány fős évfolyamból mindössze ketten voltak olyanok, akik tudták, mi fán terem a dietetikus, az egyikük egyes típusú diabéteszben szenvedett, a másikuk édesanyja élelmezésvezető, így látott már dietetikust. A végére alig 26-an végeztünk. Nekem viszont annyira megtetszett a téma, hogy a következő évben a jól sikerült fizika és biológia központi írásbelik ellenére, szóbelizni már nem mentem el és maradtam a szakon. Nem is bántam meg!
Sok-sok érdekes dolgot tanultam. Ennek egy része, mint pl. a filozófia, a logika vagy az anatómia - egy szűk táplálkozáshoz és keringési-kiválasztási rendszerhez köthető spektruma kivételével - nem fontos, más része viszont oly mértékben keltette fel az érdeklődésemet, hogy azóta is szívesen olvasok szakcikkeket (élettan, biokémia és persze dietetika). Volt háztartásökonómiánk is, amelynek kapcsán a földművelés kialakulásáról és sok más témáról is szó esett.
Írtam több házidolgozatot, aminek ma nagyon örülök, mert például a főzési szokásainkról és a befőzésről a családunkban meg tudtam kérdezni nagymamámat is és sok érdekeset mesélt, amit így megőrizhetek írásos formában is. És írtam a gasztonómiáról is, egy nagyszerű piros színű könyvből, csak sajnos nem írtam be az irodalomjegyzékbe, mert triviális volt, a tanárnő adta. :o( Azóta is rá vagyok kattanva erre a témára (is), mert hihetetlenül érdekes, hogy például a "mór behatásra" a spanyoloknak is van töltött káposztájuk és paprikájuk is. :o)
Ezért nagyon megörültem, amikor Maimoni a Praktikák sok gyerekhez blog méltán közkedvelt szerzője ☺ egy nagyon jónak tűnő könyvet ajánlott: dr. Ketter László: Gasztronómiánk krónikája. Mindjárt megdobbant a szívem és elhoztam az utolsó darabot az Antikvárium.hu-tól.
(Aki furcsálja, hogy miért ilyen részletesen linkelek az olvassa el WiseLady bloggeres IT blogján a horgonyszövegekről szóló javaslatát!)
A könyv két nap múlva a kezemben volt, és nem tartott sokáig, amíg kiolvastam. Annyira tetszett! Természetesen vannak benne szakmai leírások, de számtalan olyan tény és valószínűsíthető feltevés is, amelyeket azóta beigazoltak, olvastam másutt is vagy ma is megállja a helyét.
Amikor régebben Steven Pinker Az elme működése című könyvét olvastam, abban is volt a táplálkozással, mint társadalmi-társas eseménnyel kapcsolatos rész és én ott csodálkoztam rá először arra, hogy a zsidók kóser és az arabok halal ételekkel kapcsolatos tilalmainak és elvárásainak az értelme esetleg nem annyira, de legalábbis nem CSAK egészségügyi magyarázatú, hanem a törzsek összetartásának szükségessége miatt született. Steven Pinker szerint ugyanis a sertés és a szeszesitalok fogyasztásának tilalma azért lehetett fontos, mert a nomád népek a csatákon kívül az időszakos élőhelyeiken vesztettek tagokat jelentős számban.
Szerinte az együttevésnek, mint társadalmi jelentőségű tevékenységnek olyan összehozó és összetartó ereje volt (és természetesen van is), hogy a mai napig fennmaradnak a mítoszokban. Például az Ezeregyéjszakában, hogy keletiek nem esznek az ellenségükkel, hogy Perszephoné félévente az alvilágba kényszerül hitvesnek, csak mert megevett három gránátalma magot Hádész kezéből és így tovább. Ez ma is megjelenik, hiszen a legtöbb vendégség fő vezérmotívuma a társalgáson túl az ilyen-olyan közös étkezésekben nyilvánul meg, szociálpszichológusok a cégen belüli dinamikára és csoportokra képesek következtetni pusztán abból, ha elemzik, hogy kik hol és hogyan fogyasztják el az ebédjüket és jellemzően kiknek a társaságában. Mert akivel együtt eszünk, az többnyire kedves ismerősünk, sőt gyakran a barátunk.
Érdekesnek találtam, hogy dr. Ketter László ugyanezt már 1985-ben leírta a könyvében és a sertéshús fogyasztásának tilalmát meg is magyarázta. A sertésnek sok vízre van szüksége, ezért nomád népeknek nem praktikus háziállat. A magyarok is az Etelközben ismerkedtek meg először a sertéstartással. Aztán a sertést jellemzően a húsáért tartjuk, esetleg még a kikészített bőréből lehet használati tárgyakat készíteni és akkor már mennyivel hasznosabb jószág a táplálkozásban önellátó, igénytelen és könnyen továbbhajtható juh (ld. Jákob és nejeinek vonatokozó bibliai története) vagy a kecske, ami a húsán kívül gyapjat/szőrt és tejet is ad. Nem beszélve a tevéről vagy a bivalyról, ami ezeken felül szállításra is alkalmas. Így tehát a porhanyós sertéshústól, amit a földműves szomszédok asztalán kóstolhattak meg, de az már együttevés, beszélgetés, "eretnek", más szempontú gondolatok meghallgatása, tehát nem kívánatos esemény. :o) Így aztán az erkölcsös hívő kívánatos magaviseletén túl előírja az adott vallásos kézikönyv, hogy mit nem ehetnek a hívek. :o) Ez a mai nap is így van és ezek a vallási előírások nehezítik az Európában dolgozó muzulmán vendégmunkások beilleszkedését is, ami iszlám szempontból jó, a mi szempontunkból meg olykor bosszantó.
Persze nem vitatom, hogy a Közel-keleten a nagy melegben a nyers vér fogyasztásának tilalma is jogos elvárás, mert gyorsan megromlik, tehát egészségügyi kockázatot jelent. És lehet, hogy tényleg a sertések trichinella fertőzöttsége is lehetett az ok, bár már a római korban is volt szabály arra, hogy a mészárszékeken hogyan ellenőrizzék a hús minőségét a mészárosok, tehát elviekben nem kizárt, hogy ezt a Közel-Keleten is tudták. De nekem nagyon tetszik a fenti magyarázat is.
Ha megvizsgáljuk a mai kor táplálkozási irányzatait, azt találjuk, hogy ilyen "étkezési szekták" ma is vannak, legfeljebb a vallás nem társul hozzá vagy legalábbis nem elsődlegesen. Hogy mikre gondolok? Makrobiotikus, vegetáriánus, vegán, paleolit, Atkins étrendek és még sorolhatnám. Ugye, ismerős? Az ilyen étrendet követő emberekre jellemző, hogy kicsit hivalkodnak a követett étrenddel és azt minden más diéta fölé helyezik és kicsit lenézik azokat, akik simán benyomják a csülök Pékné módra fantázia nevű mérget. Természetesen tisztelet a kivételnek! Így aztán kiteszik magukat a "normális" étrenden élő, jól-rosszul tájékozott emberek rosszallásának, akik aztán vagy jótanácsokkal látják el őket vagy titokban (esetleg nyíltan) mulatnak rajtuk.
Hú, én most nem írom le, hogy melyiket miért nem választanám szakmai szempontok alapján, mert nem szeretek kéretlen tanácsokat osztogatni. Pláne nem szeretek ízlésekről és pofonokról vitatkozni másokkal. Ha valaki megkérdezi az más, de miért kössek bele - pláne nem szándékosan - ismeretlen emberekbe itt a blogon keresztül. Meg aztán olyan keveset tudunk az ember működéséről, hogy bármelyik tanácsomat csak úgy adnám jó szívvel, ha úgy kezdenék minden mondatot, hogy "A tudomány mai álláspontja szerint". :o) Így aztán, ne ijedjen meg senki, egyen továbbra is magokat és répát vagy disznózsírt, ha akar, én aztán senkit nem beszélek le semmiről. :o) Mindenkinek joga van a saját döntéseihez!
A legújabb paleolit őrületről azért megjegyezném, hogy az étrend alapfeltevése, hogy azt kell enni, amit az ősember, illetve hogy a tej és a gabona nem emberi ételek. Nos, akkor nem árt, ha télen éhezünk is egy kicsit, csak mert az ősember se mindig tudott húst szerezni. ;o) Persze
A tudomány mai állása szerint ajánlom elolvasásra ezeket az INDEX-cikkeket, mindenkinek, aki még nem rabja a paleolit étrendnek (egyébként lehet vele fogyni, hiszen ez is hiányállapot-diéta), amelyek bár a tejről nem szólnak, de a gabonagyűjtögetésről igenis, ahogy Dr. Ketter László könyve is leírja, hogy hogyan alakult ki a földművelés és a gabonatermelés már az őskorban.
Index: A neandervölgyi ember főtt zöldségeket is evett
Index: Már az ősember is használt wc-t - így könnyen kideríthető, hogy evett-e gabonát. :o)
Index: Az ősemberek is ettek kenyeret - a cikkből az is kiderül, hogy még őrlőköveik is voltak a gabona feldolgozásához!
Index: Kétezerötszáz éves ételeket tártak fel - és ez már nem az őskor, de nagyon érdekes régészeti felfedezés egy kínai sírkamrából. :o)
Ha már a gabonafélék táplálkozásra alkalmasságát bebizonyítottuk, azért álljunk meg egy kicsit. A mai étrendi ajánlásokban gyakran szerepel a teljes kiőrlésű gabonafélékből készült élelmiszerek fogyasztása, mint hasznos és kívánatos élelmi rost forrás. Az élelmi rostok szerepe a táplálkozásunkban kétszeres. Egyrészt mint prebiotikum, ellenállanak az emésztőenzimeinknek és így a hasznos bélbaktériumainkat táplálják és elősegítik szaporodásukat. Másrészt ballasztanyagul szolgálnak a széklet megfelelő állagának és mennyiségének kialakításában. Ha a negro a torok kéményseprője, akkor az élelmi rostok kétségkívül a bélrendszerünk kéményseprője. :o) Naponta 25-30 g rostot kell elfogyasztani, de ha fogyókúrázunk, akkor általában a gabonafélék fogyasztását csökkentjük elsőként, tehát lecserélhetjük a kenyerünket valódi rostos kenyérre. Mi nem "valódi": Melasszal színezett félbarna kenyér (ennek a szerkezete ugyanolyan lyukacsos és habos, mint a fehér kenyéré, és nagyságra is ugyanakkora), rozsos kenyér, rozskenyér (ezek valójában barna kenyerek ugyan, de a rost tartalmuk nem jelentősen magasabb a búzakenyérénél). Ha korpás kenyeret, pékárut választunk már jobb úton járunk. Aztán vannak a magos kenyerek. Csak hát, vigyázni kell, mert ezek jellemző tápanyaga inkább a zsiradéktartalom és nem az élelmi rost. Gondolok itt például a tökmagra, szotyira, szezámmagra. Finomnak, finom, de fogyókúrában (csökkentett energiatartalmú táplálkozás esetén) nem ezt kell elsőként választani és normál táplálkozásnál is körültekintően kell az étrendbe illeszteni. Másrészről - és ezt azt hiszem már írtam - a régi korok emberei se voltak hülyék... A fehér kenyér könnyebben emészthető és mikrobiológiailag jóval tisztább a korpás testvérénél. :o) Mivel a héj felületén a magot szennyező anyagok jelentős mennyiségben vannak jelen, mint például a talajlakó mikroorganizmusok, a penészgombák és az általuk termelt mikotoxinok, régebben az ólomtartalom a kipufogóból. Az őrlés során a korpa eltávolításával a liszt szennyezettsége harmadára csökken. Csak, hogy erre is gondoljunk. :o) És rost van a gyümölcsökben (különösen sok a málnában, egresben, szőlőben, szilvában stb.) meg a zöldségekben is, különösen a hüvelyes zöldségekben, amelyek jól komplettálják (kiegészítik) a gabonaféléket.
Ezt most postázom és ha még eszembe jut valami, azt egy második részben írom majd le. Még sok mindent akartam írni, de csak ezt a gondolatmenetet fejeztem be végül.
