Dolce vita

Kesergés helyett jöjjön az édes élet. Szóval a cukrok.

Nem akarok nagyon belemenni a kémiába, de néhány dolgot azért muszáj tisztázni, már csak azért is, mert valahogy el kell kezdeni a témát.

A cukrokat aszerint, hogy mennyi kapcsolódik belőlük a következő csoportokra bonthatjuk.

A legegyszerűbb, ha a cukrok magukban vannak, nem kapaszkodnak össze senki más "cukorfiával" és akkor monoszacharidoknak hívjuk őket.

A monoszacharidok közé tartoznak:
A glükóz, amit szőlőcukornak is hívunk.
A fruktóz, amit gyümölcscukornak is hívunk.
A galaktóz, ami a tejcukor egyik "fele".

Természetesen még több monoszacharid molekula is létezik, ezeknek azonban táplálkozásélettani szerepük elhanyagolható, mivel egyrészt emészthetetlen kötésben fordulnak elő a növényi sejtekben, másrészt ha fel is szívódnak általában a vizelettel változatlan formában ki is ürülnek (pl. a mannóz, amit ezért izotópos vizsgálatokban is bevetnek).

Azt gondolom, hogy a kémiai szerkezet nem annyira lényeges, ha valakit érdekel, a Wikipédián részletesen utánanézhet mindegyik térszerkezetének. Annyit azért megjegyeznék, hogy csak a D (a fényt jobbra forgató) izomereket tudja a szervezetünk hasznosítani, illetve a glükóz, a galaktóz és a mannóz hatos gyűrűvé kapcsolódik, a fruktóz viszont ötös gyűrűvé, bár ez is hat szénatomos vegyület. Az is lényeges, hogy a szomszédos monoszacharidok hanyadik szénatomjaikkal kapcsolódnak, mert más-más enzim bontja őket és némelyik enzimet nem termeli a szervezetünk. Na, nem kínozlak tovább titeket! :o)

Ezek a monoszacharidok azonban képesek összekapcsolódni és akkor keletkeznek diszacharidok, az oligoszacharidok és a poliszacharidok.

A diszacharidok esetében két cukormolekula kapcsolódik.

A legismertebb cukorfajta szacharóz, másként a kristálycukor, amit répacukornak is neveznek és egy fruktóz és egy glükóz molekula kapcsolódásával keletkezik. Egyes növényekben nagy mennyiségben fordul elő, ezeket hasznosítják ipari növényként a cukorgyártásban. Az első - és szerintem legfinomabb - a nádcukor, de később keresték az európai éghajlathoz jobban megfelelő növényt, ez lett a cukorrépa, amelynek a cukortartalmát nemesítésekkel jelentős mértékben növelték (a kezdeti 4 kg cukor helyett ma 14-16 kg-ot nyernek ki 100 kg répából). Ezen kívül még a juharfa nedve tartalmaz jelentős mennyiségű szacharózt. A nád-, répa- és juharcukor szerkezetében ugyanaz a szacharóz molekula, de különböző ízét a cukor mellett jelenlévő természetes "szennyező" anyagok adják. Aki teheti, vegyen nádcukrot a DM-ben (vagy külföldön) és hasonlítsa össze a kristálycukorral, meg fog lepődni mennyivel "édesebbnek" tűnik - noha nem az, bár az invert cukor tartalma (a szacharóz bomlásával keletkezik) magasabb a répacukorénál. Az invertcukor tulajdonképpen fruktóz és glükóz oldata, ezért édesebb, hiszen a fruktóz a 1,4x édesebb a szacharóznál és a kötés felbomlásával elvileg duplázódik a bizonyos glikozidos OH-csoport, amitől édesnek érezzük a cukrot. :o), de mivel ennek a mértéke 1% alatt van, a nádcukor vele nyerhető édesség érzete elhanyagolható.
A barna cukorról még annyit érdemes megjegyezni, hogy gyakran összekeverik a nyers cukorral, de míg utóbbi tisztítatlan és ezért tartalmaz melaszt, előbbi ugyanúgy készül, mint a fehér cukor csak melasz utólagos hozzáadásával.

Aztán szintén gyakran fogyasztjuk a laktózt, másnevén a tejcukrot, amely egy galaktóz és egy glükóz molekula kapcsolódásával keletkezik és kellemetlen panaszt okoz a tejcukorérzékenyeknek. A panaszok oka az, hogy a laktáz enzim, amely a tejcukor kötését képes bontani csak akkor termelődik, ha van mit bontania, így azokban a kultúrákban, ahol a tejfogyasztásnak nincs olyan hagyománya vagy jelentősége, a laktáz termelődése a csecsemőkor után megszűnik. Azonkívül, mivel a laktázt termelő bélhámsejtek jellemzően a bélbolyhok felső zónájában található egy-egy nagyobb hasmenéses vagy jellemzően bélhámsorvadással járó betegségeket (pl. cöliákia = lisztérzékenység) követően nem biztos, hogy regenerálódik, de a regenerálódás is több napot vehet igénybe, így hasmenés után előbb szénhidrátokat adunk (cukor, répa - különösen jó a pektintartalma miatt, gabonafélék, pékáruk), majd a zsírokat adjuk vissza (vaj, olaj, zsír), végül a fehérjéket (hús, hal, tojás) és csak ezután a tejet és a tejtermékeket.

És van a maltóz is, vagy malátacukor, ami két glükóz molekula összekapcsolódásával keletkezik és a keményítő részleges lebontásával keletkezik, így a természetben csak olyan növényi részekben fordul elő, ahol enzimes bontás zajlik.

Ha már szóbakerültek a szénhidrátbontó enzimek, akkor itt leírom, hogy a mi emésztőrendszerünkben a nyálban található alfa-amiláz (hívják nyálamiláznak is) már a szájban megkezdi a szénhidrátbontását, aztán legközelebb a hasnyálmirigy a vékonybélben szintén amilázt (pankreász-amiláz) választ ki a keményítő lebontásához, a vékonybél bolyhai pedig további szénhidrát emésztéséhez szükséges enzimeket választanak ki: maltáz, laktáz, szacharáz. Ezeknek az enzimeknek az együttes hatása, hogy a keményítő, a tejcukor, a répacukor stb. alapegységeire, vagyis monoszacharidokra bomlik, amely a bélfalon át felszívódva a véráramba és onnan a májba jut.

Az érdekesség kedvéért említem meg itt a szintén a diszacharidok körébe tartozó trehalózt (két glükóz), amelyet ugyan mi nem tudunk hasznosítani, mert az amilázunk csak az 1-6-os szénatomok kapcsolódásával létrejött összetett cukrokat képes bontani és ez 1-1-es, de a gombák metabolizmusában nagy szerepet játszik, így például a hűtőben rövid ideig eltartható kockaélesztő létrejöttét is ennek a cukornak köszönheti, mert trehalózzal dúsítva árulják, amely egyrészt védő hatású, másrészt táplálékul is szolgál az élesztőgombáknak.

Nem annyira jelentős csoport a következő állomás (tri- és tetraszacharid) amik közül leginkább az emberi emésztőenzimeknek ellenálló raffinóz (glükóz, galaktóz és fruktóz) és sztachióz (két galaktóz, egy glükóz, egy fruktóz) érdemes említésre. E két cukorfajta a hüvelyes növényekben fordul elő. Mivel mi nem tudjuk megemészteni, ezért a belünkben velünk szimbiózisban élő bélbaktériumok bontják le gázképződés mellett. :o) Ha nem szeretnénk szeleskedni, akkor a megoldás a hüvelyesek beáztatása elkészítés előtt. Mivel ilyenkor a szemben megindulnak a csírázási folyamatok, amelynek során a babszembe "előre beépített" saját enzimek (az ún. alfa-galaktozidáz) az elraktározott cukrot bontani kezdik, hogy a benne tárolt energiát a csírázásra fordíthassák.

És végül a poliszacharidoknak a glükózokból felépülő három jelentős tagja a cellulóz, a keményítő és a glikogén. A cellulóz és a hemicellulóz számunkra emészthetetlen, de élelmi rostként fontos szerepe van a táplálkozásunkban, mert prebiotikumként szolgálnak a bélbaktériumok számára. A keményítőben a növények raktározzák a tápanyagot, és képesek vagyunk megemészteni. Az állati sejtek "keményítője" a glikogén, természetesen ezeket is képesek vagyunk megemészteni. Mivel a cukrokról van szó, ezért ezt nem részletezném most jobban.

A természetben azonban számos más édesítőszer is előfordul.

Az első természetes cukorhelyettesítő a méz. Erről külön bejegyzést kellene írni, és nem ártana, ha mézszakértő is lennék. :oP A mézet köztudomásulag a méhek készítik. A különböző virágfajták nektártartalmának begyűjtésével kezdődik és a méhek gyomrában történő előemésztéssel alakulnak ki a jellemzői. A méz cukortartalma és összetétele a virágtól függ, általában véve a cukortartalmának 6-10 százaléka szacharóz a többi invertcukor, vagyis fruktóz és glükóz. Emiatt folyósabb az állománya és emiatt helyettesítheti az invertcukrot például a mályvacukorban. :o) A mézben ezenkívül enzimek és fehérjék is vannak. Az enzimek a szacharózt állás közben is tovább bontják, ezért a mézek répacukortartalma utalhat a méz hamisítására. De a rafináltabbak invert cukorral is hamisítják, szerencsére ma már van analitikai módszer ennek a leleplezésére is. :o) Visszatérve a hamisítatlan mézre, az emberiség egyik első édesítőszere volt a méz, sokáig nem volt konkurenciája a kristályosított növényi eredetű cukor. A Wikipédián azt találtam, hogy noha már Mátyás király udvarában ismerték a "nádmézet" (ma: nádcukrot), a fogyasztása a XIX. században még nem volt általános a magyar lakosság körében. A méz immunanyagokat is tartalmaz, bevonó hatással bír, emiatt a torokgyulladás megelőzésében és kezelésében szerintem mindenképpen ajánlott a fogyasztása. :o) Régebben a gyomorfekélyeseknek, gyomorbetegeknek is ajánlották a fogyasztását, ma valamiért ezt változott, de még nem olvastam utána. Ugyanakkor a mézzel nem árt vigyázni is. Egy felnőtt embernek nem valószínű, hogy bajt okozna, de 18 hónapos kor előtt nem ajánlják a fogyasztását két okból sem. Az egyik ok, hogy allergiára hajlamos családokban a mézzel elfogyasztott virágpor és egyéb fehérjék a csecsemő még éretlen bélfalán át a vérkeringésbe jutva szenzibilizálhatja a szervezetét. A másik pedig a földben élő Clostridium botulinum nevű spórás baktérium, amelynek a spórái a mézbe is bekerülhetnek és a csecsemő már említett éretlen bélrendszerében kicsírázhatnak és toxint termelhetnek, ami a botulizmus nevű súlyos mérgezéses állapotot okozza. Szerény véleményem szerint ez elég ritka lehet, mert a mi generációnk is mézes köményteán nődögélt fel, de ugye jobb nem kockáztatni! A botulin toxin, mint bénító idegméreg ismerős lehet, a ráncellenes kezelésekből is. :o)

Zsófi is írta, de magam is szót akartam keríteni a legújabb "divatos" édesítőszerre, a Xukorra vagy más néven nyírfacukorra. Hogy miért nem írom, hogy cukor? Hát mert technikailag nem cukor, hanem cukoralkohol. A cukoralkoholok nem részegítenek, hanem a cukrok redukciójaként jönnek létre, és ún. alkoholos hidroxilcsoportjai lesznek az oxocsoportok helyén. Mindegy! A lényeg, hogy a xilit nem forradalmi újdonság, már eddig is használták a fogkrémekben meg a rágógumikban, mivel ezt a szájban élő baktériumok nem képesek használni vagy legalábbis nem keletkezik belőle a fogakat károsító sav, így a fogszuvasodás megelőzésében jelentős szerepük lehet. Ha nem tudunk fogat mosni és nem utálunk rágózni, akkor mindenképpen ajánlható egy rágó étkezés után. A Xukor azért kezd elterjedni, mert kidolgozták a technológiát, amellyel a nyírfa rostjából (xilán - olyasmi, mint a cellulóz csak béta-D-xilóz egységekből épül fel) nagyobb mennyiségben tudják kinyerni a természetes xilitet. Az energiatartalma 40%-kal alacsonyabb, mint a kristálycukornak, ezért a reggeli teámba vagy kakaómba azóta használom, mióta a lisztek felett megtaláltam a Spárban Xilit néven. :o) Kicsi képeslap méretű világossárga doboz, 300 g van benne, az árára már nem emlékszem. :o) A xilittel és az egyéb cukoralkoholokkal kapcsolatosan arra azért ügyelni kell, hogy hasmenést okozhat a túlzott mértékű használata. A wikipédián azt írja a szócikk szerkesztője, hogy finn állatkísérletekben májkárosodást okozhat, de forrást nem tüntet fel. Tudatos vásárlóék még nem kaptak rá és veszélytelennek minősítik az oldalukon, de azért egyelőre csak ne vigyük túlzásba a fogyasztását.

A szorbit szintén cukoralkohol és arról tudom, hogy 1 éves kor alatti gyerekeknek nem ajánlják a fogyasztását, mivel "éretlen emésztőrendszerükben stb." még nem alakult ki a lebontásához szükséges enzim. Ezt a xilitnél még nem találtam meg, de az elővigyázatosság nem árt és egy év alatti gyerekek különben is szopjanak és almát egyenek meg banánt, abból nem lesz baj. ;o)

És így szépen áttértünk a szorbitra, ami régebb óta ajánlott édesítőszer a cukorbetegek számára, mivel lassabban emeli a vércukorszintet. A glukonon nevű édesítőszerben is ez található és mint a cukoralkoholok általában hashajtó hatású. Egyébként a szilvában is viszonylag magas arányban jelen van, ezért ajánlott az aszalt szilva fogyasztása székrekedéses állapotokban. A bélben a szorbit vizet vesz fel és ún. ozmotikus hasmenést okoz.

Szerintem most ezt közzéteszem, mert menni kell a srácokért a suli elé és a mesterséges édesítőszerekről - ha valakit érdekel - egy másik bejegyzésben írok.

Gyűjtöttem néhány linket azoknak, akik jobban el szeretnének mélyedni a témában:
Wikipédia: Szénhidrátok
Wikipédia: Cukor
KFKI: A cukorgyártás
A szénhidrátemésztésről tömören
A táplálkozásról tömören
A mézfogyasztás előnyei
Tények és tévhitek a mézről (itt-ott picit túlzó)
Wikipédia: Cukoralkoholok
A xilit története
A nyírfacukor

És ne feledjük továbbra se: Nincsenek egészségtelen ételek, élelmiszerek, élelmi anyagok, csak egészségtelen mennyiségek!

Étrendekről szólva

Ez nem egy szabályos étrendi ajánlás lesz, hanem csak az én gondolataim a modernkori étrendi ajánlásokról, csodaszerekről, "csodafogyókúrákról", újmódi betegségek diétájáról és úgy általában a táplálkozásunkról.

Amikor nem vettek fel az orvosira, akkor elkezdtem a dietetika szakot, ahogy azok is, akiket nem vettek fel fogorvosnak, gyógytornásznak, közegészség- és járványügyi ellenőrnek (vagyis közegesnek), illetve védőnőnek. A hatvanvalahány fős évfolyamból mindössze ketten voltak olyanok, akik tudták, mi fán terem a dietetikus, az egyikük egyes típusú diabéteszben szenvedett, a másikuk édesanyja élelmezésvezető, így látott már dietetikust. A végére alig 26-an végeztünk. Nekem viszont annyira megtetszett a téma, hogy a következő évben a jól sikerült fizika és biológia központi írásbelik ellenére, szóbelizni már nem mentem el és maradtam a szakon. Nem is bántam meg!

Sok-sok érdekes dolgot tanultam. Ennek egy része, mint pl. a filozófia, a logika vagy az anatómia - egy szűk táplálkozáshoz és keringési-kiválasztási rendszerhez köthető spektruma kivételével - nem fontos, más része viszont oly mértékben keltette fel az érdeklődésemet, hogy azóta is szívesen olvasok szakcikkeket (élettan, biokémia és persze dietetika). Volt háztartásökonómiánk is, amelynek kapcsán a földművelés kialakulásáról és sok más témáról is szó esett.

Írtam több házidolgozatot, aminek ma nagyon örülök, mert például a főzési szokásainkról és a befőzésről a családunkban meg tudtam kérdezni nagymamámat is és sok érdekeset mesélt, amit így megőrizhetek írásos formában is. És írtam a gasztonómiáról is, egy nagyszerű piros színű könyvből, csak sajnos nem írtam be az irodalomjegyzékbe, mert triviális volt, a tanárnő adta. :o( Azóta is rá vagyok kattanva erre a témára (is), mert hihetetlenül érdekes, hogy például a "mór behatásra" a spanyoloknak is van töltött káposztájuk és paprikájuk is. :o)

Ezért nagyon megörültem, amikor Maimoni a Praktikák sok gyerekhez blog méltán közkedvelt szerzője ☺ egy nagyon jónak tűnő könyvet ajánlott: dr. Ketter László: Gasztronómiánk krónikája. Mindjárt megdobbant a szívem és elhoztam az utolsó darabot az Antikvárium.hu-tól.

(Aki furcsálja, hogy miért ilyen részletesen linkelek az olvassa el WiseLady bloggeres IT blogján a horgonyszövegekről szóló javaslatát!)

A könyv két nap múlva a kezemben volt, és nem tartott sokáig, amíg kiolvastam. Annyira tetszett! Természetesen vannak benne szakmai leírások, de számtalan olyan tény és valószínűsíthető feltevés is, amelyeket azóta beigazoltak, olvastam másutt is vagy ma is megállja a helyét.

Amikor régebben Steven Pinker Az elme működése című könyvét olvastam, abban is volt a táplálkozással, mint társadalmi-társas eseménnyel kapcsolatos rész és én ott csodálkoztam rá először arra, hogy a zsidók kóser és az arabok halal ételekkel kapcsolatos tilalmainak és elvárásainak az értelme esetleg nem annyira, de legalábbis nem CSAK egészségügyi magyarázatú, hanem a törzsek összetartásának szükségessége miatt született. Steven Pinker szerint ugyanis a sertés és a szeszesitalok fogyasztásának tilalma azért lehetett fontos, mert a nomád népek a csatákon kívül az időszakos élőhelyeiken vesztettek tagokat jelentős számban.

Szerinte az együttevésnek, mint társadalmi jelentőségű tevékenységnek olyan összehozó és összetartó ereje volt (és természetesen van is), hogy a mai napig fennmaradnak a mítoszokban. Például az Ezeregyéjszakában, hogy keletiek nem esznek az ellenségükkel, hogy Perszephoné félévente az alvilágba kényszerül hitvesnek, csak mert megevett három gránátalma magot Hádész kezéből és így tovább. Ez ma is megjelenik, hiszen a legtöbb vendégség fő vezérmotívuma a társalgáson túl az ilyen-olyan közös étkezésekben nyilvánul meg, szociálpszichológusok a cégen belüli dinamikára és csoportokra képesek következtetni pusztán abból, ha elemzik, hogy kik hol és hogyan fogyasztják el az ebédjüket és jellemzően kiknek a társaságában. Mert akivel együtt eszünk, az többnyire kedves ismerősünk, sőt gyakran a barátunk.

Érdekesnek találtam, hogy dr. Ketter László ugyanezt már 1985-ben leírta a könyvében és a sertéshús fogyasztásának tilalmát meg is magyarázta. A sertésnek sok vízre van szüksége, ezért nomád népeknek nem praktikus háziállat. A magyarok is az Etelközben ismerkedtek meg először a sertéstartással. Aztán a sertést jellemzően a húsáért tartjuk, esetleg még a kikészített bőréből lehet használati tárgyakat készíteni és akkor már mennyivel hasznosabb jószág a táplálkozásban önellátó, igénytelen és könnyen továbbhajtható juh (ld. Jákob és nejeinek vonatokozó bibliai története) vagy a kecske, ami a húsán kívül gyapjat/szőrt és tejet is ad. Nem beszélve a tevéről vagy a bivalyról, ami ezeken felül szállításra is alkalmas. Így tehát a porhanyós sertéshústól, amit a földműves szomszédok asztalán kóstolhattak meg, de az már együttevés, beszélgetés, "eretnek", más szempontú gondolatok meghallgatása, tehát nem kívánatos esemény. :o) Így aztán az erkölcsös hívő kívánatos magaviseletén túl előírja az adott vallásos kézikönyv, hogy mit nem ehetnek a hívek. :o) Ez a mai nap is így van és ezek a vallási előírások nehezítik az Európában dolgozó muzulmán vendégmunkások beilleszkedését is, ami iszlám szempontból jó, a mi szempontunkból meg olykor bosszantó.

Persze nem vitatom, hogy a Közel-keleten a nagy melegben a nyers vér fogyasztásának tilalma is jogos elvárás, mert gyorsan megromlik, tehát egészségügyi kockázatot jelent. És lehet, hogy tényleg a sertések trichinella fertőzöttsége is lehetett az ok, bár már a római korban is volt szabály arra, hogy a mészárszékeken hogyan ellenőrizzék a hús minőségét a mészárosok, tehát elviekben nem kizárt, hogy ezt a Közel-Keleten is tudták. De nekem nagyon tetszik a fenti magyarázat is.

Ha megvizsgáljuk a mai kor táplálkozási irányzatait, azt találjuk, hogy ilyen "étkezési szekták" ma is vannak, legfeljebb a vallás nem társul hozzá vagy legalábbis nem elsődlegesen. Hogy mikre gondolok? Makrobiotikus, vegetáriánus, vegán, paleolit, Atkins étrendek és még sorolhatnám. Ugye, ismerős? Az ilyen étrendet követő emberekre jellemző, hogy kicsit hivalkodnak a követett étrenddel és azt minden más diéta fölé helyezik és kicsit lenézik azokat, akik simán benyomják a csülök Pékné módra fantázia nevű mérget. Természetesen tisztelet a kivételnek! Így aztán kiteszik magukat a "normális" étrenden élő, jól-rosszul tájékozott emberek rosszallásának, akik aztán vagy jótanácsokkal látják el őket vagy titokban (esetleg nyíltan) mulatnak rajtuk.

Hú, én most nem írom le, hogy melyiket miért nem választanám szakmai szempontok alapján, mert nem szeretek kéretlen tanácsokat osztogatni. Pláne nem szeretek ízlésekről és pofonokról vitatkozni másokkal. Ha valaki megkérdezi az más, de miért kössek bele - pláne nem szándékosan - ismeretlen emberekbe itt a blogon keresztül. Meg aztán olyan keveset tudunk az ember működéséről, hogy bármelyik tanácsomat csak úgy adnám jó szívvel, ha úgy kezdenék minden mondatot, hogy "A tudomány mai álláspontja szerint". :o) Így aztán, ne ijedjen meg senki, egyen továbbra is magokat és répát vagy disznózsírt, ha akar, én aztán senkit nem beszélek le semmiről. :o) Mindenkinek joga van a saját döntéseihez!

A legújabb paleolit őrületről azért megjegyezném, hogy az étrend alapfeltevése, hogy azt kell enni, amit az ősember, illetve hogy a tej és a gabona nem emberi ételek. Nos, akkor nem árt, ha télen éhezünk is egy kicsit, csak mert az ősember se mindig tudott húst szerezni. ;o) Persze elvehetjük a szomszédos törzsek élelmét levadászhatjuk a szomszéd család udvarát is, ha már nagyon nem bírjuk a böjtöt. És szerintem nem ártana annyit mozogni se, mint az ősember, de legalábbis gyalog járni mindenhova. Ha már csinálunk valamit, csináljuk jól! ;o)

A tudomány mai állása szerint ajánlom elolvasásra ezeket az INDEX-cikkeket, mindenkinek, aki még nem rabja a paleolit étrendnek (egyébként lehet vele fogyni, hiszen ez is hiányállapot-diéta), amelyek bár a tejről nem szólnak, de a gabonagyűjtögetésről igenis, ahogy Dr. Ketter László könyve is leírja, hogy hogyan alakult ki a földművelés és a gabonatermelés már az őskorban.
Index: A neandervölgyi ember főtt zöldségeket is evett
Index: Már az ősember is használt wc-t - így könnyen kideríthető, hogy evett-e gabonát. :o)
Index: Az ősemberek is ettek kenyeret - a cikkből az is kiderül, hogy még őrlőköveik is voltak a gabona feldolgozásához!
Index: Kétezerötszáz éves ételeket tártak fel - és ez már nem az őskor, de nagyon érdekes régészeti felfedezés egy kínai sírkamrából. :o)

Ha már a gabonafélék táplálkozásra alkalmasságát bebizonyítottuk, azért álljunk meg egy kicsit. A mai étrendi ajánlásokban gyakran szerepel a teljes kiőrlésű gabonafélékből készült élelmiszerek fogyasztása, mint hasznos és kívánatos élelmi rost forrás. Az élelmi rostok szerepe a táplálkozásunkban kétszeres. Egyrészt mint prebiotikum, ellenállanak az emésztőenzimeinknek és így a hasznos bélbaktériumainkat táplálják és elősegítik szaporodásukat. Másrészt ballasztanyagul szolgálnak a széklet megfelelő állagának és mennyiségének kialakításában. Ha a negro a torok kéményseprője, akkor az élelmi rostok kétségkívül a bélrendszerünk kéményseprője. :o) Naponta 25-30 g rostot kell elfogyasztani, de ha fogyókúrázunk, akkor általában a gabonafélék fogyasztását csökkentjük elsőként, tehát lecserélhetjük a kenyerünket valódi rostos kenyérre. Mi nem "valódi": Melasszal színezett félbarna kenyér (ennek a szerkezete ugyanolyan lyukacsos és habos, mint a fehér kenyéré, és nagyságra is ugyanakkora), rozsos kenyér, rozskenyér (ezek valójában barna kenyerek ugyan, de a rost tartalmuk nem jelentősen magasabb a búzakenyérénél). Ha korpás kenyeret, pékárut választunk már jobb úton járunk. Aztán vannak a magos kenyerek. Csak hát, vigyázni kell, mert ezek jellemző tápanyaga inkább a zsiradéktartalom és nem az élelmi rost. Gondolok itt például a tökmagra, szotyira, szezámmagra. Finomnak, finom, de fogyókúrában (csökkentett energiatartalmú táplálkozás esetén) nem ezt kell elsőként választani és normál táplálkozásnál is körültekintően kell az étrendbe illeszteni. Másrészről - és ezt azt hiszem már írtam - a régi korok emberei se voltak hülyék... A fehér kenyér könnyebben emészthető és mikrobiológiailag jóval tisztább a korpás testvérénél. :o) Mivel a héj felületén a magot szennyező anyagok jelentős mennyiségben vannak jelen, mint például a talajlakó mikroorganizmusok, a penészgombák és az általuk termelt mikotoxinok, régebben az ólomtartalom a kipufogóból. Az őrlés során a korpa eltávolításával a liszt szennyezettsége harmadára csökken. Csak, hogy erre is gondoljunk. :o) És rost van a gyümölcsökben (különösen sok a málnában, egresben, szőlőben, szilvában stb.) meg a zöldségekben is, különösen a hüvelyes zöldségekben, amelyek jól komplettálják (kiegészítik) a gabonaféléket.

Ezt most postázom és ha még eszembe jut valami, azt egy második részben írom majd le. Még sok mindent akartam írni, de csak ezt a gondolatmenetet fejeztem be végül.

Válasz Mohalánynak

Mert a freeblog kommentelés "kommentjei" teljesen kiidegelnek. :o)

És mert írtam, hogy azokat a mások blogjába tett megjegyzéseimet, amik megint másoknak is hasznosak lehetnek, idemásolom.

"Hát, a fogyókúrát én mindenképpen elhalasztanám legalább addigra, amíg jobban nem lesz. Meg még kicsi, még csak 9 éves, most fog nyúlni (pubertás), nem szabad semmilyen tápanyagot megvonni tőle.

Arra gondolok, hogy a refluxot többnyiren a krónikus gastitis (idült gyomorgyulladás) hiperacid (sok sav termelődésével járó) változata okozza, így azt írom ide. Lehet, hogy több részletben. :o)

Ha valóban ez a betegsége...

(És megvallom akár más is lehet, pl. epereflux vagy gyomorfekély, szóval térjünk még majd vissza a hivatalos anamnézis után a diétára.)

... Abban az esetben nagyon fontos, hogy minél többet igyon, hogy híguljon a gyomortartalom. És kivételesen azt mondanám, hogy ivólevet, sőt akár Fantát, Sevenup-ot is. Nekem nagyon jót szokott tenni mindkettő, amikor ég a gyomrom. Kólát ne, mert abban coffein van és az fokozhatja a gyomorsavtermelést. Ja, és ne dohányozzon! ;o)

Hogy a gyomra egész nap hasznosan "elfoglalja magát", többször kell keveset ennie. Akár 6-7x is ehet egy nap, mindig keveset. Az ebédet is el kellene osztani két részbe, persze az iskola miatt ez nem könnyű - gondolom.

Először is, mi fokozza a gyomorsav elválasztást?

A táplálék gondolata, illatanyagok, látvány. Rágás, nyelés, jóízű ételek.

A gyomorfal feszülése és tágulása. Alkohol, coffein, cola, csípős fűszerek, szerecsendió. Magas peptidtartalmú ételek ("erős" húsok, húsleves).

Ami csökkenti: A savanyú vegyhatású ételek (ecet, savanyított termékek, joghurt stb.). És ha igyekszünk olyan, a gyomorból gyorsan kiürülő élelmiszereket fogyasztani, ami a gyomorsav vékonybélbe ürülését segíti (jellemzően a magas szénhidráttartalmú ételek, amivel a gyomornak dolga és a könnyen emészthető zsírok), akkor az emésztőrendszer hormonjai is gátolják a gyomorsavtermelést.

Térjünk rá az alapanyagokra!

Elsősorban könnyű, vízben nem oldódó rostban szegény (vagyis a magos és búza/rozskorpás termékeket, a káposztát és a hüvelyeseket nem ajánlott fogyasztani) étrendet kell követni. Ezen belül sok friss zöldséget és nyers gyümölcsöt ajánlott fogyasztni, pl. répa, alma, barack, banán. A húsokat sem kell kihagyni az étrendből, de elsősorban a "gyenge" húsokat ajánlott fogyasztani.

Az étrend zsírtartalmát könnyen emészthető rövid és közepes szénláncú zsírokból (amilyen a tejzsír, tehát a tejszínben, tejfölben, vajban és a sajtban van) és semleges olajokból. Előbbit a kenyérre, utóbbit az ételkészítéshez ajánlom. A tejzsírról jut eszembe, ha nem esik jól neki a tej, vagy panaszt okoz, akkor inkább joghurtot, kefírt egyen - természetesen kenyérrel -, mert egy növekedő gyereknek nagyon fontos a megfelelő kálciumbevitel.

Az ételek elkészítésénél az emésztést megnehezítő pörzsanyagképződéssel járó sütési módok nem ajánlottak. Pl. Bő zsírban sütés, roston sütés, pirítás. Helyette a főzés és párolás ajánlható.

Az ételek elkészítésénél a hagyományos magyar és egyéb csípős, erős fűszereket mellőzni kell, mert fokozzák a gyomorsav elválasztást. Ilyenek: csípős paprika, erőspista, bors, torma, erős mustár, cayenne bors, szegfűszeg, fokhagyma, hagyma stb. Helyettük meg kell próbálni az ételeket ún. zöld fűszerekkel ízesíteni. A túlzott sózás és a túl édes élelmiszerek szintén nem ajánlottak. Tehát a sózott hal, sós mogyoró, a csipsz, a lekvár és szörp, a cukorkák és társaik tilos élelmiszerek. Szintén nem ajánlják a mézet, de szerintem így a téli időszakban meg gyógyszer beszedéséhez pláne hasznos, szóval egy-egy mézes kenyér vagy mézes tea elfogyasztását én kifejezetten jónak tartom (és nekem is ez a bajom).

Szintén fontos, hogy nagyon hideg vagy nagyon meleg ételeket ne fogyasszon, mert nem tesz jót a gyomrának.

Az étrendben jellemzően ajánlott ételek, élelmi anyagok:

Levesek: Zöldség alapú levesek, krémlevesek.

Köretek:
Sűrített főzelékek - elsősorban a tejfölös, tejszínes habarással készülők, mert a rántásban pörzsanyag van, másodsorban a hintéssel készülők. A legtöbb rántásos főzeléket el lehet készíteni másképpen, tehát habarással vagy hintéssel is. Főtt rizs, főtt burgonya, burgonyapüré, tésztafélék (kivéve slambuc). Rakott és töltött ételek minden mennyiségben (kivéve mondjuk pont a töltött káposzta és a töltött paprika - Bocs!). Nem fűszeres és nem rántással készülő mártások, pl. almamártás, meggymártás, áfonyamártás, kapormártás stb.

Feltétek:
Párolt húsok, húspudingok, vagdalt húsok (inkább citromos fasírt, mint jó magyaros és borsos!!!). A paradicsommártás gyakran savtermelést indít be, így a húsgombócot inkább kapor- vagy turbolyamártással javallott fogyasztani.

Egyéb:
Piskóták, pudingok, krémek, sodók és ezek kombinációival készülő desszertek (mértékkel és nem túl édesek). A zab vízben oldódó rostokat tartalmaz, így az nem tilos, pl. zabpelyhes cookie formában. :o)

Kisétkezésekre sajtkrémes és vajas (jobb, mint a margarinos, mert a margarinban hosszú szénláncú zsírsavak vannak, amiknél a vaj rövid- és közepes szénláncú zsírsavjai könnyebben emészthetőek) szendvicseket, vékony felvágottszeletekkel, sajttal vagy zöldségekkel - a paradicsom és a paprika gyakran okoz panaszt. Tényleg, le se írtam: fokhagyma, hagyma se ajánlott. Esetleg a póréhagyma, ha nem okoz panaszt. Ehető még továbbá mindenféle tejtermék: kefír, joghurt, tejföl, túrókrém, puding stb.

Az étkezések között pedig lehet enni kiflit, piskótát, pattogatott kukoricát (natúrt, nem sósat! és a vaj- meg a sajt-aromás se igazán ajánlott ez esetben), háztartási keksz, pászka, nem sós ropi, grisini, pirítós.

Ja, ha hiperacid, nem jó rostosat ennie, tehát a Korpovitot mégse ajánlom! Szerintem a doktornő azt inkább csak rutinból mondta, mert a túlsúlyosoknak viszont ajánlott lenne a sok rost fogyasztása, de gastritisben panaszt okoz!

Még eszembe jutott, hogy hüvelyeset ugyan nem ehet a magas rosttartalmuk miatt, de ha hajlandó vagy neki szitán átpaszírozni (turmixolás nem jó!) a zöldborsót vagy a lencsét, akkor úgy megeheti."

Cbox lecke

Ha másnak is kedveskedik valaki az oldalsávban található Cbox-ában, esetleg hasznát veszi annak, hogy megtudja - ha eddig még nem tudta - ki lehet törölni üzeneteket belőle. :o) De ami még jobb, ki is lehet tiltani az illető IP-címet. Ha ocsmányságot találtok az enyémben, szóljatok! Kétlem, hogy újra megtörténne, szerintem csak erre járt valaki, nem hinném, hogy visszanéz, ha ennyire zavarom a puszta létemmel. Kivéve természetesen az önkínzókat és az önsorsrontókat.

De lássuk a képeket!

1. kép: Sajnos menet közben nem jutott eszembe képernyőt menteni, így már a törlés utáni állapotból indulunk ki. A Cbox mező alján jobbra található egy kis cbox feliratú link, amit be is karikáztam egy piros o-betűvel. Erre kell kattintani és a bejelentkező oldalon beírni a regisztrált felhasználónevünket és jelszavunkat. Ha már elfelejtettük, akkor az email-címünkre kikérhetjük. Beírhatjuk az ismert felhasználónevünket vagy átmásolhatjuk a kódunkat is, akkor is megadja. :o)

 

2. kép: Bejelentkezés után a fejlécen a Messages feliratra (pirossal aláhúzva) kell kattintani. Aztán ha törölni akarunk egy megjegyzést, akkor a lila "nyíllal" (elforgatott v-betűvel) jelölt kockába pipát kell rakni a törlendő üzenetek mellé, majd a kék karikával jelölt Ban melletti Delete-re kell kattintani. Ha rosszindulatú vagy durva hangú üzenetet kaptunk, akkor viszont először is megnézhetjük, hogy milyen IP-címről jött. Ez minden gépre egyedileg jellemző. Ez esetben a zölddel bekarikázott IP linkre kell kattintani. Át fogja rendezni IP cím szerinti sorrendbe a megjegyzéseket, így meg kell keresni újra. Ebben az esetben viszont leellenőrizhetjük, hogy a nem kívánatos megjegyzések Lidi és Klári álnéven (gondolom, hogy egyik sem az igazi neve - ennyire hülye senki se lehet) mind egy IP címről jöttek. Röhögünk egy jót a kis ostobán, aki azt se tudja, mit vesz igénybe, majd pipát téve a megjegyzések mellé előbb a kékkel bekarikázott Ban linkre kattintunk, aztán pedig a sikeres letiltást követően a Delete linkre. És voila! Szépséges az oldalsávunk.

 

A megjegyzést tevőnek pedig javasolhatom, hogy ha a panaszai ténylegesek, akkor legközelebb mosakodjon szex után, használjon gumit és keresse fel nőgyógyászát, bőrgyógyászát, nemibeteggondozóját, gyógyszerészét (a canesten kúp nem vényköteles), a jó édes anyukáját vagy akit csak akar. A blogomat meg lécci' többet ne! Ha valamivel megbántottam, akkor meg hagyjon egy megjegyzést (a Cbox-ba már nem tud), írjon emailt a tényleges panaszával. Nemi betegségekben a "Bőr- és nemibeteg gondozó" ad felvilágosítást.

Van a Cbox-ban még egy opció, ami figyelmet érdemel a Bulk Delete funkció. Itt törölhetjük a régi megjegyzéseket egy mozdulattal, beállítva, hogy pl. Keep (Tartsa meg) a képen a 150 Newest (Legújabb) megjegyzést. A 150-nek persze semmi értelme, mert alapesetben eleve csak 100-at őriz meg, de pl. kitörölhetnénk a modulból legújabb 10-nél régebbit. :o) És ebben az a legjobb, hogy ott a listán benne marad, csak a modulból tűnik el. Ami az emailcím használatával megjegyzést tevők védelmét is szolgálja. Mert ezt nem muszáj ám beírni, ha nem akarunk spam-et kapni.


További blogos bejegyzések:
Oldalsávba illesztett képhivatkozás
Bejegyzések szerkesztése
Blogger profil
Blogger irányítópult
Blogger/blogspotos blog beállítása
Blogger/blogspotos blog létrehozása
Google-reader
Blog népszerűsítés és konyhatrükkök
Sablonváltás
Favicon változtatása (a narancssárga kockában a fehér B betű a böngészőlapon, nálam ez egy fehér rózsa)
Saját fejléc photoshoppal
Photoshop vízjelezés (kis felirat a képen, ami a tulajdonosságunkat igazolja)

Oldalsávba illesztett képhivatkozás

Mindig hosszú megjegyzéseket teszek és mivel úgyis írogatom a bloggeres dolgokat, ezért eszembe jutott, hogy ezeket ide is másolhatnám a blogomba, hogy azok is olvashassák, akik nem rendszeres olvasók ott, ahol okoskodok. :o) De vegyétek Ti is hasznát - sose tudni, mikor lesz rá szükség.

A karácsony közeledtével növekszik a játék kihívások száma, amelyek olykor a játék képhivatkozásának, "banner"-ének, reklámjának az oldalsávba illesztését kívánják meg. Ez nem is olyan egyszerű dolog, ezért jó alaposan leírom a menetét. Nem tudom, hogy a képhivatkozás szabatos név-e, én azt értem alatta, hogy egy a blogban szereplő képre kattintva a böngésző egy külső hivatkozásra látogat el.

Ahol az új bejegyzéseket írjuk, fenn vannak fülek. Amikor bejegyzést írunk, nagy valószínűséggel a Bejegyzések/Új bejegyzés alfülön állunk (lap teteje, a Blogunk címe alatt). Itt a Bejegyzések helyett a Tervezésre (régi szerkesztővel előfordulhat, hogy még Elrendezés a neve) fülre kell állni és a legelső alfülét választani, az Oldalelemeket.

Ezt egyszerűbben elérheted az irányítópultodról, ahol a blogjaid vannak felsorolva és a rendszeresen olvasott blogok: http://draft.blogger.com/home. Itt a szerkeszteni kívánt blog mellett találsz néhány kék linket (máshova mutató hivatkozást). Válaszd ki a Tervezést! Egyből jó helyre áll, az első alfülre, ami az Oldalelemek lesz. A lap tetején balra tehát először a blogod neve, alatta a "fülek" (Bejegyzések, Megjegyzés, Beállítások, Tervezés vagy Elrendezés, Pénzre váltás, Statisztika) látszanak. Ebből a Tervezés (vagy Elrendezés) aktív éppen és egy sorral alatta pedig a legelső lesz az Oldalelemek.

Itt a blogod csontvázát láthatod, ahol van egy Blogbejegyzések rész, meg az oldalsáv(ok). Az oldalsáv(ok) értelemszerűen a Blogbejegyzések mellett lesz(nek), ahogy a blogodban is oldalt van(nak). A szerkeszteni óhajtott oldalsáv tetején egy Modul hozzáadása nevű linket találsz. Kattints rá és a megjelenő felugró ablakban az Alapmodulok közül - legörgetve - keresd meg a HTML/JavaScript modult és add hozzá! Ebből korlátlan számút lehet hozzáadni, a kék négyzetben fehér kereszttel.

Amikor rákattintasz, egy újabb ablak ugrik fel, ahova a HTML-modult kell beírni (Off: És jó lenne, ha a játék indítói ezt eleve kiraknák a felhívásba, mert nem mindenki tud HTML-kódot írni!)

Ebben az esetben, a bejegyzésben szereplő képre kattints a jobb egérgombbal és válaszd a 'Kép címének másolása' opciót, lehet hogy kicsit eltér a neve más böngészőkben, mozillában ez. A kimásolt címet Ctrl+V-vel másold be a HTML/JavaScript elem beállításai ablakba, majd szerkeszd meg egy kicsit a következők szerint:

Írd elé és mögé, amiket én is
<a href="http://horgo-blog.blogspot.com/2010/11/karacsonyi-jatek.html" target="_blank" imageanchor="1" margin-bottom: 1em; style="clear: left; float: left; margin-right: 1em;" width="45"><img border="0" px="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgla6rneAD5XUrvr6HThRU7aNc-7_d5-NNq89Vzd0WIXuban3uf3qVMv4V1N9c-l38NZDJAm3cVtAo8iUmn6vWS-uISE5ISouVZapeHSrafgiI92hRLfEKXJP7Srqjyxdfay-rFKrMUtkOl/s1600/J%25C3%2581T%25C3%2589K-HORGOBLOG.jpg" width="160" /></a>

Vagy egyszerűbben másold ki innen:
<a href="http://horgo-blog.blogspot.com/2010/11/karacsonyi-jatek.html" target="_blank" imageanchor="1" margin-bottom: 1em; style="clear: left; float: left; margin-right: 1em;" width="45"><img border="2" px="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgla6rneAD5XUrvr6HThRU7aNc-7_d5-NNq89Vzd0WIXuban3uf3qVMv4V1N9c-l38NZDJAm3cVtAo8iUmn6vWS-uISE5ISouVZapeHSrafgiI92hRLfEKXJP7Srqjyxdfay-rFKrMUtkOl/s1600/J%25C3%2581T%25C3%2589K-HORGOBLOG.jpg" width="160" /></a>

Ezt nálam próbálgattam végig, ha neked túl pici lesz a kép, akkor a végén van egy width="160" rész, itt a 160-at óvatosan állítgasd (mondjuk 10-esével) nagyobbra, amíg éppen jó lesz.

És ami a legjobb, ez az Új bejegyzés beviteli mezőjében is működik, tehát, ha ott az előző bejegyzésében részletezett HTML-kód szerkesztése módban bemásolod, akkor ott is ugyanúgy működik, mint az oldalsávban.

Ha legközelebb másnak a bannerét, játékfelhívását, vagy a saját meskaboltodra vagy kedvenc ismerősöd webshopjára mutató linket stb. képpel ki akarod tenni, ugyanezt csináld meg, csak az első link helyére, a href="" idézőjelei közé a másik helyre mutató linket és a második link helyére, az src="" idézőjelei közé a másik kihívás képét másold. A kép hivatkozását - ugyanúgy, mint fenn - a jobb egérgombbal mentheted vágólapra és Ctrl+V-vel szúrhatod be, a bejegyzés elérési útvonalát pedig a böngészősávból (ahova a webcímeket írod) másold ki.

Ne cseréld össze, mert nem fog működni! :o)

Ha kész az új modul, akkor mentsd el, tedd arra a helyre, ahol szeretnéd, hogy legyen a listában (húzd és ejtsd, vagyis fogd meg az egérrel és húzd oda, ahova szánod, majd engedd el). Ezután még az elrendezés változtatását is mentened kell (akkor is, ha legfelül hagytad). Ehhez a blogod "csontváza" felett jobbra látható narancssárga mentés gombra kell kattintani, máskülönben nem fog megjelenni a változása blogodban.

Ha akarod, több ilyen képes hivatkozást is tehetsz egymás alá ugyanabba a modulba (csak tegyél közéjük entert) és szöveget is írhatsz alá.

És itt egy praktikus eszköz arra, hogy ha játékot hirdetünk és szeretnénk, ha a játék linkjét a résztvevők az oldalsávba kirakják, akkor érdemes a HTML-modulba írandókat egy szövegdobozban megadni.

Nagyon egyszerű a módja: A fentiek alapján (vagy saját kútfőből) elkészített HTML-kódot (saját képpel és bejegyzésre hivatkozással) keretbe kell foglalni:
<textarea cols="100" name="textarea" rows="10" wrap="virtual">
A HTML-modul tartalma, amit átmásolhat a saját blogjába a résztvevő.
</textarea>

És mivel vicces kedvemben vagyok, muszáj a szövegdoboz HTML-jét a szövegdobozba beillesztenem: :o)
<textarea cols="50" name="textarea" rows="10"><a href="http://horgo-blog.blogspot.com/2010/11/karacsonyi-jatek.html" target="_blank" imageanchor="1" margin-bottom: 1em; style="clear: left; float: left; margin-right: 1em;" width="45"><img border="2" px="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgla6rneAD5XUrvr6HThRU7aNc-7_d5-NNq89Vzd0WIXuban3uf3qVMv4V1N9c-l38NZDJAm3cVtAo8iUmn6vWS-uISE5ISouVZapeHSrafgiI92hRLfEKXJP7Srqjyxdfay-rFKrMUtkOl/s1600/J%25C3%2581T%25C3%2589K-HORGOBLOG.jpg" width="160" /></a>


Üresen legközelebbre:
<textarea cols="50" name="textarea" rows="5"><a href="#" target="_blank" imageanchor="1" margin-bottom: 1em; style="clear: left; float: left; margin-right: 1em;" width="45"><img border="1" px="true" src="#" width="160" /></a>

A kettőskeresztek helyére tehát a href-hez a bejegyzés vagy a kihívás leírásának linkje kerüljön (böngészősávból másolva), az src-hez a kép helye. A képet előbb fel kell tölteni egy tárhelyre, egy mentett vagy közzétett bejegyzésbe, bárhova, és onnan kell kimásolni az elérési útvonalát.

A második ablakban látszik, hogy ha több sorba fér el a szöveg, mint amennyit megadtunk a row="2"-nél, akkor a szövegdoboz szélén görgetősáv jelenik meg. Ha ez nem tetszik, akkor mint fenn, növeljük a szövegdoboz magasságát (pl legyen a row="5") vagy szélességét a cols="50" értékének növelésével.


További blogos bejegyzések:
Bejegyzések szerkesztése
Blogger profil
Blogger irányítópult
Blogger/blogspotos blog beállítása
Blogger/blogspotos blog létrehozása
Google-reader
Blog népszerűsítés és konyhatrükkök
Sablonváltás
Favicon változtatása (a narancssárga kockában a fehér B betű a böngészőlapon, nálam ez egy fehér rózsa)
Saját fejléc photoshoppal
Photoshop vízjelezés (kis felirat a képen, ami a tulajdonosságunkat igazolja)

Bejegyzések szerkesztése

Egy kicsit elfelejtkeztem a bloggeres körutas bejegyzésekről, pedig a Bejegyzések fül még lemaradt.

1. kép: Ezt hátulról kezdem el, mert a legtöbbet úgyis az Új bejegyzésről tudnék írni. A leghátsó alfül a Megjegyzésmoderálás. Nálam nincs engedélyezve, mert én inkább emailt kérek a rendszertől a megjegyzésekről (vagyis emailben megkapok minden megjegyzést). De aki beállítja, az ebben a fülben előre elolvashatja az összes megjegyzést és ő döntheti el, hogy az oldalán megjelenjenek-e. Ez hasznos lehet olyankor is, ha a barát/barátnő nem bírja megjegyezni, hogy az anonim bloghoz ne tegyen lenyomozható megjegyzéseket, vagy ha egy ellenségünk a blogon kíván revansot venni durva megjegyzések formájában gyakran névtelenségbe burkolózva.
A megjegyzések moderálását A Beállítások/Megjegyzések alfülön legörgetve a 'Megjegyzések moderálása' pontban lehet beállítani. Az emailben történő értesítést pedig a legalján a 'Új megjegyzésről értesítő e-mail' pontban lehet beírni. Muszáj elmenteni az új beállításokat (Beállítások mentése narancssárga gomb a lap alján).

2. kép: Az oldalak szerkesztése. Az új bloggerben lehetőség van oldalak hozzáadására, de amint látjátok én nem használom, mert a külsős sablonomban más megoldással dolgozok még a Válságkonyhában is. Ezt sokan arra használják, hogy a vízszintes navigációs sávba szerkesszenek külön oldalakat.

3. kép: Mellette a Bejegyzések szerkesztése oldalon tudunk címkeműveleteket végezni és a bejegyzéseket listaszerűen áttekinteni vagy éppen törölni. A listán a bejegyzés címe előtt van egy kis nyíl, amit ha lenyitunk, gyorsan bele is tudunk olvasni, hogy azt a bejegyzést keressük-e, ha a címe alapján nem ismerünk rá. Itt a képek nem látszanak. A törlést a bejegyzés sorának legjobboldalán a "Törlés" linkre kattintva tudjuk eszközölni, és természetesen megerősítést igényel.

4. kép: A címkék fontosságát nem tudom eléggé hangsúlyozni, mert ez az a jelölés, amivel nem csak az olvasóink dolgát, hanem a magunkét is megkönnyítjük, ha például váratlanul úgy döntünk, hogy egy bizonyos típusú bejegyzéseket (pl. amiben családtagok fotói is szerepelnek) ki akarunk törölni vagy legalábbis piszkozatba tenni, hogy ideiglenesen hozzáférhetetlenné tegyük. Persze a google tárolt változattal még elérhető marad, ha engedélyeztünk a keresőnek, hogy begyűjtse a blogunkat és találatként megjelenítse. Hogy szemléltessem, "az én JETIm" címkére kattintottam. Ilyenkor csak azok a bejegyzések lesznek láthatóak, amelyben Jetit örökítettem meg. :o)

5. kép: A címkéket a bejegyzések fölötti Címkeműveletek görgetősávban tudjuk szerkeszteni. Nem látszik jól, de ha kijelölünk egy-két-több bejegyzést a mellette levő négyzet kipipálásával, akkor hozzáadhatunk azokhoz a bejegyzésekhez egy meglévő címkét, vagy újat az Új címkével. Ha nem jelölünk ki olyan bejegyzést, aminek címkéje van, akkor ez a legalsó opció lesz, ha azonban a kijelölt bejegyzéseknek már volt címkéje, azt itt eltávolíthatjuk. A címke végleges eltávolítása csak úgy lehetséges, ha kijelölünk minden olyan bejegyzést, amely azt tartalmazza. :o) Ha szerkeszteni szeretnénk egy címkét, akkor előbb adjuk hozzá új címkeként azt a leírást, amit szeretnénk és egy következő műveletben töröljük a nemkívánatos címkét. Ennek a jelentősége abban van, hogy akár csoportosan is szerkeszthetjük a bejegyzések címkéit. Mert természetesen minden bejegyzés szerkesztésénél egyesével is hozzáadhatjuk, de az sok bejegyzés esetén hosszadalmas és unalmas lenne. Így meg csak pár kattintás.

6. kép: A törlésnél van még egy fontos dolog. Ha nem jelöljük ki a bejegyzésnél a törlendő képeket is egy-egy pipával, akkor azok a tárhelyünkön maradnak és foglalják a helyet. Tehát ha végérvényesen törölni akarjuk, akkor pipáljunk. Ha egy másik bejegyzésben szeretnénk látni, akkor ne pipáljunk és így a Picasa webalbumból betehető máshova.

7. kép: A legtöbbet használt alfül kétségtelenül az Új bejegyzés lesz. Ebben az ablakban írjuk meg a blogunkra a bejegyzéseket. A beviteli mező felett látható a kétféle szerkesztési mód. Írás módban az ablakot úgy használhatjuk, mint egy mini-web-wordöt, az eszköztáron levő ikonokkal szerkeszthetjük a bejegyzésünket. Az ikonok éppen olyanok, mint a wordben. Szépen sorrendben: Visszavonás; Újra; Betűtípus; Betűméret; Vastagítás; Dőlt betű; Áthúzott betű; Betűszín; Betűháttér/kiemelés; Link beszúrására szolgáló ikon: ez csinál hivatkozást a bejegyzésünkben az internetes hivatkozásokból; Kép beszúrása; Ugrás beszúrása; Bekezdések igazítása (sorkizárt: mindkét oldala egyenletesre lesz húzva, balra zárt: a sorok bal oldala egymás mellé van igazítva stb.); Felsorolás - számozott; Felsorolás - nem számozott; Idézet: Ez arra jó, hogy ha valamilyen idézetet teszünk közzé a blog sablonjában beállított formázás szerint kiemeli a böngésző; Formázás eltávolítása; Helyesírás ellenőrzése; Fordítás.

Itt egy példa az idézetre:

"Három dolog soha nem tér vissza:a kilőtt nyíl, a kimondott szó és az elmúlt nap."

8. kép: Ezzel szemben én jobban szeretem a HTML-kód szerkesztése módot. Ez kicsit sznob módon hangzik, de aki ismer, tudja, hogy nekem mindig mindent meg kell értenem. :o) És mi a legjobb abban, hogy blogot írunk? Hát személyesen tapasztalhatjuk meg az internet programozását. Természetesen nekem se megy minden formázás, néha elfelejtem a kódokat, pláne ha ritkán használom, de ilyenkor én is visszamegyek írásmódba és utána megnézem, hogy mit csináltam a HTML-kód szerkesztésében. Itt is enged néhány beállítást (vastagítást, döntést, áthúzást, linkesítést és idézést). Ha használjuk, célszerű kijelölni az adott részt.
A másik ok, ami miatt én a HTML-kód szerkesztése módra rászoktam, hogy a képek beszúrásakor gyakran találkozunk a szétcsúszás jelenségével. :o) Ilyenkor néhány jól irányzott törlés a HTML-kódban és minden újra szép lesz. A képek beszúrásáról és formázásáról egy külön bejegyzésre készülök.

Itt fenn bekezdés és betűformázást végeztem. Az első bekezdést a <div align="center"> formázással középre igazítottam. A formázást ez esetben le kell zárni a </div> tag-gel. Ezeket a kacsacsőrök közé írt részeket, ugyanis úgy hívják, hogy tag. Ami a nyitó és a záró tag-ek között van, arra vonatkozik az adott formázás. A záró tag minden esetben a /-rel kezdődik és általában ugyanazt a rövid szócskát tartalmazza, amivel a nyitó tag kezdődik. Amint látszik, nem is kell részletezni, hogy milyen formázás volt. Az első - középre igazított - bekezdésben betűformázást is alkalmaztam, amely a <span> nyitó és </span> záró tagek közé írt szöveg megjelenését szabályozza. A style="color: red;" a szöveg színét pirosra változtatja. Természetesen megadható más módon is: style="color: #ff0000;" vagy style="color: rgb(250, 0, 0);", de szerintem felesleges túlbonyolítani, ha nem kevert színeket akarunk írni, mint pl. ezek: #3697f2; #11fd11; rgb(150, 79, 79); rgb(50, 50, 230).

A betű nagyságát is megváltoztattam, ezt a font-size: 200%; résszel. Lehet egyébként a 200% helyett simán azt is írni, hogy large - amitől szintén nagyobb lesz vagy éppen tehetjük kisebbre az adott részt a small-lal. :o) A span style idézőjelei közé több formázást is beírhatunk és igazából az egész formázást egyben a div részben is elvégezhettem volna, de én jobban szeretem elkülöníteni. És végül, ha egy részt nagyobbra vagy kisebbre akarjuk venni, akkor simán írhatjuk így: <small>kisebb</small> vagy <large>nagyobb</large> tag-ek közé.

És végül az utolsó bekezdésen a sorkizárt (justify) formázást választottam. Ide még a left - balra igazított és right - jobbra igazított formázást is írhattam volna.

Néhány alapformázás: <b>vastag</b>; <i>dőlt</i>; <u>aláhúzott</u>; <strike>áthúzott</strike>. Ezek működnek a megjegyzés részben is.

Ha linket akarok úgy beírni a bejegyzésbe vagy megjegyzésbe, hogy egyből kattintható legyen, akkor a <a href=""> idézőjelei közé kell írnom. És természetesen lezárni a </a> tag-gel Pl.
Ez: <a href="http://www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=24970&a_id=365359&h_id=75582">http://www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=24970&a_id=365359&h_id=75582</a>
Így néz ki: http://www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=24970&a_id=365359&h_id=75582
Ez pedig: <a href="http://www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=24970&a_id=365359&h_id=75582">Hotdog magazin</a>
Így néz ki: Hotdog magazin

És ha azt szeretnénk, hogy ráadásul új ablakban nyíljon meg a linkünk, akkor még be kell írni a nyitó tag-be, hogy target="_blank"
Vagyis ez: <a href="http://www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=24970&a_id=365359&h_id=75582" target="_blank">Hotdog magazin</a>
Így néz ki: Hotdog magazin
Ez a beállítás azonban nem működik a megjegyzésben, csak a bejegyzésekben.

9. kép: Ha átkapcsolunk Írás módba, akkor így fest:

10. kép: Van még egy link a HTML-kód szerkesztése és az Írás mód mellett: az előnézet. Régi szerkesztővel megnyitva így néz ki.

11. kép: Az új szerkesztőben ez az ablak alján a Bejegyzés közzététele és a Mentés mellett van, és rákattintva új ablakban nyílik meg, ráadásul a blogban, tehát a színeket is tudjuk ellenőrizni.

12. kép: Így néz ki az új ablakban az előnézet. Jól megjelölve, hogy nehogy azt higyjük, már közzétettük. :o)

Az új szerkesztőt a Beállítások/Alapbeállítások alfülön majdnem teljesen legalulra legörgetve lehet bekapcsolni az Általános Beállítások rész alatt, a 'Bejegyzésszerkesztő kijelölése' pontban a 'Frissített szerkesztő' mellé tegyük a jelet. Még a problémás képek formázásáról is írok majd.

További blogos bejegyzések:
Blogger profil
Blogger irányítópult
Blogger/blogspotos blog beállítása
Blogger/blogspotos blog létrehozása
Google-reader
Blog népszerűsítés és konyhatrükkök
Sablonváltás
Favicon változtatása (a narancssárga kockában a fehér B betű a böngészőlapon, nálam ez egy fehér rózsa)
Saját fejléc photoshoppal
Photoshop vízjelezés (kis felirat a képen, ami a tulajdonosságunkat igazolja)

Házi tartósítás

Amikor beterveztem, hogy írok a tartósításról - még a fagyasztásos tartósításnál, 2009. márciusában - bele is kezdtem, de ez egy nagy falat és mivel senki sem kéri számon, ezért akkor félbehagytam.

Szeretném most objektíven összeszedni a fontos tudnivalókat - ha már felmerült a kérdés - úgy, hogy ne legyek közben nagyon szakbarbár.

A tartósítás minden korban fontos kérdés volt, hiszen a nyáron bőséggel rendelkezésre álló terményekre az őszi-téli-tavaszi időszakban is igény lett volna. Ezért számos bevált technika maradt fenn az utókorra - vagyis ránk. Sőt az élelmiszeripar is továbbfejleszti a tartósítási technikákat, így nagyon klassz kis táblázatok állnak a rendelkezésemre, amiben szépen tudományos igényességgel fel vannak sorolva a régi és új módszerek.

A tartósítás több módon is kivitelezhető: hőelvonással (pl. hűtve tárolás, fagyasztás), hőközléssel (pasztőrözés, sterilezés), a vízaktívitás megváltoztatásával (pl. pácolás, sózás, cukrozás, besűrítés), sugárzással (UV vagy ionizáló), szűréssel (ultra- és mikro- a mikrobák eltávolítására), kémiai úton (védőgáz és vegyszeres tartósítás: pl. benzoát, ecetsav) és biológiai úton (tejsavas erjesztés: savanyúkáposzta, alkoholos erjesztés: bor, sör).

Mivel a kérdés kifejezetten a befőzésre vonatkozott és a bepárlás mindenkinek ismert fogalom, aki kevergetett már órákon át lekvárt, illetve a vízaktívitását is csökkentette megfelelő arányú cukor hozzáadásával, ezért a tartósítószerekről fogok írni. (Csak persze simán azt hittétek, hogy lekvárt főztök és nem tudtátok, hogy milyen komoly tudományos alapokra helyeztük ezt a műveletet. :o)

Mik azok a tartósítószerek? A Magyar Élelmiszerkönyv szerint „Olyan mikrobaellenes, rendszerint élelmiszeridegen kémiai anyagok, amelyek az élelmiszerhez igen kis koncentrációban (1-2 g/kg) hozzáadva azok minőségét megóvják, eltarthatóságát növelik. Nem tekintjük tartósítószernek azokat a tartósító hatással is rendelkezı anyagokat, amelyek egyrészt az élelmiszerek természetes összetevıi, másrészt tartósító hatásukat a szűkebb értelemben vett tartósítószerekénél csak jóval nagyobb koncentrációban fejtik ki.”

A tartósítószerekre - mint a többi "E-számra" - nagyon szigorú és gyakran felülvizsgált szabályok vonatkoznak. Azt, hogy egy bizonyos élelmiszerhez, élelmi anyaghoz milyen fajta tartósítószert és milyen mennyiségben lehet hozzáadni, külön szabványban szabályozzák. Természetesen nagy mennyiségben bármelyik lehet káros a szervezetünkre, éppen ezért határozzák meg pontosan, hogy egy-egy adott élelmiszerbe mennyi kerülhet belőle. Előírás szerinti adagban azonban nem okozhat semmilyen megbetegedést. Az iparban használatos tartósítószerek egy része kereskedelmi forgalomban háziasszonyok számára nem is hozzáférhető ezért. Azok az anyagok, amik viszont hozzáférhetőek, egészen biztosan nem alkalmazhatóak olyan mennyiségben, ami veszélyes lehet a fogyasztóra. Nem elképzelhetetlen, hogy valaki sárgabarack helyett tömény szalicilt "főz be", de azért elég furcsa még gondolatnak is. :o)

De térjünk vissza az ipari tartósítószerekre. Először is néhány további tévképzetet szeretnék eloszlatni:

Gyakran mondják, hogy valami "tele van tartósítószerEKkel". Az esetleges szinergista (egymást erősítő) hatás kiküszöbölésére egyfajta termékbe csak egyfajta tartósítószer kerülhet! Meghatározott mennyiségben, amit nem lehet túllépni és nem is érdemes, mert a tartósítószerek - egy másik tévhittel ellentétben - nincsenek ingyen. :o) Tehát tele se lehet vele az élelmiszer, csak van benne. Általában 1000-1500 mg/kg megengedett szinten, de van olyan, amiből 3500 mg/kg (hangyasav) és van olyan, amiből 100 mg/dm³ (benzoesav márványsajtok felületkezelésében)

A konzervek, a diétás élelmiszerek és a gyermekeknek készülő élelmiszerek tartósítószert NEM tartalmaznak. Ezért nincs ráírva az ilyen termékekre és nem azért, mert az élelmiszermérnökök hazudósak. Egyébként nem is hazudósak, csak isznak. Na, jó, nem is iszik minden élelmiszermérnök, csak a borászok, a sörészek és a pálinkászok, de nekik munkaköri kötelesség. A konzerveket és a babaételeket hőkezeléses tartósítással, azon belül is sterilezéssel tartósítják, vagyis a lezárt dobozokat, üvegeket magas hőmérsékletű vízben forralják ki a szükséges ideig hőntartva.

A tartósítószer jelenlétét a csomagoláson fel kell tüntetni. Ha nem tüntették fel, akkor nincs benne tartósítószer.

Az E-számoktól való félelem az ismeretlentől való félelem is és nagyon könnyű hatásvadász emaileket küldeni egymást rémítgetve. Szerintem az ilyen embereket le kellene tartóztatni rémhírterjesztésért. Na, jó, csak vicceltem. De olyan továbbküldős levelet szerkeszteni, aminek a témájához nem értünk, csak olvastunk valamit a neten, egyáltalán nem utal felelős gondolkodásra.

Nem állítom, hogy nincs olyan tartósítószer, ami veszélyes, mert a nitritek és nitrátok igenis veszélyesek, csak nincs helyettük más tartósítószer, ami fékentartaná a Clostridium botulinum nevű spórás baktériumot és mivel ez utóbbi kicsírázva a felvágottakban a botulin-toxint termeli, ami már igen csekély mennyiségben is halálos, ezért én is inkább a nitritekre és nitrátokra szavazok. És a benzoesav néhány sója is okozhat allergiás reakciókat, de ennyi erővel betilthatnánk a tojás- vagy a tejfogyasztást is, mert az is okozhat allergiát. Az allergiásoknak sajnos kerülniük kell az allergiájukat kiváltó szereket és ha az egy tartósítószer, akkor azt. És aki kerülni kezdi pl. a Na-benzoátot vagy a Na-glutamátot és számos élelmiszert kell száműzzön az étrendjéből, ilyenkor szembesül azzal, hogy a kényelmi termékek milyen jók is (voltak).

Na, de ne piszkáljuk a bizalmatlan bioparákat, akiknek meg van a maguk baja!

Találtam egy zseniális oldalt, ahol görgessetek le a kémiai tartósításhoz és a felhasználható maximális mennyiségeket is megadja. Ezért én csak az ábécében is kaphatóakat említem csak meg.

A szalicilsavat" régóta használjuk főleg gyümölcskészítmények tartósításra, de ma már csak a háztartásokban. Felhasználható mennyisége: 0,8 g/kg. Szintén közismert lázcsillapító hatása, az ATC-kódok között találhatunk külön szalicilsavat tartalmazó lázcsillapítókat (pl. Aspyrin) és személy szerint én jobban szeretem a szalicilsavas sarokápolót (bőrgyógyász felírja, patikus kikeveri, én meg ezt használom) a különböző csiszolóeszcájgoknál. Mivel vízben nehezen oldódik és a lekvárokhoz nem adagolunk étert vagy kloroformot, ezért a lekvár tetejére tett szalicilsav nem kerül a szervezetünkbe, hacsak nem kifejezetten azt a falatot fogyasztjuk el, amin van. :o) Mindazonáltal az alkohol is oldja, tehát a rumosmeggybe ne tegyük bele közvetlenül a szalicilsavat. A szalicilsavra van egy-két még jobb trükk: Egyrészt alkalmazhatjuk a celofánt két rétegben és a rétegek közé tehetjük a szalicilsavat, másrészt a celofán puhítására alkalmazott melegvízbe is tehetünk bőven (bár ez utóbbival vannak kétségeim, mivel vízben nem oldódik, szvsz a celofánon se lesz rajta, de vannak akik esküdnek erre a módszerre és szerintük forró vízben jól oldódik). Mivel a lekvárt alaposan kifőztük, tehát ha sterilezett üvegekbe merjük és a celofánnal még egyszer kiforraljuk, abban élő mikroorganizmus nem maradhat.

A szalicilsavat több helyen is kikiáltották az ördög találmányának, aminek kicsit ellentmond az a tény, hogy 1736 óta ismert vegyület, azóta fogyasztják is, továbbá a természetben is megtalálható. Az ipar azért nem alkalmazza, mert van nála hatékonyabb is. :o) Egyes helyeken még a szívre gyakorolt káros hatását is megemlítik, ami azért poén, mert számos orvosi tanulmányban igazolták az aspyrin szív- és érrendszerre kifejtett jótékony hatását, ezért gyakran a szívbetegek kezelésében profilaktikus készítményként javasolják a szedését. Nyilvánvaló, hogy nagy mennyiségben nem tesz jót a fogyasztása, de a nagy mennyiségű só vagy cukor elfogasztása is vezethet halálhoz.j Ennyit erről.

A lekvár romlását a különböző penészek szokták okozni, amik a hibás lezárást követően képesek ezen nehezített körülmények között is szaporodni és sajnos legalább egy hét, mire ezt mi is megláthatjuk szabad szemmel, amikor már nem ajánlott a penészes lekvárral mást tenni, mint kidobni. A penészek egy része képes ugyanis olyan mikotoxinokat termelni, amik pont olyan halálosak lehetnek, mint a nagytesóké (értsd: a gyilkos galócáé) vagy olyan nemkívánatos hatásokat okozhatnak, mint óvodás korú kisfiúk és kislányok mellének növekedése és még számos egyéb dolgot is, amit nem akartok hallani. És olykor már nem is fog emlékezni rá a májtranszplantációra szoruló személy, hogy tényleg kb. fél-egy éve evett a penészes lekvárból.

A benzoesav-sók közül a boltban kapható a Nátrium-benzoát, amit leggyakrabban savanyúságok tartósítására használunk, mivel savas közegben fejti ki hatását. Felhasználható maximális mennyiség: 0,5 mg/kg.

Ezen kívül van még a borkősav és a citromsav, de ezek inkább az enzimes barnulás megakadályozására valók. Ezért jellemzően zöldségekhez, gyümölcsbefőttekhez adják.

A lekvárokkal kapcsolatosan még egy nagyon fontos dolog, hogy ne csökkentsük le a hozzáadott cukor mennyiségét. A régi kipróbált receptek éppen azért maradtak fenn, mert beváltak. A befőzésben a feneség - hagyományos körülmények között - hogy a cukrot meg kell venni, míg a szilva és a barack megterem ingyen a fán. Éppen ezért téves azt gondolni, hogy nem kell bele annyi cukor, mert a nagyszüleink pazarlóan sokat használtak, hiszen ők még nem tudták, hogy hizlal és az "ördög találmánya". :o)

Ha gondosan végezzük az üvegek sterilizálását és a lekvárok befőzését, a celofánt forró vízből rakjuk a lekvár tetejére és nem spóroljuk le a megtöltött üvegek felfőzését, akkor a legrosszabb dolog, ami történhet vele - még tartósító nélkül is - hogy besűrűsödik, ami csak tovább növeli az eltarthatóságát. :o)

Szomszédasszonyommal évek óta "főzünk be" lekvárokat, ami azt jelenti, hogy mi leszüreteljük a szilvát vagy a barackot, megvesszük a cukrot és ő befőzi, majd felezünk. Tavaly 34 üveg szilvalekvárunk lett (cukros változat, mert Jeti azt szereti). :o), még most is van belőle, pedig nincs benne szalicil! Ilyen rendes szomszédasszonyom van. Bizony!

Azt pedig nem árt tudni, hogy a kisközértben kapható tartósítószereket azért lehet a kisközértben kapni, mert normál esetben nem lehet velük kárt okozni és a szükséges mennyiségeket eleve úgy határozzák meg, hogy ha valaki tévedésből a 100-osát teszi bele (például mert nem ritkák a mértékegységelnézések, 70 g helyett 70 dkg - egyszer velem is előfordult ismeretlen mérleggel), akkor se legyen belőle baj. (Most hagyjuk a mekgájvereket, akik sütőporból készítenek bombát.) Legfeljebb az étel lesz rosszízű.

Néhány receptet a savanyításhoz itt találtok: Szakácskönyv/Tartósítás/Savanyítás. Nekem nagyon tetszenek a receptek. És van itt mindenféle tartósítós egyéb recept is.